Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

U/ gyárrészleg, új termékek Romhán yban A szécsényi termelőszövet­kezet egyik legnagyobb gond­ja, hogy nincs kálisó. Pedig nyakukon az őszi szántás, mintegy 700 hold búzát akar­nak vetni és a 200—250 hold burgonya alá is nagyon kelle­ne a műtrágya — mondta Bo­ros Béla elnök. — Talán nem rendelték meg idejében a műtrágyát? Ezt a könnyelműséget nem tehetik, az AGROKER-nél idejében megrendelték, de a harmadik negyedévre ütemezett mennyi­séget még nem kapták meg, pedig szeptember utolsó napja már régen elmúlt. •Az őszi munkákkal, a vetés­sel nem lehet várni, de mű­trágya nélkül jó termést nem remélhetnek. A szécsényi tsz vezetői sürgették a műtrágyát az AGROKER balassagyarmati telepénél, sőt Budapesten, a trösztnél is. Ismeretes, hogy a kálisót külföldről szerezzük be. A gyá­rak egyenletesen termelnek, de gond a szállítás és a raktáro­zás, a mezőgazdaság őszi csúcsigényét nem tudják tel­jesíteni. Különösen hátrányba kerülnek a kis teherbírású, szárnyvonal melletti gazdasá­gok. Ugyanis külföldön a nagy vagonokat pakolják meg, ott aligha számolnak azzal, hogy az Aszód—Balassagyarmat— Szécsény vonalon csökkentett súlyú vagonokat lehet szállí­tani. A szécsényi tsz a tartalék műtrágyát már felhasználta, kölcsön is kért, már távolabbi vasútállomásról is hajlandó lenne szállítani, ezt a többlet­költséget is vállalná, mert a műtrágya sürgősen és nagyon kell. Mi a szécsényi példát em­lítettük, de bizonyára más gaz­daság is került ilyen szorult helyzetbe. Szeretnénk emlé­keztetni arra, hogy a szállítá­si és a raktározási gondok mi­att az AGROKER megállapo­dásokat iparkodik kötni a gaz­daságokkal: az első negyedévi műtrágyaszükségletet leszállít­ják ősszel és a tél elején, de azt csak jövőre kell fizetni. Az AGROKER hitelezi az árut, a gazdaságoktól a tárolást ké­ri. Azt hiszem nem kell bi­zonygatni, hogy ez a megol­dás kedvező a gazdaságoknak, mert az a biztos, ami náluk van, amikor szórni kell a mű­trágyát, nem kell a vagonra várni, Balassagyarmatra és Pestre szaladgálni. A nitrogén- műtrágya fóliazsákokban van, azt könnyű tárolni, ha akar­ják, találnak helyet. >»" 1 1 ............ . . i ■' 1 ............................... 1 S zőlő és körte Gondterhelt a pásztói tsz kertésze, Kárpáti István. Nincs mire várnia, az idő semmi jó­val nem biztat. A gyümöl­csöt érlelő őszi napsugár már nem szól bele a termés minő­ségének alakulásába, hozzá­láttak hát a szürethez a Muzslán. Halk szavú ember Kárpáti. — A szőlőt is, a téli körtét Is szedjük. Látványnak is szép ez a Mátra-aljai gyümölcsös. Sok nyári vészt átélve érkezett el a termés a beérésig. Például a szőlő szomszédságában egy másik szőlőtáblát a nyáron valósággal leborotvált a jég. Ahol most szüretelnek, vala­mi természeti csoda folytán megmaradt a termés. A fő­kertész azt mondta, hogy nem az az igazi az idén a szőlő, mert kevés volt a napos idők száma. Azért persze verseny- képes a muzslai fürt. Haszno­st pincéjükben már préselik is. Folyik a must és finom. A fő­kertész óvatosságra int. — Finomnak finom, csak a cukortartalom alacsonyabb a szokottnál... De nemcsak szőlő, hanem körte is termett a Muzslán. Erre büszke igazán a főker­tész. Szinte beszélnek a szép színű gyümölcsök. Rogyadozik alattuk a fa. Harmincnyolc holdon pompázik a költés. Igazi téli körte. Tizenöt va­gonnal számítanak róla le­szedni. — Annyi meg is lesz ebből’ a téliből, öt vagonnal elad­tunk a nyári fajtából... Nem csupán megtermelni gond a gyümölcsöt, hanem na­gyobb annál betakarítani. Kü- lön-külön kell mindahányat leszedni. Ezt is óvatosan, ne sérüljön meg a körte. Még így, leszedve is érlelődnie kell. Akkor lesz aztán igazi, zama­tos gyümölcs belőle. A ker­tésznek a tárolás gondot okoz. — Nincs olyan helyünk, ahol tárolhatnánk a körtét. Kénytelenek vagyunk eladni... Tulajdonképpen ez a leg­főbb céljuk: értékesíteni a ter­mést, de nem mindegy, hogy mikor. Az ügyesebb kereske­dők kiszimatolták a kényszer- helyzetüket. Jöttek alkudozni a gyümölcsre Debrecenből is. Abból üzlet lesz! Ugyanis vit­tek mintapéldányokat, amit ha a debreceniek meglátnak, nem tudnak neki ellenállni és megvásárolják. A kertész ezért is nyugtalankodik. A megyé­ben szeretné eladni, csakhogy nem tudtak még megegyezni a megyei kereskedelmi szer­vekkel. Várni pedig nem le­het. A körte leszedéséhez ezer munkanapra van szükség. Hívtak tehát iskolásokat, tár­sadalmi munkásokat, ott dol­gozik a tsz tagságának egy része is. Amikor a kukorica­töréssel végeznek, minden mozgatható ember a gyümöl­csösbe megy. — Hol tároljam azt a ren­geteg gyümölcsöt, amit ilyen nagy hirtelen leszedünk. Kénytelenek vagyunk eladni, annak, aki azonnal viszi... — mondta Kárpáti István. Ebben igaza is van. Ilyen gondokkal telik a kertész éle­te, amikor a Muzslán folyik a szüret, zajos a határ a szí­nesedő Mátra lábánál. B. Gy. Diáklányok segítenek a körtét leszedni. NEM HISZEM, hogy szebb, izgalmasabb feladatot kaphat egy fiatal szakember, mint azt, hogy bábáskodjék annak az új, modem gyárrészlegnek a felépítésénél, amelynek ké­sőbb az irányítása is rá vár. Így van ezzel Róka Mihály is Romhányban. Gyárrészlegve­zető ott, ahol ma még az épí­tők, a szerelők dolgoznak. Mo­zog itt minden, mint a méh­kasban. Naponta van öröm, amikor egy-egy új gép, vagy berendezés annyira elkészül, hogy próbálni lehet.­A gyárrészleg építésének előzményei vannak. A romhá- nyi Cserépkályhagyér neve megváltozott. Ma már rom- hányi Építési Kerámiagyár. Nem véletlen ez. Hajdan hír res amit a romhányi kályha­csempe olyannyira, hogy nem győzték az igényeket kielégí­teni. Ma viszont kénytelenek az udvaron is tárolni a kály­hacsempét és ha rendelést kapnak, gyorsan teljesítik. Nem a csempe lett silányabb, hisz’ korszerűsítették a gyár­tást. Esztétikailag is szebb csempéket állítottak elő, bőví­tették a választékot. Ahogy mondani szokták, minden le­hetőt elkövettek a piac bőví­tése érdekében, de az igények csökkentek és kedvező válto­zásra a jövőben sem számít­hatnak. Falburkoló csempéből vi­szont egyre növekszik a keres­let és az igényeket valószínű még sokáig nem tudjuk kielé­gíteni maradéktalanul. Így született az elhatározás 1970- ben, hogy Romhányban felépí­tik a falburkoló csempét gyár­Szerződés­kötések Javában tart az őszi-téli zöldségfélék felvásárlása, ám az ország éléskamrájának fel­töltésével egyidejűleg már a jövő évi árualapok biztosítá­sára kötik a szerződéseket a MÉK-ek, a Zöldség-gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés tagvál­lalatai. Most is elsősorban a termelőszövetkezetekkel, ál­lami gazdaságokkal és ÁFÉSZ- ekkel szerződnek, hogy előte­remthessék az 1973. évi za­vartalan ellátáshoz, az ex­portforgalom lebonyolításához és az állami ipar alapanyag- igényeinek kielégítéséhez szükséges árut. Mindehhez az előirányzatok szerint korai nyári-őszi bur­gonyából 22 ezer, zöldségfé­lékből 50 ezer, különböző gyü­mölcsökből pedig 60 ezer, ösz- szesen tehát 132 ezer vagonnyi áru lekötése szükséges. (Az állami konzerv-, szesz- és hű­tőipar a zöldségfélékből nyers­anyagszükségletének mintegy 90, gyümölcsökből pedig 55 százalékát közvetlenül a ter­melőktől szerzi be, és a MÉK- ek ezt csupán kiegészítik zállításaikkal.) Az egyesülés tagvállalatai az eddiginél jobb, bőségesebb zöldségellá­tás érdekében növelni kíván­ják a zöldborsó, zöldbab, pa­radicsom, zöldpaprika és gö­rögdinnye termelési volume­nét. tó részleget. A 85 milliós be­ruházás megvalósításához ta­valy kora tavasszal kezdtek, de a jövő év elejétől már ter­melni kell az új gyárrészleg­nek. — ITT KEZDI az anyag az útját — mutatja Róka Mihály. — Ez az iszapgyártó gépsor már kész, működik. Amott az atomizer — a porlasztó-szárí­tó — is kész már. Időközben a szükséges présporgyártási kísérleteket is elvégeztük. Tel­jesen új technológiát alkalma­zunk az iszapolásnál is. Az olasz SACMI cégnél végezték el a szükséges kísérleteket az általunk küldött kurdi és kis- terenyei alapanyagból. A gyár­tástechnológiát és a fonto­sabb berendezéseket, présgépe­ket, szivattyúkat, a kemencék olajégőit, a szükséges műsze­reket is ők szállítják. Két olasz főszerelő irányításával folyik a munka — mondja. A nyersgyártás berendezé­seiből ítélve szinte nem is lesz kézi munkára szükség. Az elő­készített alapanyag szállító- szalagon, majd szivattyúrend­szeren teszi meg az utat a présgépekig. — Valóban kevés kézi mun­ka lesz, de azért a leszedés, a kocsikra rakás és végül a késztermék válogatása emberi munkát igényel. Ha ez az üzem elkészül, évi félmillió négyzetméter falburkoló csem­pét gyárt. Létszámigénye mindössze 100 fő lesz, tehát sokkal termelékenyebb a je­lenlegi csempegyártásnál. Ezt bizonyítja az is, hogy évi 12 milliós nyereséget kell hozni ennek az üzemrésznek — ka­pom a felvilágosítást miköz­ben a kemencét nézzük. — Ez az úgynevezett biszk- vit kemence, ami az első fá­zisban elkészült és már el­kezdték felfűtését. Jelenleg 550 fokos a hőmérséklete, ami folyamatosan növekszik és hónap végére eléri az ezer fo­kot. Gyakorlatilag ekkor kez­dődhet a blszkvit — a máz nélküli falburkoló lapok gyár­tása. Ezeket a lapokat egye­lőre tároljuk és amikor már a mázas kemence is kész lesz, akkor készül a végtermék. Az utóbbi begyújtása november közepén várható, tehát ^decem­ber közepétől már teljes lesz a próbaüzem. Ez azt jelenti, hogy a határidőt tartjuk. — A SZÜKSÉGES máz anyagát is itt gyártjuk a frjt- telőüzemben. Ez április óta termel és természetesen, ipar­ágon belül másoknak is szál­lít — mondja a gyárrészleg­vezető, akinek a lelkesedése, úgy érzem, egy pillanatra sem csökkent, pedig mindent vé­gigjártunk és volt mit meg­magyaráznia. Végül arról is tájékoztat, hogy ezzel az új üzemrésszel nem állnak meg a fejlődés útján. A Romhány II. néven már megkezdődött mintegy 100 milliós új beruházással a jelenleg kályhaceempét gyár­tó üzemet alakítják át falbur­koló, illetve parlóburkoló la­pok gyártására. Ennek befeje­zése után már évi 130 milliós termelési érték elérését tűzték célul. Bodó János Műszaki napok megyénkben Szlováh vendégelőadó az É MÁSZ- szék házban A műszaki napok esemény- sorozatában tegnap tartotta a Magyar Elektrotechnikai Egye­sület Nógrád megyéi cso­portja első rendezvényét az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigaz­gatósága közreműködésével a vállalat salgótarjáni székházá­ban. Erre az alkalomra négy­tagú szlovák küldöttség érke­zett városunkba: Jan Kocs- vara, a Közép-szlovákiai Áramszolgáltató Vállalat igaz­gatóhelyettese, Rudolf Gros- happel a losonci, Jan Lehocz- ky, a rimaszombati üzemigaz­gatóság vezetője és Jan Hrcska a vállalat technikusa. A rendező szervek felkéré­sére először szlovák vendé­günk, Jan Kocsvara igazgató- heíyeues tartott előadást az egybegyűlt szakemberek előtt a markolópréssel előállított villamos kötések szabadveze­téken és kábelhálózaton törté­nő alkalmazásáról és az üze­mi tapasztalatokról. A módszer nálunk még nem eléggé elterjedt, csak Miskolc és Salgótarján rendelkezik egy-egy szlovák, illetve nyu­gatnémet markolópréssel, ho­lott alkalmazása feltétlenül előnyös lenne. Amint a ven­dégelőadó elmondotta, ez a kötésmód a csavaros kötések­nél sokkal megbízhatóbb, tar- tósabb, ezenkívül gyorsabban előállítható, így olcsóbb és gazdaságosabb. Légvezetékek­nél, földkábeleknél, kábelsa­ruknál és kábelhüvelyeknél egyaránt bevált a markoló­prés. Szlovák vendégeink az elő­adás után különböző kötés­mintákat mutattak be a szak­embereknek, majd az üzem- igazgatóság udvarán a gya­korlatban is elkészítették eze­ket a kötéseket. Filmvetítés is szerepelt a nap programjában. A szakemberek eredeti olasz filmeket láthattak az elektro­technikában alkalmazott mű­szaki újdonságokról. A vetítés külön érdekesség^ hogy a filmeket hazánkban elsőként Salgótarjánban mutatták be. Részt vett a MEE rendez­vényén Burgon László, az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat műszaki igazgatóhelyettese és közvet­len munkatársai, ott voltak több társigazgatóság képvise­lői is. Holnap ismét találkoznak a villamossági szakemberek az ÉMÁSZ-székházban. Futó István igazgató, az Állami Energetikai és Energia-bizton­ságtechnikai Felügyelet képvi­seletében az energiagazdálko­dás időszerű kérdéseiről, utána Scholcz Lajos, az ÉMÁSZ sal­gótarjáni üzemigazgatóságának üzemigazgató-helyettese a Nógrád megyei villamosener- gia-szolgáltatás feltételeinek alakulásáról ad tájékoztatást. Az előadásokat filmvetítés kö - veti. Miniatűr A legutóbbi időkig azok a japán mesterek tartották a könyvminiatürizálás rekord­ját, akik 3x3 milliméteren nyomtatták ki az olimpiai es­kü szövegét. Ezt a csúcsot döntötte meg most a lengyel Zigmund Szkocni katowicei építészmérnök, akinek ez a győzelem 35 évi munkájába került. Nem szó szerinti ér­könyvek telemben — hiszen mimköny- vén (Kopernikusz életrajza 2x 2,5 milliméteres formátumban.) mindössze fél évig dolgozol., 35 évvel ezelőtt kezdett el vi­szont foglalkozni ezzel a kü­lönös hobbyval. Ez idő alatt 30 miniatűr könyvecskét ké­szített, amelyek között kiemel­kedő személyiségek életrajzit és számos verseskötetet t lá- lunk. NÓGRÁD — 1972. október 11., szerda j} /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom