Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

Az egyetértéstől a cselekvésig A megyei pártbizottság nemrég lezajlott ülésén is megfogalmazták: „Nem túlzás azt állítani, hogy az állami oktatási rendszer to­vábbfejlesztésére hozott központi bizottsági határozatot a közvélemény — így megyénk lakossága is — fokozott érdeklődéssel várta és fogadta. . Ügy is fogalmazhatnánk: a párt a korábbi Ifjúságpolitikai állásfoglalással és a mostani közoktatás-politikai határozatával a jövőről gondoskodott, elsősorban a felnövek­vő ifjú generációért érzett felelősséggel, a ma igényei és a holnap követelményei alapján határozta meg a társadalom feladatait.” Kétségkívül megalapítható: napjainkban erősödik a társadalom figyelme az iránt, ami az iskolákban történik. Kedvező légkör van kialakulóban a határozat gyakorlati végre­hajtásához. A számos hozzászólás alapján megállapíthatjuk: megyénk pedagógustársa­dalma is pozitívan értékeli a határozat rea­lista szellemét, magáénak érzi a határozatot, amelyben saját munkáját, elképzeléseit is megvalósulva látja. Kiemelik a határozat ak­tualitását is. Érződött az aktívákon a cselek­vőkészség — a pedagógusok keresik a közvet­len tennivalókat. Megfogalmazódott a követ­kezetes végrehajtás igénye — az irányító szervekhez is. Az is nyilvánvaló azonban, hogy ez a hangulat ma még nem egészen általános a pedagógusok körében. A kommunista peda­gógusok egyetértését, a tennivalók egységes értelmezését mielőbb át kell vinni valameny- nyi tantestületbe. S az egyetértéstől el kell jutni a cselekvésig. Erre az elkövetkezendő időben lesz mód. elég ha csak a novemberi nevelőtestületi értekezletekre gondolunk. Tantestületeket látogatva itt-ott a kényel­messég, ritkábban a passzivitás jelei is mutatkoznak. Találkozunk a távlati feladatok abszolutizálásával, a közvetlen tennivalók le­becsülésével. S van némi türelmetlenség az anyagiak vonatkozásában. E kérdésekre mi a válaszunk? Mindenekelőtt az, hogy egységes közoktatás-politikai szemlélet csak akkor ala­kul ki, ha senki sem „csemegézik” a határo­zatban. hanem az egészet vesszi figyelembe. Igen lényeges már a kezdet kezdetén, hogy ne kritizáljunk mindig — másokat. Mindenki számára van közvetlen tennivaló. Fontos: hogyan indulunk el a cselekvés útján. Ép­pen ezért az úgynevezett „egyéni értelmezés- seknek” nem lehet helyet adni. Megyénk oktatásügyét eddig is pozitívan ítéljük meg, történelmi eredményeket mond­hat magáénak. Napjainkban elsősorban a minőségi változás szükségességén van a hang­súly, a pedagógiai munka javításán, haté­konyságának növelésén. A határozatban, s az aktívákon is megfogalmazódott, mit értünk ez alatt, így erre most nem térünk ki rész­letesen. Csupán még egy kérdésről szólnánk. Arról: hogyan látjuk az anyagi-tárgyi feltételek sze­repét? Való igaz, csak a tárgyi feltételek ja­vítására, a fejlesztésekre nem lehet várni De az anyagi-tárgyi feltételek biztosítását a ha­tározat is hangsúlyozza. Oktatásügyünk na­gyobb arányban részesül a jövőben a nem­zeti jövedelemből. Megyénkben például a negyedik ötéves tervben 300 millió forintot fordítunk az oktatásügy fejlesztésére, lénye­gesen többet, mint a korábbi időszakban. S e növekedési ütemet a jövőben is tartani kí­vánjuk. Nőttek a tanácsi költségvetésben az oktatásügy céljaira fordítható összegek is, e költségvetésben az oktatásügy jelenleg 31,6 százalékban részesedik. A pedagógusok a határozat végrehajtásának főszereplői, annak ellenére, hogy e munkában az egész társadalomnak van tennivalója. Me­gyénk pedagógusainak mintegy egyharmada párttag. Az ő szerepük az egységes értelme­zésben és végrehajtásában szinte felmérhetet­len jelentőségű. A pedagógusoknak tovább kell emelniük politikai, ideológiai képzettsé­güket is, továbbtanulási aktivitásukat a jövő­ben szintén igényelni kell. A továbbképzés napjainkban már a' pedagógus munkaköri kö­telességéhez tartozik, megítélésének egyik fontos szempontja. Az aktívákon tapasztalt egyetértést cselekvő programnak kell követ­nie. Ennek biztosítékai megyénkben — a gondok ellenére — adottak. Élni kell velük.­Tóth Elemér Itt a gyufa, hol a gyufa: ? Még mindig tapasztalhat­juk az üzletekben, hogy el­tűnt a gyufa. Azt is megírtuk, hogy a belkereskedelmi mi­niszterhelyettes intézkedett az illetékes gazdasági vezetők felelősségre vonásáról. Nem kukoricán fognak térdepelni, szó sincs róla — anyagiakban fogják megérezni. (Talán nem is termett az idén annyi ku­korica, mint amennyi erre a célra kellene.) A gyufa oly szerény fo­gyasztási cikkecske, hogy amíg kapni lehetett, szóra sem méltatta senki. Ha a fő­nök rágyújtott, néha öten is ugrottak és öt szál gyufa lán­golt fel egyszerre. (Ma már legfeljebb egy magyar úr mu­lat így.) És mit nem produ­kál az élet, a szerény gyu- fácska egyszerre sztárrá lé­pett elő egy-két gazdasági ve­zető jóvoltából. Hiánycikk lett. És ezt meg kell becsül­ni — mint a külföldre sza­kadt, de megtért hazánkfiait — vagy mint ama bibliabeli tékozló ifjút. Pont erről a tékozló ifjúról Jut eszébe az embernek, hogy egyes gazdasági vezetőink úgy tesznek, mintha nem is ma­terialista, hanem bibliai ala­pokon állanának: tékozolnak, azután megtérnek. És ha meg­vonják tőlük a prémiumot és egyebeket, akkor sem lesznek soha olyan szegények, hogy ígérni ne tudnának. Hogy to­vább fűzzem a szót, sem mi­niszter, sem miniszterhelyettes nem szeretnék lenni. Renge­teg dolguk lehet, ha még olyan szerény fogyasztási cik­kecskével is személyesen kell törődniük, mint a gyufa, amit a fogyasztó csak akkor vesz észre tudatosan, hogy létezik — amikor nincs. Ki tudná hirtelen felsorol­ni azoknak a filléres és fo­rintos apró-cseprő fogyasztási cikkeknek a sorát, amelyek­nek a hiánya naponta megke­seríti az életünket? Meg sem kísérlem felsorolásukat — egyezzünk meg abban, hogy „akad néhány”. Most csak maradjunk a gyufánál, amit a kapitalista társadalomtól vet­tünk át, mint szükséges jót. De egyes gazdasági vezetők (gyártók és kereskedők) miért nem vették át az élethez el­engedhetetlenül szükséges üz­leti szellemet? (A fogyasztók érdekében vett nemes érte­lemben!) Szerény véleményem szerint nem kell semmi köz- gazdasági képzettség ahhoz, hogy amíg az üzletekben fogy a gyufa, addig szállítani is kell az üzletekbe, s az üzlet­vezetőknek előbb' fel kell adniuk a rendelést. Lehetséges talán — (de nem, gondolni se merek rá!), hogy a gyufaügyi illetékesek merő humanizmusból vonták el a gyufát a forgalomból? Talán így akarnak küzdeni a do­hányzás káros szenvedélye el­len? No, de nemdohányzó há­ziasszonyok is vannak, akik begyújtáshoz használják a gyufát, de soha cigarettát nem vesznek a szájukba. A dohányzás elleni küzdelemnek ezt a módját is el lehet kép­zelni — ha megerőszakolja az ember a képzelőerejét —, de ez esetben legalább annak ad­janak a kezébe gyufát, aki hatósági bizonyítvánnyal iga­zolja, hogy nem dohányzik. Avagy lehetséges, ‘hogy a civilizációs ártalmaktól meg­rontott embert akarják így visszatéríteni a természethez? Ha így van, akkor legalább tűzgyújtáshoz hozzanak for­galomba gyufa helyett kovát és taplót. Egyelőre tehát várjuk a gyufakérdés megoldását — és addig is őrizzük a családi tűzhelyet, hogy ki ne aludjon, mert másként bizony nem tudhatjuk, hogy mitévők le­gyünk. Annyi azonban biztos, hogy manapság nálunk senki nem utánozhatja a buddhista szerzeteseket — legalábbis gyufával nem gyújthatja fel magát. Bár az sem biztos, hogyha ismét lesz gyufánk, akkor igen — mert nem biz­tos, hogy akkor viszont ben­zin is lesz. Hiánycikkekben ugyanis állítólag kifogyhatat­lanok vagyunk. Németh Éva uíu ÍTP i SÓSVÖLGY tanulmányt az Űj írás Szerije) Zaligin szovjet író, tudós neve ismert a magyar közönség előtt. „Az Irtis part­ján” című regényét, amely a szibériai kolhozok szervezésé­ről szól, emberi és közösségi tragédiákat is feltár. 1964-ben jelentették meg nálunk. Egy kis faluban éppen az az em­ber kerül előbb kuláklistára, majd kitelepítésre, aki legin­kább alkalmas lenne a veze­tésre. Alulmarad egy olyan osztályos társával szemben, akinek felületes marxista is­meretei előbb dogmatizmus- hoz, majd embertelenségek elkövetéséhez vezetnek. Szergej Zaligin, aki 1913. december 6-án született az ufai kormányzóság Duraszov- ka nevű helységében, vízgaz­dálkodási szakember. Sokat dolgozott Szibériában és sze­rencsésnek vallja magát, hogy nemzete gyökereit ott falun, a szántóföldeken érzékelhette. „Valószínűleg a mi kis nem­zedékünk az utolsó, amelyik még saját szemével látta azt az ezeréves állapotot, amely­ből — kevés kivétellel — mindannyian a mához ér­keztünk. Ha mi nem szólunk erről és arról, hogy milyen rövid idő alatt formáltuk át ezt gyökeresen — ki teheti meg helyettünk ezt?” Borisz Polevoj szerint Zali­gin alkotómódszerére jellem­ző, hogy ő tudós is. Szereti a pontosságot, a tények meg­cáfolhatatlan bizonyító erejét. Hogy újjáteremtse az igazsá­got, csaknem félévszázados le­véltári anyagokat, újságokat, felhívásokat, jegyzőkönyveket, élők és már holtak visszaem­lékezéseit kutatja fel. Ezt a módszert követi a „Sósvölgy” című történelmi tablójában is, amelyben pon­tosan meghatározott történeti korszakot dolgoz fel. Regénye 1919. szeptember—októberében játszódik a Kolcsak elleni polgárháború időszakában, Szibéria sztyeppés vidékén. Ezt a vidéket az ellenforra­dalmi erők akkor szinte tel­jesen elszakították a központi AKADÉMIAI: A magyar he- bol a hold. Regény. Vercors: kormánytól és a területen lyesírás szabályai. Penavin OI- A tenger csendje és más kie­het, úgynevezett partizankoz- . ... . . , „ ga: A ezerémeegi magyar szí- regenyek. — GONDOLAT: terű- Setek nyelve. Szabolcsi Bence: Kutasi Kovács Lajos: A Zöld­letére ilyerT körülmények kö- Vers és dallam. Tanulmányok pokoltól a Vidámkikötőig. Űt- zött érkezik Jefren Mecser- a magyar irodalom köréből, leírás. — KOSSUTH: Érdekes Szomszédság és közösség. Dél- kalendárium. 1973. Gazdasági szláv—magyar irodalmi kap- programozás a nyugat-európai tatta-e el fiait a nép elől, így válaszol: „Nem szándékosan, hanem reménnyel. Azzal a re­ménnyel, hogy az édestestvé­rek így nem harcolhatnak egymás ellen azért, mert az egyik fehér, a másik vörös.” A főparancsnok védelmébe veszi az öreget és ezzel kez­dődnek ellentétéi Bruszenkov- val, aki a mai viszonyok kö­zött területi párttitkárnak megfelelő tisztséget tölt be. Bruszenkov olyan ember, aki nem tud meglenni ellenség nélkül és az a véleménye, hogy „o hatalom nem azért van, hogy rábeszéljen, hanem azért, hogy hatalmat gyako­roljon”. Mescserjakov a valódi el­lenség, a fehérek legyőzését tekinti legfontosabb feladatá­nak, de hirtelen természete öt is olyan hibák elkövetésébe sodorja, amelyek miatt kény­telen önmagát is elítélni. Zaligint az egész hatalmas sodrású regény folyamán az a kérdés Izgatja és arra igyekszik sokoldalú választ adni: mi volt a forradalom emberi forrásvidéke? Roppant lényeges — mondja —, hogy ne csak a vezetés szerepét mutassuk meg, hanem azt is, miként hatolt be a forradalom az emberek közé, hogyan ha­tott ott, ahol az események már pátoszukat veszítették és a leghétköznapibb próbák elé állítottak mindenkit. Miként formálta a forradalom — ha lassan is, ha korántsem min­dig következetesen — magu­kat az embereket? Miként élt az orosz parasztban a válto­zás lehetősége, micsoda óriási ellenállást kellett legyőznie, az előítéleteknek milyen há­lózatát átvágni ahhoz, hogy máig érhessen? (Egyébként Zaligin alkotóművészetéről, írói célkitűzéseiről E. Fehér Pál írt részletes a Nagyvilág és című folyóiratokban.) Mescserjakovot az író olyan hősnek ábrázolja, aki a nép hatalmát mélységesen átérzi, a hatalmat a közössé­gért vállalta és tudja, hogy a harc igazsága mellett van egy emberi igazság is. Bruszenkov azonban fonto­sabbnak tartja a maga sze­mélyi hatalmát. Ahogy egyik munkatársa jellemzi: erős ember, de az ellenségtől ta­nulta el módszereit és elfe­lejti, hogy az ilyen tanulság mérgezhet is. A regény végén a II. For­radalmi Területi Kongresszu­son Bruszenkovot leváltják és helyére a forradalom tiszta­ságáért harcoló szegényparaszt Dovgal kerül. Ez a kongresz- szus már olyan, „amilyennek mindenkor lennie kell, vagy­is az eszme előtte járt a ha­talomnak”. Mescserjakov humanizmusa a regény végén mutatkozik meg a legszebben. A támadó fehérek aljas módon „síró fa­lát” tolnak maguk előtt, ösz- szefogdosott gyermekeket, anyákat, tehetetlen öregeket, így akarják lehetetlenné ten­ni, hogy a vörösök megállít­hassák támadásukat. A fő- parancsnok azonban szemé­lyes bátorságával el tudja ér­ni, hogy ez az aljas csel ne sikerülhessen. Hirtelen át­szervezi seregét és hátba tá­madják a fehéreket. Szépek a regény természeti képei, de maradandóvá az teszi Zaligin regényét, hogy meg tudja mutatni: a harcok után milyen lesz, milyennek kell lennie az új szovjet ha­talomnak, hogyan járhatják a jövő útját a lenini világosság fénye mellett. Csukly László A hét könyvei társaság alakult. A sósvölgyi „főtörzs' Jön a Locomolív Novemberben sem marad­nak el a könnyű programok a József Attila Megyei Művelő­dési Központ műsorából. Az Országos Rendező Iroda szer­vezésében a Salgótarjánban kedvelt Locomotív GT, vala­mint Jose Arzamendia és a Los Pachungos együttes ad hangversenyt. A dél-amerikai együttes ezúttal Már másod­szor lép színpadra Salgótar­jánban. Az előadások novem­ber 16-án 17 és 20 órakor kez­dődnek a megyei művelődési . központ színháztermében. Ki sterenyéről jelentjük Bekötötték a község vízve­zeték-hálózatába a kistérén /el fűtőházat. így mind a műhe­lyek, mind a szociális helyisé­gek jó ivóvizet kapnak az ed­digi ihatatlan Zagyva-víz he­lyett. Holnap délelőtt 10 órai kez­dettel a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évforduló­jának ünnepségsorozata kere­tében találkozó lesz a kisfere- nyei Druzsba-klubban. Az ese­mény során a felszabadulás előtti párttagok találkoznak mai KISZ-vezetőkkel. 4 NÖGRÁD - 1972, november 5., vasárnap A FÖLDRENGÉS '• SZERENCSÉRE . A NEM OKOZ HELY­REHOZHATATLAN KARO­KAT, Robinson mégis ELHATÁROZZA. HOGY A BARLANGOTTHON MEL­LETT KUNYHÓT IS ÉPÍT magiénak, hónapokba TELIK.MIRE TETŐALA' KERÜL A »NTAR/LAK«. PEDIG SZÍVÓSAN ÉS KI­TARTÁSSAL DOLGOZIK. EGYES SZERSZÁMOK- FŐKÉNT A FŐRÉSZ HI­ÁNYA hátráltatja, napokig tart. mire K/DONT EGY FAT. ÉS BALTAVAL APRÓLÉKO­SAN MEGMUNKA'LJA. jakov, az egyesített partizán- hadsereg főparancsnoka. Meg­érkezése pillanataiban ítéli éppen halálra a bizottság irá- csolatok. Tanulmányok — országokban. — KOZMOSZ: nyitotta népgyűlés az egyéb- EUROPA: Capote, Truman: Katz, Daniel: Amikor nagy­ként köztiszteletben álló öreg Álom luxuskivitelben. Kisre- apám átsielt Finnországba. Re­hogy két gyermekét semleges Senyék es elfoeszeleSek. Mack, gény. Spark, Muriel: Mr. Ro- területre menekítette. A kér- Lorenz: Jób és a patkányok, binson. Regény. — HELIKON: désre, hogy szándékosan búj- Regény. Marshall, Peter: Tom- Goncsarov, Ivan Alekszandro­vics: Oblomov. — MÓRA: Granpierre Lajos: Jancsi visz- szavágyik. Ifjúsági regény. Hegedűs Géza: így élt Dózsa György. Sarkady Mária: A ci­ca, aki kétszer veszett el. Me­sék. Szántó György; Az Ala­piak kincse. Történelmi re­gény. — SZÉPIRODALMI: Ady Endre: Intés az őrzőkhöz Válogatott versek. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai. KELL lát- ’MCSAKA TEL, SZÁRÍTOTT, HÚSSAL ES VADPECSE- NYÉVEL TA'PLÁL K02/K. SOKFÉLE KA - DON TERMŐ GYÜMÖLCCSEL TESZI VÁL­TOZATOSSÁ' ÉTRENDJÉT. £gy reggel kínzó FEJFÁJÁSRA ébred, kirázza a HIDEG, AL/G TUD LÁBRA ÁLLNI. Széoi-est a Tarján ban ■ A salgótarjáni Tarján ven­déglő tovább folytatja tánc- dalest-sorozatát. Ennek kere­tében november 9-én, csütörtö­kön este 20 órai kezdettel ke­rül sor a következő táncdal- estre, amelynek műsorában fellép Szécsi Pál és Cserháti Zsuzsa. A kíséretet a Salgó­tarjánban is népszerű, az OKISZ Labor legutóbbi divat- bemutatóján is szerepelt Kék Csillag együttes biztosítja. A konferanszié szerepét Orosz András tölti be. A rendezők a jegyelővétellel egyidejűleg a helyet is biztosítják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom