Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-16 / 296. szám

Le Dyc Tho Hanoiba utazott Változás Washington „vietnamizálási" irányzatában Le Due Tho, a Vietnammal foglalkozó párizsi tárgyaláso­kon résztvevő VDK-küldött- ség tanácsadója pénteken Pá­rizsból visszautazott Hanoiba. Elutazása előtt a következő nyilatkozatot tette: „Ma visszatérek Hanoiba, hogy tájékoztassam kormányo­mat azoknak a tárgyalások­nak a tartalmáról, amelyeket legutóbb folytattam Henry Kissingerrel. Hanoi tartózkodásom idején fenntartom a kapcsolatot Kis­singerrel. Megállapodtunk abban, hogy sem dr. Kissinger, sem én nem teszünk semmiféle nyi­latkozatot bizalmas tárgyalá­sainkról.” Az egyik újságíró kérdésére válaszolva Le Dúc Tho kö­zölte, hogy Párizsba való visz- szatérésének időpontját még nem határozták meg. Az amerikai félnek az utób­bi napokban végrehajtott konkrét cselekedetei világosan mutatják, hogy az Egyesült Államok egyre messzebb megy a katonai ^beavatkozás .kiter­jesztésének útján Dél-Viet- namban — állapítja meg kom­mentárjában a Quan Dől Nhan Dan, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság Nép­hadseregének lapja. Mint a Quan Dói Nhan Dán rámutat, bizonyos változás kö­vetkezett be a „vietnamizá- lás” irányzatában. Jelenleg az új viszonyok közepette az Egyesült Államok „vietnaml- zálja” a légierőt is, hogy a saigoni bábhadsereget alkal­massá tegye az Egyesült Álla­mok agresszív terveinek vég­rehajtására. * ' , A dél-vietnami népi felsza­badító erők fokozták harci te» vékenységüket Dél-Vietnam- ban, s különösen a főváros környékén ostromolták a sai­goni csapatok állásait. December 1 óta immár har­madszor lőtték rakétákkal a Bien Hoa-i támaszpontot, amely amerikai légibázis es egyben a dél-vietnami harma­dik katonai körzet főparancs­noksága. Péntekre virradóan összesen 16 darab 122 milli­méteres rakétalövedék hullott a Saigontól mindössze 30 kilo­méterre levő bázisra, s a tá­madás következtében megron­gálódott egy energiaellátó köz­pont. A hazafiak aknavetőkkel lőtték a főváros peremén le­vő egyik üzemanyagraktárat, és megsemmisítettek 30 tar­tályt. Magában Saigonban is robbant egy bomba, amely egy laktanya parkolóján meg­ölt egy katonát, megrongált három teherautót és lángba borított egy üzemanyag-szállí­tó tartálykocsit. A saigoni hatóságok még mindig nem tudták kideríteni, hogy a nagy hadianyagraktár csütörtöki felrobbantását a há- zafiak Saigonba beszivárgott utászai vagy ott élő ellenállók hajtották-e végre., (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa „Budapest elfoglalásáért”, „Bécs elfoglalásáért” és „Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulója” arany érdemérmeket adományoz­ta Tóth Ferencnek, a magyar néphadsereg törzsőrmesterének a II. világháborúban szer. zett érdemeiért. A magas kitüntetéseket — képünkön — A. A. Zsuk, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja adta át Hajókkal a holnap ellen Miután a Brit Nemzetközös­ség tagállamainak tavaly Sin- gapore-ban rendezett konfe­renciáján a közösségi minisz­terelnökök nem riadtak meg a Heath által hangoztatott szovjet veszélytől, s kétségbe vonták Moszkva fenyegetését az Indiai-óceánon, a nyugati hatalmak katonai .szövetsége, a NATO az idén újabb manő­verbe kezdett. A londoni ka­binet fejének intelme ugyan­is az Atlanti ' Szövetségnek abba a programjába iiletf be­le, amelynek titkolt célja volt a Ráktérítőn túlra történő ter­jeszkedés, vagyis az, hogy Portugáliára és az afrikai faj­üldöző rendszerekre támasz­kodva fokozzák befolyásukat a fekete kontinensen, 6 Dél- Ázsiára is nagyobb nyomást gyakorol járnák. A kettős célkitűzés valóra váltására az észak-atlanti köz. gyűlés, a NATO tanácsadói szerve Bonnban tartott ülésén elfogadta a tengeri kapaci­tásról szóló jelentést, amely javasolja hogy a tömb ható­sugarát terjesszék ki az At­lanti-óceán déli részére és az Indiai-óceánra. E terv reali­zálása megkövetelné a szoro­sabb katonai együttműködést Lisszabonnal, illetve a pre­toriai kisebbségi teleoes kor­mánnyal. A Dél-afrikai Köztársaság már régóta sok pénzt és fegy­vert kap az Észak-atlanti Szövetségtől, Portugália pedig tagja a tömbnek, amelynek segítsége nélkül ez az elma­2 NÓGRÁD - 1972. radott európai ország egyálta­lán nem folytathatná afrikai gyarmati háborúját. A két or­szág vezető körei azonban a felszabadító mozgalmak tere- bélyesedése és eredményei miatt egyre szorultabb hely­zetben érzik magukat ügy is jellemezhetnénk ezt, hogy az a kés került a torkuk közvet­len közelébe, amit egy évtize­de még életlen és hegyetlen vaskónak minősítettek. Így hát a támogatás, amit a NA­TO pillanatnyilag, a mostani módon nyújthat számukra, kevés az európai kisebbség uralmának fenntartásához. A pretoriai és lisszaboni követ­keztetés szerint tehát feltét­lenül szükséges, hogy a faj­üldöző és gyarmati tömböt a nyugati katonai szövetség égi­sze alá vonják. Ezért minden alkalmat megragadnak arra, hogy az igazgatásuk alatt álló területeken támaszpontokat kínáljanak fel a NATO-nak. Az érdekközösség szorosabb­ra fűzését a nyugati propa­ganda lelkesen támogatja, hi­szen a fehér kisebbségi rend­szerek fenntartása Afrikában megfelel az imperializmus ér­dekeinek, segíti a földrészen a tőkés pozíciók megőrzését, ugyanakkor így könnyebben akadályozható a kontinens politikai és gazdasági fejlődé­se. Az afrikai és ázsiai orszá­decembm 16., szombat gok keserű tapasztalatokból tudták meg, mit jelent szá­mukra a nyugati katonai je­lenlét. Intervenció Kongó el­len, a keleti partok mentén, fegyveres demonstráció a Bengáli-öbölben. — mindez csak hiányos ismertetése az imperialista beavatkozásnak. S ha hozzávesszük azt, amit közvetett és közvetlen támo­gatásként a gyarmattartó és az apartheid politikát folytató telepes kormányok kapnak a NATO-tól, nem lehet semmi kétség a katonai szövetség szándékai felől. Az afrikai és ázsiai orszá­goknak egyáltalán nem mind­egy: a NATO hadihajói átlé­pik-e a Ráktérítőt, amit ed­dig a nyugati katonai szövet­ség hatósugara határaként tartottak számon. De nem másodrendű kérdés a világ számára sem, hiszen minden­féle veszély csak rontja az ál­talános hangulatot, s a látszólag Legjelentéktelenebb helyi konfliktus is szülője lehet a nyugtalanságnak, a bizalmat­lanságnak. S a tengeri kapa­citásról szóló jelentés, vala­mint az ezzel kapcsolatban hozott döntés mintha éppen ezt célozná, azt a progresz- szív folyamatót próbálja meg­fékezni, megállítani, ami az egész földön mind népsze­rűbb, s amit enyhülésnek, kö­zeledésnek szoktunk nevezni. A haditengerészeti hatósu­gár kiterjesztésének gondola­Bissku Béla felszólalása Auberrilliers-ben Vasárnap hajnalban indul vissza az Apollo—17 Csütörtönkön este, néhány perccel éjfél előtt az Apollo— 17 űrhajósai búcsút vettek a Holdtól 23 óra 55 perckor be­gyújtották a holdkomp felsza- Lo fokozatának hajtóműveit, s a „Challenger” fénylő meteor­ként távolodott el nyugati irányban Földünk állandó úti­társának felszínétől. Alig két órával azután, hogy a „Challenger” elhagyta a Holdat — 2 óra 04 perckor — megtörtént a dokkolás. A ma­nőverben ezúttal is volt némi fennakadás, hiszen az „Ame­rica” fedélzetén hajózó Evans- nak, a kezdetben Is makacs- kodó rugós zárszerkezetek miatt első kísérletre nem si­került a két egységet egymás­hoz illesztenie. Másodszorra azonban már nemcsak az „Americát” és a „Challengert” összekötő gyűrű, hanem a raj­ta levő rugós zárszerkezetek is „fogtak”, s így létrejöhetett a nagy találkozás a négy napja magányos Evans és társai kö­zött. Amint ismét együtt voltak, az űrhajósok meghallgatták Nixon üzenetét. Az elnök han­goztatta, hogy bár föltehetően ők a Hold utolsó földi látoga­tói ebben az évszázadban, á kutatás folytatódik. Ceman, Schmitt és Evans a tervek szerint vasárnap haj­nalban, 32 perccel éjfél után tér le Hold körüli pályájáról, hogy elinduljon majd fél­millió kilométeres útjára a Föld, pontosabban a Csendes- óceán vizei felé. A földi Irányító központ pénteken reggel rádióparancs- csal begyújtotta a leválasztott és Hold felé tartó „Challen­ger” fékező rakétáit, s így a holdkomp körülbelül 60 kiló TNT-robbanóanyag robbaná­sának megfelelő erővel, a Taurus-Littrow völgy térségé­ben, az Apollo—17. leszálló helyéhez közel csapódott be a holdfelszínbe. Houstonban eleinte azt remélték, hogy a becsapódás a Holdon hagyott kamerák „szeme előtt” zajlik majd le. ám ezt a pontossá­got nem tudták elérni, s a „Challenger” látószögükön kívül érte el a felszínt. (UPI) tát — feltehetően washingtoni ösztönzésre — egyébként a zavarosban haliászgatni szere­tő Londonból sugalmazták. S a brit kormány — mivel ma­ga mögött érzi az Atlanti Szövetség támogatását — már konkrét lépéseket is tett a terv végrehajtására. Égjük tengernagyát Johannesburgba küldte, aki a Dél-afrikai Köz­társaság vezetőivel az együtt­működés fokozásáról tárgyai. Ez nyilvánvalóan újabb NA- TO-támaszpontok létesítését jelentheti, illetve azt, hogy Nagy-Britannia fokozza a térségbe irányuló fegyver­szállításait, ami viszont köz­vetlen veszélyt jelent a fel­szabadítása mozgalmakra, il­letve a már felszabadult, fej­lődő afrikai é® ázsiai orszá­gokra. A fenyegetés — amint mon­dani szokás — szinte tapint­ható, bár a korábban említett határozat megerősítéséhez még kormányszintű döntések szükségesek. A parancs kiadá­sáról azonban nem lehet két­ségünk, hiszen a NATO olyan katonai csoportosulás, amely­nek életelieme a feszültségek támasztása, a konfliktusok szítása. Ez az újabb „hadiha­jó-diplomácia” is szervesen illeszkedik az általános NA- TO-fel fogásba, s amennyire igyekeznek megőrizni az érin­tett térségben pozícióikat, il­letve újak szerzésére töreked­nek, ugyanannyira irányul ez a lépés — bátran mondhat­juk — a világ formálódó, fe­szültségmentes holnapja ellen is. Az FKP XX. kongresszusa alkalmából Párizs peremváro­saiban pénteken este több nagygyűlést rendeztek, ame­lyeken a kongresszuson részt vevő külföldi delegációk ve­zetői szólaltak fel. Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára az Aubervilliers-ben rendezett gyűlésen szólalt fel, s többek mellett a következő­ket mondotta: — Szolidárisak vagyunk francia testvérpártunkkal, amely eredményesen vezeti a harcot a monopoltőke ellen, a francia munkásosztály erejé­nek egyesítéséért egy demok­ratikus népi egységkormány létrehozásáért, a fejlett de­mokráciáért, a szocializmusért. Ez elvi platformon nyugvó reálpolitika, a marxizmus—le- ninizmus tanításainak al­kalmazása a mai francia va­lóságra. A Magyar Szocialista Mun­káspárt elismerését tolmácso­lom önöknek azokért a sike­rekért, amelyeket pártjuk a XIX. kongresszus óta ért eL Ezek közül kimelkedik a fran­cia baloldal erejének erősödé­se, amely világosan bizonyítja: a burzsoáziának hiábavaló volt és marad minden olyan tö­rekvése, amely a francia munkásosztály lefegyverzésé­re Irányul. Öröm számunkra, hogy ezt a gyakorlatban bevált politi­kát erősíti és fejleszti tovább most ülésező XX. kongresszu­suk. Sikereket kívánunk va- lóraváltásához. (MTI) Egy luftballon szétpukkadt Nagy-Britannia Külügyminisztériumának szóvivője csü­törtöki sajtóértekezletén kijelentette: „A Szovjetunió észak- írországi beavatkozásáról szenzációs beállításban napvilágot látott sajtójelentések alaptalanok.” Ezzel szétpukkadt az a luftballon, amit a hírhedt kémhisztériát követően — az ab­ban az ügyben elszenvedett vereségre gyógyírként — a kö­zelmúltban bocsátott magasba az angol propaganda azért, hogy a szigetország közvéleménye előtt devalválja a szov­jet külpolitika vitathatatlanul átütő sikereit, s a kommunista fenyegetés rémképével a lehető legnagyobb zavart idézze elő. A polgárháború árnyékában élő Észak-lrországba irányu­ló szovjet fegyverszállításokról először az elmúlt vasárnap a Sunday Telegraph és a News of World közölt hírt, amit aztán átvett a Daily Telegraph, a Daily Mail, sőt a Times is. A harsogva kürtőit szenzációt is túl akarta kiabálni a News of World, amikor a bedobott hírlapi kacsa házalására azt írta: a Szovjetunió nem egyszerű fegyvereket szállít Uls- terbe, hanem rakétakilövő berendezéseket. Az újságok, szavahihetőségük bizonyítására az angol hírszerzésre hivatkoztak. Ugyancsak a felderítő szolgálatra hagyatkoztak azok a hivatalos személyek, akik a nyílt szov­jetellenes kampányba bekapcsolódtak, s a parlamentben el­hangzott, a sajtóközleményekkel kapcsolatos interpellációk­ra „kimerítő válaszokat” adtak. Ezeket nincs módunkban is­merni, elképzeljük azonban, hogy a már amúgy is túlságo­san felfújt luftballont még tovább dagasztották. Olyannyira, hogy végül kínossá vált a kormány számára, s a külügymi­nisztérium cáfolatra kényszerült, ami után aztán a minden alapot nélkülöző, s nyilván zavarkeltési célzattal világgá röpített híresztelés semmivé foszlott. Sz. L Magyar—csehszlovák külügyminisztériumi konzultáció December 11—15 között Prágában megbeszélésekre ke­rült sor a magyar és a cseh* szlovák külügyminisztérium képviselői között. A konzul­táción részt vett Púja Fri­gyes, a Magyar Népköztársa­ság külügyminiszterének első helyettese, Frantisek Krajcir, a Csehszlovák Szocialista Köz. társaság külügyminiszterének első helyettese és a két kül­ügyminisztérium vezető tiszt­viselői. A rendkívül szívélyes, ba­ráti légkörben lezajlott meg­beszélések során a két külügy­minisztérium képviselői köl­csönösen tájékoztatták egy­mást országaik belső helyzeté­ről, a szocializmus építésének napirenden levő feladatairól. Széles körű eszmecserét foly­tattak az európai biztonsággal összefüggő kérdésekről, átte­kintették a nemzetközi hely­zet más väöszerü kérdéseit, értékelték a két ország kap­csolatainak alakulását. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy országaik kapcsolatai minden területen eredménye­sen fejlődnek. Púja Frigyest prágai tartóz­kodása során fogadta Bohus- lav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere, és Pavel Auer­sperg, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága külügyi osztályának ve­zetője. Púja Frigyes pénteken visz- szautazott Budapestre. (MTI) écskö özletház SALGÓTARJÁNI Aranyvasárnaptól karácsonyig (december 17—24-ig) minden VIDEOTON televíziót 500 Fi tál olcsóbban hozunk forgalomba! Ez a Pécskő Üzletház ünnepi ajándéka !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom