Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

I

Százötven éve

I

született Petőfi

PETŐFI SÁNDOR

Jövendölés

„Mondád anyain, hogy

álmainkat

K,tente festi égi kéz;

Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet, Vem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim növének, s

átröpültem

A levegőt, a végtelent.”

Fiacskám, lelkem drága

napja,

Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja élted isten, Álmodnak boldog titka ez.

És nőtt a gyermek, lángra lobbant

Meleg keblén az ifjúkor.

S a dal malasztos enybr a

, szívnek,

Midőn hullámzó vére forr.

I,an tot ragadt az ifjú karja. Lantjának adta érzetét,

S dalszárnyon a

láng érzeményefc Madárként szálltak szerteszét.

V

Égig röpült a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát,

Es a költőnek, sugarából Font homlokára koronát.

" i-oi = ""

iniij!:1 !• *'ii i:'i| ■' j,

.

Pokollá lett az érzelemláng, Halál, ne vidd el őt karomból, És ő a lángban martalék; vidd korán el a fiút;

A földön őt az életfának Sohá igérte öt éltetni Csak egy kis ága tartja még.

Az ég... vagy álmunk is

hazud?...

De méreg a dal édes méze; Ott fekszik ő halálos ágyon, »Anyám, az álmok nem S mit a költő a lantnak ad, Sok szenvedésnek gyermeke, Takarjon bar a ^^födélT^ Szívének mindenik viraga» S hallá» mit a szülő bús ajka Dicső neve költő-fiadnak, létéből egy-egy drága nap. Kínjának hangján rebege: Anyám, soká, örökkön él."

A költő Nógrádban

Kíí/tlllllltt hogy, Petőfi IVUÍIUUUU, 1845. április

1-én indulj a pest-eperjesi gyorsszekéren arra a kőrútjára, amelynek során több napot töltött megyénkben is. Várgedéről indulván megpihent Hajnacskőn, ahol „Csermai Jóska cigánybandája gyönyörű nótákat húzott Lavotta, Csermák, s másoktól különösen megragadt, amelyet most először hallottam — a ka- rancsaljai nóta. Hogyne! az ég is derül-borult hallatára... egy felől nap sütött, más felől esett... szóval a magyar nóta, magyar vigalom megtestesülése volt.”

Vecséklön hálnak meg, majd a Medvesen keresztül érkeznek Somoskőre. „Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik... de bámultam építését, mely gyönyörű, öt-, hat-, hétszögű kövekből van. Oldalában elszórva hevernek a hasonnevű falu házai, melynek lakói csaknem idillikus életet élnek még. Amint lejöttünk a várról a faluba, egy parasz- asszony házához hitt’ bennünket, s ott — fölszólítatlanul — jól tartott édes és alutt tej jéL Nagy nehezein bírtuk rávenni, hogy pénzt fogadjon el. A jó emberek P* (Az esemény emlékét és a Petőfi- hagyományt hivatott továbbéltetni a Petőfi-kunyhó.)

Petőfi azután így folytatja az „Üti jegyzetek"-ben. „Ide Salgó egy órányira esik. Azt beszélték e faluban, hogy mikor Saigon a török volt, innen a somoskői várból oda lőttek a magyarok, s egy tő-, röknek, ki evett, éppen a kanalat lőtték ki kezéből... mire a pogányok nyakra-főre elinalták Sajgóról, s a mai napig sem tértek vissza. Hol van olyan merész képzeletű költő, mint a nép?”

Majd elmondja Petőfi, hogy vezetőt kellett fogadníok, hogy a rendkívüli helyen fekvő várat meg tudják közelíteni. .,Talán nem volt Magyarországon vár, mely oly közeli szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán, tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt."

Lelke barangolásának lett eredménye, hogy egy esztendővel e kirándulás után Döm- södön feldolgozza élményeit, és megírja a „Salgó" című elbeszélő költeményét. .

Meséjét a középkorba, az

Re

! estellkedtem annak idején, amikor többünk nevében is kétségbe vontam Nixon békeszándékát, hiszen az amerikai államfő megbízhatósága mellett olyan nagyságok törtek lándzsát, mint Mao Ce-tung és Csou En-laj. Mindenesetre volt abban valami gyanús, hogy a kitűzött időpontról a választások utánra halasztották a vietnami tűzszüneti tervezet aláírását. Természetesen csak technikai okok miatt, ami magyarázatuk szerint érthető is a. választási kampány csúcspontján. Bár nyíltan mégse mertük volna kimondani, hogy Kissinger látványos küldetése csak ócska választási trükk, amellyel nemcsak á jámbor szavazókat, hanem a világ közvéleményét is igyekeznek félrevezetnL

Azután Nixon megülte győzelmi diadalünnepét, mint egy legújabbkori Caesar és kiderült, hogy a korábbi megegyezés semmis, hiszen Thieu elnök protestált néhány pont ellen. Igaz, hogy az indok sántított kicsit, hiszen Nixon és Kissinger is előre tudhatta, hogy a megállapodás-tervezetnek az a pontja, mely szerint Thieunak el kell tűnnie a vietnami politikai porondról, aligha fogja megnyerni Thieu tetszését. Mégis elfogadták és aláírásra ajánlották a kilencpontos dokumentum szövegét. (Nyilvánvalóan jól Hidták, ahogyan az egész világ tudja, hogy Thieu csak báb, akit vakmerő választási színjátékkal erőszakoltak az elnöki székbe, a legaljasabb választási csalásoktól sem riadva vissza!).

S azóta arra is rájöhettünk, hogy ami az idei elnökválasztási kampányt megelőzte, annál nagyobb világcsalást keveset jegyeztek föl a világtörténelemben. Mert előfordult már politikai kufárkodás az emberi hiszékenységgel, jóindulattal, ígértek már a jelöítek jólétet, szilárdabb pénzt, olcsóbb árakat, nagyobb fizetéseiket közérdekű létesítményeket, kevesebb adót, nagyobb választékot, a feszültségek kiegyenlítését, de a béke szent szavával kevesen mertek kufárkodni. A béke jelszava eddig különös tekintélyt élvezett,

VASÁRNAPI JEGYZET

A béke kufárai

puszta hangoztatása is kötelezettségekkel járt.

Most mégis más történt.

A világ szinte föl sem tud ocsúdni a megdöbbenésből. Az első óvatos reagálások, amelyek a Vietnami Demokratikus Köztársaság eszeveszett bombázásának felújítását követték, magukon viselik mind a megdöbbenés, mind a kételkedés hangját. Egyszerűen nem akarták, nem tudták elhinni, hogy a béke jelszavával ilyen vakmerő játékot lehet űzni. Azután kiderült, hogy minden igaz. A 22-es csapdájából ismert tragikus események felújultak, ismétlődtek. Repülőgép-anyahajókról, távoli repülőterekről B—52-es stratégiai bombázók indulnak ismeretlen, hirtelenjében kijelölt helyekre, hogy bom- baterhüket lakóházakra,- békés városokra és falvakra, kórházakra és iskolákra zúdítsák,. rémületet és félelmet igyekezzenek kelteni, miközben a pilótafülkében is úrrá lesz a félelem és rémület: a gyilkos agresszor átéli a céltalan és indokolatlan harc. önkívületét.

Amikor Hanoiban eltűnt egy hatalmas kórház a föld színéről, nemcsak a világ jobbik fele hökkent meg és háborodott föl, de még az' agresszor- ral rokonszenvezők is felháborodottan vették tudomásul, hogy amerikai repülőgépek tucatjai zuhantak le a védelmi tűzben, s mintegy újabb félszáz katapultált amy pilóta került a megtámadottak fogságába. Az elvetett bumeráng visszaütött az elvetőkre.

S pusztító tűzben, bombák robbanása közepette közeledett a Béke, az 1972-es karácsony meghitt ünnepe. Nixon hadigépezete bebiztosította, hogy a szabadságra, függetlenségre, békére érdemes vietnami nép ne tölthesse a szeretet nyugalmában az ünnep napjait. Tüzet és halált okádó gépeik még ádázabbul szórták gyilkos bombaterhüket munkásokra és parasztokra, lakóházakra és utakra, még a polgári repülőteret sem kímélve.

De még mindig reménykedtünk, hogy a béke és szeretet ünnepén szabadnapot kapnak a B—52-es rakétakilövő gépek pilótái, s a 22-es csapdája is felnyílik, utat találhatnak az agresz- szor zsoldosai is az emberség oázisa irányába. Megint csak nem ez történt. Még a Thieu-zsoldosok is pihentették néhány órára fegyvereiket, de a bábok madzagjait mozgató agresszor még a karácsonyi fenyők hangulatában sem adott pihenőt. A szentestétől az ünnep utolsó órájáig ámokfutó őrültekként osztották a halált. Lúdbőrössé vált a hátunk, amikor meghallottuk, hogy azok, akik hetekkel ezelőtt még békevágyukat és békeszándékukat hangoztatták, most ott folytatják, ahol abbahagyták, és nem okulva esztendők ter- héből, abban a hitben ringatják magukat, hogy a szabadságáért küzdő vietnamiakat meg lehet rémíteni, térdre lehet kényszeríteni, s rá lehet venni valamely egyoldalú békediktátum elfogadására. S teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy a szenvedő nép szabadságharcát egy jóérzésű világ rokon- szenve kíséri.

M

ég a világ csendőrének, az amerikai hadigépezetnek szövetségesei sem tudnak mást tenni, mint hogy az agresszor emberpusztítő gaztetteit a nácik annyiszor elítélt háborús bűntetteihez hasonlítsák. Mert ők is tudják, érzik: a karácsonyi, karácsony előtti és utáni gaztettekért előbb- utóbb valakiknek felelniük és fizetniük kell.

utolsó Árpádhází király halálát követő zivataros időkbe helyezte. Kompolti Péter, Sal- góvár ura. két fiával, Jobbal és Dáviddal, kirabolja Gedö Simon várát. Jób ledöfi a feleségét védő Gedőt, Dávid pedig elrabolja az asszonyt, Perennát. A „zsákmány” kettőjük tulajdona lenne, de Dávid beleszeret az asszonyba, akit álmai régi tündérének lát és csak magának követeli az asszonyt^ A vitának az apa vet véget,” aki feleségül választja Perennát. A nő, akiért hárman is versengenek férje gyilkosai, elhatározza, hogy bosszút áll, ezért rábírja a szerelmes Dávidot, hogy ölje meg apját és testvérét. A szerelmes ifjú megfojtja apját, majd leszúrja testvérét, aztán őrjöngve ragadja magával Perennát, felhurcolja a vár bástyájára, s szörnyű bűne elől is menekülve, a lánynyal együtt a mélységbe ugrik.

Az elbeszélő költemény szerzője nemcsak az ököljog sötét századának levegőjét keltette életre, hanem a végletes szerelmi szenvedélyek ábrázolásában is igazi művésznek mutatkozott.

A mű forrásait keresve: Petőfi szájhagyomány révén is értesülhetett a történetről, de olvashatta is Mednyászky Lajos mondagyűjteményében, amelyben található egy csaknem azonos meséjű történet. Hatással lehetett a költőre Vörösmarty Két Szomszédvára és Vémásza is. Értékét illetően igazat kell adnunk Horváth János Kossuth-díjas professzornak, a jeles Petőfi- kutatónak „Petőfi Salgója Vörösmarty hexameteres kis eposzai után éppúgy modernebb, új irányú továbbfejlesztése a romantikus verses elbeszélésnek, mint a János vitéz népies magyarsága a Tündérvölgy archaizáló naivságá- nak. Salgó a maga nemében, mint művészi alkotás, nem áll hátrább János vitéznél." Salgó után' Füleknek, majd Losoncnak veszi útját. Losonc véleménye szerint mulatságos kis város, neki azonban bosz- szúságot is okoz, mert Balassagyarmatra utaztában egy fél óra múlva veszi észre, hogy köpönyegét ott felejtette. Elébb a kocsit küldik visz- sza, de sünikor az idegen köpdftyt hoz el, kénytelen ő „visszalódulni” a nemes jószágért. (Egyes kortársi megjegyzésekből az is kiderül, hogy esetleg szándékos volt a köpeny ott felejtése, mert kislány is volt a dologban ... Mindenesetre a „visszalódulni” kifejezés is igazolja, hogy Petőfi „kipróbált két csikaján” egyike volt a legnagyobb gyaloglóknak, rövid élete folyamán huszonötezer kilométert tett mdfe gyalogosan. Ország-, táj- és népismerethez kell-e kitűnőbb iskola!)

„Űtba esett Ludány helység — írja —, ahol a legszebb parasztfejkötőket láttam életemben. Ha megházasodom, onnan hozatok fejkötőket feleségem számára. No! már csak ezért megkérhetne minél előbb valami leányka, hogy vegyem el őt.”

Gyarmaton megnézte az igen szép megyeházát és az akkor épülő roppant börtönt, de a legnagyobb élményt a vásár megtekintése jelentette, mert „én a természetnek is meleg barátja vagyok, de* hiába: egy szép hölgyet, egy részeg embert stb. mégis sokkal nagyobb gyönyörűséggel szemlélek, mint akármi tájat."

b p« R étságon va- CU IN Cl ló tartózkodásának megörökítésével hagyja el. Itt legnagyobb élménye és büszkesége egy ifjúval való beszélgetése, aki megerősíti benne a hitet, hogy őt mindenki ismeri. „Szép ám csak pillanatra is bimi egy olvasó közönség figyelmét, s hogy ezt én megnyertem, boldogabbá tesz végórámon, mint ha kor- társaimtól meg nem értve, de oty reménnyel halnék meg, hogy örök életű leszek az utókor ajkain."

Utazásán kívül voltak Petőfinek személyes kapcsolatai is Nógrád megyeiekkel. Az 1846-ban megalakított „Tízek Társaságának” két megyei

Megy

tagja is volt: Bérczy Karoly és Lisznyai Kálmán. Különösen Lisznyaihoz meleg barátság fűzte a költőt. Megismerkedésüket Zilahy Karoly írja le: „Lisznyai Kálmán, az akkor már meglehetősen ismert nevű fiatal költő a nógrái. követeket, név szerint pech: rokonát, Kubinyi Ferencet al: kori szokás szerint országgyi iési írnoki minőségben követte. Amint a nógrádiak a gőzhajóról leszállottak. Petőfi ott őgyelgett a parton, s hallotta, mikor Kübinyi a málhák beszállítása iránt intézkedve. Lisznyait nevén szólította,

várt egy kicsit, s midőn a tömeg eltisztult, odalépett:

— Uram, ön Lisznyai Kálmán?

— Igen, mivel szolgálhatok?

— Lisznyai a költő?

— Igenis az — folytató Kálmán, némileg csudáikon va

— Én Petőfi Sándor vagyok — kívántam ...

— Servus pajtás! — kiáltó Lisznyai szokott kedves, joviális modorában, aztán magához vitte, s új ruháit megosztva vele, némi költséggel is ellátta, később pedig Vackot Sándornak bemutatta.”

1843. májusában ismerkednek meg és a gazdag örökségre számot tartó Lisznyai, aki herencsényi származású. ettől kezdve gyakran segíti a költőt, pesti lakásán gyakran találkoznak, Petőfi többször olvas fel neki műveiből. 1846- ban együtt utaznak Győrbe, a kedves, bohém természetű Lisznyai sokszor segít a költőnek £ társasági életben is, Lisznyai maga is részt vesz a szabadságharcban, őrnagyi rangot ér el. 1849. január 24- én Medgye&h találkozik Petőfivel utoljára. Hatvány Lajos '„Így élt Petőfi” című hatalmas munkájában közli egy névtelen levelét erről a találkozásról: „Itt a vendéglőben Lisznyai Kálmánnal ta- lálkozánk. A székelyföldről az utolsó hetek alatt sok vész- és dicsőségben osztozott Viharos örömmel borult Petőfi nyakába. Sírva csókolta összevissza. Utóbb egész szenvedéllyel* tört ki: »Hát nincs már ember Magyarországon, hogy téged, a haza büszkeségét is kockára tettek?« Alig tudta Petőfi lecsendesíteni. »Itt most az én helyem, Kálmán — itt kell most mindnyájunknak babért keresni, s meglásd: az én pegazusom, az ágyúk zenéje közt csak új tüzet nyer.«”

Tudjuk, hogy a szabadságharc bukása után Lisznyai, a „Palóc dalok” szerzője, nem viselkedett mindig nagy barátja emlékéhez méltón. Ál- népiessége, dagályos stílusa csak pillanatnyi népszerűséget biztosított számára, hiányzott belőle Petőfi zsenije, hogy megértse az egyszerűség fontosságát. Mindezek ellenére kétségtelen, hogy Petőfi szerette, s Lisznyai is sokat tett az ál-Petőfik leleplezése során a szélhámosok kártevpsp pllpri

Megyénk két halhatatlanja

is csodálattal emlékezik a láriglelkű költőre. Madách Imre így ír Petőfiről:

„Te a szabadságot

megüdvözöltetí

Még bölcsőjében. Az viszont neked

Utolsó búcsúzásképp megírta

Ágyúdörgésekkel —

sírversedet.”

Mikszáth Kálmán is több írásában foglalkozik Petőfivel. Selmecen az iskola önképzőkörének emlékkönyvében megtalálta bejegyezve Petőfi „A hűtlenhez” című versét, amelyet egy színésznőhöz írt, amikor kiderült, hogy Mariska nem viszonozta a költő érzelmeit. Mikszáth még ismerte a hajdani szépséget és ennek kapcsán meg is örökíti a „Petőfi-legendá: Selmecen”.

A tisztelet

ezekből a sorokból, azoknak az embereknek ragaszkodása, akik vállalták a költő szellemét is és akik, mint mi, kései utódok, ez évfordulón áhítattal mondjuk Arany Jánossal együtt- „ ... nékünk is áldott a bölcső, mely magyarrá ringatta.’' Csukly László

i NÓGRÁD — 1972. december 31 , vasárnap /