Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

Kivétel nélkül, minden este összejönnek egy kis baráti beszélgetésre, kártya-, vagy sakk­partira a salgótarjáni nyugdíjasklub tagjai a Rákóczi úti körzeti pártszékház társalgójá­ban. Kallóth Bálint, aki maga is nyolc éve nyugdíjas — egyben a területi párttitkár — mesélte, milyen érdekes és sokoldalú programot állítottak össze a nyugdíjasoknak. Nem­régiben előadást hallgattak szibériai úti élményekről, majd a tűzhelygyár segítségével — *mely buszt adott a nyugdíjasoknak —, har mincketten ellátogattak a Sziráki Állami Gaz­daságba, ahol nagy-nagy szeretettel fogadták a salgótarjáni vendégeket. Viszonzásul az állami gazdaság egyik brigádja utazik majd Salgótarjánba, az őszi betakarítás után. A tervekben szerepelnek földrajzi és politikai előadások, a klub tagjai még ellátogatnak a kohászati üzemekbe, a síküveggyárba, a BRG-be és Balassagyarmatra, Fényképünk iz­galmas sakkcsatát örökített meg. Cs. E. !.i‘ Fényképezte: Kulcsár József A mi falunkért, közösen A határoz« t megszületése óta két év telt el: éppen elegendő idő ahhoz, hogy mér­legre tegyük az eddigi ered­ményeket, kiszűrjük a vad­hajtásokat. Hogy megnézzük, mennyire felel meg a gya­korlati alkalmazás a szépen megfogalmazott elveknek. A határozatban a nőkről, társadalmunk ezen népes tá­boráról van szó. Nem vélet­len az, hogy az érdeklődés fókuszába kerültek; nem vé- LeUen azért, mert minden­napi életünk növekvő köve­telményei — a társadalom és a család formálásénak gond­ja — egyre több és több fel­adatot ró rójuk. A velük ízemben támasztott igények, a munkahelyi helytállás, a közügyek gyakorlása, a ve­zetésben, az irányításban va­ló részvétel mind magába foglalja azt, hogy társadal­munk a nőket nem tekinti „alárendelt” partnernek, a férfiakkal azonos jogokat él­vezhetnek. Vagyis felszámol­tuk azokat a tradíciókat, miszerint egy anya, legyen csak anya, egy feleség legyen csak feleség és ne akarjon be­tömi az erősebb nem, a fér­fiak „területére”. Diósjenőn az idei tavasz óta Ugyanolyan modem, ostornye­les lámpák ontják a fényt, mint bármelyik városban. Büszkék is rá a falubeliek, csak így emlegetik: a mi vilá­gításunk. .. RIMÖCI EMLÉK Horváth Sándomé, a közsé­gi és egyben a megyei tanács tagja meséli mosolyogva a kedves történetet. Hozzátéve, hogy több százezer forintjába került ez a tanácsnak. De megérte, mert nagyot lépett előre Diósjemő, amely elvá- laszthatalanul simul a Bör­zsöny lábához. líorvéthné, Erzsiké tanár néni, nagyszerűen ismeri a diósjenőiek életét. Valamikor pesti lány volt, ott végezte el a főiskolát is. Aztán Nógrád megye kellős közepére, Rimáé­ra került. Az itt töltött éveket a nagyon szépen felöltöztetett rimóci baba, néhány hímzés és egy párna mutatja, amely a „rimóoi emlék” feliratot vise­li... — Ma már Nógrád megyei vagyok szíwel-lélekkel, nem is tudnék visszamenni Pestre. Pedig, ha hiszi, ha nem, ami­kor Ramócra költöztem, az első két évben egyszerűen nem tudtam aludni a csend miatt. Hiányzott a villamosok, autók, autóbuszok robaja. Persze ez régen volt, ma már csak ne­vetek, ha erre gondolok. „KÖZÖSSÉG NÉLKÜL ÜRES” ÁTÉPÍTIK A BÖLCSÖDÉT A jelölő gyűlésekre kanyaro­dik a szó. A tanácson ponto­san. összeírták, osztályozták valamennyit. Egyetlen egy sem veszett kárba, szinte rész­letes „térkép” készült arról, melyiket mikor, hogyan lehet megvalósítani. — Legtöbben az iskolaépí­tést vetették fel talárt. Égető gondunk, az biztos. A járás legnagyobb iskolája vagyunk, több száz gyerekkel Az isko­lánk viszont annyira kicsi, hogy délelőtt, délután taní­tunk. Bizonyára nem kell mondanunk, mit jelent ez pe­dagógusoknak, szülőknek egy­formán. A megoldás az eme­letráépítés lenne. De erre egyelőre sajnos, nincsen pén­zünk. Pedig társadalmi mun­kában n©m lenne .hiány, ősz- szefogna az egész falu, segíte­ne a termelőszövetkezet és a VILLTESZ is. Csak ehhez idő kell. Aztán arról beszélünk, hogy a bölcsőde átépítése lassan be­fejezéséhez közeledik. Hatszáz­ezer forintot költött a tanács a munkákra, sok-sok szalad­gálás, néhány határidő-módosí­tás, elcsúszás után most végre úgy látszik, elkészül. Igaz, hogy a bölcsőde vezetője, Horváth Edit azt telefonálta a tanácsra, a bölcsődébe csak olyanok menjenek látogatni, akik építenek, vagy takaríta­nak. .. — Hogy el ne felejtsem, a jelölő gyűléseken még sokan vetették fel a járdák állapo­tát. Már szépen haladunk, szinte alig van utca Diósje- nőn, ahol ne lenne járda. Tár­sadalmi munkát szerveztünk, itt, a környékünkön is épp a napokban fejeztük be a járda­építést. AZ ÜNNEPSÉGEN IS FELLÉPNEK — Horváthné elárulja, hogy a megyei tanács művelődési bizottságának is tagja, az itt szerzett ismeretek sok segít­séget adnak a munkájához. Jobban ismeri, összefüggései­ben inkább látja a megye mű­velődésének kérdéseit. — Ha vitatkozni, vagy ér­velni kell, ezt fel is haszná­lom — mondj*. Erzsiké tanár néni lelkes tánccsoportvezető is egyben. Nagyon szereti a népdalt, né­pi táncot, legalább kétszáz népdalt gyűjtött annak idején Rimócon és Hollókőn. — Akkor én tanultam az ottaniaktól, most én tanítok a diósjenőieknek — mondja. Harminckét tagú KISZ-es lánccsoportot vezet, legtöbb­jük régi tanítványa. Most, a november 7-i ünnepségen is fellépnek. — Amikor megkérdezik tő­lem, hogyan jut mindenre idő, azt szoktam felelni: jó szerve­zés titka az egész. Amellett a mi falunkért közösen tesszük, amit kell.., Felszámoltuk úgy, hogy ma már azt mondhatjuk; egy nő ne csak anya és feleség le­gyen, de aktív közéleti em- oer is. Mert a jogok biztosít­ják ezt számára. Egy fiatalasszony tréfásan a következőképpen nyilatko­zott: „Eddig a «munkaköri leírásunkban» csak a mosás, főzés, takarítás, esetleg a nyolcórás munkaidő szere­pelt. Ma már nem panasz­kodhatunk. mert mindezek mellé kaptunk jogokat is. Megkaptuk, hogy lehetünk vezetők és igazgatók, aktí­vák, tanulhatunk, művelőd­hetünk (ezt el is várják tő­tünk). Csak egy baj van: hogy a tág lehetőségek biz­tosításakor elfelejtették a 24 órából álló napot egy pár órával megtoldani.” Pesszimista ez a nyilatko­zat? Annak tűnik. Ám, ha megismerjük a fiatalasszony körülményeit, megértjük őt. Á munkahelyén több funkci­ót is ellát; pártvezetőségi tag, Könyvbizományos, nőbizott­sági tag, hogy csak a legfon­tosabbakat említsük. A gim­názium harmadik osztályát végzi esti tagozaton. Otthon pedig három gyermek anyja. A férj beosztásánál fogva szinte napokig távol van, a feleségével legtöbbször csak levelezés útján érintkezik. Ű sem vonható felelősségre. Azt hiszem, további ma­gyarázkodásra nincs szükség, Horváthnét Nógrádsápon választották hat évvel ezelőtt megyei tanácstagnak. — Én lepődtem meg legin­kább, amikor a község veze­tői megkérdezték, vállalalom-e a megyei tanácstagságot. Isko­laigazgató voltam, feleség, édesanya. Emellett elég sok társadalmi megbízatás adott komoly feladatokat. De nem sokáig gondolkoztam, azt mondtam. ha az emberek megbíznak bennem és rám szavaznak, szívesen vállalom. így lett a matematika-fizika szakos tanárnő megyei tanács­tag. Közben nőttek a gyerekei. Az idősebb ma' már egyete­mista, a kisebbik negyedikes gimnazista. — Valahogy úgy vagyok ’ a társadalmi munkával, hogy diák koromtól mozgalmi em­ber voltam. Szeretek ügyeket intézni, közösség nélkül Üres és szürke lenne az életem. Nálunk ez amolyan családi vonás, a férjemmel mind a ketten párttagok vagyunk, a fiam KlSZ-titkár az egyete­men, a lányom is KlSZ-veze- tőségi tag. Még a nagymama is elolvassa az újságokat ele­jétől végig. Vagy mondjam úgy, hogy erre neki van a legtöbb ideje? Erzsiké szívesen és nagy- nagy szeretettel beszél Diósje- nőről, arról, hogy mit is je­lent tanácstagnak lenni. Ne­gyedik éve építettek pedagó- guskölcsönnel házat, továbbra is megyei tanácstagnak vá­lasztották. UTÁNA — Te csak tréfálkozol, Pis­ta! — Azt csak hiszitek. Majd megmutatom, hogy tényleg igazat beszélek. Ezzel kezet rázott társai­val és se szó, se beszéd, bú­csút mondott a szénfalnak, csákánynak és lapátnak. Nem volt könnyű Ménkest ott­hagyni. Kenyerét itt kereste 18 éven át Apja is egész életéiben, bányász volt. — Én mégis eljöttem a szövetkezetbe 1969. augusztu­sában. Majd én megmuta­tom, hogy a közösben sem halok éhen — gondoltam ma­gamban.. És Bakos István „második élete” megkezdődött. Juhász tett a mátramindszenti Mát- ragyöngyében — 35 éves ko­rában. E patinás szakmát egyedül ő választotta a 12 testvér kqzül. Valamelyik ükapja lépett be egykoron az igencsak irigyelt juhászok kasztjába. Most a dorogházi réten berkenyéből faragott, díszes botjára támaszkodik és egy napjáról beszél.: — Nincs a juhásznak se ünnepnapja, se vasárnapja. Ki kell hajtani minden nap. Csak karácsonykor pihenünk meg, amikor bekötünk az akolba. Dorogházán a há­zam, a családiam. Minden­nap reggel ötkor kelelv. vek­ker sem kell hozzá. Már megszoktam. Öltözködés után felmegyek a Pálházi pusztá­ra megnézem van-e döglött |uh az akolfoan. Azután ab­rakot. takarmányt kapnak. Utána reggelizek én. Álta­lában tojást, szalonnát, teát készít az asszonv. Azután ki­hajtok. Tavasztól aratásig a hegyi legelőkre, később a ha­tárba. Végül délután négy­felé Pulival visszahajtjuk a nyájat a pusztára. Hűvös, ködös már a no­vember. A Mátra északi lej­tőin hullámszerűen végigsö­pör a csípős szél. Száz éve Is van már. hogy a híres mátrai betyár, Vidróczki Mar­ci — egykori kondásibojtár — errefelé sanyargatta az uraségokat. — Fázni nem szöktem, csak december tájén. Melegen fel- öltözök. Többnyire egyedül vagyok, de nem unatkozom. Nézem a határt, a felhőket, meg a nagy hegyeket. Néha kihozom az újságot. Átbön­gészem. A „Galambsport” jár, azt szeretem olvasgatni. A ha­tárban is dolgozik mindig valaki,.- odamegyek hozzá és Szóit váltunk. Állat tőlem még nem veszett él! Ä fél sze­mem minidig rajtuk van. Pu­li is mindenre vigyáz. A nyájnál többét ér. mint há­rom gyerek. Félnek ám az állatok tőle! Nagyokat ugat, IK ÉN... és megfogja a juhok bundá­ját. Harapni nem harap. Az öreg juhászok tanítvá­nya megszívlelte a tanácso­kat. A közös gazdaság veze­tői nagyon elégedettek a munkájával. Elhullás a nyáj- oan három hónapja egy sem volt. Nagy szó ám, hogy le- nántult állatja sincs. A sán­ta juh kevesebbet eszik, nem hízik rendesen. Hajnaltól sö­tétedésig foglalatoskodik vele. Szereti azt amit csinál. Ott­hon is volt neki már bá­nyász korában is tíz—tizen­két anyajuh. Tavaly például 21 ezer forintot hoztak a konyhára. Havi átlagfizetése meghaladta a 3200 forintot. — Követőm mégsincs. A leányom 3. éves kereskedel­mi tanuló, a 13 éves Gyuszl fiam pedig kéményseprőnek készül. — Apu, abból is jól meg lehet élni — mondogatja. — Persze, hogy, meg nem is akárhogyan — felelem ne­ki. A bányászból lett juhász néhány év alatt magasra ju­tott a szakmai ranglétrán. A napokban. november 7. alkalmából kitüntették. A 38 éves Bakos István a Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója ki­tüntetésben részesült. Már valamelyik ősapja is juhász volt... ' Rozgonyi István elfogultság nélkül a fenti esetből általános kö­vetkeztetéseket levonni nem lehet. Mert a helyzet nem ennyire „sötét”. A nőhatáro­zat megszületése óta ugyanis megyei, járási és egyéb szin­ten permanensen foglalkoz­nak a nők helyzetével az il­letékes vezetők. Az utóbbi időbein több ilyen témájú ülésen is módom volt részt venni. Tsz-elnök, igaz­gatók. kereskedelmi vezetők és dolgozó asszonyok tár­gyaltak a határozatnak a gya­korlatban való érvényesülésé­ről. torzulásairól. Örömmel tapasztaltam, hogy i vita nem csupán a vita kedvéért bontakozott ki; a hozzászólók sok problémát hoztak felszínre. Egy tsz-el­nök beszámolt például arról, hogy az ő szövetkezetüknél » dolgozók 70—80 százaléka nő Helyzetüket azzal tudnák könnyíteni, ha bölcsődét, óvo­dát. üzemi konyhát építhet­nének. Erre azonban anyagi­ak hiányában nincs lehető­ség. Érdekesen vetődött fel a nőknek a vezetésben való részvétele is. Vannak terüle­tek ahol nem szorgalmazták ezt a kérdést. Ahol pedig csinálták, felemás tapasztala­tok gyűltek össze. Arról van sző ugyanis, hogy a nők fél­nek a vezető beosztás elvál­lalásától, vagy kisebbségi ér­zésből, vagy a vezetői állás­sal kapcsolatos lekötöttségből adódóan. Hogy a nők félel­me megszűnjön, fel kell szá­molni a még ma is dívó elő­ítéletet, miszerint, a vezetés férfimunka, s ha az egyért, bár képzett szakmailag, de nő, nem lehet belőle olyan vezető, mint egy férfiból. A kisebbségi érzés megszünte­tésének másik módja: ha az üzemek beiskolázási tervük­be ; szakmai továbbképzések­re. tanfolyamokra, egyre több nőt vonnak be. S ha a nő­ből vezető lett, munkatársai segítsék őt, lássák el taná­csokkal. AZ üléseiken szó esett még bérezési kérdésekről, a szol­gáltatások javításéról, az üzletek nyitvatartási rendjé­ből; olyan problémákról, ame­lyeket közös összefogás, megegyezés útján meg lehet oldani. Nem tárgyaltak azonban — vagy csak érintőlegesen — egyik tanácskozáson sem a férfiak feladatairól. Ponto­sabban; a családapáik ottho­ni kötelességeiről. Nem is tárgyalhattak, hiszen ezt a kérdést nem lehet központ i- vagy területi utasítás alap­ján megoldani. Ez min­den férfinak. családapának saját lelkiismeretére, felfogá­sára bízott. A nőpolitikái határozat kö­vetkezetes végrehajtása akkor lesz teljes, ha a férfiak „munkaköri leírása” is gya­rapszik majd néhány apró tevékenységgel: például ta­karítás, mosogatás, mosás. Hát ha még élnek Is ezen „jogaikkal?” V. Kiss Mária A kommunista pedagógusok felelőssége EZEKBEN A NAPOKBAN, hetekben zajlanak Nógrád megyében is a pedagógus-pártszervezetek, a községi párt- szervezetek taggyűlései, a november 21-i tantestületi, neve­lési értekezletek előkészítése jegyében. A pedagógus-párt­szervezetek és -pártcsoportok helyzetéről és további felada­tairól a megyei párt-vb ez év márciusában hozott határoza­tot. Megyénk oktatási intézményeiben jelenleg csaknem 800 párttagpedagógus dolgozik, a nevelőknek mintegy 32 szá­zaléka tagja a pártnak. (Ez a szervezettség egyébként jobb az országos átlagnál.) A megye kommunista pedagógusainak több, mint fele a mezőgazdasági, illetve községi alapszerve­zetekben tevékenykedik. Jelenleg húsz pártalapszervezet van, s mintegy harminc pedagógus-pártcsoport. Az általános iskolák 13 százaléka tartozik a pedagógus-pártalapszerveze- tek hatáskörébe. Az oktatáspolitikai határozat egységes értelmezésében és végrehajtásában számít a párt a kommunista pedagógu­sokra, elvárja, hogy ki-ki a maga helyén, községében, vá­rosában, tantestületében cselekvőén, példaadóan vegye ki részét napjainkban, s természetesen, a jövőben is a feladat­meghatározásból, a tennivalók elvégzéséből. Miért van jelentősége annak, hogy a párttagpedagógu­sok előbb vitatják meg a teendőket, mint a nevelőtestületek? Elsősorban azért, mert elengedhetetlenül szükséges a hatá­rozat egységes értelmezése ahhoz, hogy az értelmezés egysé­gét a cselekvés egysége kövesse. Szükéges, hogy az iskolán belüli feladatok meghatározása is egységes legyen. E tag­gyűlések felelőssége, többi közt, abban van, hogy a határo­zatot egységes akcióprogramként vigyék a nevelőtestületek­be, s ezt a nevelőtestületek előtt egységesen képviseljék. A taggyűléseknek van olyan feladatuk is, hogy minő­sítsék az iskola munkáját, belső tartalmi életét. Őszintén vizsgálják meg a tantestületi légkört, a demokratizmus érvényesülésének lehetőségeit, esetleges gátjait, némely ne­velőtestületben még a szabadosságra utaló jelenségeket is. Ugyanakkor vegyék számba az eddigi munka eredményéit, mutassanak rá a kedvező jelenségekre, tényekre, a tovább­fejlesztésre méltó kezdeményezésekre, és így tovább. Hiszen az eddigi hatalmas eredmények alapját jelentik a továbblé­pésnek, a további munka kijelölésének, a holnapi mun­kának. , Az iskola belső életének vizsgálata azért is szükséges, mert hiszen a határozat feladatrendszeréből következik, hogy a jövőben sokrétűbb, bonyolultabb munka követke­zik, iskolarendszerű oktatásunknak még inkább kapcsolód­nia kell a szocialista társadalmi igényekhez. S az igények a tantestületek számára ott, helyben is jelentkeznek. Mind­ehhez az iskola belső életének további javítása szükséges. S, hogy mit javítsunk, ahhoz látni kell a hiányosságokat, és az eredményeket egyaránt. A hangsúly az önvizsgálódás őszinteségén van. E taggyűlés eredményességének sarka­latos pontja az őszinteségre való törekvés. A KORÄBBAN EMLÍTETT adatok is bizonyítják: a kommunista pedagógusok pártszervezeti keretei eltérőek. Azon pedagógusok vannak bizonyos szervezeti előnyben, akik pedagógus-pártszervezetek tagjai. A többiek viszont ugyancsak támaszkodhatnak — támaszkodniuk kell! — a helyi, községi, termelőszövetkezeti pártszervezetek erejére. Jó cselekvési program a nevelőtestületi értekezleteken is akkor alakulhat ki, ha ezek a párttaggyűlések reálisan elemzik a helyzetet, ebből következően jól látják a helvi feladatokat, a helyi teendők kimunkálása pedig konstruktí­van és,-konkrétan történik. Ez egyúttal valamennyi kommu­nista, s természetesen, párton kívüli pedagógusnak is. leg­szebb nevelői és emberi kötelessége. T. E. NÓGRÁD - 1972. november 6., hétfő §

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom