Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
t RTtLVMŰVELŐ SOROK és az önözés Az udvarias beszédmód ma mintha a viaga és az ön sziklái között hányódna. Van, aki a bizalmasabb maga megszólítás hallatára megsértődik és begubózik. Mások a hűvös és hivatalos ön elröppenése után teszik ugyanezt. Egy gyanútlanul kiejtett maga: s máris ott a méltatlankodás: „Magának én nem vagyok maga!” Egy teljesen jószándékú ön: és hasonló az eredmény: a társalgás leáll, s a kapcsolat megkeseredik. Sokan neveltetésüknél, egyéniségüknél fogva szinte képtelenek az önözésre. Emiatt állandó bizonytalanságban érzik magukat: nem bántottak-e meg valakit, itt is, ott is elhangzó magájukkal. De vannak olyan ismerőseim is, akik — merő udvariasságból — a választékos ön-nél lejjebb nem adnák. Bizalmaskodással, lekezeléssel vagy parlagiassággal nem vádolhatja őket senki. De sokszor csodálkoznak: miért nem sikerül meghittebb viszonyt kialakítani maguk körül. A maga kissé nyers és bizalmaskodó. Az ön túl hűvös és rideg. Vannak, akik úgy vélik tehát: sem az egyik sem a másik. Jöjjön az utolsó lehetőség: a tetszik tudni! A magázás és az önözés — a tegezés mellett — jelenleg a két legelfogadottabb, s leggyakoribb megszólítási forma. Nem érdektelen tehát a kétségkívül meglevő hangulati velejáróknak utánanyomozni. A magázás valamikor a XVII. században tűnik fel. Első felbukkanásaibán különösebb tiszteletadásnak nyoma sincs. Inkább az alacsonyabb rendűek körében terjedt el. A Pesti Divatlap még 1844-ben is „kegyetlen szólásmódnak” nevezi. A műveltebb és előkelőbb rétegek nem szeretik. A társasági élet is csak a ma-' gácska alakban fogadja el. De még így is népszerűbb nála a kegyed megszólítás. Az előkelőbbek csak akkor veszik a szájukra, ha a társadalmi különbséget éreztetni akarják. Az alispán fia például így beszél a kertészükhöz: „Maga, Biri, menjen át Ilkához, vigyen neki virágot.” (Eötvös: Éljen az egyenlőség). A művelt társaság a magázást kezdettől fogva parlaginak érezte. Ezért is kerestek az írók egy finomabb, választékosabb megszólítási formát — a reformkori társasági élet fellendülése idején. Az ön Széchenyi István Stádium c. művében jelent meg először nyomtatásban. A „legnagyobb magyar” kedvelte ezt a formulát: „Ezen szót Ön, míg jobbra nem taníttatom, magyarban úgy használom, mint a német Sie-t”. Az is igaz viszont, hogy az ön-t első jelentkezésétől kezdve hűvösnek, s kissé ridegnek érezték a használói. A Czuczor—Fogarasi szótár egyenesen „gyöngéd részvét nélkülinek” tartja. Éppen ezért — még a századfordulón is — a meghittség és a választékosság érdekében jobban kedvelték Szemere Pál leleményét: a már említett kegyed megszólítást. Csakhogy a kegyed visz- szavonhatatlanul kiment a divatból. Maradt az „alsóbb körökben” népszerűsödött magázás, s az előkelőbb világban hódító önözés, örökségül kaptuk mind a kettőt — társadalmi-hangulati mellékzöngéikkel együtt. A kérdés most már az, hogy ellensúlyozhatók-e a ránk hagyományozott felhangok? A bevezetőben érintett nehézségeket fenntartva, valószínűleg a következőkre kellene ügyelnünk: 1. Fogadjuk el az Értelmező Szótár tanácsát: Olyan emberek körében, akik társadalmilag nem állnak különösebben közel egymáshoz, a magázás a legjobb megoldás — mert az önözésnél bizalmasabb megszólítási formula. Ha udvariasak akarunk lenni, és a távolságot, a nagyrabecsülést is kifejezésre akarjuk juttatni: inkább önözZünk. 2. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindkét irányban tompíthatjuk az éleket, s kitűnően evezhetünk a bevetőben említett szildák között, ha finomabban vagy lágyabban ejtődik ki a szánkon a nyersebb maga, s a hideg ön. Dr. Szabó Károly Rózsavölgyi Márk Az a hangszer, melyet ma hegedűnek nevezünk, szeretünk és csodálunk, az 1500-as éveg végétől kb. 175örig fejlődött, míg mai hangját és formáját megkapta. Itáliában ,a hangszerek királynőjének” nevezték, de más országokban nehezen terjedt el. A franciák is például sokáig inkább ragaszkodtak a lágyabb hangzású gombákhoz, a hegedűt közönségesnek érezték, zajosnak, melyet „rendes ember” nem vesz a kezébe. A barokk korszak nagy hangversenytermei, operaházai azonban a hegedűnek olyan teret biztosítottak, amelyben az olasz hegedűkészítő mesterek által megtervezett hangszerek diadalmaskodtak. Mire a barokk korszak lezárul, olyan hegedűversenyek születtek, melyeknek szerzői Corelli, Tartini, Vivaldi, Bach, Händel. A franciák is megszeretik, s 1750 táján már szinte egész Európában elismert hangszer. N ál unit. Magyarországon azonban az ellenállás még sokáig tart. Amíg az énekkari kultúra — különösen a kollégiumokban — virágzik, a hangszereknek nehéz helyzetük van, de ezek között különösen nehéz a hegedű sorsa. zeneszerző is volt. ‘A cigány származású Bihari János legendás virtuozitását számos kortársa nyilatkozatából ismerjük. Csermák Antal nyugati képzettségében, formakészségében ' felülmúlta mindkettőjüket. Rózsavölgyi Márk európai műveltségű virtuóz volt, aki a nyugati zenekultúrához közülük legközelebb férkőzött.” Itt lenne az ideje annak, hogy műveit megismerje a hangversenyeket hallgató közönség is. Félelmetes vírtuozi- tású hegedűs lehetett, aki egy szál hegedűvel — hacsak rövid időre is — meghódította az országot. vállalatain egy nagykereskedő- Gábor ajánlatára nevét megnél mint könyvelő.” változtatták Rózsavölgyire. A Igen jellemző a pápai kollégium diákjainak kérvénye, melyet a Consistoriumhoz adtak be azért, hogy a hegedű- lést ne tiltsák többé. A kérvényt 1803. január 29-i dátummal visszautasítják ilyen meg- okolásokkal: „A hegedülés mint lármás Muzsika a közönséges Törvény által van tiltva. .A Hegedülés minden okos Tzél nélkül való Muzsika.. .” (Szabolcsi Bence tanulmányából.) Még 1818-ban is így ír Bernáth Mihály Lavot- ta-életrajzában) ezt a kéziratot Szilágyi Sándor Lavotta c. könyvében olvashatjuk): „... egy-egy magyar, kivált nemes emberbe — sokkal szembetűnőbb nemzeti büszkeség lágyén beoltva, mintsem, hogy hegedülgetésbeli szolgálata által kívánná akármely ranggal és elsőséggel fénylő helyeken saját kenyerét megkeresni; egyszóval: magát szolgának nem nézheti.. Így érthető, hogy az első magyar hegedűvirtuózok cigányok voltak, vagy ha nem, előadásmódjuk, zenei nyelvük hasonlított azokéhoz. Wald- bauer Imre így fogalmazta ezt meg: „Lavotta János értékes Önéletrajza szerint Balassagyarmaton született, 1789-ben, „becsületes, de szegény szülőktől.” Apám taníttatott, tanulmányaim mellett azonban egy ottani iskolamestertől — nyolcéves koromban — zenét is tanultam, melyhez nagy hajlamom volt.” (Ez az iskolamester Hasko Antal balassagyarmati katolikus kántor lehetett, aki 44 évi szolgálat után 70 éves korában halt meg. Az írások szerint jámborsága és tudománya miatt tisztelték. Igaz emberségét mutatja, hogy egy zsidó fiút mert tanítani hegedülésre.) Olvassuk tovább az önéletrajzot: „Tizenkét éves koromban elkerültem hazulról: Nyitrára, majd Pozsonyba mentem tanulni, de állandóan azon igyekeztem, hogy mentői hamarabb a magam ura lehessek, hogy kedvemre képezhessem magam a zenében, és gyakorolhassak. Nagy tehetségem volt a hegedüléshez, de ahhoz kevés volt a pénzem, hogy mestert fogadhassak, aki tanított volna, ezért olyan házaknál igyekeztem magam megkedvelteim, ahol muzsikáltak, kvartetteztek, s szükségből a másodhegedűsre is vállalkoztam. Később tanulmányaim folytatására Prágába mentem, s ott rövid időn belül elsajátítottam á kalligráfiát. Utána nemsokára, s szépírásórákat adtam, s az így szerzett pénzen magasabb zenei képzésemre mestert fogadtam, Csakhamar azonban felismertem a hegedű minden adottságát, s mechanikáját, s nem volt már mesterre szükségem, egyedül képeztem magamat tovább, s már 1308-ban jó hegedűs lettem. Ekkor visz- szautaztam Pestre, s tekintélyes évi jövedelemmel állást Pesten egy nyilvános hang- jegyzőkönyvekben ezentúl Ró- versenyen mutatkozott be a zsavölgyi néven szerepel, a közöségnek a Hacker Szálló- kották is így jelennek meg. ban. Sikerei révén a Magyar 1833-ban elhatározta, hogy Színház hegedűse lett, de Pestre költözik, illetve koráb- 1813-ban még nagyobb tervvel bi elhatározását megvalósítot- otthagyta ezt az állást is. Mint ta, mert már egy 1826-os irat sok más művész ebben az arra enged következtetni, időben, nagyobb hangverseny- hogy Baját végképp el akarja körútra indult, melynek célja hagyni, pedig a megye évi 400 Oroszország volt. A körút ele- forint kegydíjat is biztosított jén, Baján, azonban olyan számára. szívesen fogadták a városi és Amikor Pestre érkezik, a megyei urak — meg szerelmes sajtó nagy lelkesedéssel íogad- is lett, hogy letelepedett és ja, első fellépéséről részletes megnősült. 1813-tól 1819-ig tudósítást olvashatunk 'a HonBaján élt, közben több vá- művészben. Az elkövetkezendő rosbam adott hangversenyt, évtizedben szinte minden lé- (Pécsett, Székesfehérvárott, pését, vidéki utazását, hang- Veszprémben, Balatonfüre- versenykörútját nyomon ködén.) vethetjük, mert neve, működése fogalommá vált, s általában mindenütt, ahol lelkesed- 1819-ben Baján nagy tűzvész tek az akkori idők új szeleiért, pusztított, Rózsavölgyiék háza lelkesen és szívesen fogadták. is leégett, elpusztult minden vagyona és valószínűleg eddigi szerzeményeinek nagy réNagyvárad, Pozsony, Eger, Kolozsvár, Debrecen, Kassa, Eperjes, Pápa tapsol „a Masze. Ismét körútra indult, gyár Arion”-nak, de sajnála- Pécs, majd Temesvár követ- tos módon arról még eddig kezett. Utóbbi helyen két évet nem találtunk adatot, hogy töltött családjával együtt, járt-e megyénkben hangvermint a színház zenei vezetője, visszatért Bajára, s kis megszakításokkal 1833-ig lakott itt. Bács megye és Baja városa becsülte és amit lehetett megtett érdekében, ha az akkori idők mércéjével mérünk. Ö lett a farsangi bálok „zenei igazgatója”, ami sok új táncdallam komponálására adott alkalmat. De családját zenével szerzett jövedelméből nem tudta fenntartani. Hasznát ve- hette a Prágában tanult szép' szólistája és senyezósei során. Hogy Nóg- Ezután ismét rád vármegyével tartotta a kapcsolatot, az tény, mert rokonaival levelezett. Az is tény, hogy zeneszerzeményei között többet is találhatunk, melyek Nógráddal kapcsolatosak. Ilyenek: Nógrádi emlék, Emlék Nógrádra, vagy Emiékhango.k magyar nemzeti nótákban. Utóbbi Nőgrád megye karainak és rendelnek ajánlva. Különösen érdekes az, hogy 1835-ben, november 15-én a Honművészben Rózsavölgyi írás-tudományának. Gyönyörű Márk legújabb nótáit hirde- betűkkel írt. Erre bizonyíték tik, melyet a szerző Nógrád egy levél, melyet gyarmati rokonához balassaküldött vármegye főispánja hitvesének ajánl. A nagy Balassa1821. október 10-én ostorozván gyarmati öröihiünnep október a kedves fivért, amiért elhanyagolja a levélírást. A levélpapír alsó része azokat a betűtípusokat 18-án kezdődött, s tartott 20- ig. (Ekkor avatták fel az újjáépített vármegyeházát.) Ermelyeket — meg tud tanítani. Szépírásminta lehet. A teljes latin és gót ábécé írott és nyomtatott változatban. Maga az egész levél megtervezése, tartalmazza, re az alkalomra sok jeles előadóművészt meghívtak, még Dérynét is, de Rózsavölgyit a névsorban nem találjuk, pedig nyilván készült rá. Talán az az igazság, hogy Nógrád A héten mutatta be a miskolci Nemzeti Színház művészeinek előadásában Leonyid Zorin vígjátékát, A nagy karriert a Televízió Társaságban, utcán, gyűlések után azóta is sokszor szóba kerül a gátlástalan Vaganjan figurája, aki előtt az egyszerű, iparkodó, sok vihart és harcot látott emberek — talán fellépésének és frazeológiájának „nagyszerűsége” miatt — könnyen hasra esnek, tovább engedik őt a megálmodott siker útján, mondván, hogy legalább jót tettek egy szerencsétlennel, aki egyébként sehol az égvilágon meg nem állaná a helyét. Az indok: ez az egy szerencsétlen nem rontja az arányt. De arra nem gondolnak, hogy ez az álhumanizmus hány ilyen szerencsétlent indíthat el a karrier útján, hogy megkeserítsék felkészült és szorgalmas emberek igyekezetét és rossz hangulatot keltsenek abban a társadalomban, amely a dolgozók érdekeit is- tápolja és védi, s amely a tehetségeknek hirdet protekció nélküli előrehaladást. Egyeseket még meg is hökkentett Zorin írói bátorsága, hogy egy ilyen szituációt színpadra mert vinni, habár köznevetség és okulás tárgyául is. Sokféle történetet hallottam azóta nálunkvaló, érdemtelen karrierekről is. Vezetőkről és törtető beosztottakról, akik megkeserítik környezetük hangulatát, életét, s akik egy dolgot tartanak szem előtt: saját presztízsüket és tekintélyüket, de mindig anyagi, harácsoló kedvük 1 függvényében. Az egyik lefele tapos, felfele nyelvet csattogtat, a másik régi módon frázispuffogtatással igyekszik értéktelen érdemeket szerezni, a harmadik sokoldalú, elvtelen kaméleon, a negyedik pedig joviális, mindenkinek barátja és lelkiklinikája, de egyidejűleg a legnagyobb intrikus. Valaki viszont szóba hozott egy nagyon érdekes figurát, aki sorozatos sikerélményeinek útján a zorini álhumanizmus „áldozata”. Érdemes végiggondolni a logikát. Ez a modern Vaganján talán nem is tuVA SÁRNAPI JEGYZET Karrierek datos szélhámos, csak éppen lusta és semmihez sem ért, legfeljebb gátlástalanabb másoknál, mert „képtelenségét” hatalmas öntudattal leplezi. Habár mindenki tudja róla, hogs a társadalomnak fikarcnyi hasznot sem hajt, a nagy nyilvánosság előtt is képes úgy viselkedni, mintha ő találta volna föl a spanyolviaszt. Nagyobb szorgalomra biztatja munkatársait, biflázva tudja a legfrissebb jelszavakat. Rossz, felületes munkája miatt meneszteni kellene, de a humanista környezet úgy dönt, hogy elküldi a legközelebbi tanfolyamra. Először azért, mert használható embert nehéz a tanfolyam idejére nélkülözni, másodszor pedig azért, mert azalatt sem rontja a levegőt az üzemben. Ha ő távol van, munkatársai legalább kétszer annyi széklábat faragnak. A modem Vaganjan megjön az iskoláról, melle kétszeresére duzzad, de a széklábfaragás a műhelyben ismét a régire, tehát felére csökken. Mit tehetnek: kreálnak neki egy státust, amely átmenet az irodai és a műhelymunka között, s egyetlen lényege van, hogy ne zavarja a kollektíva hangulatát. S várják a legközelebbi beiskolázást, amikor újabb néhány hónapra megszabadulhatnak tőle. S mivel tanuló nép vagyunk, beiskolázási lehetőség előbb-utóbb újra nyílik, s Vaganjant biztató, szép szavak kíséretében újból útnakindítják. Ámde, nincs az a tanfolyam, vagy iskola, amely be ne fejeződne egyszer, s így Vaganjan is megtér üzeme kebelére, ahol egy iskolázott embernek illő dolog jobb pozíciót, nagyobb fizetést biztosítani. Vaganjan tehát lép egyet a ranglétrán, újabb közösség életét keseríti meg magatartásával, s ennél fogva a lehető legközelebbi alkalommal elküldik egy olyan tanfolyamra, vagy iskolára, amely legalább három évig tart. S addig ismét csend van a fronton, és mindenki reménykedik, hogy Vaganjant, aki újabb tanfolyamon éviekéi át, már vissza sem engedik, mert egy > ilyen tudománnyal megtömött fejű emberre egy ilyen kicsi üzemben már nincs is szükség, viszont annál nagyobb szükség van rá a közélet magasabb frontjain. A magasabb frontokon ismét kiderül, hogy Vaganjant nem fegyverezték fel kellőképpen a tanulással eltöltött évek, s habár a szópufogtatásban már ért is el kimagasló sikereket, munkahelyén hozzá nem értő, hátramozdító- nak tartják, aki érdemtelenül szedi fel magas fizetését. Mit is húzzam tovább az időt, egy újabb tanfolyam után már igazgatói szék várja, azután újabb igazgatói szék, még újabb, s midőn már három vállalatot tökéletesen tönkretett, elküldik egy újabb, tanfolyamra, mert hát utcára mégse tehetik, hiszen két gyermeke és csinos, butuska felesége van. Az újabb tanfolyamról a minisztériumba viszik osztályvezetőnek, ahol sikerül egy teljes üzemágat népgazdasági szinten tönkretennie, amíg újabb tanfolyamra nem küldik. S amikor onnan visszajön, már mindenki tudja, hogy a tanfolyamon is csak bukdácsolt, sehol az életben meg nem állta a helyét. Kreálnak tehát neki egy főigazgatóságot... S így megy ez mindaddig, amíg a mennyország kincstárnoka nem lesz. E gyedül arra nem gondol senki, milyen kitűnő alkata lett volna ahhoz, hogy elmenjen rakodómunkásnak. Mert erre a Vaganjanra bukásai után is csak bársonyszék vár .., „tükre” művészi, s nagyon jó megye sem akkor, sem azután ízlésre vall. Ebből a két for- nem törődött eléggé vele. rásból tartotta fenn feleségét _____________ é s három gyermekét. Az iő fia volt Gyula, a későbbi híres Rózsavölgyi-cég megalapítója és Lipót, aki a szabadság- harc ideje alatt honvédfőorvos volt. Művei nemcsak Bács megyében, hanem szerte az or szagban kezdenék Komoly, átütő sikere azonban z 1824. évben kezdődik, amikor Sebestyén Gábor szerkesz Az országos hírnév, sikerek mellett szinte érthetetlen az a bánásmód, ahogyan Rózsavölgyit a Pesti városi Tanács' és a helytartótanács fogadja. Nehezen engedik meg neki a pesti letelepedést, de a névterjedni. magyarosítást, melyet Veszprém vármegye hivatalosan megengedett neki, itt nem fogadják el, utasítják az eredeti tésében megjelennek az ő mű- Rosenthal 'név használatára, vei is a Magyar Nóták Vesz- Ez nagy nehézséget okozott prém Vármegyéből sorozatban, műveinek terjesztésében, mert (Ezért van az, hogy több lexi- már külföldön is Rózsavölgyi konban veszprémi születésű- név alatt ismerik meg szerzenek tüntetik fel, sőt találko- menyeit. Eleinte ismét Ro- zunk olyan korabeli tudósítá- senthal név alatt jelennek meg sokkal, melyek „veszprémfi- kottái, de megjegyezvén, hogy ként” mutatják be.) az „Ismert Rózsavölgyi”. KéA Veszprémi Zenetársaság- sőbb azonban — úgy látszik nak az volt a célja, hogy ősz- — mégsem veszik túl szigo- szegyűjtse a magyar zenemű- rúan, mert mind a sajtó, mind veket. Ha összeszámoljuk a a plakátok Rózsavölgyi néven zeneszerzők műveit, azt talál- szerepeltetik, de a hivatalos juk, hogy legtöbb szerze- okmányokon Rosenthal nevet ménnyel a veszprémi szerző kell használnia. Ez szinte éle- szerepel: Ruzitska Ignác 24, te végéig elkíséri, s hosszas azután Csermák Antal és Ró- huza-vona után, híveinek tá- zsavölgyi Márk következik 18 mogatásával végre 1846. no- —18 művel. Bihari Jánosnak vember 11-én a helytartóta- kilenc, a többieknek három nács utasította Pest várrne- vagy kettő, de a legtöbbnek gyét, hogy az Udvari Kancelegy-egy müve található a 17 szerző munkái között. Ha filária 1846. október 10-én több névváltoztatási kérelemmel gyelembe vesszük, hogy La- együtt a balassagyarmati szüvotta és Csermák a Nóták megjelenése előtt már halott volt (Bihari János 1827-ben, letésű Rosenhalnak névváltoztatását is engedélyezi. Rózsavölgyi ekkor már beRuzitsika Ignác pedig 1833-ban teges volt, nem tudott örülni fejezte be életét), világossá a megszenvedett eredményválik, hogy a következő évti- nek. Ö, aki a magyar táncok zedben a legjelentősebb zene- muzsikájának alkotója volt, a szerző Magyarországon Rózsa- csárdások és körmagyarok, a völgyi lett. Visegrádi kincskeresők zené_______________ jének szerzője, úgy lakott Pesten, hogy lakhatási engedélyét Volt azonban egy lappangó nem tisztázták, csak jóakara- árnyéka, mely szinte haláláig túan elnézték, nem firtatták k övette: a névmagyarosítása. Ez az ügy még a századfordutovább. Zenei törekvéseit Igazán ló táján is foglalkoztatta a köz- azok sem ismerték fel, akik véleményt, Eötvös Károly, a Pesti Hírlap hasábjain megjelent tárcája alapján. Eredetileg hívták. 1824. amikor eljátszotta műveit a őszintén támogatták. Zenéje virtuóz előadót kíván, olyan muzsikust. aki hangszerének Rosenthalnak művészi fokon birtokosa. Ezzel május 13-án, magyarázható, hogy még mindig nem hódította meg igazán Veszprém vármegyei nótákat a zenei közönséget. kiadó zenetársaság összejövetelén, a lelkesedés olyan magasra hágott, hogy Sebestyén Itt az alkalom, kezdeni! hozzá kell Réti Zoltán r NÓGRÁD - 1972. október 22* vocóraap J
