Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

Irodaim? színpadi napok A pécsiek és a tissaföldváriak nyerték el a fesztivál két födi fát A harmadik nap kiegyensúlyozottsága is hiányzott Csak ismételni tudom, hogy az idei balassagyarmati iro­dalmi színpadi fesztiválon ki­egyensúlyozottabb mezőnyre vártunk, de a harmadik nap sem szűkölködött meglepeté­sekben. A szombati, sorrendben ne­gyedik bemutató rendkívül megnyugtatóan, mégis izgal­masan kezdődött, mert a csehszlovák bucsi Lant Iro­dalmi Színpad, amely Szobiné K. Eszter és Szobi Kálmán rendezésében Jannisz Rit- szosz: A börtön fája és az asszonyok című költeményét vitte színpadra, mind rende­zésében, mind nyelvezetében, azonkívül hatásában rendkí­vülit nyújtott. De még őket is túlszárnyalta a pécsi Dok­tor Sándor Művelődési Köz­pont irodalmi színpada, amely mindössze három szereplővel, Marosi Gyula: Játsszunk no­vellát című művét adta elő, dr. Sződi Szilárd rendezésé­ben. A tiszaföldvári diákszín­pad A helység kalapácsa cí­mű komédiája után úgy le­het mondani, a pécsiek is tö­kéleteset nyújtottak. Nem mondható ez el a du­nakeszi Radnóti Miklós Iro­dalmi Színpadról, amelynek tagjai, Uray György rendezé­sében a Gyökerek című mű­vel szerepeltek a fesztiválon, s amelynek megfejthetetlen tartalmi problémái szükségte­lenné. helyenként komikussá és unalmassá tették a kitűnő színjátszói alakításokat. A rendezés ugyan némi film­szerű újdonsággal szolgált, de az alapötlet annyi irreális el­lentmondást tartogatott, hogy elsikkadt a szándék, és a művészi megvalósítás az ér­demtelen tartalom mellett. Az esti bemutatósorozaton a tatabányai Bányász Színpad kezdte a műsort Baráth La­jos: Kuszenda lányok című írásának dramatizált változa­tával, Eless Béla rendezésé­ben. Az irodalmi színpadi mű azt igazolta, hogy a novella alkalmatlan dramatizálásra, hiszen a kitűnő bányász­együttes képtelen volt ver­senytársa lenni a többi szín­padoknak. Mint a tiszafüredi­ek, ugyanúgy a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem diák­színpada is a fesztivál egyik meglepetését nyújtotta, Eörsi István: A megmentett város című művének színpadra vi­telével. dr. Bánláky Pálné rendezésében. Az egyetemis­ták kitűnően komédiáztak, ta­lán egyetlen hibájukul róható fel — mind a játéknak, mind a rendezésnek —, hogy a mű második részét nem egészen komédiának fogták fel. Nagy vitára adott alkalmat dr. Thuróczy György: Mily’ remekmű az ember! című ösz- szeállítása a debreceni Alföld Színpad előadásában, amely ellen tartalmi és didaktikai kifogások eshettek ugyan, vi­szont sokak szerint a legjobb rendezés díját érdemelte ki. Thuróczy a rendkívül érde­kes, mai és holnapi társadal­mi problémákat érintő témá­nál olyan tömegmozgatási erényeket csillogtatott, ame­lyekben a hivatásos nagy színpadoknál is hiány mutat­kozik. Mindent egybevetve, a má­sodik nap több erénnyel, mint kétséges és bírálható művel jelentkezett, s ha a dunake­szieket kivonjuk az első napi műsor átlagából, akkor igen előnyös, színvonalas ered­ményt kapunk. Nem véletlen, hogy a va­sárnapi eredményhirdetést rendkívüli érdeklődés előzte meg, s nagyon jónak bizo­nyult, hogy a két nap alatt előadott 13 irodalmi színpadi műről az öt zsűritag külön- külön is elmondotta a véle­ményét. (Itt jegyezzük meg, hogy a zsűritagok csak némi fenntartással tartották elfo­gadhatónak a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Szín­pad kísérletét, de olyan meg­jegyzés is elhangzott, hogy ez félreérthetetlenül káros az irodalmi színpadi mozgalom szempontjából.) Ettől függet­lenül rendkívül izgalmas és sokoldalú volt a vasárnap dél­előtti vita, amely az ered­ményhirdetést előzte meg. Annál is inkább, mert közért­hetővé vált, hogy a zsűritagok egy-egy előadással kapcsola­tosan milyen véleményt for­máltak és védelmeztek. Pontosan 12 órakor Fábián Zoltán az írószövetség titká­ra, a zsűri elnöke kihirdette a balassagyarmati Madách Imre Irodalmi színpadi napok ered­ményét. A múlt évivel ellen­tétben az idén mind a két fő­díjat kiadták: az egyiket a pécsi Doktor Sándor Művelő­dési Központ irodalmi szín­A Filharmónia és az Állami Bábszínház A pásztói Lovász József Művelődési Központ gazdag programot kínál a látogatók­nak. Az Országos Filharmó­nia I. ifjúsági hangversenyére november 16-án kerül sor, a Mikszáth Kálmánra való em­lékezés jegyében. 19-én köny- nyűzenei program várja a fi­atalokat. Ekkor kerül sor „Egy viharos éjszakán” cím­rael a Corvina együttes kon­certjére, Ősz Ferenc humoris­ta működik közre. November 25-én Katalin-bált rendeznek, tombolával. Az Állami Báb­színház vendégszerepei 29-én Pásztón, a Világszépe című mesejátékot mutatják be. A járási képzőművészeti kör őszi kiállítását pedig november 18- án, délután nyitják meg. Oudopesti vendégek Tegnap délelőtt egynapos tapasztalatcserére Nógrád megyébe érkezett Kőműves István, a Budapesti Fővá­rosi Tanács elnökhelyette­se és Kassai Frigyes, a ta­nács pénzügyi főosztályá­nak vezetője. A vendégeket Illés Miklósi, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese és Várhelyi Ernő a pénzügyi osztály vezetője fogadta. A tapasztalatcsere során a budapesti tanács és 3 megyei tanács szakembe­rei a pénzügyi gazdálkodás elvi és gyakorlati kérdéseit vitatták meg. Ezt követő­en ismerkedtek Nógrád me­gye’ székhelyével, Salgótar­ján nevezetességeivel, majd ellátogattuk idős Szabó Ist­ván műtermébe és a bánki nemzetiségi múzeumba. Vendégjáték falvakban A Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési köz­pontja a vidékről bejáró dolgozókkal való foglalko­zás, az ízlésfejlesztés, a kulturált szórakozás jegyé­ben rendszeresen elküldi művészeti csoportjait a me­gye falvaiba is vendég- szereplésre. A Petőfi szín­játszó együttes például no­vember 6-án Karancslapuj- tőm szerepelt szép sikerrel. A művészeti csoportok ven­dégjátékára november 19-én Nagylócon, 26-án pedig Hasznoson, a művelődés: otthonban kerül sor. Ez al­kalmakkor a Petőfi szín- iátszó együttes vidám egy- felvonásosokat mutat be, szerepel még a kamaraze­nekar és a népi táncegyüt­tes is. NÓGRAD — 1972. november 14.. kedd pada kapta meg, dr. Sződi Szilárd rendezésében. Indoko­lásul elmondották, hogy ez a pályázati kiírásnak legjobban megfelelő produkció, s ennek megfelelően a KISZ központi bizottságának négyezer forint­ját és a megyei tanács ván­dorserlegét kapta. A pódiumi színjátszás legjobb alkotása­ként a másik fődíjat a Nép­művelési Intézet 3000 forintos és a KISZ kb 1000 forintos díját a tiszaföldvári Bányai Kornél Diákszínpad érdemelte ki. Szabó András rendezésé­ben. A legjobb megyei együttes címet és a KISZ megyei bi­zottság magnóját a drégely- palánki Szondy Irodalmi Szín­pad kapta, Pongrácz Gézáné rendezésében. A zsűri elnöke hangsúlyozta, hogy nagyobb színjátszói erények csillogta­tása mellett ez az alkotás a fesztivál egyik legnagyobb meglepetése lehetett volna. A legjobb rendezés díját és a balassagyarmati Ipoly Bú­torgyár 1500 forintját dr. Bánlaky Pálné, a gödöllői Agrártudományi Egyetem iro­dalmi színpadának rendezője kapta. A KISZ balassagyar­mati városi bizottsága által felajánlott díjat, egy ingaórát és egy kristályserleget, vala­mint a városi tanács művelő­désügyi osztályának vándor­serlegét, a véresegyházi Forrás Irodalmi Színpad érdemelte ki, ifj. Dániel Kornél vezetésével. A városi tanács művelődésügyi osz­tálya díját és a népműve­lési propagandairoda kiad- ványcsomagját a szép magyar beszéd díjaként a bucsi cseh­szlovákiai együttes kapta. A nagy együttesteljesítmény, vagyis a tömegmozgatás díját a salgótarjáni megyei műve­lődési központ ötvösvázáját és -hamutálát a debreceni Alföld Ifjúsági Színpad kapta, dr. Thuróczy György rendezésé­vel. A Balassagyarmati Kábel Művek és a Fémipari Vállalat pénzdíjait megosztva a követ­kező szereplők kapták: Csá- nyi Tibor, a salgótarjáni öb- lösüveggyári együttesből, Sza­bó László, a gödöllői diák­színpadból, Túri Zsuzsa, a dunakeszi együttes főszereplő­jeként és Tóth Erzsébet, a ta­tabányai''együttes szereplője­ként. A drégelypalánki cso­portból Szoboszlai Sándor ér­demelte ki az előadói díjat. Végezetül a balassagyarma­ti rendezők megjutalmazták a versenyen kívül fellépő gyöngyösi játékszín és a ba­lassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpadot. Képernyő előtt Tartalmas műsorhét volt... A mögöttünk hagyott mű­sorhét mind színvonalában, mind tematikai változatossá­gában kiemelkedett a megszo­kott átlagból és számos hasz­nos, élvezetes programot nyújtott. Mindjárt a hétfői adásna­pon szívesen láttuk Arbuzov megejtő líraisággal át- meg átszőtt vígjátékát, az Arbát meséit, amelyet az elmúlt év­adban a József Attila Műve­lődési Központban is láthat­tunk már a Déryné Színház produkciójában. Ezúttal a bu­dapesti Katona József Színház keltette életre a művet olyan kitűnő művészekkel, mint Bessenyei Ferenc, Rajz János, Császár Angéla, Szokolay Ot­tó, Benedek Miklós és Horkai János. Kedden este különleges él­ménynek számított Csajkovsz­kij: A pikk dáma című ope­rájának repríze a Moszkvai Nagy Színház múlt évi buda­pesti vendégjátékán készült felvételben. Szerdán az izgal­mas labdarúgócsatát követő­en önfeledt kikapcsolódást je­lentett Kosztolányi Dezső: Fogfájás című novellájának tévéváltozata. A színészek: Sztankay István, Schütz Ila, Lázár Mária, Basilides Zoltán és Gyenes Árpád valóságggal remekeltek a már-már bohó- zati határokat érintő játék­ban. A csütörtöki műsomap szá­munkra különösen érdekkeltő programját az Ózd, csodák nélkül című riportműsor adta, mely a Salgótarjánnal sok vo­natkozásban rokon „szom­szédvár” fennállásának 700. évfordulója alkalmából törté­nelmi, gazdasági, kulturális és társadalmi keresztmetszetét mutatta meg a fontos iparvá­rosnak. Pénteken Solohov-elbeszélé- sekből készült kisfilmek ad­tak kivételes rangot a műsor­napnak. A doni emberek küz­delmes napjai támadnak újjá előttünk ezekben a történe­tekben a polgárháború évei­ből. Solohov írói nagyságát fémjelzi a most látott három elbeszélés filmváltozata is. Mindhárom olyan tökéletes remekmű, melyeket nehéz egykönnyen elfelejtenünk. A fergeteg, A férges ág, s A be­gyűjtési biztos időtálló irodal­mi emlékmű a szovjethata­lomért vívott életre-halálra menő küzdelem hőseinek. Szombaton három különféle műfajú műsor között válogat­hattak ízlésük szerint a tévé­nézők. Érdekesnek ígérkezik a Minden lében két kanál című angol filmsorozat, melynek első epizódját A nyitány címmel drukkolhattuk végig. Érde­kessége, hogy új keretek kö­zött követhetjük nyomon a népszerű Angyal legújabb krimikalandjait. Látványos táncjátékban gyönyörködhet­tünk Farkas Ferenc: Furfan­gos diákok című kompozíciója révén, majd éjszakai előadás­ban, a pécsi Nemzeti Színház produkciójában Pirandello: Nem tudni, hogyan című drá- májá rendkívül igényesen zárta a műsornapot. Á sze­replő együttesből dicséret il­leti Linka Györgyöt, Tímár Évát, Holl Istvánt, Vajda Mártát és Bősze Györgyöt. Lankadatlan érdeklődéssel kísértük vasárnap este az Odüsszeia ötödik részét. A nagyvonalú sorozat igen hasz­nos szolgálatot tesz a klasszi­kus irodalom iránti érdeklő­dés, a Homérosz-kultusz újra­élesztésében. (b.t.) Vasárnapi beszélgetés A kisunoka előreszalad .és már hallom is amint mond­ja: — Nagypapa! Téged keres­nek. Hajlott hátú, idős ember jön elém. Fáradtságot tükrö­ző arca felderül amikor rám­ismer. Régi jó ismerősnek ki­járó szeretettel fogad. Betes­sékel a konyhába és hellyel kínál. — Tudja, az ilyen idős em­bernek, mint nekem, jólesik a látogatás. Szeretek beszél­getni az emberekkel, különö­sen esténként, mert nem tu­dok én már sokat aludni. Reggel meg korán kelek. Sok­szor már hatkor úton vagyok a szőlőbe. Közben poharakat és egy üveg bort tesz az asztalra. Remegő kézzel tölt és bosz- szankodik, hogy a viaszos- terítőre is jut az aranysárga nedűből. — Gyengék már a szeme­im — mentegetőzik. — Hiába erőltetem a nézést, szemüveg nélkül már homályosan látok mindent. Az alcsony, földbe süppedt ház itt, Pásztón, a Sport ut­cában öreg már. akár a gaz­dája. Vass István. Mert így hívják az előttem ülő bá­csit, aki nemrégiben töltötte be nyolcvanadik életévét, s ebből az alkalomból felesége, három gyereke és három uno­kája köszönthette őt. — Mindig dolgoztam — mondja. — Nekem életelemem a munka volt. Ügy érzem, munkaszeretetemnek köszön­hetem, hogy megértem ezt a kort. Nyolcvan év! Így kimondva nem olyan sok. De ha arra gondolok, hogy mennyi meg­próbáltatáson, nélkülözésen ment keresztül ez az ember, akkor a nyolcvan év nagyon is távolinak tűnik. Gyermekkoráról faggatom István bácsit. Csodálkozom, hogy mennyire nincsenek elő­regyártott történetei. Egyszerű kis epizódokat ad elő, akadoz­va, különös hétköznapi Sággal.. Pontosan reprodukálja az em­lékeket, mintha nem is hosz- szú idő távlatából kellene el­mondania. A szüleiről beszél: — Dolgoztak szegények, lá­tástól vakulásig. A föld utáni vágy uralta életüket, irányí­totta tetteiket. Elhallgat, s fejét kissé ol­dalra billentve, hosszan, el­merengve néz a cigarettája füstjébe. — Volt-e lehetősége a ta­nulásra? — töröm meg a csendet kérdésemmel. — öt osztályt elvégeztem és ...ALKONYATRxl PARTOT IS ER. ANNYI EREJE SINCS, HO Ay VÉDETT PIHENŐHE­LYED KERESSEN, MACKA'NAK, ELVA'NSiO- ROA A2 ELSŐ EA/a, ÉS VÉaiOTEI^ÖL.. Ottói irta: CS. HORVATH kiáltásra Rémülten KAPCA TEL A REDET. KI SZÓLÍTJA i HIRTELEN AtT se, TUDJA, ÉBREN VAN-E VAay ALMOD/Ki mindig az osztályelsők közé tartoztam. Minden ünnepélyen a leghosszabb verseket én sza­valtam el. Legtöbbjére még ma is emlékszem. Már mondja is Vörösmaty Szózat című költeményét. Át­szellemült arca kipirosodik, látszik, újraéli iskolás éveit. Csodálkozva hallgatom, s közben azon tűnődöm, hogy ez a tehetséges ember a ma kö­rülményei között milyen sok­ra vihette volna. A paraszti élet reménytelensége elől azon­ban nem lehetett elmenekül­nie. Már gyermekkorában meg kellett ismerkednie a kemény munkával. A tanulás háttérbe szorult. Azután ki­robbant a világháború, amely­ről így beszél. — Káplári rangban harcol­tam végig a háborút. Romá­niában kétszer is megsebesül­tem. Ott voltam a Piavénái is és szemtanúja lehettem sok ártatlan ember halálának. Itt sebesültem meg a legsúlyo­sabban. Több napig eszmélet­len állapotban feküdtem a kórházban. De végül is fel­gyógyultam és sikerült haza­térnem. örökre elítélve azo­kat, akik háborút kezdemé­nyeznek. — Mihez kezdett ezután, Ist­ván bácsi? — Nagy nehezen sikerült el­helyezkednem a bányában. Itt dolgoztam 1946-ig. Akkor bal­esetem volt és leszázalékol­tak. Ezek után a legkülönfé­lébb munkákat is el kellett vállaljam, hogy a kevés nyug­díj mellett megkereshessem családomnak a betevő falatot. Gyermekeimet pedig elindí­tottam egy olyan úton, ame­lyik nagyon különbözött az enyémtől. Minden erőmmel azon voltam, hogy tanulhas­sanak. A felszabadulás után aztán nagyot változott az éle­tünk. Nehéz volt ugyan a kez­det, de lassan sikerült helyre­hoznunk a múlt hibáit. Beszél fellelkesülten a vál­tozásokról, a fejlődő világról. Büszkén mondja, hogy ő ál­landó újságolvasó. így tudo­mást szerez minden jelentő­sebb eseményről. Nem idegen számára a tudomány sem. A holdutazást nagy dolognak tartja és szinte nem akarja elhinni, hogy ezt is megérhet­te- . / Lassan kirajzolódik előttem ennek a harcedzett, sokat munkálkodó embernek az egyénisége. A szorgalom, íz előrelátás, az újrakezdés ké­pessége, a bátorság átsegítette ot a nehézségeken. Látom, elfáradt már — bú­csúzom tőle. Kikísér a kapu­ig. Még messziről is vissza- vissza nézek és József Atti­la sorai jutnak az eszembe: ..Akárhogyan lesz. immár kész a leltár. Ettem — és ebbe más Is belehalt már". Adorján László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom