Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-19 / 221. szám
Tanműhely9 mini termelőüzem Százhúsz új, elsős tanulóval megindult a „nagyüzem” a Stromfeld Aurél Gépipari Technikum és Szakközépiskolában is. A mindig magas követelményeket támasztó intézet szép statisztikával dicsekedhet: az egyetemre jelentkezők és a felvételt nyert tanulók számának aránya országos viszonylatban is igen magas. Mindez a korszerű oktatás eredménye. A túlnyomóan műszaki tárgyakból álló tanrend keretében szinte kikapcsolódást jelent a gyakorlati foglalkozás a diakok számára Kevés műszaki iskola büszkélkedhet olyan műhelykombináttal és gépparkkal, mint a gépipari. A csarnok közel hat és fél millió forintos beruházással készült, melyből a tanulók háromszázezer forint értékű társadalmi munkával vették ki részüket. Nagy mennyiségű bérmunkát vállalnak a megye több üzeme, így a FŰTŐBER, a ZIM, a Nyomdaipari Vállalat, valamint az öblösüveggyár pásztói részlege számára. A megtermelt összeg legnagyobb részét újabb gépek vásárlására fordítják, folyamatosan fejlesztve a már eddig is hétmillió forint értékű gépállományt A közkedvelt tantárgy keretében a diákok megtanulják a forgácsolás, a hegesztés, a szerelési munkák és a kovácsolás fogásait. Komoly tervekkel néz az iskola vezetősége az új tanév elé: rövidesen áttérnek a hagyományos széntüzelésről a gáz vagy olajfűtésre. Az így felszabadult pincét az iskola KISZ-alapszervezete kapja, ahol klubot szeretnének létrehozni. Szó van egy lőtér építéséről is, de természetesen állandó napirendi téma a műhely, melyben szintén akad még tennivaló • Bibók László képriportja Egy évtized az exportpiacon Négy szeresére emelkedett a szalagacélok exportja TÍZ ÉVVEL ezelőtt, 1962- ben összesen, 6755 tonna hidegen hengerelt szalagacélt exportált a gyár, azt is túlnyomó részben a demokratikus országokba. Azóta az értékesítés mintegy négyszeresére emelkedett, hiszen az elmúlt évben már 24 ezer tonna gza- lagacélt exportáltunk, 1972- ben pedig a vállalat tervezett exportáru-kibocsátása meghaladta a 26 ezer tonnát. Az elmúlt tíz év alatt a szalagacélexport értékesítésében is nagy változás következett be. Kezdetben túlnyomórészt demokratikus országokba exportáltak, de azóta a tőkésországokban is megnőtt a salgótarjáni szalagacélok iránti kereslet. Jelenleg a szalagacélexport 85 százaléka tőkésországokba megy. Igaz, azóta sok intézkedés történt a hidegen hengerelt szalagacélok termelésénél. Nagymértékben növelték a keskeny és vékony méretű szalagacélok mennyiségét. A keskeny méretű szalagacéloknál a csomagolószalagok nagy választékát alakították ki. Növelték a magasabb minőségű mélyhúzható hegeszthető szalagacélok gyártásának volumenét, bővítették a lágyítási kapacitást, s így megnövekedett a lágyított és utánhenge- relt termékek részaránya. Az alacsony carbontartalmú szalagacélok exportja mellett kialakították a közepes és magas carbontartalmú szalagacélok gyártását. Megvalósult az edzett kivitelű szalagacélok termelése, és speciális igényekhez igazodva ma már folyamatban van a redőnyrugó, a bálakötöző szalagacél, a különféle lakatok és nemesített csomagolószalagok gyártásának bevezetése is. A választékbővítéssel együtt új termelői kapacitásként léptek be a legömbölyítő és sor- játlanító, a zsírtalanító és szálban daraboló berendezések is. Ezenkívül bevezették a gépi csomagolást. A jelenlegi helyzet elemzéséhez hozzátartozik, hogy most már az alacsony carbontartalmú 6zalagacélok eddigi volumenének tőkéspiacokon történő elhelyezése egyre nagyobb feladatot ró mind a METALIMPEX-re, mind a gyárra. Várható ugyanis, hogy a hagyományos nagy piacok, közöttük Jugoszlávia, Románia, Bulgária és Egyiptom igényei ebből a minőségből jelentősen lecsökkennek. Amennyiben a jelenlegi exportot szinten tartani, vagy növelni akarják, szükségesnek látszik a választék további bővítése: elsősorban közepes és magas carbontartalmú szalagacélok választékának és termelésének növelésével. A nyugati piacon ma már az St. 1. minőség gyakorlatilag megszűnt. Ezt a minőséget a hasított szalagacél helyettesíti, természetesen lényegesen alacsonyabb árak mellett. Ez év első felének példái azt mutatják, hogy a hidegen hengerelt szalagacélokkal szemben támasztott minőségi előírások egyre inkább eltolódnak az St. 3.-as minőség irányába. Szükség van tehát arra, hogy az alacsony carbontartalmú szalagacélok gyártáshoz egyre nagyobb mennyiségben jelentkező St. 3. minőségű késztermék alapanyag-ellátását a következő évekre megoldják. A VÁSÁRLÓI igények alapján azonban számolni kell azzal, hogy a C 35—C 75 minősegek egyre keresettebbek lesznek a tőkéspiacon. India a következő években 1000— 1200 tonna feletti minőségi szalagacélt igényel, Jugoszláviából eddig három-négy üzem jelentett be igényt közepes és magas carbontartalmú termékre, ez együttesen eléri a három-négyezer tonnát. Megbízható értesülések szerint Egyiptom évenkénti igénye ebből a szalagacélból hozzávetőlegesen háromezer tonna. Ezenkívül Bulgáriában, Görögországban és Törökországban is felmerültek hasonló igények. Az első nyolctonnás redőnyrugó próbarendelés máris megtörtént, de előreláthatóan Egyiptom, Libanon és Szaúd-Arábia évenként mintegy 200 tonna igénnyel fordul a Salgótarjáni Kohászati Üzemekhez. A szalagacélexport tízéves múltja után előtérbe kerül az ecsetszalagacélok fokozottabb és nagyobb mennyiségű értékesítésének lehetősége is. Igaz: kapacitáshiány miatt jelenleg mindössze 200 tonna körül mozog az edzett szalagacélok exportja, de a jövőben fontosnak látszik ennek a mennyiségnek a további növelése. A gyár jelenleg három tőkésországba szállít edzett szalagacélokat: Görögországba, Törökországba és Indiába. A választék célszerű bővítésével és a kapacitás növelésével azonban tovább lehetne növelni a tőkéspiacok számát is és az edzett szalagacélok exportálásának mennyiségét is. A gyár vezetőinek tudomásuk van arról, hogy az iráni Purazima és a libanoni gyümölcsládákhoz egyenesebb szalagot várnak, hogy az indiai vevők a szállított anyag vastagságával és szélességével kapcsolatban támasztanak igényt, ezeknek is maradéktalanul eleget akarnak tenni. Tudják, hogy az északi piacokon a szigorúbb balesetvédelmi előírások következtében sorjátlanított és szélgömbölyített szalagacélt lehet eladni. Biztosítani akarják tehát, hogy az ezekre a piacokra irányuló szállítmányok sorjamentes kivitelben készüljenek. Az Indiába irányuló karbonszalagokat legtöbb esetben faládában, vagy fakeretben kérik. Ehhez az igényhez alkalmazkodva biztosítják a megfelelő meny- nyiségű faanyag- és: ládaké- szítő-kapacitást. Az exportpiac további bővítésének lehetőségeihez még dinamikus megoldásokra is szükség van. Az exportpiac megtartásánál és további bővítésénél szükség van arra. hogy megfelelő gyorsasággal küldjék a prőbaszállításokat. A HIDEGEN hengerelt szalagacélok exportjának tapasztalatai biztatóak, hiszen a salgótarjáni hidegen hengerelt szalagacéloknak jó neve van a legfejlettebb tőkésországokban is. A gyár szakemberein múlik, hogy a következő évtized milyen eredményeket hoz majd exporttevékenységük további fokozásában. Orosz Béla Az első „vizsga” A salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola , hallgatói szombaton este vizsgáztak először. Persze nem indexszel a kezükben siettek erre a „vizsgára”, hanem ötletekkel, játékos kedvvel: önállóságból, aktivitásból vizsgáztak. A budapesti testvérfőiskola legjobb sportolói jutalomkiránduláson vettek részt és a túra végcélja Salgótarján volt. A pestiek maguk is gondoskodtak programról: megnézték a várost, múzeumba mentek. De az esti vidám ismerkedési est megszervezése a salgótarjániak kellemes gondja volt. Koczur Erzsi és Fodor Eszter vezetésével meg is történtek az előkészületek: süteményről a vendéglátó lányok gondoskodtak, magnetofont a városi KISZ-bizottság kölcsönzött, és kólát, sört is vehetett — önköltségi áron — a meg- szomjazóknak, még önkéntes pincér is akadt, aki felszolgálta. A hamar barátivá oldódott légkörben egykettőre megindultak az eszmecserék: röpködtek az információk zárthelyi dolgozatírásról, vizsgázásról — hiszen a vendégek „tapasztalt” másod-, harmadévesek voltak. Fél nyolckor ünnepélyes szavak és örömújjongás kíséretben átadásra került az Antos Kupa, a budapesti főiskolán a legjobb sportmunkáért járó serleg. Tréfás játékokkal, tánccal folytatódott az est, ahogy a tarjáni főiskolások mondták: „kivilágos negyed tizenegyig”, mert ki kell használni a szokásosnál egy órával későbbi kapuzárást a kollégiumban. A vendég főiskolások vasárnap ebéd után indultak tovább Nógrádba. Balassagyarmat felé. A salgótarjáni lányok és fiúk kellemes élményekkel maguk mögött kezdik az új hetet. A fővárosiakkal való megismerkedés után nem lenne fölösleges, ha szerveznének egy ismerkedési estet — önmaguknak: alighanem ugyanilyen jól szórakoznának, mialatt kiderülne, hogy a csak előadóteremből ismert évfolyamtársak énekleni. verset mondani, parodizálni, netán bűvészkedni tudnak ... (virág) Rövid hírek a Szovjetunióból A most folyó ötéves tervben (1971—75) 3,2 millió hektár öntözéses. 5 millió hektár lecsapolt és több mint 41 millió hektár öntözött területet művelnek meg a Szovjetunióban. * Egy sarkvidéki csukcs településen. Bilbinóban, három nap alatt 12 aranyrögöt találtak az aranyásók. A rögök átlagsúlya meghaladja a 300 grammot. * Állami védettség alá vonták Kazahsztánban az Aulija- területet. ahol igen nagy mennyiségben találhatók ritka növények, állatok, rovarok és halak fosszilis maradványai; ezek az állat- és növényfajták mintegy 150 millió évvel ezelőtt éltek. A Duna, a Dnyeper és a Dnyeszter folyók közötti területen a kutatók befejezték a 350 kilométer hosszú csővezeték útjának kijelölését; a vezetéken a Szovjetunióból gázt szállítanak Bulgáriába. * Szovjet Közép-Ázsia két köztársasága. Üzbegisztán és Türkménia megkezdte az Amu-Darján létesülő hatalmas vízierőmű-központ közös építését. A felépülő vízgyűjtő medencéből félmillió hektár kiszáradt földterületet öntöznek majd. ★ A jelenlegi ötéves terv végéig Kazahsztán fővárosában, Alma-Atában újabb 70 000 család kap új otthont. A városban ezenkívül művészeti galéria, újabb színház, „Barátság Háza” épül. Mai kommentárunk Ilyen takarékoskodás Helytelen Az a termelőszövetkezeti vezető, aki a műtrágyával takarékoskodik, kárt okoz a közösnek. Ez annyira nyilvánvaló dolog, hogy beszélni sem kellene róla, mert ezzel tisztában vannak a mezőgazdasági szakemberek. Senki nincs annyira tisztába ezzel mint a mezőgazdaság dolgozói. Akkor mi szükség a dologról beszélni? A kedvezőtlen időjárás megrontotta termelőüzemeink legtöbbjének anyagi helyzetét. Némely üzemben kialakult az a szemlélet: ott takarítunk meg, ahol tudunk. Az egyik tsz-ben az agronómus, aki nagyon is tisztában van azzal, mit jelent, ha most, az őszi szántás előtt nem kapja meg a föld azt a tápanyagot, ami szükséges ahhoz, hogy jövőre gazdag termés teremjen benne, valóságos harcot folytatott a főkönyvelővel: vásárolják meg a szükséges műtrágyát. A vitában alulmaradt. Azért kell erről beszélni, mert nem egyedülálló az említett tsz agrónómusának és főkönyvelőjének a vitája. A múltkoriban kint a földeken győződtünk meg személyesen is, hogy a szántás előtt nem trágyázták a földet sem műtrágyával, sem szerves trágyával. Senkinek sincs szándékában beleavatkozni a tsz vezetőinek munkájába. Legfőképpen, hogy kioktasson valakit is az agrotechnikai, kemizálási feladatokra. De érthetetlen az olyan álláspont mint a becskeie- ké, akik kijelentik: nem kell műtrágya. A csitáriak tizenhat vagon műtrágyát lemondtak a kereskedelmi vállalatnál. A bérieknek sincs — a véleményük szerint — szükségük műtrágyára. Közismert az említett tsz-ek megromlott anyagi helyzete. De szabad legyen példának elmondani a magyar- nándoriak álláspontját. Talán nincs, de ha van is, szerencsére kevés az olyan gazdaság, amelyet a nyári viharok annyira megkárosítottak, mint őket. A jégeső szinte letarolta a határjukat. Anyagilag tönkrementek. Mégis most, amikor a jövő évi termést készítik elő, még csak véletlenül sem gondolnak arra, hogy elhagyják a műtrágyát. Végül példának állítjuk az üzemek elé az ecsegieket. A szántó traktorok előtt, a műtrágyaszórók járnak és megadják a földnek azt a táperőt, amelynek segítségével gazdagon megteremnek a javak. Nem, semmi esetre sem jelent takarékoskodást, ha más célokra használják fel azt a pénzt, amit egyébként műtrágyára szántak. Ebben az esetben nincs értelme semmi spekulációnak. Közismert, hogy a kereskedelmi vállalat — megfelelő raktár hiányában — a jövő évi műtrágyamennyiséget a tsz-ek- nél raktározza. Ezzel kapcsolatosan szabályos szerződést is köt a két fél. Arról van szó ugyanis, hogy a gyárak javuló mennyiségben gyártják a műtrágyát, tárolni azonban nem képesek. Kénytelenek azonnal továbbítani a kereskedelemhez, amely hasonló cipőben jár, mint a gyár. A legérdekel- tebbek viszont rendelkeznek tárolóhellyel. Miért nem tárolják mindjárt ott, ahol azt fel is használják. Különösen a termelőszövetkezeteknek nyújtott hitelkedvezménnyel. Mint az illetékesek azt kiderítették, egyes üzemekben azt a műtrágyát, amit a kereskedelem hitelben a jövő évi felhasználásra tárolt az üzem raktárában, most használják fel. Értelmetlen úgy spekulálni, hogy nem vásárolok az őszi szükségletre műtrágyát, hanem felhasználom azt, amit tárolt nálam a kereskedelem. Ez elsősorban is törvényellenes, mert nincs az ára kifizetve. Az a kereskedelmi vállalat tulajdonát képezi. De értelmetlen így gondolkodni azért is, mert ha a jövő, évre szánt műtrágyát most használják fel, mi marad a tavaszi fejtrágyázásra? Gondolkodni kéne azon is, nem lenne-e helyes, ha a hatóságok is felelősségre vonnák a szabálytalankodókat? — B — NOGRAD — 1972. szeptember 19,, kedd 3
