Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

Fáncélpajzsok exportra Az Országos Bányagépgyártó Vállalat egyik új terméke a különleges és nagy teherbírású páncélpajzs, megnyerte a Német Szövetségi Köztársaság szakembereinek a tetszését is. Sikerrel mutatta be a vállalat ezt az új terméket a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vá­sáron. Korábban jelentős mennyiséget rend élt a nyugatnémet partner és úgy látszik, hogy az első szállítmány jól vizsgázott, mert most újabb megrendelést kaptak. Ismét 170 páncélpajzsegységet készítenek el exportra. A páncélpajzsok több alkatrészét az OBV salgótarjáni gyáregysége készíti. Képünkön Bökő Pál hegesztő dolgozik a páncélpajzson. Rövidesen német szakembereket várnak, akik a helyszínen kívánják ellenőrizni a munka minőségét. A gépgyáriak felkészültek a fogadásukra, jó, minőségi munkával Nem kell komolyan venni Hitték volna, hogy egyszer még akad vál­lalkozó, aki elhárítja megyénkben az üzeme­ket? Magam sem akartam elhinni. Azt hittem, hogy káprázik a szemem. Az egyik középü­let elé befordult egy fekete rendszámtáblás személygépkocsi, amelynek az oldalán szép, formás betűkkel ez állt: ÜZEMELHÁRlTÁS. Nyomban tömi kezdtem a fejemet, hogy miért is kell az üzemeket elhárítani ahhoz, hogy valamelyik „főnök” megtarthassa a személygépkocsiját ? Képzeljék el, ez már mégis tragédia. Nagy gonddal, költséggel, munkával gyárakat épí­tünk, hogy mindenkinek legyen munkája, a régieket ’felújítjuk, mert korszerű technika nélkül ma már nehéz boldogulni, s akkor jön két nyakkendős úriember, se szó, se beszéd, fogja magát és elhárítja az üzemeket. Most mondják meg nekem, hát szabad ezt csinál­ni? Mindenesetre előfordulhat, hogy csupán egyszerű fogalomzavarban szenvednek a fel­irat megszerkesztői, s eszükbe sem jut elhárí­tani az üzemeket. — Ez a szó — gondolhat­ták magukban — semmivel sem rosszabb, mint mondjuk a „balesetvédelem”. Majd megszokják az emberek. Ami különösen jó benne, hogy se a bal­esetet nem kell megvédeni, se az üzemeke! elhárítani. De legalább nem is fogja senki számon kérni a dolgot. Azzal vigasztaltam magam, hogy akadnak még nálunk néhányan, akik szintén összeke­verik a fogalmakat, s íme, tessék csak kinéz­ni az ablakon, mégse dől össze a világ. Ott van mindjárt az a klinikai eset, amikor vala­ki fúrja a kollégáját, s azt képzeli magában, hogy éppen elvszerűen bírál. Bizony, sok galibát tudna okozni, ha nem lenne olyan könnyű felismerni. Állandóan nagy fúrót ci­pel a hóna alatt, s időnként megforgatja. Nem a fúrót A köpenyegét Össze lehet még keverni az ügyességet az ügyeskedéssel, ha jövedelemben pontosan egy nagyságrend is a különbség; a „szájtépést” a munkával, bár kétségtelen fárasztó lehet szó­nokolni és semmit se csinálni; az egyszemé­lyi felelős vezetést az örökös kiskirálysággal, korona, jogar és pallosjog nélkül; a magya­ros vendégszeretetet az éjszakába nyúló dári- dóval, a mellékállást a főállással, a közpénzt a zsebpénzzel, a Napot a Holddal és így to­vább. Abban a „zavartak” valamennyien meg­egyeznek, hogy kiforgatják a szavakat tény­leges jelentésükből. Pedig sokkal jobban tennék, ha inkább az értelmező szótárt forgatnák. Talán erre kel­lene valami ügyes csellel rávenni őket. Nem gondolják? —is EMBERI SORSOK „ODAADOM AZ ANYUNAK... Kugler Sanyi tizenhat éves. A gyerekek játszottak a me­gyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet udvarán. Egyszeresük valamelyik pajtása rákiabált: — Kugli, gyere csak ide gyorsan! Vagy valami ehhez hasonlót mondott. Az is lehet, hogy csúfolta. „Kugli! Kugli!” Az egészen alacsony termetű, tö­rékeny fiúcska elsápadt. Fel­emelt ököllel rárontott a nála fejjel magásabb, vállas ka­maszra. — Ne mondd azt nekem többet, hogy Kugli — fuldo- kolta. — Beverem a fejed, ha még egyszer ezt mondod. Van nekem tisztességes nevem, érted? Az igazgatónak kellett köz­beavatkoznia. — Ha az édesanyádat szid­ta volna, akkor rendben len­ne — magyarázta. — De a „Kugli” az nem csúfnév. Miért kell ezért verekedni? Mi rossz van benne? * Hóka Sándorné özvegyasz- szony. Nagybátonyban lakik. Hat éve nevel két állami gon­dozott gyereket, Csuka Ká­rolyt és Csuka Andrást. Most tizenöt■ évesek. Ikrek. Nemré­gen Kugler Sanyit is magához vette. — Képzelje, mit csinált qz a fiú — újságolta a gyermek- védelmi felügyelőnek. — Az első napokban történt. 4zt mondja, lemegy egy kicsit ját­szani. Jól van, hadd menjen, kell a mozgás, meg a levegő a gyereknek. Csak ne menjen messzire. És sokáig ne ma­radjon. Hát telik az idő, de csak. nem jön. Már nyugta­lan lettem. Megszökött volna? Na, majd én utánanézek. Ez­zel fogom magam, le az ut­cára, hogy hol is lehet? Nem kellett messzire mennem. A latyakos úton belefordult egy jármű az árokba. Az én Sa­nyim ott segítkezett a kieme­lésnél. A cipőjébe befolyt a víz,,szép, új melegítője nya­kig sáros ... *1 Kugler Sanyi első munka­helye a Budapesti Harisnya­gyár nagybatonyi üzeme. Vel- ki Gyuláné, az adjusztálomű- hely vezetője ezt mondta ró­la: — Csendes és tisztelettudó. A rábízott munkát szorgalma­san, rendesen elvégzi. Itt mindenki szereti. Négy szo­cialista brigád dolgozik a mű­helyben. Valamennyien pat­ronáljuk. Tudja, hogy van ez, a lányok, asszonyok szeretnek „anyáskodni”. Megkérdezték tőle, mit vesz majd az első fizetéséből? Azt mondta, órát. Azt szeretne, összebeszéltek, hogy megajándékozzák egy karórával. Megmondom őszin­tén, én nem nagyon lelkesed­tem a dologért. Miért kellene neki rögtön karórát venni? Ha egy munkásfiatal bekerül hozzánk, s még nincsen órá­ja, annak is órát veszünk? Sokkal könnyebb is egyszer megajándékozni valakit, mint állandóan törődni, foglalkozni vele, gondját viselni. Végül Hasznos volt az anyagbeszerzési társulás Korábban tíz szövetkezet fogott össze, hogy megalakít­sa a Nógrád megyei ipari szö­vetkezetek anyagbeszerzési társulását. Legutóbb Nagyoro­sziban Deme Attila, a társu­lás ügyvezetője az eredmé­nyekről számolhatott be. Az elmúlt háromnegyed év alatt például több mint 27,5 millió forint értékű forgalmat bonyo­lított le a társulás. A társulás forgalmának bő­vülésére lehet számítani a jövőben, mivel már a dré- gelypalánki Szondi Ktsz is bejelentette csatlakozását. A tapasztalatok viszont azt is bizonyítják, hogy a tagszövet­kezeteknél dolgozó anyagbe­szerzők még minden esetben nem találták meg pontosan feladataikat. Helyes lenne, ha a jövőben egyre inkább ellát­nák az anyaggazdálkodói teendőket is. • A jelenlegi forgalom lebo­nyolításához a KISZÖV a központi fejlesztési alapból félmillió forintot biztosított a társulás számára. Ez eddig elegendőnek is bizonyult, és a jövőben is csak akkor lesz szükség ennek pótlására, ha a forgalom lényegesen megnö­vekszik. Deme Attila egyébként igen hasznos információkat is ' kö­zölt a tagszövetkezetek veze­tőivel az 1973. évre vonatko­zóan. Megnyugtató, hogy a kapacitásnak megfelelően biz­tosított lesz az anyagellátás. Egyébként az idei évről el le­het mondani, hogy a korábbi évekkel ellentétben, már si­került a zavartalan termelés­hez biztositani a szükséges anyagokat. Az ügyvezető szerint a jö­vőben szükség lesz a társulá­son belüli lehetőségek még jobb kihasználására. A jövő­ben már a gépbeszerzéseket, valamint a vasanyagok be­szerzését is a társulás intézze. A jövőre vonatkozó tervek között szerepel egy budapesti iroda létesítése, ahol telex­gépet is alkalmaznak. Ezenkí­vül az anyagbeszerzés meg­könnyítésére egy gépkocsit is üzembe állítanak, mivel a forgalmat mintegy másfélsze­resére kívánják növelni. Eh­hez még újabb termelési esz­közkereskedelmi vállalatokat is bevonnak a munkába. A szövetkezetek vezetői az értekezleten elismerték a tár­sulás előnyeit. Huszák Artúr, a megyei pártbizottság mun­katársa az üzemszervezés, a kooperációk és az együttmű­ködés erősítését jelölte meg célként, ugyanakkor mint mondotta, ennek érdekében igen jelentősnek tartják az anyagbeszerzési társulás meg­valósítását. Javasolta, hogy ezt egyéb termelési ágazatok­ra is terjesszék ki. Fenes József, a Nagybáto- nyi Műszaki és Szolgáltató Ktsz elnöke javasolta, hogy az AUTÓKOOP-hoz is lépjen be tagként a társulásba. A megyében érdekelt három au­tójavító szövetkezet nevében kérte, hogy ehhez a KISZÖV a központi fejlesztési alapból biztosítsa a szükséges össze­get. Ebből az alkalomból ülésez­tek a KISZÖV küldöttközgyű­lés építőipari és vasipari szak- bizottságai is. Juhász Jónás, a Salgótarjáni Építő és Terve­ző Szövetkezet főmérnöke a műszaki újdonságok és új technológiák alkalmazásának a lehetőségeiről tartott előa­dást megyénk építőipari szö­vetkezeteire vonatkozóan. Ba­lázs Sándor, a vasipari szak- bizottság elnöke arról tájé­koztatta a szövetkezeteket, hogy a Szondy Ktsz-ben már egy éve eredményesen dolgo­zik a lemezlakatos-részleg. A megrendelők részéről viszont oly nagyok az igények, ami­vel nem tudnak megbirkózni. Kérte, a többi szövetkezetei, mivel a hagyományos építői­pari munkáknál szűkült a be­ruházási piac, próbálkozzanak meg ed igényeknek megfelelő­en a lemezlakatos-ipari tevé­kenység fejlesztésével. B. J. Segítsük a fiatalok párttaggá nevelését Illegális párttagok találkozója Kazáron A FALU éli megszokott éle­tét. Azt azonban ezen a reg­gelen is látni lehetett Kazá­ron, hogy itt is ünnepre ké­szülnek. A járókelők között feltűnt egy-egy idős ember, ünneplőbe öltözve. Ki görbe­botra támaszkodva, ki idős ko­rát meghazudtolva igyekezik a községi tanács épületéhez. A pártszervezet a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából bará­ti, elvtársi beszélgetésre hívta Kazár, Mátranovák, Mátrasze- le idős, az illegalitásiban is dolgozó kommun istáit. Egymás után érkeznek. Ta­lán a legidősebb, Kovács ban­der Dezső nyitja meg a sort. Itt van már Tőzsér K. János, Kovács palya István — aki egyébként Balassagyarmat díszpolgára — Sándor Illés Jó­zsef, Tótok Sándor — Mátra- szele egyetlen illegális párt­tagja —, Urbán Sándor, Sán­dor Béla, meg a többiek. Ösz- szesen tizennyolcán. De itt vannak az ifjú nemzedék kép­viselői is, a KISZ-szervezetek titkárai. Ünnepélyes a hangulat. Ur­bán Sándor, a csúcsvezetőség titkára üdvözlő szavai után úttörők vonulnak a terembe, piros szegfűkkel kedveskednek az idős párttagoknak. Szabó mégis belementem. Nem bá­nom, hát csinálják, ha any- nyira akarják. Csak később se feledkezzenek el róla ... * Az irodában beszélgettem Sanyival. — Hogyan „ízlik” a mun­ka? — Nekem tetszik. Egyálta­lán nem nehéz. Sőt, nagyon is könnyű. Itt mindenki olyan kedves. Szeretek itt dolgozni. Nem is kívánkozom, innen se­hova. Jó abban a brigádban, ahol most vagyok. — Azt hallottam, hogy ezer­egyszáz—ezerkétszáz forint körül lesz a fizetésem. Gon­dolkoztál már rajta, mit fogsz csinálni ezzel a sok pénzzel? — Odaadom az „anyunak”... Erzsébet az úttörők nevében köszönti az ünnepeiteket. Bozó Ernő, az MSZMP Sal­gótarjáni járási Bizottságának titkára a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 55. évfor­dulóját méltatja, Mátyus Imre, a KlSZ-szer- vezetek csúcstitkára a fiatalok nevében mond köszöntőt. — Mi, mai fitalok már a felszabadulás után születtünk. Csak a történelemből, az elbe­szélésekből ismerjük harcu­kat. De tudjuk, hogy hittek, híztak az eszmében, amely győzedelmeskedett. Meggyő­ződésünk, hogy ismernünk kell forradalmi hagyományainkat, melyekből példát veszünk, ígérjük, hűek leszünk a forra­dalmárokhoz, s azt kívánjuk, hogy nagyon sokáig maradja­nak közöttünk. Túl a hivatalos formákon megkezdődik a baráti beszél­getés. Régi emlékek, élmé­nyek, kemény harcok eleve­nednek meg a fehér asztalnál. Szinte egy emberöltő esemé­nye vonul végig. — HA ŰJRA kellene kezde­ni. most is ott kezdenénk, ahol évtizedekkel ezelőtt kezdtük, örülünk a szocializmust építő munka sikereinek, s köszön­jük a pártnak, a kormánynak, hogy elismeri munkánkat — .vélekedik Sándor Béla. Aztán az emlékeket idézik. Idős Urbán Sándor az 1919-es eseményeket emlegeti. Fiatal volt, de egy politikai gyűlésen már megjegyezte az előadó szavait: „Nem akarunk több éhező gyermeket látni!” De jött az ellenforradalom. Éhe­ző, rongyos gyermekek ma­radtak. Elmeséli, hogyan hord­ta az újságokat lelakatolt lá­dákban, hogyan szervezték az éhségmenetet Somlyóbányán, s mutatja lábán azt a sebhe­lyet, amit akkor szerzett egy csendőr szuronyától. — Ösztönösen vettünk akkor részt a munkásmozgalomban. Jutalom A szegénység hajtort arra, hogy jobb életet követeljünk magunknak. Sok csendőrpofon elcsattant addig, amíg megér­tük az új életet. Beszél Pádár András is, aki Mátranovákról jött erre a ta­lálkozóra. — Amikor 1943-ban letar­tóztattak, ötünket összeláncol­tak, s úgy vittek Budapestre. Jól összecsépeltek a detektí­vek, meg a csendőrök. A Mar- git-körúti fogházban hat hóna­pot töltöttem ei. Beszélnek, emlékeznek az idős emberek. Tőzsér K. János után mindjárt Kovács Piroska, a községi KISZ-szervezet tit­kára arra kéri az idős embere­ket: jöjjenek közéjük, ha meg­kérik őket, munkájuk, harcuk ismertetésével hassanak a fia­talokra. Szót kér a baráti eszmecse­re során Matúz József, a me­gyei pártbizottság titkára is. A pártról, a párt egységéről szól, az egységes döntésről, az egységes cselekvés fontosságá­ról beszél az idős embereknek. A pártban levő három gene­ráció együttes munkájának fontosságát hangsúlyozza. — Mi az illegális kommu­nisták feladata? — teszi fel a kérdést, s mindjárt választ is ad rá. — Az, hogy segítsenek a fiataloknak, hogy bekerülje­nek a pártba, segítsék a fia­talok párttaggá nevelését. Az idős nemzedék ismertesse meg a ma fiataljaival a múlta’, azt a harcot, amit azért foly­tattak, hogy a jelen ifjúsága már a szocialista társadalom­ban nevelkedhessek. SOK SZŐ esik a múltról, de legalább annyi a jelenről es a holnapról. Az optimizmus hangja cseng ki minden szó ból. A hála a szovjet nép iránt, amely megvalósította a Nagy Októberi Szocialista For­radalmat. Somogyvári László gógusoh nah * — Majd mi pártfogásunkba vesszük a fiúcskát — mondta Gyökér Sándor igazgató, ami­kor segítségét kérték Kugler Sanyi felvételéhez. — A mun­ka mellett akár be is fejez­heti az általános iskolát. Jó helye lesz nálunk. Később még szakmát is tanulhat. Em­ber lesz belőle... Kiss Sándor Nagybátonyban a nagyköz­ségi tanács 138 ezer forintot juttatott az oktatási intézmé­nyek vezetőinek rendelkezésé­re, hogy azt november 7-e al­kalmából a pedagógusok jutal­mazására fordítsák. Ebből az összegből a tegnapi napon 78 tanár, tanító és iskolai alkal­mazott részesült jutalomban az ünnepi testületi üléseken. Természetesen elsősorban azok. akik mind az oktató-nevelő mind a társadalmi és politikai munkából jól kivették a ré­szüket. A tanács és a párt- szervezet javaslatára a mai napon az iskolaigazgatók meg- jutálmazására is sor került. NÓGRÁD - 1972. november 5., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom