Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-29 / 230. szám

Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA MUllllMllllllllIflIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimiIlllllllllllllllllllllllllllllltlIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIll Á Szp utnyi k-táborban MEGÉRKEZTÜNK tehát Kemerovóba. Ez a tőlünk több ezer kiométerre levő szibéri­ai város szántunkra nagyon sok érdekességet tartogatott. Nagy érdeklődéssel figyeltük az utcákat, tereket, épületeket. Megláttuk a mi Dunánknál másfélszerte nagyobb Tom fo­lyót is, Autóbuszunk egy fe­nyőerdő közepén levő tábor előtt állt meg. Szputnyik-tábor — olvastuk a felírást, majd sze­münk megakadt az üdvözlő szövegen: barátaink, hogy ked­veskedjenek nekünk magyar felirattal köszöntöttek bennün­ket. A tábor kapujában két, orosz népviseletbe öltözött kislány kenyérrel és sóval fo­gadta küldöttségünket. Kék- sapkás, fehér inges, vörös nyak- kendős pajtások hatalmas vi­rágcsokrokkal üdvözöltek ben­nünket. Több száz pionír sor­fala, viharos tapsa közepette vonultunk végig a tábor fő- útján. A két népviseletbe öl­tözött kislány bevezetett ben­nünket abba az ötszobás tá­bori épületbe, amely az ott- tartózkodásunk idején ottho­nunk volt. Elhelyezkedésünk után közrefogtak bennünket szovjet pajtásaink, és oroszul, magyarul, kézzel-lábbal meg­kezdődött a beszélgetés. A va­csora is nagyon bőséges volt; hidegtál, paradicsom, uborka, narancs. Mi aztán megmutat­tuk mit tud befogadni a ma­gyar gyomor! Már az első este nagyon jól éreztük magunkat. Meghívást kaptunk egy komszomolista művészeti együttes népitánc­előadására, amelyet a tábor hatalmas szabadtéri színpadán rendeztek meg. Valamennyien élveztük színvonalas előadásu­kat, csak egy dolog aggasztott bennünket; a jókora szibériai szúnyogok hada. De baráta­ink gyorsan segítségünkre si­ettek. Elsőrendű szúnyogirtó kenőccsel láttak el bennün­ket, amelyet ezúttal sohasem felejtettünk el használni. MÁSNAP, reggeli után ün­nepélyes zászlófelvonás kö­vetkezett. Delegációnkat ismét sok száz pajtás viharos tapsa fogadta. Az emelvényen a tá­bor, a megyei, a Kemerovó városi komszomol és delegáci­ónk vezetői álltak. A jelen­tések, a kürtszó után, felvon­ták az árbocra a két nemzet zászlaját. Az ünnepély után magyar—szovjet barátsági összejövetelen vettünk részt. Vasárnapi túra kiirám­varosi a salgói A műit vasárnap dúlni mentünk a KISZ vezetésével, és a somoskői várhoz. Busz- szal értünk ki a somosi vár tövéhez, onnan gyalogszerrel folytattuk az utat. Megte­kintettük a Petőfi-kunyhót, és nemsokára a vár tetejé­ről szemlélhettük a környé­ket. Beszámolót hallgattunk a végvári vitézek török el­leni harcsairól. Egy pajtá­sunk elszaválta Balassi Bá­lint: Végek dicsérete című versét. Evés után elindultunk Salgó leié. Nagyon meg­szomjaztunk, szom j unkát szederrel, vadkörtével és kö­kénnyel csillapítottuk. Majd elhatároztuk, hogy légpus­kákkal verebet lövünk. Meg­kezdődött a nagy vadászat, de zsákmányt ejteni, sajnos, nem sikerült. Ügy látszik, a verebek ügyesebbek voltak, mint mi. Végre elérkeztünk a várhoz és itt kísérő taná­raink engedélyével céltáb­lákba lőttünk. A salgói vár megmászására csak kevesen vállalkoztak, a többiek, a lustábbak játszottak, beszél­gettek. Eresztvényben töltöttük a délután egy részét, majd hazaindultunk. A fegyveres erők napja tiszteletére tett kirándulá­sunk igen jól sikerült. Kár, hogy csak kevesen szánták rá magukat erre az érdekes, élményteM túrára. Tóth Attila, Somogyi Erika és Margethin Csilla 7. osztályos pajtások, Salgótarján, Mártírok úti iskola Tréfák a Pataki Pajtásból A PATAKI PAJTÁS szep­temberi számában olvastuk, hogy az úttörőhíradó levelet kapott a hajdús,zobószlói paj­tásoktól, akik ugyancsak szer­kesztenek hasonló jellegű új­ságot. A levél mellé mutató­ban csatoltak is néhány pél­dányt és külön ajánlották, vicc- és rejtvényrovatukat. Mi az előbbiből adunk most köz­re néhányat: — Anyu, légy szíves, adj két forintot! — Minek az neked? — Egy öreg néninek szeret­ném odaadni. — Nagyon jó kislány vagy! Miért esett meg a szived azon az öreg nénin? — Mert cukrot árult. A szakaszvezető sorakoztat­ja katonáit. S mondja nekik: — Előre Sólymok! Az egyik katona vigyázz- ban marad. — Mi az, magának nem szól a parancs? — Szaka&zvezető elvtárs, én Veréb Péter vagyok. A felszabadító szovjet hadse­reg egyik harcosa, aki részt- vett a magyarországi felsza­badító harcokban, mesélt ne­künk hazánk felszabadításá­ról. Az élménybeszámolót a kemerovói úttörőház kultúr- csoportjainak koncertje kö­vette. A táncos, zenés mű­sor nagy sikert aratott. Ná­lunk, idehaza táborokban ilyen műsorral még nem találkoz­tunk. Talán helyes lenne itt is bevezetni és a díjnyertes kultúrcsoportokat táborokban vándoroltatni. Ebéd után vá­rosnéző körútra indultunk. Megkoszorúztuk a város fő­terén álló Lenin-szobrot. Au­tóbuszunk végiggördült a Nógrádi utcán is. Nemsokára egy hosszú sétányhoz értünk, amelynek végén egy hatal­mas emlékmű, a Nagy Hon­védő Háború hőseinek em­lékműve áll. Előtte egy kan­deláberben öröktűz ég. A hő­si emlékmű előtt mindennap úttörődíszőrség áll, váltá­sonként két fiú és két lány. Beosztásukat jó mozgalmi munkájuk jutalmaként kap­ják. Mi is megismerkedtünk a pihenőben levő pajtások­kal, jelvényeket, címeke cseréltünk. A városnézés köz­ben egy cukrászdát is meg­látogattunk. Vaníliafagylalt­tal kínáltak, ami nagyon fi­nom volt, csak a következő „fogás”, a limonádé különbö­zött a nálunk megszokottól. Utunk ezután a kemerovói városi úttörőházba vezetett. Amint leszálltunk az autó­buszról szinte földbe gyö­kerezett a lábunk. Virág­csokrokkal a kezükben, nyak- kendős pajtások szaladtak fe­lénk. Ezen persze nem le­pődtünk meg, hiszen már kezdtünk hozzászokni, hogy a szovjet pajtások mindenhol ajándékkal, virágokkal vár­nak bennünket. A meglepe­tés az volt, hogy a köszöntő pionírok azok a kedves, „ré­gi” barátaink voltak, akik előző nap a repülőtéren is vártak bennünket. Az úttörőpalota igazgató­nője megismertetett bennün­ket az úttörőház történetével, jelenlegi munkájával. Meg­lepve hallgattuk a sok egyéb érdekesség között, hogy a város úttörőinek még saját folyamjáró hajójuk is van, és örömmel fogadtuk el a meg­hívást egy hajókirándulásra. ESTE A SZPUTNYIK-tá- borban már újabb program állt előttünk. Bekentük ma­gunkat a szúnyogirtóval és tábori barátaink kíséretében a futballpályán felépített máglyánál gyülekeztünk. A tábortüzet a két nemzet út­törői közösen gyújtották meg, majd a tűz lángjai mellett vidáman, dalolva és táncol­va töltöttük az időt lefekvé­sig. Szabó Péter salgótarjáni úttörő Következik: LÁTOGATÓBAN A VOSZTOK TÁBORBAN Farkas András műtermében Ahol a fűz szelíd, szép kísértet Süt a nap. Csí­pős, szeptemberi nap. A fákat, in­kább csak a gyen­gébb ágakat, meg­hajtja a szél. Tele az udvar falevél­lel. Fekete 6zőrű kutya fut elő az udvarból, arrébb parancsolja a gaz­da. Később majd összesöpri a sok lehullt levelet. El­égeti. Száll majd az őszi füst. A szobában las- san-lassan meleg­szik a cserépkály­ha. Most gyújtot­ták be, az előbb ment el a ké­ményseprő. Ezért az enyhe korom­szag. Nem kelle­metlen, inkább meghitten barát­ságos. Nemsokára meleg lesz. * Farkas András festőművésszel be­szélgetünk otthonában, mű­termében. A Balassagyarma­ton élő művész elkészült il­lusztrációival, amelyeket Ma­dách Imre: Az ember tragé­diája című művének készülő új finn fordításához készített. Az illusztrációsorozat elké­szült, a múzeumi és műemléki hónap idején Balassagyarmat közönsége is láthatja. Forgat­juk a lapokat. . — Mindenekelőtt azt szeret­teim volna érzékeltetni a szemlélővel, hogy itt valóban minden színben az ember tra­gédiájáról van szó — mondja Farkas András. — Ezért is használom a fehér és a fekete színt. A tragédiát legjobban fehérben és feketében lehet elmondani. E sorozatban sem akartam felületet díszíteni, gondolatokat akartam közölni. A művész, ezúttal az illuszt­rátor, szándéka — úgy érzem, megvalósult. A Tragédia olyan illusztrációja készült el, amely fogalmazásának egysze­rűségével, egyértelműségével kíván hatni, s a madáchi mű iránti alázattól vezérelve nem Áz ember tragédiája. Farkas András illuszt­rációiból a XV. szín akar semmiképpen sem más­ról beszélni — a mű kapcsán. A műről akar beszélni a gra­fika nyelvén. Megoldásai ezért nem mindenáron újszerűek, ismert jelképrendszerekkel dolgozik, annak ellenére, hogy minden színben a legjellem­zőbbet kívánja meglátni, s ez a jellemző gondolat nem min­dig egyezik a korábbi, mások által készített Tragédia-illuszt­rációkkal. Csak egy példát említünk. A római színt pél­dául általában bachanáliákkal szokták ábrázolni. A művész Pétert fogalmazza meg, amint a birodalom felbomlását köz­vetlenül megelőző időben mu­tatja a kivezető utat, a ke­resztet, az új vallás, a keresz­ténység jelképeként. Háttér­ben lovasok, a népvándorlásra utal ez a kép. Más példákat is említhetnénk — falanszter —. de nem soroljuk. Ezen túl, vagy inkább ezzel egyidőben. a lapok fekete-fe­hér színei érzékeltetik a szí­nek tragikus voltát. A lapok uralkodó pozitív vonalain, túl pedig egy-egy összefüggőbb sötét foltot belekarcolt, finom vonalakkal old fel, tesz líraian .„tékossá a művész. Asztalra kerül a kávé, 111a- •;os fekete. Cigaretta kínálja magát. A kályha cserepei mind melegebbek, az utcán pedig, látni az ablakon át, rázogatja a bokrokat, a sö­vényt a szél. őszi kép. Farkas András a nyárról beszél. Több dossziéban hever az a rengeteg rajz — zömmel tussal készült lap —, amely az idei nyár termésének egy része. Meglepő — számomra legalábbis a meglepetés erejé­vel hatott —, hogy a festő­művész milyen hatalmas je­lentőséget tulajdonít a vonal­nak. Mintha azt mondaná: a vonal, a rajz minden. Persze csak az képes így szólni hoz- . zánk a vonallal, sokszor na­gyon kevés vonallal, aki már előre tudja, mit akar monda­ni, közölni. Farkas Andrásnak van mondanivalója, meghatá­rozott körben mozgó, puritá­nul egyszerű, de állhatatosan, következetesen hangoztatott mondandó. Az egyszeri és megismételhetetlen élet csodá­járól beszél, a boldogság pil­lanatairól. Hősei között igen sok az öreg paraszt, az utca­seprő. S igen sok a lapokon a fa. A szélfútta akácos olyan, mintha egy lovashadsereg vo­nulna fel. A fák másutt fáj­dalommal kiáltanak az égre. Aztán egy szomorúfűz: szelíd, szép kisértet. Felszántott föld. erdei út, megkapó hullámzást idéznek a vonalak, a baráz­dák, a napraforgók, a bogáncs csodálatos absztrakcióját. Megy a szügyi vonat, öreg szalmakazal mögül száll a füstje. Dolgozik a vágóhíd a város szélén, kéményéből feke­te füst ír valamit az égre. Mit ír? Erre is figyel a mű­vész. És a cirkuszra is. Néhány akvarellen női akt. Kevés szavú és színű, finom fogalmazással megalkotott női test. Az élet derűje, mint egy nyugtató álom. Mégsem az. Inkább kísérlet a létezés cso­dájának megfogalmazására. Tóth Elemér Tevékeny szerep a pályairányításban A megyei úttörőelnökség legutóbbi ülésén értékelte az 1971/72-es tanév kisdobos- és úttörőpróba-kísérletet. Meg­állapította, hogy a kísérlet eredményesen támaszkodott a gyermeki önállóság tovább­jok — összehasonlítva tévé- nek egyik feltétele, hogy mind kenységüket a hagyományos több munkás ifjúvezető, szo­formában dolgozó úttörőcsa­patokkal. A megyei úttörőelnökség ezután javaslatot fogadott el az úttörőcsapatok feladataira fejlesztésére, figyelembe vette az úttörők pályaválasztásának a Ö—14 éves korosztály élet­kori sajátosságaiból adódó ér­deklődési területeket és for­mákat, növelte az úttörő-ön­kormányzatok szerepét. A megyei tapasztalatokat össze­gezve Hantos Sándorné, a módszertani szakbizottság ve­zetője elmondta: romantiku­sabb, játékosabb összejövete­leket tartottak az országos kí­sérletben részt vett őrsök, rá­segítésével kapcsolatban. Az iskola és az úttörőmozgalom nevelő tevékenységének kö­zéppontja: felkészíti a paj­tásokat arra, hogy kikerülvén az iskolából, megtalálják és megállják helyüket az élet­ben, becsületes, dolgos és bol­dog felnőttekké váljanak. Az programjában úttörőmozgalom az eddigiek- üzem-, gyár-, nél tevékenyebb szerepet vál­lal a pályairányításban; En­Pályázat pedagógusoknak A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete pályázatot hirdet olyan pedagógusok részére, akik alsó vagy középfokú ok­tatási intézményben, illetőleg a művelődésügyi igazgatásban működnek. Pályázni lehet a maii magyar nyelv, a magyar leró hangtan és a magyar— francia egybevető nyelvtani kutatások területén megadott témákban. A feladat elvégzé­sére egy évre szóló szerződést köt az intézet a pályázóval, s havonta 500 forint díjazást biztosít. A pályázatokat a Nyelvtudományi Intézethez (Bp. V. Szalay u. 10—14) 1972. október 1-ig lehet benyújta­ni. A pályázathoz önéletraj­zot, az eddigi tudományos munkásság jegyzékét és a munkahely vezetőjének hoz­zájárulását kell mellékelni. 4 NÓGRÁD- 1972. szeptember 29., péntek lüffinek ai igények Kaphatnék egy családos beutalót a mennyországba? (Takács Imre karikatúrája) Megnyílt a hont ácsi Mikszáth -kiállítás A múzeumi és műemléki hónap nógrádi programjaként tegnap Horpácson rendeztek avató ünnepséget Horpácson korábban is volt Mikszáth Kálrnán-emlékkiállítás, az évek során azonban mindin­kább szükségessé vált felújí­tása, s bővítése új dokumen­tumokkal. A kiállítást felújí­tották, bővítették, új helyisé­get is rendelkezésre bocsátot­tak a horpácsi kúriában, Mikszáth hajdani nyári tar­tózkodási helyén. A kiállítást tegnap délután négy órakor Rakonczai Antal, a Rétsági járási Hivatal osztályvezetője nyitotta meg, utána Balázs László, a salgótarjáni mun­kásmozgalmi múzeum mun­katársa mutatta be a jelen­levőknek. cialista brigádtag kapcsolód­jék be a szövetség pályavá­lasztást segítő tevékenységé­be. Az úttörőközösségekben élő pajtások szülei évente két- három alkalommal mutassák be munkahelyüket, az üze­mekben elkészített munkada­rabjaikat, s adjanak tájékoz­tatást a termékek előáll! fásá­nak mechanizmusáról, össze­tettségéről, szépségéről. Vala­mennyi — elsősorban . hetedi­kes-nyolcadikos — őrs, raj szerepeljen termelőszövet­kezet-látogatás, igényeljék és kérjék a gyermekek az őket patronáló testvér KJSZ-alap- szervezetek segítségét. A csa­patvezetőségek, csapatközös­ségek is szervezzenek akciókat a pályaválasztás . érdekében. Váljanak általánossá az egyes csapatok által Megrendezett pályaválasztási napok, hetek. Az úttörőcsapatok fordítsanak nagyobb gondot a szülők sok­oldalú tájékoztatására. A munkahelyek vezetői, a test­vér KISZ-szervezetek jelölje­nek ki a pályaválasztási fela­datok segítésére és koordiná­lására pályaválasztási megbí­zottakat. Az üzemek, vállala­tok rendezzenek kiállításokat az egyes szakmák jobb meg­ismerése érdekében. Biztosít­sák, hogy egy-egy szakköri összejövetelt üzemben, gyár­ban tartsanak meg úttörőcsa­pataink. A megyei úttörőelnökség el­fogadta a megyei Pályaválasz­tási Tanácsadóval közösen ké­szített együttműködési tervet. Befejezésül tájékoztató hangzott el az 1972. évi nyári vezetőképző és csapattáborok munkájáról. C

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom