Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

A közművelődés intézményei Mi a különbség a klubkönyvtár, művelődési ház és központ között? A művelődési ház feladata a klubfeladatok ellátásán túl nyeik szervezése, játékalkal­mak biztosítása. Művelődési házakat az 1500 főt meghaladó lakosú településen célszerű be, a régi működési engedély szerint működhetnek. Kisebb helységekben Megyénkben a besorolás ál­A szocialista kultúra és nyitva kell tartani” — írja a vezető csak húsz művelődési műveltség terjesztésének besorolási utasítás, melyből házban dolgozik.) egyik legfontosabb közműve- egyértelműen kiderül az is, lődési intézményrendszere a hogy a klubkönyvtár tevé­művelődési otthonok hálózata, kenysége a könyvtári és klub- rendszeres ismeretterjesztés, Jelenleg három alapvető in- funkciók egy intézményben szakkörök, baráti körök mű tézménytípus működik: klub- történő együttes ellátásán ala- ködtetése, műsoros rendezve könyvtár, művelődési ház és Pul­művelődési központ. Azok az . ,, intézmények, amelyek egyik Mechanikus besorolás kategóriába sem sorolhatók Megyénkben is bebizonyoso- működtetni, ahol legalább dott, hogy a klubkönyvtár ön- négy helyiság áll rendelkezés- álló intézményként és 1500 la- re (egy klubszoba, két szak­kosnál nagyobb településen is köri helyiség, egy színpaddal életképes, de ugyanakkor a ellátott, filmvetítésre is al­____________________ hagyományos népműveléssel kalmas előadóterem..) Ezeröt­t al tükrözött helyzet kedvező szembeni követelmények a száz—háromezer lakosú tele­volt, mivel a 156 művelődési klubkönyvtárral mint újfajta pülésen legalább heti 18 órán otthonból a klubkönyvtári ka- intézménytípussal nem alkal- át, 3—5000 lakosú településen tegóriába 48, a művelődési ház- mázhatok, sem a tartalmi te- legalább heti 24 órán át, 5— ba 57, a művelődési központ vékenységet, sem a gazdasági kategóriába 6 intézményt so- ügyvitelt illetően, roltak be és a régi működési A besorolás megyénkben is engedély alapján működik 51 mechanikusan történt, ugyan­intézmény. akkor az adatok felülvizsgála­Március végén került sor iakor megállapítható, hogy Budapesten a művelődési ott- Például a helyiségek számával A legmagasabb szint hon vezetők harmadik országos kapcsolatban előírt normák- konferenciájára, ahol a műve- rL®k csak 17 intézmény felel lődési otthonok társadalmi meg, nincs az intézmények szerepéről szólva megállapí- ^z százalékában televízió, s tották, hogy az intézmények egyetlen napilap sem jár a településtípusonként más és klubkönyvtarak húsz gzázalé- más funkciót töltenek be. kanak. A könyvbeszerzési ke- A klubkönyvtár: „Olyan ^et egy lakosra jutó összege gótarjánban a József Attila Intézmény amely lehetőséget évenként három forint, de a Megyei Művelődési Központ rétsági, szécsényi, salgótarjáni és a Kohász Művelődési Köz­Szeműnk előtt született a tánc Az olimpiáról érkezett japán művészek Salgótarjánban 8000 lakosú településen leg­alább heti 30 órán át, 8000 la­kost meghaladó településen legalább heti 36 órán át nyit­va kell tartani. Megyénkben hat művelődé­si központ működik, amelyek anyagilag lehetőségeik, szelle­mi potenciáljuk tekintetében a legrangosabb művelődési ott­hon jellegű intézmények( Sal­járásban még ezt sem éri el. Az előírások szerint a klub­könyvtár vezetését lehetőleg egy személynek és amennyi­nyű jt: — a rendszeres könyvköl- esönzésre, továbbá a könyvek, újságok és folyóiratok helyben olvasására; — a tévé és rádió adásainak nézésére, illetve hallgatására; — a társadalmi problémák ni- Megyénkben csak Rom­kisebb közösségekben való hányban van függetlenített megvitatására. klubkönyvtárvezető ég egy A klubkönyvtár létesítése, személy, aki egyúttal a klub- ttletve működtetése elsősorban nak és a könyvtárnak is ve­sz 1500-nál kevesebb lakosú zetöje, csupán az intézmények településeken indokolt és felében van. csak ott működtethető, ahol Az előírtnál nagyobb óra­pont, valamint a járási szék­helyek művelődési központ­jai). A művelődési központnak a ben szükséges, függetlenítve, művelődési házakén túli fel­teljes munkaidőben kell ellát- adata: — ankétok, tanfolyamok, előadássorozatok szervezése; — rétegklubok működtetése; — rendszeres színházi elő­adások, hangversenyek, kiállí­tások tartása-; — a művelődési házak és klubkönyvtárak tevékenységé­rendelkezésre áll legalább számiban csak a klubkönyv- nek kihelyezett szolgáltatások­egy klubhelyiség és egy sza- tárak egy tizede, kisebb órá­ba dnolcos könyvtárhelyiség. számiban viszont hetven száza- Ötszáznál kevesebb lakosú feka tart nyitva, településen legalább heti Általában nem sokkal ked- nyolc órán át ötszáz—ezer vezőbb a helyzet a megye 57 közötti lakosú településen művelődési háznak nyilvání- le-salább heti tizenkét órát, tott intézményében sem, fő- 1000—1500 lakosú településen ként ahol tiszteletdíjas veze- legalább heti tizenhat órán át tők dolgoznak. (Függetlenített hoz a típusbesorolás' csak for­____________________________________________________________ mai kereteket ad, a munka m inőségét, az elsődleges neve­lési funkciók eredményes meg­valósítását azonban a műve­lődési otthonok munkatársai­nak és vezetőinek hozzáértése és lelkesedése határozza meg. kai való rendszeres segítése. A művelődési központnak legalább nyolc, egymástól függetlenül használható helyi­ségének kell lenni, nyitva tar­tási ideje minimálisan heti 48 óra kell, hogy legyen. Az intézmények munkájá­Hét előadás — az új évadban A balassagyarmati Mik­száth Kálmán Művelődési Központ — az előző évek­hez hasonlóan — az idén is színházi bérletsorozatot in­sokait. A hét előadásból ál­ló sorozatot a Déryné társu­lata nyitja Auber: Hét erdő ördöge című daljátékával no­vember 22-én. A komarnoi Magyar Területi Színház Fel­dít. Az új évadban a Déry- kai Ferenc: Madách című dirá­né Színház mellett a komar­noi Magyar Területi Színház májával mutatkozik be a gyar­mati közönségnek, Madách és a Színház- és Filmművé- születésének 150. évfordulója szeti Főiskola is tart előadá- jegyében. Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról! Űj versengés indul •,Szól­jatok szép szavak — Petőfi Sándorról!” címmel az or­szágban működő irodalmi színpadok között. A pályázat országos operatív bizottsága ez év tavaszán küldte meg a megyei szerveknek a ne­vezési lapokat és a pályázat tervét. Ezzel egyidőben a saj­tó és a tévé is meghirdette a versenyt, amelyre azóta 180 csoport nevezett be. Nagy részük saját szerkesztésű mű­sorral. Nógrád megye színe­it hat együttes képviseli a vetélkedőn. A területi dön­tőt január 4—6 között bo­nyolítják le Miskolcon, ami­kor Heves, Borsod és Nóg­rád versenyzői küzdenek az országos döntőbe jutásért. A rádió a területi döntők leg­jobb műsorait felveszi és jö­vő év január elsejétől hétfő esténként sugározza. Az or­szágos döntő — amelybe négy együtes kerül — 1973. már­cius negyedikén lesz Kiskő­rösön. íj A lenini idők „rajzoló riportere A moszkvai Lenin Mű- is, amikor a találkozásokról zeumban több minit 500 Le- sem a fotóriporterek, sem a ndnnel kapcsolatos rajzot filmhíradók nem tudósítot- őriznek. Most számos olyan tak. Az Alekszandr Sefov rajzot találtak, amely Nyi- muzeológus által legújabban koláj Andrejevtől, a lenini fellelt rajzok művészi érté- idők legérdekesebb esemé- ke is igen nagy és amellett nyeinek megörökítőjétől jelentős támpontot nyújta­származnak. A művészt a nak a lenini életmű illuszt- történelem rajzoló-riporté- rálásán dolgozó írók, festők, rének nevezték el; jelen valamint a színházi és a volt Lenin irodájában akkor filmszakemberek számára. 4 NÓGRÁD — 1972. szeptember 10., vasárnap | Varga B. Vilmos Hosszú ideje foglalkoztatja a tánckuitúra kutatóit, hogy milyen alkalomból lejtette vagy ropta első táncát az em­ber. Ősi barlangok megköve- sült lábnyomaiból, primitív barlangrajzokból tudjuk, hogy a tánc rendkívül régi eredetű. Egyesek szerint az első em­beri tánc teljesen ösztönös volt, mint az állatok tánca. Darwin már az állatok nász- és egyéb táncában is némi tu­datosságot vél fölfedezni. Schopenauer játéknak, játé­kos megnyilvánulásnak tartja, Nietsche szent részegségnek, Freud pedig szekszuális meg­nyilvánulásnak, a szekszuális erőfölösleg levezetésének, át­alakításának. A modem tu­domány leginkább a múlt században élt Boucher de Partes elméletét fogadja el, aki a munka ritmusából kö­vetkeztet a tánc, az ének és vers keletkezésére. Egy bizonyos, hogy az em­beriség legrégibb társadalmi életének része volt a tánc, s történelmünk ókorában már zene, tánc, ének együtt járt, nem véletlenül volt ezeknek közös múzsájuk a görög mi­tológiában. A pénteken Salgó­tarjánban, a Megyei Művelő­dési Központ színháztermé­ben bemutatkozott, a münche­ni olimpiáról hazatérőben le­vő japán népi együttes, a tánc őskorába engedett be­pillantást, csodálatos tánc- és zeneművészetük láttán, és hallatán, szinte szemünk előtt született a Tánc. A vadászatból élő ember nomád korát idézte az álla­tok mozgását utánzó táncok sora, mert az ember bármi­lyen állat mozgását meg­tudta jegyezni, s totemállatait tudatosan megidézte. Az álla­tot lélekkel ruházta föl, en­nek az animizmusnak köz­pontjában állott például Ja­pánban, a medvekultusz. Ha medvét nem is, más állato­kat a csodálatos művészek gyakran idéztek lenyűgöző táncaikban. Megelevenedtek a karcsú, fehér kócsagok, hogy szárnyaik kimért, ütemes rit­musával, a tánc legősibb ke­letkezésének indokait sejtes­sék. A vadlovak táncát a va­lóságban inkább vad lovak táncoltatásaként vitték szín­padra, amit a lovasok és a harci zászlók jelenléte is korszerűsített, de még ezen a mai, tudatos táncon is átsej- lettek a régi állatkultusz em­Jelenet az esernyőtáncból lékei, amelyek a normandiai lótáncban élnek. A vadászatot követő nö­vénytermesztő korszak már az ősök kultuszának ideje. Az anyajogú társadalomnak meg­felelően a táncok tárgya a termékenység, az esővarázs­lás, a Nap, Hold és csillagok járását befolyásolás, az extá- zis, az istenségbe való nőies „A két nagy sárkány és egy vitéz” című táncjátékbán. A vitéz szerelme védelmében legyőzi a két szörnyeteget. Tu­lajdonképpen ennyi az egész mondanivaló, mégis telve van emberi feszültséggel, az öreg- anyó aggódása, a szerelmes lány reszketése csak fokozzák az izgalmat, amit a két sár- kánykígyószerű szörny megje­beleolvadás eszközeivé szeli- lenése éppen a tökéletes tech­dült. Ezt idézték a műsor el­ső részében látott táncok, amelyekben a nők feszes ön­nikai megoldás révén amúgy is kelt. Szólószámán kívül itt nyújtotta a legdrámaibb meg­megtartóztatásuk ellenére is oldást az ősi zeneszerszámok­az önkívület egy-egy maga­sabb fokát érték el, s varázs­latuk szinte átáradt a rend­kívül lelkes, nagyobbára ínyenc, művészetkedvelő kö­zönségre. Az extázis előidézé­sének hatásos eszközei: ép­pen e kimért mozgás, a tánc kai bemutatkozó zenekar is, alkalmazván — mint az esta során annyiszor — a primitív többszólamúságot, a heterofó- niát. (Egyébként a műsor ze­nei élménye volt az a hang­szerszóló is, amikor a shamú zent, a japánok régi három­monotóniája, a sejtelmes dob- húros hangszerét mutatta be kiséret és a fúvós hangsze­rek fülsértő, magas hangja, a különleges maszkok, fantasz­tikus, színpompás ruhák és ezeknek összhangja, sőt egy­idejűleg (bármilyen ellent­mondásként hangzik is) ezek diszharmóniája. A sámánizmus idején követeltek ekkora fe­gyelmet és szigort a táncban, amikor pedig mindennemű újítást, vagy pontatlanságot halállal büntettek. Láthattuk a népies, zenés színjátszás, a kabuki ősét is, az együttes egyik tagja mű­vészi tökéllyel!) A japán népi együttes sal­gótarjáni bemutatkozása so­káig felejthetetlen élmény marad, ilyen forró hangulatú estet régen ért meg a műve­lődési központ színháza. Csak sajnálhatják, akik távolma­radtak. Egyetlen vigasz, hogy az előadást végignézték a Te­levízió munkatársai is, s a műsort alighanem ők is fel­veszik. Li. Gy. Repülőgép-eltérítés, diplomatarablás (12.) Berlin, 1941 június Eddig repülőgéprablásokról esett szó, arról a bűncselek­ményfajtáról, amelyről nem­régiben azt írta a Newsweek című amerikai lap, hogy „csak látszólag új bűncselekmény­fajta, mert hiszen a közleke­dési eszközök elrablása és el­térítése legalább olyan régi, mint maguk a közlekedési eszközök, hiszen ha az em­ber visszapillant a történe­lembe, nemegyszer találkozik egyszerű rablási szándékkal, vagy valamilyen politikai cél­zattal végrehajtott vonat-, ha­jó-, gépkocsi-, vagy akár lo- vaskocsi-eltérítéssel is.” De nemcsak a közlekedési eszközök eltérítésének, elrab­lásának van ilyen sokszázados múltja. Már a római történet­írók is megemlítenek néhány olyan esetet, amikor gyalog- hintót raboltak el, hogy a benne ülő gazdag patríciust megzsarolják, politikai céllal foglyul ejtették idegen ország megbízottját, küldöttét. Van tehát előtörténete a legutóbbi esztendőkben oly gyakran előforduló diplomatarablások­nak is. Bár 1961-ben Bécsben, a diplomáciai kapcsolatok és mentességek kérdéséről ösz- szehívott értekezleten (erről az értekezletről és eredményé­ről még lesz majd szó), az elfogadott szerzödésszöveg el­ső mondatában az áll, hogy „a világ népei ősi idők óta el­ismerik a diplomáciai képvi­selők jogállását” — ezzel az elismeréssel elég régen baj van. Elég például csak a Bibliát fellapozni és megkeresni ott Sámuel könyvének II. feje­zetét, hogy a diplomáciai sze­mélyeket védő mentesség meg­sértésének egy elég régi ese­tével találkozzunk. Dávid ki­rály — a Biblia szerint — különmebízottakat (azaz dip­lomáciai képviselőket) kül­dött Ammon király fiaihoz, hogy nyilvánítsák részvétüket a király elhunyta alkalmából. Az ammoniták azonban töp­mely ország idegen földön ál­lomásozó 'és ott diplomáciai munkát végző képviselőit. Sőt, elmondható, még a második világháború legnehezebb pil­lanataiban is akadt olyan eset, amikor a diplomáciai mentesség védelmezte a kül­képviseletek bizonyos dolgozó­it. Egyik legjellegzetesebb példája ennek az az 1941. jú­nius 22-től kezdődő tíznapos periódus, amikor is a Szovjet­unió berlini követségének dip­met földön tartózkodott. Amikor a nácik 1941. júni­rengeni kezdtek a velük ad- lomata személyzete még né- dig ellenséges álláspontot el­foglaló Dávid „részvétnyilvá­nító küldöttségének” őszinte­sége fölött. A történet szerint az egyik királyfi azt kérdezte a többiektől, hogy vajon nem az volt-e Dávid célja, hogy megszemléltesse és kikémlel- tesse az ammoniták városát a tervbe vett támadás előtt? A Biblia ezután elmondja, hogy Hánon királyfi elfogatta Dá­vid diplomáciai megbízottait, és az akkori szokásnak meg­felelően, alaposan megszégye­nítette őket. Lenyírták a diplomaták szakállának felét, a másik felét azonban meg­hagyták, kettéhasították ru­háikat, és félig meztelenül, kissé megverve zavarták őket haza. Magát a követség épületét, és a diplomáciai beosztású tisztviselőket (valamint azo­kat, akiknek időben sikerült bemenekülniük az épületbe) bizonyos megkülönböztetéssel kezelték. Valentin Berezskov ismert szovjet publicista, aki abban az időben diplomataként dol­gozott, a Szovjetunió berlini követségének ügyvivői tisztét töltötte be, később megírta, hogy ennek a különleges el­bánásnak természetesen nem az volt a magyarázata, mint­ha a nácik egy pillanatig is tiszteletben tartották volna valaminő nemzetközi megálla­podást, hanem egyszerűen rá­jöttek, hogy a szovjet diplo­maták mentességének meg­sértése azzal járhat, hogy a még Moszkvában tartózkodó német diplomáciai misszió tagjaival szemben eljárnak a us 22-én rárohantak a Szov- szovjet szervek, Berezskovnak, Nem egészen megalapozott állítás tehát csak az, hogy a diplomáciai képviselők jetunióra, a berlini szovjet diplomáciai képviselet épüle­te ostromállapotszerű viszo­nyok közé került. A házat különleges, erős SS-őrség vet­te körül. Elvágták a nagykö­vetség összes telefonvonalait és különleges technikai esz­közökkel megakadályozták még a szikranélküli távíró és a rádió működését is. A követ­ség technikai beosztású al­kalmazottai közül több sze­mélyt, néhány perccel a haj­nali náci orvtámadás után el­raboltak, közöttük szovjet ál­lampolgárokat is, olyanokat, akiknek nem volt diplomáciai mentességük, például gépko­csivezetőket. A követségi épü­let szomszédságában levő ke­reskedelmi képviselet egyik delme mindig tiszteletben tar- alkalmazottját az utcán el­tott ősi szokás. Kétségtelen azonban, hogy nagyon régen történtek már kísérletek arra, hogy megvédelmezzék vala­fogták, és megverték, majd el hurcolták. Ennek a tisztvise­lőnek nem volt diplomáciai Revolverlövések mentessége. ban) a tíz nap leteltével, amikor a szovjet diplomatákat a , Bal­kán-félszigeten keresztül ve­zető útjukra elindították — semleges földön cserélték ki ugyanis a harcban álló or­szágok diplomatáit — módjá­ban volt a náci külügyminisz­térium, a Wilhelmstrasse egyik tisztviselőjével beszélgetni, és az elmondotta neki: „szá­munkra csak az a fontos, hogy a moszkvai német misz- szió személyzete mielőbb ha­zaérjen”. Ez volt tehát az oka an­nak, hogy miközben a Német­országban levő szovjet állam­polgárokat letartóztatták, bán­talmazták, koncentrációs tá­borba hurcolták, a szovjet diplomaták testi épségét biz­tosították, és lehetővé tették számukra az elutazást. (Következik: Stockholm-

Next

/
Oldalképek
Tartalom