Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-18 / 272. szám

I Képekkel a siker utján Joe ‘Hill balladája W HA SOKRA ELSÜTÖM A I l NET MUSKÉTÁT, ALIGHANEM JÖlDOKE ELVESZEM A VADAK KEDVÉT ATTÓL. HOGY RAMTORJENEK. jfl HÓNAPOKIG azzal tölt/ idejét, HOGY A LÁTHATÁRT KÉMLELI. EGY KAPOK... --------------­Közel két év hl jóformán el sem mer. MOZDULNI A KÖRNYÉKRŐL. AZTAN LASSAN VISSZATÉR A BÁTORSÁGA £6 ÚJABB FELDE - RITÖ ÚTRA INDUL. . ■ ~~~' é Tévedtem, a kannibálok -s^s NEM A SZIGETEN LAKNAK. CSAK ItanHI nr RENDEZIK BARBAR . —-Ml ^■r LAKOMA'/KATy. -v JRfe.gS JÖNNEK, Hét éve ala­kult meg a Me­gyei Művelődé­si Központban működő fotó- klub, hogy öisz- szeiogja a me­gye amatőr fotósait, és a szakköri foglal­kozásokon ma­gasabb szintű eiméleti és gya­korlati képzést biztosítson. Az eredmény hamar jelent­kezett. Az első sikert a Zala­egerszegen megrendezett országos nén- rajzi fotókiállí­táson érték el 1967-ben, ahoi a klub tíz tag­ja szerepelt ké­pével. Egy kö­zülük díjazás­ban részesült. Ezek után a Magyar Fotóművészek Szövet­sége és a Népművelési Intézet megbízta a fotóklubot 1968- ban az országos fotóművészeti kiállítás, valamint az országos felsőfokú tanfolyam megren­dezésével. 1968. óta minden hazai országos jellegű kiállí­táson sikeresen szerepel a fotóklub. A fotóklubok . ver. senyében, melyet minden év­ben Szegeden rendez meg a Magyar Fotóművészek Szövet­sége, a 29 meghívott klub közül 1969-ben negyedik, 1970- ben harmadik, 1971-ben első helyen végeztek. 1969-ben Koós Pált. 1970-ben Veres Mi­hályt meghívta a Magyar Fo­tóművészek Szövetsége a Gyu­lán rendezendő „Székely Ala- dár’-kiállításra. Koós Pál fotóművész „Jókedvűen” című alkotása A külföldi pályzatokon ts sikeresen szerepelt a klub: kollekciókkal, színes diasoro­zatokkal mutatkoztak be Győrben, Budapesten négy al­kalommal, Esztergomban, Mis­kolcon. Pécsett, Egerben, Veszprémben, Dunaújvároson, Békéscsabán. Gyöngyösön, va­lamint Drezdában és Beszter­cebányán. Tavalyelőtt létrehozták a fotógalériát. Havonta egy szer­zőt mulatnak be Salgótarján közönségének. Itt fotóművé­szek és amatőrök egyaránt szerepelnek. Az idén két ne­ves külföldi kiállítót is meg­ismerhettünk és ismerhetünk. Júliusban mutatkozott be Ed­ward Hartwig lengyel fotó­művész, s november 19-től az osztrák Állami-díjas Willy Hengl fotóművész kiállítását tekinthetjük meg. A jövő év is igen gazdag kiállítási programot biztosít. Márciusban lengyel fotómű­vésznő, júniusban moszkvai, szeptemberben német fotómű­vészeket látnak vendégül. Klubkollekcióval mutatkoznak be a francia fotóklubok, az osztrák, linzi fotóklub, a ha­zai klubok közül a pécsi, du­naújvárosi és a győri fotóklub. A tarjániak, akiket a múlt héten tüntetett ki a Művelő­désügyi Minisztérium a Kiváló címmel, meghívást kapott Győrbe. Linzbe és Párizsba, önálló kiállítás bemutatására. Köszöntjük a fotóklub tag­jait, akik zárt körben ma, szombaton ünnepük meg ki­tüntetésüket ! A diákok fórumai A parlament szóról az or­szág törvényhozó testületé jut az ember eszébe. Pedig ehhez a szóhoz már más fogalmak is kapcsolódnak. Ilyenek, mint úttörőparlament, diákparla­ment. :';t A tariulósorban levő ifjúság nagy fórumai voltak ezek me­gyénkben is. Alkalmak arra, hogy a diákok elmondhassák társaik képviseletében is kö­zös gondjaikat, kéréseiket, igényeiket továbbíthassák azoknak, akiknek módjukban áll ezeket teljesíteni. S ami a legfontosabb; alkalom volt valamennyi diákparlament a közéleti tevékenység gyakorlá­sara. Mert a közéletiséget tanulni és azt gyakorolni — két kü­lönböző • dolog. Diákok és fel­nőttek részéről egyaránt nagy erővel megszólaló igény az, hogy az iskola váljon a közé- letiség egyik terévé. De nem­csak ügy, hogy a diákok „meg­tanulják” a közéleti tevékeny­ség alapvető ismereteit, ha­nem úgy is, hogy ezzel pár­huzamosan alkalmazására is lehetőségük legyen. Az iskola tehát a közéletiség „gyakorló terévé” váljon. A diákparlamenteken el­hangzó úgyszólván valameny- nyi javaslat érintette ezt a té­mát: növeljék a diákok köz­életi szereplését. Kapjanak fó­rumot ezek a fiatalok gond­jaik, javaslataik elmondására, és legyen, aki meghallgassa, megszívlelje szavukat. Nos, a diákparlamentek ilyen fórumok voltak. Eljöttek a fiatalok közé a pedagóguso­kon kívül a közoktatás, köz- művelődés vezetői és munka­társai, s ott ültek a parla­menteken politikai és társadal­mi életünk szervezeteinek, testületéinek vezetői. Értő fü­lekre találtak tehát a diákok szavai, „elsőkézből” kaptak vá­laszt kérdéseikre. Javasolták a diákok a par­lamenteken. hogy a KISZ- alapszervezetek adjanak a fi­ataloknak olyan megbízáso­kat. szervezzenek olyan kol­lektív akciókat, amelyek meg­valósítása során a diákok el­jutnak a lakóterületre, az ipa­ri és mezőgazdasági üzemek­be. Ezzel nemcsak szorosabb­ra vonják az iskola és az „élet” kapcsolatát, de így vá­lik a diák iskolai közéleti sze­replése valóban „iskolájává” a későbbi közéleti tevékenység­nek. Természetesen közéleti sze­replés és iskolai demokratiz­mus egymástól elválaszthatat­lan kategóriák. A parlamen­tek a diákok iskolai demokra­tizmus iránti „érzékenységé­nek” nagyszerű bizonyítékai voltak. Szinte nem akadt olyan fiatal, aki a mikrofon mögé állva ne érintette vol­na az Iskolaélet szocialista de­mokratizmusa kiszélesítésének szükségességét. Többen sür­gették például, hogy a szak­munkásképző intézetek rend­rendtartása kerüljön köze­lebb a gimnáziumok és szakközépiskolák rend­tartásához. A szakmunkásta­nuló fiatalok külön javasol­ták, hogy hozzák létre az in­tézetekben az érdekvédelmi tanácsot, mert gyakoriak a panaszok a szakmunkástanu­lók jogtalan túlóráztatására, nem szakmájukban való fog­lalkoztatásukra. Sok kifogásra adnak okot a magatartás és a szorgalmi je­gyek kialakítási módszerei. A diákok hangot adtak annak a véleményüknek, hogy ezek az osztályzatok nem fejezik ki a nevüknek megfelelő tartal­mat. A gyengébb tanuló szin­te „automatikusan” gyengébb szorgalmi jegyet kap, holott lehetséges, hogy a viszonylag rosszabb osztályzatot is az át­lagosnál jóval nagyobb erő­feszítéssel éri el. A középis­kolások többsége helyesnek tartja, hogy a két osztályzat összevonásával oldják meg a problémát, vagy ha erre nincs mód, úgy kapjon az osztály vagy a KISZ-alapszervezet beleszólást ezeknek a jegyek­nek kialakításába, hiszen az egy közösségbe tartozó diákok ismerik egymást legjobban. A diákok jól látják, hogy a közéletiség fejlődésének és a demokratizmus eszközei al­kalmazásának egyik alapvető feltétele az iskolai KlSZ-szer- vezetek vezetésének maga­sabb színvonalra emelése. A megyei diákparlament is ja­vasolta: szervezzék át a diák KTSZ-vezetők politikai kép­zésének, továbbképzésének rendszerét oly módon, hogy az megfeleljen a mai követelmé­nyeknek. Szendi Márta „A filmnek újra meg kell találnia a kapcsolatát a va­lóságos társadalommal” (Bo Widerberg) A hatvanas évek elején a fiatal svéd filmrendező nem­zedék avantgarde-ja szembe­fordult a skandináv film- és rodalomhagyornányokkal. Al­kotásaikban szabadulni akar­tak Sjöström, Stiller és Berg­man filmes, Ibsen, Zelma La- gerlöf, Strindberg irodalmi és Cierkeggard filozófiai — szá­mukra nyomasztó — öröksé­gétől. Példaképnek az olasz leorealizmust, a francia új íiullámot tekintették, a társa­dalmi valóságot, kereső kame­rájuk pedig az impresszionis­ta, improvizációs stílust, kö­vette. Az új filmes nemzedék leg- lagyobb egyénisége, hangadó­ja Bo Widerberg volt Pálya­futását prózaíróként kezdte és filmkritikusként folytatta: 1960-ban indulatos cikksoroza­tot írt a svéd film helyzeté­ről, szakértelme felkeltette az ..Európa Film” igazgatójának figyelmét, aki rögtön rende­zési lehetőséget is adott ne­ki. Widerberg élt is a lehe­tőséggel, s filmjei — „A gyermekkocsi”, a „Hollóne- gyed”, a „Szerelem ’65", a „Hello Roland”, az „Elvira MadigUn”, az „Adalen ’31” és végül a „Joe Hill balladája" — hamar nemzetközi hírnevet szereztek számára, a carmes-i fesztiválok állandó résztvevő­je lett. Nagymértékben iárult hozzá ahhoz, hogy Ingmar Bergman már nem egymaga jelenti számunkra a svéd film­művészetet. Legújabb, most bemutatásra kerülő ■ alkotása a „Joe Hill balladája", amelyben az „El­vira Madigan” romantikus szépségét egyesíti az „Adalen ’31" harcos elkötelezettségé­vel. A film témáját Wider­berg így foglalta össze: ..Ez a. film Joseph Hillström éle­tét meséli el, aki Gävleben, Svédország középpontjában élt és 1902-ben az Egyesült Államokba emigrált. A Világ Ipari Munkásai Szervezetének tagja lett, forradalmi dalokat kezdett írni, amelyeket bizo­nyos körök nagyon veszélyes­nek ítéltek. Salt Lake Cityben, ahová azért érkezett, hogy forradalmi agitációt fejtsen ki, egy fűszeres meggyilkolá­sával vádolták. Tagadása elle­nére, és mivel bizonyos sebei­nek eredetét nem volt hajlan­dó nyilvánosságta hozni, ha­lálra ítélték és ki is végezték 1915-ben." Az alkotás — noha történe­te a századforduló elején ját­szódik, nyilvánvalóan nem történelmi film, s nem csupán egy emlék, melyet a rendező a munkásmozgalom hőskora egyik mártírjának állít. A fi­gyelmes néző észrevehette, hogy napjainkban a filmmű­vészet szerte a világon gyak­ran nyúl vissza a társadalmi harc régebbi szakaszaihoz, a háború, az ember hősiességé­nek, megaláztatásának emlé­keihez. Az emlékezés segítsé­gével e filmek szembesítik a múltat és jelent, a képzelet és valóság újabb viszonylatait segítenek felfedezni. Azok az értelmi és érzelmi hatások, melyeket ezek az alkotások kiváltanak, a mélyebb meg­értést segítik, ami nélkül a társadalmi haladásért folyta­tott harcban való nagyobb fe­lelősségvállalás ma is elkép­zelhetetlen. Ezért időszerű Widerberg filmje is a ma em­bere számára. Ezt a politikai- gondolati tartalmat a tőle már megszokott módon — cselekményes történet kereté­ben, romantikus kellékek fel- használásával, helyenként a kalandfilmek külsőséges „em­lékezését” idézve — mondja el. Ezért érte az a vád Wi­derberget, hogy a szórakozta­tás céljára használja fel a politikát. Válasza a következő volt: „Nem az a célom, szórakozta­tásra használjam a politikát, hanem, hogy szórakozás címén rávegyem az embereket arra, hogy bizonyos, engem foglal­koztató kérdések iránt érdek­lődjenek.” Ezt a célt ebben a filmjében is maradéktalanul elérte. Eredeti tehetségén, el­kötelezettségén kívül köszön­heti ezt a csodálatos impresz- szionista képek sorozatát pro­dukáló Peter Davidsson ope­ratőrnek és az „Elvira Madi- gan”-ban megismert Thommy Berggren kitűnő alakításának. Korill Ferenc Vágott virágok A városiasodás, a korszerű lakáskultúra napról napra növeli a vágott virágok irán­ti keresletet. Ennek következ­tében a dísznövénytermesz­tés szerkezete is megváltozott. Fellendült a kaktuszgyűjtés, keresettek az alacsony szárú növények. Évente ötszázmillió forintot fordítunk virágra, de ebben még nincs benne a dísznövénytermesztés. A fel­mérések szerint 1975-re a la­kosság virágvásárlásra fordí­tott kiadásai meghaladják az egymilliárd forintot. Ez is bi­zonyítja, mennyire fontos egy olyan könyv, amely útmuta­tást ad a termesztéshez, a vi­rágok gondozásához és a gya­korlati szempontokat figye­lembe véve tanácsokat ad ter­melőnek és vásárlónak egya­ránt. Ilyen könyv Nagy Béla mű­ve, a Vágott virágok című könyv, amelyet a Mezőgazda- sági Kiadó jelentetett meg. Külön fejezet foglalkozik a vágott virágok kezelésével. Mit tegyünk, hogy a vázánk­ban pömpázó virág napokig friss maradjon? Erre is vá­laszol a könyv, amely hasz­nos olvasmány. Külön emlí­tést érdemel a sok érdekes fénykép, amely változatossá és mindenki számára érthe­tővé teszi a jó tanácsokat. Patyolat-felvevőhely Romhányhan A Börzsöny Vidéki Egyesült ÁFÉSZ nemesük a zöldségbol­tokban. ' hanem a vegyesbol­tokban is árusít vetőmagot, amelyből a lakosság igényeit teljes mértékben ki tudták elégíteni. A mezőgazdasági szakkönyvek terjesztését pe­dig úgy oldották meg, hogy a körzet községeiben árusítás­sal egybekötött kiállításokat rendeztek. Romhányban — az asszonyok kívánságára —, Pa­tyolat-felvevőhely létesült, Tolmácson pedig a jövő év­ben már permetezőgép áll a kiskerttulajdonosok rendelke­NCGRÁD - 1972. november18., szombat HÚSON NEM Z/ DICSÉRNI GYŐZI DICSÉRNI AZ ESZET, HOGY LAKHELYÉT AN­NAKIDEJÉN pa­lánkkal VETTE, KÖRÜL. NŐST LÖ­KÉSEKET VÁG A TALON £S VjOLO-, SAGOS ÉRŐDDÉ KÉPEZI KI _ OTTHONÁT. DECOB regénye ayomáo irta: CS. HORVÁTH TIBOR. rajzolta: SEBŐK IMRE Az úttörők karácsonya A pásztói Lovász József Művelődési Központ az óvo­dás korú gyermekek, s az általános iskola alsó tagoza­tos tanulói részére az őszi­téli időszakban számos lehe­tőséget kínál a játékra, szó­rakozásra. Az Állami Báb­színház előadásain túl, Az úttörőik karácsonya címmel járási, s nagyközségi jellegű gyermekúnnepséget rendez­nek december 21-én. Ezen a napon a kis látogatók egész napos programba kapcsolód­hatnak be. A rendezvény programja, amelyet a köz­pont a járási úttörőelnök-* séggel közösen állít össze, Margitay Ági: Hátamon a zsákom című műsorát néz­hetik meg, fenyőfát állíta­nak, s szárpos játékra nyílik lehetőség. Híva, a műemlékváros Megkezdték Hiva ősi üzbég város újjáépítését. Ezzel egy­idejűleg az egész várost épí­tészeti műemlékké nyilvání­tották. A lakásépítés művé­szettörténészek, régészek és történészek ellenőrzésével fo­lyik. A ritka műemlékváros középkori építészeti jellegének megőrzése mellett a lakóknak maximális komfortot biztosí­tani akaró építészek az új la­kónegyedet kis földszintes há­zakból alakítják ki. Az ala­csony épületek nem rontják el a híres minaretekkel tar­kított városképet. A hajdani erődben szállodák, éttermek, szuvenírboltok, ötvös- és fa­zekasműhelyek, könyvtárak és koncerttermek épülnek. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom