Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

Pilinyi fiatalok Aggódnak az épülő klubkönyvtárért Hosszú évek óta vezeti Ka- aareczki László a püllnyi KISZ-alapszervezetet, A • já­rásban mindig az elsők között emlegetik őket. Kevés rendez­vény zajlik le részvételük nélkül. Ennek is köszönhették, hogy két évvel ezelőtt a KISZ központi bizottságának ván­dorzászlaját egy évig őrizhet­ték. Annak idején azt mond­ták, „megpihentetik” a ván- ü or zászlót, úgy dolgoznak majd, hogy Pitinytoem marad­jon. Elhatározásuk nem vált valóra Hogy miért? Többek között ez is szóba került Ka- zareczki László KlSZ-tátkár- ral folytatott beszélgetésünk­ben. — Ahhoz, hogy az alapszer­vezet kiemelkedő munkát vé­gezhessen, elengedhetetlenül szükséges elsősorban egy el­fogadható klubhelyiség, gaz­dag akcióprogram, & kialakult jó kapcsolatok a község ve­zetőivel. Év elején a tagság egyöntetűen elfogadja éves javaslatunkat, mikor milyen rendezvényt szervezünk, mi­lyen évfordulókról emléke­zünk meg, mely témák lesz­nek a taggyűlések napirendjei. Sajnos, energiánkból nem jut mindenre. Alapszervezetünk összetétele nagyon vegyes, szinte nyolcvan százaléka ki­jár a faluból. Emiatt csak es­ténként és hét végén nyílik al­kalom nagyobb rendezvény programba iktatására. Már félünk hozzákezdeni egy-egy bál előkészítéséhez, mert főleg ezt igénylik a fiatalok. Ebben az évben hét alkalommal volt táncrendezvényünk, míg a kul túrotthonnak egy íziben. Hiába hangoztatjuk, hogy nem­csak a KISZ-szervezet felelős a község fiataljainak nevelé­séért, szórakozási lehetőségei­nek biztosításáért. A kultúr- ház egyetlen „bálocskája” vi­szont jól időzített volt. Ven­dégségkor teljes az anyagi si­ker — mondja Kazareczkl László. A pilinyi fiatalok KISZ- klubja az öreg kultúrotthon- ban található. A megrepede­zett, penészfoltos falakat a KISZ-esek raffiatakarókkal és egyéb „segédletekkel” próbál­ták eltüntetni, azaz eltakarni a látogatók elől. A vastag fa­lak között pezsgő élet folyik esténként. — A vetélkedések rendsze­resek klubunkban, de közös lemezhallgatás, tv-nézés köz­ben Is jól érezzük magunkat. Irodalmi színpadot hoztunk létre, s alkalomszerűen fel is lépünk. Túrákon vettünk részt az úttörőkkel közösen, a köze­li erdőkben. A fiatalok olyan programot is igényelnek, ame­lyet a KlSZ-alapszervezet nem biztosíthat, mert nincs hatásköre hozzá. Alig-alig em­lékszünk, miikor volt Déryné- színházi előadás a falunkban. Az biztos, hogy anyagiakban nem kifizetődő, mégis meg kellene próbálkozni vele. Saj­nos, azt is most tudtuk meg, hogy az általános iskolában TIT-előadások folynak, s túl vannak már az ötödik estén. Aggódva nézünk az épülő klubkönyvtárra, mert ha a kulturális életet Pilinyben to­vábbra is ez a néhány bál jelenti, véleményem szerint a Létesítmény kihasználtságát nem tudjuk elérni. A kultúr­otthon igazgatója egyben a községi könyvtár vezetője is. Fogalmunk sincs, mikor lehet kölcsönözni, g örömmel fo­gadnánk egy író-olvasó talál­kozót is. Igyekszünk átvenni erőnkhöz és lehetőségünkhöz mérten a községi kulturális élet irányításának szerepét, de a jelek szerint akkor pazarlás a községi tanács részéről in­tézményvezetőt tartani — pa­naszkodik a KISZ-szervezet titkára. A napokban a KISZ szécsé- nyi járási végrehajtó bizottsága napirendre tűzte a oilinvi KISZ-esek munkáját. Az ülé­sen jelen volt Valach János is, a községi pártalapszervezet titkára. Szavai megerősítették a KISZ-titkár állításait. — Nem először került napi­rendre a kulturális élet kérdése községünkben. Bármelyik ol­dalról is közelitjük. ami igaz. az igaz. A fiatalok szabad ide­iének eltöltéséhez joggal vár­nak nroSTRmot a községi kul- túrotthontól. A fiatalok nem tudnak zöldágra vergődeni a művelődési otthon vezetőjé­vel. Megérett a helyzet egy olyan tanácskozás összehívásá­ra, amelyen részt venne min­den érdekelt — mondja a párttitkár. A kapcsolatok alakulására legjellemzőbb példa, hogy s kultúrház igazgatója egyetlen­egy KISZ által rendezett bálra sem ment el. A pilinyi fiatalok régi vágya volt a korszerű klubkönyvtár építése. Munkájukkal bizonyí­tották, hogy megérdemlik a lé­tesítményt. A járási bizottság komoly anyagi támogatást biz­tosított a kivitelezéshez. A munkák — melyekről többször is hírt adtunk — jő ütemben haladnak. Tények sora bizo­nyítja’ a község KISZ-eseínek aktivitásút, még a községen kívüli alapszervezetben dolgo­zó KISZ-tagok is szívesen vesznék részt a helyi alapszer­vezet munkájában. Kívántján várják a jövőt, hogy az új lé­tesítmény üzembe helyezése hoz-e valami változást szá­mukra. vagy minden marad a régiben. Sz. Gy. Mindenkivel beszéltem, aki­nek egy kicsi köze is volt az ügyhöz. A pártbizottság tit­kárhelyettesét idézem: — Megdöbbentett, hogy el­ment. Váratlanul ért mind­annyiunkat. Szándékáról le­beszélni sem tudtuk... Tekintettel arra, hogy évti­zedek óta ismerem a titkár- helyettest, de azt az embert ts akiről véleményt mondott, nem volt okom kételkedni szavainak igazságában. A be­szélgetés a bizottság irodájá­nak előszobájában történt. Be­hallatszott a gyár lélegzése. Akik évtizedek óta ebben az alkotást jelző zúgásban élnek, nehezen tudnak nélküle meg­lenni. Még ma is érthetetlen­nek tartják az illető távozá­sát. A személyzeti osztály veze­tőjének sem kellett gondola­taiban kutatnia, pontosan em­lékezett a történtekre. — Megsértődött és elment. Nem is tudtuk pontosan ki­bogozni, mivel bántották meg. de nagyon megbántották. Beszélt arról, hogy az ille­tőnek a főnökével voltak né­zeteltérései, amit túlságosan szívére vett, aki tulajdonkép­pen mellette cseperedett fel Ez is megfelelt annak, aho gyan azt nekem elmondta ez az ember. Most még a főnö­kével kellett beszélnem. — Mi a véleménye erről a2 emberről? — Mi lenne? Rendes em­ber ... — Akkor miért ment el? — Hosszú lenne elmondani. Egyébként sem érdekes, el­múlt ... Igen. Akiken múlott, hogy megtörtént az eset, azok las­san már elfelejtik. Azokat Is segítette az idő, akik annak idején tehetetlenségükben fo­gukat csikorgatták az ügy hallatán. Akiről szó van, na­gyon megbecsült ember egy Oj lendület a pártmunkában A r, plrmilt hetekben a salgótarjáni I IIU1111 járás kommunistáinak és széles dolgozó rétegeinek figyelmét az MSZMP Központi Bizottságának november 14—15-1 ülése foglalkoztatta a legjobban. Az érdeklődést méginkább fokozta a hírközlő szerveken keresztül — televízió, rádió, sajtó — nyilvánosságra hozott állásfoglalás. A járási pártbizottság kibővített testületi ülésén az állásfoglalásról részletes tájékoz­tató hangzott el, amely a sajátos helyzetnek megfelelően, a megismertetésen túl a konk­rét feladatokra irányította a figyelmet. Már az ülésen többen nyilvánították helyeslő vé­leményüket és példákat sorakoztattak fel a párt állásfoglalásának igazolására, a követ­kezetesebb munka végzésére, a határozatok végrehajtásának sürgetésére. Ezekben a napokban kerül sor az alap­szervezetek taggyűléseire, ahol a párttagság részletesen ismerkedik az állásfoglalással és saját feladatai körvonalaival. A marxista—leninista párt helyes gyakor­lata, hogy állandóan napirenden tartja a határozatok végrehajtásának helyzetét és azt a pártmunka szerves részeként fogja fel. A pártnak —, amely a munkásosztály akaratát juttatja kifejezésre és megbízatásából tevé­kenykedik — kötelessége, hogy bizonyos idő elteltével ellenőrizze a hozott határozatok végrehajtását. Győződjön meg arról, hogy a legfelsőbb szervektől az alapszervezetekig, hogyan realizálták a határozatokban foglalta­kat, milyen eredményeket értek el a kitű­zött célok megvalósításában. Ezt tette most a Központi Bizottság is, amikor a X. kongresz- szus határozatainak legfőbb kérdéseit tűzte napirendre és vette sokoldalú elemzés alá. Tulajdonképpen tartalmi vonatkozásban nem új kérdésekről van szó, hanem a határo­zatok felelősségteljes, az adott körülmények­hez viszonyítva a legoptimálisabb végrehaj­tásáról. Ezt az alapvető kérdést a X. kong­resszus a következőkben öszegezte: „a párt­munka fejlesztésének fontos követelménye, hogy minden szinten javuljon a határozatok végrehajtásának ellenőrzése”. Ügy ítélhető meg, hogy ennek a KB a sokoldalú és reális számvetés készítésével tett most is eleget. Nagy felelősséggel és objektivitással, sze­rényen, mértéktartóan rögzítette állásfoglalá­sát és a legfontosabb feladatokat. Ez az állásfoglalás arra kötelez minden pártszervezetet és kommunistát, hogy a meg­jelölt feladatok megvalósításáért való mun­kálkodás új lendületet adjon a pártmunká­nak. Akkor lehet igazán jelentősen előre­lépni, ha mindenki számvetést készít a ma­ga területén és megvonja munkája mérlegét. Ezt követően minden kommunistának tudnia és látnia kell, hogy ki-ki a maga. területén miben segítsen, mit tegyen? Ezért elenged­hetetlenül fontos, hogy az üzemi, a lakóterü­leti és a hivatali, intézményi pártszervek és -szervezetek segítsenek az egységes értel­mezésben és az egységes végrehajtásban. Ehhez viszont arra van szükség, hogy szám- bavegyék az adott területen: végrehajtották-e a határozatokban, utasításokban foglalt fela­datokat. Ezeket értékelni, elemezni kell. A legfontosabb, hogy a helyi feladatokat konk­rétan jelöljék meg. A KB ülésén elfogadott állásfoglalás azon­ban nemcsak a párt ügye, nemcsak a párt­szervek és a kommunisták aktív feladatát, helytállását követeli, hanem a tömegszerve­zetekét, mozgalmakét és az egész társadalo­mét, minden becsületes emberét. A szám­vetés készítése, a megtett út értékelése ép­pen ezért minden területen elengedhetetlen feladat. Bányászaink, ipari munkásaink, de termelőszövetkezeteink dolgozói körében is egyaránt megélénkült érdeklődés és józan vé­leménynyilvánítás tapasztalható, amely a jobb munkát, a tennlakarást juttatja kifeje­zésre. Az állásfoglalás nyomán egyértelműen fo­galmaztak a nógrádi szénbányák pártalap- szervezeteinek taggyűlésein. A kányási, a ti- ribesi, a szorospataki, a ménkesi aknaüze­mek kommunistái közül többen hangsúlyoz­ták, hogy az állásfoglalás egyértelmű, és mind a pártmunka, mind a gazdasági tevé­kenység minden szintjén meghatározza a legfontosabb feladatokat. Ezeket kell most aprópénzre váltani, és annak szellemében tenni, cselekedni. Az egységes értelmezést és az egységes gyakorlatot emelték ki az elmúlt napokban a kazári, a jánosaknai és a nagybátonyi könnyűipari üzemekben is. A Ganz-MÁVAG mátranováki és a FÜTÖ^ER nagybátonyi gyáregysége kommunistáinak véleménynyil­vánításaiból egyértelműen kitűnik a párt­ellenőrzés fokozásának sürgetése. Ügy ítélik meg, hogy mindenki a maga területén te­gyen eleget a pártmegbízatásának akármi­lyen posztra is állította a párt. Ne várja senki, hogy helyette majd más oldja meg a feladatokat. A járás különböző szintű pártszervei az üzemekben és a lakóterületeken az alap­szervezetekkel karöltve, most kezdik majd a munka érdemi részét. Az erők összefogá­sára, a feladatok meghatározására szinte most adódik a legjobb alkalom, amikor a/, év végi beszámoló taggyűlések tartására ke­rül sor. Másrészt a következő esztendő éves programjának és a munkaterv készítésének az időszaka szinte kínálja a lehetőséget és az alkalmat, hogy minél többet tegyünk a hatá- ' rozatok végrehajtásáért. A falugyűlések, a pártnapok, a zárszámadó közgyűlések, a pártoktatási formák, de minden más ren­dezvény és összejövetel is jó lehetőséget biz­tosít az egységes szemlélet és gyakorlat ki­alakításához. AUlin« hogy ez minden területen egy­flUUUí, re alkotóbbá váljék, szüksé­ges a kommunisták egységes állásfoglalása étí szilárd helytállása. A határozat egységes értelmezésének biz­tosítása az erő összefogását, a párt erejének és tekintélyének megnövekedését, a pártmun­ka új lendületét kell hogy szolgálja. ► • Dr. Szomszéd Imre járási titkár FORCANDÓ ÉLET iiiiiiiiiiiimiiinmtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiniiiiiiii másik üzemben. Igazán fon­tos munkát bíztak rá és dol­gozik szakadtáig, mert bizo­nyítani akar. Ezért tehát mel­lőzzük a neveket. De a teljes igazsághoz tar­tozik: aki e történetet elszen­vedte, annak sebe nem gyó­gyult be. Ma sem tud szaba­dulni, hogy méltatlanul bán­tak vele. De .mindenkinek nem mondhatja el a szín­igazságot. Dolgozik hát olyan érzéssel, hogy neki a tehetsé­gét kell bizonyítania. De med­dig bír egy ember ilyen örök feszültségben élni. Elég az is, ami a munkával jár. Szűk az a kis kávézó, ahol találkoztunk. Bizony az el­múlt hónapok gondjai elmé­lyítették arcának barázdáit. A hangja sem cseng, mint szo­kott. Hiába titkolja, szemében a keserűség. — Mit csodálkozol, harminc évet töltöttem ott... Harminc év az ember életé­ben hosszú idő. Emlékszem, fiatal, hirtelenszőke legényke volt, hóna alatt iskolatáská­jával. Amikor szabadult a pádból, odaállt a gyár kapu­ja elé. Sokan ácsorogtak ott akkor, de olyan kitartóan, mint ő, senki. Felvették. Élet­kora alig volt felül a tízen. A felszabaduláskor lépett a huszonévesek sorába, de ak­kor már kitűnő lakatosként emlegették, ö itt nem állt meg. Dolgozott és tanult. Technikus lett, üzemvezető, aztán osztályvezető. Milyen felkészültsége volt? Beszélje­nek erről a legilletékesebbek. Az igazgató: — A legkénye­sebb munkát bíztam rá, / amit mindig sikeresen megoldott... A főkönyvelő: — A pénz­tári bizonylatok igazolják pénzjutalmait. Az élet azonban forgandó. A szárnyai alatt megérett mérnököt előléptették. A há­la jelének könyvelték el, ami­kor a mérnök volt tanítómes­terét magas beosztásba maga mellé vette. Úgy látszott, igen szerencsés csoportosítása kö­vetkezett el a műszaki em­bereknek. A gyár újjáépítése, amit ők végeztek, gyorsan és különösebb zökkenő nélkül zajlott le. És akkor követke­zett az emberek megdöbbené­se. Az egész életében gyárá­nak élő ember felmondott és elhagyta a gyárat. Ahol jártam, mindenütt azt mondták, érthetetlen volt előttük, hogy olyan nagy tisz­teletben tartott ember, har­minc év után elhagyta azt a munkahelyet, amelyben em­ber lett. Ott, abban a kis ká­vézóban, ahol legutóbb talál­koztunk, nekem is érthetetlen volt. De végül is, amikor el­mondta történetét, megértet­tem. * A főmérnököt idegesítette, hogy aki megfordult náluk, mindent ezzel az emberrel beszélt meg. Egyre mogorvább lett. Átgondolatlan utasításo­kat adott az osztályvezetőjé­nek, erősen kihangsúlyozva felettesi mivoltát. A butasá­got csak egy darabig lehet el­viselni, még a legjobb tanít­ványtól is. ö is érezte, hogy nem jól van ez így. Az első alkalmakkor szépen próbálta kiigazítani a gőgből fakadó makacsságokat. Később, ami­kor nem bírta idegekkel, ősz- szecsaptak és egyre romlott közöttük a viszony. Év végé­hez érkeztek. Fizetéskiegészí­tésre került a sor. öt is ér­tesítették, hogy száz forinttal megemelték fizetését. Igaz, kevésnek tartotta, rossz né­ven vette és visszautasította. Főnöke elé állt, ilyen vita zaj­lott le közöttük: — őszintén mondom, nincs szükségem száz forintra. A rászorultabbaknak adjál in­kább többet. — Önérzeteskedünk!? — Igen. Ha már itt tartunk, magyarázatot kérek, miért csupán száz forinttal emeled a fizetésem. Tudod, amit itt végzünk azért én vagyok a felelős. — Ezekután én leszek a fe­lelős. Ha tudni akarod, én téged száz forintra becsüllek... * Akkor határozott, hogy tá­vozik abból a gyárból, amely­nek élt, embereket nevelt és mindezért csupán ennyi meg­becsülés jutott számára. Ho­gyan is mondta a főmérnök? — Hosszú lenne elmondani. Egyébként is nem érdekes, el­múlt ... Nem múlt el! Soha nem fog elmúlni! Kísérteni fog embereket egy életen keresz­tül. Ha nem is mutatják, de nem is felejtik el. Akiben kevés az emberség, annak cselekedetét addig nem fe­lejtik, amíg az rá nem döb­ben. A mi világunkban ez az élet rendje ... Bobál Gyula A párttitkárhelyettes: Kitűnő szakember volt. NÓGRÁD — 1972. december 10., vasárnap 3 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom