Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-21 / 300. szám
Párt- és állami küldöttségünk moszkvai programjából Saigoni katonai szakértők véleménye Koszorúzás a Lenin-mauzőlcttninál és az Ismeretlen Katona Sírjánál A Szovjetunió fennállásának félévszázados jubileuma alkalmából Kádár János vezetésével Moszkvában tartózkodó magyar párt- és állami küldöttség — amelynek tagjai: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Rapal Gyula moszkvai nagykövet — szerdán a kora délutáni órákban koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumnál és az Ismeretlen Katona Sírjánál. A magyar delegáció először a Lenin-mauzóleum előtt helyezte el koszorúját, amelynek szalagjára a következő mondatot írták: „Dicsőség Leninnek, a szovjet állam megalapítójának”. Ezután a küldöttség „Dicsőség a népek szabadságáért elesett szovjet hősöknek” feliratú koszorút helyezett el az Ismeretlen Katona Síremlékén, amely néhány száz méterrel a mauzóleumtól, ugyancsak a Kreml falai alatt van. A koszorúzáson szovjet részről Jelent volt NyikolaJ Baj- bakov szovjet miniszterelnök- helyettes, az Állami Tervbi- zottság elnöke, Vlagyimir Sauro. az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője, valamint az SZKP Központi Bizottságának több felelős munkatársa, továbbá Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Magyar részről jelen volt Monori István követtanácsns. a moszkvai magyar nagykövetség más vezető beosztású munkatársai, valamint Papp László, hazánk állandó KGST-képvise- lőjének helyettese. A magyar párt- és állami küldöttség szerdán látogatást tett a szovjet képzőművészek „Hazánk — a Szovjetunió” című jubileumi kiállításán a „Manyezs" kiállítóteremben, ahol kedden nyitották meg a szövetséges köztársaságok e nagy képzőművészeti seregszemléjét A vendégeket Jurlj Koroljov, a Szovjet Képzőművészek Szövetségének titkára és NyikolaJ Smidt, a kiAz SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai — Leonyid Brezsnyev, Gennagyij Voronov, Andrej Kirilenko, Alek- szej Koszigin, Fjodor Kulakov, Dinmujamed Kunajev, Kirill Mazurov, Arvld Pelse, NyikolaJ Podgomlj, Dmltrij Pol- janszkij, Mihail Szuszlov, Alekszandr Selepin, PJotr Se- leszt, Vlagyimir Scserbickij —, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjai, a központi bizottság titkárai, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesei és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának házelnökei szerdán felkeresték a Lenin-mauzóle- umot és az SZKP Központi Bizottsága, a legfelsőbb tanács elnöksége és a minisztertanács nevében koszorút helyeztek eL állítási csarnok igazgatója kalauzolta végig a termeken. A küldöttség csaknem másfél órát töltött a „Hazánk — Szovjetunió” című kiállításon, de így is csak a 2500 műalkotás egy részét tudta megtekinteni. Távozáskor Kádár János a küldöttség nevében az alábbi szavakat írta a vendégkönyvbe: „Gratulálunk, további sikereket kívánunk a szovjet művészeknek, akik a legméltóbban, alkotásaikkal ünnepük a nagy évfordulót, a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulóját. A párt- és állami vezetők egyperces hallgatással rótták le kegyeletükét Vlagyimir II- jics Leninnek, a nagy vezetőnek és tanítónak, a világ első munkás-paraszt állama megalapítójának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége ihletőjének és megszervezőjének emléke iránt. Ezután az SZKP és a szovjet állam vezetői felkeresték az Ismeretlen Katona Sírját, s a központi bizottság, a legfelsőbb tanács elnöksége és a minsztertanács nevében koszorút helyeztek el. Egyperces hallgatással emlékeztek meg a Nagy Honvédő Háború hőseiről, akik életüket áldozták a szovjet haza szabadságáért és függetlenségéért. (MTI) Szovjet vezetők koszorúzása Ötvenedik születésnap Amikor e sóinkat nyomdába adtuk, már hetven ország küldöttségei érkeztek meg Moszkvába, de további delegációk egész sorát várják még. Jönnek a kommunista és munkáspártok a nemzeti és nemzetközi haladó mozgalmak, a legkülönbözőbb államok és kormányok küldöttségei. Jelen lesz a szovjet fővárosban gyakorlatilag az egész világ, mivel az esemeny is, amelynek megünneplésére most sor kerül, alapjaiban érintette az egész világot. Ez az esemény a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának félévszázados Jubileuma. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyümölcsét aratták le 1922. decemberében a nagy Oroszország népei és nemzetiségei. E győzelem legpompásabb gyümölcse: az állammá szerveződés, méghozzá olyan állam alakult meg öt évtizeddel ezelőtt, amilyen korábban a Földön nem létezett. A Lenin alapította sok nemzetiségű munkás-paraszt állam, a Szovjetunió, ahol minden hatalom a dolgozó népé és ahol minden nemzetiséget, népcsoportot egyenlő jogok Illetnek meg. A nagy ünnepen, amelyet egyébként nemcsak Moszkvában ünnepelnek, hanem világszerte mindenütt megemlékeznek róla, természetesen részt vesz hazánk is: párt- és állami küldöttségünket Kádár János vezeti. Delegációnk nevében jelképesen egész népünk ott van ezekben az ünnepi órákban, mert nemcsak örömmel osztozunk a testvéri Szovjetunió ünnepében, de hálás szívvel is. Hiszen jól tudjuk: elsősorban nekik, a felszabadulást hozó szovjet katonáknak köszönhetjük, hogy nálunk is új típusú állam alakulhatott, a párt vezetésével hazánkban is a dolgozó nép kezében van a hatalom. A jubileumi ünnepségen nemcsak arról a napról emlékeznek meg, amelyre az évforduló esiik, hanem az azóta eltelt egész történelmi korszakról is. Mégpedig jogos büszkeséggel. A polgárháború által annyit szenvedett, legyengült és egyszál magában álló, ellenséges környezettől körülvett, ötven évvel ezelőtti fiatal szovjet állam ma: a világ egyik legerősebb ipari hatalma. S egy egész -világrendszer, szocialista szövetségesed egész sorának élén áll. Túl ezen támasza és példaképe a nemzetközi munkásmozgalomnak és a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. A kizsákmányolástól mentes társadalom megvalósítóját, a világbéke legfőbb őrét és támaszát, & világ minden elnyomott, s elmaradott népének támogatóját és szövetségesét, a szocialista Szovjetuniót az egész haladó emberiség köszönti megalakulásának ötvenedik születésnapján. Diplomáciai kapcsolat bárom újabb állammal Az NDK és Svájc megállapodott, hogy nagyköveti szinten felveszi egymással a diplomáciai kapcsolatokat. A megállapodást januárban realizálják. Ezzel az NDK valamennyi európai semleges állammal diplomáciai kapcsolatot létesített. Szerdán Nepál is elismerte a Német Demokratikus Köztársaságot és ugyancsak nagyköveti szinten felveszi vele a kapcsolatokat. Djakartában Malik külügyminiszter bejelentette, hogy az alapszerződés aláírása után Indonézia is nagykövetet cserél az NDK-val. (MTI) % 8MÓGRAD - 1972» deeemfe« t1.8 csütörtök Törökország felemeli katonai költségvetéséi Törökország az ideihez képest 37 százalékkal megemelte jövő évi katonai költségvetését. Mehmet Izmen hadügyminiszter bejelentette, hogy 1973-ban 11,1 milliárd török lírát - 793 millió dollárt — fordítanak katonai' kiadásokra. „Az enyhülési erőfeszítések ellenére sem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy elhamarkodottan csökkentsük katonai költségvetésünket” — jelentette ki a parlament ülésén a hadügyminiszter. (MTI) A küldöttek egyperces néma emlékezésével ért véget New Yorkban az ENSZ-köz- gyűlés 27. ülésszaka. A szeptember 19-én megnyitott ülés vitáiban és tanácskozásaiban 132 tagország 3000 küldötte vett részt; a napirenden kereken 100 pont szerepelt, s a résztvevők 150-nél több határozati javaslatot vitattak meg a plenáris üléseken és az 500 különböző bizottsági tanácskozásokon. A program tehát gazdag és változatos volt, a vita kiterjedt a környezetvédelemtől kezdve a leszerelésen, a gyarmatosítás felszámolásán át a nemzetközi terrorizmus megfékezését szolgáló rendszabályokra vonatkozó javaslatokig. Az ülésszak súlyát, jelentőségét azonban mégsem témabeli gazdagsága fémjelzi, hanem az, amit Stanislaw Trepczynski lengyel külügyminiszter-helyettes, a közgyűlés elnöke így fogalmazott meg: ... a tanácskozás hozzájárult a békés jövő építéséhez". Ez már önmagában is előrehaladást jelez, mutatja azt a talán lassúnak tűnő, de ezzel együtt is pozitív változást, ami a világszervezeten belül végbemegy. Aki figyelemmel kísérte a 27. ülésszakról nyilvánosságra került jelentéseket, nem csekély megelégedéssel vehette tudomásul, hogy az ENSZ-ben mind nagyobb sikereket arat a Szovjetunió és a szocialista tábor diplomáciája, s azok a haladó erők, amelyeknek a törekvése a feszültségmentes, a mainál békésebb, biztonságosabb holnap megteremtésére irányul. Ügy tűnik: az az állapot, amikor a világszervezet tagállamainak jelentős hányada — különböző gazdasági „A történelem legsúlyosabb bombatámadásai” Találat ért lialphongban egy lengyel ha jót Hanoiban készült felvételűnkön Nguyen Thi Hien Linh asszony három — - bombatáma- dásban megsebesült' — kisgyermekével az egyik elsősegélyt nyújtó helyen Amerikai hard repülőgépek százai szerdán is folytatták tömeges légitámadásaikat a demokratikus Vietnam sűrűn lakott területei ellen. Saigoni katonai körök szerint a jelenlegi légitámadások „a történelem legsúlyosabb bomba támadásai”. Kedd estig mintegy száz B—52-es amerikai repülőerőd és 500 amerikai harci repülőgép körülbelül ötezer tonna bombát és egyéb robbanóanyagot szórt le Hanoi és Haiphong térségére. A Hanoi Rádió közölte, hogy a keddi amerikai bombatámadások nyomán tijbb száz vietnami polgári személy vesztette életét. . A' szerdai bevetések számáról a saigoni amerikai hadvezetés semmit sem közölt. Arról sem nyilatkozott, hogy az amerikai légierő Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa felszabadított területei ellen is folytatta-e terrortámadásait. A hadphongi kikötő ellen intézett szerda reggeli amerikai légitámadás során találat érte a „Jozep Conrat” nevű lengyel teherhajót. A hajó kapitánya a VNA tudósítójának elmondotta, hogy a legénység több tagja és mkga a hajó orvosa is megsebesült. A lengyel tehergőzös súlyosan megrongál ódott. A VDK légvédelme szerdára virradó éjszaka hat amerikai repülőgépet, köztük két B—52-es harcászati bombavetőt lőtt le azok közül, amelyek Hanoi és Haiphong több sűrűn lakott körzetét bombázták. Ezzel december 2ű-ig 4091-re emelkedett a demokratikus Vietnam légiterében megsemmisített amerikai támadó repülőgépek száma. A saigoni amerikai hadvezetés szóvivője szerdán beismerte, hogy a VDK partvédelmi ütegei kedden eltalálták a „Goldborough” nevű amerikai torpedórombolót, amely részt vett a demokratikus Vietnam elleni hadműveletekben. A hajó legénységének több tagja meghalt, illetve megsebesült, maga a hadihajó súlyosan megrongálódott. A dél-vietnami hadszíntérről érkezett jelentések szerint a népi felszabadító erők és a Thieu-rezsim alakulatai között a leghevesebb harcok az északi fronton levő Quang Tri tartományi székhely térségében, valamint a Saigon fővárostól 80—120 kilométerrel délnyugatra—nyugatra fekvő Dinh Tuong és Klen Phong tartományokban folytak. Kambodzsában is felélénkült a khmer hazafiak harci tevékenysége. A Reuter értesülése szerint a forradalmi erők szerdán reggel ismét heves tüzérségi tüzet zúdítottak a Phnom Penh fővárostól mindössze 20 kilométerrel délre levő ellenséges állások ellen. (MTI) A 1 w 1 f a »* rr békés jovo építésééit és politikai kényszerűségeknek engedve — még engedelmes eszköze volt a nemzetközi imperializmusnak, végleg letűnőben van. Ügy is mondhatnánk ezt, hogy egyre jobban oszlik az az acélerősségű függöny, ami több mint húsz évig elzárta a világszervezetet az alakuláskor maga elé tűzött nemes, az egész emberiség érdekeit szolgáló célok megvalósításától, az alapokmány cikkelyeinek teljesítésétől. Egy nagy tekintélyű diplomata, Jakov Malik szovjet külügyminiszter-helyettes, a Szovjetunió ENSZ-delegáció- jának vezetője így összegezte véleményét: „Az ENSZ 27. közgyűlése által elfogadott fontos határozatok a béke és nemzetközi biztonság megszilárdítására, a népek közötti barátság fejlesztésére irányulnak.” Ebből a szempontból az egyik legfontosabb határozat az, amit a Szovjetunió javaslatára fogadtak el az erőszak alkalmazásáról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban és az atomfegyverek használatának mindörökre való betiltásáról. A legtartósabb politikai jelentőséggel bír ez a dokumentum és megfelel az összes nagy és kis országok és népek alapvető érdekeinek. Jakov Malik szavaival élve: „Egyezik a béke védelme és az emberiségnek az atomháború fenyegetésétől való megmentése létfontosságú igényeivel.’' A tagállamok eddig ritkán tapasztalt egyetértése kísérte azt a szovjet javaslatot, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására, a leszerelés megvalósítására irányult. Sok, korábban e kérdésről hallani sem akaró ország delegátusa nyilvánított konstruktív véleményt e problémáról. Néhány - küldött ugyan még szembenállt az indítványnyal, de a közgyűlés határozatot hozott a leszerelési világértekezlet összehívásának létjogosultságáról, s ezzel elismerte a Szovjetunió és más szocialista országoknak azt a harcát, amit azért folytatnak, hogy a világ országai ne a különböző fegyverek nyelvén, hanem a megértés és békés egymás mellett élés hullámhosszán tárgyaljanak egymással. Története során a világ- szervezet különböző fórumai sokszor, de kevés hatékonysággal foglalkoztak a gyarmatosítás, a fajgyűlölet és az apartheid elleni harc problémáival. Az ezekkel kapcsolatban hozott határozatok többnyire hézagosak voltak, mert hiányzott belőlük modem vív lágunk e középkori maradványai ellen küzdő mozgalmak létjogosultságának elismerése. A világszervezet legfelsőbb fóruma most első ízben ismerte el hivatalosan a nemzeti felszabadító mozgalmakat, mint a szabadságukért, függetlenségükért küzdő népek törekvéseinek kifejezőit; megerősítette a gyarmati népek szabadságukért folytatott harcának törvényességét. S ez a korábbiakhoz képest óriási haladás. Az ENSZ alapokmánya kimondja a szervezet egyetemességét, ám az elv hosszú ideig nem érvényesült valóságos teljességében. Különböző diszkriminációkkal több országot kívül rekesztettek, köztük a világ sorrendben kilencedik ipari államát, a haladás élvonalában járó Német Demokratikus Köztársaságot. Ügy tűnik, ez a több mint húszéves igazságtalan megkülönböztetés szűnőben van: az NDK elnyerte a világszervezetben az állandó megfigyelői státust, amitől lényegében már csak egy lépés a tagság. Többszörösen „évelő téma” a napirenden a közel-keleti konfliktus. A Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozata óta minden alkalommal szerepelt a tárgyalásokon. Sajnos, generális előrehaladásról, most sem számolhatunk be. Határozatban ítélte el ugyan a közgyűlés az izra éli agressziót, megerősítette a más országok területeinek háború útján történő eltulajdonítása megengedhetetlenségé- nek elvét és a megszálló csapatok haladéktálan kivonását az arab területekről, ez azonban nem jelent lényeges haladást a konfliktus rendezésében. S ez, néhány hasonló veszélyességű témával együtt, arra a következtetésre jogosít, hogy bár a világszervezet mostani közgyűlése a korábbiaknál többet tett a békés jövő építéséért, de korántsem annyit, amennyi elegendő lenne bármiféle megnyugváshoz. Sz. I,
