Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-01 / 258. szám

Könyvbizományosok Munkások az asztal előtt — Nemcsak árut kínál Krimi és szépirodalom — Még jól emlékszem rá, bár gyerek voltam akkor; apám a gyárban dolgozott — most nyugdíjas az öreg —, én szinte mindennap vártam őt kettőkor a gyárkapuban. Min­den hónap második hetén megjelent a bejáratnál egv magas férfi Hoztak neki egy asztalt; ő meg kirakta rá az áruját. Gyönyörű könyveket árult. Akkor én még csak külsőre tudtam megítélni egy- egy könyvet. Tartalmilag csu­pán a meséskönyveket ismer­tem. Odahúztam apámat az tisztái elé és kértem, fizesse ki az általam válogatott köny­veket. Jó ember az öreg, min­dig fizetett. Aztán a házban lakó, egyetemre járó fiatal­embertől hallottam, hogy az atommag történetéről érdekes, olvasmányos könyv jelent meg. Kértem a magas embert, legközelebb hozza magával ezt a könyvet, ha tudja. Megmosolygott, hogy tízéves koromra minek nekem ilyen olvasmány, de azért legköze­lebb elhozta. Gyakran figyel­tem a munkásokat is; megáll­tak az asztal előtt, alig volt olyan, aki könyv nélkül tá­vozott. A telepen, ahol él­tünk, könyvesbolt nem lévén, örültek az emberek a könyv­bizományosnak. Mert most már tudom, hogy a magas embernek ez volt a hivatalos neve. — így vallott egy 28 éves mérnök a könyvről. Könyvbizományos; összekötő kapocs a könyvesbolt és az ol­vasók között. Hasznos sze­Zsúfolásig megtelt néző­tér előtt zajlott le Geszler György szerzői estje Balas­sagyarmaton az Állami Ze­neiskolában. Geszler György 1913-ban Budapesten született, zene­szerzői és zongoraművészi oklevelét 1935-ben szerezte a Zeneművészeti Főiskolán. Ugyanebben az évben Liszt­ösztöndíjat kapott. A műsor első számaként: Két preludium és fuga zon­gorára hangzott el. A szerző 1958/59-ben írta 24 prelu­dium és fugáját, melyre 1961-ben Nívó-díjat kapott. A Magyar Zene 1960. évfo­lyam 3. számában Pernye András tollából az alábbia­kat olvashatjuk többek kö­zött erről a műről: „Soszta- kovics hasonló jellegű soro­zata nagy szerepet játszott Geszler művének létrejötté­ben. Stiláris azonosság vagy akárcsak hasonlóság sem lel­hető fel a két sorozat kö­zött ... Geszler a műfajt kis­sé a könnyedebb hangvétel, a játékosabb tartalom felé közelíti. A „könnyed” szó alatt itt nem elsősorban vi­dámat értünk, hanem azt a jellegzetességet, hogy min­den egyes darab valamiféle hangulat-, vagy karakter­kép.” Geszler Annamária a mű címéhez és tradíciójához' il­lő felkészültséggel adta elő a sorozat két darabját (G- dúr, h-moll). Ezután fuvola­zongora szonáta következett. Ennek a műnek bemutatója Budapesten volt 1971. már­cius 7-én, melyről Sz. Far­kas Márta, a Filharmónia Műsorfüzetének kritika ro­vatában (1971. 16. sz.) ezt ír­ja: „Geszler György fuvo­lára és csembalóra kompo­nált szonátája ... egységes és egyéni stílusával, szerke­zetének világos vonalaival, témáinak érzékletes rajzával hathatott elsősorban hallga­tóira”. A mű most szólalt meg először fuvola-zongora összetételben, melynek elő­adói (Veres István — fuvo­la, Veres Istvánná — zongo­ra) olyan kitűnően oldot­ták meg feladatukat, hogy a szerző külön megköszönte nekik. mély kétszeresen is. Ha jól dolgozik, növeli a könyves­bolt forgalmát, és olyan he­lyekre is eljuttatja a könyvet, ahol egyébként nincs lehető­ség könyvvásárlásra. A könyv­bizományost szeretik az em­berek. A hivatalban, üzemben dolgozók azért, mert ünnepe­ken megoldja az ajándékozási gondokat, beszerzi a kért könyveket, vagy egyszerűen csak árut kínál. A könyvbizo­mányosok megtalálhatók az üzemekben, intézményekben és a kisközségekben is. — Könyvbizományosaink száma a járás területén jelen­leg 42, de volt, amikor 87-et tartottunk számon. 1970-től jó néhány bizományosságot fel­számoltunk; elsősorban olya­nokat, amelyek keveset for­galmaztak. Aztán voltak olyan területek is, ahol több árus is működött; itt csak egyet hagytunk meg. A bizományo­sok tulajdonképpen társadal­mi munkában! látják el fel­adatukat, fizetségük jórészt „természetben”, könyvben tör­ténik. Kik ezek az emberek? Pedagógus, könyvelő, honvéd­ségi klubkönyvtáros, admi­nisztrátor. .. Olyanok, akik maguk is könyvbarátok és al­kalmasak arra, hogy másokkal is megszerettessék a könyvet. Évi forgalmuk 30—40 százalé­kát hozzák. Tevékenységüket a könyvesbolt irányítja; mi szállítjuk nekik a könyveket, de ők is kérhetnek. Gyakran bejárnak a boltunkba. Ez a kulturális központjuk. Bejön­A harmadik szám Largo és Allegro deciso 1968-ban született, bemutatójáról Sze­keres Kálmán az alábbiakat írja: „Az imponáló mester­ségbeli tudással megszer­kesztett, mondanivalójában mély és tartalmas, formálá­sában érdekes és eredeti.. ” (Filharm. Műsorfüzet. Kri­tika 1968. 22. sz.). A művet bravúrosan játszotta Párká­nyi István hegedűn és Gesz­ler Annamária zongorán. Ezután Veres István és Fo- garasi Béla fuvolára és gi­tárra Irt duót adtak elő, melynek az az érdekessége, hogy a szerző az előadók felkérésére komponálta ezt a művet. A 3. tétel (Capric­cio) bemutatója az idén a kaposvári országos kama­razenefesztiválon volt, melynek előadásával a me­zőny legjobb teljesítményét nyújtották. A szerző még két tételt írt hozzá (Scherzo- Arioso), melynek bemutató­ja most történt. A két elő­adó ezúttal is remekelt. Is­mét Geszler Annamária kö­vetkezett a d-iholl szonati­na, a Fergeteges, s Búgó­csiga előadásával. A Búgó­csiga 1933-ban jelent meg, azóta bejárta szinte az egész világot. Most is hallhattuk, hogy egy igazi, virtuóz si­kerdarab. Az est utolsó szá­ma Három Vasarely-kép két zongorára és ütőhangszerek­re. Előadta: Geszler Anna­mária — zongora, Héra András — zongora, Hajt- manszki Kálmán, Vnger László — ütőhangszer. Há­rom tételt hallottunk: Koc­kák, Gömbök, Hasábok. A hagyományt, Bach művésze­tét tisztelő modern zeneszer­ző a fugák szerkezetének és a Vasarely-művek szerkesz­tésének kapcsolatát fejezte ki ebben a három tételben. A két zongora, s az ütő­hangszerek szögletessége va­lóban kockákat és hasábokat érzékeltetett, s ugyanezek a hangszerek a guruló göm- bölyűséget is meg tudták jeleníteni. Nagy élmény volt ez az est annál is inkább, mivel * szerző némely művét ma­ga ismertette. nek, leülnek, olvasgatnak, le­adják az igényeiket. Gyakran fordulnak hozzánk levélben is — mondja Négyessy Barna­básáé, a pásztói AFÉSZ-köny- vesboit vezetője. — Én először a Kossuth Könyvkiadó könyveinek áru­sításával foglalkoztam a párt- alapszervezet megbízásából. Aztán elvállaltam a helyi könyvesbolt könyveinek ter­jesztését is. Szeretem ezt a munkát, csak az a baj. hogy kevés idő jut rá. A műszaki osztályon dolgozom, ott van­nak a szekrényben a könyvek, mintegy hatszáz forint érték­ben. Ai irodisták gyakran vá­sárolnak, karácsonykor, ünne­peken 30—40-et is eladok egy nap. A fizikai dolgozókkal van a nagyobb probléma. Az kel­lene, hogy lemenjek közéjük, kirakjam nekik a könyveket, de mondom, erre munkaidő alatt nincs lehetőség. Vannak keresett könyvek; a legna­gyobb forgalma a kriminek, meg a szépirodalomnak van. Tudja, szép dolog a könyvek árusítása, az ember maga is tájékozódik, művelődik — így vall munkájáról Vass La- josné könyvbizományos. a Szerszám- és Készülékgyár pásztói telepének dolgozója. Négyessy Barnabásoé: — Igyekszünk a kiadott könyvek­kel az emberek ízlését for­málni, irányítani. Nagy gon­dot fordítunk az ifjúságra; sok iskolai kézikönyvet, tanu­lást elősegítő könyvet propa­gálunk. A helyi sajátosságo­kat is figyelembe vesszük; tudjuk például azt, hogy a jobbágyi textilüzemben ja­varészt nők dolgoznak, oda te­hát nőknek való könyveket és ifjúsági irodalmat küldünk. Hiszen sok anya a gyermeké­nek vásárol könyvet. Jó em- berismerőnek kell lennünk nekünk, könyvvel foglalkozók­nak. A 28 éves mérnök:, — A gyermekkori jő emlé­keim a könyvárusokról ma is élnek, ezért ma is szívesen vásárolok tőlük. Itt, a hivatal­ban jó viszonyban vagyok a könyvárussal, mert ha vala­mire szükségem van, megszer­zi nekem. Nem kell érte külön járkálni, könyvesboltban ku­tatni. Lehet, - hogy egy kicsit lusta, kényelmes vagyok, de ez a korral (?) jár. Pataki A különálló műterem mö­gött az erdő. Akácos. Fújja a szél, szöszmötöl az ágak közt. Süt a nap a sárga fákra. Az úton a porban fekete szőrű kutya fürdik, élvezi az októ­beri napot. A házak kertjéből füst száll a magasba, öregem­berek, fiatalasszonyok ásót nyomnak a földbe. Komóto­san „elássák” a nyarat. Októ­beri délután. Nemsokára este lesz. Ha leszáll a sötétség, meggyújtanak itt a város széli „földszintes” utcában néhány sárga villanyégőt. S hideg lesz, reggelre fagy. Pataki József festőművész műtermében nincs egy talpa­latnyi hely. Szanaszét, egymás hegyén-hátán reperálásra vá­ró képkeretek, s rengetek táb­lakép. A falon textiltervek. Kávéscsészét tesz az asztalra a művész. Tölt az édes fekete léből. A cukrot már előre be­letette. — Ha lefőzök egy kávét, beleteszem a cukrot, s egy­szerre megiszom, hogy. aznap már ne kelljen többet törődni vele — mondja. Bizony, akad tennivalója az egyedül élő festőnek. Idén már számos helyre küldött képet kiállításra, a hazai tár­latokon rendszeresen szere­pel. Egyébként, bemutatni nem szükséges. Nógrádban eddig három egyéni tárlata volt, kettő Salgótarjánban, egy Balassagyarmaton. Miskolcon is rendezett kiállítást. Most pedig szintén egyéni tárlatra készíti műveit, ezért a műte­remben a felfordulás. * Néhány kép, amely a kiállí­tásra készül: Falusi udvar, Házak. Rákos csendéit. Halas csendélet, Építkezés, Tanya és József rajza: Regi Salgótarján még sorolhatnám. összesen mintegy tíz festmény, s körül­belül ennyi grafika szerepel majd a tárlaton. Azt mondjuk, bonyolultabb lett a világ, s e bonyolultság kifejezéséhez a képzőművé­szetnek is állandóan kutatni kell azokat az eszközöket, amelyekkel ezt képe6 kifejez­ni, s megkeresni benne az ember helyét, szerepét, a prog­resszivitás jegyében. Pataki József azt vallja: addig nincs baj, amíg maga a gondolatiság jelen van a művészetben, s ennek érzelmi kifejezését ke­resi a művész, változatos esz­közökkel. Mert az eszközök sokfélék. A baj ott kezdődik, amikor a kísérlet öncélúvá válik, nincs gondolatiság, csak faktúra, érdekesség, esetleges­ség. A baj az, amikor a felü­lethez próbálnak * megfelelő gondolatokat, valamiféle ön­igazolást, ürügyet keresni, s ez a fordított álláspont ural­kodik. Valóban, a piktúrában is megvan a lehetősége annak, hogy valaki tudatosan, vagy véletlenül létrehoz egy kelle­mes felületet, formát, 6zín- és tónusjátékot, vonalritmust, s erre próbál ráfogni a címmel valamiféle mélyebb gondolati­ságot. Pataki József képeinek egyik legnagyobb erénye — szerintem — elsősorban az át­tekinthetőség, a tiszta fogal­mazás, a természetes témake­resés, az erőltetett témák ke­rülése. S találkozunk képein a közéletiség mélyebb értel­mezésének szándékával. A sal­gótarjáni tavaszi tárlaton ta­lán ezért is aratott olyan szép sikert „Úton” című festménye. Azt hiszem, a művészetben sem elsősorban az számít, hogy valaki mit akar, inkább az: mit tesz. Pataki József sokat dolgozik. Az emberi szabadság, s a hu­manizmus kérdései foglalkoz­tatják, erről igyekszik vallani képein. Aki véleményt mond valakiről, magáról mond vé­leményt — vallja. Így alakítja ki képein véleményét a világ­ról, az emberről. Igen, az emberről beszél mindenekelőtt. Még akkor is, ha egy-egy képen a tanya, a tárgyak, az asztalon a gyü­mölcs, a lámpa, a szék, egy­szóval a tárgyi világ, környe­zet jelenik meg. Mert környe­zete is jellemzi az embert, aki két kezével építi fel a há­zát, ültet, vagy fákat gondoz, rákot, gyümölcsöt válogat, függönyt akaszt az ablakára, hogy később elhúzza, s mesz- sze nézzen az ablakából. ♦ Pataki József festőművész, de nem idegen tőle a grafika sem. És sokat rajzol: a lám­pagyújtót, a lángot oltal­mazó finom női kezet, a kö­szörűst, a konyhát, a tájat, Dózsát és így tovább. — Számomra a grafika ugyanolyan fontos, mint a festmény. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet megfes­teni. Például a regényíró is ír tárcát. S lehet, ez a tárca is remekmű. Azt hiszem, nem műfaji kötöttségek irányítanak munkámban, nem hiszek a műfajok rangsorolhatóságá- ban. All egy sötétbarna, cirádás, régi szekrény a műteremben. Ilyet ma már nemigen lát­ni, apáink, anyáink, nagy­apáink, nagyanyáink szekré­nye ez. A művész édesanyja portréját festi, az öregasszony ett áli a képen a szekrény előtt. Tulajdonképpen nem egy portrét fest, hanem magát az öregséget. A szegény em­ber öregségét, magányát. A munkásasszonyét, akinek már nem kell ebéddel, vacsorával várnia a férjét, mert meg­halt. Nincs mit tennie. Lassan múlik el egy nap, s napjá­ban többször is odaáll a szek­rény elé. Kinyitja, becsukja. Egy-egy ruhadarab talán még a múltra emlékezteti. Mielőbb szívesen találkoz­nék ezzel a képpel valamelyik kiállításon. Tóth Elemér Tizenévesek Nemrégiben hoztunk részle­tes kritikát a Déryné Színház fővárosi bemutatója alapján, és november 9-én és 10-én a salgótarjáni fiatalok már sze­mélyesen is megismerkedhet­nek a Tizenévesek című szín­művel, amelyet James L. Her- lihy és William Noble írt. A vígjátéknak jelölt előadás kö­zéppontjában a fiatalok sze­xuális felvilágosítása áll. Az előadások délután 3 órakor kezdődnek. Csütörtökön a Pe­tőfi-, pénteken pedig a Gár­donyi-bérlet tulajdonosai te. kiüthetik meg az előadást. Korlátozott, számban napije­gyek is válthatók. Réti Zoltán 4 NÓGRÁD - 1972. november 1., szerda V. Kiss Mária I Robinson mák az eiso na­pokban ftLfiaVELT PA'. HÓM A SZKÁ£7£N SOK K£CSK£ ÉL. HOSSZÚ, ÉS FÁKADSÁCLOS CStPKESZÉS UYAN... Geszler György szerzői estje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom