Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

Egy falu múzeuma Legénd kulturális életéből A Járás központja: Rétság, légvonalban a távolság Le­génd és Rétság között 20 ki­lométer, személyautóval 30 perc, autóbusszal jó három óra kell az út megtételéhez, mert nincs közvetlen járat a járás központjából. Legénd lakosainak a száma nem éri el az ezret. A falu a járás pe­rifériájára szorult. Télvíz ide­jén megközelíthetetlen. Kora ősz. Finis a szántóföl­deken. Azután téL *1 Falun a művelődési igény kielégítésének legfontosabb elemei: a mozi, a tévé és az újság. A mozi. A férőhelyek szá­ma: száz. A tanácstitkár kér­désemre elmondta, hogy eb­ben az évben (1972.) a mozi nem kapott meg egyetlen olyan filmet sem, amelyet igé­nyelt, az október havi film­műsorban egy zenés vígjáték, három bűnügyi film (Rita, a vadnyugat réme, Néma bará­tok, Hekus lettem, Tudom, te vagy a gyilkos) került vetí­tésre, szeptemberben hasonló volt a helyzet- Telt ház már ki tudja, mióta nem volt! Tévé majdnem minden csa­ládnál akad, összesen: 126. Ez önmagáért beszél. Az újság: érdekes az olva­sott újságok mennyiségi ösz- szetétele. Nyolcvanhárom na­pilap (Népszabadság 36, Nóg- rád 47, Nők Lapja 20, Élet és Irodalom kettő. Legjobb tudomásom szerint mindkét újság a faluban működő ta­nárok valamelyikének jár. A folyóiratok és a hetilapok példányszáma 100—120 között mozog.) * A tanító: — Amikor tehetem, a szín­darabot nem szeretem, inkább a filmet. Először a sportot, utána a híreket, végül a poli­tikát. A postásasszony. — Nem igen járok moziba. A tévé? Nem szoktam nézni. Az újságot csak akkor, ha Legéndről írnak. Nincs idő- Talán télen. A háziasszony: — Mozit nem nézek. A té­vében csak a komolyabb dol­gokat (zenés játékot nem), az újságból mindent. * Majorsági kastélyhoz ha­sonló, hamuszürke épület, be­lül, a széksorok aládúcolva, egyenletesen emelkedőn, a színpadon homok, az ökölnyi rések betömésére: kultúrház. Az igazgatót keresem. Még nincs. Ezt a másodállást nem vállalja senki. A kultúrház vezetője minden évben vál­tozik, hogy hosszú távú prog­ramról nem is beszélhetünk. Éppen, hogy átvészeli az esz­tendőket a kultúrház, de min­dig átvészeli­Csak az éves munkatervet nézegethetem. (1971. szeptem­ber—1972. szeptember.) Az évi költségvetési fedezet 10 ezer forint, körülbelül ennyi a fűtés díja. Ha a közgyűlé­seket, a szülőértekezleteket és az ehhez hasonló rendezvénye­Lelkes, ötletes bábegyüttes dolgozik a balassagyarmati úttörőházban Zsazsa Júlia ta­nárnő vezetésével. Hetente egy alkalommal jönnek össze, a bábcsoportnak már komoly múltja van. Bábszakkörben tevékeny­kedni valóban komoly mester­ség, mert mindent saját ma­guknak kell előállítani, sem­mit nem kapnak kézbe. A bábu testétől kezdve a dísz­letekig mindent ők csinálnak. A tanárnő — a gyerekek nép­szerű Juci nénije — elmond­ta, hogy a bábozás kollektív műfaj, de az ügyes kezű gye­rekekkel öröm együtt dolgoz­ni. Az anyagot az úttörőház biztosítja, mert nemcsak a maguk örömére készítik és játszanak a bábokkal, hanem egy-egy műsorral bemutat­koznak a nyilvánosságnak is. két nem számítjuk, a követ­kező műsorokon vehetett részt a falu lakossága: 1971. november 14: Zenés vígjáték (Férfiaknak tüos!) 1971. december 25: Könnyű­zene — Tánczene, 1972. janu­ár 31.: Könnyűzene — Nép­dalok, 1972- április 3.: Zenés vígjáték (Százhúsz perc bol­dogság), 1972. május 7.: (Okos bolond) vígjáték, 1972. május 31.: Petőfi-irodalmi est. Az előadók túlnyomó több­sége számomra teljesen is­meretlen, mindössze két is­mert nevet fedeztem fel a hosszú névsorban: Kovács Apollónia, Szécsi Pál. (A százférőhelyes kultúrházban egyes előadásokon kétszázan is voltak.) Tovább lapozok: 1971-ben hét TIT-előadást is tartottak, (nézőszám: 172), a téma: ál­lattenyésztés, táplálkozás, hi­giénia, nevelésügy és így to­vább. * — A Szlovák Szövetség 1971. novemberében kultúrver- senyt hirdetett, mivel a falu túlnyomó része szlovák nem­zetiségű, így természetes, hogy nekünk is jelen kellett len­nünk- A menyecskekórus en­nek hatására alakult. Az együttes tulajdonképpen a Röpülj páva kör — mondja Gáspár Mária, az együttes ve­zetője. A kórus megalakulása után néhány nappal az országos döntőn második helyezést ért el. Az együttes ezután sem oszlott fel. Szorgalmasan ké­szülnek, szeretnek énekelni (a kórus tíztagú, ebből kilenc asszony harminc éven aluli), készülnek a magyarnándori minősítő versenyre minden vasárnap gyakorolnak, a ver­seny közeledtével mindennap. — Magyar—szlovák népda­lokat énekel a kórus? — A kórus csak szlovák népdalokat énekeL A népda­lok nagy részét Antal Lajos­sal gyűjtöttem a faluban, az emberek nagyon szívesen éne­keltek, s aminek nagyon örül­tünk, a kórustagok is nagyon sok népdalt ismertek, betaní­tásuk nem ütközött különö­sebb nehézségekbe. ★j Falumúzeum. Üj törekvés­ként jelentkezik, hogy a fal­vakban igyekeznek valamit átmenteni a régi kultúrából, szokásokból, a feladatot a he­lyi szociográfusok végzik. Le- génden: Hrmcsján József domborításokkal és festészet­tel is foglalkozik a villany- szerelés mellett, munkáit már Besztercebányán is kiállítot­ták­— Mikor gondolt arra. hogy összegyűjti a régiségeket? — A leszerelés után elég sok családhoz ellátogattam, az udvarokon, s a padlásokon rengeteg kallódó, hasznavehe­tetlen dolgot, tárgyat fedez­tem fel és úgy gondoltam, hogy ezeket a tárgyakat nem szabad széthagyni, elkallódni, ennek megfelelő helyiséget gondoltam biztosítani, ahol megőrizhető. Beszéltem Czmorek László titkárral tudnának-e biztosíta­ni falunk legértékesebb kin­cseinek menedéket, ahol el­SEGÍTŐI A bábszakkör tagjai a Rá­kóczi úti Általános Iskolába kapják a legtöbb meghívást, de emellett már nagyon sok helyen tapsoltak az előadás­nak. Mire készült most a kiscso­port? Télapó-ünnepségre. Már a cím is erre utal, a Télapó segítőit adják elő- Dramati­zált mese, hangulatos kis táncbetéttel, így az egész tár­sulat szerepel. A gyerekek egyébként a Bajcsy úti, a Dózsa úti, a Rákóczi és a Petőfi úti iskolából verbuvá­lódtak össze. Legtöbbje ne­gyedikes, de vannak ötödikes bábozók is. A kis Farkas Pis­ti Ujkóvárról jár be hűsége­sen. Nagy lekesedéssel és örömmel próbálnak, remél­jük a siker sem marad el. E. É. 4 NOGRAD - 1972. november 12,, vasárnap helyezhetem, i a látogatók megfelelő körülmények kö­zött világos képet kaphatnak a múltról. Ennek az ötletnek Czmorek László nagy támoga­tója lett és mindent elköve­tett annak érdekében, hogy az általam összeszedett hasz­nálati tárgyak, köcsögök, nép­viseleti ruhák megfelelő he­lyet kapjanak. — A múzeumban sok kép, szobor van elhelyezve. Milyen rendszer szerint állították ki a gyűjtött anyagot? — A falumúzeum két helyi­ségből áll, az egyik helyiséget igyekeztem úgy kialakítani, hogy a régi falusi szobák hangulatát idézze. Két figurát népviseleti ruhába öltöztettem fel: régi legéndi menyasszony és vőlegény népviseletben. A képzőművészeti alkotások el­helyezését a másik teremben oldottam meg, régi használati tárgyak (köpülő, rokka, foga­zott kasza) és fafaragványok, képek, szobrok, dombormű­vek kerültek egymás mellé. — Milyen segítséget kap a falutól? — Nehezen indult a gyűj­tés! Először pénzt akartak kérni a dolgokért, meg kellett győzni az embereket, hogy a kiállított tárgyak az övéké maradnak, valamint a közös­ségé, később már maguktól is hoztak annyit, hogy a kerék­pár rogyadozott az „ócskasá­gok” alatt. Maga a művész is sokat ka­pott eszmeileg a népi tár­gyaktól. Korábbi naturaliszti- kus műveiben felfedezhető bi­zonyos ösztönösség a gyűjtés után készült alkotásokba!) je­lentős teret engedett a nép- művészeti vonásoknak fából faragott szobrain. — A mindennapi fizikai munkám mellett próbálok időt szakítani faragásra, dom­borításra. Sokszor hetek múl­nak el és nem juthatok véső­höz, a bennem összegyűlt, megérlelt anyag fába kíván­kozik. A mezőgazdasági munka mellett a falun tevékenykedő alkotónak nehéz alkotnia, mert más munka gátként áll a képzőművészeti tevékenység előtt. — Hogyan próbálja tovább gazdagítani a falumúzeum kincseit? — A meglevő múzeumi ér­tékek mellett még nagyon sok tárgy foglalhatna helyet. Igyekszem másokat is bekap­csolni a gyűjtőmunkába, mert úgy gondolom, ez nemes feladat és mások is szívesen vállalják az ilyen tevékeny­séget. A népi kultúra ápolása legyen mindenki számára fon­tos feladat. Remélem, sokan követik majd a megkezdett utat. Varga Tibor Balassagyarmat az irodalomban Egy város gazdasági fejlő­dése előbb-utóbb a kulturális igényeket is megnöveli. Példa erre a Salgótarjánban elkez­dődött kulturális pezsgés, s az a megújulás, aminek szemta­núi lehetünk másik városunk­ban, Balassagyarmaton is, mind a hagyományok ápolá­sában, mind a kulturális ötle­tek kifogyhatatlanságában. Ilyen újszerű kezdeményezés a művészeti díjak meghirde­tése, valamint a könyvkiad­ványok sokasodása a városi tanács tervében. A napokban jelent meg dr. Szabó Károly — a Nyelvművelő sorok című rovatunk szerzője — könyve: Balassagyarmat az irodalom­ban címmel, Kmetty Kálmán szerkesztésében, — s máris előkészületben van a 150. szü­letési évfordulóra egy képes Madách-kiadvány. Egyelőre azonban a balassa­gyarmati nyomdából kétezer példányban kikerült könyvről essen szó! A szerző a várost röviden bemutató előszavában imigyen szerénykedik: „Tisz­tában vagyunk azzal, hogy a szerzők írói rangja és az egyes írások szintje nagyon külön­böző. Egyben azonban meg­egyeznek: Balassagyarmatról szólnak. Ezt a tényt elég in­dokoltnak éreztük arra, hogy egy kötetben szerepeltessük Tinódit Petőfi Sándorral, Ma­dách Imrét Hesz Vilmossal vagy Majthényi Imrével.” S még egy szemérmes megjegy­zés a bevezető fejezet végén: „Gyűjteményünk nem lehet teljes. Bizonyára jócskán van­nak még írások, amelyek el­kerülték figyelmünket. Szeret­nénk hinni, hogy kötetünk megjelentetése csak az első lépés; s éppen az olvasó lo­kálpatriotizmusa fogja majd gazdagítani mostani összeállí­tásunkat.” Ami a szabadkozást illeti, az az első esetben jogos, s attól az objektív ténytől függ, hogy történetesen a szerzők városról szóló írásai aligha a legjobb írások is egyidejűleg. Madách Imrét, a költőt alig­ha reprezentálhatná bárhol is a kötetben szereplő levélke, vagy a Szontághgal és Pulsz- kyval közösen szerzett epig­rammagyűjtemény, az afféle játékos bökversekből álló „Nógrádi képcsarnok”. Egy Balassagyarmatról szóló iro­dalmi gyűjtemény azonban szegényebb lenne Az ember tragédiája költőjének e tár­gyú hagyatékának citálása nélkül. Az irodalmi relikviák összegyűjtése és kiválogatása már sokkal inkább a kutató alaposságától és szubjektumá­tól függő feladat, s minden mentegetődzése ellenére ez a könyv terjedelmi kötöttségétől függetlenül bő tárházát nyújt­ja a címben meghatározott anyagnak. Élvezet belelapozni, beleol­vasni is a könyvbe, még na­gyobb — ismereteket is bőven nyújtó — élmény végigrohan­ni az első betűtől az utolsóig. Ez a változatos — almanach­vagy antológiaszerű — össze­állítás ugyanis rendkívül jól olvastatja magát. Mintha csak egy rendkívül sokrétű, érde­kes és többnyire színvonalas irodalmi magazin lapjait for­gatnánk a kezünkben. Tinódi Lantos Sebestyén indítja a sort a Budai Ali basa histó­riájából idézett részletekkel és Nyéki Lajos két költemé­nyével, valamint nyolc nép­dallal zárul a kötet. ,*A gyarmati temető, Temessenek engem bele legelő. Engem elő, utána a babámat, Hogy ne tartson már szeretőt Magának...” A legszebb írások minde­nekelőtt azok a kötetben, amelyekben a városhoz kötő­dő költők bensőséges líráját is a város, a városban szer­zett feledhetetlen élmény hat­ja át. Gondolok itt többek között Szabó Lörincre, első­sorban a Tücsökzene nosztal­giával teli lírájára: „Balassa­gyarmat — oh hogy szere­tem! / Legszebb ott volt fia­tal életem, / ott nem bántott talán még semmi se...” De idézhetném a Templom utca 10-et, vagy a Vissza Gyarmat­ra című költemények megható sorait is. Meghökkentően szép Komjáthy Jenő idézett költe­ménye, a Búcsú Adberától is, amely alighanem gyarmati búcsújának hangulatát sírja, zokogja, sikolt ja el: „Isten veled! Az ifjú álmot Itt álmodám át egykoron; Közöttetek ti Lanka halmok Rohant ei szép legény korom! Hisz’ itt szerettem, itt öleltem, Hisz’ Myrtusszal itt öveztem A szűzi nőt, a szép arát S itt élt a drága, jő család! Mindent e szív mégsem feled... Elméklakom. Isten veled!” Ifjúkoruk emlékeit őrzik, idézik és kutatják Mikszáth Kálmán és felesége, Mauks Ilona kötetben szereplő írásai is. A Niebelungok harcában — ha írói, fiktív neveken is — az ifjúkorabeli Balassa­gyarmat ismert alakjait, no­velláinak, elbeszéléseinek megannyi hősét emlegeti föl: Thuránszky Kristófot, Imádi Károly plébánost, Frideczky Ákos első alispánt, Wladár Samu ügyvédet és Tompos Zsigát, a balközép párt egyik helyi vezetőjét. Kedves, szép darabjai a kö­tetnek a balassagyarmati szü­letésű, kortárs költők — Job­bágy Károly és Polgár István — szülőföldet emlegető és fe­léje forduló két szép verse. A Szülőföld (Jobbágy Károly) és a Balassagyarmat (Polgár István). Polgár verse segít­ségkérő jajkiáltás, talán egy belső válság időpontjában: „Balassagyarmat, nagy a hatalmad, magadhoz vonzol újra, s újra, visszaeső-bűnös fiadnak védője vagy, s mentőtanúja”. Több írás idézi Gyarmat várának, a maroknyi védőse- regnek, köztük a várőrség női hozzátartozóinak hősi helyt­állását a török túlerővel szem­ben, amelyet csak az egri vé­dők és nők regényes védőhar­ca homályosíthat el (Bél Má­tyás, Remellay Gusztáv), ha­sonlóképpen emlékezetes 1919- ből a vöröskatonák hősi roha­ma a csehszlovák, fehér in­tervenciósok ellen (Mollináry Gizella). De mindez csak né­hány név, hiszen dr. Szabó Károly harminchárom szerzőt szólaltat meg Balassagyarmat­ról. A könyvet számos klisé, a várost és szerzőket ábrázoló rajz, fénykép díszíti, a címlap pedig Farkas András ízléses, finom mívű munkája. Egyetlen esetben mégis hiányérzete tá­mad az olvasónak: szeretne valamivel többet tudni a lexi­kális rövidségű adatoknál a citált szerzőkről. Helyenként a gyarmati vonatkozások is túlontúl kurták. Azonban mindez nem jelenti azt, hogy a 124 oldalas könyv, melynek helyiismereti jelentősége is nagy, ne legyen fiatalnak, fel­nőttnek egyformán kedvelt olvasmánya. L. Gy. A miskolci Nemzeti Színház Salgótarjánban regénye nyomán Irta: CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBOK IMRE B.ESZTENDO'ELMÚLTÁVAL K£-\ I SZEM ALL A MÁSODIK CSÓNAK- JÖ-\ 1 VAL KISEBB MINT AZ ELSŐ'VOLT, M2 EREDETI CÉLNAK NEM IS TELEL MER. WO&/NSON CSAK A SZ/RETET KÉSZÖL \MERKERULM VELE. ' .... .4 felderítő'út hosszadalmasabbnak BIZONYUL, MINT SZÁMÍTOTTÁ, MERT A TÚL­SÓ PÁRTNÁL MESSZE ELNYÖLŐ FÖLDNYELV- SZERÜ SZ/KLAZATONYSORTKELL ME6KERÜLNIE. yJmiNT ELEK! A KÜLSŐ SZ/RTFOKOT, VÁRAT­LANUL ALATTOMOS A'RAMLAT RARADJA MER A BA'RkAT ÉS VISZI. SODORJA MARAfVAL A NYÍLT ÓCEÁN FELÉ. ROBINSON KETSERBE­ESETTEN DOLROZH- -----------“ M INDEN ERO't VOLODIK A »> AMELY MOST ERYSZER/BEN A BQLDORSA'R ‘ földje lett a szemében. ROZIK AZ EVEZŐVEL. DE H/A'BA “ Í 'FESZÍTÉS. ERYRE JOBBAN ELTA- -fóí72=~-------== • REMENYTELENSÉR SZIRETÉTÖLv, —== r f/fvoro/Af*/ ui ^ "__ A miskolci Nemzeti Szín­ház Rahmanov: Viharos alko­nyat című színmüvét adja elő Salgótarjánban e hónapban. A megyei József Attila Művelő­dési Központban a darabot a Mikszáth-bérlettel rendelkező színházlátogatók november 21- én délután hét órakor, a Verdi-bérletesek november 22- én délután hét órakor, a Gárdonyi- és a Lehár-bérlete- sek pedig ugyanezen a na­pon délután három órakor te­kinthetik meg- A miskolci Nemzeti Színház előadását nagy érdeklődés előzi meg a színházkedvelő közönség kö­rében. Kedves vendég a kutya Az angliai Thornton-le-Dale városka hoteljének 30 éves igazgatója szívesen venné, ha több kutya szállna meg nála vendégként. Kívánságát a kö­vetkezőkkel indokolta: 1. A kutyák nem próbálkoznak a szobalányokkal csókolózni. 2. Nem lopják el a hamutartó­kat. 3. Nem isszák le magu­kat. 4. Az arctörülközőket nem használják cipőpucolás- ra. 5. Nem égetik ki a lepe­dőt. 6. Nem emelnek panaszt. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom