Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

Szakk özé/iiskolai felnőttoktatás az 1972\73. tanévben tárgyak élete X szakmunkásképzés — a meglevő tárgyj nehézségek ellenére is sokat fejlődött az elmúlt években. Különböző fokozatú differenciált oktatá­si rendszerével jól követi a technika és a termelés igé­nyeit. sőt ezen túlmenően mint középfokú szakiskola egyenes úton biztosítja a szak­középiskolai érettségi meg­szerzését. Bebizonyosodott, hogy szak­munkásaink felkészültségük­kel, gyakorlati tudásukkal jól megállják helyüket a munka­helyeken. Azonban látni kell azt is, hogy olyan viszonyok között élünk és dolgozunk, amikor megyénk ipara tere­bélyesedik. technikája, tech­nológiája állandó fejlődésben, változásban van. Ez a moz­gás, ha üzemeket tekintve egyenetlenül is, de mindig Újat követel a hozzáállásban, a gondolkodásban, szakmai felkészültségben, probléma­megoldó feladatokban stb. A ma szakmunkása nem skattSyázhatja be magát egy beszűkült munkakörbe, mert akkor tudása visszafejlődik és észre sem veszi, hogy se­gédmunkási, betanított mun- kási feladatot végez. Egy sor olyan szakma van a nehézipar, gépipar, könnyű­ipar és a mezőgazdaság terü­letén, ami univerzális felké­szültséget igényel és a rokon­szakmák részterületeihez is kapcsolódik. A leírt jelenségek, tapasz­talatok természetesen nem egyformán éreztetik hatásu­kat minden munkahelyen. Van terület, ahol a változás időben elhúzódó, lassú jelle­gű és van fordítottja is. Azonban mindenképpen figyel­meztetésként kell felfognunk olyan értelemben, hogy a képzettség mindig kritikának és problémának van alávetve, melyek az idő előrehaladtá­val egyre növekednek. Szük­ség van tehát a továbbtanu­lásra, a felkészültség fokozá­sára. Az ilyen elhatározásain­kat nem lehet a pillanatnyi és közvetlen anyagi feltételek alapján kialakítani, bár el kell ismerni, hogy a maga­sabb végzettséggel járó jobb munkabeosztásért több fizeté­sért érdemes vállalni a to­vábbtanulás áldozatait. De va­jon érdemes-e akkor tovább­tanulni, ha az említett hat­hatós feltételek nem körvo­nalazódnak? Ügy gondolom, az alábbi indoklás egyszerű, logikus és elfogadható. Aki többet tanul, többet tud. Nagyobb tudás felhalmo­zott készségkészletet jelent, szellemi energiát biztosít. Az egyéni és társas élet jobb megszervezéséhez, kulturál­tabb munkahelyi tevékenység- nez segíti. Nagy jelentősége van, megéri a fáradságot. A tudás olyan tőke, amely va­lamilyen formában mindig Kamatozik. A szakközépiskolai továbbtanulás nemcsak szak­mai továbbképzést jelent. Természettudományos és hu­mán műveltségben is sokat ad, szépet ad. Tovább halad a szakiskolában megkezdett úton és szemléletben, a sok­oldalú ember kibontakoztatá­sát segíti elő. Megyénkben a dolgozók iskoláiban a tovább­tanulás formái ismertek. A gépipari szakközépiskolában általános gépészeti tagozaton jeLenleg első és második osz­tályban folyik levelező típu­sú szakközépiskolai oktatás. A Zenés hétfő A BM Duna Művészegyüttes Salgótarjánban A BM Duna Művészegyüt­tes népi zenekarának műsora szórakoztatja Salgótarján la­kóit a Tanácsköztársaság té­ren szeptember 4-én délután hat órakor. A Belügyminisz­térium népi zenekara az egész országot bejárva szol­gálja a zene megszerettetésé­nek ügyét. Az eddigi, mint­egy 800 hangversenyükön kitűnő művészek sora lépett fel, a zenekar igyekszik elő­segíteni a fiatal tehetségek, előadóművészek pódiumra jutását, megismertetését is. Szeptember 4-i műsorukon az együttest Mészáros Tivadar vezeti, fellépnek Talabér Er­zsébet, Bálint Sándor, Hor­váth István. A műsort rossz idő esetén a színházteremben mutatják be. Pótfelvétel Tanévnyitás a nagybátonyi zeneiskolában Pótfelvételt tart a nagybá­tonyi zeneiskola. Jelentkezni lehet zeneóvoda, előképző, furulya, fuvola, oboa, klari­nét, fagott, kürt, trombita, harsona, hegedű, mélyhegedű, gordonka, gordon, cimbalom, gitár és zongora tanszakokra a központi iskolában, Nagybá- tonyban. A Kisterenyén, Mát- ranovákon és Pásztón műkö­dő fiókintézetekben pedig előképző, hegedű és zongora szakra vesznek fel jelentke­zőket. Felvételre lehet jelent­kezni Nagybátonyban, a ze­neiskolában szeptember 4-én, Kisterenyén szeptember 5-én a gimnáziumban, Pásztón szeptember 6-án a Lovász József Művelődési Központ­ban, Mátranovákon pedig he­tedikén a művelődési ott­honban. hagyományos A-tagozaton végzett szakmunkásoknak kü­lönbözeti vizsgával lehetősé­gük van a szakközépiskola második osztályába jelentkez­ni. Hasonló formában törté­nik a képzés a dolgozók gim­náziuma és szakközépiskolá­jában. Építőipari képzés. Itt Is első és második osztály működik. Ugyanebben az is­kolában közgazdasági szak­középiskolai képzés is folyik évek óta. Kevésbé ismert a most kibontakozó és az 1972/ 73. tanévben induló kétéves dolgozók szakközépiskolája, az smelt szinten végzett szak­munkások részére (B-tagoza- ton végzetteknek). Ruhaipari tagozaton indul a Madách Dolgozók Gimnáziu­mában és Szakközépiskolájá­ban erősáramú közlekedésgé­pész és forgácsolási szakon indul a 211. sz. Szakmunkás- képző Intézetben. Mezőgazdasági gépszerelő és forgácsolási szakon a nagybá­tonyi gimnáziumban. Gépla­katos szakon a balassagyar­mati dolgozók gimnáziumá­ban. Fontos tudni, hogy ezek­ben az intézetekben a beisko­lázási szervezés szeptember első hetében záródik le, tehát a továbbtanulóknak eddig kell jelentkezni. Mivel ez az iskolatípus esti tagozatos for­mában működhet, vidékiek a netl háromszori bejárás ne­hézségeivel számoljanak, úgy Is, hogy ha a szak megengedi a területileg legközelebb eső osztályba iratkozzanak be. Amint a tájékoztatóból látha­tó. a megyei továbbtanulási lehetőségeink bővültek. Ami­kor ezt örömmel hirdetjük, egyben kérjük is dolgozóin­kat. szakmunkásainkat, élje­nek a lehetőségekkel és ta­nuljanak tovább. A tanulás szép emberi tulajdonság, ne­mes törekvés és hasznos tevé­kenység. Hozzon az 1972/73-as tan­év sok örömet és sikert a ta­nulmányokban minden felnőtt dolgozó tanulónak. Túrái Ferenc, tanulmányi felügyelő Nincs a világnak olyan országa, amelynek büntető törvénykönyvében ne a leg­súlyosabb büntetési tételeket fogalmaznák meg az erősza­kos cselekmények elkövetői­vel szemben. Ha valaki fegy­veres rablást követ el, bűn­hődik, még akkor is, ha a rablott érték jelentéktelen. Az utcai verekedéseket is súlyo­san büntetik a világ legtöbb országában, nincsen olyan törvénykönyv, amely felmen­tést adna az úgynevezett erő­szakos cselekményekre, de so­káig ez volt a helyzet a re­pülőgép-eltérítések egyes ese­teiben. Tulajdonképpen mióta és hányszor raboltak el repülő­gépet? Csak 1969-ben vállal­kozott a londoni „stratégiai tanulmányok intézete” arra, hogy megkísérelje egyetlen, az 1969-es esztendő repülő- géprablási történetének ösz- szeállítását. Az intézet szerint 1969-ben a világ legkülönbö­zőbb tájain nyolcvanegy al­kalommal kíséreltek meg re­pülőgépet eredeti útvonalától eltéríteni. A kísérletekből het­ven járt sikerrel. Idézünk né­hány mondatot a londoni je­lentésből: „A legváltozatosabb fegyvereket használták a1 re­pülőgéprablók, borotvapengé­től és fából készült revolver­től géppisztolyig és időzített dinamitbombát. 1969-ben az útirányuktól eltérített repülő­gépek fedélzetén összesen öt­ezer ember tartózkodott. Ezek közül senki sem sebe­sült meg. Igaz ugyan, hogy az év folyamán a repülőgép-elté­rítések következtében öt sze­mélyt megöltek, de ez az öt személy repülőgéprabló volt. A hetven sikeres repülőgép­rablásból hatvanhárom eset­Népi díszítőművészet a pa­lócföldön címmel kiállítás nyí­lik szeptember közepén Salgó­tarjánban, a megyei József Attila Művelődés Központban. A kiállítást a Nógrád megyei múzeumok igazgatósága ren­dezi azzal a céllal, hogy a hagyományos népi kultúra iránti érdeklődést Salgótar­ján, illetőleg az ipari munkás­ság körében is felkeltse, éb­ren tartsa. Salgótarjánban az utóbbi években nem volt néprajzi kiállítás, mindenekelőtt tehát közművelődési szempontból ígérkezik érdekesnek és hasz­nosnak ez a tárlat. A kiállí­tás előkészítése Balassagyar­maton, a Palóc Múzeumban már folyik, erről is beszélge­tünk Kapros Márta muzeoló­gussal, néprajzossal. — Eltérünk a hagyományos rendszerező elvtől — mondja a fiatal néprajzos. — Ez min­denekelőtt azt jelenti, hogy nem történeti áttekintést, ha­nem elsősorban tájékoztatást kívánunk adni ezen a ' tárla­ton. Az a törekvésünk, hogy segítségével az érdeklődők fel­elevenítsék, új megvilágításba helyezzék régebbi ismeretei­ket, esetleg újakat is szerez­zenek szűkebb hazánk, a pa­lócföld népi kultúrájának ér­tékeiről. Ügy gondoljuk, hogy a kiállítás jól illeszkedik Sal­gótarján jubileumi rendezvé­nyeinek sorába, az ötvenéves város saját értékeit, eredmé­nyeit is reálisabban szemlél­heti, ha ismeri a konyák pa­raszti kultúráját. A kiállítás nemcsak Nóg­rád megye népi díszítőművé­szetét mutatja be, túllép a szűkebben értelmezett regio­nális szinten. Anyaga a balas­sagyarmati Palóc Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum és a miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi és helytör­téneti gyűjteményeiből kerül majd ki. Indokolt ennek az elvnek érvényesítése, hiszen az úgynevezett etnokulturális egységek határai nem esnek össze a megyehatárokkal, s emellett szól az utóbbi évek tudományos és idegenforgalmi ben Kuba irányába térítették el a repülőgépeket. De 1969 utolsó négy hónapjában Kuba már az egyedüli és a legfőbb úticél volt. A járvány foko­zódik és földrajzilag is tér. jed." Érdemes itt egy pillanatra megállni. Egy repülőgép fegy­veres eltérítése mindig rend­kívül súlyos veszélyekkel jár. Elképzelhető ugyanis, hogy a pilóták valamelyike megkí­sérli az ellenállást, harcba keveredik a repülőgéprablók­kal és eközben a gépet vezető személyzet elveszítheti ural­mát a műszerek és a rádió fölött. Ez azt eredményezheti, hogy a repülőgép lezuhan. Éppen ezért — bár határozott nemzetközi jogszabály akko­riban még nem született a re­pülőgéprablók ellen —, már voltak bizonyos, eléggé ko­moly intézkedések. Az Inter­national Air Transport Asso­ciation, a IATA, a légiforgal­mi társaságok egyik tanács­adó egyesülete, amelynek több mint ötven ország közel száz társasága tagja, már 1970 elején javasolta, hogy a tagországok törvényhozása egységesen ha­lállal büntetendőnek nyilvá­nítsa a repülőgéprablást. A repülőgéprablásokkal fog­lalkozó nemzetközi szerveze­tek, jogászok, a repülőtársa­ságok különböző közös intéz­ményei 1970. kora tavaszán többször is kijelentették, a valószínűség azt mutatja: ha­marosan csökkenni fog a rab­lások száma. A javaslat korainak bizo­nyult. Elegendő három naptári nap eseménytörténetéből kiemel­ni néhány jelentést. 1970. má­jus 24-én kora délelőtt, a havannai Jósé Marti repülő­érdeklődésének megnövekedé­se is a palóc népcsoport iránt. Kapros Márta etnográfus 1968-ban fejezte be tanulmá­nyait a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetemen. Vi­déki múzeumba akart kerülni, a munkát Egerben kezdte, a Dobó István Vármúzeumban, 1970 februárjától dolgozik a balassagyarmati Palóc Múze­umban. Miben látja tevé­kenységének lényegét? — Legfontosabbnak érzem a gyűtjést, a feldolgozást. De igen lényegesnek tartom a népművelői tevékenységet is. Ennek jegyében például itt Ba­lassagyarmaton középiskolá­sokból muzeológiai szakkört szerveztem. Tagjai a muzeoló­giai ágakkal ismerkednek meg, tavaly a régészettel foglalkoz­tunk, idén pedig majd a nép­rajzzal. Természetesen, igen fontos a tudományos munká­ban való részvétel is. A fiatal muzeológus otthon­ra talál Balassagyarmaton. A Palóc Múzeum jellegét a jö­vőben a néprajzi, helytörté­neti tevékenység határozza meg, munkájára a továbbiak­ban is szükség lesz, módja nyílik a tudományágán belüli elmélyült tevékenységre. Egyéni körülményei is kedve­zően alakulnak, most kapott a városban lakást. Egyébként, disszertációját készíti A szülés körül csoportosuló szokás- és hiedelemanyag az Ipoly men­tén címmel. A népművészetet az válassza el más művészetektől, hogy tárgyai nem magáért a műal­kotás kedvéért születnek, a tárgyak használhatóságából, funkciójából indul ki. A tár­A könyv ezeréves útja címmel kiállítás nyílik ma Salgótarjánban, a megyei Ba­lassi Bálint Könyvtár és a megyei József Attila Művelő­dési Központ helyiségeiben. A kiállítást a székesfehérvá­ri Központi Szakszervezeti Könyvtár vándorkiállításának anyagából a megyei könyv­tár rendezte. A tárlat a tér felett körözni kezdett és leszállási engedélyt kért a Mexlcana Légiforgalmi Tár­saság egy repülőgépe, amely­nek eredetileg Mexico Cityből kellett volna egy venezuelai repülőtérre vinni utasait. A repülőgépet két felfegyverzett fiatalember térítette el útjá- ból. Másnap, május 25-én. hétfőn három óra alatt két amerikai utasszállító gép szállt le Havannában, az egyi­ket négy férfi, a másikat egy férfi és egy nő térítette el útjáról, mindkettő bélföldi útvonalon közlekedett az Egyesült Államokban. 26-án kedden a Pan American egy nagy utasszállító repülőgépe szállt le Havannában — itt egy öttagú csoport kényszerí­tette a pilótákat az útirány megváltoztatására. A repülőtársaságok 1966 óta számtalan olyan megbízást ad­tak ki szakembereknek — pi­lótáknak, rendőrtiszteknek, nyomozóknak, pszichológusok­nak — amelyek mind arra szóltak: találják meg a re­pülőgép-eltérítés megakadá­lyozásának száz százalékig biztos módját. (Az első intézkedést még a szakférfiak megkérdezése nél­kül tette az Amerikai . Szö­vetségi Repülésügyi Hivatal. Akkor, ellentétben az addigi, a polgári repülésre érvényes nemzetközileg elfogadott sza­bályzattal, engedélyt adtak a pilótáknak arra, hogy lőfegy­vert viseljenek. Az engedély ugyan megszületett, de egyet­lenegy — a Bonanza nevű re­pülőtársaság kivételével — cég sem járult hozzá a lő- Cegyverviseléshez. Az elutasí­tó válasz indoka az volt, hogy egy tűzharc a levegőben, a repülőgép utastermében vagy gyaknak élete van — még ak­kor is, ha díszítettek. A mai népművészeti kutatások is ab­ból indulnak ki, hogy a nép­művészetet , nem lehet kira­gadni a hagyományos paraszti kultúra egészéből. Mi Indo­kolja tehát, hogy Salgótarján­ban csupán a népi díszítőmű­vészettel ismerkedhetünk meg a szeptemberi kiállításon? — Valóban, a nép tárgyi felszerelésében nem különít el „művészi” és „nem művészi” alkotásokat. Ezt csak a külső vizsgáló teszi. A díszítettséget mindig aláveti a tárgy funk­ciójának, ha ezt a funkciót tágabban is értjük. A kiállí­táson arra törekszünk, hogy a népélet különböző területeit sorra vegyük, s ezeken belül mutassuk be a díszített ob­jektumokat, amelyek puszta látványosságukkal is alkalma­sak arra, hogy felkeltsék az érdeklődést általában a nép­rajz Iránt, s reméljük, nem csupán a díszített tárgyak lát­ványát nyújtják. Arra számí­tunk, hogy a kiállítást köve­tően a néprajz „mélyebb” ré­tegei iránt is többen érdek­lődni kezdenek majd. A tárlat most alakul, for­málódik. Találkozhatunk majd a népi építkezés, a ház belső díszített elemeivel, a gazdasá­gi eszközökkel, az ünnepi vi­selettel, az életkori és a je­lesnapi szokások tárgyaival, a szórakozás, a játék eszközei­vel és így tovább. Művészi megközelítéssel ta­lálkozunk a tárgyakkal, motí­vumokkal, amelyeknek életük van. S ha nem is most szü­letnek, tovább élnek. könyvtár hírlapolvasójától a művelődési központ klubjáig harmincegy nagyméretű tab­lón ad számot a könyv ezer­éves útjáról, dokumentálja a könyvkiadás fejlődését. A ki­állítás szervesen illeszkedik a nemzetközi könyvév Nóg­rád megyei eseményeinek so­rába, s szeptember 10-ig te­kinthető meg. pilótafülkéjében szinte teljes bizonyossággal a gép felrob­banásával jár. Jelenleg a polgári repülőtársaságok tilt­ják pilótáiknak a fegyvervi­selést.) Mintegy húsz különböző öt­letet jelentettek be eddig —, de még egyetlenegy módszert sem vezettek be az utasok el­lenőrzésére. Egy amerikai cég, amely egyébként bankok rab­lása elleni riasztóberendezései­nek gyártásával foglalkozik — közölte, hogy olyan, viszony­lag olcsó átvilágító-berende- zés prototípusát dolgozta ki, amely pontosan kimutatja, hogy az utas táskájában, zse­bében, vagy ruhája alatt mi. lyen fémtárgyat tart. Amikor a berendezést kipróbálták, de­rűs és viharos jelenetek egész sora bizonyította be, hogy ez a berendezés nem túlságo­san megnyugtató megoldás. Az történt ugyanis, hogy a repülőtér kijáratától a moto­zóhelyiségbe vezettek több olyan embert, akinek a zse­bében kulcscsomó, kisebb mű­szer volt, mint veszedelmes repülőgéprablót vezettek el a rendőrök, egy férfit, aki nya- kában ezüstláncon amulett­ként egy vékony, revolver’ alakú medált viselt. A leg­kellemetlenebb eset egy nyu­gat-európai diplomatáé volt, akit elvezettek, mert a ké­szülék kimutatta, hogy a szá­jában visz valamilyen na­gyobb fémtárgyat. Kiderült, hogy a férfi néhány évvelez- előtt egy gépkocsi-szerencsét­lenség következtében súlyosan megsérült és amikor plaszti­kai műtéttel igyekeztek hely­reállítani megsérült arcát, az összetört állkapocs pótlására, platinából építettek be alsó arcába egy hidat. A rövid karrier ideje alatt, amelyet ez a berendezés megfutott, több száz alkalommal volt heves vita a repülőtéri őrök és az utasok között azért, mert Nyugaton igen divatos revol­ver alakú öngyújtó miatt so­kan lekésték repülőgépüket... (Következik: Színhely: München és Zürich) \ Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (4) Átvilágítás a repülőtéren (tóth) A könyv ezeréves útja

Next

/
Oldalképek
Tartalom