Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Népzenei fesrtlvál MIT OLVASSUNK? NEMZETKÖZI HANGVERSENY Nagy sikert aratott a salgótarjáni közönség előtt a városunkban feltűnt Bodza Kiáll, akinek műsorát a Magyar Rádió népi kamaraegyüttese kísérte A Magyar Rádió népzenei fesztiváljának második napján színpadra léptek Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési Központban a külföldi vendégek is. Ámde ezt megelőzően hosszan tartó vitát folytattak a Ka- rancs Szálló éttermében a vasárnapi népzenei találkozó részvevői, Béres János vezetésével. Kedves műsor előzte meg „A magyar muzsika tegnap és ma” című tanácskozást, amelyben csángó népdalokkal mutatkozott be a Baranya mepénteken, egyenesben közvetített a rádió a Kossuth-adón. A házigazda szerepét az ^1- ső részt és a szünet utáni programot kezdő Lukácsi Huba, illetve Bodza Klári töltötte be. őket követték a külföldiek. Hangulatban és sikerben ezúttal sem volt hiány. Nagyon kedves és emlékezetes műsorral kedveskedett a Skopjéi asszonyok énekhármasa, s a három jugoszláv férfi, aki érdekes fu- vóshangszeren, a kovaion kísérte őket. Szép sikert aratott a csehszlovákiai, detvai népi zenekar és Milan Krizo mérnök, aki furulyával és met rádió. Persze, nehogy azt higyje bárki is, hogy életemet külföldön töltöm. Ezek csak rövid kirándulások, életem java idehaza telik el, így például a Nyílik a rózsa óta kétszer is felléptem Salgótarjánban, a ZIM művelődési otthonában.” •ir A fesztiváli hangulat minden- bizonnyal ma éri el tetőfokát, amikor is a város mintegy hatszáz szereplőt lát vendégül a megyéből és az ország különböző részeiből. Már délelőtt 11 órakor kezdetét veszi a népi együttesek és szólisták műsora, hiszen a művelődési központ előtti téren rendhagyó térzenét adnak. Délután pedig „Magyar folklór 1972” címen a színházteremben lépnek fel a kiváló énekesek, hangszeresek, népdalkórusok, népi hangszeres zenekarok és a külföldi vendégművészek. A műsort hárman is vezetik: a nagyon népszerű Kudlik Júlia, valamint Béres János és dr. Manga János. Lakos György A 9 9 z u dö FF z o A Vüágirodálom Remekei sorozatban jelent meg a latin- amerikai kisregényeket tartalmazó kötetet. amely nyolc szerző munkájával hozza el hozzánk a távoli földrész üzenetét. . Az olimpiai versenyek alatt gyakorta hangzott el olyan kijelentés, hogy egy-egy távoli ország életéről, mindennapjairól milyen keveset tudunk. Az üzenet című kötet írásait olvasgatva is az első. ami megragadja az embert az a számunkra szokatlan világ, a hagyományként tovább élő múlt és a legmodernebb irányzatok szinte együttes jelentkezése, A magyar olvasók a szerzők közül legjobban Jorge Amado, brazil regényíró nevét ismerik, akinek szinte minden nagyobb írása magyarul is megjelent. A kommunista elvei miatt többször bebörtönözött. száműzött író ma Bakidban él és az ottani négerek, mulattok keserves életét, szokatlan, egzotikus világát írja népies ihletettségű regényeiben. Az írót 1951-ben Lenin-békedíjjal tüntették ki és jelenleg a Brazil Írószövetség elnöke. A „Keresztelő, vagy Ogun keresztkomája” című kisregénye Massu, a néger fiáról szól. Benedita, az, édesanyja halála előtt menti a gyermeket a jószívű, becsületes néger házába, akivel ugyan csak egy szerelmes napot töltött, de kétség nem fér hozzá, hogy 5 az apa. A család befogadja a nagyon életrevaló kis gyedeket. Az első gondot az okozza hogy a gyermeket, mielőtt elérné az egyesztendős kort. meg kell kereszteltetni. nehogy ki legyen téve az elkárhozás fenyegetésének, M»ssu a fontos kérdést megtárgyalja baráti társaságéval: Kergekakas Jesuinóval, Széllábbal, Martin ká-plárrál és Pintyőkével. A keresztanya személyében hamar megegyeznek. mert a bordélyban élő Tibéria mindent vállal, annál nehezebb a keresztapa kiválasztása. A baráti társaság mindegyike önmagának szeretné ezt a megtiszteltetést és ezért majdnem össze is vesznek S miközben keresik a legmegfelelőbb keresztapát, betekintést nyerünk azokba az ősi vallási szokásokba, amelyeknek törvényei, mitikus élményei a kereszténység uralkodó volta mellett is tovább élnek. Az író sok melegséggel és lélektani vonással örökíti meg áldozataikat, varázslásaikat és osak néha enged meg egy-egy humoros megjegyzést, amely- ivei mintegy a valóság szintiére szállítja le az ünnepélyességet. Ilyen például Szélláb javasata: — „Ha, teszem azt, az én Ham volna, én minden vallás szerint megkeresztelném: a plébánosnál, babtistáknál. Jehova tanúinál, mindenféle protestánsoknál, még a spirt- tiszátknál is. Akkor aztán be volna biztosítva. Nincs rá eset, hogy kívül rekedjen az égből.” Doninha varázsló anyó és Ogun isten segítségével aztán megtörténik a keresztelő. Az olvasó csak azt sajnálja e pompás kisregény olvasása közben, hogy olyan keveset tud a brazilok ősi vallási szokásairól és a kiadó nem tartotta szükségesnek, hogy legalább néhány magyarázó jegyzettel segítsen bennünket a tájékozódásban. A mai kolumbiai irodalmat Gabriel Garcia Marquez képviseli a kötetben. „Az ezredes úrnak nincs, aki írjon” című regénye bepillantást enged a robbanásik feszült dél-ameri- kái politikai légkörbe. A reménytelenség, kilátástalanság. a katonai diktatúrák következményeként jelentkező bizonytalanság adja alapihangulatát. Az ezredes úr évről évre hiába várja - a postát, amely a megváltást jelentő nyugdíjat hozná. Minden reményük egy kakasban van, amely majd győz a viadalon és megmenti őket az éhenha- lástóL Peru irodalmát a jelenleg Londonban élő Mario Vargas Llosa képviseli .,Kölykök" című regényével. A szerző „A város és o> kutyák” című regényével világsikert aratott. A kötetben közölt kisregénye először stílusával hökkent meg. Az első és harmadik személyt tudatosan keverő igehasználata nehéz feladat elé állította a fordítót Is. De ha leküzdjük ellenérzésünket e véleményünk szerint fölösleges nyelvi újítással szemben. akkor érdekes képet kapunk a nagyvárosi fiatalság életéről. A főhős Cuellárt és társai sorsának alakulása közben tanúi lehetünk a könnyed belenyugvás és a sors különös csapása által eltérített élet féktelen próbálkozásainak, majd a főhős bukásának is. A mexikói Juan Rulfo ,,Pedro Páramo” című kisregénye a feudális elmaradottságban élő. a végtelen szenvedélyek és sokszor megdöbbentő borzalmak, vérfertőzések között élő mexikóiak embertelen életét mutatja be egy kiskirály elrontott életének ábrázolása közben. A címadó regény ?Az üldöző” Julio Cortázar argentin író műve. Mint a rövid, de Lényegre tapintó életrajzi jegyzetekben is olvasható, ez a regény Charlie Parkőrnek, íz intellektuális dzsessztílus világhírű képviselőjének alkotáslélektani vívódásait festi meg egy amerikai szaxofonos figurájában, aki a kábítószereknek is rabja. Párizsi környezetben játszódik le a cselekmény, amelynek során egy regényíró mondja el a művésziélek alakulásának, vívódásának történetét. A kubai irodalmat két kisregény is képviseli: Alejo Carpentier ^Embervadászat” és Lino Novas Calvo „Tamária látomása” című munkája. Ez utóbbi egy csodálatosan úszó vak fiatalember . tragédiáját meséli eL Érdekes és tanulságos kirándulása dél-amerikai kisregények olvasása. Benyhe János. Hargitai György, Scholz László és Kesztyűs Erzsébet fordításai érzékletesen adják vissza a szerzők sajátos realizmusát. bár néhány naturális kifejezés csak jelzéses közlését szívesebben láttuk volna. Csukly László r A román Stanciu Simon pánsíppal lépett a tegnap esti közönség elé gyei, egyházaskozári Nyisztor Mártonná, s az ugyancsak egyházaskozári Csóhán Gyuri bácsi furulyán játszott szívhez szóló dallamokat. Szép sikert aratott a sármelléki női együttes is énekszámaival. Meghitt hangulatban kezdődött tehát a tanácskozás, amit dr. Sárosi Bálint népzenekutató vezetett be. Reális és fájó megállapításainak központjában az állott, hogy a magyar népzene átalakuláson megy keresztül, általában az öregek ismerik a régi népdalokat, a fiatalok már annál kevesebben, ami összefügg a falusi életmód változásaival. (Hasonló válságról 1736-ban már báró Apor Péter is panaszkodott írásaiban!) „A népnek nem lehet visszaadni, amit már elhagyott.” Mindez azonban nem jelenti azt, hogy más köntösben és formában nem él tovább a népzene, hiszen ez, amint Sárosi Bálint :s mondotta, „hozzátartozik a nép egészségéhez.” A bevezetőhöz elsőként Biernacky Szilárd, majd Barsai Ilona szólt hozzá. + A tegnapi műsor központjában mégis az esti előadás állott, amelyet ugyanúgy, mint énekkel Is lebilincselte a közönséget. A román szólisták közül a bájos Irina Log- hin énekszáma, valamint Stanciu Simion kapta a legtöbb tapsot. Grabócz Miklós, aki az est zenei vezetője volt, a nemzetközi találkozóról a következőket vallotta: „A szomszéd országokból hívtunk meg népművészeket, ezzel is demonstrálni szeretnénk Bartók Béla nagy gondolatát, a Kárpát-medence népeinek zenei közösségéről”. ★ Bodza Klári különösen nagy sikert aratott. Száma után felkerestük a színfalak mögött, hogy kifaggassuk élet- útjáról, hiszen ő Salgótarjánban, a Nyílik a rózsa vetélkedő döntőjén tűnt fel. „Életem sorsfordulója Salgótarjánhoz kapcsolódik” — mondotta —, „hiszen innen indultam el a siker útján. A népdalhoz azóta is hű vagyok. Énekeltem magyar népdalt Jugoszláviában, Spanyolországban, Lengyelországban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Franciaországban. Legutóbb felléptem Münchenben az olimpiai falu színpadán is, ahonnan műsorunkat egyenesben közvetítette a nyugatnéNÓGRÁD- 1972. szeptember 17., vasárnap | Repülőgép-eltérítés, diplomatarablás (18.) r A dominikai pólópalya Sanefiez konzul happy end- del végződő története csak tizenkét nappal egy másik konzul históriája után történt. Ennek szenvedő alakja Okucsi Nobuo, Japán Sao Pauloban, Brazíliában szolgálatot teljesítő főkonzulja volt Idő: 1970. március 12; színhely Sao Paolo kertnegyedének egyik utcája, közel a japán főkonzul lakásához. Nagy amerikai kocsiját Okucsi Nobuo maga vezette, az utcában egy kisautó állt eléje, kénytelen volt fékezni, öt fegyveres férfi bukkant fel, a japán főkonzult betuszkolták egy Volkswagenbe, a konzuli rendszámmal ellátott kocsiba is fegyveresek ültek, majd a két kocsi elrobogott. Az elrablást intéző társaság fellépésével egyidőben kapták meg a brazil hatóságok és lapok szerkesztőségei azt a listát, amely az Okucsi Nobuoért követelt, politikai foglyok nevét tartalmazta. Ez a lista elég hosszú volt: húsz név szerepelt rajta, kommunisták, polgári ellenállók, a jelenlegi brazil rezsimmel szembeni fellépésért börtönbüntetésre ítélt volt katonatisztek. S volt egy női név is a listán, mégpedig egy apáca neve, Borgos Soares apácáé — az egyik Sao Paolo-i apácakolostor főnöknőjét azért ítélték hosszú börtönbüntetésre a brazíliai hatóságok, mert „felforgató elemeket rejtegetett a vezetése alatt levő zárdában.. A japán főkonzul elrablása után néhány napig nem érkezett válasz a brazil kormányzattól. Csak egy közvetett felelet volt: szabályos „nagy hadművelet” indult a brazíliai diktatúra ellenfeleinek megsemmisítésére. (Ennek a hajtóvadászatnak során lőtték le különböző braziljai városok utcáin hét embert — állítólag szökésben levő forradalmárok voltak. De a hajsza nem hozott sok eredményt a diktatúrának. A „partizánvadászok” egyike, Carlos Lamarca százados, egy teherautó fegyverrel együtt eltűnt, aztán hírt adott magáról: a diktatúra ellen harcolókhoz csatlakozott.) A japán főkonzul elrablása után azonnal kiadott politikai fogolylistát, azaz a főkonzul zsafoadon bocsátásáért kívánt forradalmárok névejgyzékét a Brazil Forradalmi Népi Élcsapat írta alá. Amikor a hadsereg és a rendőrség terrorja a japán főkonzul elrablását követő napokban minden képzeletet felülmúló módon növekedni kezdett, a csoport levelet Íratott Okucsi Nobuoval. A levélben, amelyet egy vendéglői mosdóban, igen feltűnő helyen hagytak, úgy hogy az igen hamar a hatóságokhoz került, a főkonzul kérte: ne vadásszanak tovább elrablóira, mert ez az eljárás, a huzavona az életébe kerülhet, hanem a legsürgősebben teljesítsék az első levélben foglalt követelést, azaz a politikai foglyok szabadon bocsátását. A brazíliai hatóságok végül is szabadon bocsátották a foglyokat (repülőgépen szállították őket Mexikóba) és így a főkonzult kilencvenhat órás fogva tartása után a csoport néhány embere egy külvárosi utcán szabadon engedte. A japán diplomata szabadon bocsátása után így nyilatkozott: „Négynapos fogságom alatt csak három embert láttam elrablóim közül, másokkal nem érintkezhettem. Ez a három férfi 20—25 év körüli lehetett, igen jólnevelt és udvarias emberek voltak. Meg kell mondanom, hogy egész idő alatt nem fenyegettek, nem is bántalmaztak. Étellel, itallal rendesen elláttak”. Egy másik latin-amerikai diplomatarablásnak még színhelye is fölöttébb érdekes. Ez az eset Dominikában történt — abban a Dominikában, amelynek népe 1965-ben forradalmi fellépéssel akart megszabadulni saját és washingtoni elnyomóitól. A világ még jól emlékszik rá, miként rohanta meg az Egyesült Államok hadserege a kis országot, miként reklámozták Washingtonban a „kommunizmus felett aratott nagy győzelemként” a dominikai intervenciót. Azt már kevesen tudják, hogy az intervenció első lépése a főváros egyik sporttelepén földre szállt több száz amerikai tengerészgyalogos bevetése volt. 1970. márcís 6-án pontosan ez a sporttelep, illetve éppen az a pólópálya volt a diplomatarablás színhelye ahol az első amerikai helikopter 1965- ben földet ért. Ezúttal az Egyesült Államok egyik diplomatája volt az elrabolt személy, méghozzá magas rangú katonatiszt, Thomas Crowley alezredes, az Egyesült Államok légügyi attaséja. A Crowley elrablását megszervező és végrehajtó csoport — kora reggel gyülekezett néhány dominikai gerilla a sporttelep körül, kivárták, amíg az alezredes otthagyja a pólózó társaságot és elindul a tornaterem felé, ahol reggeli testgyakorlásához akart kezdeni, rárohantak, betömték a száját, megkötözték és egy autóba dobták — szintén igen részletes követeléslistát hagyott a sporttelepen, ahol hamarosan észrevették, hogy az alezredes nincs sehol és elegáns uniformisa árván hever a sporttelep öltözőjében. Ezúttal azt követelték az elrablók a dominikai kormánytól, hogy húsz politikai foglyot bocsássanak szabadon. Itt a pontos névsor után még egy követelés szerepelt. Azt írták a levélben: a húsz foglyot kü- lönrepülőgépen kell Mexikó felé útba indítani, amíg a pilóta megteszi a felszállás utolsó előkészületeit, a foglyokkal együtt kell várakoznia az angol, a francia és a nyugatnémet nagykövetnek, valamint a dominikai pápai nunciusnak... A dominikai repülőtérről elindult, majd Mexikóba érkezett a húsz volt dominikai politikai fogoly. Elmondták: több száz társuk van még a dominikai börtönökben, elképesztően barbár bánásmódban részesítik őket, sorsuk irtózatos. Crowley alezredesnek azonban, akit reggeli tornadresszében engedtek szabadon a volt foglyokat szállító repülőgép érkezését követő órákban, nem volt panasza a bánásmódra. Csak azon kesergett, hogy borotválkozni nem volt módjában, s így a fényképészek több napos szakállal örökítették még. kissé gyűrött, fehér sportdresszében. (Következik: A Spreti-ügy.) I
