Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-03 / 208. szám
NYELVMŰVELŐ SOROK A nyelvhasználat látszatai Pataki József: Ifjúság A politika képviseletében A nyelv a gondolatközlés eszköze. De mint annyi más jelenség: túl is mutathat önmagán, másféle célok szolgálatába is állhat. A számos lehetőség közül emeljünk ki most csak egyet. Gyakran tapasztaljuk, hogy valaki éppen a beszédével akarja elérni, hogy másnak — esetleg többnek — lássék. mint ami. De legalább ilyen sűrűn fordul elő, hogy nyelvhasználatunkkal is szeretnénk felhívni a figyelmet igazi egyéniségünkre; arra. ami a külsőben talán nincsen adva. s csak hosszú távon érzékelhető. Emlékszem milyen elnéző mosoly kísérte gyerekkoromban azokat a fővárosba szakadtakat, akik hazalátogatva a faluba, pestiesebbek voltak a pestieknél, s olyan „urasan” beszéltek, hogy majd kitört a nyelvük. Nevetséges volt ez az előkelősködés, de így akarták megmutatni, hogy ők vitték ám ott Pesten valamire! Sokszor írtak már róla, hogy napjainkban a fiatalság körében figyelhető meg a nyelvnek egy sajátos, s ugyancsak látszatot teremtő használata. Sokan nemcsak a külsejükkel: hajviseletükkel, öltözködésükkel akarják a vagányság, a huligán benfentesség képzetét kelteni. hanem a beszédmódjukkal is. Az. hogy másnak és többnek szeretnénk látszani, mint amik tényelegesen vagyunk, majdnem természetes. De egy kicsit mindenképpen nevetséges. Még az a formája is. amely egyszerűen a műveltséget kívánja hangsúlyozni. Nálunk, Magyarországon — sajátos történelmi fejlődésünk következtében — mindig nagy büszkeséget jelentett lateinernek, klasz- szikus műveltségű értelmiséginek lenni. Mivel az ilyenfajta iskolázottság nemcsak szellemi, hanem rendszerint társadalmi rangot is jelentett, a latinos szó- használat végül is a magamutogatás eszközévé vált. A beidegződés olyan erős volt, hogy még mára is jutott belőle. Számtalanon vannak napjainkban is, akik különös előszeretettel használják egy letűnt világ kedvenc kifejezéseit. Ök azok, akik a dolgokat csak per tangentem kezelik, a példát statuálják, számúkra csak non plus ultra létezik. Ha értekeznek az érvek sine qua non-j át emlegetik, ha megszomjaznak, casus bi- bendi-t keresnek, s ha túl sokat locsogtak, akkor azt mondják: sapienti sat. Vannak ismerőseim, akiknek vérszegény latintudásából nem sokra futná, de legalább egy-egy kötőszó erejéig bizonyítani akarják klasszikus műveltségüket. „Lefogta a karjait, quasi erőszakoskodott vele. ergo bírósági tárgyalás következik” — hallottam nemrég az utcán. „Elém állt, quasi megfenyegetett” — panaszkodott az egyik szülő a tanári szobában. Lehet, hogy nem vagyok eléggé kompetens a dologban, de ezt a latinoskodást nem tartom komoly veszélynek. Baj csak akkor van, ha valaki a dialektus helyett dialektikát, a casus bibendi helyett casus belli-t mond. s az akváriumot ösz- szetéveszti az antikváriummal. KÖZHELYNEK számít ma már az az igazság, hogy manapság nem könnyű eligazodni a világ politikai eseményei, szocialista átalakulásunk tennivalói között, társadalmunk új vonásainak, fejleményeinek megítélésében. Lehet-e elvárni, hogy az átlagember — s így a kommunista párttag —, minden politikai kérdés lényegét, jelentőségét alaposan ismerje, azok gazdasági, filozófiai, társadalmi összefüggéseit elemezze, majd másoknak megmagyarázza? Ez nyilvánvalóan nehezen elképzelhető, hiszen az emberek főképpen foglalkozásuk, képzettségük, érdeklődésük körében tudnak igazán elmélyülni. Az MSZMP X. kongresszusa mégis hangsúlyozta: „...Mindenütt érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy a meghozott döntések után minden párttag kötelessége az aktív állásfoglalás a párthatározatok mellett, s a végrehajtásban való részvétel a kapott pártmegbízatásoknak megfelelően.” Ez a meghatározás azonban nem a teljességet, a mindentudást igényli. Azt a követelményt állítja a párt tagjai elé, hogy behatóan ismerjék a párt politikáját, elvi és gyakorlati állásfoglalásait, s azokat mindenütt képviseljék, hirdessék. A párt határozatai ugyanis a legfontosabb kérdések lényegét tartalmazzák, s a maguk konkrétságában is elvileg foglalnak állást az ügyek politikai megítélésében. Ily módon megfelelő eszmei vezérfonalat adnak, melynek birtokában kellő biztonsággal el lehet igazodni a helyi politika jelenségeiben. Magabiztosan ki lehet állni, képviselni a párt álláspontját a gazdasági és társadalmi tennivalók végrehajtása közepette. SŰRŰN HALLANI a mindenütt fellelhető, a párt politikáját példásan magukévá tevő, öntudatos magatartásé kommunistákról. Sokan vannak, akik a maguk környezetében állhatatosan hirdetik és magyarázzák a párt igazságát. Tapasztalható azonban bizonytalanság is, egyesek félrehúzódnak a vitáktól. Milyen okok hozhatják létre az effajta magatartást? Nem utolsósorban az, hogy a párttagok egy része nem bízik önmaga ismereteiben. Ügy véli: a modern tömegtájékoztatás eszközei a tv, a rádió őnála színvonalasabban magyarázzák a kérdéseket. Ez a magatartás ugyanakkor kényelmes is, mert az húzódik meg a mélyén, hogy az „okosok” odafenn úgyis „helyére teszik” a dolgokat. Ök maguk viszont nem vesznek fáradságot, hogy alaposan megismerjék és elsajátítsák a párt határozatait, s ily módon megértsék az állásfoglalások lényegét. Az ilyen fajta szemléletmód és magatartás természetesen hibás, idegen a kommunista embertől. Aki az életet jól ismeri, tudja, mennyi mindenért, mennyi minden mellett és ellen kellene szót ejteni a munkahelyen, a baráti és családi körben. Igaz, a párt politikai céljai és elvei általában tiszták, világosak a nagy tömegek előtt, de a gyakorlatban, a végrehaj tás során nem egyszer és nem egy helyen eltorzulnak. Igaz, a nagy kérdésekben egyetértés van társadalmunkban, de egyes részkérdésekben — némely nemzetközi probléma megítélésétől a boldogulás felfogásán át a demokrácia értelmezéséig — sokak számára kell magyarázni, megvilágítani, hirdetni álláspontunkat. Igaz az is, hogy sok a szövetségesünk, de számosán vétenek elveink éhen önhibájukból, vagy anélkül. A párt tagjainak ezekben a felvetődő mindennapi vitákban és ügyekben kell állást foglalniok. Nem mindent kell megmagyarázni, hanem azt, amiről éppen ott és most szó van, ami a leginkább foglalkoztatja a kollektívát, a beszélgetők körét. Nem kell feltétlenül azonnal válaszolni, ha nincsenek az ismeretek teljes birtokában. Holnap-holnap- után azonban feltétlenül vissza kell térniük az ügyre, különben hézag támad kapcsolataikban, kétség marad vitapartnereikben. Természetesen nem lehet mindenki képzett politikai agitátor, de minden párttagnak a maga módján határozottan kell kiállnia a szőnyegen fekvő kérdésekben. Tőlük többnyire nem szép szavakat, nem hosszadalmas magyarázatokat várnak, hanem az igen, vagy a nem kimondását. A semlegest nem játszhatták, mert akkor — joggal, okkal — megalkuvónak látszanak, ami aláássa hitelüket, az irántuk megnyilvánuló bizalmat. 1 A PARTSZERVEZETEKBEN joggal elégedetlenek azokkal a párttagokkal szemben, akik nem jeleskednek ismereteik bővítésében, s a hallgatás „bölcsességét” választják, amikor ki kellene állni. Joggal várják el, hogy mindenki legyen részese a vitás kérdések magyarázatának, hiszen a kommunisták politikai tekintetben nem lehetnek átlagemberek. Csakis egyéni és egységes kiállásukkal, szavukkal és magatartásukkal vívhatják sikeresen harcukat dolgozó társaik gondolatainak megnyeréséért, a párt politikájának megvalósításáért. Dr. Szabó Károly r ■''li!'! íítif 'Wilis Elmélyülés Fodor Tamás felvétele T assan vége a nyárnak. Itt, a pa- lócok földjén is színesednek már a hegyeket borító erdők, a dombok ligetei, reggelenként kékes pára lepi a tájat./ Lezajlottak az ünnepi tanévnyitók is, az iskolákban megkezdődik a munka, a közművelődés münkásai pedig az új évad előkészítésén fáradoznak, tervezgetnek, s úgy tűnik, lesz mire számítanunk az őszi, téli hónapokban is. Gazdag programot ígér az évad. Vége a nyárnak. Vége a palóc nyár rendezvénysorozatnak is. Ez volt a második nyár, amikor megrendezték ezt a programsorozatot a nógrádi palócok városában, Balassagyarmaton. Miben is különbözött ez a más országrészek nyári rendezvényeitől? Mert hiszen örvendetesen megszaporodtak hazánkban a nyári közművelődési tevékenységet meghatározó, keretbe foglaló eseménysorozatok, többnek híre országra, világra szóló most már. Ezek a nyári rangos események, színházi, zenei, történelmi, idegenforgalmi rendezvények nemcsak az adott városban, tájegységen élő embereknek teremtenek kitűnő alkalmat a művelődésre, műélvezetre, pihenésre, hanem az oda látogatóknak is vallanak az országrész múltjáról, jelen törekvéseiről,, szellemi arculatáról. Nem sorolunk fel példákat, csak utalásképpen említjük Szeged, Gyula, Győr, Szombathely, Székesfehérvár nevét. Mit nyújtott Balassagyarmat? Elsősorban persze nekünk, az itt élőknek. Az események színesek, változatosak voltak. Mindenekelőtt a palóc nyár e tájegység folklór jellegének kidomborítására törekedett, nagyon helyesen. Hiszen olyan tájdarabja ez az országnak, ahol a folklór még ma is élő VASÁRNAPI JEGYZET Palóc nyár és ható szép hagyomány, s alkalmas arra, hogy a hozzánk látogatónak is maradandó élményt jelentsen. A rendezők igyekeztek pódiumot biztosítani ezen a nyáron a falvak maguk teremtette folklórprogramjának. Ez a törekvés hálásnak bizonyult. A folklór jelleget elsősorban a népművészeti pályázat kiírásával kívánták izmosabbá, kézzelfoghatóbbá tenni. A pályázat célja volt: elősegíteni a népművészeti ihletettségű alkotó tevékenységet, a palóc tájegység népi kultúrájának felkutatását, megismertetését, továbbélését, a palóc díszítőelemek felhasználását a modern használati tárgyak készítésénél. A pályázatra csaknem kétszáz pályamű érkezett, a legjobbakat a Horváth Endre Galériában ki is állították, igen szép sikerrel. Nógrád népművészetét reprezentálta az alkotmány ünnepének programja is, a népviseleti és népművészeti csoportok felvonulása. A műsorok ismételten bizonyították, hogy napjainkban a népművészet új tartalmat kap, új formában fejlődik tovább. A népművészeti napon együtt láthattuk megyénk népviseleti csoportjait, népi hangszereseit, a legeredményesebben működő Röpülj páva köröket, szólistákat. Szép üzenet volt ez, messze hangzott, Nógrád határain túlra is. Balassagyarmaton született Rózsavölgyi Márk. Az ő szellemének jegyében rendezték meg a népi zenekarok megyei vetélkedőjét. Rózsavölgyire emlékezett a város, a megye, arra a zeneszerzőre és hegedűsre, aki korábban ünnepelt prímásként bejárta az országot, s a verbunkos zene utolsó jelentős képviselője volt, s verbunkosaival az 1830-as években elindította a csárdásirodalmat. Egyébként Rózsavölgyi megbecsülését, népszerűsítését segítette a többi zenei rendezvény is, a Musica Viva együttes műsora, a Ki nyer ma? rádiósvetélkedő. Természetesen, nem vállalkozhatunk a palóc nyár rendezvényeinek ismertetésére, hiszen akkor csaknem félszáz eseményről kellene szólanunk, amelyek közt helyet kapott az ismeretterjesztés, a hangversenyek, a könnyűzene, a vetélkedők, kiállítások, találkozók, a könnyedebb szórakozást szolgáló rendezvények hosszú sora. Például idegen- forgalmi szemszögből is hasznosnak bizonyult a Palóc Kupa rejtvényfejtő verseny, vagy az autóstalálkozó megrendezése, amely idén is több, mint 150 érdeklődőnek nyújtott kellemes szórakozást, s nyújtott szervezett formát ahhoz, hogy megismerjék a várost, s Nógrád megye történelmi, irodalmi, művészeti értékeit. [yi úlóban a nyár, befejeződtek a palóc nyár eseményei. A köz- művelődés az elkövetkezendő hónapokban más formákban, keretekben folyik tovább. A nyári eseménysorozat értékelésére majd bizonyára sor kerül, szóba kerülnek a hasznos tapasztalatok, az esetleges javítanivalók Is. Egy bizonyosnak látszik: ez a keret alkalmas arra, hogy mind színesebb, változatosabb tartalommal töltsük meg az elkövetkezendő nyarakon is. Tóth Elemér Csákvári .János NÖGRÁD — 1972. szeptember 3., vasárnap 7
