Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

Az üvegkészítő szakmában biztosan isrherik, de a nagyközönség csak most kezd barát­kozni ezzel az új díszítőeljárással. Így hívják: gravírozás. Jó lenne a szó magyar megfe­lelőjét kitalálni, de egyelőre örülni kell, hogy feltámadt a feledésből, és az öblösüveg­gyár alkotókollektívája fejleszti is a régi hagyományokat. Régi díszítőművészet ez a gra­vírozás. Az automata gépek, a sorozatgyártás vitte feledésbe, s most, hogy újra csinál­ják, úgy látszik, egyre nagyobb az érdeklődés. A díszítést az üvegtárgyon csiszolókővel végzik. De nem vonalakat, hanem képeket, motívumokat készítenek a vázákon, pohara­kon, ivókészleteken. Az így elkészült, gravírozott üveg igen értékes, melynek árát egyedi­sége, különlegessége adja. A Megyei Művelődési Központ üvegcsamokában a napokban bemutatták az öblösüveggyár legújabb gravírozott termékeit, melyet NSZK és más kapi­talista megrendelésre készite nek Napi kommentárunk Meleg, vagy nem meleg? Napjainkban (iramát* hosszú évek óta) gyakran esik szó a lakosság különböző szük­ségleteit kielégítő szolgáltató vállalatok mun­kájában előforduló hiányosságokról. Kérem az olvasót, hogy most ne lapozzon tovább, mert nem a szolgáltató vállalatok hibájáról kívánok szólni — már csak azért sem, mert nem kívánom szaporítani a falra hányt bor- sófajtákat —, de úgy érzem, hogy néha-néha a fogyasztókban levő hibákról is szólni kell. Vegyük például a szövetkezeti lakások fű­tését és melegvíz-ellátását. Ezen belül iß a ..Napsugár” lakásszövetkezetről szólnék. Mi­vel ott lakom, saját tapasztalataim vannak. Nálunk is előfordul, hogy a távfűtés nem fűt (azonban mindjárt hozzá kell tennem, hogy a kihagyás mindig rövid ideig tart), vagy a meleg víz nem elég. Az emíber rögtön arra gondolna, hogy ez az illetékes vállalatok hi­bája. Pedig nem minden esetben az. Igen sok­szor fordul elő, hogy a lakók a fűtési idényen kívül nem javíttatták meg a hibás radiáto­rokat — nem szereltettek fel dupla csapot, hogy radiátorlyukadás esetén csak annyi idő­re kelljen kiiktatni a fűtést, amíg a csere tart. így azután egyszerre le kell kapcsolni a fűtést egy egész épületszárnyban a kilyukadt radiátor leszereléseikor — majd ismét akkor is, amikor a megjavított, vagy új radiátort felszerelik. Pedig az esetek nagy részében mindez elkerülhető volna, ha a fűtési idény kezdete előtt mindenki rendbe hozatja a ra­diátorokat. Nem kívánok fogadatlan prókátora lenni a szolgáltató vállalatoknak, de igazságtalannak tartom, ha mintegy bűnbakot keresve min­dig rájuk hárítják a felelősséget. Kevesen tudják talán, hogy mindnyájunk érdekében meg kell fogadni a vállalat taná­csát, hogy csak az előírt mennyiségben rak­junk fel radiátortagokat. Ha többet rakunk fel, mint amennyi a szükséges a helyiség gazdaságos és kellő kifűtéséhez, úgy az már a lakótársaink rovására megy, mert a beér­kező meleg víz egyes helyiségekben több me­leget ad, minit amennyi indokolt lenne. Lehetne még sorolni a mi hibáinkat — de tömören is össze lehet foglalni: nem mindig tudunk megfelelő módon élni azokkal a le­hetőségekkel, amelyek jobbá, kényelmesebbé tehetnék az életünket. Nemcsak bírálat — dicséret is illeti a szol­gáltató vállalatók dolgozóit — az Erőművet, az Ingatlankezelő Vállalat távfűtési részlegét, mert sokszor nehéz körülmények között dol­goznak keményen és becsületesen azért, hogy szebb és kényelmesebb legyen az életünk. ' Németh Éva Mire számíthatnak Nógrádon ? Az a jó, ha roppan... Az öreg Bertyák megslmo- gatja napszítta, borostás ar­cát, és azt mondja: — Vagyonőr vagyok. Őrzöm a közöst rendesen. Megkere­sem 69 évesként a havi ezer­ötszázat, és még a húsz szá­zalék bennmaradt. Zárszám­adáskor ezt várom, és talán egy kis nyereséget. Azt mon­dom, nem vagyok telhetetlen. — Persze, hogy nem. Pista bácsi — nyugtatjuk meg. * Együtt a „vezérkar” az el­nöki irodában. — Mit válaszol Józsi bácsi­nak, ha netán érdeklődik, hogy zárszámadáskor mire számíthat? — kérdezzük az elnökhelyettestől. Kiss András előbb megfon­toltan füstöt ereget, azután rákezdi: — Két nagyon nehéz év után most bizakodunk. A je­lek azt mutatják, hogy a ta­gok százszázalékosan megkap­ják a nekik ígért, és járó összeget. Ha pedig egy mun­kanapra több mint 100 forint jut, akkor a Béke Termelő- szövetkezetben békesség ural­kodik. Elégedett lesz a 310 tag, és a 120 nyugdíjas. Tolmácsi Ferenc szövetke­zeti elnök hozzáfűzi: — Az 1970-es szanálás után 40—50 tag egyszerűen vette a kalapját, és rövid úton távo­zott. Az'tó már többen visz- szajöttek, mert rádöbbentek, hogy itthon is megtalálják a számításukat. — Végül is, milyen évtől búcsúznak az idén — szegez­zük kertelés nélkül a kérdést Kaliczka István szövetkezeti főagronómus mellének. — Jobb évünk volt, mint tavaly. Gond akadt azért idén is bőven. Arra gondolok, hogy a mostoha időjárás miatt ke­nyérgabonából és repcéből je­lentős bevételi kiesésünk ke­letkezett. Ám a kukoricater­mésünk minden várakozást felülmúló. Most folyik a be­takarítás: két kombájnnal, két csőtörő géppel és kézi erővél. összességében elmondhatom, hogy a tervezett mutatókat — ha valami rendkívüli nem jön közbe — teljesítjük. So­ha rosszabb gazdasági évünk ne legyen! * A román gyártmányú szür­ke, terepjáró ARO gépkocsi elszántan falja a kilométere­ket, mögötte a házak porfel­hőbe burkolóznak. Králik Márton gépkocsivezető szak­avatottan igyekszik kerülget­ni az egyre-másra előbukkanó kátyúkat — Az időjárás alaposan próbára tette teherbíró-ké­pességünket — summázza vé­leményét útban a Farkasvölgy felé Tuskó Zoltán növényter­mesztési üzemágvezető. A Farkasvölgyben két cső­törő gép serényen „falja” a „kukoricatengert”. Távolabb dolgozik a két kombájn. A csőtörő mellett szusszanásnvi időre megpihen Rottek István vontatóvezető. — Ilyen termésre én nem is emlékszem — mondja. — Pedig 1960. óta Itt, dolgozom a közösben. A fizetésemre nem tehet panasz, ha zárszámadás­kor kapok egy kis prémiumot is, akkor azt mondom: min­den el van boronáivá! Serényen bólogat szavai alátámasztására Percze István szállítómunkás. Elmondja, hogy az acélgyári pácolót cse­rélte fel a mezőgazdasággal. — Számításomat minden té­ren megtaláltam. Többet ke­resek, egészségesebb viszo­nyok között dolgozom. Ennyit szólt és azután siet eligazítani a tengerihalmokat a vontatón. Javult a szociális ellátottság Kisterenyén MILYEN a szocialista ellá­tottság a fűrészüzemben? Ezzel a kérdéssel kerestük fel a nógrádi szénbányák kis- terenyei üzemét. Néhány év­vel ezelőtt ugyanis, amikor ezt az üzemet létrehozták, sok volt a gond. A munkások munkahelyi közérzetét is ron­totta, hogy például még az ivóvíz sem volt számukra biz­tosított. Öltözési, fürdési le­hetőség sem volt. Azóta sok minden megváltozott itt. Tavaly egy hidroglobust ál­lítottak fel az ivó- és fürdő­víz biztosítására, amire csak­nem másfél millió forintot for­dítottak. Kapacitása most már megfelelne a követelmények­nek, de azért ma sincs annyi víz, hogy ne kellene takaré­koskodni. Esetenként még ma is a közeli cseviceforrásról pótolják a szükségletet. A nagybátonyi gépüzem itt dolgozó . részlegének már ko­rábban biztosították a fürdé­si, öltözési lehetőséget a volt bányai fürdőben. A fűrészte­lepieknek itt nem jutott hely. Viszont örvendetes, hogy az új, 300 személyes öltöző, für­dő már befejezés előtt áll. Rövidesen megkezdik a pró­baüzemet, és ezzel biztosított lesz az itt dolgozó nők, fér­fiak tisztálkodási lehetősége. Jelenleg 220 fős létszámmal dolgozik az üzem, tehát bősé­gesen elegendő lesz a kapa­citás akkor is, amikor a Zagy­varakodói láda.üzem Kistere- nyére települ. Az étkezési lehetőséget már korábban biztosították. Naponta szállítják az ebédet a pásztói ÁFÉSZ-től. Általá­ban elégedettek az ebéd mi­nőségével és mennyiségével. A rönktérre vagonokban ér­kezik az anyag. Eddig kézi erővel ürítették azokat, de A bolgár textilipar eredményei Bulgáriában az egy főre ju­tó pamutszövet-termelés elf­éri a 38,2 métert, gyapjúból fejenként átlagban 3,2, se­lyemből pedig 3,9 métert ter­melnek. Tavaly a hazai pia­con 90 millió 750 ezer méter pamutszövetet, 12 millió 552 ezer méter gyapjúszövetet ér­tékesítettek. A pamut kö­töttáru eladása meghaladta az 59 millió 385 ezer darabot, míg cipőből a hazai piacon 14 millió 780 ezer párat adtak el. A falu másik végén, Felső­majorban nagy a sürgés-for­gás. A cserfák közelében meg­húzódó és közel félmillió forin­tért vásárolt új szárítóberen­dezés „feneketlen” gyomra se­rényen nyeli a lemorzsolt ku­koricahegyeket. A rostánál Králik János öreg lapáttal irányítja a kukorica áramlá­sának irányát. — Én úgy látom, hogy idén közepes évünk volt. Azért re­mélem, hogy a kukoricater­més révén behozzuk azt a ki­esést, ami gabonából keletke­zett. Otthon már csak ketten vagyunk az asszonnyal, így a havi kétezer-ötszázból csende­sen eléldegélünk. Közben Tuskó Zoltán gon­dos gazda módjára szájába vesz néhány aranyló kukori­caszemet. — Az a jó, ha roppan az ember foga alatt... * A novemberi nap már ke­vés meggyőződéssel melengeti az őszi betakarításban serény- kedőket. Azután — szinte szé- gyellősen — gyorsan eltűnik a Nagyhideghegy mögött. No­vember van, de a közös gaz­daság tagjai már bizakodnak Nógrádon. Elvégre a napnyug­tában nemcsak akkor hisz­nek, amikor már a vörös ko­rong elbújik a Börzsöny ezer színben pompázó erdőrenge­tege mögött . . Rozgonyi István nemrég egy kotrót alakítottak át vagonkirakásra. Ez sokat könnyített a dolgozók munká­ján, azonban még ma is a legnehezebb a rönkök mozga­tása, a pályakocsikra való fel­rakása, szállítása, lerakása. Elképzelések, tervek vannak arra is, hogyan lehetne ezt a munkát könnyíteni, azonban nyújtózkodni csak addig lehet, ameddig a takaró ér. Pénz kellene a tervek megvalósítá­sához. A FÜRÉSZCSARNOKBAN viszont a fűrészporra van a legtöbb panasz. A helyi elszí­vás ugyan megoldott, de kint már akkora fűrészporhegy alakult ki, hogy a legkisebb szeles időben is úgy száll, mint a Szahara homokja. Va­lami megoldást kellene keres­ni, hogy ez megszűnjön. 1 Korábban sok panasz volt itt azért is, mert a fűrészcsar­nok huzatos és hiányzott a fűtés. A tavaly felszerelt mun­kahelyi villanymelegítők jól beváltak. A készlettéren a máglyázás ugyancsak kézi erővel törté­nik. Vállon emelgetni a ne­héz padlóanyagokat, igénybe veszi az itt dolgozó emberek erejét. Terv ennek megoldá­sára is készült. A villástar­goncák alkalmazása látszik célszerűnek, ehhez viszont a szállítóútvonalakat is ki kell majd építeni. Szeretnék ezt tavasszal megvalósítani, ha anyagi erőforrás is lesz hoz­zá. Az igazsághoz tartozik az is, hogy rengeteg késztermé­ket, fűrészárut tárolnak az üzem területén. Van olyan máglya is, amit másfél évvel ezelőtt raktak össze. Ez nehe­zíti a munkát, és éppen ezért jogos az igény, hogy az ÉR­DÉRT Vállalat elszállíttassa. A diszpozíció lehetne ütemesebb is. Az anyagok nagy részét tovább tárolják itt, mint amennyi időt a szerződésben vállaltak. Korábban a nődolgozók kérték, hogy munkaruhaként melegítőt kaphassanak, ami célszerűbb, praktikusabb vise­let számukra. Ezt a kérést a kollektív szerződés módosítá­sánál figyelembe vették. A? autóbuszok beállításával sok ember utazási gondja megol­dódott. Sajnos, még ma is sokan vannak, akik vonattal kénytelenek munkába járni, ugyanakkor a vasúti megálló­helyen már melegedő sincs. Esőben, téli hidegben a sza bad ég alatt várják a vona­tot. Egy másik jogos panasz, hogy bár a gépüzemiekkel együtt ezen a kisterenyei te­lephelyen mintegy 500-an dol­goznak, ugyanakkor nincs bü­fé. Sokan itt szeretnék meg­vásárolni a reggelihez szüksé­ges tejet, illetve egyéb élel­miszereket. Erre nincs lehető­ség egyelőre. Korábban volt büfé, de a KÖJÁL egészség­telennek minősítette, a mű­ködtetését feltételekhez kötöt­te. Ezeket a feltételeket már teljesítették, de az intézkedés késik. A kisterenyei ÁFÉSZ vállalná is a büfé ellátását, de ehhez a vállalat illetékeseinek kellene megtenniük a szüksé­ges intézkedéseket. AZ ELMONDOTTAK is bi­zonyítják, hogy sok minden történt itt az utóbbi időben a dolgozók szociális ellátottsá­gának javítása érdekében és ha vannak is gondok, azok bizonyára — ahogy az anyagi erőt megteremtik hozzá — megoldódnak. B. J. A héten történt Egy variáció több megoldásra Érdekes teremtmény az ember. Végletes jellemet hordoz magában. Egyszer sziporkázó találékonysággal old meg gon­dokat, máskor njeg mintha mohás képződmények ülnének az agyára, nem tud egyről a kettőire jutni. Na, persze, mikor ez utóbbira gondoltam, nem világmeg­váltó találmányok rendszeres és kötelességszerű kiötlésének követelményét szeretném felhozni. Nem, erről szó sincs! Alapvető és nagyon egyszerű dolgok esetén is gyakran megáll az ész. (Szó szerint értendő a kitétel.) Az ember az­tán töprenghet napestig, hogy most vajon képességbeli hiá­nyokról, vagy inkább a jóakarat restségéről van-e szó? A vízellátás, ugye, manapság az egészen alapvető kö­vetelmények közé tartozik. A csáp azért van, ha az ember megnyitja, akkor víz folyjék belőle. Ez már a rómaiak ide­jén is így volt, s viszonylag egész ügyesen megoldották. A korabeli csőhálózatok ma is szinte teljesen épek. Hogy mi­képp csinálták?! Ügy biztos nem, ahogyan az Budapest egyik külső kerü­letének egyik bérházában tapasztalható. A tv Nyitott boríték című műsorából ugyanis megtudhattuk, hogy a több emeletes bérházban egyszerűen nincs víz. Azazhogy van, de jobbára csak az éjszakai órákban, amikor az ember többnyire alvás­sal tölti a drága idejét. Ez már csak ilyen rossz szokás. Saj­nos, az említett bérház lakói nemigen hódolhatnak ennek a szokásnak. Az éjszakai órákat tudniillik kénytelenek a víz strázsálására fordítani, mert aki éjszaka lustálkodik, s nem fog magának vizet, az aztán megnézheti magát másnap! Mindez a szomszédos gyár kapacitásbővítésének „ered­ménye”. S aki azt gondolná, hogy mindössze néhány napja tartó állapot ez a víztelenség, az nagyon téved! A lakók már egy egész sor fórumot megjártak, csak éppen a vizet nem tudják „kijárni” maguknak. Ismerésünknél felháborodva tárgyaltuk a témát. Ki a fe­lelős, hogy emberek tucatjai sivatagi körülmények közé kényszerültek? Felelős van, lennie kell. S ha van, akkor azt meg is lehet találni, legalábbis az emíber így tartja logikus­nak. — Nagyon egyszerű a megoldás — mondja ismerősöm. * — Cseréljen a felelős lakást valamelyik házbelivel! Garantá­lom, hogy másnapra vígan csörgedezne a víz a csapokból! Tényleg. Miért ne cserélhetne? Rosszak az utak a megyében, holott lehetnének jobbak is? Ö, hát már ez is probléma?! Keressük meg a felelőst, ültessük be egy Jsivénhedt, rázós teherautóba, és zötyögtes- sük egész nap a káityús utakon. Majd csak lesz egy kis vál­tozás! Négy nap alatt leválik az elegáns, drága cipő talpa? Könnyen segíthetünk rajta! Adjuk fel az elnyűtt holmit a felelős lábára, hordja csak egy kicsit! Nem egyszerűbb meg­oldás ez, mint évek óta ingerült üzenetváltásokat folytatni a cipőiparral? Elviselhetetlen illatú hulladékanyagokat égetnek egy idős néni lakása alatti helyiségben, s az illetékesek, sajnos, nem tudnak segíteni rajta. A néni naphosszat füstölődifc. Nosza­költözzék csak be Illetékes nevű személy a néni mellé társ­bérlőnek! Valami megoldás majd csak akadna?... Szinte hallom, ahogy e sorok olvastán Felelős és Illeté­kes nevű személyek rosszakaratot, agresszív tulajdonságokat aggatnak rám. Igen, mi jobban szeretjük a finom, árnyalt megoldásokat. Vagy legyen az a megoldás finom és árnyalt, vagy ne legyen semmilyen. S ez utóbbi tetejében még ké­nyelmes is, mindössze néhány ügyiratból, leiratból, jegyző­könyvből, feliratból, s más papíroska kitöltéséből áll. Javasolt megoldások valóban kissé drasztikusak. Ettől már csak az a drasztikusabb, ha nincs víz, ha napokig sem tart ki a cipő, ha lakhatatlan a lakás, ha tengelytörő az út, ha... stb. stb. Sz. M. NQGRAD - 1972, november 4,, szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom