Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)
1972-11-04 / 261. szám
Az üvegkészítő szakmában biztosan isrherik, de a nagyközönség csak most kezd barátkozni ezzel az új díszítőeljárással. Így hívják: gravírozás. Jó lenne a szó magyar megfelelőjét kitalálni, de egyelőre örülni kell, hogy feltámadt a feledésből, és az öblösüveggyár alkotókollektívája fejleszti is a régi hagyományokat. Régi díszítőművészet ez a gravírozás. Az automata gépek, a sorozatgyártás vitte feledésbe, s most, hogy újra csinálják, úgy látszik, egyre nagyobb az érdeklődés. A díszítést az üvegtárgyon csiszolókővel végzik. De nem vonalakat, hanem képeket, motívumokat készítenek a vázákon, poharakon, ivókészleteken. Az így elkészült, gravírozott üveg igen értékes, melynek árát egyedisége, különlegessége adja. A Megyei Művelődési Központ üvegcsamokában a napokban bemutatták az öblösüveggyár legújabb gravírozott termékeit, melyet NSZK és más kapitalista megrendelésre készite nek Napi kommentárunk Meleg, vagy nem meleg? Napjainkban (iramát* hosszú évek óta) gyakran esik szó a lakosság különböző szükségleteit kielégítő szolgáltató vállalatok munkájában előforduló hiányosságokról. Kérem az olvasót, hogy most ne lapozzon tovább, mert nem a szolgáltató vállalatok hibájáról kívánok szólni — már csak azért sem, mert nem kívánom szaporítani a falra hányt bor- sófajtákat —, de úgy érzem, hogy néha-néha a fogyasztókban levő hibákról is szólni kell. Vegyük például a szövetkezeti lakások fűtését és melegvíz-ellátását. Ezen belül iß a ..Napsugár” lakásszövetkezetről szólnék. Mivel ott lakom, saját tapasztalataim vannak. Nálunk is előfordul, hogy a távfűtés nem fűt (azonban mindjárt hozzá kell tennem, hogy a kihagyás mindig rövid ideig tart), vagy a meleg víz nem elég. Az emíber rögtön arra gondolna, hogy ez az illetékes vállalatok hibája. Pedig nem minden esetben az. Igen sokszor fordul elő, hogy a lakók a fűtési idényen kívül nem javíttatták meg a hibás radiátorokat — nem szereltettek fel dupla csapot, hogy radiátorlyukadás esetén csak annyi időre kelljen kiiktatni a fűtést, amíg a csere tart. így azután egyszerre le kell kapcsolni a fűtést egy egész épületszárnyban a kilyukadt radiátor leszereléseikor — majd ismét akkor is, amikor a megjavított, vagy új radiátort felszerelik. Pedig az esetek nagy részében mindez elkerülhető volna, ha a fűtési idény kezdete előtt mindenki rendbe hozatja a radiátorokat. Nem kívánok fogadatlan prókátora lenni a szolgáltató vállalatoknak, de igazságtalannak tartom, ha mintegy bűnbakot keresve mindig rájuk hárítják a felelősséget. Kevesen tudják talán, hogy mindnyájunk érdekében meg kell fogadni a vállalat tanácsát, hogy csak az előírt mennyiségben rakjunk fel radiátortagokat. Ha többet rakunk fel, mint amennyi a szükséges a helyiség gazdaságos és kellő kifűtéséhez, úgy az már a lakótársaink rovására megy, mert a beérkező meleg víz egyes helyiségekben több meleget ad, minit amennyi indokolt lenne. Lehetne még sorolni a mi hibáinkat — de tömören is össze lehet foglalni: nem mindig tudunk megfelelő módon élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek jobbá, kényelmesebbé tehetnék az életünket. Nemcsak bírálat — dicséret is illeti a szolgáltató vállalatók dolgozóit — az Erőművet, az Ingatlankezelő Vállalat távfűtési részlegét, mert sokszor nehéz körülmények között dolgoznak keményen és becsületesen azért, hogy szebb és kényelmesebb legyen az életünk. ' Németh Éva Mire számíthatnak Nógrádon ? Az a jó, ha roppan... Az öreg Bertyák megslmo- gatja napszítta, borostás arcát, és azt mondja: — Vagyonőr vagyok. Őrzöm a közöst rendesen. Megkeresem 69 évesként a havi ezerötszázat, és még a húsz százalék bennmaradt. Zárszámadáskor ezt várom, és talán egy kis nyereséget. Azt mondom, nem vagyok telhetetlen. — Persze, hogy nem. Pista bácsi — nyugtatjuk meg. * Együtt a „vezérkar” az elnöki irodában. — Mit válaszol Józsi bácsinak, ha netán érdeklődik, hogy zárszámadáskor mire számíthat? — kérdezzük az elnökhelyettestől. Kiss András előbb megfontoltan füstöt ereget, azután rákezdi: — Két nagyon nehéz év után most bizakodunk. A jelek azt mutatják, hogy a tagok százszázalékosan megkapják a nekik ígért, és járó összeget. Ha pedig egy munkanapra több mint 100 forint jut, akkor a Béke Termelő- szövetkezetben békesség uralkodik. Elégedett lesz a 310 tag, és a 120 nyugdíjas. Tolmácsi Ferenc szövetkezeti elnök hozzáfűzi: — Az 1970-es szanálás után 40—50 tag egyszerűen vette a kalapját, és rövid úton távozott. Az'tó már többen visz- szajöttek, mert rádöbbentek, hogy itthon is megtalálják a számításukat. — Végül is, milyen évtől búcsúznak az idén — szegezzük kertelés nélkül a kérdést Kaliczka István szövetkezeti főagronómus mellének. — Jobb évünk volt, mint tavaly. Gond akadt azért idén is bőven. Arra gondolok, hogy a mostoha időjárás miatt kenyérgabonából és repcéből jelentős bevételi kiesésünk keletkezett. Ám a kukoricatermésünk minden várakozást felülmúló. Most folyik a betakarítás: két kombájnnal, két csőtörő géppel és kézi erővél. összességében elmondhatom, hogy a tervezett mutatókat — ha valami rendkívüli nem jön közbe — teljesítjük. Soha rosszabb gazdasági évünk ne legyen! * A román gyártmányú szürke, terepjáró ARO gépkocsi elszántan falja a kilométereket, mögötte a házak porfelhőbe burkolóznak. Králik Márton gépkocsivezető szakavatottan igyekszik kerülgetni az egyre-másra előbukkanó kátyúkat — Az időjárás alaposan próbára tette teherbíró-képességünket — summázza véleményét útban a Farkasvölgy felé Tuskó Zoltán növénytermesztési üzemágvezető. A Farkasvölgyben két csőtörő gép serényen „falja” a „kukoricatengert”. Távolabb dolgozik a két kombájn. A csőtörő mellett szusszanásnvi időre megpihen Rottek István vontatóvezető. — Ilyen termésre én nem is emlékszem — mondja. — Pedig 1960. óta Itt, dolgozom a közösben. A fizetésemre nem tehet panasz, ha zárszámadáskor kapok egy kis prémiumot is, akkor azt mondom: minden el van boronáivá! Serényen bólogat szavai alátámasztására Percze István szállítómunkás. Elmondja, hogy az acélgyári pácolót cserélte fel a mezőgazdasággal. — Számításomat minden téren megtaláltam. Többet keresek, egészségesebb viszonyok között dolgozom. Ennyit szólt és azután siet eligazítani a tengerihalmokat a vontatón. Javult a szociális ellátottság Kisterenyén MILYEN a szocialista ellátottság a fűrészüzemben? Ezzel a kérdéssel kerestük fel a nógrádi szénbányák kis- terenyei üzemét. Néhány évvel ezelőtt ugyanis, amikor ezt az üzemet létrehozták, sok volt a gond. A munkások munkahelyi közérzetét is rontotta, hogy például még az ivóvíz sem volt számukra biztosított. Öltözési, fürdési lehetőség sem volt. Azóta sok minden megváltozott itt. Tavaly egy hidroglobust állítottak fel az ivó- és fürdővíz biztosítására, amire csaknem másfél millió forintot fordítottak. Kapacitása most már megfelelne a követelményeknek, de azért ma sincs annyi víz, hogy ne kellene takarékoskodni. Esetenként még ma is a közeli cseviceforrásról pótolják a szükségletet. A nagybátonyi gépüzem itt dolgozó . részlegének már korábban biztosították a fürdési, öltözési lehetőséget a volt bányai fürdőben. A fűrésztelepieknek itt nem jutott hely. Viszont örvendetes, hogy az új, 300 személyes öltöző, fürdő már befejezés előtt áll. Rövidesen megkezdik a próbaüzemet, és ezzel biztosított lesz az itt dolgozó nők, férfiak tisztálkodási lehetősége. Jelenleg 220 fős létszámmal dolgozik az üzem, tehát bőségesen elegendő lesz a kapacitás akkor is, amikor a Zagyvarakodói láda.üzem Kistere- nyére települ. Az étkezési lehetőséget már korábban biztosították. Naponta szállítják az ebédet a pásztói ÁFÉSZ-től. Általában elégedettek az ebéd minőségével és mennyiségével. A rönktérre vagonokban érkezik az anyag. Eddig kézi erővel ürítették azokat, de A bolgár textilipar eredményei Bulgáriában az egy főre jutó pamutszövet-termelés elféri a 38,2 métert, gyapjúból fejenként átlagban 3,2, selyemből pedig 3,9 métert termelnek. Tavaly a hazai piacon 90 millió 750 ezer méter pamutszövetet, 12 millió 552 ezer méter gyapjúszövetet értékesítettek. A pamut kötöttáru eladása meghaladta az 59 millió 385 ezer darabot, míg cipőből a hazai piacon 14 millió 780 ezer párat adtak el. A falu másik végén, Felsőmajorban nagy a sürgés-forgás. A cserfák közelében meghúzódó és közel félmillió forintért vásárolt új szárítóberendezés „feneketlen” gyomra serényen nyeli a lemorzsolt kukoricahegyeket. A rostánál Králik János öreg lapáttal irányítja a kukorica áramlásának irányát. — Én úgy látom, hogy idén közepes évünk volt. Azért remélem, hogy a kukoricatermés révén behozzuk azt a kiesést, ami gabonából keletkezett. Otthon már csak ketten vagyunk az asszonnyal, így a havi kétezer-ötszázból csendesen eléldegélünk. Közben Tuskó Zoltán gondos gazda módjára szájába vesz néhány aranyló kukoricaszemet. — Az a jó, ha roppan az ember foga alatt... * A novemberi nap már kevés meggyőződéssel melengeti az őszi betakarításban serény- kedőket. Azután — szinte szé- gyellősen — gyorsan eltűnik a Nagyhideghegy mögött. November van, de a közös gazdaság tagjai már bizakodnak Nógrádon. Elvégre a napnyugtában nemcsak akkor hisznek, amikor már a vörös korong elbújik a Börzsöny ezer színben pompázó erdőrengetege mögött . . Rozgonyi István nemrég egy kotrót alakítottak át vagonkirakásra. Ez sokat könnyített a dolgozók munkáján, azonban még ma is a legnehezebb a rönkök mozgatása, a pályakocsikra való felrakása, szállítása, lerakása. Elképzelések, tervek vannak arra is, hogyan lehetne ezt a munkát könnyíteni, azonban nyújtózkodni csak addig lehet, ameddig a takaró ér. Pénz kellene a tervek megvalósításához. A FÜRÉSZCSARNOKBAN viszont a fűrészporra van a legtöbb panasz. A helyi elszívás ugyan megoldott, de kint már akkora fűrészporhegy alakult ki, hogy a legkisebb szeles időben is úgy száll, mint a Szahara homokja. Valami megoldást kellene keresni, hogy ez megszűnjön. 1 Korábban sok panasz volt itt azért is, mert a fűrészcsarnok huzatos és hiányzott a fűtés. A tavaly felszerelt munkahelyi villanymelegítők jól beváltak. A készlettéren a máglyázás ugyancsak kézi erővel történik. Vállon emelgetni a nehéz padlóanyagokat, igénybe veszi az itt dolgozó emberek erejét. Terv ennek megoldására is készült. A villástargoncák alkalmazása látszik célszerűnek, ehhez viszont a szállítóútvonalakat is ki kell majd építeni. Szeretnék ezt tavasszal megvalósítani, ha anyagi erőforrás is lesz hozzá. Az igazsághoz tartozik az is, hogy rengeteg készterméket, fűrészárut tárolnak az üzem területén. Van olyan máglya is, amit másfél évvel ezelőtt raktak össze. Ez nehezíti a munkát, és éppen ezért jogos az igény, hogy az ÉRDÉRT Vállalat elszállíttassa. A diszpozíció lehetne ütemesebb is. Az anyagok nagy részét tovább tárolják itt, mint amennyi időt a szerződésben vállaltak. Korábban a nődolgozók kérték, hogy munkaruhaként melegítőt kaphassanak, ami célszerűbb, praktikusabb viselet számukra. Ezt a kérést a kollektív szerződés módosításánál figyelembe vették. A? autóbuszok beállításával sok ember utazási gondja megoldódott. Sajnos, még ma is sokan vannak, akik vonattal kénytelenek munkába járni, ugyanakkor a vasúti megállóhelyen már melegedő sincs. Esőben, téli hidegben a sza bad ég alatt várják a vonatot. Egy másik jogos panasz, hogy bár a gépüzemiekkel együtt ezen a kisterenyei telephelyen mintegy 500-an dolgoznak, ugyanakkor nincs büfé. Sokan itt szeretnék megvásárolni a reggelihez szükséges tejet, illetve egyéb élelmiszereket. Erre nincs lehetőség egyelőre. Korábban volt büfé, de a KÖJÁL egészségtelennek minősítette, a működtetését feltételekhez kötötte. Ezeket a feltételeket már teljesítették, de az intézkedés késik. A kisterenyei ÁFÉSZ vállalná is a büfé ellátását, de ehhez a vállalat illetékeseinek kellene megtenniük a szükséges intézkedéseket. AZ ELMONDOTTAK is bizonyítják, hogy sok minden történt itt az utóbbi időben a dolgozók szociális ellátottságának javítása érdekében és ha vannak is gondok, azok bizonyára — ahogy az anyagi erőt megteremtik hozzá — megoldódnak. B. J. A héten történt Egy variáció több megoldásra Érdekes teremtmény az ember. Végletes jellemet hordoz magában. Egyszer sziporkázó találékonysággal old meg gondokat, máskor njeg mintha mohás képződmények ülnének az agyára, nem tud egyről a kettőire jutni. Na, persze, mikor ez utóbbira gondoltam, nem világmegváltó találmányok rendszeres és kötelességszerű kiötlésének követelményét szeretném felhozni. Nem, erről szó sincs! Alapvető és nagyon egyszerű dolgok esetén is gyakran megáll az ész. (Szó szerint értendő a kitétel.) Az ember aztán töprenghet napestig, hogy most vajon képességbeli hiányokról, vagy inkább a jóakarat restségéről van-e szó? A vízellátás, ugye, manapság az egészen alapvető követelmények közé tartozik. A csáp azért van, ha az ember megnyitja, akkor víz folyjék belőle. Ez már a rómaiak idején is így volt, s viszonylag egész ügyesen megoldották. A korabeli csőhálózatok ma is szinte teljesen épek. Hogy miképp csinálták?! Ügy biztos nem, ahogyan az Budapest egyik külső kerületének egyik bérházában tapasztalható. A tv Nyitott boríték című műsorából ugyanis megtudhattuk, hogy a több emeletes bérházban egyszerűen nincs víz. Azazhogy van, de jobbára csak az éjszakai órákban, amikor az ember többnyire alvással tölti a drága idejét. Ez már csak ilyen rossz szokás. Sajnos, az említett bérház lakói nemigen hódolhatnak ennek a szokásnak. Az éjszakai órákat tudniillik kénytelenek a víz strázsálására fordítani, mert aki éjszaka lustálkodik, s nem fog magának vizet, az aztán megnézheti magát másnap! Mindez a szomszédos gyár kapacitásbővítésének „eredménye”. S aki azt gondolná, hogy mindössze néhány napja tartó állapot ez a víztelenség, az nagyon téved! A lakók már egy egész sor fórumot megjártak, csak éppen a vizet nem tudják „kijárni” maguknak. Ismerésünknél felháborodva tárgyaltuk a témát. Ki a felelős, hogy emberek tucatjai sivatagi körülmények közé kényszerültek? Felelős van, lennie kell. S ha van, akkor azt meg is lehet találni, legalábbis az emíber így tartja logikusnak. — Nagyon egyszerű a megoldás — mondja ismerősöm. * — Cseréljen a felelős lakást valamelyik házbelivel! Garantálom, hogy másnapra vígan csörgedezne a víz a csapokból! Tényleg. Miért ne cserélhetne? Rosszak az utak a megyében, holott lehetnének jobbak is? Ö, hát már ez is probléma?! Keressük meg a felelőst, ültessük be egy Jsivénhedt, rázós teherautóba, és zötyögtes- sük egész nap a káityús utakon. Majd csak lesz egy kis változás! Négy nap alatt leválik az elegáns, drága cipő talpa? Könnyen segíthetünk rajta! Adjuk fel az elnyűtt holmit a felelős lábára, hordja csak egy kicsit! Nem egyszerűbb megoldás ez, mint évek óta ingerült üzenetváltásokat folytatni a cipőiparral? Elviselhetetlen illatú hulladékanyagokat égetnek egy idős néni lakása alatti helyiségben, s az illetékesek, sajnos, nem tudnak segíteni rajta. A néni naphosszat füstölődifc. Noszaköltözzék csak be Illetékes nevű személy a néni mellé társbérlőnek! Valami megoldás majd csak akadna?... Szinte hallom, ahogy e sorok olvastán Felelős és Illetékes nevű személyek rosszakaratot, agresszív tulajdonságokat aggatnak rám. Igen, mi jobban szeretjük a finom, árnyalt megoldásokat. Vagy legyen az a megoldás finom és árnyalt, vagy ne legyen semmilyen. S ez utóbbi tetejében még kényelmes is, mindössze néhány ügyiratból, leiratból, jegyzőkönyvből, feliratból, s más papíroska kitöltéséből áll. Javasolt megoldások valóban kissé drasztikusak. Ettől már csak az a drasztikusabb, ha nincs víz, ha napokig sem tart ki a cipő, ha lakhatatlan a lakás, ha tengelytörő az út, ha... stb. stb. Sz. M. NQGRAD - 1972, november 4,, szombat 3
