Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

t<ezaj!ották már az első foglalkozások a MUOSZ salgótarjáni újságíró-stúdiójában. A kö­vetkező előadást december 7-én, délután 3 órakor rendezik a Sajtószékház újságíró­klubjában. Témája: a hír, hírszerkesztés, az újság, a rádió és tv hírei. A növendékek már bekapcsolódtak a gyakorlati .munkába Is, rendszeresen küldik írásaikat szerkesztőságünk- be. Képünkön: a stúdió tagjainak egy csoportja Nincs megállás as ötvösét gyárban a technika fejlesstésében ' A zagyvarónai ötvözetgyár­ban bizakodva készülnek a jövő évre. Az idén tovább fej­lődött a termelés. Az 5 szá­zalékos bérfejlesztés mellett a nyereség is a tervezettnél ked­vezőbben alakul. Ez az alap­ja a nyugodt légkörnek. Nincs szükség különösebb év végi hajrára. Több energia jut a felkészülésre. Igaz, itt ez is folyamatos, mert nincs meg­állás a technológia tökéletesí­tésében, a gyártmányfejlesz­tésben és a céltudatos kutató­munkában. Így van ez évek óta. Másként nem is lehetne elképzelni, hogy az egykori egytermékes gyár ma már több mint 30 féle terméket, ötvözőanyagot szállítson az ország vas- és fémkohászatá- líak, öntödeiparának. A jól sikerült kísérleti év­re joggal büszkék. Csehszlo­vák és lengyel gyakorlati ta­pasztalatokat szereztek és a IV-es számú kemencén kísér­leti jelleggel a korábbi fix elektródás módszerről az úgy­nevezett önsülős elektródás módszerre tértek át. A kísér­let sikerét bizonyítja, hogy ott jártunkkor már azt újsá­golták: jövőre a III-as számú kemencén is erre a módszer­re térünk át. Több előny származik eb­ből, és erről Szalai János fő­mérnök tájékoztatott. — A fix elektródát tőkés­piacról tudjuk csak beszerez­ni, tonnánként 30 ezer forin­tért. Az újat a KGST kere­tein belül vásároljuk, ton­nánként négyezer forintos áron. Évente mintegy 300 ton­na elektródát haszálunk fel egy-egy kemencén, tehát egy­szerű ennek a műszaki fej­lesztésnek az előnyét biztosí­tani. Már üzemszerűen alkal­mazzuk és most is szerkezeti módosítást eszközöltünk. Ez a fizikai munkát csökkentette és az üzemzavar lehetőségét is — mondta a főmérnök. Gyula-rakodón alakítják ki az ötvözetgyár készletterét. Ennek üzembe helyezésére a jövő évben kerül sori Nem­csak ki- és berakodó, készlet­tároló hely lesz ez, hanem a műszakiak ennél sokkal több lehetőséggel számolnak. Itt kí­vánják megoldani az anyag­előkészítést oly módon, hogy a gyárba, a kemencékre, már adagolható elegy kerüljön. Gyártmányaiknál a gramu- lált ötvözőanyagok iránti igény nagyon megnövekedett. A jövő műszaki fejlesztési té­mája itt is adott. A gramu- lálást is Gyula-rakadón akar­ják megoldani. A gyárban mindig lehet újat találni. Két kemencén az idén korszerűsítették a csapo- tást. A korábbi vízhűtéses módszer helyett a vasrúddal történő beégetéses csapolást alkalmazzák. Ezzel megszün­tették a balesetveszélyt. A technológia szakadatlan tökéletesítése mellett a gyárt­mányfejlesztésben is újabb si­kereket értek el. Az öntödei modifikátorok, 3—4 kompo- nensű anyagok előállítási kí­sérletei sikerrel jártak és még a jöVőben is folytatódnak. Ki­próbálásuk már az öntödék­ben folyik. A vasöntvények szerkezetét változtatják meg ezek a modifikátorok kedve­zően. Igen értékes anyagok. A tatabányai szénbányákkal közösen az úgynevezett pala­ötvözetek előállításával is si­kerrel kísérleteztek. Szilíciu­mot, alumíniumot, báriumot és vanádiumot használtak fel palaötvözetek előállítására. Ebből már nagykemencés gyártás is folyt. A jövő ter­méke, igény van rá. Acélöt­vözésre használják. Az acél mechanikai tulajdonságait kedvezően befolyásolja. A fer- romangán karburé elektromos kemencében történő gyártásá­val is kísérleteznek. A wolf- ramsalak feldolgozásával is. A salakból a wolfram kinye­rése is gazdasági sikert ígér. A fémszilícium, a gyár ta­lán legrégibb terméke is té­ma a műszakiak számára. Je­lenleg ebből a 97 százalékos a legjobb minőségű. Ezt leg­Cserhátsurányi jelentés A napokban tartotta ülését a Gserhátsurányi közös községi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága He­veny csény ben. Az első napirendi pont keretében a tanács község­politikai tevékenysége került megvitatásra. Szó esett a legutób­bi tanácsválasztást megelőző jelö­lő gyűléseken' elhangzott közérde­kű javaslatok végrehajtásának helyzetéről. A végrehajtó bizott­ság ezután a szakigazgatási szerv munkáját értékelte. A jelölő gyűlési javaslatok, fel­vetések eredményeként a község két utcájában, a Hunyadi és Mező fmre úton több, mint kétszáz méter hosszú járdát építettek. alább még egy százalékkal javítani akarják. A raffinálá- si kísérletet már meg is kezd­ték. Ezzel úgy számolnak hogy a kokillaöntés is lehe­tővé válik. A hulladékveszte­ségtől így mentesülnek, ami tízszázalékos költségcsökken­tést jelentene. A 15 és 45 százalékos ferroszilícium ko- killaöntésére is folynak a kí­sérletek. Óriási jelentősége van ennek, mert a tisztítás nehéz és ezt a fizikai mun­kát szüntethetnék meg. Az eddig elmondottak bizo­nyítják, hogy az Ötvözetgyár­ban a mindennapos termelési feladatok elvégzése mellett igen jól hasznosítják a meg­levő szellemi kapacitást. A hatékonyság szembetűnő. Nem véletlen, hogy az idei 310 mil­lióval szemben jövőre már 360 millió forint termelési érték elérése a céljuk. Ehhez csak minimális létszámnöve­lésre számítanak. Tudományos módszerekkel, állandó célra­törő kísérletezéssel teremtik meg az alapot. B. J. A SZÉCSÉNYI ELZETT gyáregység lakatszereldéjében szorgalmas kezek állítják össze sok-sok apró alkatré­szeiből a lakatokat. A mű­helycsarnok elején dolgozik Pápai Jánosné brigádja. Lá­nyok és asszonyok egymás mel­lett láncot alkotva végzik megszokott, beidegződött moz­dulatokkal napi munkájukat. Nincs megállás, s munka köz­ben kevés idő jut egy kis pi­henésre. A hó végén nem mindegy, mi van a boríték­ban. A nagy zajban alig halljuk egymás szavát, ezért a műve­zető irodájában kérdezem Pápai Jánosnét brigádja mun­kájáról. — Nem mi vagyunk az egyetlen brigád a gyáregység- oen. Tizenhat kollektíva ver­seng egymással. Az idén nyer­tük el a Szocialista Brigád címet. Brigádunk tulajdonkép­pen nem más, mint a fiata­lok és idősebb dolgozók egy­sége. Igen, egysége, mert a termelés másként nem megy. Naponta több ezer lakatot kell összeszerelnünk, s míg más brigádok fiataljai meg­engedhetnek maguknak egy kis lazítást, nálunk sokkal in­kább zsebre megy a dolog. Hiszen azért jöttünk dolgozni, hogy keresetünkkel egészítsük ki a háztartás, szükségleteink fedezetét — mondja pergő K «J ■■ o z o s A KÖZÖS gazdaságok első számú tulajdo­nosai a tagok, akaratuknak érvényesülnie keli az irányításiban, a gazdálkodásban egy­aránt. A termelőszövetkezeti mozgalomban ilyen tekintetben is lényeges, kedvező vál­tozásokról számolhatunk be. Ezek a válto­zások természetesen összefüggésben vannak az új gazdaságirányítási rendszerrel, a tsz-ek társadalmi, gazdasági szerepének és jövőjé­nek jelentőségével, a társadalmi képviseleti szerveink létrehozásával, az új szövetkezeti törvénnyel és a szövetkezeti földtulajdonnal. Ezek a mezőgazdálkodásra fontos intézkedé­sek lényegesen megváltoztatták a tsz-ek mű­ködésének feltételeit A megnövekedett önállóság, a bővülő te­vékenységi kör szükségszerűen megköveteli a tsz-ek belső irányítási rendjének, önkor­mányzatának tökéletesítését, a fejlett szövet­kezeti önkormányzat tökéletesítését. A fejlett szövetkezeti önkormányzat ugyanis egyik feltétele a hatékonyabb operatív vezetésnek, a termelőszövetkezeti demokrácia érvényesü­lésének. Nagyon tanulságos betekinteni néhány tér-, melőszövetkezeti üzemiünk életébe olyan szempontból, hogy tiszteletben tartották-e a demokratizmust? Ha igen, hogyan alakult annak a hatása? Ha nem, akkor milyen kö­vetkezmények keletkeztek abból? Elsőnek szóljunk azokról az üzemekről, amelyekben a tagok ismerik jogaikat, kötelességeiket egyaránt és azok érvényre is jutnak. Minden olyan tsz-ben, ahol kiegyensúlyozott az élet, jó a viszony tagok és vezetők között, a tsz- demiokrácia betartásával nincs különösebb baj. De nincs a gazdálkodással sem, ugyanis e kettő szorosan összefügg. Minden termé­szeti nehézség ellenére nyugodtan tekintenek a zárszámadás elé. Jóllehet külső és belső hatásokra veszteségek is keletkezhetnek, de a tagok megértik, a munka javításával igye­keznek a hiányt pótolni. Pontosan úgy cse­lekszenek, mint a gondos gazdának kell cselekednie a szűkös esztendőben. Sorolhat­nánk példának a kishartyániakat, az egyházas- dengelegieket, a kállóiakat, a honfiakat, de számtalan más üzemet is, ahol a vezetők nem intézkednek alapvető kérdésekben anél­kül, hogy ne kérnék ki a tagok véleményét. Jellemző rájuk az is, hogy már most egyéni beszélgetést folytatnák a tagokkal a zár­számadási közgyűlésre készítendő beszámoló összeállításáról Azt akarják, hogy az való­ban reálisan tárja fel a közös gazdaság ered­ményeit, gondjait egyaránt. Abban benne le­gyen a tagok véleménye is. Ilyen termelő­szövetkezetben a tagok öntudatosak, kiegyen­súlyozottak, szorgalmasak, gondosak. A veze­tők is magabiztosan, néznek a zárszámadás elébe, nincs ökuk a nyugtalanságra. Érthető, hiszen a legnagyobb erőt, az emberek támo­gatását tudhatják minden hasznos kezdemé­nyezésük mögött. Nincs különösebb értelme felsorolni ennek az ellenkezőjét. Sajnos, a példák sokaságával szolgálhatnánk. Ha csupán a szerencsétlen terényi esetről beszélünk, kitűnik milyen tragédiával jár a tagok véleményének sem­mibe vétele. Az önfejűség, a csalhatatlanság hite a bajok forrása. Nem csupán azzal jár ez, hogy az emberek elfordulnak a vezetők­től, hanem azzal is, hogy az ilyen vezető — jó szándékból, vagy tudatosan, teljesen egyre megy —, a szabálytalanságok sokaságának lápjába fullad. Napjainkban láthatjuk Ka- rancslapujtőn, hová vezet, ha valaki azt gon­érdek dolja magáról, hogy agyafúrt üzletekkel a tagok meglepetésére, de tudtuk nélkül, növe­li a közös vagyont. Kudarcot vall, aki ezen az úton jár. A termelőszövetkezeti mozga­lomról teljesen idegen felfogás ez. Ha hűségesek akarunk maradni az igaz­sághoz, meg kell, mondani, hogy megyénk­ben a termelőszövetkezeti vezetők egy cso­portjában eluralkodott, sőt szemléletté vált: demokratizmussal nem lehet gazdálkodni. A Nőtincsen rég megbukott tsz-vezetőnek is hi­te volt, „a parasztot, ha nem érti, be kell po­fozni a munkába...” Magatartása," mint szemlélete volt. Természetes, hogy megbu­kott, méghozzá csúfosan. A tragédia, hogy sokan nem tanulnak ebből. A tagok előtt ugyan nem hangoztatják, de egymás között gúnyolódnak a tsz-demokráciával. Nem értik, hogy a tagokat nem lehet félrevezetni. Ösz­tönösen is megérzik, milyen a vezető felfo­gása, a tagokhoz való viszonya. Panaszkod­nak egyes elnökök, hogy nincs munkaerő. Van munkaerő, csak oda, ahol szolgának tartják a valójában igazi tulajdonost, nem szívesen mennek az emberek dolgozni. Jó lesz erre nagyon sok helyen a megyében odafigyelni. Félreértés ne essék, nem vezetőellenesség szítására születtek ezek a sorok. De tegye a szívére a kezét sok tsz-vezető: időben, rend­szeresen tájékoztatta a tagságot az üzemben folyó dolgokról? Elengedhetetlen, hogy a ta­gokat rendszeresen tájékoztassák, mert ha a tsz vezetősége ezt nem teszi meg, máshon­nan tájékozódik a tagság és ez nem vet jó fényt a vezetőkre. Az lenne az ideális, ha a tagok a vezetőket informálnák, mi foglalkoz­tatja őket leginkább, és a vezetők a tagokat Ennek eredménye az igazi jó kapcsolat » termelőüzem vezetői és tagjai között. A termelőszövetkezeti demokrácia érvé­nyesülésében igen nagy szerepe van a külön­böző bizottságoknak. A legtöbbje a tagság akaratából, képviseletükben hivatott életre. Törvényesítették is működésüket. Kallón a tsz-tagság egészét foglalkoztatta például, hogy a döntőbizottság mit tesz egy tag pa­nasza ügyében, a vezetőséggel szemeben. Okos volt a vezetőség, beismerte, hogy a tagnak igaza van. a döntőbizottság akarata érvénye­sült. Nagy hatással van az a tagokra, ha az igazság győzedelmeskedik. De annak valóban igazságnak kell lennie, mert ez is nagyon lényeges. Rendkívül nagy jelentőségű az el­lenőrzési bizottságok szerepe a demokrácia érvényesülése szempontjából. Sajnos, ezek a bizottságok végzik leggyengébben munkáju­kat. Ez néhány kivételtől eltekintve általános a megyében. Nem tájékozottak a bizottság tagjai, felkészültségük is kifogásolható. Tevé­kenységük formális. Nincs a megyében arra példa, hogy rendkívüli közgyűlést hívtak volna össze valamilyen oknál fogva. Erre jo­guk lenne. Vagy okuk nem volt? Ez hihető el a legkevésbé. Sajnos1, lett volna, ha követ­kezetesen, megilletődöttség nélkül, abban a tudatban, hogy a tagokat képviselik és a közösség érdekében cselekszenek, intézked­nek. Kazáron, Homofcterenyén, Cserhátsu- rányban, Kutasón —, hogy csupán néhány példát említsünk — elég okot szolgáltattak egy rendkívüli közgyűlés összehívására. A TERMELŐSZÖVETKEZETI demokrácia mint a szocialista szövetkezeti élet funda­mentuma, átfogja a közös gazdaságok szer­vezetét, működését, gazdálkodását. Szerves része az életüknek. Érvényesülése egyenlő érdeke a tagságnak, vezetőségnek egyaránt Éppen ezért elfojtani, hatását csökkenteni nem szabad, mert jelenléte törvényszerű. B. Gy. Munkásarcok A szocialista brigádvezető nyelvvel a brigádvezető. Sza­vait alig bírom jegyezni. — Hogyan fér össze a mun­ka és a család? — kérdezem tőle. — Két műszakban dolgo­zom, egyik héten délelőtt, má­sik héten pedig délután. Jobb a délutáni műszák, mert a munkakezdésig nyugodtan el tudom végezni az otthoni munkát. Megfőzök, kimosok, rendet csinálok a lakásban^ így megnyugodva jöhetek dol­gozni. Ha reggel kezdünk, ak­kor viszont este vár rám a feladat, s fáradtan sokkal ne­hezebb. Férje a Széesényi járási Hi­vatal gépkocsivezetője, lánya a Nógrádi Sándor Gimnázium­ba jár. — Amikor elhatároztam, hogy az ELZETT-be jövök, tisztában voltam a jelentkező nehézségekkel. Van olyan hét is, amikor alig-alig tudok be­szélni a lányommal. Pápainé ezelőtt másfél hó­nappal jelentkezett a pártba. — Nagy megtiszteltetés ért. amikor Miklósik elvtárs, a gyáregység igazgatója behíva­tott és elmondta, hogy alkal­masnak talál a párttagságra. Ö volt az egyik ajánló is. A férjem már régen párttag, a kislányom pedig a gimnázium KISZ-szervezetében dolgozik. Az, hogy párttag lettem, még inkább nagyobb felelősségér­zetet alakított ki bennem. Fiatal gyárunkban szükség van a párt erősítésére, irá- nyitószerepének érvényesülé­sére — mondja a brigádveze­tő. Beszélgetésünk újra a mun­kára, a szocialista brigádra te­relődik. — Az MSZMP Központi Bi­zottságának november köze­pén megjelent állásfoglalását már a párttag szemével néz­hettem. A brigád tagjainak kevés ideje jut arra, hogy mélyebb vitát folytassanak akár az áremelésekkel, akár a bérrendezéssel kapcsolatban. Tudomásul vették és elfogad­ták az intézkedést. Ugyanúgy végzik munkájukat mint ed­dig, sőt igyekeznek a terme­lést fokozni. A gyár éves terv­teljesítéséhez túlóravállalá- sokkal járulunk hozzá. Beszéde közben látszik, hogy siet vissza a többiek közé, akik kíváncsian tekingetnek felfelé, ki az az idegen a bri­gád vezetőjével. Pápai János­né búcsúzás közben az elmon­dottakhoz még hozzáfűzi: — A brigádvezető tisztség is kötelez. Hetenként Balassa­gyarmatra járok továbbkép­zésre. Sokszor, amikor a töb­bi asszony megy kifelé a gyárkapun, engem még vár a munka. Brigádvezetői értekez­let, termelési tanácskozás, kü­lönböző megbeszélések. Ez mind a szabad időm rovására történik, ha egyáltalán beszél­hetek szabad időről. Vállal­tam a brigádvezetést, s igyekszem eleget tenni kötele­zettségeimnek. AHOGY elhagyom a csar­nokot, mosolyogva bólint: vi­szontlátásra. Leül a munka­pad mellé a sorba, hogy ugyanúgy, mint a többiek, el­végezze munkáját. Munka és otthon, párttag­ság és szocialista brigádveze­tő, anya és munkás. Szavak röpködnek körülöttem, amikor Pápai Jánosnéra gondolok. Szabó Gyula NŰGRÁD — 1972. decembei 6., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom