Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Rossz uezetékhuBo^fil — bonyodalmakkal Mikor le** a* ígéretből valóság? Kitől, í mit kérdezne? TESSÉK, A 1 lilA SZ A pásztói ÁFÉSZ főkönyvelőjének kérdése: — Mikor számolják fel a tarjáni cigánytelep városképet csúfító épületeit? Választ, a Salgótarjáni városi Tanács VB igazgatási osztályának vezetőjétől, dr. Szíj- jártó Antaltól kaptunk: — A megyei tanács határozata alapján a Pécskő úti cigánytelepet a negyedik ötéves terv végére, tehát 1975-re fel , kell számolni. A Salgótarjáni városi Tanács igazgatási osztálya jelenleg az előzetes felméréseket végzi a szanálási Új altatási módszer A párizsi Necker kórház urológiai osztályán elektromos áram segítségével új altatási módszert alkalmaztak. Gyenge intenzitású egyenáramot alkalmaznak. Az áram a szemöldökök között elhelyezett katód és a halántékcsontok kidomborodó részein elhelyezett két anód révén kerül a beteg szervezetébe. A Necker kórház urológiai osztályán a sebészek mái nyolc súlyos műtétet végeztek elektromos altatással. Az operált betegek életkora 23—63 év. Egy-egy műtét 2 óra 10 perctől 5 óra 10 percig tartott. Az , előzetes beható ideg- gyógyászati és más irányú kivizsgálás eredményeként az elektromos áram bevezetése alatt nem mutatkoztak melléktünetek (vérnyomás-ingadozás, izomösszéhúzódás sí,b). A műtét befejezése után a betegek kinyitották a szemüket, válaszoltak a hozzájuk intézett kérdésekre, és nem éreztek semmilyen fájdalmat. Hat beteg a műtétet követő egy napon át még gyenge elektromos altatást kapott, és így nem kellett nyugtatókat, vagy altatókat adni nekik. A módszer tökéletesítése céljából tovább folytatják a vizsgálatokat és a kísérleteket. Megjelent a Jelenkor A folyóirat hagyományos Interjúsorozatában ezúttal Vas Istvánhoz látogatott el Bertha Bulcsu. A beszélgetéshez kapcsolódik Vas István: Hát nem furcsa? c. költeménye. A lírai rovatban emellett többek között Bertók László, Dalos György, Káldi János, Orsovai Emil és Pákolitz István verseit olvashatjuk. A költemények jelentős része a Dózsa-évforduló ihletésében született. Figyelmet érdemel Várko- nyi Nándor:,Pergő évek című önéletrajzi írásának részlete, valamint Granasztöi Pál ,',Városok, álmok, zene” című írása. „A föltámadt magyar középkor” címen Juhász Ferenc írását olvashatjuk Móser Zoltán esztergomi fotókiállítása kapcsán. A szám illusztrációi bemutatják a fiatal művész középkori műemlékekről készüli fotóinak jelentős darabjait. Az irodalmi tanulmányok sorában érdeklődésre tarthal számot Loránd Imre „Könyvek, könyvterjesztők és olvasók” című írása, valamint Po. mogáts Béla összefoglalása a derékhad prózaíróiról. A szám kritikai rovalából kiemelkedik Futaky Haj na Költészet és megismerés című írása, melyben Devecseri Gábor, Somlyó György és Szécsi Margit új verseskötetéit elemzi. ütemterv elkészítéséhez, melynek alapján 1973—74—75-ben az osztály igyekszik végrehajtani az ide vonatkozó határozatot. ★ Tolnai Gábor, a salgótarjáni síküveggyár pártbizottságának titkára kérdezi: — Mikor rendezik végre Salgótarjánban a főteret, meddig tartanak a csatornázási, felújítási munkálatok? A Salgótarjáni városi Tanács műszaki osztályától az alábbi választ kaptuk: Szentgyörgyi Dezső sokoldalú ember. Ért a kőművesmesterséghez. a tetőfedéshez, a szobafestéshez, a padlásta- pasztáshoz, és még sok minden máshoz is. Sokirányú tehetségét nem akarta egyfajta munkában elsorvasztani, ezért 1972. április 2-a óta nem vállalt állandó munkát, csak alkalmiakat. Volt persze ennek az életmódnak még egy „mellékes” haszna is: nem fizetett tartásdíjat két kiskorú gyermekéért. Pedig már elítélték egy ízben tartási kötelezettségének, iszákos életmód miatti elmulasztása miatt és nem csak ezért: közveszélyes munkakerülésért és lopásért is. Ami azt illeti, már ezt az ítéletet megelőzően sem volt feddhetetlen jellemű; 1967- ben súlyos testi sértésért és lopásért is elítélték, de a kiszabott hathónapi szabadság- vesztést háromévi próbaidőre felfüggesztették. Miután a próbát nem állta ki. a kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalták. 1972. február 29-én feltételes szabadságra bocsátották, de ekkor le kellett töltenie a rendőri felügyelet szabályainak megszegése miatt kiszabott elzárást. így ténylegesen április 2-án szabadult. Ekkor kezdett alkalmi munkák után nézni. Az ezekkel keresett pénzt azonban kevésnek találta, és ezért más módszerhez folyamodott. Három hete volt szabadlábon, amikor Pintérpusztán összetalálkozott Jávorcsik Miklóssal. akinek eladásra kínálta pulóverét potom harminc forintért. Az üzlet létrejött, megjtták rá az áldomást. De Szentgyörgyi ragaszkodott hozzá, hogy ne a kocsmában fogyasszák el az italt, ezért kimentek a helyiségből, és leültek a vasúti töltés mellé. — A főtér rendezésének kiviteli munkái körülbelül a jövő hét folyamán kezdődnek. A csatornázási, felújítási munkálatok sem sokáig tartanak már, ugyanis ez a munka napjainkban erősen a vég felé közeledik. Mivel azonban az építők már nagyon kint vannak az úttengelyen a közmű építésével, s a forgalmat leállítani, vagy terelni nem lehetett, nem tudtak a kívánt ütemben haladni a csatornázási munkálatokkal.- tj — Jávorcsik hamarosan elálmo- sodott. „üzletfele” pedig biztatta. hogy aludjon csak. Mire azonban felébredt, „őrangyala” eltűnt mellőle, és vele együtt Jávorcsik kalapja, hátizsákja. golyóstolla, pénztárcája és az újonnan vásárolt pulóver is. Ezután Szentgyörgyi régebbi ismerőséhez, Dányi Istvánhoz ment. és két napig nála maradt. De innen sem távozott üres kézzel; a vendég- barátságot úgy hálálta meg. hogy elvitt magával egy inget és egy pulóvert. A Salgótarjáni Járásbíróságon tartási kötelezettség, munkakerülő életmód miatti elmulasztásával, és kétrendbeli lopással vádolták. T — A vádat megértettem, bűnösnek érzem magam — mondja tettét büszkén vállalva Szentgyörgyi. Azután hozzáfűzi : — De nem minden vádpontban. Így többek között nem érzi magát bűnösnek a terhére rótt lopásokban, azt állítja, hogy Jávorcsiktól békében elvált, de később újra arra haladva látta, hogy az á töltésen hagyta holmiját. Természetesen magához vette a „talált" tárgyakat. A másik ügyről ezt állítja: — Az inget és a pulóvert Dányi István adta nekem használatra, mert az én ingem eléggé el volt piszkolódva. Dányi azt mondat, vessem le, mert a lánya kimossa, addig hordjam azt az inget, amit ő adott Szentgyörgyi Dezső salgótarjáni lakost halmazati büntetésként egy év és négy hónap fegyházzal sújtották, és kizárták a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. ,4 ' l:J. Sz. K. Otthon szívesen segítek NEM AKAROK frázisokkal, közhelyekkel példálózni, de ezúttal minduntalan egy közmondás jár az eszemben: „Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.” Agyonhasznált, elcsépelt, kicsit naiv közmondás ez, ám igaz. Általában nem olyankor jut eszükbe, ha ígéretet kapunk és az be is teljesül. Az esetben használjuk, ha ígéretet kapunk ugyan, de a megvalósítás elmarad. Nos, Magyarnándorban az a „veszély” áll fenn. hogy egy kapott ígéret nem teljesül. Mert aki ígért, maga is ígéretet kapott, s miután a neki tett ígéretből semmi sincs, hát maga is az ígéret megszegője- ként kerülhet bírálatra. De ne játszadozzunk a szavakkal, nézzük miről is van szó? Magyarnándorban a jelölő gyűlések idején a tanács ösz- szegyűjtötte a közérdekű bejelentéseket (egy nagy füzetre való lett), gondosan mérlegelte, szortírozta azokat, és fontossági sorrendbe állította a különböző problémákat. Utak felújítása, járdásítás, óvoda- ég iskolaszépítés, a vízellátás; tehát a falvakban általános gondként jelentkező, mindennapos beszédtémák kerültek a már említett füzetbe. Volt azonban egy több embert is érintő bejelentés, amely fontosságánál fogva a „sürgősen- elintézendő” ügyek listájára került. A falu több utcájának lakói elpanaszolták, hogy baj van a villanyvezetékekkel. A Dózsa György, a Hársfa, a Petőfi és a Táncsics út lakói — hatszáz emiber — nem tudják zavartalanul használni villamossági cikkeiket, rádióikat, tévéiket, mosógépeiket, porszívóikat. Sok esetben egyáltalán nincs áram az említett területeken. A község vezetői a jelölő gyűlések után 1970. februárjában értesítették az illetékeseket, az ÉMÁSZ balassagyarmati kirendeltségét a problémáról. Az ÉMÁSZ először szóbeli ígéretet adott, majd helyszíni szemlét tartottak a községben és megállapították, hogy a panasz valóban jogos (erről jegyzőkönyv is készült). A községi tanács 1972. márciusában megkapta a járási hivataltól a területfelhasználási engedélyt, mely szükségeltetett a munka megkezdéséhez. EZZEL A FORMASÁGOK — akkor azt hitték — el is intéződtek, kezdődhetett vpl- na a munka. Miután az ÉMÁSZ nem jelentkezett, a magyarnándori tanács elnöke 1972. június 29-én írásban kérdezte meg az ÉMÁSZ-tól, a korábban készült jegyzőFotó; Kulcsár József könyvre hivatkozva: mikor kezdik el a munkát a faluban? A válasz július 21-én érkezett meg, amelyben az ÉMÁSZ közölte, hogy a -rekonstrukciót az 1972. évre ter-i vezték. Megnyugodtak a tanács vezetői, az érintett utcák lakói. Szeptember hetedikén aztán megjelent az ÉMÁSZ egy képviselője és közölte a tanács vezetőivel, hogy a felújításból pénzhiány miatt egyelőre nem lesz semmi. Ezek után a tanács elnöke még egy személyes látogatást kísérelt meg, ettől azonban nem lett okosabb. Eddig a szövevényes ügyintézés, a levelezések története. Gyurek János, a Magyarnándori közös községi Tanács elnöke: — Rövidesen elérkezik a számvetések ideje; pár hónap múlva ismét .választásokra kerül sor, amikor összegezzük a végzett munkát, értékeljük, hogy mit sikerült megvalósítani az ígéretekből. Nagyon kellemetlen, hogy éppen az egyik legégetőbb problémát nem sikerült megoldanunk. Mert-a jelzett utca lakói napról napra, estéről -estére érzik ezt a hiányosságot. A lakók maguk is felajánlották anyagi hozzájárulásukat; önkéntes községfejlesztési hozzájárulást gyűjtöttünk. Még az idős, nyugdíjas bácsi is adott ötven forintot a havi .450 forint nyugdíjából erre a célra. Félreértés ne essék. A Ma. gyarnándori közös Tanács vezetői nem azért szorgalmazzák a vezetékhálózat rekonstrukcióját még a választások előtt,, hogy valamiféle presztízs- veszteségtől tartanak. Ami a pénzükből és az erejükből tellett azt megoldották. Cserhát- haláp közvilágításának felújítására 157 ezer forintot fordítottak, 750 ezer forintért utak épültek Mohorán, ugyanitt 125 ezer forint ment az óvoda javítására. Magyarnándorban fél* milliót költöttek az iskola bő-, vítésére. Vagyis a tagközségek lakóinak nagyobb kívánságai mind teljesültek. Csupán a villanyhálózat rekonstrukciója ügyében nem történt semmi. Azon kívül, hogy az ÉMÁSZ ígért a tanácsnak, a tanács pedig a lakosságnak. HOGY AZ ÍGÉRETBŐL mi. kor lesz végre valóság? Erre a kérdésre csak az ÉMÁSZ illetékesei tudnak pontos választ adni. A község lakói ezt kíváncsian — és egy -kissé türelmetlenül! — várják. V. Kiss Mária A héten történt Kéményseprőt látok••• — HA MOST nem lesz tömény szerencsénk, akkor soha! — szólt meggyőződéssel asztaltársam, a -szécsényi 'Omnia • presszóban, vagy ahogyan a tábla nevezi: kávészalonban. Hátranézek abba az irányba, ahová asztaltársam. Négy kéményseprő ül le az egyik asztalhoz. Fiatalok, jó- kedvűek, rajta marad a szemük a csinos lányokon. Szemmel láthatóan hidegen hagyja őket,, hogy jövetelük meglehetősen nagy felfordulást, keltett a presszóban. Többen gombjuk után kapkodnak, mások szemüveges ember után vizslatnak szemükkel. A négy fekete fiú — fekete ruha, itt-ott kis maszat —, kávét, kólát rendel. Megkérdezem, megengedik-e, hogy néhány percre asztaltársuk legyek. Segítenek széket húzni as asztalhoz. — Mi az oka a nagy vidámságnak? — Fizetésnap van — újságolják. — Ma este emeljük fel a nagy pénzeket, s már előre iszunk a medve bőrére —, és nevetve mutatnak a szerény levekre. Koplányi József a rangidős, 28 évével kenterbe veri a többit. Koreny Pál ugyanis még csak a huszadikat „tapossa”, tőle egy évvel fiatalabb Poroszka József. Négyük, s,alighanem az egész vállalat „Benjáminja” Suth Tibor, éppen hogy 16 éves, kéményseprő „múltja” is alig egy hónapra tehető. — Eddig még tetszik — mondja Tibor. — Az a baj ezekkel a fiatalokkal, hogy hamar meggondolják — teszi hozzá a „korelnök”, Koplányi József. — Pedig szép szakma ez. Ű egyébként nem a kémények orvosának készült. Kicsit a szülők akarata is benne van,, hogy mégis kéményseprő lett. Kitanulta a szakmát, a kéményseprő és cserépkályha- építő mesterséget, aztán már maradt. — Talán bravúrból... ki tudja? Gépkocsival járják a megyét, övék a balassagyarmati, a szécsényi és a rétsági járás, s ezeknek valamennyi kéménye. Hogy mégis hány kémény füstölög a három járásban? — Azt nem tudjuk, talán meg kellene egyszer számlálni. Az viszont tény, hogy nekünk egy hónapban háromezer kéményt kell megsepemi. Ez a normánk, teljesítményben dolgozunk. Lehet, hogy néhányan illetlenségnek tartják a fizetés után érdeklődni, én nem. Megkérdeztem hát a négy kéményseprőfiút is, vajon mit hoz ez a szakma a konyhára? — A tél a mi szezonunk — mondja Poroszka József. — Akkor megvan a háromezer, vagy még attól is több. Nyáron, sajnos, jóval kevesebb, az ember igyekezhet, hogy valami mellékest találjon. — Például mit? — Akadnak cserépkályha-javítások a régi kuncsaftoknál ... Poroszka József sem kéményseprőnek készült, fényképész szeretett volna lenni. Aztán mégis itt kötött ki. — Itt is be kell menni minden házhoz — nevet. Elmondom a versikét: kéményseprőt látok, szerencsét találok! Soroljuk a szakmákhoz kapcsolódó babonaságokat, mint a gombfogdosás, a szemüveges ember keresése, a számolás. — Mint bennfenteseknek, mi a véleményük: valóban szerencsét hoznak? — Hogy hozhatnánk, mikor sokszor nekünk sincs! — nevet Koplányi József. — Na, vigyázzunk csak azzal a szerencsével — trom- folja le Poroszka József. — Az mindig attól függ, mihez kell... — Mi inkább azt mondjuk, akkor lesz szerencsénk, ha papot látunk — teszi hozzá Koreny Pál. Suth Tibor nem nyilatkozik szerencseügyben. Azt mondja, ő még kezdő, nem járatos a szakma berkeiben. Fizet. a négy fiú, szedelőzködnek, indulni kell. A néhány perc alatt kiszusszantották magukat, a kémények nem várhatnak tovább. szemükkel kísérik a négy „szerencsefiát”. Egyikőjük gombja lepattan, nem állta tovább a lelkes csavargatást. VégigAZ OMNIÄBAN üldögélő vendégek forognak székeiken, gurul a presszó kövezetén. A zakó tulajdonosának ma nem volt szerencséje... Szendi Márta { NÓGRAD — 1972. szeptember 17., vasárnap 5 Visszalopta, amit eladott
