Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

i Gimnázium a gyárban A bal oldali falon fotókiál­lítás: oaigótarján 50 éve vá­ros; á Karancs Szálló, a 13-as unj,-. ans betoníalai —ameg- ujiiodás jelképei. A sarokban a zenegép most néma. A je­lenlevők komolyabb dolgokkal vannak elfoglalva. Janus Pan­nonius költészetét elemzik, értékelik. Forgatják a köny­vet, jegyzeteik fölé hajolnak. Arco.v: érdeklődők és1 közöm­bösek, fáradtait ég meggyű- rotiek. Van valami közös a fotokón és a teremben látot­tak között; valami hasonló az alapvető különbségek mellett; az, hogy mindkettő egy folya­matot fejez ki, a fejlődés, a megújhodás folyamatát. * \ Juhász Gyula, a salgótarjáni síküveggyár igazgatója nem akar a részletekről nyilatkoz­ni, nem akar „más munkájá­ba beleavatkozni”. Csupán a saját véleményét — a gyárban mindenki által ismert nézeteit — mondja el: — Jól kvalifikált munka­erőre Van szükségünk. A gyár fejlesztése, a modern techno­lógiai eljárások bevezetése szükségessé teszik ezt. Nekem, mint igazgatónak sem mind­egy, hogy milyen emberekkel dolgozom együtt. Az a jó, ha a munkások tudnak gondol­kozni, ha tisztában vannak azzal, amit csinálnak. Ha ér­tő kezek és értő fejek tevé­kenykednek. Hogy ne egyedül kelljen gondolkoznom a dol­gozók helyett. A gimnázium megindítása mindenki számá­ra lehetővé teszi a tanulást; van, aki azért iratkozott be, mert a munkaköréhez szüksé­ges, vari aki ,.csak” a művelt-' ségét akarja fejleszteni. Jóleső érzéssel töltenek el az Igazgató mondatai. Ha nem ismerném, azt gondolnám, hogy valamelyik oktatási in­tézmény „agitátora”! .. .ó tpdja, hogy mit jelent a munka mellett tanulni, 6 is úgy csinálta. Jól jön a mun­kaidő-kedvezmény, a jutalom­szabadság kinek-kinek érde­me, végzett munkája szerint. ★ 1972. február 21-én a salgó­tarjáni síküveggyár művelődé­si otthonában a gyár dolgozói részére gimnáziumi magán- vizsga-el őkészítő tanfolyam kezdődött. A szervezők mint­egy harminc jelentkezőre szá­mítottak, ám az első osztály 79 résztvevővel indult. Az első három foglalkozás után a létszám hatvanra csökkent. Az első osztályt februártól jú­niusig végezték el a hallga­tók. Pedagógiai okokból két csoportban folyt az oktatás; az egyik a 25 év felettiek, a másik az ennél fiatalabbak csoportja. Az első év vizsgái után kiderült: az idősebb cso­port jobb tanulmányi átlagot ért el (3,1), mint a fiatalabb <2,8). Az idősebbek komolyab­ban vették a tanulást, közülük csak egy ember bukott meg egy tantárgyból, míg az ifjak csoportjából egy hallgató ki­hullott, 15-nek pedig pótvizs­gát kellett tennie. Végül is 51 hallgató kapott bizonyítványt az első osztály elvégzéséről. * Varga Imre, a síküveggyár munkaügyi csoportjának veze­tője, a művelődési otthon igazgatója, a tanfolyam „aty­ja”; . — Felmérést készítettünk 1967-től a gyár. dolgozóinak iskolázottságáról. Ez kimu­tatta, hogy hálunk tulajdon­képpen stagnál a felnőttokta­tás. Ugyanakkor a gyár je­lenlegi helyzete jól képzett munkaerőt követel. A felmé­rést több csatornán végeztük; a szocialista brigádok tagjai­nak iskolázottsági szintjéről külön-külön kartont készítet­tünk. Tanácskoztunk a brigá­dok vezc'.