Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-09 / 290. szám
Megyénk egyik kiemelkedő beruházása « Salgótarjánban felépített és már részlegesen üzemelő Vegyiműveket Építő es Szerelő Vállalat gyáregysége. A korszerű üzemcsarnokok építései felett a KISZ vállalt védnökséget, eredményeképpen válhatott lehetővé, hogy mielőbb termelésbe állhatott a vállalat. Komoly megrendeléssel készültek él a napokban a VEGYÉPSZER-nél: szovjet exportra 18' darab, épületszerkezetek gyártásához szükséges gépsor vezérlőpultját állította össze a Gasparovics Zoltán vezette szocialista brigád. A termékek minőségét nemzetközi minőségellenőrző szervezet is megvizsgálta és kifogástalannak találta. A MERT-vizsgálat eredményét figyelembe véve már csomagolják is az értékes, közel félmillió forint értékű berendezéseket —- kulcsár — MAI KOMMENTÁRUNK Disznótorok A téli előszelét hozzák az egyre szaporábbá váló düsznió- tcxrok. Jelentőségük manapság sem csökken a falusi családok életében, bár jellege bizonyos mértékig megváltozott. Megtelnek az éléskamrák sonkával és kolbásszal, szalonnával és sajttal, hurkával és egyéb ínyencfalatakkal. A háziasszonynak nem fő a feje annyirá, mit is főzzön ebédre vagy vacsorára, hiszen hozzávaló bőviben akad az éléskamrában. Manapság egyre több ropogós disznófület esznek a vidám gyerekek Ipolytarnóctól Bércéiig. Még alig pdrkad, már diszn ősi vitás töri át a ködös december falusi csendjét. Vajon mennyiben módosult a disznótor az elmúlt évtizedekhez viszonyítva? Bizonyos fokú változáson ténylegesen átment. A legfontosabb, hogy a szükség már nem viszi rá a családokat — Móricz és Tömörkény novelláinak felejthetetlen hőseit —, sovány malackák idő előtti levágására, csak azért, mert szűkében állnak a betevő falattal, sok éhes száj követeli a magáét. Másrészt nagyon kevés az olyan család, ahol nem vágnak disznót. Bereelen például december elejétől február elejéig közel ezer sertést dolgoznak fel a háztartásokban, a hatszáz családban. Harmadsorban a sertések fajtájában is változás követke. esett be. A zömmel zsírt adó mangalica ritka, mint a fehér holló, inkább a hússertések váltak divatossá a magángazdaságokban. A házigazdák addig hizlalják, amíg esznek, eléri a másfél, kétmázsás átlagsúlyt. Nem ritka az olyan család, ahol két-három disznót is vágnak. Kell a kóstoló a nagy rokonságnak, a Pesten vagy másutt élő gyerekeknek. Bizonyos népszokások is kötődtek egykor a disznótorhoz. Bereelen a kántálók korommal kenték be az arcukat, és tepsivel mentek kéregetni a disznótorba. A régi öregek ezt nevezik „cigánkálásnak”. Az effajta kunyerálásra ma már nincs szüksége senkinek, nemi is csinálja senki emberfia. Szorgos férfikezek végzik a feldolgozást, a mosási, főzési tennivalókat pedig az asszonyok látják él. Decemberben már korán esteledik, ßietni kell. Bizony, megszólják az olyan családot, ahol délután 3—4 óra felé még nem végeznek. Utána azután friss hurka és kolbász kerül tepsiben az asztalra. Akad egy-két kupica pálinka, és néhány liter tüzes bor is. A nógrádi ember szereti a sört, ám disznótorban kevésbé kívánja. Bár a házigazda ebből is vesz néhány üveggel, nehogy szó érje a ház elejét. Azután előveszik az ördög bibliáját, megy a „zsírozás”... Minden falunak megvan a néhány híres böllére, akit nemcsak szomszédba, vagy a rokonsághoz hívnak. Bereelen például neves ember e téren Bajnócá Pál és Nándori László, de a korelnök mégis csak a 72 éve6 Baráth János bácsi Vágást már nem vállal, mert nem bírja a dereka, ám a feldolgozásnak utolérhetetlen mestere mind a mai napig. Három évtizede a megpörzsölt disznó tisztításában újítást vezetett be. nem is felejtették el az emberek Bereelen. A boltosok is tudják ám, hogy itt a disznótorok szezon- • ja. Felkészültek alaposan, nem panaszkodnak a falusiak a választékra. Kapható paprika, bors, kömény, majoránna, fokhagyma és vöröshagyma, só és hurkapálcika. Már csak egy kis fagy hiányzik, nehogy megromoljon az ízletes hurka, sa jt, vagy az abált szalonna Munka és lelkiismeret Balassagyarmat, az új munkásváros Beszélgetés Lombos Mártonnal, a városi tanács elnökével 1945. december 8-án Hijev tábornok lovas-gépesített hadtestének katonái megkezdték a harcot a Palócföld fővárosa, Balassagyarmat felszabadításáért. A németek erős védelmi egységeket építettek ki, aknamező akadályozta a szovjet hadsereg előrenyomulását. De 9-én hajnalban heves ágyútűz mellett újabb csapást zúdítottak a németekre, és reggel 6 órára elfoglalták Balassagyarmatot. A németek észak felé menekültek. Most huszonnyolc esztendeje Balassagyarmat felszabadulásának. Huszonnyolc esztendő nagy idő nemcsak egy ember, hanem egy város életében is. Balassagyarmat esetében pedig különösen. Az elmaradott vidéki kisváros az eltelt negyedszázad alatt modem házakkal, iparral rendelkező, gyorsan, fejlődő munkásvárossá lett. Ebből az alkalomból beszélgettünk Lombos Mártonnal, a városi tanács elnökével, aki röviden beszámolt a felszabadulás óba élteit közel három évtized legfontosabb eseményeiről. — Nehéz képet rajzolni egy olyan nagy ütemben fejlődő városról, mint Balassagyarmat. Mennyit változott Palócország fővárosa az elmúlt években? — A legjelentősebb változást az iparfejlesztésben látom. Híz az, ami szárnyakat adott Balassagyarmat előbbre- lépésének és alapjává lett annak a nagy társadalmi átalakulásnak is, amely gyökeresen változtatta meg a város lakosságának életét. Néhány számadat: 1949-ben a város lakosságának mindössze tizennégy százaléka volt, az ipari népesség aránya, míg 1970-ben már 80 %. Ez sok mindent megmagyaráz. De legalább ilyen jelentősnek érzem az emberek gondolkodásában történt nagy változást. Szólnom kell arról is, hogy csúnya örökséget vettünk át. Ipar nélküli kistisztviselő-várost, amely ugyan tötíb száz éves városi múlttal rendelkezett, de város jellege nem volt. A változások nem mentek zökkenőmentesen. A legnagyobb fejlődés a harmadik ötéves tervben indult meg. Ekkor az ipari termelés értéke négyszázmillió volt, míg a negyedik ötéves tervben, már nyolcszázmillió, 1975- re megközelíti az 1,5 imliiár- dot. — Hogyan szerezte meg Balassagyarmat a valódi város rangját? — Ahhoz, hogy a városi rang mellett valódi város legyen Balassagyarmat, meg kellett oldani elsősorban a közművesítést. Hiányoztak a csatornák, a vízvezeték. Megoldatlan volt a csapadékvíz elvezetése. Hogy érzékeltessem, mennyi munkát és pénzt Igényelt a közművesítés, elmondanám, hogy a legutóbbi nyolc esztendőben vízügyi ágazatra 120 milliót költöttünk. Most épül a város korszerű főutcája, főtere közel 50 milliós beruházással. Hasonló volt a helyzet az utakkal, járdákkal, villannyal. Ebben rendkívül nagyot léptünk előre. — Balassagyarmaton is — mint az országban talán mindenütt — alapvető volt a lakásépítés. Hogyan fejlődött Balassagyarmat, mi jellemzi a lakásépítéseket? — Modem házakat ugyancsak a harmadik ötéves tervben kezdtünk nagy ütemben építeni. Ekkor építettük az első nyolcszáz lakást. Olyan lakótelepek nőttek M a földbői, mint a Lenin-, a KISZ- és • a Kun. Béda-lakóteiep. Ezeknek építését most, a negyedik ötéves tervben fejezzük be. De nem állunk meg. Mert éppen most indítjuk a Nógrádi Sán- dor-lakótelep munkálatait, ahol újabb négyszáz lakást kívánunk építeni. Ebben is több évtizedes lemaradást kell behoznunk, mert Balassagyarmaton a meglevő lakások egyhaxmada elavult, vályog- és vertfalú épület. A lakásépítés ütemét legjobban azzal tudnám érzékeltetni, hogy 1971—1972-ben, háromszázötven lakást adtunk át. Zárójelben megjegyezném, hogy a Horthy-karszak 27 éve alatt építettek összesen ennyit Balassagyarmaton. Nagy gondot fordítunk a lakáselosztásokra. Ezerkilencszázhetvenben az új lakások 67,2 százalékát, máig 1971-ben 90 százalékát fizikai munkásoknak juttattuk. Ezen bélül igen magas a lakáshoz jutott fiatal házaspárok aránya is. — Mennyiben változott a kereskedelem és a szolgáltatások helyzete Balassagyarmaton. Elnök elvtárs miben látja az előbbrelépést? — Számolnunk kellett elsősorban a munkát vállaló asz- szonyokkal, lányokkal, akik ma már válogathatnak a munkahelyek között Balassagyarmaton. Mivel sok a fiatal, sok a gyerek is. Ez meghatározza, hogy nagy gondot kellett fordítani a szolgáltatásokra, az óvoda-, iskolahálózatok bővítésére, korszerű, jó üzletek kialakítására. A legutóbbi négy év alatt 275 férőhellyel bővítettük óvodáinkat. Ez, ha soknak látszik is, még mindig nem elég. Tizenkét új tantermet építettünk az iskoláknak. A meglevő üzletelt mellett most újakat kívánunk nyitni. A negyedik ötéves tervben mintegy ötezer négyzetméter eladótérrel1 bővül. Balassagyarmat üzlethálózata, és szolgáltatóipara. Jövőre kezdjük az iparcikk- á ruház építését. Nagyszerű ABC-áruházunk lesz. megkezdtük egy korszerű étteremmel és bisztróval. A Lenin-lakótelepen szolgáltatóház könnyíti meg az asszonyok második műszakját, a KlSZ-lafcótelepen pedig vegyesboltot építünk. — Balassagyarmat országos hírű irodalmi és történelmi hagyományokkal rendelkezik. A kultúra ápolására mennyiben fordít gondot a tanács? — Büszkék vagyunk azokra az irodalmi és történelmi emlékekre, amelyek Balassagyarmat nevehez fűződnek. Az egészséges lokálpatriotizmust ápoljuk és szocialista tartalommal töltjük meg. Ügy vélem, hogy a már nyolcadszor megrendezett irodalmi színpadi napok, a palóc nyár országos eseményei méltóan képviselik ezt a múltat. A városban levő múzeum is részese a palóc hagyományok ápolásának. Most jelentettük meg a „Balassagyarmat az irodalomban” c. antológiát. Készülünk a Madách-évford'ulóra és a közeljövőben ünnepeljük Rózsavölgyi Márk, a város szülöttének a múlt század híres zeneköltője névtáblájának és szobrának leleplezését. Jóhírü zeneiskolánk felveszi Rózsavölgyi Márk nevét. Hasonlóan, nagy fejlődés mutatkozik az egészségügyben. Hetvenöt éves kórházunk hamarosan megújul, megkezdtük az átépítésit. — És a fiatalok? — A mi „öreg” városunkban nagy gondot fordítunk és sokat törődünk a fiatalokkal. Ha a város több száz éves Is, a lakossága^ egyre inkább fiatalodik. Építünk egy sportmunkacsarnokot, úttörő-váltótábort hoztunk létre és egy nagyszerű mozgalom segíti a KISZ-esek és Balassagyarmat város jó kapcsolatainak erősítését — fejezte be interjúját Lombos Márton, Cs, E. Mire számíthat a tagság ? Kikerültek a két tűz közül Benzin- és olajszag. A szerelőaknán motort túráztatnak. Kint az udvaron a teherautóféket javítják. Szerelők és gépkocsivezetők cserélnek véleményt a hibákról. Ha ide bekerül egy gépkocsi javításra, az csak akkor mehet ki, ha műszakilag mindent rendbe tesznek rajta. A nógrádi szénbányáknál jóval több mint 100 gépjármű van. Érthető, ha a szerelőknek mindig van mit tenniük. — Én is gépkocsin ültem 6 évig — mondja Jecsmenik József. — Csepellel jártam. Szerettem a teherautót. A párttitkár mondta, hogy rám inkább itt, a szerelőműhelyben van szükség. így kerültem vissza ide. — A szakmámat nagyon szeretem. A vezetést is. Az AKÖV-nél tanultam az autószerelő-szakmát. Az apám bányász volt, meg a rokonság is, csak ezért jöttem én is a szénbányákhoz már 16 éve. Azóta itt lettem kiváló dolgozó. Legutóbb, amikor a Kiváló Munkásőr, illetve az országos parancsnoki dicséretről szóló oklevelet megkaptam, akkor adták a balesetmentes közlekedésért járó bronz fokozatot. — Ez olyan munkahely, hogy minden előfordul, ami csak lehetséges a mi szakmánkban. Motortól akarosz- szériáig, minden egy helyen. Tanulónk nincs, pedig ez a hely a szakma elsajátításához véleményem szerint igen alkalmas lenne. A szakképzett szerelő is kevés, talán ha nyolcán vagyunk. — Az idén már vagy 10 felújított gépkocsit készítettünk elő vizsgára. Sok a futójavítás is. Az emberek sem egyformák, — Hogy érti ezt? — Ügy, hogy az idősebb gépkocsivezetőknek valahogy több szívük van az autókhoz. Valóban kenyérkereső eszközként kezelik. Ápolják a gépet és a futójavításra is kevesebb az igényük, mint egyes fiataloknak. Néhány an bizony tanulhatnának tőlük. Mert akad ám, aki csak hajtani szereti a kocsit, aztán, ha egy ékszíjat cserélni kell, akkor is szerelőt igényel. Pedig az országúton is lehet baj, amikor nincs kéznél szerelő. Azért mondom ezt, mert a gépkocsivezetőknek a műszaki ismeretet sem árt állandóan gyarapítani — mondja a szerelő. Üjabb gépkocsi áll meg a műhely előtt. Egy másik teherautót sürgetnek. így megy ez általában egész nap. Sok a gépkocsi és itt a javítóműhely. Serény rpunka folyik. Mi hajtja itt az embereket? Talán teljesítményben dolgoznak? — Nehéz lenne itt normát mérni, vagy fa napi teljesítményt, hisz’ olyan sokféle a munka. Én szeretem a szakmámat és számomra az a legnagyobb öröm, ha valamit jól el tudok készíteni. A jól végzett munka tudata. Tudja, úgy van ezzel az ember — én legalábbis —, ha kettős ünnep van, vagy szabadság, már a második nap alig találom a helyem. Valahogy hiányzik a műhely. Nem a norma, hanem a munka és a lelkiismeret az, aminek itt hajtania kell az embereket. Munka pedig van. Ha nem lenne — elmosolyodik —, olyan mesterünk van nekünk — Rutár István —, hogy keresné is a tennivalót. — A közérzetem? Jő, de talán az elmondottakból is kiderül. Csoportvezető vagyok. Ügy érzem, mgebe- csülnek itt is. Az alkatrész- ellátás nagyon sokat javult az idén. Ez is hozzátartozik ám. A nyugdíjig meg még nagyon sok idő van. Igaz, a kislányom már 16 éves. Ipari tanuló. Én meg 35 éves vagyok. Fiatalon nősültem, hát ezért mondom. Bódé János — AZ A HELYZET, hogy két tűz között voltunk. Építettünk és gépesítettünk. Azóta befejeztük a magtár, a szarvasmarha-istálló, a kombájnszérű építését, kifizettük a társulások számára szükséges hozzájárulásunkat. Mindez több millió forintot emésztett fel — summázza véleményét az elmúlt két-három év munkájáról Viszmeg János, a berceli Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke. Az 1095 hektár szántóterülettel rendelkező közös gazdaságban 310 tag és 60 alkalmazott keresi megélhetését. Idei tervezett árbevételi tervük 15 millió forint. Alaptevékenységből 11,4 millió, kiegészítő tevékenységből 3,6 millió forint folyik be a szövetkezet kasszájába. Leginkább növénytermesztéssel foglalkoznak, hiszen több mint hétmillió forintot ez a termelési ágazat jövedelmez az idén. Az év elején több év tapasztalata alapján készítették el a terveket. A terméshozamokat szerényen tervezték, nem a sok évi átlagot vették alapul, hanem a szövetkezet lehetőségeit elemezték. — A nyári termésbecslés során kalászosokból kitűnő termés mutatkozott — emlékezik vissza Gyetvai László főkönyvelő. — Az időjárás azonban némileg közbeszólt. De nem tudott kifogni rajtunk, jó munkaszervezéssel sikerült elérnünk, hogy 860 ezer forint plusz árbevételünk keletkezett a kalászosokból. KITŰNŐ termést takarítottak be kukoricából, uborkából és mákból. Több száz ezer forintot jelentett ez terven felül. A kedvező időjárás mellett ebben közrejátszott, hogy gondosan előkészítették a talajt, nem sajnálták a földtől a vegyes műtrágyát, időben és szakszerűen elvégezték a vegyszeres gyomirtást. A máshol tapasztaltakkal szemben rossz termést takarítottak be Bereelen bogyós gyümölcsökből. Az 58 hektáron termesztett málnából, meggyből és feketeribizliből 400 ezer forint kiesésük keletkezett a tervezetthez viszonyítva. Az okokról mondja Bízik János főagronómus: — A málnatermővesszők sérülése miatt elszaporodott a gombabetegség. A meggy virágzása idején sok kárt tett benne a fagy. A feketeribiz- li-vesszők pedig elöregedtek, így nem is várhattunk nagyobb termést A berceli tagok szorgalmával nem volt baj. Erről tanúbizonyságot adtak például az asszonyok az uborka szedésénél, a cukorrépa betakarításánál. A 62 éves Oroszki Pál gyalogmunkás alapítása óta tagja a Vörös Csillagnak. Mire számít az év végén — kérdezzük tőle. — Tavaly 2200 forint volta havi átlagkeresetem. Az idén eddig 23 760 forintot kerestem. Ügy tudom, meglesz a száz százalék, alaposan megdolgoztunk érte. Ugyáncsak bizakodó a 63 éves Oroszki János kertészeti brigádvezető is. Havi átlag- keresete meghaladja a 2100 forintot. A kérdésre megfontoltan, de magabiztosan válaszol aa elnök. — Rendkívül nehéz év volt. A mostoha időjárás, az elhasználódott gépek alaposan próbára tettek bennünket. Tavaly 16 623 forint volt az egy főre eső átlagjövedelem. Az idén hozzávetőleg 20 ezer forintot fizetünk. Örvendetes, hogy néhány százezer forintot tartalékolni is tudunk. Az új termésig biztosítottuk a szálas és abraktakarmányt. Ezzel nem dicsekedhettünk » korábbi években. NYUGODT zárszámadásra készülődnek Bereelen. A megpróbáltatások nem szegték kedvét az embereknek. Nem érheti szó a ház elejét, mert az emberek megtették a magukét, most már a számvetésen van a sor. Rozgonyi István NÓGRÁD — 1972. december 9., szombat 3
