Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-06 / 287. szám
N Nincs viSZKNt \Mló AUnídóhwbőzok döbbenten KK] lOŐAVOHCHJV MEGÖL- DOZZA < HABOM tEn- . QtBÉSZnSZr KÖTÉLÉ - KEIT its FBLFEG yVEH Z, ŐKET, FÖLHgtezek } Honi LETTEK ? Ú kemszemleke KI :NTEK. kHEtezm*. JÖNNEK Ebben a píllanaTban.,. Kultúra és közösség Azt hiszem, nem tévedek nagyot, amikor Jeltételezem, hogy a IV. ötéves terv első éveit, a X. pártkongresszus óta eltelt időszakot az utókor a munkásművelődés új szakaszaként emlegeti majd Salgótarjánban, Nógrád megyében is. Nem mintha különösen látványos fordulaton estünk volna túl, nem mintha ..egetverően” nagy sikereket mondhatnánk magunkénak. Mégis: .ha a közelmúltra visz- szatekintünk, nem lehet nem felfigyelnünk a munkásság művelődését szorgalmazó munka sajátosan új vonásaira. Mít mutat a számvetés ? Ne ássunk túl mélyre, tekintsünk most el a különböző fórumok irányelveiben, állásfoglalásaiban, határozataiban, terveiben foglalt s idevonatkozó passzusok ismertetésétől. S elégedjünk meg annyival, hogy tényként elismerjük; általánosan fontos, összehangoltan kiemelt helyet kap bennük a probléma gyakorlati megoldására való törekvés. S hogy mi következett megvalósulásukként? Néhányat ezek közül. 1970-ben a TIT Nógrád megyei Elnöksége átfogó felmérést végzett egyik legrégibb és legnagyobb bázishelyén —■ a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben — annak felderítésére; kik, mikor, miért látogatják szívesen a munkásakadémiákat? 1971-ben a megyei párt- bizottság felkérésére a Társadalomtudományi Intézet nagyszabású művelődésszociológiai felmérést indított Salgótarján üzemi munkássága körében. Arra várva választ, milyen hagyományok, körülmények, anyagi és szellemi indítékok befolyásolják a munkások kulturális igényeinek alakulását. Kisebb méretű, de ennek a törekvésnek irányába ható kezdeményezés volt az öblösüveggyáré, ahol is a szocialista brigádok kulturális életéről gyűjtöttek szervezetten igen hasznos információkat. Mindezeket pedig tették annak érdekében, hogy az eddig a „kultúrmunkában” meglehetősen homogén közegként kezelt, s így egyoldalúan kielégített — befolyásolt munkásság helyett a jövőben — tervezett formáiban, tartalmában megújított —- közművelődési tevékenységgel a valóságban létező munkást célozhassuk meg. Akinek ezer arca van; mert élhet város- központban, peremkerületben és falun; lehet szakképzett és betanított; könyvet olvasó, színházat járó és igényeit egy féldecivel letudó. Kultúra és közösség Az ember — társadalmi lény. Arra született, hogy életét közösségben élje le. Családban, lakóhelyi társulatokban, munkahelyen — és azokon kívül. A szocialista társadalom ezt különösen igényli és követeli. De igaz az is, hogy az egyre javuló életszínvonal — az anyagiak mind bőségesebb birtoklása — magával hozott egy új. jelenséget is; az emberek összehordják kis váraikat és bezárkóznak falai mögé. A munkás is, a nem munkás is. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás, milyen utakon nyerhető meg a fizikai és nem fizikai dolgozó egyszerre a kultúra és a kollektivizmus néhol-néhol közönyösen félretolt ügyének? A legnyilvánvalóbban kínálkozó szervezeti formán a szocialista brigádrendszeren keresztül. A szocialista brigádok — mint a kultúra befogadtatására alkalmas keret — tulajdonképpen már régóta adott, hiszen többek között az is különbözteti meg a szimpla brigádtól, hogy az üzemi-gazdasági célkitűzések szervezettebb teljesítésén túl tagjai vállalják a szocialista együttélés egyéb normáit is. Az együttgondolkodást és közös cselekvést szórakozásban, tanulásban, művelődésben. S éppen, mert mindezt szabályzatba is foglalt kötelezettségnek ismerik el, a közművelődés már régebben utat kellett volna találjon hozzájuk. Pedig, hogy ez a mulasztás a munkáskultúra — a munkások rendelkezésére bocsátott differenciált tartalmak, formák, módszerek és a kulturálódási igények — fejlesztésében számottevő akadály volt, az egy néhány hete MOZIÉLET Felszabadítás IV—V. TÖRTÉNELMI «S DOKU. MENTUMFILMEK széles választékát tárja nézői elé a salgótarjáni November 7. Filmszínház holnap kezdődő műsorhetében. A nagy honvédő háborúról szóló színes szovjet filmeposz befejező részét, a Felszabadítás IV—V. című filmet december 7—9-én délután fél 4 és este 7 órától mu. tatja be a mozi. A hegytetőn zöld fenyvesek című színes, jugoszláv filmet december 10 —11-én játsszák. A Crossbow- akcló című USA háborús ka- iandiülm. december 12—13-án délután fél 4-től kerül a mozi műsorára. Ugyanezeken a napokon délután háromnegyed hattól és este 8 órától A jövő emlékei című színes, NDK do- sumentumfilinet vetíti a mozi. A vasárnapi matiné műsora a Csudapest című zenés, magyar filmvígjáték lesz, a szombat délelőtti vetítésen pedig az Olsen bandája, című színes, dán bűnügyi filmvígjátékot tekinthetik meg a nézők. A FELSZABADÍTÁS című monumentális alkotás első három, a Lángoló ív, az Áttörés és A főcsapás iránya című részét már nagy sikerrel bemutatták a mozik. A két befejező rész, a Harc Berlinért és \z utolsó roham az eddigieknél is sokkal látványosabb, magasabb színvonalú, a nézőre mélyebb és intenzívebb hatást gyakorol. Juril Ozerov, a film rendezője többek között így nyilatkozott: „Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy objektiven ábrázoljunk, .,, ez azt jelenti, hogy igyekeztünk az , ellenséget olyannak mutatni, amilyen valóban volt: okosnak ée erősnek — hiszen éppen az Ilyen ellenség feletti győzelem értékes”. A HEGYTETŐN ZÖLD FENYVESEK című film a horvát nemzeti felkelés 30. évfordulójára készült. Rendkívül nagy művészi erővel idézi fel a bonyolult történelmi korszak problémáit, a testvér- harcokat, s meggyőzően mutat rá az egyetlen helyes útra. Nagy értéke a filmnek az a* újszerű hang, mely pátosz nél. kül tud igazi hősöket bemutatná. HÁBORÚS KALANDFILM, izgalmas fordulatokkal, sok feszültséggel, világhírű színészekkel a főbb szerepekben — ez a Crossbow-akció. A cselekmény bővelkedik megragadó jelenetekben, mint például London bombázása, vagy a nőmet szállodában Játszódó jelenetek, ahol az angol ügynöknek szüntelenül a Gestapo leleplezésétől Ml rettegnie, A film igazi, nagyszabású látványosság, precízen rekonstruálták a tényeket. Olyan színészeket láthatunk benne, mint Sophia Loren, Lilli Palmer. RENDKÍVÜL ÉRDEKES kérdést taglal A jövő emlékei című, Erich von Dänicken regénye alapján írott és rendezett film; látogatták-e sok ezer évvel ezelőtt élt őseinket világűrből idegen élőlények? Asztronauták voltak-e az istenek? A film alkotói világszerte gyűjtötték bizonyítékai- 'kat, s úgy tárják elénk azokat, hogy nem vonnak le belőlük következtetést. Gondolkodjunk felettük! lezajlott eseményen (s előzményein) jól lemérhető volt. Előzmények és tapasztalatok Az esemény; a szocialista brigádok Salgótarjánban lebonyolított vórostörténeti vetélkedője. Valamikor a múlt évben született meg az ötlet és elhatározás, hogy a várossá válásának 50. évfordulóját ünneplő Salgótarján köz- művelődési életét ezzel az eseménnyel élénkíti meg. Utólag megállapítható, hogy ezt a kezdeményezést nem vért siker koronázta. A felhívásra a város hatvan brigádja reagált; hatvan közösség vállalta a verseny szabta kiírást, feltételeket. Vegyük sorra a vetélkedő szakaszait. A selejtező során a benevezett brigádok lelkesen látogatták a város művelődési intézményeit; beültek a moziba, á színházba, megnézték a kiállításokat (s néhányan ezzel még soha nem látott helyekre, eseményekre jutottak el). Gyűltek az ismeretek, s ezzel együtt a pontok is. A repre- zentatívan megrendezett elődöntőben már a város ismeretéből; munkásmozgalmából gazdasági és kultúrtörténetéből vizsgáztak a versenyzők. S nem kellett szégyenkezniük. Alapos felkészültségről, lelkiismeretességről adtak tanúbizonyságot. A döntőben ugyanez ismétlődött meg. Öröm volt látni és hallani a kis kollektívák igyekezetét, versenylázát, a mindenáron való győz- niakarást. Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, hogy ennek a versenynek nem voltak vesztesei. Mert bár lehet, hogy a nagy díjakat a jobb „alapállásból” induló brigádok vitték el az adottságaiknál fogva alacsonyabb szintről indu. lók elől, utóbbiaknak nem kell keseregniük. Hiszen sok új ismerettel és élménnyel gazdagodtak és részesei voltak a kollektív játék örömeinek. Abban is biztos vagyok, hogy a versenyre való készülődés, a közös tanulás, sok brigádod forrasztott még szorosabbá, még barátibbá. Az pedig már a rendezők, a szervezők gondja, hogy eldöntsék; a jövőben milyen ormában kívánják továbbfejleszteni ezt a kezdeményezést? Hogy a következő brigádvetélkedőn is együtt versenyez- nek-e a műszaki és a fizikai brigádok, vagy ki-ki —- tudásában és Ismeretében — a neki megfelelő partnert kapja versenytársul? Minden esetre az újszülött — a maga előnyeivel és hátrányaival együtt — adva van. S csak a bábáskodáson mű lik, hogy egészségesen fejlődjék. V. Kiss Mária NÖGRAD - 1972, decembei 6., szerda Operaest A Carmen hatalmas sikere Ki érti azt, hogy Georges Bizet-nek úgy kellett bevégeznie életét, mint a kudarcok fejedelmének: sok mindent megpróbált és semmi sem sikerült. Még a Carmen is a legnagyobb érdektelenségbe fulladt! Pedig mennyire várta, hogy Djamileh és a Gyöngyhalász című operák bukása, az Arlesi lány kísérőzenéjének sikertelensége után éppen életének legnagyobb műve, a Carmen kárpótolja! Érthetetlen ma már ez a bukás, hiszen a világ operahazainak egyik sikerdarabját kísérte a bemutató idejében feltörhetetlen közömbösség! Még érthetetlenebb ez akkor, ha az alaptémául szolgáló Pros- per-regény sikerével vetjük egybe. Az 1847-ben megjelent Carmen nemcsak legérettebb, hanem legsikeresebb elbeszélése is volt Mérimée Prosper- nek. A zenetörténészek szerint Bizet bukása a nagypolgárság külsőséges ízlésével, az úgynevezett nagyopera imádatával magyarázható. Bizet fellépésének korábban a jómódú néző az operától pompázatos felvonulásokat, magas C-t és nagyhangú tirádákat várt, s a balettbetétek színvonalát a tánckar létszámával mérte. A leghíresebb énekeseket hívták meg Párizsba és ezektől az énekesektől minden tudásukat igénybe vevő áriákat követelek! S érdekes ellentmondás: a Carment ma sokan a nagyáriák operájának tartják. Ma eppen az teszi vonzóvá, ami akkor taszította: a sok, szép, dallamos és érzelmes ária. Talán a zenei „igényesség” mellett többet nyomott a latban az, hogy Bizet tágította az operák beszűkült tárgykörét: munkásokat, illetve munkásnőket, katonákat, csempészeket, cigányokat vitt színpadra és zenéje az egyszerű emberek egyszerű, sallangta- lan érzelmeit varázsolta költészetté. A Carmen áriái, dalbetétei slágerszerű népszerűségre tettek szert. A sok közül gondoljunk csak Escamil- lo, a bikaviador dalira, vagy a csodálatos virágáriára: Bdvfi« «rS van • virágban, A börtönben »»ivemre tártam. Bár rág elhervadt a virág, Megőriz« Hite Illatát. A magányt megédesítette. Enyhe Irt hozott a szívemre. Hogy Illata hathasson át S te töltsd be a bús éjszakát.,, Tudd meg Carmen, Nélküled nem kell a világ, Carmen, imád e szív! S valóban minden felvonásban, a dohánygyár előtti téren, Lilias Pastta kocsmájában, a sziklás hegyi ösvényen és az aréna előtt, mindenütt ott nyüzsög az egyszerű nép, Jelenet a Carmen első felvonásából (Fotó: Fodor Tamás) a tömeg. Nem véletlenül kapnak oly fontos szerepet a kórusok. A Carment éppen népszerűsége miatt, nehéz sikerre vinni, hiszen a „nagyáriákat” szinte naponta halljuk a rádióban a világ legnevesebb énekeseitől, sőt a teljes opera is gyakran műsoron szerepel. A debreceni Csokonai Színház operatársulata sikeresen küzdött meg ezzel a nehézséggel, s elsősorban a Carment éneklő és alakító Varga Magda jóvoltából elismerésre méltó, szép előadással ajándékozta meg a közönséget. Varga Magda a debreceni társulat nagy erőssége, s közismerten az ország egyik legszíndúsabb Carmenje. (Már a francia és olasz közönséget is meghódította szívbemarkoló énekével és francia szövegével.) A hétfő esti előadáson a szerep adta nagy lehetőségen felül is uralta a cselekményt és a színpadot. A művészetnek, Bizet fülbe- és szivbemászó zenéjének hódolt és éppen ezzel hódított. Első megjelenésére és hangja első csillogására elhittük, hogy ez a temperamentumos, önző és makacs cigánylány nagy szenvedélyek és fel-felsejlő tragédiák nemtője. Tudtunkkal elsőként énekelte Don Jósét Csongor József, s nem könnyű feladatának lágy tenorjával és a zenének alárendelt alázatos szerepfelfogásával szinte maradéktalanul eleget tett. Kitűnő hanganyaggal rendelkezik Németh József, aki a torreádor szerepét kapta, kár, hogy a zenekarral nem mindig sikerült szinkronba kerülnie. Figyelmet érdemel még a férfiak közül Oláh György Jászai-dijas tenorja, Bán Elemér baritonja és Tréfás György Liszt-díjas basszusa. De hétfőn este főleg a nők ragyogtak. Pallos Gyöngyi (Micaela) tiszta hangvételével és eszközeivel élménye volt az estnek, s rövid szerepében Hegyes Gabi és Krössy Anni szopránjánál: illetve mezzoszopránjának is örvendtünk. A sikerből joggal kér részt; a szólót táncoló Malonyai Nani, Poroszlay Éva, Bánszky Rózsa, Sterba Zsuzsa, Kaszás Annamária, Papp József, Lakatos Károly és Ury Tibor. valamint a kórus valamennyi tagja is. Az előadás végén érdeme szerint jutott ki a vastaps a színpadon megjelenő Szabó László karmesternek és a debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar tagjainak is. Kertész Gyula Erkel-díjas rendező a látványosság lehetőségét sem kerülte el, de a zenei értékek kihangsúlyozása érdekében koncentrálta képességeit és a kitűnően mozgatott, népes szereplőgárdát. Lakos György OBFOt regénye óvómén irta 3 CB. HORVÁTH TIBOR, rajzoltai SEBOK IMRE Előadás a szakkörben A balassagyarmati népművészeti szakkör fafaragó csoportjának érdekes előadást tartott Fodor Imre erdőmér- nök, faanyagismeretről, szárítási és tárolási technológiáról. A fafaragó szakköri tagokkal sokáig elbeszélgetett hegyvidékünk fafaragásra alkalmas fa- fajtáiról és egyéb „fafaragó szakmába vágó” témákról. Fodor Imre. aki patron álója a szakköröknek, azonkívül hobbyja a csontfaragó;,. így mindig szívesen látott vendég- előadó a művelődési központban. Csali gyerekeknek! örvendetes az a tény, hogy a megyei művelődési központ egyre több gondot fordít a legkisebbek: a gyermekek szórakoztatására. örvendetes azért, mert ha az óvodás, vagy a kisiskolás beül a színházterembe bábszínházát, mesefilmet nézni, vetélkedni, azzal nem csak szórakozik, de szinte észrevétlenül művelődik, tanul, okosodik is. Fejlődik az ízlésvilága, és nem utolsósorban — a méltó környezethez illően — viselkedni tanul. (Az utóbbival néha még bajok vannak!). A salgótarjáni gyerekek ebben a hónapban is gyakran fordulnak majd meg ,a művelődési központban. Várja őket a gyermekszínház, a karácsonyi fenyőfaünnep. Utóbbi egész napos lesz és sok meglepetést tartogat a kis látogatóknak.
