Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-14 / 217. szám
Jogi tanácsadó: Milyen alapon kell és lehet a tsz-be bevitt saját erdőterület után földjáradékot fizetni? E kérdést Gy. J. olvasónk azzal Is kiegészítette, hogy tudomása szerint, ha a tsz a tagok által bevitt erdőterületről kitermeli a fát, annak egy részét a termelési költségek, levonása után, természetben köteles a tagoknak kiadni. To-i vábbi, ezzel kapcsolatos kérdése olvasónknak, hogyha a ts>v ilyen területről már előzőleg kitermelte a fát, utólag lehet-j természetben követelni a fa járandóságot? Válaszunk csak akkor érthető világosan, ha olyan jc i- szabályokra is hivatkozunk, amelyek hatályukat vesztett l:, így ezek alapján történő jogérvényesítésre már nincs tehetőség. Minthogy azonban a kérdés tartalmából feltételezhetően olvasónk tájékozódása elsősorban az 1907. évi III. jív. es végrehajtási rendeletéinek hatályba lépéséig érvem n volt 1959. évi 7. tvr. és a 19 1959. FM, sz. rendeletén alaiul, szükségesnek tartjuk ezen jogszabályokat, különösen pedig az erdő- és erdőn kívüli fásítás utáni földjáradék fizetésének szabályait részletesebben meghatározó 30/1960. (XII. 19.) FM. sz. rendeletet is visszaidézni. E rendelet 8. §-a alapján, ugyanis részben''helytállónak kell elfogadni olvasónk tájékozódását, mely szerint a tsz- tagot a tsz-be bevitt saját földterület után, a tényleges használat idején — vagyis abban az évben, amikor az ilyen erdőkből' történt kitermelésből jövedelem keletkezett —, földjáradék illette meg. A földjáradék mértékét évenként az erdő használatából származó haszon fogyasztói áron számított és termelési költséggel csökkentett értéke 20—25 százalékának megfelelő összegben a közgyűlés állapította meg. A régi jogszabály szerint tehát erdő utáni földjáradék csak abban az évben illette meg a tagot, amikor a bevitt erdőterületen termelés történt. A földjáradék mértékét pedig minden évben a közgyűlésnek kellett megállapítani olyképpen, hogy a kitermelt fa értékéből először le kellett vonni a termelési költségeket, vagyis az erdőfenntartási költséget, a vágatási szállítási, költségeket, az erdőre eső igazgatási költséget stb., és ami tiszta jövedelem ezután megmaradt, annak 20, vagy 25 százalékát lehetett erdő után, földjáradék címén kifizetni. A Tvr. 46. § (2) bekezdése azonban a földjáradék mértékének még egy korlátot állított, amikor előírtak, hogy a gyümölcsös, az erdő, valamint a szántó, és a más földek után földjáradék címén kifizetésre kerülő teljes összeg nem lehetett több, mint a tagok között kiosztható részesedés bevitt földekre eső részének 25 százaléka. A földjáradékot (bármilyen művelési ágú terület után Is adták) a régi jogszabály szerint is pénzben kellett kifizetni. Mind az új, mind a régi jogszabályok megadják viszont a lehetőségét annak, hogy egyes kivételes esetekben a közgyűlés személyi elbírálás alapján engedélyezhette és ma is hozzájárulhat ahhoz, hogy az arra rászoruló munkaképtelen személyek, többgyermekes, egyedülálló nők, akik a közös munkába önhibájukon kívül nem vehetnek részt, és ezért természetbeni részesedést nem kaphatnak, a földjáradékot, vagy annak egy részét természetben kapják. Ismételten meg kell jegyezni, hogy fentieknek ma már csupán jogtörténeti szempontból van jelentőségük. Az 1967. évi III. tv. hatályba lépésétől kezdődően ugyanis a szántó és más művelési ágú területekhez hasonlóan, az erdő után járó földjáradékot is évenként rendszeresen a termeléstől^ függetlenül, kataszteri tiszta jövedelem alapján, a közgyűlés által alapszabályban aranykoronánként meghatározott, 5—10 kg búza pénzértékben kell fizetni. Az erdő kataszteri tiszta jövedelme azonban gyakorlatilag általában kisebb, mint az erdővel betelepített földnek a telepítést megelőző művelési ág szerinti aranykoronája volt Ezért írja elő a jogszabály, hogy szőlő, gyümölcsös és erdő művelési ágú bevitt föld esetén a földjáradék mértékét a termő szőlőnek, gyümölcsösnek és erdőnek az ültetvény értékével növelt kataszteri tiszta jövedelme alapján megállapított aranykorona figyelembevételével kell kiszámítani. Annak érdekében tehát, hogy az erdők után is differenciált földjáradékot lehessen fizetni, a földjáradék megállapításánál nemcsak a kataszteri tiszta jövedelmet, hanem a fatömeget i figyelembe kell enni, olyképpen, mint a föld- tulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvény alapján megváltásra került erdőterületek értékelésénél végrehajtott termőhelyi jó, közepes és gyenge minőségű osztályba sorolásnál történt. Dr. J. S. Ebéd az oviban AZ OLVASÓK- FÓRUMA Egy panasz és annak R. J. vizslási levelezőnk a község presszójában augusztus 20-án este lejátszódott epizódról az alábbiakban tájékoztatott bennnünket. Mondván, hogy ami vele. illetve velük történt, jó volna ha többet nem ismétlődne meg. — Barátaimmal szórakozni tértünk be az említett presszóba, gondoltuk, itt töltjük az estét. Barátom a pulthoz ment és kért háromszor 1 deci italt és egy üveg sört. Amikor az asztalhoz hozta. meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy a hiteles decis poharak alig több mint félig vannak töltve. Kértem az üzlet akkori helyettesítő vezetőjét, hogy szíveskedjék nekem a pohárban levő italmennyiséget lemérni, mivel szerintem nincs meg egy deciliter. Az üzlet h. vezetője erre a kérésemre hangoskodni kezdett, mondta: mi jogon szólok én mint vevő az ő munkájába. Aztán a panaszl/Liyvet kértem, mire ismét hangoskodás következett. A panaszkönyv végül is előkerült, bár továbbra is kértem az italok hitelesítését. Ennek a kérésemnek ezt követően sem tett eleget, inkább másik három pohárba újabb italt töltött. Az esetet a panaszkönyvbe is beírtam, de nem vagyok biztos benne, hogy megoldást is nyertem. Ugyanis sok ismerős panaszkodott, hogy nekik is kevesebbet mért, de ők nem merték azt tenni, amit én. A magam részéről megengedhetetlennek tartom azt is, amit az üzletvezetőhelyettes a panaszkönyv kézhezvétele után tett. A panaszkönyvet a presszóban szórakozó vendégekkel elolvastatta. ami véleményem szerint megengedhetetlen — mutatván, hogy mi vele akarunk kikezdeni, s csaknem kinézett bennünket a helyiségből. Ez az eset úgy érzem mindenképpen sérti kereskedelmünk szellemét, és sok vásárló ilyetén való megkárosításával sok mindenre gondolhat az ember, csak jór= nem. R. J. Vizslás ★ A panasz vizsgálatát a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága elnökétől kértük, aki megállapításait és a panasszal kapcsolatos véleményüket az- alábbiakban összegezte: „Dunai Margit, az ÁFÉSZ alkalmazottja 1972 augusztus 9-től augusztus 30-ig helyettesített a Vizslás községben levő presszónkban, mint boltvezető. Meghallgatása során előadta, hogy konkrétan emlékszik az augusztus 20-án lezajlott eseményre, mely a következőképpen történt: Jelzett napon körülbelül 18 órakor egy négytagú vendégcsoport betért az egységbe. A vendégek sherry brandyt és emlékezete szerint sört fogyasztottak. Egy-egy alkalommal háromszor egy deci brandyt és sört kértek. A harmadik vagy a negyedik kör fogyasztása után. körülbelül 20 óra tájban, a kikért, illetve általuk asztalhoz vitt italok mennyiségét kifogásolták. Dunai Margit erre azt válaszolta, hogy a pulttól elvitt italok mennyiségéért nem felelhet. mivel az egységben nincs asztalhoz történő felszolgálás. Mivel az egységvezető nem volt hajlandó az italokat kicserélni. a vendégek , kérték a panaszkönyvet. Ennek az egységvezető eleget tett. azt azonban elismeri, hogy 2—3 percig kellett keresni, míg megtalálta, mivel a bolt átvételekor nem győződött meg annak tárolási helyéről. Az italokat végső soron kicserélte. bár úgy nyilatkozott, hogy a reklamációt nem tartja jogosnak, de a további vita elkerülése végett tette ezt. Nem tartja helytállónak azt a bejelentést, hogy a panaszkönyvben foglaltakat más szemé i ek előtt felolvasta, mivel ő maga is csak záróra, után ismerkedett meg annak tartalmával. A kivizsgálás tapasztalatai alapján véleményünk, hogy Dunai Margit volt egységvezető elmarasztalandó a panaszkönyvvel kapcsolatos problémákért. mivel mint szakképzett dolgozónak ismernie kell a vonatkozó rendeletet, mely szerint a panaszkönyvet az egységben a vendégek által lói látható és hozzáférhető helyen kell elhelyezni. A hamis mérés ténye azonban utólag nem tisztázható és bizonyíték hiányában el kell fogadni az egységvezető nyilatkozatát. Ez annál is inkább indokolt, mivel az egység hitelesített poharakkal van ellátva. így a kiszolgált meny- nyiség azonnal ellenőrizhető. A megállapítások alapján nevezett dolgozónkkal szemben eljárni nem tudunk, mivel részéről szabálysértést megállapítani nem lehet — fejeződik be VLncze Józsefnek, az ÁFÉSZ igazgatósága elnökének összegzése. ★ A szerk. megjegyzése: A következtetések levonását olvasóinkra bízzuk. Azt azonban elvárjuk az ÁFÉSZ vezetőségétől, hogy legalább figyelmeztetésben részesítsék a dolgozót. Drágán vásárolt bosszúság Kulcsár József felvétele 1970. X. 29-én vásároltam egy AT. 1459. tip. televízió- készüléket 6800 forintért. Sajnos. nagyon melléfogtunk, mert az már két hónap múlva elromlott. Azóta majdnem állandóan javításban volt, legutóbb augusztus 31-én hoztuk haza. Amikor legelőször meghibásodott, a GELKA-tól javítását kértük, mert a csatornaváltó romlott el. Többször is ígérték, ha csatornaváltó — ami egyébként hiánycikk — érkezik, úgy az én tévém javításához használják fel. Egyszer már majdnem úgy tűnt, hogy új csatornaváltót kapok és nem lesz gondom a Készülékkel, de mire a szerelő Ka- rancslapujtőről tévémmel a szervizbe ért, a csatornaváltót egy másik tévébe szerelték. De mondták, hogy rendbe hozták a tévémet és igen jól működik, haza lehet szállítani. Haza is hoztuk, de a mi tapasztalatunk, sajnos, nem egyezett a GELKA véleményével. Kaptunk azonban egy hónap garanciahosszabbítást, pedig majd öt hónapig vártunk a csatornaváltóra. Aztán eltelt egy év és közben már ugyanezzel a hibával ötször javították. Közben olyan gyanú is felmerült, hátha rossz az antennám. A készüléket átvittük a szomszédhoz, akinek más antennája volt mint nekem, de a tévé ott is rossz volt. A tévémet, úgy érzem, tökéletesen megjavítani nem lehet. Ezért kértem is a gyártó céget, hogy jöjjenek el és nézzék meg, mondjanak szak- véleményt a csere ügyében. Most szeptember 5-én az ORION gyártól felkerestek négyen is és a cserére vonatkozó kérésemre azt válaszolták, hogy egy-két hónap garanciahosszabbításról lehet szó. Hiába hivatkoztam arra, hogy a tévé két év alatt mindössze 2 hónapig volt jó, állandóan ugyanazon hibával kellett javítani, és váltig állítottam, hogy a tévé gyári selejt, pedig 6800 forintos készülék, amit nem tudok rendbe hozatni a csatornaváltó hiánya .miatt. Mozgássérült, 80 százalékos rokkant vagyok, csekély keresetemből a tévém mellé állandó szerelőket nem szerződtethetek. Arra kérem válaszukat, mit tegyek? Orovecz István Karancslapujtő, Rákóczi u. 66. Szerkesztőségünk utánanézett a vonatkozó jogszabálynak, amely a tartós fogyasztási cikkek jótállásának kérdésével foglalkozik, így a 4/1969/HI.30./Bk.M.Kg.M, Kip.M. Kk.M. minisztériumi együttes rendeletet kell idézni. Ez az idő múlásához köti a vásárló jogait a hibás vagy meghibásodott készülékek kijavításához, kicseréléséhez, illetve visszavételéhez. Ugyancsak az Idő múlásának megfelelően nyert szabályozást a termelő, illetve a forgalmazó nagy- és kiskereskedelmi vállalat, valamint a javító szoláltatás ezzel kapcsolatos feladata és felelőssége is. A fent idézett jogszabály 4. S- (1.) bekezdés d. pontjában úgy rendelkezik, hogy ha a termék a vásárlástól, illetve az üzembe helyezéstől számított három hónapon belül hibásodon meg, a hibás terméket a vásárló kívánságára a forgalomba hozó kereskedelmi egység köteles azonos típusú új termékre kicserélni, vagy a vételárat visszafizetni. A jogszabály viszont előírja azt is, hogy egy éven belül öt javítás után köteles a javító vállalat csereutalványt adni a készülékre, vagy a vételár kifizetésére. Olvasónknak javasoljuk, forduljon bizalommal a javítást végző GELIiA-szervizhez, ahol a javításokról szóló igazolások csatolása mellett gondoskodnak a tévé kicseréléséről. Nem küldik a táppénzt Juhász Lászlóné levelit megírta. A salgótarjáni mun- kásasszony, most kisírt szemmel beszél levelei sorsáról. Történt, hogy júniusban megbetegedett, 11 napot kórházban ápolták. Azóia is betegállományban van. Betegsége alatt egyszer kapott táppénzt Miskolcról, miután munkaadója az ÄFOR központja itt székel. A salgótarjáni telepen dolgozik, takarít. Július 15-ig terjedő időre számolták el a táppénzét. Azóta pénzt nem kapott, pedig táppénzes utalványait annak rendje és módja szerint minden alkalommal ajánlott levélben feladta. Könnyeit tehát most a pénz hiánya csalja szemébe. Meg ' az a szomorú helyzet, hogy idős férjének, aki nagyon beteg, s naponta drága gyógyszereken él, a csekély kis nyugdíjból már erre sem telik. Kereken két hónapja ellátatlan. Sorra nézegettem az ajánlott levelek igazoló szelvényeit. Ilyen már négy darab van Juhásznénak. Mindegyik sürgető céllal ment a vállalathoz, remélve, hogy így előbb kézhez kaphatja azt a nagyon óhajtott kig táppénzét. Aztán levelet vett elő, amelyet a vállalat írt. Kelte augusztus 30. Ekkor kérte a vállalat tőle az alábbi levél kíséretében a pótlólagos igazolást: „Kérik a körzeti orvost, hogy igazolja Juhászné betegségét július 16-tól július 31-ig szóló időre, mivel a táppénzes utalványt Juhászné téves címre küldte be, amelyet már sajnos, nem tudnak megkeresni.” Felmerül a kérdés: miért csak augusztus 30-án került erre sor, mikor közben Juhászné már három ajánlott levelet is küldött? Megkérdeztem ezekután a vállalat miskolci központját, vagyis a telephelyét. Azt a választ kaptam, azért a késle-, kedés, mert nem volt a beteglapon rajta a körzeti orvosi rendelőintézet bélyegzője. Egyébként a július 16-tól augusztus 31-ig szóló időre Juhászné táppénzét számfejtették már, s e hó 17-én postára adják. S ebből fakad rögtön a következő kérdés: miért nem lehetett rögtön postázni a július második felére járó táppénzt, miért csak az augusztus havival egyszerre? Igaz, hogy messze van egymástól Miskolc és Salgótarján. De úgy érzem Juhászné gondját, könnyeit és betegségét megértve, hogy a betegnek jár az ellátás! Erre mint biztosított dolgozónak joga van! fis ki az, aki nem keseredne el akkor, ha két hónapig kell várnia azért, mert vállalatánál, úgy látszik, nem veszik komolyan kötelességüket, az emberekkel való törődést!- tj — Kitől, mit kérdezne? TESSÉK, ITT A VÁLÁSÉ Hoppál József, a Pásztói Tejipari Szállító és Szolgáltató Vállalat üzemigazgatója a 'negyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályától arra kért választ: — Ismert, hogy felemelik a tej felvásárlási árát. Mi várható ott. ahol különösen sok a háztáji szarvasmarha? Lesz- e felvásárlás, vagy inkább áttérnek a hústermelésre? Forgó Imre osztályvezető válaszol: — Lesz felvásárlás. Sőt olyan veszélyt látunk, hogy a háztáji gazdaságokból . lényegesen több tejfelvásárlás lesz. Ez olyan veszélyt rejt magában, hogy eddig a háztájiból, vagyis a háztáji tejtermelésből kielégítették a helyi igényeket is. és most. hogy nagyobb a felvásárlási ár. inkább az állami értékesítés kerül előtérbe, hisz* köztudott, hogy a boltban olcsóbb a tej, mint a háztájiból való vásárlás esetén. Ez a helyi ellátást gátolja, mert bekerül a tej az állami felvásárlás kereteibe, és onnan kell majd visszavinni a községekbe. — Mindenképpen az a tendencia várható, hogy lényeges növekedéssel kell számolni a tejkínálat állami felvásárlása vonalán. — A fenti jellemzés azonban még nem vonatkoztatható a hústermelésre, illetve felvásárlásra. de később ennél is számíthatunk ilyen irányú eltolódásra. Itt mintegy 3—4 éves átfutási idővel lehet számolni. Elsősorban tehát a háztáji tejfelvásárlás módjában várható változás. NÓCRAD- 1972. szeptember 14„ csütörtök