őivel. ezután pedig kibővített vezetőségi ülécen vitattuk meg a felnőttoktatás szervezési és anyagi kérdéseit. Egyöntetű volt a vélemény: jobb helyre nem is tehetnénk a pénzt. A Népművelési Inté­zet túlkapásnak, megalapozat­lannak tartotta a kezdeménye­zést. Azóta megállapították: jól tettük. A második osztály matema­tika tananyagát négyszáz ol­dalas könyv tartalmazza. Nem irigylem a hallgatókat; 15 foglalkozáson kell átvenniök ezt a töménytelen anyagot. A tanár itt csak vezérlő, irányí­tó. Alapvető összefüggéseket magyaráz, támpontokat ad az otthoni tanuláshoz. A többi már a hallgatók szorgalmán, kitartásán múlik. Pápai Ágnes, edző-csipesze- lő, 18 éves. — Az általános után a ke­reskedelmibe mentem. Ne­kem nem volt hozzá kedvem, csak a szüleimnek. Két év után otthagytam. Dolgoztam a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban. 1972 elején jöttem az üveggyárba. Miért végzem a gimit? Tovább akarok ta­nulni a főiskola matematika— kémia szakán. Lehetőleg nap­palin. Pápai Ágnesről azt mesé­lik, hogy az első évvégi vizsgán „meghúzták”-. kémiá­ból. A pótvizsgáryOtÓ^epesre ment. De, ha nem pótvizsgá­ról lett volna szó, még né­gyest is kaphatott volna. — Akarat kérdése az egész, meg a szabad időé — nevet. — Nekem jól ment az álta­lános, négyessel végeztem. Anyagi okok miatt nem tanul­tam tovább. Keresni akartam. Régen szeretnék már tovább­tanulni. Most aztán elkezd­tem.-. . (Tajti István, lakatos, 24 éves.) Nagy Nándorné, meós: — Van egy lányom, és azt szeretném, ha majd tudnék neki segíteni a tanulásban. A vizsga, az aztán csuda volt! Éjjel-nappal tanulás; főzés közben könyv, evés közben könyv. A testsúly meg 55-ről negyvenöt kilóra ment le. ★ Az oktatás anyagi oldalát a gyár vállata magára. A hall­gatókra csupán a tankönyvvá­sárlás és a vizsgadíj befizeté­se hárul. A gyár vezetősége, a gimnáziumban tanulókat munkaidő-kedvezményben ré­szesíti. Aki eredménnyel el­végzi a gimnázium valamely osztályát, hat nap jutalom- szabadságot kap. Arra is igaz­gatói utasítás van, hogy az üzemrész vezetői az üdültetés­nél, jutalmazásnál, bérfejlesz­tésnél részesítsék előnyben a tanuló dolgozókat. Szemléltető eszközökről, térképekről, mag­nószalagról a művelődési ház gondoskodott. A gyár labora­tóriumának női szocialista brigádja felajánlotta, hogy a' kémiatanuláshoz segítséget nyújtanak a hallgatóknak. ★ Hetente két alkalommal, kedden és pénteken benépesül a siküveggyári művelődési otthon két klubterme, munka után is tanulást vállalókkal. A jó példa ragadós, szeptem­ber 27-én már indul az új el­ső osztály. Nem könnyű fel­adatra vállalkoztak azok az emberek, akik beiratkoztak a gimnáziumba. A .másodikosok például jövő év januárjában fejezik be az évet, és június második felében már a har­madik osztály anyagából vizs­gáznak. Ez azt jelenti. hogy egy normál iskolaévben két osztályt végeznek. Mondom, nem könnyű a dolguk, ám a terheket nem egyedül viselik, A gyár vezetőségének támo­gatását, bábáskodását érzik a hátuk mögött. És azt hiszem, ez a legnagyobb előnye r sik­üveggyári gimnáziumnak. V. Kiss Mária 4 NÓGRÁD -1972. szeptember 23., szombat Történelmi prospektus Nógrádi­cl parti za n cső port emlékmúzeuma A Nógrádi-partizáncsoport emlékmúzeuma címmel ízlé­ses és gonddal megírt törté­nelmi prospektust jelentetett meg a Nógrád megyéi Mú­zeumok Igazgatósága. A ka- rancsberényi emlékmúzeum­ról szóló tájékoztatót dr. Sza­bó Béla írta. s a magyaron kívül német és orosz nyelven is tartalmazza az, ernléknely legfontosabb adataiét. Mint is­meretes, a Nógrád megyei pártbizottság és a megyei ta­nács vb-határozata alapján került sor 1971 szeptemberé- •ben a Nógrádi-partizáncso­port emlékmúzeuma termei­ben a Nógrádi Sándor-emlék- kiállítás megrendezésére, amely ebben az évben bőví­tésre, felújításra került. A Narancshoz tartozó Arany­hegy lábánál fekvő völgyben áll hazánk egyetlen partizán­múzeuma, őrizve az 1944-es hősi küzdelmek emlékét. A történelmi prospektus kitűnő kalauza a múzeumnak, s megkönnyíti a látogatóknak a tájékozódást, a múlt szelle­mének felidézését. Megjelent a Delta Az ember szellemi képessé­gei egész életét, sorsát meg­határozhatják. Szovjet és amerikai kutatók — mint ar­ról a Delta legújabb számá­ban hírt ad — egyaránt meg­figyelték, hogy bizonyos hor­monok a magzati korban úgy hatnak, hogy az újszülött az átlagosnál jobb képességek­kel jön a világra. A népsze­rű tudományos magazin cik­ket közöl a növényvédelem új módszereiről, ismerteti az autórodeók technikáját, a milliméteres nagyságrendű mikrohullámok felhasználásá­val folyó kísérleteket, és át­fogó beszámolót ad az alak­felismerő elektronikus számí­tógépek megvalósításáért fo­lyó munkákról; egybeveti, hogy mit „lát” és mit „néz” az ember, illetve a gép. Köz­readja magyar kutatók meg­állapításait, elektronmikrosz­kópos felvételeit a kezdődő fogromlásról és szovjet csil­lagászok állásfoglalását az égbolton észlelt „fekete lyu­kak” sokat vitatott izgalmas kérdéséről. Látványos képeket közöl a legkorszerűbb, színes világításról, s az állófényké­pen több színben megörökít­hető mozdulatokról. A 22-es csapdáid Habent sua fata libelli — a könyveknek is megvan a maguk sorsa Á sikerköny-. veknek úgy látszik az, hogy megfilmesít­sék őket. A filmtörténet­ben sok adap­táció született már és nem csökken az át­ültetések szá­ma napjaink­ban sem., A fil­mek között azután vannak becsületes il­lusztrációk, le­egyszerűsí­tett színes ké­peskönyvek, gyenge után­zatok és akad szép számmal szellemre egyenrangú újjáte- remtés is. A bemutatót meg­előző várakozás minden eset­ben fokozott, hiszen az illető mű címe és hírneve nagy vonzerőt jelent és a válaszra váró kérdés is izgalmas: az előbb felsoroltak közül me­lyik csoportba kerül az alko­tás? A 22-es csapdája — mint film — megítélésének kulcsa: sikerült-e Mike Nichols ren­dezőnek alkotó módon meg­őriznie Joseph Heller, az író abszurd világát, varázslatos humorát és a fordulatokban bővelkedő cselekmény merész társadalomkritikai élét? Nézzük ezek után az ered­ményt: egy nagy regény­élmény megközelítőleg azonos értékű művészi átrendezése, nagy leleménnyel és eredeti­séggel. megőrizve közben az alapeszmét. Mindez elegendő arra, hogy érdemes legyen az állítás igazolására felbecsülni a művet. „A háború a legnagyobb őrültség, amit az ember vala­ha kitalált” — állítja Heller, és Nichols e gondolat átfogó kifejezése érdekében elsöpri az útból a hagyományos kor­látokat. Minél közelebb akar férkőzni a nézőhöz, arra tö­rekszik, hogy valóságos meg­rázkódtatást okozzon. Leg­főbb eszköze a ,»sokkolás­ban” a nevetés, ami itt nem a komikum gondtalan élve­zését jelenti. Abszurd mély­ségekből tör elő, s így a fé­lelem jelenségévé válik. A komikum és a tragikum kö­zötti váltáshatás eredménye­zi, hogy a néző éppúgy ide- oda verődik a nevetés és a megrendülés között, mint a szereplők élet és halál kö­zött. Így mindaz, ami a vász­non megelevenedik, egyfajta lidércnyomássá válik a néző számára. A film szerkezete is kitű­nően szolgálja az alkotók mondanivalóját. Az egyes epi­zódok lazán kapcsolódnak egymáshoz. Nem az ese­mények egymásutánjának be­mutatására, hanem az ab­szurd helyzet — a háború — részleteinek megértésére, a tanulságok levonására törek­szik. Az idő múlásának így nincs jelentősége, nagy szere­pet1 játszik viszont az ismét­lés, a fpbb eseményei? újabb és újabb részleteinek feltárá­sa, mint például az avignoni bombázás, ami fordulópontot jelentett a főhős életében. Yossarian kapitány itt döb­bent rá, hogy neki és társai­nak igazi ellensége nem más, mint saját parancsnokuk, Cathcart ezredes, aki a há­borút csupán egy remek al­kalomnak tartja saját kar­rierje előmozdítására. Kettő­jük harcának története ké­pezi a cselekmény fő szálát, melynek során több epizód — Dreedle és Peckem tábor­nokok acsarkodása, Milo, a géhás tiszt piszkos üzletei, vagy Black kapitány, aki na­ponta írat alá hűségesküt katonáival — segítségével sorra feltárulnak az ameri­kai társadalom ellentmondá­sai. Az abszurd állapotokból le­vonható következtetéseket — mint okoskodást — nem vol­na nehéz megcáfolni, ha itt nem jóval többről lenne szó. Vajon mi lehet az oka, hogy a nézőt nem zavarja, amiért Yossarian • ki akarja magát vonni a fasizmus elleni harc­ból? Csak az. hogy nem a második világháborúról van szó, ahol a cél a fasizmus le­verése, hanem az amerikaiak' azóta vívott háborúiról; Ko­reáról és elsősorban Vietnam­ról! A bevezetések számát őrült módjára emelő Cathcart és az az amerikai tábornok, aki a ,,dicsőségért” saját sza­kállára bombáztatta a VDK-t vagy Milo Minderbinder pisz­kos üzelmei és a saígoni re­zsim korrupciós botrányai vagy Yossarian apokaliptikus útja az Örök Városban, és a Dél-Vietnamban virágzó, szer­vezett prostitúció és kábító­szer-kereskedelem — csak a legnyilvánvalóbb összefüggé­sek: így válik a film meg­döbbentő, gyilkos szatírává, megőrizve a regény éles kri­tikai élét. Feltétlenül szólni kell még a filmre szövetkezett világ­hírű művészgárdáról. A ren­dező Mike Nickols, aki már bizonyította az adaptáció (Albee drámájának filmvál­tozata a: Nem félünk a far­kastól) és az abszurd helyze­tek (Diploma előtt című film­je) iránti rendkívüli érzékét, most is remekelt. A neves színészgárda — Alan Arkin, Orson Welles, Martin Bal­sam, Anthony Perkins —1 minden tagja nagyszerű ala­kítást nyújt. A rendezői el­képzeléseknek megfelelően, a figuráknak csupán két di­menzióját mutatják. így te­szik lehetővé azok abszurd irányba való mozgatását. A kitűnő alkotógárda együt­tes érdeme tehát, hogy A 22-es csapdája olyan film, amelyet sokáig nem felejtünk el. Korill Ferenc Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (23 ) Ki volt Daniel Mitrione? Montevideóba, Uruguay fő­városába érkezve, egy olasz újságíró először egy egyetemi , hallgatótól kérdezte meg, hogy kik is azok a tupamarók, az uruguayi városi gerilla­mozgalom tagjai. „A Tupama- ros itt van közöttünk. Itt vannak körös-körül, együtt élünk velük, ismerjük őket. Uruguay kicsi. A Tupamaros tagjai diákok, tanárok, szak­emberek, szabadfoglalkozású­ak. Ha húsz fiatallal beszél, közülük legalább tíz Tupa- maros-tag, vagy rokonszen­vez a Tupamarossal... ök az ország jobbik, dinamikusabb része, ők akarják fejépíteni az új Uruguayi. Véget akarnak vetni a korrupciónak, a ha­mis demokráciának; vezetőink tönkretették Uruguayt és leg­főbb ideje a pokolba küldeni őket” — mondta a diák. Cos­ta nzo, a politikai rendőrség főnöke, akit a hírlapíró szin­tén felkeresett, egyszerűen „bűnözők csoportjának” ne­vezte a Tupamaros-gérilla- szervezet tagjait. 1970. júliusában a Tupama­ros egyik osztaga elrabolta Daniel Mitrione USA-diplo- matát. Montevideóban régóta tudják, hogy az egyik legki­1 sebtó latin-amerikai országban tulajdonképpen teljesen fö­lösleges több mint száz ame­rikai diplomata jelenléte az erődítményszerű USA-nagy- követségen. S csak Mitrione elrablása — majd agyonlövé- se után derült ki, hogy nem mindenki diplomata az ame­rikai épületben. Mitrione pél­dául a CIA és az FBI Uru- guayban dolgozó embereinek legfőbb főnöke volt, sőt az uruguayi politikai rendőrség­nek (főnök: az előbb idézett Costanzó úr) is főtanácsadó­ja „felforgatási ügyekben”, azaz a Tupamaros-gerillák el­leni harcban is. A XVIII. században élt Pe­ruban Tupac Amaru inka fel­kelővezér (elfogták, Cuzco fő­terén lefejezték) — az ő ne­vét választotta szervezete ne­véül a mai Uruguay szinte kizárólag értelmiségiekből ál­ló gerillaszervezete. A szerve­zet egy ideig fogságban tartot­ta Daniel Pereira Manelli vizsgálóbírót is — Manelli a letartóztatott tupamarók el­leni ügyek felelőse volt. El­rabolták Diaz Gomide brazil konzult, majd Claude Fly amerikai gazdasági szakértőt (az USA-nagykövetség tagja, a kormány meghívott tanács­adója volt) — s legutóbb Ge­offrey Jackson angol nagykö­vetet Minden alkalommal politikai foglyok szabadon bo­csátását követelik Jorge Pacheco Areco elnöktől. S bár — Mitrione és Fly eseté­ben — az amerikai kormány megpróbálta rávenni az elnö­köt a cserére, Pacheco nemet mondott. — A Tupamaros, bocsánat, a bűnözők, nem egy cso­port szabadon bocsátását kér­ték, mint a brazil gerillák — magyarázta az idézett olasz újságíróknak Costanzó, a po­litikai rendőrség. főnöke — ha­nem valamennyi társuk sza­badon bocsátását. Ez a kor­mány részéről teljes megadás lett volna ... A kis Uruguay (kétmillió­hétszázezer ember, 190 000 négyzetkilométer) egy évti­zede súlyos gazdasági nehéz­ségekkel küzd; az államadós­ság négyszázmillió dollár fö­lé emelkedett. Az olasz L’Europeo cikkéből: „Az or­szág egyre csak azt látta, hogy visszacsúszott az elmaradott országok közé. Sok bank, sok vállalat bezárta kapuit, sok polgár elproletarizálódott. A fiatalok úgy érzik, elárulták őket. Jövőjük borongós. A diploma legfeljebb kivándor­lásra jó. Ezért lázadtak fel a fiatalok”. Az olasz újságíró hosszasan beszélgetett a Pacheco el­nökkel szembenálló ellenzék egyik vezetőjével, Ferreira Aldunte volt mezőgazdasági miniszterrel, aki ugyan nem ért egyet a Tupamaros néze­teivel, de tudja, milyen ki­terjedt a szervezet. (Állítólag több tízezren vannak és ami­kor 1970 tavaszán megtámad­tak egy kaszárnyát, 9000 lő­fegyvert zsákmányoltak.) Uruguay kommunistáinak az az álláspontja, hogy tö­megek aktív részvételével kell és lehet változtatni az or­szág helyzetén. Rodney Aris- mendi, az Uruguayi Kommu­nista Párt első titkára mon­dotta: „Latin-Amerika ke­gyetlen és véres harcok köze­pette a íoradalmi harc új, egyre magasabb rendű szaka­sza felé halad, e körülmények között a párt vezető szerepe, a munkásosztály és az anti- imperialista erők egysége és a nemzetközi szolidaritás hatá­rozhatja meg az események alakulását” — mondotta az uruguayi kommunista ve­zető. hozzátéve, hogy az utób­bi években a párt taglétszáma megtízszereződött. A Tupamaros az uruguayi helyzet megváltoztatásában a merényletek és az emberrab­lások útját választotta; a kom­munisták a tömegharc, a mun­kásosztályt más dolgozó osz­tályokkal összekötő akciók, sztrájkok, megmozdulások, tüntetések útját, amelyek so­rán természetesen nem kerül­hető el az elnyomó erőkkel való összetűzés sem. (Következik: Zürich, La Paz cs Hamburg) l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom