Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

Szellemvonat vUa indul, holnap érkezik A hideg, kék fényben némán és elhagyatottan áll a hatvani vasútállomás épülete. Tizenegy óra el­múlt. A nappal oly mozgal­mas peronok üresek. Ritkán látni egy-egy vasutast. Né­hány utas behúzódott a váróterem melegébe. fzemélyvonat indul Salgótarjánba, a harma­dik vágányról, egészen elöl­ről. A vonat 23 óra 25-kor indul. A megafon hangja is jóval halkabb, mint nappal, de akkora a csend, hogy így is meghallható. Csak néhány mozdony hangja hallatszik az állomáson. A villanyosok halkan züm­mögnek, a gőzösök pedig néha sziszegő hang kísére­tében párafelhőt pöffente- nek ki. Felszállók az utolsó kocsiba. fölét van Az utolsó két kocsiban hibás lehet a világítás, vagy takarékossági okokból nem gyújtottak fényt. Né­gyen utaznak. Mellettem egy idős vasutas ül. Most járt le a 12 órás szolgálat. Fáradtan megy haza. — Hogyan bírja az éj­szakázást? — Bírom kérem, már megszoktam. Harmincegy éve dolgozom a vasútnál, ’41-ben kezdtem el. Átéltem a nagy bombázást is... Most 24 óra szabad idő kö­vetkezik. — Mivel tölti a szabad időt? — Ki kell aludnom ma­gam, aztán megyek a kert­be. Szeretek kertészkedni, főképp a dinnyével foglal­kozom szívesen. Ez évben ugyan igencsak rossz volt, mikor jöttek a vejemék, kikerestem nekik egy szeb­bet, ikrás is volt, de nem volt olyan édes. Kovács János váltókeze­lő Szurdokpüspökiben szállt le. Mikor elindult a vonat, még integetett. Hét éve van a nyugdíjig, s ad­dig még sokszor kell éjfél­kor hazamennie. Hárman maradtunk a kocsiban. Úti- társaim — egy férfi és egy nő —, nagyon el vannak foglalva egymással. Nem zavarom őket. Cliadúlok előre, hátha találok valakit, aki­vel el lehet ütni az időt hazáig. Itt is, ott is egy-egy utas alszik. Nem ébresztem fel őket, csak találgatom, miért ezzel a vonattal jön­nek? Ez a fiatalember sö­tét ruhában, nyakkendővel talán Budapesten ' volt színházban. Az a munka­ruhás férfi valószínűleg le­késte a műszak végén a vonatot, s most ezzel megy haza. Mellette kibontott sörösüveg, kevéske lé az alján. A három kártyázó is így járt, akiket a szomszéd fülkében . láttam. Gyakor­lott mozdulattal tologatták a tíz-húsz filléreket a tér­dükre fektetett feslő bőr­aktatáskán. Látszik rajtuk, hogy évek óta csinálhatják. «4 következő vagon üres Nem tudom, k: érzett már hasonlót, én kísértetiesnek találtam az üres, félhomá­lyos vasúti kocsit. A fekete ablakok mögött mozdulat­lan a sötétség. Olyan, mintha a vonat soha nem állna meg többé. Gyorsan továbbmegyek. A követ­kező kocsiban egy házaspár utazik. A nagy bőrönd va­lószínűvé teszi, hogy üdül­ni voltak. Nem csalódtam. Király Nándor és felesége Gyulán, üdülőben töltötték a szabadságukat. Jöhettek volna korábbi vonattal is, de úgy gondolták, búcsú­zóul még egyszer megmár­tóznak. Szerencséjük volt, végig jó volt az idő. Hol­nap még nem dolgoznak, kipihenik az üdülés „fára­dalmait”. f Zoliba megyek válaszolta a fiatalember a szomszéd kocsiban. A szür­ke munkaruháról megpró­báltam találgatni, de a végén ő mondta meg mi az a szoli, illetve szolgálat. Diesel-mozdonyvezető. Ti­zenkét órát kell dolgoznia, de van amikor tizennégyet. Attól függ, hogyan alakul. Gyakran jár ezzel a vo­nattal. — Nem mindig üresek ezek a kocsik — mondja. Különösen szombaton. Jön­nek a hosszú hajúak. Né­ha még razziára is sor ke­rül. Ez különben csak amolyan szerelvényvonat lenne, nem az utasokra számított, hanem ez indul majd reggel Tarjánból. Az utolsó két kocsi, amelyik nincs kivilágítva, az Pász- tón marad, iskolavonatnak. Salgótarján külső pá­lyaudvar. Utolsó útitársam is kiszáll. A jegyvizsgálók is behúzódnak a szolgálati szakaszba, nincs sok dol­guk a kihalt vonatban. Salgótarján, főtéri megálló­hely. Hatan, nyolcán szél­iünk le. A szerelvény las­san kitolat, és á mozdony- vezetőnek is lesz néhány óra nyugodalma. Egy óra van. Tegnap in­dultunk, s ma érkeztünk meg. — gáspár — MÉHÉSZET ■SSffSf/SSrrSSfSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSffSSSSSSy*SSSSSSSSS/S/S/JS/SSSSSSSS/SSJSSSSSSSSSSSSSSJSSS/S A mezők védettebb részein meg itt-ott található né­hány gyom, de ezekről már a napi fenntartáshoz szükséges nektárt sem bírják összegyűjteni. A fiasitás is csökken a virágok hervadásával. A méhek nagy igyekezettel készül­nek a téli nyugalomra. E munkájukat a méhésznek segíteni kell. Pótolni a hiányzó élelmet Az előrelátó méhész augusz­tusban már kiegészítette a méhcsaládok telelő-élelem- készletét. Ha mégis előfordul­na, hogy némely család nem rendelkezik a szükséges téli élelemmel, a hiányzó élelmet adjuk be a méhcsaládoknak sűrű szirup alakjában. A por- és a finom kristálycukor ilyenkor nem alkalmas a te­lelőkészlet kiegészítésére, fel­dolgozása most hosszadalmas időt igényel, s a méhek mun­káját nehezíti. A szirup ará­nya 1 kiló cukor és 6 decili­ter víz. A vizet forrón önt­jük a cukorra és addig ke­verjük, amíg üvegszínűvé vá­lik. Az idei nyár a hullámzó hő­mérsékletével és gyakori kö­dökkel gátolta a virágok nek­tárképződését, így csekély volt a hordás. A jobb helyeken legfeljebb a napi fenntartási szükséglet került be a kap­tárakba. Ahol volt a nyár fo­lyamán hordás, a méhek ma­guk rendezték el telelőfész­küket. E családoknál — akár az etetéssel, akár a fészek­rendezéssel — kevés munkája akad a méhésznek. Itt csak a felesleges kereteket kell ki­emelni. A telelés munkái során a fészekbe alkalmas, mézkoszo­rúval bőségesen ellátott kere­teket összeválogatjuk. A fiasí- tásos kereteket — mézkoszo­rúval — a telelőfészek köze­pére helyezzük. Annyi keretet teszünk a fészekbe, amennyit a méhek teljesen takarnak. Két oldalon mézes-virágporos kerettel zárjuk a kialakított fészket. A fészek kereteit két oldal­ról szorítódeszkával zárjuk. Melléjük összegöngyölt újság­papírt helyezünk a rostaszö- vet-takaróig. Ez szívja fel a képződő és oldalra csapódó párát. Felesleges üres kerete­ket ne helyezzük a szélekre „védő”-nek. A telelőfészek te­tejére, ha a léputcánkénti 2 kilogrammnyi befedett méz­szükséglet megvan, akkor bát­ran helyezhetünk fóliát, vagy börlemezt, amelyen nyílást vá­gunk, s oda helyezzük — éle­lemtartalék címén — a por­cukrot, a finom kristálycuk­rot, vagy a cukorlepényt, le­hetőleg alacsony edényben. Az edény tetejére 2 darab 8 —10 milliméteres szegletes pálcikákat teszünk, s erre ki­lyukasztott, szilárdabb takarót, bőrlemezt,' vagy hullámpapírt stb., majd összegöngyölt új­ságpapírt, vagy tiszta, nedves­ségfelszívó rongyokat. Fontos a nyugalom A méhesben az elburján­zott gyomokat lekaszáljuk, szárítás után összegyűjtjük, mert a méhek kiszállását aka­dályozzák, a napfényt, a me­leget a kijárónyílástól el­zárják. A méhek szívesen süt­kéreznek ilyenkor a kaptár ki járóján, őrködnek „vagyo­nuk” felett. Gyűjtsük össze a széthagyott ingóságokat. A kaptárak tetejéről sepregessük le a falevelet — ha a kap­tárak fák alatt állnak. — Dió- és gesztenyefa alá nem ta­nácsos kaptárakat állítani. A lehulló gyümölcs a kopogás miatt zavarja a nyugalomba vonuló méhcsaládokat. K. J. BÉLYEGGYŰJTŐKNEK Martos Flóra A Magyar Posta rövidesen 1 forint névértékű bélyeggel emlékezik meg a munkás- mozgalom nagy vértanúja, Martos Flóra születésének 75. évfordulójáról. A bélyeg Bokros Ferenc grafikusmű­vész rajza alapján állítja elénk Martos Flóra arcvoná­sait: tekintetéből az emberek iránti szeretet sugárzik, amely életét irányította. Alig volt 20 éves, amikor a Ta­nácsköztársaság idején a gyermekbarát-mozgalom munkáját segítette. Később a Vörös Segély vezetőjeként a letartóztatott politikai fog­lyokat látogatta, családtag­jaikat támogatta. Többször maga is a börtönök lakója. A vallatások és a rabság fel­emészti egészségét, 1938-ban fogságban szerzett betegségé- .ben halt meg. A bélyeget az Állami Nyomda színes mélynyomás­sal készíti 7 millió példány­számban, hogy sok postai küldeményen találkozhas­sunk a hősi lelkületű, se­gítőkész munkásvértanú arc­képével. Újdonságok Százötven éve halt meg Antonio Canova. Az olasz szobrászat nagy alakjára 50 lírás bélyeg emlékezik, ame­lyet a három grácia már­ványból faragott alakja dí­szít. A remekmű ma a le- mngrádi Ermitázs legféltet­tebb kincsei közé tartozik. — A Svéd Posta hat összefüggő bélyeggel, a szokásos füzet­formában XVIII. századi festményeket mutat be. — Csehszlovákia tengeri flot­táját vonultatja fel hatérté­kű sorozaton. Északi szom­szédunk zászlaja alatt tíz tengerjáró szeli a habokat, az első bélyegen Jiskra (szik­ra) nevű legkisebb hajót látjuk. — A Német Demok­ratikus Köztársaság négy bélyeggel köszöntötte az Interartes elnevezésű nem­zetközi bélyegkiállítást. A sorozat berlini múzeumok kincseiből merítette témáját: az első címleten az i. e. 2400 körül készült egyiptomi je­lenet, az utolsó értéken sző­lőárusokat ábrázoló, alig 20 éve készült festmény látható. — Ausztrália 7 centes bé­lyege a könyvelők tizedik nemzetközi kongresszusát népszerűsíti. Az új kiadás rajza a számvitel féjlődését a számolótábla és számító­gép egymás mellé helyezésé­vel fejezi ki. NÓGRÁD - 1972. október 11., szerda Eszperantó káromkodások Az Egyesült Államokbeli Oregonban tartott nemzetkö­zi konferencián mintegy har­minc eszperantista összeállítot­ta az első eszperantó károm­kodásgyűjteményt. Nind ez ideig teljesen „megfeledkez­tek” az effajta szavakról és kifejezésekről. A tíz különböző nyelvcso­porthoz tartozó eszperantisták előbb olyan listát állítottak össze, amely saját nyelvükön bizonyos meghatározott kö­rülmények között használt ká­romkodásokat tartalmazott. Ezt azután lefordították eszpe­rantó nyelvre. Alighogy Ivan Ignatyevics az udvarról kiért az utcára, máris erős ütést érzett az ol­dalbordái között. Megtántoro- dott, és csak homályosan hal­lotta egy fémtárgy csörömpö­lését az aszfalton. Mikor va­lamennyire magához tért, lát­ta. hogy az aszfalton össze­vissza hajolva egy kerékpár fe­küdt, mellette pedig ijedt sze­meket meresztve rá, fenékre huppanva ott ült egy fiúcska. — Ej, te ördögfajzat! — kezdte félelmetes hangján Iván Ignatyevics. — Te alá­való gazember; Hogy meré­szelsz ilyet csinálni? Elütni egy békés felnőttet?! — Bácsi kérem, én véletle­nül. .. rebegte a bűntudattól reszkető fiúcska. — Még hogy véletlenül!!! — dörögte még félelmeteseb­ben, amikor észrevette, hogy oly’ nagy becsben tartott nad­rágján hosszú szakadás ékte­lenkedik, két másik helyen pedig erős olajfolt terjeng. — Nem véletlen ez, hanem kész­akarva tetted! Ez garázdaság! Ahelyett, hogy otthon tanul­nál, vagy segítenél szüleidnek, esztelen kerékpárversenyt ját­szol az utcán! Majd ellátom én most a bajodat. Fogod te tisztelni a járókelőket! Ivan Ignatyevics, mint ha­ladó gondolkodású férfi, elv­ből ellene volt a testi fenyí­tésnek. Így hát nekiesett a kerékpárnak és elkezdte ta­posni, földhöz verni. Most már / D. Smelev: Garázdaság nem sajnálta saját cipőjét sem. Kitaposva a küllőket, ronccsá hajlítva a kerékab­roncsot, kezébe vette a kor­mányt, és azt kezdte idomta- lan, idommá hajlítgatni. — Parancsolj — mondta megelégedéssel szemlélve sa­ját lába és keze munkáját. — Most pedig menj haza, és édesapád is hadd osszon ki két nyaklevest a kerékpárért. A fiúcska meg sem mert mukkanni, csak szömyűlköd- ve nézte hol az összevissza hajlított, taposott kerékpárt, mely ott feküdt az aszfalton, hol pedig a távolodó Ivan Ig- natyevicset. — Huligáhkodás — dörmög- te a még mindig lecsillapodat- lan Ivan Ignatyevics. — Hogy elkanászodnak a gyerekek! És a rendőrség ezt is eltűri! Dúlt-fúlt még egy kis ideig magában, azután pedig betért az üzletbe, megvásárolta a na­pi szükségletet. Közben egé­szen felderült, és jó hangulat­ban, mintha misem történt volna, elindult haza. Amikor a kulcsot megfordí­totta a zárban, és kinyitotta a lakása ajtaját, azonnal meg­ütötte a fülét kislánya keser­ves sírása és felesége mérges hangja. „Na, mégcsak ez hiányzott a boldogságomhoz” — gondolta bosszúsan Ivan Ignatyevics.— Itt biztos történt valami. Hogy az ember még szabad napján sem lehet nyugodt. Még akkor sem pihenheti ki magát nyu­godtan !” * — Mi van már veletek me­gint? — kérdezte jó hangosan, még át sem lépve a küszöböt. — Miért itatjátok az egere­ket? — Képzeld, Ványuska — panaszolta a szobából elősiető felesége — Verácska odaadta a kerékpárját egy kisfiúnak a szomszéd házból, hadd kerék­pározzon egy keveset. És kép­zeld: az utcán valami huligán ízzé-porrá zúzta a kerékpárt. — Mivé zúzta? — Ízzé-porrá, de szó szerint — sírta a felesége. — Még a kormányra sem lehet ráismer­ni! Micsoda vandál erő kel­lett hozzá. De győződj meg magad a dologról — mutatott a padlón heverő roncshalmaz­ra. És Ivan Ignatyevics látta', hogy neje igazat mondott. — Felháborító — dörmögte, nem túlságosan meggyőző han­gon. — És a rendőrség ezt is eltűri? Fordította: Sigér Imre — Gratulálok, pompás kis masinája született! (A Quickböi) A PRQMRDETESEK ELADÓ kertes ház. 2 szoba, konyha. Te­lefonon : 23-06 18 órá­tól 20 óráig. COOPTOURIST 1 na­pos társasutazást szervez október hó 13-án Salgótarján és Karancsberény útvo­nalon. Részvételi díj: 50 Ft. Jelentkezés a kirendeltségen. balassagyarma­ti Vegytisztító Sza­lonunkba vezetőt és dolgozókat, TMK-ra nyugdíjast felve­szünk. Jelentkezés: Patyolat Vállalat, Sal­gótarján, Rákóczi u. 227. Telefon: 11-76. AZ EXPRESS októ­ber 29-én kirándulást szervez Szilvásvárad­ra. Részvételi díj: 82 Ft. AZONNALI ÁT­KÉPZÉSRE KERES SZÖVÖATKÉPZÜS, betanított munkás­nak jelentkező nő­ket a Hazai Pamut­szövő Gyár soroksá­ri gyára Budapest, XX., Soroksár, Marx Károly u. 294. GARANCIÁLIS Zsi­guli eladó. Érdeklőd­ni 22-58-as, este 20-09 telefonon. CSALÁDI ház eladó Salgótarján, Mikó- völgyi u. 16/B. A NÖGRAD megyei Mezőgazdasági Ter­ményértékesítő és -beszerző Szövetkezeti Közös Vállalat felvé­telre keres hűtőgép- kezelő-vizsgával ren­delkező kezelőt sal­gótarjáni telepére. Fizetés kollektív szer­ződésben előírtak sze­rint. Jelentkezni le­het a vállalat I. sz. kirendeltségén, Sal­gótarján, Nagy Sán­dor u. 12. Vasas Jó­zsef műszaki vezető­nél. Azonnali belé­péssel felveszünk balassagyarmati telephelyre nagy gyakorlattal ren­delkező gépkocsi­szerelőt. Fizetés: egyezés meg­szerint. Nógrád megyei Sütőipari Válla­lat, Salgótarján, Rákóczi út 146. sz. Az Orkúti Man­gánércbánya 18— 45 év közötti férfi­munkaerőt vesz fel föld alatti munka­körbe, 44 órás munka hét, kéthetenkén, szabad szombat Étkezést és mun­kásszállást biz­tosítunk, család- fenntartó részé­re illetményszén 1500,—Ft érték­ben évenként. Jelentkezés hét­főtől — péntekig 6,15—14,30 h-ig. szombaton 6,IS­II,15 h-ig az iro­daház munka­ügyi csoportjá­nál Ür kúton

Next

/
Oldalképek
Tartalom