Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
OgyMédro , Divatbolond betörők — Kulcs a köcsögben — Egy forinton múlt Lopási ügyekben Ítélkezett a Balassagyarmati Járásbíróság. Különböző jellegű ügyek, de van bennük valami közös: a vádlottak figyelemre méltó leleményessége a védekezésben. Itt van mindjárt az első eset: Márton István alkalmi munkás és Szabó Sándor segédmunkás, mindketten budapesti lakosok, ez év júliusában megbeszélték, hogy meglátogatják Patakon Márton sógorát. El is indultak, de csak Balassagyarmatig jutottak, ahol megállapították, hogy Patakra aznap már nem megy autóbusz. Ezért jobb híján feltörték a Mackó büfé fagylaltkiadó ablakát, és bemásztak. A pénztárgép fiókjában hetven forintot találtak, ezt siettek magukhoz venni. Kólát ittak, azután tovább kutattak. Az utca másik oldalán tartózkodó rendőrjárőr azonban észrevette őket, és hamarosan véget ért a szép eäte. Az utcán még megpróbáltak „meglépni”: sikertelenül. Miután tetten érték őket, a bizonyítás nem járt különösebb nehézséggel. Az ügy egyetlen homályos pontja az volt, hogyan jutottak a betórőszei számokhoz. Egyikük élettársa a nyomozó hatóságok előtt azt vallotta, hogy hazulról vitték magukkal, A két férfi azt állította, hogy Rútságon kerültek hozzájuk a szerszámok, amikor az autóbusz néhány perces pihenőt tartott. Állítólag a busz mögött álló gépkocsi platóján megláttak egy reklámtáskát, és semmi egyebet nemj akartak, mint a belőle kikandkiáló divatlapot kihúz-' ni. De milyen pech: az autóbusz hirtelen elindult, á divatlap. megakadt a táska szélében, ezért úgy gondolták, hogy egyszerűbb ' az egész táskát felkapni. Es, hogy mi minden történhet szegény gyanútlan állampolgárfal: az autóbuszban ' vették észre, hogy a reklámtáska alján betörőszerszámok lapulnak. Állításuk szerint eszükbe sem jutott, hogy ezekkel a szerszámokkal be Is lehet törni, mindaddig, amíg két lánnyal nem találkoztak, akiket — roppant .megható — szerettek volna csokoládéval meglepni. Különösen Mártontól volt lovaglás cselekedet ekkora áldozatot vállalni egy nőért, mert kiderült róla, hogy hosszú, ideje élettársa tartja el. Az ő védekezésének egyébként volt még egy „megindító” pontja: azzal érvelt, hogy már régen nem dolgozott, és nem volt pénze. A bíróság azonban „kőszívűnek” mutatkozott: Márton Istvánt elmarasztalta jogtalan behatolás útján elkövetett lopás kísérletében, fogolyszökés kísérletében, és közveszélyes munkakerülésben. Halmazati büntetésül egy év hat hónap, börtönben végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki rá, és három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Szabó Sándort — a közveszélyes munkakerülést kivéve — ugyanezen vádpontokban találták bűnösnek, és egy év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, mellékbüntetésként pedig két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A második ügy vádlottja Vidák Kálmánná, érsekvadkerti lakos. Cigányasszony, és mint sok más társa, ő is gyakran jósolgatott a hívő lelkeknek. Lehetséges, hogy jóslatai néha beváltak, mert Boda Sándor a jelek szerint nagyon megbízott benne. Egy ízben pénzt adott kölcsön valakinek, úgy, hogy Vidákné láthatta, honnan veszi elő az összeget. Azon a napon, ami-- kor Vidákné elszánta magát a cselekvésre, a sértett a kertben dolgozgatott. A bejárati ajtó nyitva állt. Bizonyárr::.. ; no.: we.v •*•.« í.>*& joa ,£;zrismseo ANÓÚRAD újságíró-stúdiója Pályázati felliftás Xz utóbbi időben számos olyan fiatal olvasónktól kaptunk levelet, aki kedvet, elhivatottságot érez az újságírói pálya iránt. Szerkesztőségünk megszívlelve olvasóink érdeklődését, úgy határozott, hogy egyéves újságíró-stúdiót indít. A résztvevők az (országos lapok, a Magyar Rádió és Televízió legnevesebb riportereinek, publicistáinak előadásában ismerhetik meg a modern újságírás műfajait, eszközeit, problémáit. Az elméleti előadásokat gyakorlati foglalkozások egészítik ki. A résztvevők megismerkednek a szerkesztőség belső életével, az újságkészítés minden fázisával, látogatást tesznek a nyomdában, országos lapoknál, rádiónál és a televíziónál. Szerkesztőségünket az a szándék vezeti, hogy azok kerüljenek az újságíró-stúdióba, akik a legtehetségesebbek, akik máris jelét mutatják bizonyos újságírói képességnek, elhivatottságnak. A jelentkezőknek két pályamunkát kell készíteniük. Minimum két, de maximum négy oldalnál nem hosszabb, (120 gépelt sor, egy sorban 56 leütés), vagy kézírással készített pályamunkákat is elfogadunk (tudósítást, riportot, kritikai elemző írást, publicisztikát) kell szerkesztőségünk címére beküldeni. Irodalmi műfajban (vers, novella, regény) írt pályamunkákat nem fogadunk el. Az újságírói műfajban készített pályamunkák konkrét helyhez, vagy eseményhez, nevekhez, jelenségekhez kapcsolódjanak. A sikeres pályamunkákat lapunkban is megjelentetjük, s azokért a szokásos tiszteletdíjat fizetjük. Az újságíró-stúdióba olyan 16—30 év közötti fiatalok jelentkezését várjuk, akik már elvégeztek valamilyen főiskolát, vagy egyetemet, esetleg most járnak valamilyen felsőfokú intézmény nappali, esti, vagy levelező tagozatára. A 16—18 éves, a középiskolás tanulók közül azok jelentkezését fogadjuk el, akik valamilyen felsőfokú intézmény elvégzése utón az újságírást kívánják élethivatásul választani, s már most rendelkeznek ehhez bizonyos készséggel. Természetesen csak olyan tanulók jelentkezhetnek, akiknek az iskolai tananyag elsajátításában nem jelent kiesést a kéthetenkénti kétórás, esetenként háromórás távoliét. A jelentkezők rövid életrajzot is csatoljanak pályamunkájukhoz. Az oktatás 1972. november elején kezdődik és 1973. június-elején fejeződik be. A jelentkezők kéthetenként két- órai, gyakorlati foglalkozás esetén háromórai elfoglaltsággal számoljanak. Az elméleti foglalkozások mindig, délután, négy órakor kezdődnek a NÓGRÁD Szerkesztősége székházában, (klubjában, I. emelet 28.). Amennyiben középiskolás diák is sikerrel pályázik, az oktatásban való részvételéhez az iskola igazgatójának javaslata, hozzájárulása is szükséges. A pályamunkákat október 15-ig kell beküldeni szerkesztőségünkbe, a borítékon „Újságíró-stúdió” megjelöléssel. A pályázat eredményéről levélben értesítjük a jelentkezőket. Az egyéves oktatásban való részvétel teljesen ingyenes, csupán a jegyzeteket kell megvásárolni. Az újságíró-stúdió utolsó, ünnepi foglalkozásán adjuk ál a tanfolyam elvégzését igazoló látogatási bizonyítványt. Szerkesztő Bizottság ra úgy gondolták a háziak, hogy elegendő biztonságot nyújt, ha a szekrénykulcsot a sufni tetején díszelgő köcsögbe rejtik. Mint . utóbb kiderült, nem voltak eléggé ravaszak. Vidákné megtalálta a kulcsot, és elvitt a szekrényből 47 000 forintot. Elvihetett volna többet is, ha szemfülesebb; egy dobozban 80 000 forintnál is több pénz lapult. Ezt azonban nem vette észre, A lopott pénzből 38 600 forintot eldugott egy befőttes- üvegbe, és elásta a kertben. Itt találta meg a rendőrség. A tárgyaláson úgy tett. mintha elfelejtett volna beszélni. Mutogatott, fintorgott, hadonászott. Bizdnyóra úgy gondolta, hogy a bíróság is úgy vélekedik, mint ő: nem nézheti normálisnak azt, aki ott hagyja a zsákmány nagyobbik felét. Vidák Kálmáhnét többszörösen visszaesőként elkövetett lopásért két év szabadságvesztésre ítélték, és három évre eltiltották a közügyekben való részvételtől. Büntetését fegyházban kell letöltenie, és a bíróság kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből is. Az augusztus 29-én tartott tárgyalás vádlottja is cigányasszony, Kovács Lászlóné. Az ő specialitása az, hogy kocsmában köt ismeretséget férfiakkal, és mikor úgy véli, hogy partnere már legalább hat példányban látja a söröspoharakat, egy ügyes mozdulattal kiemeli zsebéből a pénztárcát. Jól jövedelmező „üzlet” volt, és talán az is maradt volna, ha nem kap vérszemet. Egy esetben ugyanis áldozata idejekorán kijózanodott és rájött, hogy mi történt vele. Azt az ajánlatot' tette á tolvajnőnek, hogy tartson meg száz forintot az elvett pénzből, de a többi négyszázat adja visz- sza. Ha erre hajlandó, úgy szemet hiúny a történtek felett. Az asszony azonban biz- ''•tsos - helyen-,-tudva pénzt — a nadrágja- - Koreába rejtette —, német mondott. Csák a motozásnál került elő a'zsákmány. De még mindig nem tartotta elveszettnek az ügyet. Azt állította, hogy férje dugta az intim helyre a pénzt. ■ Kovács Lászlóné büntetése egyévi börtön. Sz. K. ,Meggyőződét-bői .ettem...’ Bojtos bácsi alapítványa Akkor kezdődött a dolog, amikor Bojtos Sándor bácsit a kórházban meglátogatta a városi tanács elnöke. — Adok én nektek, a tanácsnak, húszezer forintot, elnök elvtárs. Persze nem akármire. Olyan fiataloknak szánom, akik tanulni akarnak, megvan hozzá az eszük és a tehetségük, csak anyagiakkal kell segíteni őket. Remélem, jó ügyet szolgálok, mert a fiatalok nagy többsége megérdemli, hogy támogassuk őket. ★ Amióta ez a beszélgetés elhangzott. Balassagyarmaton megszületett a tehetséges munkásgyerekek támogatását szolgáló húszezer forintos alapítvány. A legutóbbi tanácsülés határozatban fogadta el, és hamarosan döntenek arról s, kik kaphatják a nemes célt szolgáló pénzt. Aki a húszezer forintos takarékkönyvet letette az asztalra. Böjtös Sándor, Balassagyarmat város díszpolgára, a magyar munkásmozgalom régi és kipróbált harcosa. Sándor bácsi életéről akár regényt lehetne írni. Szerepel 's több könyvben a neve. és nemcsak Magyarországon. A Magyar Tanáscköztársaság egykori harcosa, a szovjet- unióbeli Omszkban ismerkedett meg a munkásmozgalommal. és attól kezdve életét ezek az eszmék határozták meg. Most 76 esztendős, soksok emlékkel, élettapasztalattal a háta mögött. — Ennyi év után az ember sok mindenről tudna mesélni. Egy dolog azonban végigkísért az életemen. — Emlé- nezik Sándor bácsi, — Amikor kijártam az elemi iskolát, azt mondta a tanítóm, kisfiam van eszed, neked tanulnod kellene. Az édesanyám megértett és magára vállalta, hogy beszél apámmal. Édesapámnak. ha fájó szívvel is, de azt kellett mondania: Nem lehet fiam. Van még három testvéred. Ha te tanulsz, és rád költőm a néhány hold földnek az árát, mi lesz velünk? Ma már tudom, hogy apám igazságos volt. De én nem tudtam tanulni... Ezért tette Böjtös Sándor, amit tett. Felajánlott húszezer forintot, ami nem kis pénz. Egy nyugdíjasnak meg főként nem az. — Megvan nekünk mindenünk. Most kaptam szép lakást. Modem, kétszobás. A gyerekeim kényelmesen, és iól élnek, nekik is megvan mindenük. Segíteni akarok olyan gyerekeknek, akik rászorulnak. és megérdemlik. Nem szenzációból, hanem meggyőződésből. Akik ismerik Böjtös Sándort, tudják, hogy így van. Őszinték és szépek a szavak, de ennél többet mond maga a tett. a cselekedet. — Kérdezték már : tőlem, nem hiányzik majd ez a pénz? Nem sajnálom? Azt válaszoltam. nem. Szeretném, ha mindenki . tanulhatna, akinek csak kedve van. Ne legyen, olyan fiú vagy lány, akit a pénz hiánya akadályoz meg a tudásszerzésben. A magam példájából indulok ki. Tudom, milyen szívfájdalmat jelentett akkoriban a lemondás. Balassagyarmat város történetében először akadt példa ilyen nagylelkű, és valóban a köz érdekét szolgáló tettre. Megható és őszinte volt a köszönet. Elsősorban a fiatalok nevében... Böjtös Sándor bácsi ma, nyugdíjasán is tevékenykedik. Gyakran benéz a tanácsra, ügyeket intéz. Hetente három alkalommal munkásőrként * teljesít szolgálatot Ha szükség van rá. mindig meg lehet találni, el lehet érni. — Szeretem az embereket, szívesen segítek, amit tudok. Meggyőződésem, hogy így a jó és hasznos. Böjtös Sándor bácsi, amikor évekkel ezelőtt Pomázon lakott, az ottani községi könyvtárnak sok könyvet adó-, mányozott, ma is őrzi a községi tanács köszönő levelét. Azt is nagyon kevesen tud-, ják róla. Hogy hosszú idő óta havonta száz forintot küld Budapestre, a Szolidaritási Bizottság csekkszámlájára, a harcoló és oly sokat szenvedett vietnamiak megsegítésére. Természetesen emberségből csinálja, nem vár érte különösebb köszönetét. — Annak örülnék legjobban. ha jó helyre kerülne az összeg, ami az alapítványban van. Erezzék a fiatalok, hogy mi. felnőttek szívből és igazán akarunk segíteni. Csatai Erzsébet Az Ifjú Gárda építette Bulgária első szocialista városa, az ifjúság munkájának gyümölcse, a bolgár—szovjet barátság gyermeke — Dimit- rovgrád. Georgij Dimitrov szavai, hogy „a Szovjetunióhoz fűződő barátság Bulgária számára olyan fontos, mint a nap és a levegő”, a város születésekor váltak valóra. Építésében .szovjet- száketnéewék és munkások százai vettek részt. Aki Dimitrovgrádba érkezik és végigmegy a széles „Szeptember 9.” körúton, nagy márványtáblára figyel fel, amelyen a következő felirat van: „1947—1950. között itt volt az Ifjú Gárda építőbrigád főhadiszállása. Az Ifjú Gárda zászlaja alatt 45 ezer fiatal dolgozott Dimitfovgrád építésén”, A bolgárok büszkék a Maries folyó partján elterülő szép, új városukra. Dimitrov- grád egyike az ország legnagyobb nehézipari központjainak. Fiatalok ezrei dolgoznak a gazdag szénlelőhelyeken, a „Vulkán” Cementkombiriát- ban, ' az Azbeszt” Ceméntcső- - gyárban.’ és a' bétonkészí tmé- nyeket előállító üzemben, a vegyikombinátban. a zöldség- és gyümölcskonzervekről világszerte híres Rakovszkij gyárban. A Dimitrov-évforduló alkalmából a város művészeti és kulturális tanácsa megrendezte a mai bolgár költészet ünnepét és az országos versmondó pályázatot. A Szocialista Építés Múzeumában meg-, nyitották a „Dimitrov és a lipcsei per” című kiállítást. Tudományos ülésszakot is rendeztek. amely Dimitrovgrád születésével, fejlődésével és jövőjével foglalkozott. A városban az idén először rendezték - meg a Dimitrov nevétviselő kollektívák országos ta- .álkozóját; amely széleskörű, az egéiz 'Országra -kiterjedd ‘ verseny kezdetét is jelentette. A verseny, keretében . 1972- végéig terven felül 3 millió tonna szenet. 3 millió méter azbesztcsövet. 740 ezer tonna , cementet, 117 ezer tonna ammonia- és 150 ezer tonna foszfátműtrágyát állítanak elő, és 1 millió , kilowattóra' elektromos energiát termelnek a népgazdaság számára. A megfakult őszi gyepen libák, tyúkok kúrálnak, mártóznak a homokban. Embereket csak a bolt előtt látni; beugrottak egy kis, kenyérért, ennivalóért. Útjuk sietős: mennek vissza a „földekre” krumplit ásni. A települést régen Szent Lőrinc-pusztá- nak nevezték, az öregek ma is így emlegetik. Most Dimit- rov-puszta a neve — alig több mint huszonöt család lakja. Házai az útra néznek. A domb tetején álló egykori uradalmi kastély a múltat őrzi, a szemközti modern sertéstelep pedig a jelent és a jövőt mutatja. A kastély épületében több család is lakik. Szabó Józ6efné éppen az. udvaron tett-vett, amikor benyitottunk a kapun. Most ez a divat... A konyhában a tűzhely kellemes meleget áraszt. Sza- bóné nem ül le: asztalt töröl, ruhákat hajtogat, belenéz a gőzölgő fazékba. Munka közben mesél. — Gyerekkoromban is pusztán laktunk. Két kilométerre ide, Göröcön. Apám ott dolgozott a sertéseknél. Onnan jártunk a testvéreimmel iskolába, később dolgozni. A munkakönyvét mutatja: 1953—1961 között Pesten vállalt munkát a „Gyárkéménye- seknél”. — Munkásszálláson laktam. Elég jól kerestem. Volt úgy, hogy kétezret is. Nappal dolgoztunk, esté meg főztünk magunknak, eljártunk moziba, ■szórakozni. Megszakítja a történetet, mentegetőzik: ne haragudjak, hogy ilyen felfordulás van, de szalmazsákot tömnek, azért van minden, szanaszét. Útra néző házak — i.: a férjemet is Pesten ismertem meg. Nagykerekiből való, a román határ mellől. A Vidám Parkban, a hajóhin tánál találkoztunk. Összeházasodtunk, hazajöttünk. A férjem azóta is a sertéseknél dolgozik, én meg eljárok segíteni neki, meg törődök a három gyerekkel. Van tennivaló a ház körül is: két disznó, huszonegy malac és sok-sok liba, csirke gondja hárul Szabónéra. — Jobb itt kinn lakni a pusztán, mint a faluban. Lehet jószágot nevelni. Aztán meg mindenünk megvan, ami kell. Van tévénk is, bár én nem szeretem nézni, mindig elalszom közben. Büszkén vezet végig a lakáson: a szobában új bútor, hűtőszekrény, lemezjátszós rádió, bárszekrény, az előszobában mosógép. Szabóné szeretné, ha a gyerekek tanulnának, ha lenne valami belőlük. A gyerekek miatt kezdenek jövőre Érsekvadkerten építeni. Azért, hogy nekik már más életük legyen. — Kétszázezer forintba kerül majd a ház: sátortetős, kétszobás, gyerekszobás lesz. Fürdőszobát is akarunk bele. Tudja, most ez a divat... özvegy Díváid Györgyné, Ilka néni az egyedüli „őslakó” a pusztán, aki régen cselédként dolgozott itt. Törékeny, sovány, apró, jókedvű asszony. Hatvanéves. Mesél a régi időkről, a puszta történetéről. — A régi jobban eszembe jut. mint amit egy hete csináltam. Olyan idők voltak azok, amit nem lehet elfelejteni. 1935. április 1-én Jöttünk a pusztára. Az volt az első év, amikor a cselédek nem decemberben, hanem tavasszal költözhettek. Zichy-blrtok volt ez a terület, de Szabados Károly bérelte. Itt ‘laktak a kastélyban, volt két lánya is. Egyedüli a csetédkorból A bérlő nem volt rossz ember, az ispánok annál komi- szabban bántak a cselédekkel. A felszabadulás után .aztán felosztották a földeket, én is kaptam négy holdat.- Nagy volt az öröm, amikor a birtoklevelet megkaptuk, azt mondták nekünk: no, ezt rámáztassák be. Az uram csak 1947-ben került haza a fogságból. 1950-ben alakult meg a tsz a pusztán. Előbb mint g faluban, Vadkerten. Ilka néni lakása olyan, mint egy kis meseház. Apró, tiszta konyha, gerendás mennyezettel, barátságos kis szoba, a szekrények tetején sok-sok befőtt. A falon az unokák képei. — A lányom Balassagyarmaton lakik, ott is dolgozik. Néha kijönnek ide az unokák is. Azt szeretem, mert olyankor nem vagyok egyedül. Mióta a férjem meghalt, rámszakadt a magány. Ilka néni elmondja, hogy csak a férje után kap nyugdíjat, 350 forintot havonta. A saját munkája után nem jogosult a nyugdíjra, mert csak besegítő tag volt a tsz-ben. — Ami a háztájin megterem, azzal egészítem ki ezt a kis pénzt. Nem vagyok én igényes. A tévét a szomszédban nézem. A kávét nagyon szeretem, napjában egyet mindig megiszom — mondja és nevetve folytatja: — Amikor szolgáltam, az uraságnak mindig sört kellett vinni. Egyszer rávitt a kíváncsiság, hogy megkóstoljam: hát csak ámultam, hogy mit lehet ezen. a keserű valamin szeretni. Most meg a kávé nélkül már lertnl sem tudok, pedig az is keserű. .. A nagy ugrás Huszonnégy éves fiatalasz- szony Jassó Istvánná. A pusztán született, itt élt az apjával. Az általános iskola elvégzése után Pesten dolgozott másfél évig, aztán hazajött. — Férjhez mentem. A férjem pesti. Nagyon féltem, hogy nem tudja megszokni a pusztát. Felesleges volt. Nagyon Ezereti az állatokat, lassan jobban ért hozzájuk mint én, a tősgyökeres pusztai. Sokat segít a ház körül. A múltkor meszeltem (a konyhát, kivette a kezemből a meszelőt, azt mondta, ő ezt jobban tudja csinálni. Szórakozásra, nincs idő. A két lányom, Mónika és Veronika teljésen lefoglal. Meg aztán spórolunk is. Házat akarunk vermi Pesten, vagy a környékén. Másfél éven belül. A pusztáról — Budapestre: ez lesz a mi nagy ugrásunk V. Kiss Mária NŰCRÁD - 1972. szeptember 10., vasárnap 5
