Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

Tjílou Brigád

Negyedszer az aranyért...

Másfél évvel ezelőtt egyik napról a másikra,1 minden előzetes bejelentés nélkül otthagyta brigádját és elment az úttenntartókhoz dolgozni a Tyi- tov Brigád vezetője a ZIM salgótarjáni gyárából.

— Elment a régi brigádve- zetö és ekkor engem választott meg a kollektíva. Azóta is igyekszem rászolgálni a munkatársak bizalmára — kezdi a beszélgetést Molnár István a húsztagú brigád vezetője, majd átnyújtja a brigád életének fontosabb eseményeit tükröző díszes kötésű brigádnaplót.

Belelapozva nyomban szembetűnik, hogy itt egy összeszokott, megértő, egymást támogató, szép erényekkel büszkélkedő munkáskollektíváról van sző.

Magját azok alkotják, akik már régen elkötelezték magukat a gyárral. Márton Béla 32, Sirkó Sándorné 17, Oláh Dávid József 25, Oláh Jenő 15, Hanzel Elemér 17 éve jár ide dolgözni. Patronálójuk, Gedő Sándor 19 éve járja a gyárat, a brigádvezető pedig 1961-bér kért bebocsátást.

Az elsők között kapcsolód tak be a szocialista brigádmozgalomba, Az idén már negyedszer fáradoznak az aranyért. Az a munka, amit végeznek, egész embert követel.

— Ha a tisztítóműhely biztosítja a szükséges munka. mennyiséget, akkor minden brigád teljesíti a normát,' sőt azon felül is — állítja határozottan a brigádvezető.

Ugyanez a szorgalom jellemzi őket, amikor a közösség érdekében végzett tennivalókról van szó. A legjobb társadalmi munkásokként tartják számon őket. Az ez évre vállalt 30 óra — személyenként — társadalmi munka helyett eddig átlagban 47—52 óra között teljesítettek. Megnyerték a tisztasági versenyt. Teljes létszámban részt vettek a vietnami és a kommunista műszakban, facsemetét ültettek, parkot létesítettek, tiltakozó táviratot küldtek az amerikai nagykövetségre Észak-Vietnam bombázásának megszüntetése érdekében.

Amikor a. kulturális vállalások kerülnek szóba, Molnár István így kezdi — mindany. nyian részt veszünk a szak- szervezeti politikai oktatáson. Ugyanígy cselekszünk, amikor a szakmai és a balesetvédelmi továbbképzésről van szó. A NÖGRÁD-ból pedig egy-egy cikket közösen is megbeszéA brigádvezető

Sirkó Sándorné, az egyetlen nő a kollektívában

lünk. A brigád többsége rendszeres könyvolvasó. Emellett gyakran járunk színházba.

— Mindannyian?

— Nem. Ez mindig attól

függ, hogy a szakszervezet

hány jegyet biztosít részünkre. Általában három—hat fő látogat egy-egy előadást. Állandó színházlátogató Nagy János, Oláh József és Gazsi József.

— Ingyen kapják?

— Igen. Ez Is egyik elismerése a munkának — folytatja az előbbi gondolatot a brigádvezető.

— És van becsülete?

— Nálunk igen.

Ha már a művelődésnél tartunk, érdeklődöm a brigád iskolai végzettsége felől.

— Ezzel nem állunk valami fényesen. A helybelieknek megvan a nyolc általános iskolájuk. a vidékről bejárók viszont adósak ezzel. Jelenleg Pozsgai Béla végzi a hét-nyolc általánost.

— És a többiek?

— Tudják, hogy a szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozása óta e téren is nagyobbak a követelmények. Egy kivételével, aki azt mondja, hogy neki jó úgy, ahogy eddig volt, mindenki tudomásul veszi, hogy tanulni kell. Bár a személyzetis még ez ügyben nem szólt nekünk. Csupán az a kérésünk, hogy az iskola a gyárban legyen.

— Miért nem fordítottak erre korábban nagyobb gondot?

— Mert az értékelésnél nem nagyon kérték számon. Egyedül a szakszervezet volt kíváncsi arra, hogy műveltségünket miként gyarapítjuk — válaszolja.

Nemcsak az általános műveltségben kell pótolniuk korábbi mulasztásukat, hanem a szakmai továbbképzésben is. A brigádvezetőn kívül még két tagnak van szakmunkás-képesítése. A többiek betanított munkások.

— Többen kérdezték tőlem a tagok közül, hogy a gyár vezetősége indít-e szakmunkásképzőt, mert azon szívesen részt vennének. Sajnos, akkor sem most sem tudok rá válaszolni, pedig jó lenne egy ilyen tanfolyam.

Még egy dologról kell szólni. Ezt másutt nem tapasztaltam. A csiszolóban 36 fős csoport dolgozik, ebből csak 20 tagja a szocialista brigádnak. Az a kívülálló, aki brigádtag kíván lenni, annak teljesítenie kell a felvételi követelményeket. Ezek: kifogástalan munka, beilleszkedés a kollektívába, társadalmi akció, sajtóolvasás, új dolgozókkal való foglalkozás stb. Decemberben döntenek arról, hogy kit vesznek fel idén a jelentkezők közül. Aki nem felel meg a követelményeknek, annak egy évet kell várni.

Végül megkérdem: negyedszer is elnyerik az aranyat?

Molnár István magabiztosan mondja:

— Ezért dolgozunk még jobban a hátralevő időben.

Eddig végzett munkájuk feljogosítja őket a bizakodásra.

V. K.

Egy községben történt, hogy a tavaszi vihar kidöntött egy fát, amely történetesen a kerítés közelében állt. Tetézte a bajt, hogy a fa nem gazdájának, hanem a szomszédnak a portájára zuhant, kidöntve közben a kerítést is. S mert a baj nem jár egyedül, olyan két szomszéd között esett meg mindez, akik nem voltak egymással beszélőviszonyban. Jó ok volt tehát a pereskedésre. Az elsőfokú bíróság a károsult keresetének helyt adott; a kidőlt fa gazdája fellebbezett, noha jól tudta, hogy másodfokon sem adnak neki igazat.

A következő eset viszont városban törté'nt- egy alkalmazott az éjszakái műszakban — elaludt. Csak a véletlenen múlt, hogy a rábízott értékekben mégsem esett kár. Miután már jó néhány kisebb nagyobb fegyelmezetlenséget korábban is elkövetett és fegyelmi büntetést is kapott, sőt figyelmeztették, hogy leg- * közelebb elbocsátják — az ügyből felmondás lett. Semmi kétsége sem volt az illetőnek afelől, hogy az elbocsátást megérdemelte, mégis, azonnal beadta fellebbezését a vállalati munkaügyi döntőbi- zott -ághoz, s amikor ettől a szervtől elutasító választ kapott, a területi döntőbizottsághoz fordult.

A törvényesség

másik

Látszólag a két ügynek semmi köze sincs egymáshoz, a lényeget tekintve azonban nagyon is hasonló a két eset: midkettőnél valaki visszaélt jogaival. S ebből a szempontból még az is közömbös, hogy állampolgári, tulajdonosi- vagy munkavállalói jogokról van-e szó. Tévedés ne essék: mindenkinek joga van ahhoz, hogy keresse az igazságát, s ha sérelem érte. azt orvosolják. De a joggal való visszaélés, ha' valaki eleve igazságtalan ügyben, csupán indulataitól hajtva szaporítja az aktákat, hátráltatja a hivatalok érdemi munkáját, bosszúságot, kárt, többletmunkát okoz állami és társadalmi szerveknek, hivataloknak.

Több mint hét évvel ezelőtt- a 2010/1965. számú határozatával intézkedett a kormány a panaszügyek intézésének továbbfejlesztéséről. Ez a határozat kimondja, hogy minden hivatal, intézmény köteles a hozzá beérkezett panaszokat megvizsgálni és azokra meghatározott időn belül érdemoldala

ben válaszolni. Panaszt lehet tenni rendőrségnél, az ügyészségnél, a bíróságnál, a tanácsoknál, a különböző vállalatok felettes szerveinél, vagy ellenőrző testületéinél és — nem utolsósorban — közérdekből a Népi Ellenőrzési Bizottságoknál. Rendszeresen érkeznek is különböző jellegű panaszok, bejelentések, illetve feljelentések mindezekhez a szervekhez, testületekhez.

Az esetek egy részénél bebizonyosodik, hogy a panasz jogos. az igazság kiderítése végett perre is szükség van, az állampolgárt — vagy a közérdeket — sérelem érte, amit orvosolni kell. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezeknek az ügyeknek csak a kisebb része ilyen. Sokan vannak, akik „ezt is megpróbáljuk” felkiáltással mondják el és írják le ugyanazt az ügyet tizedszer, vagy huszadszor is, minden illetékes — és illetéktelen — szerv, hivatal segítségét kérve.

így élnek vissza az alaptalanul panaszkodók, a notórius pereskedők a törvény adta

Két szanálás után NagySócon

Elkeserítő állapotok uralkodtak idén januárban Nagy- lócon a helyi 140 tagot számláló Munkás—Paraszt Szövetség Termelőszövetkezetben. Szétfagyott hűtők, idő előtt tönkrement mezőgazdasági gépek hevertek szerteszét. Az emberek kedvtelenek voltak, ezen nem is lehetett csodálkozni. Az 1970-es gazdasági évet kétmillió, a következőt már négymillió-harminchatezer forint veszteséggel zárták.

Az egyik rossz év után azért következett még rosz- szabb, mert a szanálási bizottság javaslatait nem hajtották végre, kiütköztek a környezethez való alkalmazkodás fogyatékosságai, a vezetés magalapozatlan fejlesztési döntéseket hozott, esetenként a felelőtlen gazdálkodás jelei is megmutatkoztak.

A türelmi idő lejárt, gyökeres változtatásokra volt szükség Nagylócon. Erre az elmúlt gazdasági év végén sor is került. A több éves veszteséges gazdálkodásért felelős vezetőket leváltották és bírósági eljárást kezdeményeztek ellenük. A szanálási bizottság ismét megvizsgálta a közös gazdaság talpraállítá- sának lehetőségeit és számos kötelező intézkedést hozott. A tavalyi hiányt állami támogatásból fedezték. Megfogadták-e az új vezetők az okos tanácsokat, új utakon vágtak-e az idei évnek Nagylócon — ez irányú tapasztalatok szerzésére néztünk- körül a főleg nőket és idősebb férfiakat foglalkoztató közös gazdaságban.

Ma sem fenékig tejfel az élet, hiszen az 1970-es kétmilliós veszteség fedezésére szanálási hitelt kaptak, ennek visszafizetését az idén kell megkezdeni. Ennek ellenére Simongáti Endre főagronómus óvatosan bizakodó. A szanálási bizottság előírásainak megfelelően új alapokon kezdtek gazdálkodni. Takarékossági intézkedéseket foganatosítottak. Az idén részesedésként kétmillió forintot fizethetnek. Az előjelek azt mutatják, hogy ezt nem is lépik túl. A vezetők létszámát felére, az irodai alkalmazottakét kétharmadára csökkentették. A főkönyvelői tennivalókat másodállásban végeztetik el. Ésszerű munkaszervezést hajtottak végre, a kézi munkaerő mennyiségét igyekezték csökkenteni. Nagyobb hangsúlyt kapott a gépi munkavégzés, a vegyszeres gyomirtás. Átalakították a termelés szerkezetét, - munkaigényes növények termesztésével nem foglalkoznak. Javult a munkafegyelem, mert a dolgozók idén rendszeresen megkapták havi fizetésüket. Az üzemanyagköltségekben 30 százalékos,.« az alkatrész-felhasználásban pedig 25 százalékos megtakarítást értek el.

Az eléggé széttagolt terület, mostoha természeti körülmények között 1324 hektáron gazdálkodó nagylóci közös gazdaság fő profilja a növénytermesztés. Elsősorban kenyérgabona, takarmánygabona. kukorica, pillangós takarmányok és zöldborsó termesztésével foglalkoznak. Az állattenyésztésben felszámolták a gazdaságtalan sertés- ágazatot. A meglevő 200 szarvasmarha és 750 juh takarmányozása nem okoz különösebb gondot.

A „dús fantáziával” megáldott korábbi szövetkezeti vezetők 1970-ben melléküzemágként . bizsúrészleget létesítettek. Fagyöngyöket, nyakláncokat, deréköveket, kávéskanalakat állítottak elő. Csupán arról 'az apróságról feledkeztek meg, hogy az előállított termékeket értékesíteni is kell! Nem végeztek piackutatást, így nem lehet csodálkozni azon, hogy egy idő után már csak raktárra termeltek. Az üzemet azóta felszámolták, de még most is félmilliós raktárkészlettel rendelkeznek, amely nem kell senkinek sem ...

Az előzetes felmérések szerint — bár a gabona nyári betakarítása nem úgy sikerült mint tervezték — az idei gazdasági év , befejeztével már nem lesz veszteséges a nagylóci közös gazdaság. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy az új vezetők elfogadták a szanálási bizottság intézkedéseit, ■ takarékossággal, körültekintő munkaszervezéssel, a termelésszerkezet ésszerű átalakításával véget vetettek a pazarló gazdálkodásnak, megalapozatlan intézkedéseknek. Két szűk esztendő után manapság már bizakodnak Nagylócon.

Rozgonyi István

Nem várnak csodára

Az elnök szobájának falát oklevelek díszítik. Az egyiket az 1970. évi szarvasmarha- hús-termelési verseny első helyezéséért kapták a tsz-szö- vetségtől. A másikat a tavalyi tej termelési verseny eredményeként. Van itt oklevél a takarmánybetakarításért, az erőgépek teljesítményéért és hirtelen nehéz is lenne felsorolni, még miért. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a felsőpetényi mezőgazdasági szövetkezetiek állják a versenyt.

Nem nagy, mindössze kétezer hold összterületen, ebből alig több mint ezer hold szántón gazdálkodnak. A szövetkezet és az egész falu közös érdekét összekapcsolva, ipari melléktevékenységgel is foglalkoznak, és tegyük hozzá, gyümölcsözően. Amikor ott voltunk, az elnök Budapesten járt. Grenács József főkönyvelő és Fülöp Károly gépcsoportvezető az őszi munkákról beszélgettek. Most érthetően ez a legfontosabb téma.

— Kenyérgabonából 350 holdat vetünk. Eddig 80 holdon végeztünk. A talajelőkészítés jó ütemben halad. Október 20-ra szeretnénk befejezni a

joggal. Beadványaik, leveleik és minden rendű-rangú irományaik elolvasása, az abban foglaltak kivizsgálása, az érintettek újra meg újra való meghallgatása, jegyzőkönyvek felvétele stb. — mind rengeteg időt, fáradságot kíván, s nem utolsósorban sok pénzébe kerül az országnak.

Üj törvényeket alkotott az országgyűlés nyári ülésszakán: a bíróságokról és az ügyészségekről szóló törvényeket. Mindkettő hangsúlyozza, hogy a szocialista törvényességet nemcsak a törvénykezés szerveinek. de minden állami és társadalmi szervnek, valamennyi állampolgárnak védenie kell. Ez a védelem megkívánja, hogy mindenki korlátozás nélkül gyakorolhassa jogait, másrészt pedig azt, hogy a jogokkal senki ne éljen vissza. Állampolgári, de egyszerűen emberi öntudaton is múlik ez. Csupán azt kell hozzá végiggondolni, hogy az indokolatlan, alaptalan pereskedéssel, komolytalan panaszokkal, a valóságnak meg nem felelő bejelentésekkel is lehet a szocialista törvényességen csorbát ejteni.

Várkonyi Bűdre

vetést — tájékoztatnak.

Az őszi munka nemcsak ebből áll.

— A silónak valót 80 holdról betakarítottuk már. Jól fizetett, 120 vagon termett. A 38 hold kukoricával is végzünk időben. A tarlókat mindenütt felszántottuk. Eddig 130 hold mélyszántást végeztünk, összesen 600 hold lesz. Megvan az erő is hozzá. Hat új MTZ és egy ugyancsak új Zetor, két hároméves Szuper és egy régebbi DT dolgozik. Nyújtott, illetve két műszakban dolgoznak az erőgépek — újságolják, azután más témára váltunk. Mi Járható a gazdasági évtől? Hogyan alakul a jövő? Vajon az idén is sikerült állniuk a versenyt?

Nem dicskvő emberek a felsőpetényiek. A beszélgetés során azonban csakhamar kiderül, hogy a szövetkezet „pénzügyminiszterét”, a főkönyvelőt is ezek a kérdések mind jobban foglalkoztatják, ahogy az év vége közeleg. Panasszal kezdi.

— Sajnos, a búzatermés nem sikerült. Négyszáz holdon kenyérgabonát termeltünk, de egy részét csak takarmánygabonának tudtuk értékesíteni. Ez kétmilliós árbevétel-kiesést jelent, amit másból kell pótolnunk Abban bízunk, hogy a 10 milliós eredményünk azért meglesz. A szabályozók miatt viszont nem mindegy, hogy miből? Tavaly hatmillió 200 ezer forint volt a tiszta nyereség. Ennél több lesz az idén. Ügy terveztük, hogy a bevétel 55 százalékát az alaptevékenység adja és az ipari termelés a többit. Tudjuk-e ezeket az arányokat tartani? Ezen fő a fejünk.

— Mezőgazdasági bevételünk 60 százaléka állattenyésztésből, helyesebben szarvasmarhatartásból származik. Ennek megvan a takarmánybázisa, mert 200 holdon takarmánygabonát, 400 holdon pillangósokat termeltünk. Van mintegy 70 hold mesterségesen telepített legelőnk és 130 hold rét, amit lecsapolással, belvíz- rendezéssel kell művelés alá venni. Van 470 darab szarvas- marhánk, ebből 90 tehén.

— Milyen a fejési átlag?

— Egyre javuló. Tavaly 2976 liter volt, erre az évre 3200 litert terveztünk és a jelekből ítélve elérjük a 3400 litert tehenenként. Abrakot alig használunk, viszont saját kocsival hetenként kétszer hozunk sörtörkölyt Kőbányáról. Ezt adagoljuk a takarmányhoz.

— Mibe kerül egy liter tej?

— A takarmány költsége 2,20, az összköltsége 3 forint 70 fillér és 4 forint 6 fillért kapunk érte. Tehát nyereséges. A hizlalás is. Kiszámítottuk, hogy az állami ártámogatást is beleértve, kilónként 3 forint hasznunk van a szarvasmarha-hizlaláson. Az idén 7 vagon marhahúst értékesítettünk már. A jövőben feltétlen fejleszteni akarjuk ezt a termelési ágat. Itt a községben a háztáji kínálatot, ami 30—40 darab évente, azt felvásároljuk, Hozturik Borsosberény- ből is továbbtartásra, hizlalásra.

Nálunk nem a kihasználatlanság okoz problémát, hanem a férőhely. Összesen 300 férőhelyünk van a télre, de 470 szarvasmarha. Ebből még 70-et értékesítünk, de 100 te- leltetését szabadfartásos módszerrel kell megoldanunk. Egy 100 férőhelyes istálló kellene már most, de csak ezután épül. Megvan rá a pénzünk.

Egy másik gondunk is van. Szeretnénk megtartani a jövőre több növendéket. Erőnk, takarmányunk lenne hozzá, de akkor viszont az arányokkal lesz baj. A szabályzók késztetnek bennünket az értékesítésre, hogy pótoljuk a kétmilliós búzakiesést. Van ugyanis két ipari üzemünk. Innen eljárni szinte lehetetlen. Itt viszont 40 nőnek sikerült a pizsamagyártással munkaalKalmat biztosítani. A Minőségi Férfifehérnemű Ktsz- nek bérmunkában havonta 10 ezer darab készül. Évi 2,5 milliós árbevételt jelent. A könyvkötészet is bérmunka tulajdonképpen, amivel 90 dolgozó helyi foglalkoztatása oldódott meg, és mindössze két szakember van. A termelőszövetkezetnek másfél milliós tiszta nyereséget jelent. Ha nem foglalkoznánk vele, nem lenne helyi jnunkaalkalom. A melléktevékenységből évi 8 milliós árbevételünk származik — mondta a főkönyvelő.

Felsőpetényben a megye területileg egyik legkisebb terül előszó ve kőzetében, az idén sem lesznek szanálási gondok. Pedig az adottságok itt sem jobbak, mint másutt. A melléktevékenységei leszámítva, az alaptevékenységben is igen jelentős eredményeket értek el, és jól alkalmazkodtak az adottságokhoz.

Bodó János

NÓGRÁD — 1972. október 13., péntek 3