Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

Több figyelmet az öregekre!

Nem v-'i ° tT oniil ham»-dk pl egyre gyakrabban, hogy több figyelmet az öregekre. Idős, a munkában megfáradt emberekről van szó, akik az életükből hosszú évtizedeket töltöttek el becsületes munkával, és abból kiöregedve sze- retetre, támogatásra, gondoskodásra van szükségük. Olyan feladat ez, amely mindannyiunkra, a társadalom egészére hárul.

Bár a területi szociális gondoskodás irányítását a tanácsok végzik, ez csak akkor lehet eredményes, és úgy éri el a célját, ha közös üggyé válik. Ezért vizsgálta részletesen a Népi Ellenőrzési Bizottság a megyében élő idős emberek szociális ellátását, a tanácsok munkáját, az e célra szánt pénz felhasználását. Mottóul nyugodtan oda lehetne írni, a X. pártkongresszus megállapítását: „A szocializmus az emberekért van: célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabban éljenek, javuljanak életkörülményeik.” Ez vonatkozik a megbecsülésre joggal számot tartó idős emberekre is- Elviselhetőbbé kell tennünk életkörülményeiket, segíteni kisebb-nagyobb gondjaik megoldását, röviden: jobban törődni velük.

Persze, nemcsak a tanácsok gondja ez. Az üzemek, vállalatok, gyárak a legtöbbször dicséretesen számon tartják nyugdíjasaikat — most nem beszélünk a figyelmetlenségről, gondatlanságról, esetenkénti felelőtlenségről —, meghívják őket ünnepségekre, nagyobb ünnepeken ajándékokat adnak, kifejezik együttérzésüket. Ez mindenképpen •jó dolog, segíti az öregkorral amúgy is együttjáró nehézségek leküzdését

A megyei tanács egy esztendővel ezelőtt ugyancsak részletesen foglalkozott az idős korúak helyzetével, és határozat szögezte le a házi

szociális gondozási munka színvonalának javítását, az öregek napközi otthonainak fejlesztését, a tanácsok és üzemek együttműködésének fokozását, a jobb és alaposabb szociálpolitikai gondoskodást. A községi tanácsok egy része ennek alapján önállóan is megvitatta a feladatokat, törekedve a gyakorlati tennivalók kimunkálására.

Balassagyarmaton új, korszerű szociális otthont építenek, melyet még ebben az ötéves tervben át kívánnak adni rendeltetésének. Salgótarjánban részletes felmérést végeztek, amelyet most értékelnek- Az eredményeket ösz- szegezve elmondhatjuk, hogy a megyében a tervezett ötven szociális otthoni férőhely helyett annak több mint háromszorosát valósították meg. Így Nógrádban hétszázhetven férőhely áll a rászorult öregek rendelkezésére. Lényegesen csökkent a szociális otthoni beutalóra várók száma. Az eddigi egy év helyett már néhány héten belül elhelyezik az idős embereket. Ezzel a megyei átlag jobb, mint az országos.

Nyolc öregek napközi otthona várja nap mint nap azokat az Idős embereket, akik így meleg ételhez, jól fűtött szobához, gondoskodáshoz jutnak. Ez semmiként nem elegendő. Két év alatt csak egy öregek napközijét tudtunk életrehívni Pásztón. A lemaradás egyik fő oka, hogy a községek nem rendelkeznek megfelelő helyiséggel. De sok esetben megmutatkozik az idegenkedés is- Főként falun „szégyellik” az öregek napközi otthonának igénybe vételét. A megye vezetői úgy számítják, hogy még hat öregek napközijére van szükség, amelyekkel segíteni lehet az idős embereket

Nagy szükség van a házi gondozónőkre, akik meglátogatják az öregeket, meghallgatják panaszaikat, és a helyszínen segítséget is nyújtanak. Salgótarjában jelenleg három, Balassagyarmaton egy gondozónő látja el ezt a feladatot, de nagy szükség lenne rájuk a járásokban is.

A tanácsok bátrabban vegyék igénybe az üzemek, termelőszövetkezetek, gyárak segítőkészségét, és teremtsenek még szorosabb kapcsolatokat a társadalmi szervekkel. Igen sokat segítenek a vöröskeresztes és népfrontaktívák, a nőbizottságok tagjai, a gondozásra szorulók felkutatásában, támogatásában. A tanácsok kezdeményezhetik a vállalatok és szövetkezetek, valamint az idős korúak között köthető eltartási 'szerződéseket is, amelyek jól szolgálják az öregek érdekeit. •

Sok apró részletre kiterjedő, nagy felelősséget jelentő munka az öregekről való gondoskodás, az igaz. De nem árt arra gondolni, hogy a mostani harminc—negyven— ötven évesek is nyugdíjasok lesznek"ürrr cs. e.

— Mozdonyvezető szerettem volna lenni — mondja Rendes István, a balassagyarmati fűtőház művezetője. — De erről le kellett mondanom. Az egészségem miatt. Arra kényszerültem, hogy más szakmát válasszak magamnak.

— Amikor meggyógyult, akkor sem próbálta meg újra, hogy mozdonyvezető legyen? — kérdem.

— Nem mertem rá vállalkozni. Nem javasolták az orvosok, hogy mozdonyra menjek.

Azóta eltelt huszonegyné- hány év. Rendes István géplakatos szakmát tanult- Ezerkilencszáznegyvennyolcban került a vasúthoz, ahol a mai napig dolgozik. Hosszú évekig szakmunkás volt, aztán csoportvezető lett, ez év elején pedig művezetői megbízást kapott. A tanulókkal együtt több mint nyolcvanan dolgoznak a „keze” alatt, esztergályosok, kazánkovácsok, járműfenntartó lakatosok, csinálnak öntést, kovácsolást... Vannak idősebbek is, de a fiatalok sem hiányoznak a műhelyből.

— Huszonhárom éve van itt a balassagyarmati fűtőháznál. Mi volt a legemlékezetesebb esemény az életében? Mire emlékszik szívesen?

— Kicsit váratlanul ért a kérdés. Azért megpróbálok válaszolni. Ezerkilencszázhat- vanegyben kormánykitüntetést kaptam- Nem számítottam rá. Váratlanul ért. A munkámat mindig rendesen elvégeztem. Jólesett, hogy ezt vezetőim

Fokhagymás lángos

r Az űrhajózás korában differenciálódnak a tudományok, a foglalkozási ágak. E tendencia manapság tapasztalható a lángossiités terén is. Salgótarjánban a hagyományos lángos ára egy forint. Semmi különlegesség nincs benne, ennek ellenére nagy népszerűségnek örvend.

Am a furfangos lángossütők mindig kitalálnak valami újat. A napokban a Börzsöny déli völgyeiben meghúzódó közkedvelt kirándulóhelyen, Királyréten, az élelmes lán- gossütő 1,40 forintért árulta „portékáját". Bővítette a választékot, hiszen a hagyományos mellett fokhagymás lán- gost is lehet kapni. Természetesen nem olcsóbban, hanem drágábban. A 10 fillér különbség több ezres tételben korántsem kis összeget tesz ki. Ám a kirándulók 1,50 forintért is szívesen fogyasztották. Lehet, hogy eljön az idő, mikor a lángossütő műhelyekből mákos, túrós lányosok kerülnek ki — természetesen drágább áron?

, — R —

Elsősorban lent

Könnyebb dolog egy-egy sok és alapos gondolkodást kívánó feladat elvégzésénél arra hivatkozni, hogy a felsőbb szervek nem segítettek eléggé. Tudunk több olyan dologról, amikor megkérdezték, miben

kellett volna segíteni, kiderült, hogy az illető ahhoz kért segítséget, amit kizárólag neki kellett volna egyedül megoldani,

mert rendelkezésére álltak a szükséges feltételek. Hogy miben é6 miért kért segítséget, arról viszont már konkrétan nem esett szó.

Szerencsére az efajta vezetési stílus, felfogás egyire kevesebb helyen kap létjogosultságot. S ez a dolgok természetes rendjéből, a fejlődés új körülményeiből fakad. A jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben alapvetően lenn, az üzemekben, termelőszövetkezetekben, hivatalokban, intézményekben dőlnek el a dolgok, lent kell megoldani a problémákat. Hogy jól vagy rosszul sikerül, azt esete válogatja. A tények viszont azt bizonyítják, hogy többségében jól

Mi enrlek az oka? Elsősorban az a változás, amely a termelőegységek vezetői és a dolgozók gazdaságpolitikai szemléletében végbement. Egyre inkább tért hódít az a felismerés, hogy a gazdálkodással üsz- szefüggő kérdések jelentős részét üzemen belül kell megoldani. Korábban a problémák megoldását elsősorban külső tényezőkben keresték — olvashattuk az SZMT elnöksége elé került jelentésben, amely a IV. ötéves terv időarányos teljesítését, a beruházások helyzetét tárgyalta a különböző szintű központi és megyei párthatározatok, valamint SZOT-határozatok alapján.

Miben tükröződik az előnyös változás? A gazdasági vezetők jó része a hózott döntéseknél számol azok politikai hatásával. Az egyszemélyi felelős vezetés elve- nex jobb érvenyesiíése mellett bővültek a vezetés demokratikus vonásai. Egyre több helyen rendezték a közép- és alsóbb szintű vezetők jogkörét. Ezek az intézkedések az önállóság kibontakozását segítették, növelték a felelősségérzetet, s mindez a hatékonyság kedvező alakuláséiban jut kifejezésre.

Ma már a kívánságok mellé rakják a feltételeket is. Csak akkor lesz béremelés, ha nő a hatékonyság, csak akkor tudjuk a szociális és munkakörülményeket javítani, ha lesz elég nyereség, csak akkor tudunk korszerű gépet, berendezést vásárolni, fejleszteni a temelés technikai színvonalát, ha jó munkával megteremtjük hozzá az anyagi feltételeket. Legtöbb üzemünkben ezt sikerült is megvalósítani.

Mindez nem jelenti azonban azt, hogy gyárainkban, üzemeinkben kimerültek a termelés növelésének tartalékai. Alig múlik el nap, hogy a munkások ne tennék szóvá a folyamatos munka akadályait. Még akkor is így cselekszenék, ha tudják, hogy véleményük, észrevételük esetleg később talál meghallgatásra, elfogadásra, így kell tenniük, mert komolyan veszik a kormánynak, a pártnak azt az állásfoglalását, hogy a termelés fejlesztését, a munkások élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos feladaitokat, gondokat, a bérfejlesztéssel kapcsolatos problémákat elsősorban helyben, az üzemben kell megoldani.

E ért figyelik kritikusan a vezető, irányi szervező munkáját. Ezért növelik velük szemben a követelmények mércéjét. Ugyanakkor elmondják azt is, miben tudnak segíteni, milyen feltételek szükségesek a jobb munkához.

Az egymásra utaltság felismerése igen kedvező eredményeket hozott a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, az öblösüveggyárban, a síküveggyárban, a bányagépgyárban, a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál és még több üzemben. Ezért ennek erősítése, tartalmának gazdagítása, módszereinek tökéletesítése fontos láncszem ahhoz, hogy tovább erősödjék, illetve még mélyebb gyökereket eresszen az a felfogás es gyakorlat, hogy a napi termeléssel összefüggő gondokat, tennivalókat alapjában lent kell megoldani. Fent csak megkönnyíthetik a munkát, de nem végezhetik el, mert lent vannak meg ennek a feltételei. Itt ismerik részletesen a lehetőségeket, a valóságot, a sajátosságokat.

A lenti önállóság azt is jelenti, hogy rugalmasabban kell igazodni a gyorsan változó követelményekhez, hogy szabad utat kell biztosítani a politikai követelményekkel jól számoló gazdasági döntéseknek, akár a gyártmányszerkezet megváltoztatásáról, a gazdaságtalan termelés visszaszorításáról, a gazdálkodás színvonalának emeléséről, vagy egyéb más átszervezésekről van szó.

Könnyebb helyzetben vannak azok az üzemek, amelyek valóban önálló termelő- gazdálkodó egységként tevékenykednek. Ezek száma elenyészően kevés. Többségük, sajnos, gyáregységi, illetve telephelyi szinten dolgozik. Eredményüket, fejlesztésüket nagyban befolyásolják a központi elképzelések, továbbá az, hogy késön kapják az éves programot, esetenként másként értelmezne* egy-egy rendeletet fent, hogy hosszú az átfutási idő, mire egy-egy rendelkezés a különböző áttételeken lejut a gyáregységeikbe. Ezért néha úgy érzik magukat a gyáregységvezetők, mintha visszafognák a kezüket.

Ismerve eat a problémát, a hatékonysági követelmények jobb teljesítése érdekében a megyei párt- és szakszervezeti vezető szerveik rendszeres tanácskozást folytatniuk a vállalati központok vezetőivel, a jog- és hatáskörök ésszerűbb kialakításáról. Gyors változásra nem volna célszerű számítani, ezét elsősorban a meglevő kereteken belül kell keresni, kutatni és megoldani a lent fogalmába tartozó, valóban sokirányú és igényes tennivalókat.

Csak akkor helyes és célszerű felfelé tekinteni, ha lent valóban nincs mód a megoldásra. Gondolunk itt a szénbányászat visszafejlesztésével kapcsolatos tennivalókra, a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó közös gazdaságokra. Mint a példák mutatják, ilyenkor fent sem késlekednek a konkrét segítséggel. Ettől függetlenül elsősorban egy-egy üzemnek helyben kell bizonyítania életképességét. Ehhez adnak jó útmutatást a megyei párt- bizottsági állásfoglalások, az SZMT határozatai, valamint a felsőbb szervek munkát javító, fejlődést gyorsító elképzelései.

V. K.

Huszonhárom év a vasúton

A háromszázötvenedik

ii

inas

a

észrevették és méltányolták. Az Érdemes Vasutas kitüntetést a budapesti igazgatóságon a miniszterhelyettes adta át. Jó érzés volt, hogy a százhat- vanezres vasutas-társadalomból rám esett a választás. Aztán hatvannyolcban miniszteri dicséretben részesültem. Hát, ezekre az ünnepi pillanatokra emlékszem a legszívesebben.

Rendes István Balassagyar. maton lakik családjával és szüleivel. Felesége a postán dolgozik. Főpénztáros- A lányuk most nyolcadikos. Édesapja MÁV-nyugdíjas, vonta- kísérő volt, nyolcvannégy éves. Édesanyja hét éve ágyban fekvő beteg. — A munkában megrokkantak. Amíg bírták, , addig dolgoztak, s most, hogy már nem tudnak dolgozni, az én kötelességem gondoskodni mindkettőjükről — mondja.

— Mi a személyes, emberi vágya?

— Mi lehetne egy munkásembernek? A gyermekének, a családjának meg tudja adni azt, amit tőle telhetőén megadhat. Amire szükségük van. És szeretném, hogyha a lányom valóban elvégezné a tanítóképzőt, később a tanárképzőt, hogy „kenyér” legyen

a kezében. Szeretem a családomat, a családomnak élek, szeretem a szüléimét-..

— Kitől tanult legtöbbet az életében?

— Egy idősebb segéd dolgozott a műhelyben, amikor én ott tanultam. Egy nagyon kiváló ember. Kitűnő szakmunkás. Ipolyszögön lakik. Ma is él. Siket Vince bácsinak hívják. Nagyszerű ember volt, ezermester, aranykezű ember, emellett nagyon türelmes, nyugodt és megértő, öt példaképül lehet állítani bárki elé. Mindig büszke volt rá, ha egyes szakmai fogásokat át tudott adni másoknak. Büszke volt arra, amikor egy-egy ember fölszabadult— A mesterem igen keménykezű ember volt. Igen szigorú ember volt. De úgy érzem, igazságos ember volt. Embert akart nevelni belőlünk. Ha jól emlékszem, én voltam a háromszázötvenedik inasa, aki nála felszabadult. Meg is könnyezte. Pedig nem tudtam elképzelni, hogy ez a kemény ember sírni is tud.

— Mikor voltak üdülni legutoljára? A feleségével, vagy hármasban, a kislányukkal?

— őszinte legyek? Szégyellem kimondani, de még soha nem voltunk. Sajnos, a körülmények olyanok otthon, hogy nem tudunk elmenni. Nem hagyhatom idős szüléimét magukra- Külön-külön meg nem akarunk. Nem azért, hogy nem lett volna rá mód, vagy nem tellett volna az üdülésre... Egy-két napra azért kirándultunk már ide- oda, ha szerét ejtettük, Budapestre, rokonokhoz, ismerősökhöz. Beutalót is kaphattunk volna. A feleségem is, én is. Ötvenegyben szakszervezeti bizalmi lettem. Jelenleg is az szb-tagja vagyok. Munkavédelmis- Ha kérnék, kapnék én beutalót...

— Mit csinál szabad idejében?

— Szeretem a sportot, a labdarúgást különösen, pártoló tagja vagyok a sportegyesületnek. Sokszor a feleségemmel, mel a kislányommal együtt megyünk a mérkőzésekre. Moziba is el-eljárunk. Van egy kis kertünk, ott is szívesen teszek-veszek. Aztán meg, tudja hogyan van, ha a feleség is dolgozik, be kell segíteni otthon a háztartásba. Hogyan is „nézne az ki”, ha mosatlanul hagynám az edényeket, amíg a feleségem hazaér? Elvárnám, hogy fáradtan mindent ő csináljon, én meg az újságot olvasnám?.-.

K. S.

NÓGRÁD - 1972. november 12., vasárnap 3