Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

A televízió és a kritika Renegátok-e a megyei lapok? Színházi vendégségben átívelnie —, aztán elömlik ar­cán a felismerés. — Na, nézd!... Te len­nél?... Az illetődött ölelkezés egy kicsit Imrének is szól, akinek drámája ennyi idő után össze­sodort bennünket. Néhány fu­tó tudakozódó mondat egy­másról, aztán szinte már át­hallgatjuk a szünetet. Arra a nyurga suhancra gondolunk mindketten, akihez Pista bá­tyám most 250 diákját hoz­ta el Debrecenbe a karcagi gimnáziumból. Engedtessék el itt, hogy az Elveszett paradicsom méltatá­sára vállalkozzam. Elfogultsá­gi észrevétellel élhetnének el­lenem — és nem alap nélkül. Torokszorító hullámzásokat kavar bennem a játék látvá­nya, mert a kulisszák mögött, szinte fizikai valóságában ott érzem az írót. Hórihorgasan, enyhén leszegett nyakkal, fél­szeg, zavart mosolyával, aki íme, halála után tizenegy esz­tendővel mégis színpadra ju­tott szülővárosában — próféta lett szűkebb hazájában. A Csokonai Színház mél­tó ötvözetbe fogta ezt a ké­sei találkozást — kicsit talán a köteles jóvátétel bűntuda­tával, s olyan színpadi reme­kelést produkált, amely első­rangúan méltónak bizonyult a poszthumusz műhöz. A drá­ma vezető szerepeit három pompás színész: Fonyó István, Gerbár Tibor és Farkas 'Zsu­zsa vállalta és teljesítette ki előttünk teljes művészi alá­zattal, felelősséggel és tehet­séggel. Fonyó és Gerbár a salgótarjáni közönség előtt sem egészen ismeretlen, a deb­receni társulat kevés számú itteni prózai előadása néme­lyikében már tapsolhattunk nekik a József Attila Műve­lődési Központ nézőterén. De ugyanígy ismerős az előadási együttesből Sárady Zoltán, Űjvárossy Katalin, Tikos Sári is, hasonlóan a rendező Lend- vay Ferenc, aki korábban mint a miskolci színház igaz­gatója járt nálunk. * Délelőtti megilletődésemet kellemesen oldotta fel, hogy este néhány jelenet idejéig bepillantottam Jacobi nagy­operettje, a Sybill és Padisák Mihály: A sztár is meztelen című zenés komédiája előa­dására. Jó együttesek jóked­vű játékával találkoztam, a szereplők között olyan isme­rősöknek örülhettem, mint Pallos Gyöngyi, Simor Ottó, Oláh György, Bán Elemér, Vésely Margit, Novák István, Sárközi Zoltán —, akik ope­rai és prózai játékokkal több­ször jártak körünkben és arat­tak sikert megyei színpadun­kon. 'Kár, hogy ilyen műfajú produkciókat alig kérünk Deb­recentől, így meglehetősen hiá­nyos ismereteink vannak a Csokonai Színház művészeti „keresztmetszetéről”. m Mielőtt kijöttem a szín­házból még egyszer felpillan­tottam a színpadtér fölötti portrésorra. Megyeri, Fáncsi, Kántorné, Egressy, Déryné arcmását festette oda annak idején — anno 1865. — a kor neves szcenikusa. Telepi Ká­roly. A díszes homlokzat alatt ma is méltó utódok terem­tenek szép varázslatokat. Barna Tibor Ismét megpályázták az Aranykoszorús KlSZ-klub címet Civilizációnknak számos, nagy technikai vívmányára le­hetünk büszkék, s köztük minden bizonnyal az élen foglal helyet a televízió, az a csodálatos alkotás, amelynek kulturális jelentősége felmér­hetetlen, ha kellő felelősség- érzettel bánnak vele. Nem egészen új keletű találmány, hiszen Angliában például már 1930-ban megkezdődött a nyil­vános televízióadás, s rövide­sen más országokban is hódí­tott, attól függetlenül, hogy a felszabadulás előtti magyar sajtó mélyen eltitkolta, mint napjainkban a kínai sajtó hallgat az űrkutatási eredmé­nyekről és a holdutazásról. Helybe jön a világ , Hazánkban 1954-ben kezd­ték el a televíziós kísérleti adást, s 1958. februárja óta rendszeres műsort sugároz a budapesti főadó, sőt újabban már színes adást is közvetíte­nek, és a második csatorna vé­tele is lehetővé válik. Tizen­négy esztendeje a televízió szinte forradalmasította a kul­turális tevékenységet, az új módszerek alkalmazása mint­egy a tévéadások függvényévé, a tévé pedig a művelődésügy hasznos segítőtársává vált. A szobában álló készülék egyik­napról a másikra kapcsolatot teremtett a külfölddel is, s a legtávolabbi kontinensekről is a szemünk elé hozta az ott zajló eseményeket. Egy idős őrhalmi asszony a tele­vízió jelentőségét így fogal­mazta meg: „Nagy dolog ez, kedveském, mert helybe jön • világ!” S a televízió csupán ezzel az egy ténykedésével is ro­hamosan kitágította milliók látókörét, a lakosság kül- és belpolitikai tájékozottságát, illetve érdeklődését mérhetet­lenül megnövelte. Hát ha még hozzászámítjuk az operaházi, színházi és hangversenytermi adások hatását! A különféle esztétikai, kritikai, képzőmű­vészeti műsorok csak tovább növelték a tévénézők művélt­Hímes Piroska a szegedi Tanárképző Főiskolán végzett, szlovák—orosz szakon. A rét­sági gimnáziumban a szlovák nyelv tanára az első és a második osztályban. Szlovák szakkört is vezet ugyanitt. Lucfalván született, szülei is beszélik a szlovákot — nem az irodalmi nyelvet —, kisgyer­mekként hallgatta meséiket, dalaikat, tudja is csaknem va­lamennyit, amelyeket egy életre megjegyzett. A gimná­ziumot a salgótarjáni Ma- dáchban, illetve az új gimná­ziumban végezte. Nógrád me­gyei ösztöndíjasként fejezte be a főiskolát. A szlovák nyelvoktatás ne­hézségeiről beszélgetünk. A szlovákot második idegen nyelvként most huszonötén ta­nulják a gimnáziumban, az el­sőben tizenhármán, a máso­dikban tizenketten. Minden­képpen előny, hogy kiscsopor­tokkal foglalkozhat, további bontásra már nincs is egye­lőre szükség. A gondok azon­ban' mégis lényegbevágóak. — Elsősorban abból adód­nak, hogy nincsenek tantervek és tankönyvek — jegyzi meg Himes Piroska. — Ügy tu­dom, tantervet még idén no­vemberben kapunk, a tan­könyvek azonban csak a jövő évben várhatók. Milyen gondok adódnak ab­ból, hogy nincs tanterv és tankönyv? — Csak az orosz tanterv és tankönyv ismeretére, tá- m.\szkodbalom mindkét osz­tó’''-an. Jelenleg általános is­kolai szlovák tankönyvből ta­ségét, ha mással nem, hát azzal, hogy érdeklődést kel­tettek a tárgykör iránt. Vagy gondoljunk a tévéjátékokra és tévéfilmekre, amelyek köz­ismert regényekből adaptálód­tak, s amelyek fölkeltették a széles körű érdeklődést az eredeti könyvre, s egyáltalán olvasásra ösztönöztek. S mindamellett, a tévé nem öl­te meg a közművelődés egyéb eszközeit sem, hanem mellette és általa új mozgalmak indul­tak virágzásnak. A televízió, mindent egybe­vetve korszerű eszköz a mű­velődés szolgálatában. Nem mind arany..* Mindez nem jelenti azt, hogy mindaz, ami a tévé mű­során szerepel, az egyidejűleg a művelődés, a politikai és közgazdasági felvilágosítás szolgálatában is áll. A vilá­gon elképzelhetetlen olyan te­levíziós adás, amely ilyen tar­talmú és kizárólagosan magas szintű műsorral megtudna tölteni egész napos, vagy csak négy-ötórás adásidőt is. A né­zők is igénylik a könnyedebb szórakoztató műsort is, az esztrádműsorokat, a humoros összeállításokat, a tánczenei és egyéb vetélkedőket. A kér­dés csupán az, hogyan lehet e különböző színvonalú és hatású műsorok között bizo­nyos arányt teremteni, s ho­gyan lehet elérni, hogy a szórakoztató műsorok is bizo­nyos minimális szintet kép­viseljenek. Hiszen éppen az eheti Madách kamaraszínház- beli helyszíni közvetítés iga­zolta (A mesterdetektív), hogy krimiben is lehet jobbat adni. Mindamellett időnként olyan műsorszámokkal is találko­zunk, amelyek magukra von­ják a kritikusok haragját. Mert a tizennégy esztendő alatt nemcsak a televízió fej­lődött sokat, hanem a tévé­kritika is, amely nyugodtan állíthatjuk: élesztő és erjesz­tő hatast gyakorolt a színházi, zenei és képzőművészeti, sőt a könyvkritikára is. A tévé­kritika ugyanis sokkal egyér­nítok, amely az általános is­kolák ötödik—hatodik osztálya számára készült. A nyelvtan­ban szintén az általános isko­lai tananyag szerint haladok, mindkét osztályban azonos szinten, hiszen a mostani má­sodikosok szlovák nyelvi alapjairól úgyszólván nem be­szélhetünk. Ügy gondolom, helyesebb, hogy az alapoknál kezdtem, enélkül nem léphe­tünk előre. Egyébként most kezdtem el összefüggő szöve­get tanítani, eddig szavakat, kifejezéseket, alapfogalmakat igyekeztem elsajátíttatni a ta­nulókkal. A szlovák nyelv oktatásá­hoz szükséges felszereltség is hiányzik. Himes Piroska sze­mélyes kapcsolatait is felhasz­nálva igyekszik e hiányt pó­tolni. Kapcsolatban van a pozsonyi külföldön élő szlo­vákok szervezetével, s Mar­tinban a Matica Slovenskával. Pozsonyból 1500 korona érték­ben szépirodalmi és módszer­tani könyveket kapott. A Szlo­vák Művelődésügyi Miniszté­rium pedig húszezer korona értékű segítséget ígért a kö­zeljövőre, ebben diafilmek, tanszerek, szemléltető eszkö­zök stb. szerepelnek. Ha meg­kapják, megteremtődik a rét­sági gimnáziumban a szlovák nyelvoktatás tárgyi feltétele. Himes Piroska az iskolai könyvtár vezetője, a Thália- klub patronáló tanára, ráadá­sul az Asztalos János Műve­lődési Központ tánccsoportjá­ban táncol. Albérletben lakik, kedvező körülmények között, telműbb és szókimondóbb, mint azt általában a kritiku­soktól utóbb már megszoktuk. Bugylibicskával vagdalkoznak Nemrégiben a Magyar Új­ságírók Országos Szövetségé­nek székházában meghívott tévékritikusok körében szóba került a televíziósok és a kritikusok viszonya, s közös erővel igyekeztek megfogal­mazni a tévékritika sajátossá­gait. Szóba került ezúttal a megyei lapok kritikai tevé­kenysége is, dicsérőleg és el­marasztal ólag is. Különösen azt rótták fel a megyei lapok tévékritikusainak, hogy oly­kor túlságosan nézőcentriku- sak és nem eléggé szalonké­pesek. Mintegy bugylibicská­val vagdalkoznak. Néhány megye kritikai te­vékenységét folyamatosan nyomon kísérjük, s az érzé­sünk, hogy a tanácskozáson észrevételezett tévéellenesség ezek tevékenységében csak túlérzékenységgel fedezhető fel, hiszen adott esetben az elismeréssel és dicsérettel sem maradnák, adósak. Mi ma­gunk is gyakran lelkendeztünk lapunkban olyan kezdeménye­zések láttán, amelyek kultú­ránkat és az egyetemes kul­túrát előrelendítik. De ugyan­akkor még a pázmánypéteri, hitvitázó hangot is kevésnek találjuk olykor, ha olyan vo­nalvezetést fedezünk föl, amely a kispolgáriságnak, a szembetűnő üzleti szellemnek ad teret vagy éppenséggel en­gedményeket. A kritika legyen inkább szigorúan pártos, mint vattá­ba csomagolt, köntörfalazó, több értelmű, amelyekre leg­jobb tévékritikusaink egyike, Hámoe György nyújtott né­hány bűvöletes példát a Népszabadságban. Hiszen ez segíti elő, hogy a tévé és a sajtó még jobban együtt tud­jon működni közös politikai és közművelődési célok meg­valósítása érdekében. L. Gst mégis elégedett. Szabad idejét mivel tölti? — Sokat olvasok, elsősorban szlovák nyelvű irodalmat. Legutóbb a pozsonyi nyári egyetemen vettem részt, s könyveket is hoztam magam­mal. A világirodalom szlová­kul című sorozatból tíz—ti­zenöt könyvet vásároltam, ezeket olvasom. A sorozatban Balzac, Tolsztoj is szerepel. Én leginkább Dosztojevszkijt sze­retem, a szlovákok közül pe­dig Tajovskyt és Sládkovicot. Tajovsky realista novellákat írt, elsősorban a szegény szlo­vák parasztság életéből merí­ti témáit, az oravai táj embe­reinek életét írja le, a XVIII— XIX. században élt. Sládkovic költeményei közül pedig min­denekelőtt a szerelmi témájú verseket olvasom, a Marina című elbeszélő költeményt. Egyetértünk abban, hogy Nógrád megyében is meg kel­lene keresni a módját annak, hogy például a nemzetiségi községek gazdag könyvátrai- ban a szlovák irodalom meg­ismertetésének módszerei mie­lőbb elterjedjenek. A szlovák nemzetiségi lakosság szép eredményekkel dicsekedhet Nógrádban a hagyományok ápolásában, a népi kultúra, a táncok, a dalok, a viselet, ál­talában a néprajz kincseinek megőrzésében, de a szlovák irodalmat úgyszólván jiem is­meri. Jobban kellene élni az adott lehetőségekkel e szem­pontból is. Egy kelet-szlovákiai dalt ta­nult Szlovákiában Himes Pi­roska. Ej zaluzické polv, a cí­me. Szerelmi dal. Most ezt dúdolgatja a legszívesebben. (tóth) A szíves meghívás három produkciót is kínált egyszer­re Debrecenben. A Csokonai Színház színpadán vasárnap délelőtti ifjúsági előadásban Sarkadi Imre: Elveszett pa­radicsom című drámáját, esti látványnak ugyanott Jacobi Viktor híres nagyoperettjét, a Sybilt és a Kamaraszínház produkciójában pedig Padisák Mihály zenés komédiáját, A sztár is meztelen címmel. Választási gondomat szub­jektív motívumok könnyítet­ték meg, hiszen ha belépek a művészbejárón, önkéntelen meglepnek azok az emlékké­pek is, amelyek Sarkadival és e színházzal közösek. A nyur­ga, félszeg, meg az aprócska, ügyefogyott fickó — az ifjú Ö, meg én — ott megy előt­tem a kikoptatott grádicsokon fölfelé, Thália szentséges csar­nokába. Beszélgetni Rajz Jan­csival, a privátként oly zárkó­zott táncoskomikussal, Zách Jánossal, aki már akkoron Sztanyiszlavszkij meg Hevesi Sándor színháztanait próbálta érvényre segíteni ezen a szín­padon, udvarolgatni a heves temperamentumú fekete szub- rettnek, okosan, szépen be­szélgetni a tündérien kelle­mes, aranyos naivával. Éppen harminc évvel ezelőtt. Most baktatok a lépcsőn (előttem hömpölygetve mind­ezeket) a titkárnőhöz, a belé­pőkért, melyeket oly készség­gel ajánlottak az elszármazott földinek. Az öreg falak között most is ugyanaz a festék- és enyvillat, amit első színpadi íróskodá- som idején (annak is már vagy 22 esztendeje) éreztem. A klasszicista hangulatú né­zőtéren ezen a vasárnap dél-' előttön fiatalok ülnek, csak elvétve egy-egy deresedé fej, a kísérő tanároké, akik nö­vendékeiket a drámaíró Sar­kadival való ismerkedésre hozták. A mögöttes zsöllye- sorban azonnal felismerem azt a szelíden köpcösödő, immár hatvanas emberkét, aki fiait- lányait rendezgeti. Bizonyos fokon tanítómesteremnek tisztelhetem újságíró éveim legelejéről, első szerkesztősé­gem inasiskolájából, ö negy­venháromban búcsút mondott e pályának, tanárnak állott Karcagon, de ha valaki Sar­kadi Imre pályakezdő éveiről emlékképeket őriz, akkor ő az, Csávás Pista bátyám, a bizony egyre kevesebbedőb- bek közül. Felvonásszünetben ráköszö­nök a büfében: — Tiszteletem, Pista bátyám. Néhány pillanatig tűnődve fürkész — harminc évet kell A Salgótarjáni Kohászati Üzemek KISZ-klubja ez évi változatos, eredményes, kima­gasló tevékenysége alapján is­mét megpályázta az aranyko­szorús címet. A klub munká­ját reprezentáló jelentést — pályázatot — az elmúlt na; pókban állították össze. Ebből kitűnik, hogy a KISZ-klub az ifjúsági szövetséggel szoros kapcsolatiban áll. Számos helyi és országos politikai, valamint kulturális esemény színhelye a kohászfiatalok ízlésesen berendezett klubja, A klub tagsága aktívan be­kapcsolódott az ifjúsági tör­vény vitájába, és több allca- lomimal elemezték a KISZ Vin. kongresszusának teljes anyagát, határozatait. A klub­vezetőség által összeállított program jól szolgálta a fiata­lok szabad idejének helyes el­töltését, célszerű kihasználá­sát. Író-olvasó találkozókat, divatbemutatókat, szellemi ve­télkedőket rendeztek számos alkalommal. Nem feledkeztek meg a fiatalok honvédelmi képzéséről sem. Az év folya­mán 86 kötött program kere­tében átlagosan 45-en jelen­tek meg egy-egy alkalommal, A fenti méltatásból te ki­tűnik tehát, hogy a klub tag­sága jól dolgozott. Reméljük munkájukat elismeréssel ille­tik. 4 NÓGRÁD - 1972. november 6., hétfő ArM£&-M€&C/OUiő I LÁZROHAMOK. TEL­JESEN LEVERIK LÁBÁRÓL Ápolják a hagyományokat A szlovák nyelvoktatásról, irodalomról és dalokról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom