Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

Kádár János beszéde \ Kádár János elvtárs felszó­lalásában átadta a Központi Bizottság szívélyes üdvözletét és jókívánságait az Országos Tervhivatal és a tervezéssel foglalkozó más szervek veze­tőinek és munkatársainak, kö­szöntötte a kitüntetett dolgo­zókat, majd a tervgazdálkodás bevezetésének történelmi je­lentőségéről szólt. Tudományos alapon a jövő — Ez olyan időpont volt né­pünk és az ország történeté­ben, amikor hatalomra jutott a munkásosztály, kezdetét vet­te a szocialista átalakulás, és az elmélet. gyakorlattá vált. Ezzel a nagy történelmi kez­dettel az ellentmondásos és anarchikus kapitalista fejlő­dést Magyarországon felvál­totta a jövő szocialista, tudo­mányos megtervezése. A tár­sadalmi összefüggés oldaláról megvilágítva: a gazdálkodás alapja, indító- és mozgatóere­je, célja a tőkés profit helyett a társadalom általános érdeke, a felszabadult dolgozó nép 'érdeke lett — mondotta. — A szocialista tervgazdál­kodás a szocializmus építésé­nek nemzetközi, közös tör­vényszerűsége. Munkásforra­dalmat, szocialista forradalmat győzelemre vinni, annak cél­jait megvalósítani, a szocia­lista társadalmat felépíteni tu­dományos, szocialista terv- gazdálkodás nélkül nem lehet. Olyan történelmi korban élünk, amelyben mind több és több nép lép a szocializmus útjára. Az átmenet formái a szocializmusba a nemzeti sa­játosságoktól függően változa­tosak. De mindazokra a né­pekre, amelyek már ezen az úton járnak, és azokra is, amelyek a jövőben erre az út­ra lépnek érvényes, hogy szo­cializmus tudományos tervezés és tervszerű gazdálkodás nél­kül nem lehetséges. — A szocialista tervgazdál­kodás valamikor elmélet volt, a gyakorlatban először a Szov­jetunióban vezették be. Em­lékszem a Szovjetunió első öt­éves tervének nemzetközi fo­gadtatására. A szocialista terv- gazdálkodás bevezetése és megvalósítása 06ztályharc, és a Szovejtunió első ötéves tervét ennek megfelelően, a maguk módján kétkedéssel fogadták az imperialisták. Azóta vi­szont a világ megtanult egy új fogalmat, új szót, a szocia­lista tervgazdálkodás eszméje és ereje az egész nemzetközi közvélemény előtt győzött. — A szocialista tervgazdál­kodás döntő sikerét bizonyít­ja hazánk 25 éves tapasztala­ta is, mutatott rá Kádár Já­nos és kiemelte, hogy a terv- gazdálkodás segített eltüntet­ni a háborús pusztítások nyo­mait, döntő szerepet játszott a szocialista társadalom gazda­sági alapjainak lerakásában, megszilárdításában és szerves alkotóeleme a szocialista tár­sadalom teljes felépítéséért fo­lyó munkának. A terv a párt második programja — Hazánkban a munkásha­talom, a néphatalom a szocia­lista tervgazdálkodás eredmé­nyeként erősödött. Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdeti szakaszá­ban hangsúlyozta, hogy a nép- gazdasági terv a párt máso­dik programja. A terv mé­lyen érinti a párt politikáját, az ország politikai és társa­dalmi fejlődését. Az eszmét a széles milliók gondolkozásuk­ban úgy, mérik, ahogyan a? a gyakorlatban megvalósul. Kádár János elismeréssel beszélt a tervezés tudományos megalapozottságának, módsze­reinek, technikájának fejlődé­séről, és hangsúlyozta, hogy a gazdaságirányítás reformja hozzájárult a tervszerűség, a szocialista tervgazdálkodás erősödéséhez. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy nagy fon­tosságú a számítástechnika, de az néni pótolja a marxista módon gondolkozó, kommu­nista meggyőződésű, a szocia­lista rendszerrel és célokkal rokonszenvező alkotó embe­rek szellemi munkáját. — A tudomány és a szocia­lizmus — hogy hasonlattal él­jek — egy test, egy lélek, nem lehet egymástól elválasztani. Ha valahol, akkor itt érvé­nyes az, hogy az elméletet és gyakorlatot állandóan fejlesz­teni kell. Ez elengedhetetlen nemcsak az ötéves tervek ké­szítése idején, hanem a terve­zés minden fázisában. A Tervhivatal előtt álló fel­adatokra és a magasabb szín­vonalú tervezésre utalva ki- emélte, hogy az Országos Tervhivatal legyen a Központi Bizottság, a kormány és cáész népünk számára is olyan íné­rőműszer, amely népgazdaiagi összefüggésekben ellenőrzi,/ho­gyan valósulnak meg a 'ter­vek. A közeljövőben a parla­ment elé kerülő tervtörvény­javaslatról szólva Kádár János elmondta, hogy tapasztalatunk szerint az Országos Tervhiva­tal hatáskörét növelni 1 kell. Állami munkánk korszerűsí­tésével összhangban ez lehet­séges és szükségszerű. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizott­ság foglalkozik a kongresszu­si határozatok végrehajtásának tapasztalataival. — Ha most pillanatfelvé­telt készítünk fő tevékenysé­günkről, annak irányáról, nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy az országban a hatalom szi­lárd, érvényesül a párt veze­tése, a szocialista népgazdaság alapjai erősek, a szocialista termelési viszonyok megbízha­tóan működnek, az emberek­ben megvan a munkakészség, a bizakodás, s ha az anyagi eszközök nem is elegendőek, a legszükségesebbekkel ren­delkezünk.. Most már reális alapja van annak, hogy arról beszélhessünk: hogyan tud Magyarország még előbbre lépni a közepesen fejlett or­szágok sorából. jövőnk biztosítva van Kádár János elismerően be­szélt a gazdasági eredmények­ről, a beruházási intézkedé­sek kedvező hatásáról. Rámu­tatott. hogy a szocialista me­zőgazdaság ma már érezteti erejét. Az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkeze­ti parasztok a kedvezőtlen időjárási nehézségeket is le­küzdötték, biztató eredmények ígérkeznek. Szólt arról, hogy világmére­tekben mindinkább a szocia­lizmus javára alakulnak az erőviszonyok. Ez is kedvező kö­rülményeket teremt a tervgaz­dálkodás történelmi tapaszta­latainak további hasznosításá­hoz, céljaink eléréséhez, né­pünk boldogulásához. — A belső és külső feltéte­lek tehát jók. Nyugodtan dol­gozhatunk és kell is dolgoz­nunk. Népünk szocialista jö­vője biztosítva van — jelen­tette ki Kádár János, akinek beszédét nagy tapssal fogadták az ünnepség résztvevői. (MTI) Biztonsági Tanács Az angol küldöttség a Smith-rendszer mellett A Biztonsági Tanács pénte­ki ülésén az angol küldöttség megakadályozta azoknak a ja­vaslatoknak elfogadását, ame­lyek a rhodesiai fajüldöző Smith-rendszer eltávolítását és a hatalomnak az afrikaiak törvényes képviselői számára való átadását sürgették. Az erről szóló határozati ja­vaslat, amelyet Guinea, Szo­mália és Szudán küldöttsége terjesztett elő, felszólította Nagy-Britanniát, hogy semmi körülmények között se ismer­je el a rhodesiai törvénytelen Smith-rendszer szuverenitá­sát és hívjon össze alkotmá- nyozó értekezletet, amelyen a nép igazi képviselői kidolgoz­nák jövőbeli politikai beren­dezkedésük alapelveit. A ha­tározati javaslat azt is hang­súlyozta, hogy megengedhetet­len Rhodesia függetlenségének elismerése mindáddig, amíg az országban nem valósul meg a többségi kormányzás elve. Crow angol delegátus elő­ször a harározati javaslat leg­lényegesebb pontjaival szem­ben ielentett be külön-külón p'b'i —avazatoi. majd egészé­ben megvétózta a határozati Javaslatot. Négy nyugati ha­talom — az Egyesült Államok, Belgium, Franciaország és Olaszország — tartózkodott a szavazástól, a Biztonsági Ta­nács tíz tagja a javaslat mel­lett szavazott. A rohdesiai kérdés másik vonatkozását érintő határoza­ti javaslatot amely a Smith- rendszer elleni gazdasági szankciók fenntartását tartal­mazta, a Biztonsági. Tanács megszavazta, kivéve az Egye­sült Államokat és Angliát, amelynek küldöttségei tartóz­kodtak a szavazástól. A hatá­rozati javaslat mellett külön felszólították az Egyesült Ál­lamokat, amely rhodesiai krómimportjáyal megsértette a korábban kimondott szank­ciókat, hogy a jövőben mű­ködjék együtt az ENSZ-szel a szankciók kérdésében. Szudán, Szomália, a Szov­jetunió és más országok kép­viselői felháborodásukat fe­jezték ki Anglia álláspontja miatt. Jakov Malik, a Szov­jetunió állandó ENSZ képvi­selője kijelentette: a szavazás megmutatta, kik az afrikai nép barátai és kik az ellen­ségei. (MTI) NÓGRÁD — 1972. október 1., vasárnap J Hai» tábornok Dél-Vietnamba utazik Alexander Haig tábornok, Kissinger amerikai nemzet­biztonsági főtanácsadó-helyet­tese pénteken a késő esti órákban Saigonba utazott. A Reuter jelentése szerint a vi­etnami háborúról és a párizsi béketárgyalásokról folytat majd eszmecserét Thieu el­nökkel. A Fehér Ház közlése szerint Haig tábornok Saigonban ta­lálkozni fog Ellsworth Bun­kerrel, az Egyesült Államok saigoni nagykövetével és Fre­derick Weyand tábornokkal, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderők főparancs­nokával is. (MTI) Födi Jenő (átírnia Csőm Fn-lajnah CSOU EN-LAJ ELVTÁRSNAK, A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA EL­NÖKÉNEK, PEKING. A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözlete­met és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a nagy kínai népnek nemzeti ünnepük, a Kí­nai Népköztársaság megalakulásának 23. év­fordulója alkalmából. őszintén kívánom, hogy országaink kap­csolatai a proletár nemzetköziség elvei alap­ján fejlődjenek. Meggyőződésem, hogy ez elő­segíti a szocializmus, a béke és a haladás közös ügyét. FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság kor­mányának elnöke Az évforduló alkalmából Péter János kül­ügyminiszter táviratban üdvözölte Csi Peng- fejt, a Kínai Népköztársaság külügyminisz­terét. (MTI) így látja a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF Megállapodás Ázsiában A HÉT ESEMÉNYE min­denképpen Tanaka japán mi­niszterelnök kínai útja és a két nagy ázsiai ország közötti megállapodás volt. Eddig ugyanis nagyban-egészben azt lehetett mondani a második világháború után kialakult ázsiai helyzetről, hogy az óriá­si földrész az Egyesült Álla­mok vagy általában az impe­rialista tábor befolyása alatt áll. A két ázsiai nagyhatalom, Kína és Japán sokáig képte­len volt érvényesülni: Kína azért, mert elszigetelődött, Ja­pán azért, mert a második vi­lágháború veszteseként kevés volt a politikai súlya. A Szov­jetuniónak, mint világhata­lomnak, de mint részben ázsiai hatalomnak is fokozato­san megnövekszik a szerepe, ám nyilvánvaló, hogy nem­csak az imperialista US A, ha­nem egy évtizede a soviniszta, önző politikát folytató Kína törekvéseivel is meg kell küz­denie. Most Ázsiában két igen ak­tív és igen ambiciózus politi­ka között jött létre átmeneti­nek tűnő közeledés: Kína és Japán közt pillanatnyilag az egyetértésre való törekvés mutatkozik meg inkább, konk­rét problémáik megoldását ké­sőbbre halasztották. A két nagy ország az utolsó száz év alatt inkább volt egymás el­lensége, mint barátja, így az­tán a mostani kapcsolatfelvé­tel mindenképpen fordulatot jelent. A fordulatnak — bármeny­nyire is az Egyesült Államok tudtával és hallgatólagos vagy színlelt beleegyezésével tör­tént — van egy bizonyos Ame- rika-ellenes éle. Hiszen most éppen az a diplomáciai és ka­tonai építmény rázkódik meg alapjaiban, amely a hideghá­borús korszak hírhedt ameri-' kai külügyminiszterének, né­hai John Foster Dulles-nak műve volt. Példák kellenek? Az 1960-ban megkötött. ame­rikai—japán védelmi szerző­dés, amely az 1961-es San Francisco-i első szerződésen nyugszik, tulajdonképpen „Kí­na fékentartását” célozta, ezenkívül bázisok biztosítását az USA számára Japánban. Innen kiindulva tudta volna Amerika „ázsiai csendőr” sze­repét eljátszani az egész Tá­vol-Keleten. 1954-ben az USA teljes katonai segítséget ígért a Tajvanon rekedt Csang Kaj- seknek. Az ígéret ma már vajmi keveset ér, ha az Egye­sült Államok e célra nem ve­heti igénybe Japán támasz­pontjait. A vesztes mindenekelőtt Tajvan. Egyes nyugati véle­mények szerint a kínai—ja­pán megállapodás megadta a kegyelemdöfést Csang Kaj- seknek. Japán már gazdasági téren is elfordul Tajvantól, diplomáciai kapcsolatait pedig már meg is szüntette. A japán példát más ázsiai országok is követhetik: Thai­föld nemrég már küldöttet menesztett Pekingbe, a Fülöp- szigetek parlamenti képviselői már találkoztak Csou En-laj- jal, Indonézia pedig késznek nyilatkozott az 1967-ben fel­függesztett diplomáciai kap­csolatok helyreállítására. (Ja­pán a 77. állam volt, amely diplomáciai kapcsolatot létesí­tett most a Kínai Népköztár­sasággal.) A Japán Szocialista Párt és a Japán Kommunista Párt, amikor üdvözölte a japán— kínai diplomáciai kapcsolat megteremtését, a japán—ame­rikai biztonsági szerződés fel­számolását is követelte. Több ellenzéki párt amellett is sík- raszállt, hogy Japán kössön meg nem támadási szerződést a Szovjetunióval. (Esedékes a közeljövőben egy magasszin­tű japán—szovjet tárgyalás, amelynek feladata és a máso­dik világháború következmé­nyeinek felszámolása a két ország viszonyában.) A HÉTEN TETTÉK közzé Bonnban, hogy Scheel nyugat­német külügyminiszter októ­ber 10-én kezdődő pekingi hi­vatalos tárgyalásai során ki­mondják a Kínai Népköztár­saság és az.NSZK diplomá­ciai kapcsolatának felvételét. Nyilvánvaló, hogy a bonni kormány a november 19-i vá­lasztások előtt még egy kül­politikai eredményt kíván fel­mutatni —, a „keleti politi­ka” eddigi sikerein túl a „tá­vol-keleti politikában” is. A kínai—japán tárgyaláso­kon illetve az egyéb, Kínával kapcsolatos diplomáciai lépé­sek sem szoríthatták háttérbe a vietnami problémát. Kissin­ger, Nixon elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója a héten újra bizalmas megbeszélést folytatott Párizsban Le Dúc Thóval, a VDK küldöttségé­nek különleges tanácsadójával. Ez alkalommal már kétnapos tárgyalásra került sor. Ebből a tényből egyes megfigyelők olyan következtetést vontak le, hogy talán előrehaladás tör­tént, de aztán a csütörtöki négyes ülésen Porter ameri­kai nagykövet ismét negatív magatartást tanúsított. Thieu pedig Saigonban megsokszo­rozta harcias kijelentéseit. Igaz, Kissinger elküldte hozzá helyettesét, s nincs kizárva, hogy mérsékletre intette a saigoni bábrezsim elnökét. A közel-keleti problémakör­ben ismét történtek új fordu­latok: Szadat egyiptomi elnök azt javasolta a palesztin fel­szabadító szervezeteknek, hogy alakítsanak emigráns kor­mányt, kairói székhellyel. A palesztinok tartózkodással fo­gadták az egyiptomi ajánlatot. Kairó és Khartum között váratlanul megromlott a vi­szony. Ez annyival inkább meglepő, mert emlékezetes, hogy a tavalyi szudáni esemé­nyek alakulására rányomta bélyegét az egyiptomi csapa­tok és a kairói kormány tá­mogatása. Nimeri tábornok jobbára Szadat elnök (és a 1L biai Kadhafi ezredes) állásfog­lalásának nyomán tudta meg­őrizni hatalmát az országban. Azóta azonban Nimeri kormá­nya a jelek szerint Nyugattal orientálódott. A Szudántól délre levő Ugandában történ­tek késztették Nimerit színval­lásra: nem engedte, hogy az ugandai kormánynak katonai segítséget vivő líbiai repülőgé­pek átrepüljék országát. A tri- poli és a kairói rosszallást az­tán Nimeri azzal viszonozta, hogy visszahívta az Egyiptom­ban, a Szuezi-csatorna partján állomásozó szudáni egységek egy részét. Kiutasították Khartumból az ottani egyetem egyiptomi rektorát, mire Kai­róban utasították a khartumi egyetemen működő 300 egyip­tomi tanárt, térjenek haza. A közel-keleti kérdés szóba kerül az ENSZ közgyűlésén is. Rogers amerikai külügy­miniszter a „terrorizmus meg­fékezésének” kérdését helyez­te előtérbe, ezen a címen per­sze a nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtását szorgal­mazná. AMI A „TERRORIZMUS, avagy a politikai krimi” dosz- sziéját ezen a héten duzzasz­totta, az egy látványos pári­zsi tűzeset: a Diadalív árnyé­kában, a Champs Elysées-n porig égett egy éjszaka egy sokemeletes ház, amely egy milliomosnak, a hirdetőválla­lat-tulajdonos Marcel Bleus- tein-Blanchet-nak volt a tu­lajdona. Egyes párizsi bulvár­lapokhoz olyan névtelen beje­lentések érkeztek, hogy a tet­tes — a hírhedt Fekete Szep­tember volt. Bizonyíték nincs. E sorok írója sokesztendős pá­rizsi tapasztalatai alapján csak azt jegyzi meg: a francia fő­városban sok szakértője van a provokációnak, az utóbbi ti­zenöt évben számos esetben történtek olyan bűncselekmé­nyek, amelyekért tudatosan más nyakába akarták varrni a felelősséget. Budapesten a TU—144-cs Szombaton délelőtt negyed 12-kor M. V. Kozlov, a Szov­jetunió Bőse két tiszteletkört írt le gépével, majd landolt a Ferihegyen a hangsebesség kétszeresével haladó szuper­szonikus utasszállító repülő­gép, a TU—144-es. A szuper­gyors gép alig 1 óra alatt ké­pes megtenni a Mosizkva— Budapest útvonalat, 110 utas­sal a fedélzetén. A legkorszerűbb tudomá­nyos eredmények és mérések felhasználásával tervezett re­pülőgép bemutatása szenzá­ciószámba ment a párizsi majd a hamburgi repülőgép- kiállításon, s Varsó Prága és Szófia után most Budapesten is bemutatkozik. A hatalmas gépet, amely mellett a par­kolópályán álló „hagyomá­nyos” géptípusok szinte eltör­pültek, vasárnaptól megte­kintheti a nagyközönség. Va­sárnap 10 és 16 óra, hétfőn 10 és 14 óra, kedden pedig 10 és 12 óra között lehet meg­szemlélni. A gép landolásával egyidő- ben szállt le az a különrepü- lőgép, melynek fedélzetén L. Sz. Szvecsnyikovnak, a Szov­jetunió polgári repülésügyi miniszterhelyettesének ve­zetésével szovjet repülésügyi küldöttség érkezett hazánkba. A delegáció fogadására meg­jelent Földvári László, a köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter helyettese. (MTI) Peking után Éliás Béla az MTI tudósító­ja jelenti: Japán politikai körökben az a vélemény, hogy Tanaka és Csou En-laj megállapodott, három hónapon bélül sor ke­rül a nagykövetek cseréjére Tokió és Peking között. Kül- ügyminisztériumi források szerint vagy még az év vége előtt, vagy legkésőbb január­ban megkezdik működésüket a nagykövetségek. Kína hely­zetét megkönnyíti, hogy a ja­pán—tajvani diplomáciai kap­csolatok megszakításával au­tomatikusan a Kínai Népköz­társaság tulajdonába került Tajvan tokiói nagykövetségé­nek és konzulátusának épüle­te. Hírek szerint azonban Tajvan — számolva a kap­csolatok megszakításának le­hetőségével — jó előre eladta ezeket az épületeket. Tokióban körülbelül fél év­re teszik azt az időt, ami fel­tétlenül szükséges a japán— kínai béke és barátsági szer­ződés előkészítéséhez és meg­kötéséhez. Számítanak rá, hogy a szerződésről szóló tár­gyalásokon Kína felveti a Szenkaku (Tjaoju) szigetek kérdését, de nem hiszik, hogy ez komolyan akadályozná a megegyezést. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom