Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-29 / 230. szám

Viz, csatorna, lakás Pásztón nagyon iparkod­nak, hogy utolérjék a városi rangot. Ez a törekvés nem a külsőségek hajszolását jelen­ti, hanem — az anyagi erőtől függően — az indokolt igé­nyeket folyamatosan kielégí­tik. A Hársfa utcában új laká­sok épültek. De társasházak­ban aligha lehet lakni, ha nincs vízvezeték, ha késleked­nének a szennyvízbekötéssel. A KÖZAVIT befejezte a 118 ezer forintos munkát. Munká­jukkal elégedettek, nem ígér­getnek, amit lehet, azt időben és jól elvégzik, ezt hallottuk a nagyközségi tanácsnál. A negyedik ötéves terv idő­szakában Pásztón több mint 300 lakást akarnak építeni. A tervek megvalósítása nemcsak a pénztől és az építőktől függ, hanem a Hősök utca és a Ma­dách utca között meg kell ol­dani a szennyvízelvezetést és a csatornahálózat bővítésére szükség van. A legfontosabb közművesítés a Diófa utcáig elkészült, a községi tanács ki­sajátított egy üres épületet, így nem kell kerülni; lerövidítet­ték a közműhálózatot. Egymillió forintos bankhi­telt vett fel közművesítésre Pásztó község Tanácsa. Mire, meddig futja ebből a pénzből? A beruházó még tárgyal a ki­vitelezőkkel, de azt biztosan állítják, hogy Pásztón 1973- ban állami beruházásból 60 lakás építését kezdik, mellet­tük építik az OTP-lakásokat, s ezekhez is vízvezetékre, csa­tornázásra van szükség. Több lakás, több víz- és csatornabekötés. Vajon bír­ják-e a kutak? Nehezen,' és előbb-utóbb újabb kutak kel­lenek. Mivel lehet mérni Pásztó fejlődését? Többek kö­zött azzal, hogy a termelés szerkezete megváltozott. Egyes számítások szerint az ipari termelés értéke máris 25 mil­lióvá] meghaladja a mezőgaz­daságét. Természetesen ezt újabb ipari üzemek, telepek építésével, bővítésével érték el, helyben munkát talál ma férfi és nő. Nemcsak az eredmények, hanem a gondok is jelzik Pásztó fejlődését. A lakás- és a közműépítésekhez már jö­vőre újabb milliókra van szükség. Megyénk több közsé­gét, köztük Pásztói, kamasz­korú ifjúhoz hasonlíthatnám, gyorsan kinövik ruhájukat, évenként újat sürgetnek. Tár­sadalmunk nagy családjában sok a fiatal, sok az igény, ezért mindenre nem telik. Nincs más megoldás, az igé­nyeket fontossági sorrendben rangsorolni kell és tehetségük szerint a terhek viseléséhez azok is járuljanak hozzá, akik a fejlődés előnyeit élvezni fogják. Szükséges és igazsá­gos, hogy az anyagi támoga­tást ne csak az államtól vár­ják, hanem a községfejleszté­si adót is fizetni kell, a tár­sadalmi munkára is nagyobb szükség van mint valaha. Nincs és ' nem lehet arról szó, hogy községeink minden téren utolérjék a várost. Az élet igazolta, hogy nem lehet középiskolája minden nagyobb községnek. A televízió, a könyvek sok mindent helybe visznek, egy-egy színházi elő­adásért, képzőművészeti ki­állításért gépkocsin vagy vo­nattal Salgótarjánba, Buda­pestre utaznak. De a vízve­zetékért, csatornáért és la­kásért helyben is minden ál­dozatot meghoznak. F. L, Mesemozi, meseszínház Űj műsorsorozattal gazdago­dik Salgótarján kulturális programja. A Nógrád megyei' Moziüzemi Vállalat és a me­gyei művelődési központ no- vemberben megkezdi a „Gyer­tek, meséljünk!” című mese­mozi- és meseszínház-soroza­tát. Jelentős kezdeményezés ez, hiszen ez ideig a ritkán és rossz időpontban vetített me­sefilmek anélkül kerültek vissza a raktárak polcaira, hogy a legilletékesebbek lát­hatták volna. Ezután az apró­ságok óvodai felügyelet mel­lett, szervezetten, nyugodt kö­rülmények között találkozhat­nak a megyei művelődési köz­pontban a filmek és a báb­színházak kedves alakjaival. A mesemozi és a meseszínház műsorára minden hónap má­sodik hétfőjén, délelőtt 9 és 11 órakor kerül sor. Megörökített művek A Filmmúzeumban az el­múlt napokban játszották a Lila akácot, Szép Ernő poéti- kus regényéből Székely István rendezésében vászonra vitt történetet. A film nem mű­vészi érték, de alkalmat nyúj­tott arra, hogy egész sereg olyan színészt láthassan a kö­zönség, akiket csak névről is­mer a mai publikum jelentős 'része, különösen a fiatalabb korosztályok. Mint ahogy a mai húsz—harmincévesek többnyire csak régi filmeken ismerhetik meg Csortos, Raj­nai Gábor, Kabos Gyula, Ba­jor Gizi, Somlay Artúr, Tí­már József és mások művé­szetét.­Egyik ismert esztétánk a közelmúltban felvetette azt a gondolatot; nem lehetne-e egyes nagy művészi élményt nyújtó, maradandó értékű színházi előadásokat filmen megörökíteni az utókor szá­mára? Sokat hallunk Pethes Imre Cyranojáról, vagy Var­sányi Irén remekbeszabott Tanítónőjéről, de ezek a cso­dálatos alakítások eltűntek az időben. Milyen nagyszerű vol­na, ha a közönség a cellulo­idszalagon örök életre balzsa­mozva láthatná azt, amiről annyi gazdag értékelést, pa­zar jelzőt, finom és elmélyült megállapítást olvashatott He­vesi Sándor, Kárpáti Aurél, Schöpflin Aladár és mások tollából, színházi recenzióiból. De túl ezen a szemponton, pedagógiai értéke is hatalmas volna az ilyen filmeknek, az új színésznemzedék képzésé­ben jelentős szerepet tölthet- nének be. Hegedűs Gyula, Rátkai Márton és egész sere­ge a fényes neveknek, eleve­nedhetne meg a főiskolások előtt. A művészet megörökítésé­ben nagy feladatokat lehetne megoldani színháztörténeti je­lentőségű előadások és ala­kítások filmrevitelével. Várépítők I utódai Nógrád megye dombjain, hegyein itt is, ott is várromok harcolnak az idővel. Furfan­gos, vagy véres ostromokról, viszálykodó főurakról, török­ről, tatárról, Dózsa kato­náiról regélnek a szétporló mészből kiforduló fekete kö­vek. Romlanak váraink. Rendbe- nozásuk, de talán még az ál­lagmegőrző munkálatok is nagy összegeket emésztené­nek fel. Sajnos, nem telik rá, pedig nem lehet megoldha­tatlan a helyzet, hiszen sok ellenpéldával találkozhatunk. Elég csak néhány kilométerre észak felé utaznunk, s ott a zólyomi vár, Balassi Bálint szülőhelye. Csehszlovákiában valahogy élénkebb a várkul­tusz, többet fordítanak a mű­emlékvédelemre. A zólyomi példa nem egyedüli, mond­hattam volna • Árvát, vagy bármely más várat. De nem is kell határon kívüli példá­kat keresni. Magyarországon is vannak szép példák, mint Baranya megyében, ahol a szigetvári és a siklósi vár vált díszévé, büszkeségévé a megye idegenforgalmának. Az ódon falak között berende­zett turistaszálló és egyéb ide­genforgalmi létesítmények meghozzák forintban is az új szerepet kapott várak hasz­nát. Nógrád várai talán nincse­nek olyan állapotban, hogy hasonló intézményeket ren­dezhetnének be falaik között, de több gondót lehetne for­dítani arra, hogy legalább mai formájukat megőrizzék. A salgői vár állapota egyre romlott, ezért társadalmi mun­kában természetbarátok KISZ- isták, láttak hozzá, hogy mentsék, ami menthető. Va­sárnaponként nehéz fizikai munkával, kőhordással fog­lalkoznak, ahelyett, hogy pi­hennének, szórakoznának. Nem kényszeríti őket senki, mint a várépítő jobbágyokat robotra. De magukénak érzik a várat és ezért szeretnék, ha minél jobb állapotban hirdet­né történelmünk viharos szá­zadait. Jó lenne, ha minél többen lennének. Jó lenne, ha minél többen, nemcsak egyes embe­rek, de társadalmi szervek is magukénak éreznék ezt a munkát. Október elsején Szé- csényben nyitják meg a me­gyei múzeumi és műemléki hónapot, és megemlékeznek a hazai intézményes műem­lékvédelem százéves „szüle­tésnapjáról”. Jó lenne, ha az ünnepség és a múzeumi mű­emléki hónap megindítója le­hetne egy mozgalomnak, mely az egész megyére kiterjedne, s a salgói várépítők példája nyomán társadalmi munká­val, társadalmi összefogással mozgalmat indítana Nógrád várainak megmentésére. — gáspár — Gondok a pályázati rendszer Javul a szaktanári ellátottság — Sok a képesítés nélküli nevelő A Pedagógusok Szakszerve­zetének Nógrád megyei Bi­zottsága tegnap délelőtt tartot­ta kibővített ülését Salgótar­jánban, az SZMT székházá­ban. Először tájékoztató hangzott el az 1972/73-as tanév kezde­tének tapasztalatairól és a pályázati rendszerről. A pe­dagógusok pályázása ezúttal is két menetben, februárban és májusban történt. Az első menetben a munkáltatók 89 álláshelyet hirdettek meg, er­re 86 pályázat érkezett. A pá­lyázók közül harmincán nyer­ték el az állást. A megye úgynevezett „nehéz” területei­re nem érkezett annyi pályá­zó, mint amennyi helyet hir­dettek. A szécsényi járásban például 22 álláshelyre csak öt pályázat érkezett. A második menetben 114 álláshelyet hir­dettek, 105 pályázó jelentke­zett, nyolcvanketten nyertek állást. A két menetben össze­sen 112 állást töltöttek be a pályázók Nógrád megyében. Közülük harminchétén most végzett hallgatók, friss diplo­mások, harminchatan más járásból, vagy megyéből pá­lyáztak. hárman más pályáról érkeztek az iskolákba. A számok — természetesen — önmagukban is érdekesek. Milyen tanulságokat vonha­tunk le belőlük? Az most már egyre nyilván­valóbbnak tűnik, hogy a pá­lyázati rendszer nincs össz­hangban a decentralizációból következő helyzettel. Ezen túl, a nappali tagozaton végző hallgatóknak sem jó e rend­szer, mert például, ha a pá­lyázót történetesen mindkét helyen elutasítják, szinte nya­kába veheti az országot, amíg állást talál. Ügy látszik, a helyszíni elosztások jobbak voltak, ekkor a megyék men­tek a hallgatókhoz, a felsőfo­kú intézményekhez. Nógrád különben is gondban van, szétszórt, kis településekkel rendelkező megye lévén, ke­vésbé jelent vonzást a fiatal pedagógusoknak, annak elle­nére, hogy a letelepülési se­gély, a területi pótlék, a törzs­gárda stb. igyekszik javítani a körülményeken. Most 56 állás maradt üresen, illetve képesí­tés nélküliekkel kellett betöl­teni. A pályázókkal javult Nógrádban az általános iskolai szaktanár-ellátottság. A képe­sítés nélküliek számára pedig előkészítő tanfolyamot szer­veztek. . Szó volt a Pedagógusok Szakszervezete Nógrád megyei Bizottságának távlati prog­ramjáról és az 1972/73-as tan­évre szóló munkatervről. A munka tartalmát az MSZMP X., a szakszervezetek XXIX. és a pedagógusok szakszerve­zete IX. kongresszusának ha­tározata szabja meg. Erősíte­ni kell a tisztségviselők fele­lősségét, hogy a szakszervezeti tagsággal megismertessék a IX. kongresszuson hozott ha­tározatokat. s eredményesen munkálkodjanak megvalósí­tásán. Mik a legfontosabb célkitű­zések? Javítják az együttmű­ködés színvonalát a párt- és állami szervekkel minden szinten. Támogatják a nevelő- testületek demokratikus lég­körének, életének kialakulását, erősítését. A tanácsi körzetek átszervezésével kapcsolatosan erősítik a nagyközségi és kör­zeti szakszervezeti bizottsá­gainkat, az iskolai . szakszer­vezeti bizottságok jog- és ha­táskörének gyakorlását pedig segíteni kell. A résztvevők az éves mun­kaprogram jóváhagyása után a nyári üdülési tapasztalato­kat beszélték meg, s egyéb ügyeket tárgyaltak. Emlékünnepsé* A Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága, a Nógrád megyei .Múzeumi Szervezet és a Nógrád megyei Tanács mű­emlékvédelmi albizottsága a százéves hazai intézményes műemlékvédelem Nógrád me­gyei emlékünnepségét, a me­gyei múzeumi és műemléki hónap ünnepélyes megnyitását október 1-én rendezi meg Szécsényben. A program dél­előtt tíz órakor kezdődik Dr. Győri Sándor, a Szécsényi já­rási Hivatal elnöke üdvözli az ünnepség résztvevőit. Megnyi­tót mond Géczi János, a Nóg­rád megyei Tanács elnöke. Az ünnepi beszédet Dr. Dercsényi Dezső, Kossuth-díjas műtörté­nész, az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos igazgatóhelyettese tartja. Fel­kért hozzászólók lesznek dr. Somoskeőy István, a Nógrád megyei műemlékvédelmi albi­zottság titkára, dr. Karászi Benő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke és dr. Molnár Pál, a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet igazgatója. Ez alkalommal ki­állítás nyílik Műemlékvéde­lem Nógrád megyében cím­mel, dr. Szabó Bé\p, a megyei múzeumi szervezet osztályve­zetője nyitja meg. Délután a szécsényi volt Forgách-kas- télyt tekintik meg az emlék­ünnepség résztvevői, illetve a hollókői népi építészeti együt­tesben gyönyörködnek. 4 fegyveres erők napja alkalmából Tanulságos, ©mlékeietss sajtótájékoztató A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala, valamint a munkásőrség országos pa­rancsnoksága sajtótájékoztatót rendezett, hazánk második leg­nagyobb városában, Miskol­con, a vegyveres erők napja alkalmából. A kétnapos sajtótájékoztató gazdag, sokszínű, tanulságos volt. Ennek keretében dr. Kálai László, a munkásőrség Borsod megyei parancsnoka, ismertette a párt fegyveres testületének másfél évtizedes töretlen fejlődését. Később Csíkos József, a Diósgyőri Gépgyár munkásőrszázad-pa- rancsnoka példákkal illuszt­rálta az alegység fejlődését, életét. Bemutatták a század elhe­lyezési körletét, majd az al­egység önálló rendezésében készült igen tanulságos, ötle­tes kiállításon szerezhettek jó tapasztalatokat az újságírók. Levetítették azt a filmet, amelyet az alegység készített nem csupán a diósgyőri mun- kásőrszázad másfél évtizedes fejlődéséről, hanem megeleve­nedtek a filmkockákon egyes zászlóalj harcászati és lőgya­korlatái is. Tanulságos volt ez a munkásőrök által készí­tett film. A Diósgyőri Gépgyár üze­meiben a munkapadok mellett és az alegység elhelyezési kör­letében találkoztunk a gazda­sági munkában és a harcki­képzésben élenjáró milicisták- kal. A krónikás életközelség­ben győződhetett meg arról, hogy a kiváló parancsnokok és munkásőrök mind a gazda­sági munkában, mind a szol­gálatok ellátásában példásan helytállnak. A kábelgyártó egységben ta­láltuk két gép mellett Boczkó Béla munkásőrt, aki 15 éve tagja az önkéntes fegyveres testületnek. Aranyjelvényes szocialista brigádban szorgos­kodik. Ez a brigád készíti töb­bek között a dróthúzó gépeket is, amelynek prototípusait megtalálhatjuk a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Boczkó Béláék számos országba ex­portálnak különböző berende­zéseket. Mint mondotta: „Nagyszerű itt a kollektíva, öröm dolgozni. Nem csupán munkában vagyunk együtt, hanem a szabad időnkben is több alkalommal szervezünk baráti találkozót. Szeretem a brigádot, de mi tagadás, a munkásőrség is a szívemhez nőtt”. A népes újságírósereg előtt este az LKM munkásőrszék- házban az „Oprendek Sándor- kórus” műsort adott. A mun­kásőrökből álló nagyszerű együttes a menetdalmozgalom keretében két évvel ezelőtt alakult. Általuk ízelítőt kap­tunk az alegység kulturális életéből is. A második nap reggelén, amikor megérkeztünk a DI- GÉP munkásőnszázad elhe­lyezési körletébe, az alegysé­get már harcra készen, felso­rakozva találtuk. A századpa­rancsnok felolvasta harcpa­rancsát. Ebben többek között ez állt: „A Bükkben az éjsza­ka folyamán diverziós csopor­tot fedtek fel az operatív szer­vek és azokat kell elfogni, megsemmisítem.” A harcparancs elhangzása után ismertették a század személyi állományával is a feladatot, és az útvonalat. Röviddel később a menetosz­lop már ott gördült a Bükk kanyargós útjaim Az egyik erdővel övezett ponton „álíjt” vezényeltek. Az alegységpa­rancsnokok határozottan ve­zették, irányították a munkás­őröket. Elfoglalták a bekerítés vonalát. Csupán rövid idő telt el és a bekerítés vonaláról fegyver- ropogás jelezte, hogy felszá­molták a „diverziós csoport tagjait”. Élménydús. sokszínű volt tehát ez a kétnapos sajtótá­jékoztató, amely mindenkép­pen tovább öregbítette a Diósgyőri Gépgyár munkás- őreinek hírnevét. Dcmény László Modern otthon Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési Központ üvegcsarnokában a modern lakberendezéssel kap­csolatos kiállítás nyílik. A Centrum Áruház október 16- án megnyitandó kiállításán bútor, lakástextília, kerámia stb. várja majd a látogató­kat. A tárlat közművelődési "zempontból is jelentős, hi­szen legszűkebb környezetünk kulturált fejlesztéséhez nyújt segítséget. Egyébként október végéig számos rendezvényt is szerveznek, például divatbe­mutatókat. A megyei műve­lődési központ pedig lehetővé teszi az érdeklődőknek, hogy jó nevű fiatal iparművészek­kel is találkozzanak, aVk szakmai tanácsokkal szolga.- hatnak. Csoda ez a világ Kulcsár. József felvétele ] NÓGRÁD - 1972. szeptember 29., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom