Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

Szikrát szór a saru Nincs IciiBönBsseg ej|el és nappal között Vajon azok, akik vonaton utaznak, böngészik a menet­rendet, tudják-e, hogy a te- hervonatoknák is van me­netrendjük. Én nem tudtam. Amikor lementem Salgótar­ján vasútállomás rendező­pályaudvarára, csak halvány elképzelésem volt róla, hogy mivel találkozom. Megtanul­tam becsülni azokat az em­bereket, akik nehéz munká­val biztosítják, hogy a te- heráru-íorgalom és ezzel vá­rosunk ellátása is, de az egész ország érverése. el ne akadhasson. Mielőtt végignéztem volna a pályaudvar munkáját, az állomásfőnökkel beszélget­tem. Megismertetett a mun­karenddel. Elmondta, hogy 11—13 órás váltásokban dol­goznak, hogy az állomás feladata a délről és északról beérkező vonatok feldolgo­zása, a Salgótarjánba érke­zett kocsik kiemelése és új vonatok összeállítása, me­lyeket a hatvani gurítóra küldenek. összeállítanak továbbá célvonatokat is, melyek átrendezés nélkül futnak Szolnokig, vagy szük­ség esetén az ország bár­mely pontjára. Emellett iga­zán „apróság”, hogy felada­tuk a város különféle üze­meinél megrakott, illetve ki­ürített kocsik összegyűjtése, cseréje és besorolása az in­duló szerelvényekbe. Egy túrban 15—20 ember dolgo­zik, egy brigád. Az állo­másnak három szocialista brigádja is van. MINT PÓKHÁLÓ KÖZEPÉN A PÓK úgy ül a forgalmi irodában a forgalmi szolgálattevő. Az ö kezébe fut össze minden, ami az állomáson történt. Szabályozza a forgalmat az állomások között és irányít­ja a belső munkát. Minden­ért felelős, a váltók állásá­tól kezdve addig, hogy a személyszállító vonatok sza­bad vágányt kapjanak. Ma éjszaka még nem volt meg­állása. Az íróasztal mellett telefonpult. összeköttetés a szolgálati helyekkel, a szom­szédos állomásokkal, Buda­pesttel. Ha megsérülne a vezeték, vagy üzemzavar áll­na be, van tartalék is, sőt egy kis polcon ott a régi „kurb­lis” telefon arra az esetre, ha a többi készülék fel­mondja a szolgálatot. Hosszú, zöld padnak néz­tem a kulcsazonosító szerke­zetet. Igen fontos a felada­ta, hiszen tájékoztatja a forgalomirányítót a váltók pillanatnyi helyzetéről vo­natérkezés és -indulás köz­ben. A VÁLTÓŐRÖK a forgalmi irodától jó 500 méterre, saját szolgálati he­lyükön tartózkodnak. Nem irigylem a munkájukat. Két embernek körülbelül 15 vál­tót kell rendben tartani és kezelni. Ha váltóállítás tör­ténik, a váltót lezárják, a kulcsot behozzák az azono­sítóberendezéshez, amely kapcsolatban áll a forgalmi irodában levővel. Ilyenkor nyár végén, ősszel még el lehet viselni a szolgálatot, de el sem merem képzelni milyen, amikor itt vannak a nagy hidegek és lépten-nyo- mon lefagynak a váltók. Így sincsen sok nyugodalmuk, hát még olyankor. Nagy a felelősségük. Egy-egy rosz- szul beállított, vagy rosszul karbantartott váltó nagy szerencsétlenségeket okozott már, nem beszélve az anya­gi károkról. A SÍNEK KÖZÖTT ballagunk az állomásfőnök­kel. A magas vasoszlopokon levő erős fényű halogénlám­pák elé néha füstfelhő száll, s azon törnek át az erős, ké­kes sugarak. Szükség van a jó világításra. Arrafelé tar­tunk, ahol a három tartalék­mozdony egyike éppen a so­ros szerelvény szétbontását — szétgurítását végzi. Sal­gótarjánban nincsen gurító- dornb, felhasználva a pálya­test lejtését, s kis mozdony- lökésekkel adják meg a le­kapcsolt kocsiknak a kezdő sebességet. Előzőleg azonban a kocsimester jelzi a váltó­kezelőknek, melyik vágány­ra tereljék a kocsit, és a sa­rusoknak, hány és milyen megterhelésű vagont várja­nak. MEGÁLL A KOCSI, gyorsan ki kell alóla kapni a sarut. Ez egy ügyes kis szerszám öntött vasból, amit a guruló kocsik elé, a sínre tesznek. Megfelelően elhe­lyezve — a íékút számítás- bavételével — centiméter pontosságra meg lehet, állíta­ni vele a kocsikat. Amikor a kerék rágurul, a tömegte­hetetlenség még tovább vi­szi a kis szerelvényt, a saru éktelenül csikorog és szikrát szór. Mikor megállt az egész, egy kicsit visszafelé gurul­nak a kerekek, ekkor kap­ják ki a sarut, különben be­szorul. Egy szerelvényt körülbe­lül 40 perc alatt „szórtak szét”. Nincs sok idő a pihe­nésre, mert már jön a másik. Hűvös van, de úgy vélem sem a váltókezelő, sem a sa­rusok nem fáznak. ÍGY MEGY REGGELIG, a vonatok jönnek egymás után, hogy aztán kocsikra bomoljanak és új szerelvé­nyekké álljanak össze. A mozdonyok beállnak a fűtő­házba, „reggeliznek”. Felve­szik a szükséges szén- és vízadagot. Az emberek fá­radhatatlanul dolgoznak. Egy pillanatig sem lankadhat a figyelmük, hiszen nagy fele­lősséggel jár minden mozdu­latuk. Nem egy-egy vasutas dolgozik, hanem együtt az egész brigád — a vasút. A rendezőpáilyaudvar dol­gozói az Élüzem címért küzdenek. Eddig sikerült tel­jesíteni az előírt feladatokat, sőt bizonyos mértékben túl­teljesítették. Az állomásfő­nök véleménye szerint, ha a dolgozók a pillanatnyi mun­kaintenzitást tartani tudják, nem lesz baj. Jövő év elejétől könnyebb lesz a helyzetük. Több sza­bad napra kerülne sor, ugyanis folyik az állomás átépítése Integra-Domino rendszerre. Ez azt jelenti, hogy a forgalomirányító asztalán szemmel kísérhet minden mozgást, a váltók motorikus meghajtással mű­ködnek majd. Már szerelik az új berendezéseket. Gáspár Imre bízhat a munkásosztály Bennünk Az ellenforradalom vérziva­taros napjaiban a megye ha­tárán, de az országon túl is sok szó esett arról, hogy a karancslapujtői pártház te­tejéről egy percig sem hiány­zott a nemzetközi munkás- osztály vörös lobogója. Mun­kások, párttagok és párton kívüliek szinte azonnal fegy­vert fogtak, hogy megvédjék a munkáshatalmat. Megszer­vezték a karhatalmat, s az elsők között alakították meg a munkásőrséget. Ezek közé a bátor, nagyszerű emberek közé tartozik Ruskó Elemér is, aki most a kohászati üzemek ko­vácsa, s lassan tíz esztendeje, hogy párttitkár a községi alapszervezetben. — Éppen a háromhónapos pártiskolán tanultam, amikor kitört az ellenforradalom. Az emlékezetes október 23-án es­te már fegyverrel álltam őrt a salgótarjáni pártiskola előtt. Ezt a fegyvert azóta is meg­tartottam, mint munkásőr — emlékezik vissza Ruskó Ele­mér, aki most 41 éves, s 1947- től tagja a pártnak. — A pártiskoláról a karha­talomhoz vezényeltek. Az Aszód—Hatvan—Gödöllő vo­nalon dolgoztunk, ott végez­tük a biztosítást. Később ke­rültem vissza, haza Karancs- lapujtőre, ahol már a pártház védelménél voltunk. Ha jól emlékszem, 1957. januárjában alakítottuk meg a munkásőr­séget, s annak azóta is tagja vagyok. A beszélgetés során az emlé­kek egész sorát idézzük. Év­tizedekkel kanyarodunk vissza a történelembe. Igaz, Ruskó Elemér is könyvekből, elbe­szélgetésekből ismeri az akko­ri eseményeket, de büszke va­lamennyire Különösen azok­ra, amelyek a Karancs völ­gyében zajlottak le. — A Karancs völgyének nagy tradíciója van a mun­kásmozgalomban. Már a Ta­nácsköztársaság idején szá­mos bányász, munkás fogott fegyvert a tanácshatalom vé­delmében. Talán éppen a Ta­nácsköztársaság vöröskatonái vettek részt legjobban az il­legalitás harcaiban. Szervezték a munkásokat, irányították a sztrájkokat. Nagyszerű pél­dáját mutatták az ellenállás­nak a karancslejtösi bányá­szok. Az ezerkilencszáznegy- venötös harcokra, partizán- mozgalomra már személyesen is emlékszem. Tudom, hogy a Karancs-völgyiek hogyan se­gítették például a Nógrádi Sándor vezette partizánegysé­get. Tejjel, hússal, kenyérrel, egyszóval élelemmel nyújtot­tak segítséget nagyszerű har­cukhoz. Az ezerkilencszázöt- venhatos eseményeknek pe­dig már magam is személyes résztvevője voltam. Akkor is megmutattuk, hogy mire ké­pes a munkásosztály. Partizánharcok, Sok szó esett ennél a beszélgetésnél erről. Hiszen Ruskó Elemér éppen annak a zászlóaljnak a tagja, amelyik holnap ünne­pélyes keretek között a nagy partizánvezér, a magyar és a nemzetközi munkásosztály nagyszerű alakjának, Nógrádi Sándornak a nevét veszi fel. — Az élő tanúk elbeszélé­séből, a könyvekből ismerem a Nógrádi elvtárs vezette partizáncsoport tevékenysé­gét. Olvastam ezekről a „Fény a hegyekben” című könyvben is, megismertem a partizán- csoport tevékenységét. Tu­dom, hogyan értek földet Zó­lyom és Besztercebánya kö­zött, hogyan keltek át azlpo- lyon, hogyan verekedtek meg a fasisztákkal Abroncsospusztán. Ismerem a spanyol Sandovál* a szovjet rádióslány, Tánya tevékenységét. Igazán nagy­szerű emberek voltak vala­mennyien, példaképei a mos­tani munkásőröknek ... Nem felejtem el soha, amikor már a felszabadulás után szemé­lyesen is láttam Nógrádi Sán­dor elvtársat. Nagy hatással volt rám ... Akkor ÍS‘ arra gondoltam, nekik is köszön­hetjük, hogy mi olyan kö­rülmények között élünk, mint most. Aztán arra is gondol­tam: nekik is köszönhetjük, hogy most már van mit vé­denünk. Arra pedig büszke vagyok, hogy ez a generáció is követi az elődöket, híven a hagyományokhoz, amit apa­A magasabb kofelelmónyek nagyobb szak képzettséget Megyénk termelőszövetke­zeteiben az önálló vállalat- szerű gazdálkodás bevezeté­se magasabb követelmény elé állította a vezetőket. Nagy részük meg is felel ennek, élni tudnak a mai gazdaságirányítási modell­ből adódó lehetőségekkel. Ezt elősegítette általános és szakmai képzettségük nö­velése. Ez elsősorban a kö­zös gazdaságok elnökeinél és a termelést irányító szak­emberek körében alakult megfelelően. A felsőfokú végzettséggel rendelkező tsz-elnökök és függetlenített elnökhelyette­sek száma két év alatt meg­duplázódott. Ennek ellené­re az összlétszámon belül még csak 20 százalékot kép­visel. A főmezőgazdászok 68 kiwáonak százaléka felsőfokú, 35 százaléka középfokú kép­zettséggel, a beosztott szak­emberek 45 százaléka fel­sőfokú, 47 százaléka pedig középfokú képzettséggel rendelkezik. Ugyanakkor nem kielégítő a fejlődés a brigádvezetőknél. Ötven százalékuknak nincs meg a szakiképesítése. Ez azért je­lent különös gondot, mert a vezetés helyes elképzeléseit, a kormányhatározatokat, a különböző konkrét termelés­sel kapcsolatos intézkedése­ket nekik kell jól tolmácsol­niuk, az új követelmények­ből adódó munkát megszer­vezniük. Bizony ez nem kis dolog, mert az összefüggé­sek ismeretét igényli, sok előrelátást kíván. Nem kielégítő az admi­nisztratív dolgozók kép­zettsége sem. 1970. végén a megye termelőszövetkezetei­ben csak 17 főkönyvelőnek volt felsőfokú végzettsége, holott a korszerű gazdálko­dás jóval több magas kép­zettségű, közgazdasági tu­dományokban jártas dolgo­zót kíván a közös gazdasá­gokban is. • Mérlegképes könyvelői oklevele ugyan­ebben az időben 60 főköny­velőnek volt, héttel keve­sebbnek, mint két évvel ko­rábban. Mindezekből kitűnik, hogy bár a fejlődés egyes terüle­teken meggyorsult, de a számviteli apparátus tevé­kenységében az eddiginél nagyobb ütemet kell diktál­ni a magasabb szakképzett­ség érdekében. Saját kivitelezésben — tizenhárommillió forintért Emelkedett a technikai színvonal — Jobbak a munka- és életkörülmények Sajátos helyzete van a1 pász­tói Szerszám- és Készülék- gyárnak. Saját fejlesztési alapja nincs, termelése sem nyereséges. Ez abból adódik, hogy tevékenysége alapvetően az ország üveggyárainak igé­nyeitől függ. A vállalat ve­zetői így fogalmaznak: kiszol­gálói vagyunk az üvegipar­nak. Ezért, ha a fejlesztés va­lamilyen területe szóba ke­rül, a szükséges összeget köz­ponti alapból biztosítják. Ez történt ebben az esetben is. A gyár bővítését célzó beru­házási terv megvalósításához tavaly az év derekán kezdtek hozzá, s az idén év végére szeretnék befejezni. — Tulajdonképpen ez a beruházás a mi ez évi mű­szaki-fejlesztési programunk — közli Pádár Sándor igaz­gató. inktól, nagyapáinktól, a Nóg­rádi Sándoroktól örököltünk... —: Nógrádi Sándor példa­kép lett. Munkásőregységünk, ahol mint lövész tevékenyke­dem, most ünnepélyesen fel­veszi ennek a nagyszerű for­radalmárnak a nevét. Ez a név pedig kötelez bennünket. A magam részéről, de a töb­bi munkásőr nevében is mondhatom: bízhat bennünk a munkásosztály. Névadónk emlékére az új csapatzászló előtt ezt esküben is meg­fogadjuk. Somogyvári László Meddig jutottak, mi van még hátra az elképzeléseid­ből? Egy helyre kerültek a lakatosok Ez év júliusában birtokba vették a saját kivitelezésben épült 1140 négyzetméter alap- területű nagycsarnokot, és a benne elhelyezett fürdőt, öl­tözőt. Ily módon egy helyre kerültek a lakatosok, akik korábban a különböző műhe-v lyekbe voltak bezsúfolva. A nagycsarnok építésében részt vett a síküveggyár, a Petőfi- bánya gépüzeme, a helyi Tö- VÁLL, valamint a gyár szak­embergárdája. — Az új munkacsarnokban mód nyílt arra, hogy nagyobb berendezések, így hűtőszaia- gok előállítását is elvállaljuk. Itt könnyebb a munkaszerve­zés is, bár ennek előnyeit konkrét számokban nem tud­nám most kifejezni. Zártcik­lusú termelés kialakítására azonban nincs mód. mert ahány megrendelés, annyiféle megoldást, kivitelezést kíván. — Miben látjuk még az előnyét az új létesítménynek — kérdez vissza az igazgató, majd így folytatja: — Az elő­készítő munka és a minőség javulásában. Emellett meg­szűnt a korábbi zsúfoltság, jobb munkaörülmények közé került 70 fizikai dolgozó, a termelés növe­kedésével egyidejűleg pe­dig mód nyílik a létszám fo­kozatos növelésére is. A rövi­desen beállítandó új daru pedig jelentősen megkönnyíti a nehéz fizikai munkát. Növekedett az üzemrész technikai színvonala is. A ré­gi gépek mellé 6 új megmun­kálógépet és számos kisgé­pet; fúrókat, köszörűket állí­tottak be a termelés gyorsí­tása és a fizikai munka to­vábbi könnyítése céljából. Hetven százalékkal több forma Azzal, hogy a lakatosok ki­költöztek az esztergaműhely­ből és máshonnan, ott is ja­vultak a munkafeltételek, le­hetővé vált a technikai szín­vonal emelése. — Másfél millió forint ér­tékben vásároltunk új meg­munkálógépeket az eszterga­műhelynek. Ezeknek zöme na­gyobb teljesítményű, mint a jelenlegiek — közli az igaz­gató, majd így folytatja: — Az új cseh és magyar gyárt­mányú masinákkal a nagy pontosságot kívánó alkatrész­gyártást oldjuk meg. Ennek kedvező hatása jelentkezik majd az üzemzavarok számá­nak csökkenésében, a formák jobb minőségében, végső so­ron az üvegáruk tetszetősebb kivitelében. — Miben jelentkezik már most, konkrétan a fejlesztés eredménye? — Abban, hogy a forma­gyártásnál 70 százalékkal többet tudunk adni, mint,ko­rábban. Jövőre pedig a kü­lönféle vasszérkezétekbÖl, va­lamint kisgépekből 30—40 százalékkal tudjuk növelni a termelést. Ehhez újabb szak­emberekre lesz szükség. A létszámbővítést alapvetően saját erőből oldjuk meg. Ugyanis évenként 20—25 fia­tal szerez nálunk szakmun­kás-képesítést, olyan szak­mákban, amelyekre nemcsak jelenleg, hanem a jövőben is szükség van, tehát biztos eg­zisztenciát biztosítanak az if­jú szakembereknek. Közülük egy, esetleg kettő, aki vándor- botot vesz a kezébe. Ehhez még csak annyit fűz­nék hozzá: aki igazán igényt tart á szakember megtisztelő címére, elismerésre, itt azzá válhat, mert az egyedi termé­kek előállítása kihozza az igazi szakemberekből azt a gazdag fantáziát, tudást, hoz­záértést, ami bennük van. Fűtött csarnokban A beruházás révén jobb szociális és munkakprülmé- nyek közé kerültek a gyár dolgozói. Az új kazánházat koksztüzelésről átállították olajtüzelésre. A kazánok ugyan nem újak, úgy vették át a parádi üveggyártól, de a cél­nak jól megfelelnek. Két hé­ten belül megtörténik a pró­bafűtés is. A munkálatra hat­százezer forintot költenek, amelyet saját kivitelezésben oldanak meg. Az olajtüzelésre való átté­rés nemcsak korszerűbb tüze­léstechnikát jelent, hanem komoly megtakarítást is, mert az olaj ára jóval olcsóbb, mint a kokszé, az olajtüzelésű berendezés működtetése csu­pán felügyeletet igényel. Mire a számlák végösszege kialakul, addigra a beruhá­zásra költött összeg eléri a 13 millió forintot. Ezt a testvér­gyárak munkásai adták a pásztóiaknak. A .helybeliek tudják, mi a munkásbecsület. Ügy tervezik, hogy jobb mi­nőségű formákkal, berendezé­sekkel, alkatrészekkel, a ha­táridők pontos betartásával válaszolnak majd munkástár­saik segítségére. V. K. NOGRÁD - 1972. szeptember 23., szombat 3 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom