Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

BÁNYÁSZOK ===== A kutatóvágaton Ménkeeen, mélyen a föld Mindig előkészítésen — Kányási vagyok. Itt vol­tam cseléd. Az uradalomban fogatos. Mikor jöttek az ak- namélyítők, akkor kerültem a bányához. Ennek már 25 éve és azóta itt egyhelyen dolgozom. — Ennyit mondott magáról elöljáróban Sándor János, a kányásiak egyik ki­való szocialista brigádjának vezetője. — Szolgálatkész, nagyon lelkiismeretes bányász, olyan, akire bármit bíznak, becsület­tel teljesíti, A vezetők véle­ményét pedig így iehetne röviden összefoglalni. Amikor kezdte, már 25 éves volt és végső soron együtt haladt előre a nógrádi szén­medence legnagyobb és leg­modernebb aknájának a fej­lődésével. 1951-ben sikeres vájárvizsgát tett és hamaro­san harmadvezető lett. Űttörő munka volt és maradt Sándor Jánosé, hiszen mindig új bányamezők feltárásán dolgo­zott a brigádjával. Az akna- mélyítők elmentek, ő ma­radt, Ma már frontfejtés van a korábban kihajtott szúpa­tak! siklóban. Ök viszont a jövőt készítik elő a mátrave- rebélyi szénterüetlen.-*• A déli fővonal felé ha­ladunk. Egy 620 méteres vá­gatot készítünk TH-val, ka­— Az első eresztés volt a miénk a nagybátonyi vájáris­kolából. Régen volt már, 23 évem van a bányánál — -így emlékezik vissza Szabó Endre, a Ménkes-akna szocialista frontbrigád vezetője. Levele­ző úton a bányaipari techni­kumot is elvégezte. Szüksége is van a tudásra, szakérte­lemre, hiszen népes a család az akna mélyén. Két hónap­pal ezelőtt kezdték az új két- számyú, 190 méter széles frontfejtést a 114 tagú bri­gáddal. Naponta 56-57 vagon szenet küldenek a felszínre. Néhány ével ezelőtt még egy nem is akármilyen akna ter­melése sem volt több a gzén- medencében. — Jó szén és tisztább a telep is, mint az előző helyün­kön volt. Csak egy a baj: mindössze másfél méteres a telep vastagsága. Alacsony bá­nya nem szereti a nagy em­puíves biztosítással. Ebből már 500 méter kész. Légvá­gat és gumiszalagos szállítás­ra alkalmas vágat lesz — mondja. — Sárban, vízben sokat dolgoztunk és volt bajunk a bért. Valent-támokkal bizto­sítunk, de nagy a nyomás. Csúszik a fedőkőzet, és ez elég sok gondot okoz, de azért majd csak kialakul a mun­kahelyünk. — Messze van. a bejárattól vagy hat kilométerre dolgo­zunk bent a Mátra alatt. Még egy front van, Katona l6tvá- néké és állítom, hogy erről a két jó munkahelyről a felté­telek javításával még többet is ki tudnánk adni. Annyit, hogy csak győzzék elszállíta­ni. Kézi. erővel termelünk. A front két szárnyáról Slaszk- kaparó szállít egy gyűjtőkapa- róra. az viszi a gumiszalagra a szenet. Az elszállítás töké­letes — mondja a brigádveze­tő. majd egy újabb gondról beszél. — Korábban elég gyakori volt nálunk a homlokkidő- lésből származó baleset. Ak­kor egy lecsüggesztett sínnel, előfeszítővei megfogtuk a szénhomlokot és\szinte nullá­ra csökkentettük a balesetet. Most valahogy itt az új fron­ton megint többször előfor­dult. Erről azután az oktatá­son is beszélgettünk. Remé­lem, megint sikerül elérni a balesetmentes munkát — mondja. Nagy brigád, nagy gond, de szereti a munkakörét Szabó Endre. Már aknász! beosztást is ajánlottak számára, hiszen a felkészültsége megvan hoz­zá, de maradt brigádvezető, még ha ez nehezebb is. Ami­kor találkoztunk, nagy elis­meréssel szólt két társáról, Szabó Imréről és Nagy Pál Má­téról, a váltó szakvezetőkről. Nekik is nagy érdemük van a jó összhang megteremtésében, és abban, hogy ilyen összefor­rott a brigád. Ennek szám­szerű eredményei vannak. Az idén hét hónap alatt 4340 ton­na szenet termelt Szabó End­re frontbrigádja terven felül. kemény kőzettel is. A feltá­rás nem könnyű, de szép munka. Jó tudni, hogy utá­nunk jönnek majd a többi­ek, a frontfej tők, akiknek már a szén kitermelése a fő feladatuk. — Esetenként más felada­tot is kapunk. Tavaly pél­dául a téli fagyok megron­gálták az aknát. Át kellett falazni, és ezt a feladatot ránk bízták. Csak olyankor csinálhattuk, amikor nem volt termelés, szabad szombaton és vasárnap. Ráment vagy nyolc-kilenc ilyen szabad­idős műszak, de megcsinál­tuk. Ha szükség lesz rá, új­ra pnegcsináljuk — mondta Sándor János. Szocialista brigád az övéké és az elsők között kezdték. Ma már az alapító tagok közül csak négyen vannak. Volt itt fejlődés. Került ki közülük aknász, robbantómester, is. Együtt vannak már régen és jó az összhang. — Ez a terme­lési eredményeinken is le­mérhető — mondja Sándor János. Valóban mérhető. Ta­valy 111 százalék felett telje­sítették az éves tervet, az idén az első fél évben 2 szá­zalékkal még ennél is jobb eredményt értek el. Brigádvezető A ml szakmánk megkövete­li az állandó tanulást — vall­ja Laboda Sándor, a nógrá­di szénbányák villanyszerelő brigádvezetője. — Ha más nincs, akkor a szabványok is­mertetésével foglalkozunk. Nagyon fontos dolog ez, elen­gedhetetlen az előírásoknak megfelelő munkánál. Hangyaszorgalmú ember Laboda Sándor — így jellem­zik vezetői és nyilván nem ok nélkül. Tizennégy fős villany- szerelő brigádjával elsősor­ban beruházási munkákat vé­geznek a bányáknál és ott, ahol az építőrés Acg épít. Most a nagybátonyi új fürdő­nél és a kisterenyei fürdőnél végzik a villamosítást. — A brigádunk 70-ben új­raverbuválódott az átszerve­zés miatt. Vannak köztük már arany- és ezüstérmesek, de mind fiatalok és ami a legfontosabb, jó a brigádban az összhang. Nincs egymásra várás, csak a munka van, a közös feladat — mondja La­boda Sándor brigádvezető, akit most az a megtiszteltetés ért, hogy a Bányászat Kiváló Dol­gozója címre terjesztették Eel. Frontmester Ménkesen A nyugdíjig... Nagybátonyban, Nováki Jó- zseféknél a szoba falát lö­vészversenyeken szerzett ok­levelek, érmek díszítik. A vitrinben a munkában elért eredmények bizonyítékai, a Kiváló Dolgozó és szocialista brigád jelvények. Az előbbi a feleségé, az utóbbi a férjé, a szorospataki aknaüzem szak­vezető vájárjáé. Gyakran lát­ni őket egyenruhában is, ami­kor együtt mennek a munkás- őr-foglalkozásra. — Gübner Ferenc, a szocia­lista brigádunk vezetője. Az én szakomban Veisz József­fel és Simonovics Lajossal dolgozunk együtt. Egyébként ők is munkásőrök — mondja Nováki. — Nincs baj az üzemnél, ha egyszerre kell a foglalkozásra menniük? — Nincs, mert általában a szabad időben vannak a fog­lalkozások — válaszolja. — Szorospatakon dolgozom 1957-től. Itt lettem vájár és szeretnék is itt dolgozni nyug­díjig — mondja, majd arról beszélgetünk, miből is fakad ez a bányához való ragaszko­dás. Mindössze 34 éves, te­hát még a nyugdíjig nagyon sok idő van. — Nézze, nem ma alakult szocialista brigád a miénk és jól összeszoktunk. A mun­kában Ismeri meg az ember legjobban a társait. Ha ott megvan az összhang, akkor kialakul a jó barátság. így vagyunk mi is. Ha társadalmi munka van, akkor is együtt. Ha van esetenként prémium, vagy különjutalom, akkor a közös összejövetelekre, kirán­dulásokra is gondolunk. En­nek a költségeit a közös kasz- szából fedezzük. A bányában a mi kilencta­gú brigádunk feladata a fel­tárás, elővájás, egyszóval az előkészítés.. Már többször ír­tak a termelési koncentráció­ról, a két, nagy frontfejtésről. Mire ezek lefogynak, elő kell készíteni az újat. Most egy összekötő vágatot hajtunk TH- biztosítással. Sajnos, sok a géphiba, ami visszaveti a .munkát. Egy régi B-típusú kaparónk van. Ezek már ki­mentek a divatból és ezzel van baj. Nem rajtunk múlik most sem, bár a tervet rend­szeresen túlteljesítjük. Igaz, az ember önmagával szem­ben is mindig igényesebb és ez sem rossz hajtóerő — mondta Nováki József, ami­kor felkerestük. alatt dolgozik Bakos József Barna szocialista brigádja, jp Földtani kutató- és egyben fel­táróvágatot hajtanak a Mát- ra alá. Hosszú az út amíg a munkahelyre érnek. Utaznak kisvonattal, lanovkával, de így is sok az a 6 kilométer. Szerény ember a brigádve­zető. A brigád annak idején elsőként kapcsolódott be a szocialista brigádmozgalomba. Azóta néhányan már nyug­díjba mentek, és van, aki más beosztásba került, az újak, azonban csakhamar be­illeszkedtek a közösségbe. Tavaly, az aranykoszorús jelvény elnyerése után már a Vállalat Kiváló Brigádja cím­mel- tüntették ki őket. Ezzel 1500 forint és 8 nap jutalom­szabadság járt. Nagy érde/ne van az elért eredményekben Bakos József Barna brigádve­zetőnek. — Én a kőműves szakmát tanultam eredetileg. Mégis bányász lettem, Az volt az apám is. Húszéves koromtól dolgozom a föld alatt. Szere­tem ezt a munkát. így van­nak ezzel a többiek is, talán ez a titka annak, hogy 6ok szép eredményt értünk már el együtt. Teljesítményük mindig jó, nem adják ingyen a 160— 180 forintot műszakonként. Az idén is általában ennyit meg tudtunk keresni. Aztán a Szo­cialista Brigád címet nemcsak a jó termelési eredményekért adják, hanem a hárma« jel- szó együttes teljesítéséért. A szocialista együttélésben is ér» tünk el eredményeket — mondja a brigádvezető. Az­után még arról is beszél, hogy pillanatnyilag ketten építkez­nek é6 ebben a többiek 1« se­gítenek. Kettőn is vannak, akik értenek a kőművesmun­kához, és jól jön a segítség. Munkában és magánéletben Tiribesről bányászkörökben joggal tartják, hogy a szén­medence egyik legszeszélye­sebb bányája. Szénsavgáz-ki- töréseivel már sok bonyodal­mat okozott. Az elemi erők­kel szemben mindig az em­ber maradt felül itt is. A mostoha körülmények, talán még az embert is szívósabbá, edzettebbé teszik. Ezek a gondolatok akkor jutottak eszembe, amikor legutóbb Pénzes Károly szocialista bri­gádvezetővel beszélgettünk. — Nem születtem bányász- nak, mégis nagyon megszeret­tem ezt a mesterséget — így vélekedett. Elmondta, hogy a Hajdúságból akkor került Ide, amikor még toborozták az em­bereket. Nem bánta meg, hogy bányásznak jött, pedig jó né­hány év eltelt azóta. Gyökeret eresztett, ahogy mondani szokták. Ennek több oka van. Valamikor a 60-as évek ele­jén alakult egy ifjúsági bri­gád, Csegöldi Sándor vezetésé­vel. Fiatalok, tele ambícióval. Többet akartak, és ehhez a tehetségük is megvolt. A bri­gád neve fogalommá vált, a versenytáblán mindig az élenjárók között szerepeltek. Ma is fiatalok. A régi bri­gádvezető más beosztásba ke­rült, utóda Pénzes Károly lett. A kilenctagú brigád azóta is folytatja a hagyományokat. Az elmúlt féléves tervet 105 szá­zalék felett teljesítették. Ta­valyi eredményeik alapján pe­dig már a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja megtisz­telő cím tulajdonosai. Egységesek a munkában, igazi barátok a magánéletben. Ez jellemző Pénzes Károly brigádjára. (összeállította: Bodó János) Fényképezte: Kulcsár József Géczi Lőrinc frontbrigádja nemcsak Kányáson, hanem vállalati „szinten” is jó né­hány alkalommal volt a ver­seny élén. Tavaly, jobb kö­rülmények között több mint 13 800 tonna szenet termeltek az éves terven felül. Az idén nehezebb dolguk volt. Most legutóbb is átköltöztek az új frontfejtésre. Az átszerelés termeléskieséssel járt, de azért most sem kell szégyenkezniük. Az első fél évben csaknem há­romezer tonnás előnyre tet­tek szert, s ezt tartani akar- 'ák a második fél évben Is. {.épünk Géczi Lőrinc srigád- iának egyik szakjáról ké- -zült beszállás előtt. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom