Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-09 / 290. szám

Ankét a felnőttoktatásrőt

A cselekvés: társadalmi

Folytatódott december 7- én délután Salgótarjánban a NÖGRÄD Szerkesztőségének felnőttoktatási * ankétsorozata. Kővári Tibor, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága propaganda- és művelődésügyi osztályának munkatársa vezette a vitát, amelybe bekapcsolódott Miklósik Ignác, az ELZETT Fémlemezipari Művek Zár- és Lakatgyár szé- esényi gyáregységének igazgatója, Kun András, Nógrád megyei általános iskolai tanul- irányi felügyelő, Pál József, a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztályának munkatársa, Kmetyl Ferenc, a salgótarjáni dolgozók gimnáziumának és közgazdasági szakközépiskolájának , igazgatója, dr. Szabó Bélába Nógrád megyei Múzeumi Szervezet osztályvezetője.

A felnőttoktatás társadalmi Igényéről, a felnőttkorú lakosaiig iskolarendszerű tanulásának és továbbtanulásának oktatáspolitikai tényezőiről, mai életünk tanulást sürgető változásairól a NÖGRÁD december 5-i ankétjén sok szó esett. A beszélgetés során kirajzolódott — illetve egyértelműen megfogalmazódott — a felnőttoktatás mai fő ellentmondása is. A felnőttoktatás társadalmi rangjának újbóli elismertetése, a tanulás megfelelő támogatása és ösztönzése érdekében megfogalmazódott a legfőbb tennivaló Is: az érdekek összhangjának fel- ismertetése, s az érdekegység alapján kibontakozó cselekvés. A december 7-i beszélgetés célja volt, hogy számba vegyük: milyen tényezőknek kell együttműködniük a fel-, nőttoktatás fellendítésében, és milyeji cselekvési formákra van szükség a továbbiakban?

A beszélgetésben mindenekelőtt az fogalmazódott meg határozottan, hogy a felnőtt- oktatást az üzemen belül érdekvédelemnek is kell tekinteni. Ez egyúttal politikai feladat. Az az üzemvezető, aki ma nem törődik munkásai tanulásával, a munkásérdekek ellen is vét.

Kfnetyi Ferenc a középiskolai felnőttoktatásról szólva elmondta, hogy itt kedvezőbb a megyei kép, mint a dolgozók általános iskolájában, emelkedik az érdeklődés. Miből táplálkozik ez? Külső és belső ösztönzés egyaránt érvényesül. Akinek munkaköréhez szükséges, az tanul, Ez főként a dolgozók szakközépiskolája beiskolázásánál érezhető, S amennyiben a munkahely iskolára kötelezi a dolgozót, a szükséges feltételeket is megadja. Ha azonban valaki „csak” belső ösztönzésből iratkozik be az iskolába, az üzem legtöbbször nem ad támogatást, így, ha nem elég erős a belső ösztönzés, bekövetkezik a lemorzsolódás, s ez elég magas. Látnunk kell azonban, hogy a társadalomnak a belső ösztönzésből tanuló emberre is szüksége van. Sőt, a tanulás ilyen indítékai értékesebb munkát eredményeznek. A dolgozók gimnáziumában nem az a legnagyobb eredmény, hogy a hallgatók adatokat tanulnak, hanem érezhetően kulturáltabbá válnak; jelentkezik ez az emberekkel való érintkezéseikben, a társadalmi kérdésekben alkotott véleményükben, s kifejeződik a javuló munkahelyi légkörben is. Néhány helyen már kezdik ezt „észrevenni”, például a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál, a salgótarjáni sík- és öblösüveggyárban. E helyeken a gazdasági vezetés, az igazgató számos konkrét támogatást is nyújt, például fedezik a tanulási költséget, a sikeresen vizsgázóknak jutalomszabadságot adnak, érvényesül a műveztés támogatása, és így

tovább. Ez az üzemen belüli szemlélet kérdése, hiszen a lehetőség minden munkahelyen adott. Egyébként ma már a Munkaügyi Minisztérium rendelkezése is kötelez erre. A síküveggyárban a vezetés világosan látta, hogy ez a befektetés pár év múlva kamatosán megtérül gazdaságilag is. A vállalatok nagy részében azonban ma még alig törődnek azzal, hogy dolgozójuk tanul, nem, beszélhetünk az ilyen irányú -érdekvédelem érvényesüléséről. A. salgótarjáni dolgozók gimnáziumában, például, mintegy 1600 bizonyítvány, s egy halom érettségi oklevél hever hosszú idő óta, s ezek iránt senki sem érdeklődik, Ez azt jelenti, hogy a dolgozóktól a munkahely még csak azt sem kérdezi meg: mit tettél négy év alatt, amíg tanultál, s hogyan tudnánk mi, tudásodat hasznosítani. Megengedhetetlen ez a munkahelyi érdektelenség a tanulás Iránt!

A felnőttoktatás lehetőségei az állami, miniszteri rendelkezések a 'különböző rövidített, szervezett tanulási formákra, valamint a közművelődés oldottabb eszközeinek fel- használása, a vizsgára való előkészítés stb., amelyekről Kun András, Pál József, dr, Szabó Béla Is részletesen beszélt, adottak. Szükséges, hogy az üzemekben ezek után kialakuljanak a konkrét cselekvési formák. A gazdasági vezetés, a helyi párt-, KISZ-, és szakszervezetekkel együtt készítsen tanévre szóló felnőttoktatási terveket, s ezekben határozzák meg az erkölcsi és az anyagi ösztönzés formáit. S a jó példákat széleskörűen propagálják.

Miklósik Ignác a beszélgetésen fiatal, alig hároméves műltra visszatekintő üzemet képviselt. A 710 dolgozó átlagéletkora 30 év, közülük 426- an rendelkeznek általános iskolai végzettséggel. Már a 142/1972-es miniszteri rendelkezés előtt felvették a kapcsolatot a járási hivatal művelődésügyi osztályával, s a szécsényl művelődési központtal, hogy januártól, mintegy 60 dolgozójuk általános iskolai befejező tanulását biztosítsák. Az általános Iskola megszerzése nemcsak a dolgozók, hanem az üzem érdeke. A párt-, s a KISZ-szervezet Igyekszik megértetni a dolgozókkal, akik zömmel fiatalok, hogy az általános műveltség hiánya a szakmai továbbképzésüket is akadályozza. A felnőttoktatási tervek készítése nemcsak a személyzetis munkaköri teendője, foglalkozik ezzel a párt-, a KISZ- és a szakszervezet is. Nemcsak a közvetlen érdekre Igyekeznek ráébreszteni a fiatalokat, (hogy például nem lehet' mérlegelő, csoportvezető, vagy meós, ha nincs meg legalább az általános iskolai végzettsége), hanem a távlattal is számolnak. A munkásgárda annyira fiatal, hogy kénytelenek a jövőre építeni, s így a tanulást konkrét eszközökkel is ösztönzik, a tanfolyamok, utazások költségeit megtérítik, s a jövőben „műszakigazolást” is készítenek a továbbtanulóknak, s kérik a záróvizsgák igazolását.

elsősorban a tanulás belső indítékait mozgassa meg, hiszen az indulás a felnőttnél, akinek ismeretei feledésbe mennek (lásd a Magyar Televízió Keressük Petőfit című műsora), kétszeresen nehéz. Dr. Szabó Béla hangsúlyozta, meg kell értetni az emberekkel, hiányos ismereteikkel nem élhetnek például a demokratizmussal, mai világunk adta lehetőségeinkkel. Egy 16 foglalkozásból álló tematika készül jelenleg a művelődési otthonok számára, amelynek célja nem a bizonyítvány, hanem az, hogy aki ezeket az előadásokat meghallgatja, egységes materialista világképpel rendelkezzen, tudja követni az emberi gondolkodás történetét, a társadalom fejlődését stb., s kedvet kapjon a tanuláshoz."

Az elhangzott vélemények legfőbb tanulsága abban summázható, hogy a felnőttoktatás társadalmi fontosságát tükröző központi rendelkezések kedvező feltételeket teremtettek a dolgozók művelődési, tanulási aktivitásának növelésére. E feltételek alapján keli a munkahelyeken a végrehajtás munkáját megkezdeni. Az üzemek vezetői Ismerik a vállalatukkal szemben támasztott gazdasági-politikai követelményeket, nekik kell a követelmények feljesz- tése érdekében kezdeményező lépéseket tenni az általános és szakmai műveltség emeléséért. Ehhez sokféle lehetőség áll rendelkezésükre (üzemi iskola, tanulási feltételek javítása, anyagi megbecsülés, előléptetés, oktatási terv stb,).

Szorosabb, közvetlenebb együttműködést kell kialakítani a felnőttoktatásban a munkahelyek ég az iskolák között. Az intézkedések sikere a megfelelő üzemi légkör jelenlétét, a társadalmi-politikai szervek növekvő aktivitását is feltételezi. A meggyőzés és erkölcsi-politikai követelménytámasztás terén legfőbb lehetőségekkel az üzemi pártéi KISZ-szervezetek, a szak. szervezeti bizottságok rendelkeznek. Rajtuk a sor, az ő cselekvési és kezdeményezési kedvükön múlik a IV/1972-es kormányhatározat végrehajtásának sikere, dolgozóink általános és szakmai műveltségének fejlődése.

Tóth Elemér

Felszabadítás

Közismert tény, hogy a szovjet filmművészetben az elmúlt negyedszázad alatt a legnagyobb helyet háborús témák foglalták el, Ez csöppet sem meglepő, ha arra az áldozatra gondolunk, amit a Szovjetunió hozott a fasizmus ellen vívott honvédő háborúban a győzelemért. De az sem lehet meglepő, hogy az ismert politikai és társadalmi változásokat és fejlődést követve a háborús filmek tartalmi é* formai

natkozásban Igen tág színvonalbeli határok között mozogtak.

A háború eiső szakaszának kiemelkedő alkotásait dokumentum. és híradófilmek jevo- mányát; az öncélú, látványos ló, hogy hálás dolog lenne

díszletekben tobzódást. Be befejező részek eredményeit

kellett mutatnia (és tisztázni) elemezni. A Berlin elleni hifi katonai és politikai vezetők rés fényszórós támadás monuszerepét, de az egyszerű köz- mentális ábrázolása, az állatkatona sorsát is úgy, hogy kerti csata lírai és döbbeneVi egyúttal a kursaki csatától tee epizódjai, az elárasztott lentették, 1942-től kezdve Berlin ostromáig bemutassa a metróban az életük kockázta- • már a játékfilmekben Is meg- II, világháború legfontosabb tásával német asszonnyokat éa

jelent a háború. ‘ Eleinte a katonai, politikai és diplomá- gyerekeket mentő szovjet katoháborús élményeik valós tűk- cíal eseményeit. Képeiben végzésére törekedtek,, de a sze- glg meg kellett őriznie a történelmi hűséget akár a keleti front eseményeit, akár az olaszországi harcokat, akár a nád vezetők világát mutatta.

mély! kultusz erősöd tével egy re inkább csak Sztálin tetteinek magasztalásálg, szerepének abszolutizálásig jutottak. Legélesebben ez Csiaureli „Berlin eleste” című kétrészes filmjében jelentkezett, A sematizmus térhódítása után a megújulásra sokáig kellett hatjuk, várni, melynek első igazi bi- vezette

nák embersége, s végül a győzelem torokszorító és felemelő pillanata azonban önmagáért: beszél. Ehelyett Inkább egy gondolat kiemelése szükséges, amely a történelmi té*

A sorozat most bemutatásra ma aktualitását jelenti és egy. kerülő IV és V. része után — ben a film lényegét is.

„A harc Berlinért” és „Az A háború óta felnőtt egy utolsó roham” — megállapít- generáció, amely a háborút hogy a Jurij Ozerov csak elbeszélésekből Ismeri, s alkotógárda, melyet ez a generáció kortársa :i

zonyítéka Kaiatozov „Szállnak. Lenin-renddel tüntették ki, á vietnami háborúnak. A film a darvak” című filmje volt háború utáni évek legjelentő- alkotói ezzel a nagy történeti 1957-ben. A szovjet film újra 6ebb történelmi filmjét készí- hűséggel elkészített művel az közvetlen kapcsolatot talált a tette el. Hitelességét biztosít- új nemzedéket kívánják em- valósá.gg^i, mégpedig úgy, ja a szerkesztésmód, melynek lékeztefenl arra a felelősségre, hogy ismét a háború lett a során az egymást követő tör- amellyel az áldozatok mil- valóség^ tükrözésének lehe- ténelmi események láncolata Hóiért és az emberiség jővén, tősége és tárgya. A „Szállnak alakaíl filmeseménmyé. Emel- dőjéért tartoznak. E.zért nagy a darvak” 1958-as cannes-i lett a filmes kifejezési eszkö- film a „Felszabadítás” és nagydlja után sorra születtek zök mesteri alkalmazása és ezért olyan film, amilyet min- olyan kiváló alkotások, — formai gazdasága avatja nagy denkinek látni kell.

Emberi sors, Ballada a kato- . fűmmé. Ezek után nyilvánva- Körül Ferenc

náról, Iván gyermekkora — amelyek szakítottak az „emlékműszerűséggel” és a pszichológiai ábrázolás mélységére törekedtek. \

E vázlatos történeti áttekintés után érthetjük csak pontosan meg, milyen, hatalmas feladatra vállalkozott Jurij Ozerov rendező a „Felszabadítás” című ötrészes filmsorozat megrendezésével. Meg kellett őriznie a „Berlin eleste” és a kor többi filmjének reprezentatív stílusát a sematizmus hibái nélkül, az „űj hullám” filmjeinek valósághű emberábrázolását és líráját anélkül, hogy a részletkérdések felé tolódjon. Látványos, cselekményes művet kellett készítenie úgy. hogy elkerülje a történelmi filmek rossz hagyoA tévénéző véleménye

Sem a kérdezettek, sem a kérdező

A második este, hogy megkérdem magamtól, vajon mi célja a Magyar Televíziónak, a „Keressük Petőfit” című rendhagyó riportműsorával, De ha riportműsor, vajon miért nem riporter — akinek az a szakmája, ha tetszik a hivatása — teszi fel a kérdéseket, válaszol, beszélget, helyesbít hibás nézeteket, veszi védelmébe és hívja fel a fivész, vagy úgy pontosabb, előadóművész, vajon miért nem olyán, aki képes azonosulni Petőfivel, művészetével, nemes indulataival, olyan, aki nem csak „elmondja”, hanem a szó igazi értelmében átéli és előadja verseit.

Mert ha egyáltalán elnézhető, hogy a kérdezettek, az emberek, népünk tagjai, akik csak hallottak, Olvastak, taJelenlegi felnőttoktatási formáink még fetisizálják az iskolai végzettséget. A jövőben egyre kevésbé lehet ez a cél. Igen lényeges a belső motiváció felkeltése az emberekben. Az oldottabb közművelődési formák, amelyben összehangolt tevékenységet végez az üzem, a szakszervezeti művelődési'otthonok, a megyei Művelődési Központ, a TIT, a múzeum, a könyvtár stb.,

NÓGRÁD - 1972 decemb*« 9.» siómból

gyeimet Petőfi és költészete nultak, beszéltek Petőfiről ée Igazi értelmezésére. De ha már költészetéről, de jól mégis- nem riporter, aki betölti an- merni, megérteni nem tudták nak szerepét, hanem színmű- — vagy éppen ósdinak, idejétmúltnak, megmosolyogni valódnak tartják —- nem voltak képesek azonosulni vele, ugyanez semmiképp nem nézhető el annak, aki papjává avatja magát.

Az elhangzott két adás meggyőzött arról, hogy a kérdezettek vajmi keveset tudnak Petőfiről, életéről, céljairól,' tetteiről, de meggyőzött arról Is, hogy lehet Petőfi-verseket mondani szenvtelenül, átélés' és azonosulás nélkül, szétszedve a szavakra, apró és önálló alkotóelemeire bontva, kínos pontossággal, precizitással, kizárólag és csakis a tudatra, a»;* értelemre hatva, elfeledve, kiirtva az érzelmeket, az indulatokat, ha nem sértek meg senkit — „modern versmondót", érzelmeit szégyenlőt —, nemes hevületet, ami Petőfi sajátja.

Berek Kati bebizonyította, hogy mindezt el lehet titkolni, hogy öncélúan, a rutin hatására át lehet formálni a „modern versmondás” ürügyén, hogy lehet az izzó szavakat értelmüktől megfosztottam minden hangsúly nélkül, pu- . cerra vetkőztetve, és vegyele- mezve „előadni”.

Ezekért kérdem magamtól, miért van szükség erre a műsorra, miért ilyen, és nem olyan, amilyen kellene, hogy legyen, de nem is olyan, ami szolgálná a célt, amiért létrejött; felidézni Petőfit, újra megszerettetni azokkal, akik már elfeledték, igazi, nemes értékeinek maradéktalan helyre állításával. Szatmári Bél»