Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

NYELVMŰVELŐ SOROK Mit tett hát a „ Serge”? »I Horogra akadt a kábítószer­csempészet főnöke. Megint rendőrkézen van tehát a „szép Serge”. Valóban nagy horderejű eseményről van szó; siettek is hírül adni új­ságjaink. Az egyikben — töb­bek közt — a következőket olvashattuk: „Most Észak­Brazíliában bukott le, s noha majdani szökését elősegíten­dő kórházi ápolásának bizto­sítása érdekében azonnal fel­vágta ereit, nem, klinikára, hanem egy San Paolo-i bör­tönbe vitték.” Megkérdeztem többeket: mi a véleményük az idézett mon­datról? Általában szörnyül- ködtek. Azok, akik első olva­sásra is értettek mindent, ta­lán kevésbé; akiknek azon­ban többször is neki kellett rugaszkodniuk, egyenesen fel voltak háborodva: „Szabad-e ilyen próbatételnek kitenni az olvasót?” „A rejtvény mű­fajába tartozik-e a híradás?” „Tömörítés ide, kurtítás oda, de ezt a zsúfoltságot nem vol­na szabad megengedni!” Nem állíthatjuk, persze, hogy mondatunk teljesen ért­hetetlen. Inkább csak nehe­zen érthető. Nem adja magát könnyen. Ügy kell kihámoz­nunk a jelentést, s amikor már minden világosnak tű­nik, még akkor is maradnak kétségeink. Valamikor azt tanultuk, hogy fogalmazásunknak vi­lágosnak, szabatosnak és ma­gyarosnak kell lennie. Nem kétséges: idézetünk a vilá­gosság követelményének egy­szerűen fittyet hány. De vét­kezik a szabatosság és a ma­gyarosság ellen is. Vizsgáljuk meg most már, milyen gondolati összefüggé­seket akar közölni a szóban- forgó mondat. Az viszonylag hamar kiderül, hogy bár min­denáron kórházba akart ke­rülni a csempészvezér, mégis börtönbe szállították. Az, hogy ereit a kórházi ápolás biztosítása érdekében vágta fel, ez a kapcsolat már sok­kal nehezebben bukkan elő. A kórházi ápolás és a maj­dani szökés viszonyán pedig még mintha ezután is köd ülne. Érdemes megnéznünk azt is, hogy milyen kimutatható okai vannak a mondanivaló fölött terjengő homálynak. Először is zavar a latinos ízű elősegítendő alak. Ráadásul nehéz eldönteni, igazából ho­va tartozik. Akadályozza a gondolatok közötti mozgást a kétszeri birtokos szerkezet: kórházi ápolásának biztosítá­sa érdekében. Növeli a zsú­foltságot a feleslegesen hasz­nált biztosítása szó is. Leszö­gezhetjük tehát, hogy mon­datunkat a sűrűsége teszi át­tekinthetetlenné. Feladványként adtam az egyik osztálynak: alakítsák át a mondatot úgy, hogy könnyen áttekinthető legyen, és az összefüggések világossá váljanak. Hogy a mondattal valóban baj van, az bizonyította leg­jobban, hogy az osztály egy negyede . egyszerűen nem tudta visszaadni a mon­danivaló logikáját. De le kellett szűrnünk azt a tanulságot is, hogy a köny- nyebb áttekinthetőség érde­kében feltétlenül fel kell ol­dani a zsúfoltságot előidéző szerkezeteket. Arra is rájöt­tünk, hogy a tömörség nem fér össze a körülményeske­déssel: néhány szóra egysze­rűen nincs szükség. Lássunk azonban legalább egyet az új változatokból: „Most Észak­Brazíliában bukott le. Hogy majdani szökését a kórház­ban előkészítse, azonnal fel­vágta az ereit. De nem kli­nikára, hanem egy San- Paolo-i börtönbe vitték.” így — azt hiszem — min­den világosabb. Dr. Szabó Károly CSIKÓSOK (Iványi Ödön rajza) Minden művészetek közül... Az 50 éves szovjet filmművészet 11 A mozigépész kerékpárpe­dállal hajtja a vetítőgépet és közben magyarázza a lát­ványt. A tengerparton légy- ottozó anyáról és vízbe fúló kislányáról készült díszletsza- gú, inkább komikus, mint tra­gikus kisfilmből aszerint lesz a burzsoázia leleplezése, avagy érzelmes-szomorú his­tória, hogy milyen közönség ül a vászon előtt, hogyan kommentálja a látványt a mp- zigépész. Üres és káros? Mindezt, mint szellemes be­tétet láthatják a mai mozi­nézők a Ragyogj, ragyogj csillagom című kitűnő szovjet filmben. A polgárháború éve­inek atmoszféráját kívánja ér­zékeltetni ez a betét, mely egyben azt is mutatja, hogy a film bizony a szovjethatalom első éveiben nem sokat vál­tozott; megmaradt még jó ideig annak a vásári, na­gyon olcsó mulatságnak, ami­nek születésekor indult. Ke­vesen ismerték fel igazi le­hetőségeit, jelentőségét. Jel­lemző II. Miklós, az utolsó cár vélekedése: „Ügy vélem, hogy a film üres, fölösleges, sőt káros szórakozás. Csak ab­normális ember állíthatja a mutatványosipart a művészet­tel egy szintre. Mindez osto­baság, és az ilyen sületlen­ségnek kár jelentőséget tulaj­donítani.” Az októberi forradalom, a polgárháború éveiben a bol­sevikoknak nem volt elég ide­jük a film kérdéseivel foglal­kozni. Az egyedüli kivétel ép­pen Lenin, aki ekkoriban mondta szállóigévé vált sza­vait, egy Lunacsarszkijval folytatott beszélgetésében, „ön a művészetek pártfogóinak hírében áll, erősen emlékeze­tébe kell hát vésnie, hogy számunkra minden művészet közül a legfontosabb a film”. Figyelmeztetése ellenére az államosított filmgyártás foly­tatta a hagyományos melo­drámák, bűnügyi filmek for­gatását, legföljebb a bűnül­dözők komszomolisták lettek, a bűnözők pedig külföldi dk verzánsok. Sőt. Akadtak híradó-összeállításának, és olyan filmesek, akik ideoló- magyarul Film Igazságot lé­gi át is teremtettek ehhez a lent. koncepcióhoz: a közönség íz­lésére hivatkoztak, amely eze- a .■ , . , két a filmeket igényli. A vagah UlKd lLf egkérdeztem a múltkoriban egy kislányt, aki akkor múlt ép­pen tizennyolc éves, hogy tud-e, sze­ret-e főzni. Azt felelte, se nem sze­ret, se nem tud. Azután megkérdez­tem, hogy mi a kedvenc étele. El­mondta, hogy kedveli a húslevest, a hagymás rostélyost, a tészták közül pedig a túrógombócot, de még ennél is jobban a túrós palacsintát, mazso­lásán és tejszínhabbal leöntve. Ki­derült, hogy ezeket ugyan nagyon szereti, de csak háziasán, ha semmit se spórolnak el belőle. Végül meg­kérdeztem, próbált-e már ilyen finom gombócot vagy palacsintát készíteni, esetleg húslevest főzni, amire, sértet­ten vágta rá: „Mit képzel, én modem nő vagyok!” E beszélgetés óta elősze­retettel faggatom a tizen- és huszon­éves lányokat a főzés, a háztartási munka kérdéséről, s előrebocsátom, nagyon sivár az eredmény: a meg­kérdezett lányok zöme ellensége a konzervételeknek, szeret választéko­sán enni, de a főzésre és a háztartá­si munkára nem fűlik a foguk. S .még egy felfedezés: helyenként a fiúk töb­bet tesznek, segítenek a háztartásban, mint a leánygyermek. Néhány kirívó példa az utóbbi he­tek tudakozódásaiból. Az egyik családban, ahol a testvé­rek egyike húsz év körüli fiú, a má­sik huszonegy éves lány, a fiúgyerek rendszeresen segít a takarításban, a mosogatásban, időnként mosógéppel a nagymosást is • elvégzi, bevásárol, megbízásból kifizeti a lakbért, felad­ja postán az esedékes részleteket, emellett dolgozik és tanul. A lány is dolgozik és tanul, de ezen a címen jóformán egy tűt sem tesz arrébb a lakásban, s annyira tájékozatlan, hogy fogalma sincs, hol lehet mosóport vá­sárolni, vagy mazsolát, s talán még a kenyér árát sem ismeri. Egyedüli hely, ahol tájékozott: a divatáru- és a cipőbolt. Elmondtam ezt a megfigyelésemet egy kétlányos mamának, s azt vár­tam. hogy felháborodik. De nem ez történt. Elmondta, hogy bizony 6 se engedi a lányait mindenféle pisz­kos munkával foglalkozni. ö ugyan már csak elbíbelődik a házi munkával, VASiRHAPl JEGYZET Modern nők segít bele a férje is, de a lányok csak tanuljanak, éljék világukat, ha már neki nem volt része benne. (Az igaz­sághoz az is hozzátartozik, hogy ebben a tárgyban olyan lányos mamával is eszmét cseréltem, aki modern idők ide, modern idők oda, tizenhat éves kis­lányát a házi munka csinjába-binjába már kicsi gyerek kora óta beavatja, s ha ő lebetegedne, a kislányra már rá lehetne bízni a lakást.) A negatív példákat mégsem szabad tehát általános érvényűnek felfogni, hi­szen az én megkérdezettjeim csak egy szűk körből kerültek ki, nagyobbára középiskolás és egyetemista lányok, s nem beszéltem, vagy csak elvétve mun­kás- és parasztlányokkal, márpedig jól tudjuk, hogy ebben a körben az élet­formával együtt jár a lány háziassága. (Egy mizserfai adminisztrátorlány mondta el, hogy amióta dolgozik, hol Nagybátonyba, hol Salgótarjánba jár el, de a takarítás és főzés az ő dolga mindig, hiszen édesanyja még mesz- szebbre jár el munkába, édesapja pe­dig vájár, s úgy szokta meg, hogy rend­ben legyen a lakás, időben készen le­gyen az étel!). A statisztikám megbíz­hatatlanságára utal az is, hogy a diák­lányok csoportosan nem mindig őszin­ték, mert furcsa módon sikknek, mint az első példából is kitetszik, modern­ségnek tartják a háziatlanságot, s egy- némelyik a jövőt is úgy képzeli el, hogy vagy a mama főz férjhez menete­lük után is, vagy pedig vendéglőbe járnak el étkezni. Mindezek után ne higgye senki azt, hogy valami nagyon maradi, nőellenes álláspont érdekében emelek most szót. védvén a házi munkáktól távolmaradó, fotelben terpeszkedő és újságot böngé­sző, legfeljebb tévét néző férfiakat! Nem, erről szó sincs. Jól tudom, hogy ma már a nők legtöbbje is dolgozik, vagy ha még nem, akkor munkára ké­szül. A háztartás, ha csakugyan min­dent, mindennap rendben el akarnak végezni, sok idejüket és energiájukat leköti. Különösen nehéz a többgyer­mekes anyák helyzete. Amit mégis megszívlelendőnek találok, az csupán egy mind gyakrabban észlelhető igaz­ság: könnyen átesünk a ló másik olda­lára. Nem hinném ugyanis, hogy az a lány jól felkészülhet az életre, aki ki­vonja magát azokból a munkákból, amelyek rá fognak hárulni a családi házból való kiröppenése után. Csak a nagyon elfoglaltak és méginkább az átlagosnál jóval jobban keresők gon­dolhatnak arra, hogy házvezetőnőt vagy bejárónőt tartsanak. (Nem szólván ar­ról, hogy még akiknek módjukban áll, azok is kevés olyan lányt vagy asz- szonyt találnak, akik az efféle mun­kákra kaphatók!). Az sem magyará­zat, hogy a szolgáltatás és a gépesítés további javulásával számolnak, s el­végzi helyettük a munkát a Patyolat és a vendéglátóipar. Mindig akad a ház körül olyan munka, amit azonnal el kell végezni. Mindig akad olyan hely­zet, utazás, kirándulás, amikor nem le­het a szegről leakasztani egy varrónőt vagy egy műstoppoló maszekot. Cemmivel sem lesz kevésbé mo­*“* dernebb az a nő, aki már gye­rekkorában megtanult zoknit stoppolni, esetleg szemet fölszedni, főzni, sütni, takarítani (ha mindjárt porszívóval vagy padlókefélő géppel is!) és be­vásárolni, ami ugyancsak tudomány, különösen, ha a napi használati cikkek vagy élelmiszerek beszerzéséről van szó. Fontosnak tartom ezt azért is, mert az élet támaszt ilyen követelményeket, s aki másvalami mondain-modern, nagyvilági életformára készül fel, vagy csak úgy általában tartja rangon alu­linak egy rántotta elkészítését vagy egy kabátgomb felvarrását, az később na­gyot csalódhat. S egy életen át nyűg­nek fogja tartani azt, ami természe­tes, véglegesen soha ki nem iktatható része életünknek, a házi munkát. A fordulat A változás éppen egybeesik a Szovjetuniónak mint állanw nak ötven évvel ezelőtti meg‘ alakulása éveivel, bár az egy­beesés csak időbeli. A szov­jet filmművészet is éppen öt­ven esztendeje, az 1922-es év­ben indult meg a fejlődés olyan útján, amely egyszeri­ben a világ élvonalába emel­te. A változások három név­vel függnek össze: Dziga Ver- tovéval, Lev Kulesovéval és Szergej Eizensteinével, akik harcosan felléptek a filmgyár­tás konzervativizmusa ellen. Vertov medikus, az Ideg­kutató Intézet hallgatója volt, és 1918-ban került a film­híradóhoz mint titkár. Később az lett a feladata, hogy a polgárháború frontjain dolgo­zó operatőrök által készített fi Imnyersanyagokat összera­gassza és ahol szükséges, fel­iratokkal lássa el. Munkája során rájött arra: nem mind­egy, hogy milyen hosszúak az egymás után ragasztott film­szalagok. Sőt. Azt is felis­merte, hogy a különböző frontokon készült híradórész­leteket úgy is össze lehet ra­gasztan, hogy azok egységes eseménysor benyomását keltsék. Közben persze az is kiderült, hogy az operatőrök kissé unalmasan, egyhangúan dolgoznak: leállítják valahol a felvevőgépet, onnan nem­igen mozdulnak, és ebből az egyetlen látószögből igen hosszú filmszalagokat hasz­nálnak fel. Vertov kiment hát operatőrével, hogy maga ké­szítsen a levegőből, vonatsínek közül, mozgó kocsin és min­denféle mozgó járművön fel­vételeket, amelyeket sokkal színesebben, elevenebben le­het összragasztani, vagy ahogy a szaknyelv mondja: összevágni. Vertov ugyan ab­szolutizálta felfedezéseit, min­denfajta rendezettséget eluta­sított, s ez nyilvánvalóan le­szűkítette hatását, de mun­kássága nyomán született az igazi dokumentumfilm-műfaj és technikája kihatott jó har­minc évvel későbbre is, ami­kor a francia új hullám szü­letését inspirálta az ötvenes évek elején. A francia művé­szek, részben Vertov iránti tiszteletből nvezeték el mód­szerüket cinema veritének, ami pontos fordítása Vertov Kino Pravda című sajátos Lev Kulesov még a forra­dalom előtt került kapcsoló­ba a filmmel, de művészi Kí­sérleteit ő is a forradalom után kezdte el. ö játékfilme­ket csinált és Vertovtól füg­getlenül fedezte fel a vágás filmművészeti jelentőségét. Híres kísérlete: egy mozdu­latlan arcú színészt ábrázoló hosszú filmszalagot meg-meg- szakitva egy tányér leves, egy csecsemő és egy temetés képével vágta össze. Amikor szakértő közönség előtt leve­títette az így összeállított filmszalagot, a nézőket elra­gadta a lelkesedés, hogy lám, a színész eszköztelenül is mi­lyen nagyszerűen fejezte ki az éhség, a szeretet, a gyász érzését! Kulesovot azonban kévéssé érdekelte a szovjet ' valóság, így vágáselméleti kí­sérletei saját játékfilmjeiben nem hoztak kimagasló ered­ményeket. Egy rigai születésű mérnök, majd színházi rendező, Szer­gej Eizenstein volt az, aki nemcsak a filmvágás jelentő­ségét ismerte fel, hanem azt is, hogy a megtalált új mű­vészi kifejezési eszközöket a valóság új forradalmi voná­sainak bemutatására kell használni. 1925-ben — a va­lódi események után húsz esztendővel — elkészítette a Patyomkin páncélos-t, amely nemcsak tartalmával hatott forradalmasítóan, hanem a világ filmművészete számára is új utakat nyitott. Amikor 1958-ban a brüsszeli világki­állítás alkalmából mintegy háromszáz rendező szavazott arról, melyik a. világ legjobb tizenkét filmje, az első he­lyen, a legtöbb szavazattal a Patyomkin páncélos végzett. Az élvonalban Eizenstein, Pudovkin, Dov- zsenko, Romm, Kozincev és a mai fiatalok: Csuhraj, Tar- kovszkij, Koncsalovszkij, Pan­filov jelképezik azt a sort, ami már ötven esztendeje reprezentálja a szovjet film- művészetet. Ez a filmgyártás mindig biztosította, néha több, néha kevesebb filmmel, hogy a világ filmművészetének él­vonalában képviseltethesse magát a Szovjetunió. Bernáth László Haja sötét volt... Haja sötét volt, mint az éjfél, Szeme szikrát szórt, mint a Nap, Bőre puha volt, mint a bársony, Teste igéző alabástrom. Szép volt miként a gondolat. Az első este megcsókoltam, Másnap vadul karomba zártam, S mikor végül harmadnap este Rájöttem, hogy üres a lelke Már megbántam, hogy rátaláltam. Csonka Dezső Édes őszi lárma Szüretek méz-illata s dongakongás hív haza várnak régi őszök Gesztenyefa pagoda könnyet ejtő sátora árnyában időzök Drótkarikán gesztenye kis koronám ékszere parázslana lángban zöld csillagok köldöke nesztelenül feltörne öreg diófákon Delavári muskotály nagyapám ki halott már s csillag-szüret várna Mustban fuldokló darázs mélyről izzó tűzrakás édes őszi lárma. Kiss Dénes NÓGRÁD - 1972. november 19., vasárnap 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom