Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

Képernyő előtt Múzeumi és műemléki hónap Hősköltemény három részben Az elmúlt műsorhét egyik legnagyobb érdeklődést kivál­tó eseménye kétségkívül a Minden ötödik... című három­részes szovjet tévéfilmsorozat volt. Igor Bolgarin és Viktor Szmirnov háborús története a szovjet partizánhelytállás meg- rendítően szép hőskölteménye. A Minden ötödik abban kü­lönbözik és annyiban különb a hasonló témakörű vállalko­zások átlagától, hogy ebben a történetben nem csupán izgal­mas kalandok hatásos drama­turgiai építményét kapjuk, de markáns, hiteles mintázású emberi portrék egész sorát is — kezdve a partizánegyégbe beférkőzött árulótól a szélső­séges hevületű az események nagy öszeftiggéseit betekinteni képtelen, így akaratlanul csak­nem az egész kis csoport vesz­tét okozó harcoson át a fel­adatát a kiválóan képzett kato­na tudatosságával és szívóssá­gával haláláig betöltő parancs­nokig. A történés főhőse, Toporkov őrnagy egy koncentrációs tá­borból szökik meg, s jut el a partizánokhoz, akikkel az a megbízatása, hogy magukra vonja a német fasiszták fi­gyelmét, ezáltal zavartalan utat biztosítson egy jelentős fegyverszállítmánynak. E fel­adat teljesítését rendkívüli mértékben nehezíti és az ak­ció eredményes kimenetelét kockáztatja, hogy tudják: so­raikba áruló fészkelte be ma­gát. Ez a tudat gyanakvást, bizalmatlanságot szül a harco­sok között, a gyanúnak maga a parancsnok is áldozatául esik egy időre, s majdnem vesztét jelenti a csapatnak. Toporkov fegyelmezett mér­sékletén múlik, hogy a cél ér­dekében képes föléje nőni a kritikus helyzeteknek, s végül, ha emberekben megtizedelve bár, de az egység eredménye­sen teljesíti feladatát, átverek- szi magát a német hadigyű­rűn. A háromrészes tévéjáték erénye a rendkívül cselekmé­nyes történés mellett a mese­szövés valószerűsége, a jelle­mek érzékletes árnyaltsága, s az az eszmei emelkedettség, amely az írók és a rendező: Grigorij Lipsics közös pro­dukcióját mindvégig jellemzi. A háromrészes tévéfilm sze­replői is remek teljesítménye­ket nyújtanak, mindenekelőtt a Toporkovot alakító Nyikolaj Oljalin. A műsorhét egyebekben is tartalmasnak mondható. Szí­vesen láttuk újra a Pap Ká­roly novellái alapján készült Súgó kellene... című magyar tévéfilmet. Solti Bertalan re- emklésével, szerdán a békés­csabai Jókai Színház éladásá­ban Shakespeare egyik legki- űtnőbb királydrámáját, a II. Richardot, — annál is inkább, mert a címszereplő, a nagy­szerű Szoboszlay Sándor hírek szerint az új évadra a szolno­ki társulathoz szerződött, így bizonyára hamarosan a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont színpadáról is megismer­hetjük. Jó mulatságnak bizo­nyult csütörtökön A rézkancsó című, szatirikus elemekkel építkező amerikai bohózat és írói igényességről tanúskodott ez esten Urbán Ernő Amíg az idegen forog... című riport­filmje. (barna) Csak tizennyolc — Rojtozódik már a nad­rágkoptató. Ki fog szakadni. — Szégyellem. Nagyon szégyellem maga­mat, hogy olyan tömeggel kel­lett megnéznem A 22-es csapdáját, mint amilyen a film vetítésén megjelent. Gye­rekes butaság? Sznobizmus? Nem. Igencsak örülni lehet a sta­tisztikai ténynek, ugyanis telt ház előtt peregtek A 22-es csapdájának képsorai. Vajon ennyi embert Mike Nichols előző filmjeinek — Diploma előtt, Nem félünk a farkas­tól — tekintélye, rangja, si­kere inspirált arra, hogy meg­tekintsék a Hellel könyvéből Űrt filmet? Nem. Bármilyen szomorú is „a közönség” nagy többségét a női test meztelen­sége, a fegyverropogás, a ke­gyetlenkedés, a perverzitás, a borzalom vonzotta. Joga van mindenkinek je­gyet váltani. Az együttélés szabályai viszont elviselhető magatartásra köteleznek em­bertársainkkal szemben. A hangos, kellemetlen tetszés- nyilvánítás talán éppen a kö­vetkező képsorokat teszi érthe­tetlenné. A cukor káspapír ok csörgése, a szotyola pattogta- tása, a vetítés ideje alatti be­éven felülieknek! szélgetés nyugtalanná, ideges­sé teheti a másik nézőt. És akkor már nem is találok megfelelő szót, ha látom, hogy lábak emelkednek a magasba. A széktámlák rúgdosására, csattogtatására, füttyögésre, a közben cigarettára gyújtó né­zőre már nem elég a hétköz­napi jelző. De ez nem első és nem is utolsó eset. Sajnos. És kik a rendbon­tók, műveletlenül viselkedők? Emberek. Békések, vidá­mak. Vásárló, közlekedő, szóra­kozni szerető emberek. Cselekvő emberek. Tevékeny emberek. Külön-külön egyiket sem ismerném meg. Köszönök ne­kik, elmegyünk egymás mel­lett, sorban állunk a jegy­pénztárnál, tolakszunk, vi­tatkozunk, mozijegyet vál­tunk. Elsötétedik a nézőtér és ek­kor már elkerülhetetlenül is­merősökkel ülök együtt. A nézőtéren a közönséggel. — Ideje lenne már megcsi­náltatni a nadrágkoptatómat... S. A. öregek napja A balassagyarmati szociális otthonban minden évben meg­emlékeznek az idős lakókról és öregek napjára invitálják őket. Az idén szeptember 24- én vasárnap tartották meg hozzátartozókat is megszégye­nítő figyelmességgel, kedves­séggel az öregek napját, ame­lyet első alkalommal szerver zett, tett meghitté, széppé a városi, családi és társadalmi ünnepeket szervező iroda. Szombathelyi vendégjáték A Balassagyarmati Állami Zeneiskola kamaraegyüttese szombathelyi meghívást ka­pott. Ennek a meghívásnak szeptember 24-én tettek ele­get. Szombathelyen az ottani fúvósötös tagjai és vezetői fo­gadták őket, mert a meghí­vás tőlük származott. A ba­lassagyarmati kamaracsoport — Für Éva szoprán, Veres István fuvola. Fogaraisi Béla gitár és Nyíregyházi Ágnes gordonka — Vas megyei ven­dégfellépésén szép sikert ara­tott. Egy hölgy naplójából (Szeptember 16., vasárnap) Tegnap házibulin voltunk Gerenday Bogyóéknál. Ezen­nel örökös barátnőmmé fo­gadom a Gerendayt — még azt is megbocsátom neki, hogy a múltkor nem súgott matek­ból —, mert neki köszönhe­tem, hogy megismerkedtem Csabával. Nincs szebb férfi­név a Csabánál, hangulatos, romantikus. Csaba egyébként is a zsónerem, szőke, nyurga, és 16 éves (azaz 15 múlt né­hány nappal), éppen mint én. Nincs gyönyörűbb a diáksze­relemnél! Csak az egykorúak tudják igazán megérteni egy­mást. És egy nő számára nem lehet szebb élethivatás annál, mint egy atlétikai világbaj­nok hitvesének lenni! (Csaba kitűnően fut, és gerelyhají­tásban harmadik lett az is­kolabajnokságon). Hétfőn beiratkozom külön- tornára, és előfizetek a sport­újságokra. (Szeptember 23., vasárnap) Tegnap összejövetel volt, abban a pénzügyi hivatalban, ahol Anyuci dolgozik. Egy életre szóló tapasztalattal let­tem gazdagabb ezen az estén. Megértettem, hogy az igazi öröm és igazi boldogság nem a lármás, hangos szórakozá­sokban található meg. Meny­nyivel szebb ennél kedélyes asztaltársaságban üldögélni, vidám élcelődés és csendes nótázgatás közben, olyan ér­dekes, izgalmas fogalmakkal ismerkedni, mint például:adó­alap, illetékmentesség, szám­lalikvidálás. Persze csak ak­kor, ha ott ül az oldalunkon az eszményi férfi: egy ala­csony, barna, érett korú pénz­ügyi szakember. Ágyő, nap­lóm, sietek, elcsentem né­hány közgazdasági szakköny­vet Anyucitól, azt akarom ol­vasgatni! Egyébként Ferenc a leg­szebb férfinév a világon! (Szeptember 30., vasárnap) Illetve: Tibor! Csakis Ti­bor! Tegnap este ismerked­tem meg az Igazival Apuék­nél, a Vegyigyár bálján. Min­dig ilyenről álmodoztam: 22 éves. koromfekete, középma­gas vegyésztechnikus. Ez nagyszerű! A jövő a vegyipa­ré! Természetesen, én is vegyész leszek, és együtt fo­gunk kísérletezni Tiborral a hőlégálló kencelakk előállítá­sán! Csak tudnám, mi az, hogy hőlégálló? Azonnal fel is hí­vom a különleges tudakozót. (Október 6., vasárnap) Pályát választottam, vég­leg és visszavonhatatlanul: pe­dagógus leszek. Az a pálya, amelyen olyan kiválóságok működnek, mint Jávorlaky Ádám, az új osztályfőnö­künk, minden hivatásnál kü­lönb lehet! Valóságos férfi­ideál: magas termet, kissé hajlott hát, őszülő halánték. És, hogy muzsikál az a gyö­nyörű neve! Tegnap este, az iskolabálon ismertem meg kö­4 NÓGRÁD — 1972. szeptember 26., kedd Az ember szolgálatában Közeleg a múzeumok ünne­pe. Magyarországon az ősz né­hány hete — október — ,,hi­vatalosan” is múzeumi hónap; az utóbbi időben pedig múze­umi és műemléki hónap. Nóg- rád múzeumai ég műemlékei is „ünnepelnek” a hosszú idő óta hagyományos eseményso­rozat kapcsán. És az érdeklő­dő közönség is ünnepel. Első­sorban a közönség! Szélesre tárulnak a múzeumok kapui, amelyek — bár kincseiket, ér­tékeiket egész éven át kínál­ják most már mindenkinek — e pár hét alatt koncentráltab­ban adnak számot egész év­ben végzett tevékenységük eredményeiről: kiállítások nyílnak, tudományos és is­meretterjesztő előadások han­goznak el a legkülönbözőbb tudományos kutatásokról, pub­likációk látnak napvilágot, tu­dományos ülésszakokat szer­veznek, és így tovább. A mú­zeum és az élet kapcsolata ta­lán kicsit lüktetőbbé válik ilyenkor, a közművelődési te­vékenység megélénkül.' Elsején ünnepség Maga a szó — múzeum — görög szóból származik, amely „múzsáknak szentelt sziget”- et jelent. Feladata prózaibb szavakkal élve a gyűjtés, a feldolgozás és a kiállítás. S e hármas funkció jegyében munkálkodva e szigetek mar nem csupán a múzsáknak szenteltek, inkább valameny- nyiünk számára, akikben él az igény, a vágy a régmúlt korok értékeinek, tanulságai­nak megismerése iránit, hogy könnyebben igazodjunk el a mában, biztosabban tervezzük a jövőt, gyarapítsuk tudásun­kat, szélesítsük látókörünket, feljesszük ízlésünket stb. Fia­talok, diákok, kétkezi munká­sok, ipari üzemek szocialista brigádjainak tagjai, termelő­szövetkezeti dolgozók mind nagyobb számban kopogtat­nak a múzeumok kapuin is, s érdeklődésükre mindinkább örömmel számítanák az idei múzeumi és műemléki hónap alkalmából. — Valóban, az idei múzeu­mi és műemléki hónap ese­ményeinek, rendezvényeinek megtervezésekor Nógrádban is mindenekelőtt a múzeumok és a közönség kapcsolatának el­mélyítését tűztük ki célul — mondja dr. Molnár Pál, a Nógrád megyei Múzeumi Szer­vezet igazgatója. — Figyelmet érdemelhet továbbá az, hogy ebben az évben először már műemlékeinknek is ünnepe lesz ez az időszak. Hiszen ta­valy még ezt nem mondhat­tuk el .teljes joggal. Egyik úgynevezett kiemelt progra­munk éppen műemlékei nkkel, zelebbről. Táncolt velem egy tangót, s közben az iskolai ön- kormányzatról beszélgettünk... Holnap kikölcsönzöm a könyvtárból az egész pedagó­giai szakirodalmat! (Október 23.) Tegnap igazi húshagyókedd volt nálunk. Még a húst is otthagytam a vacsoránál. Apu annyira murizott velem az ellenőrzőm miatt. Az a vén, undok Jávorlaky képes volt beleírni: „Leányuk tanulmányi előmenetele minden tárgyból fokozatosan romlik.” így hát nagyon kell ta­nulnom, napiócskám. Egy nőnek, aki örökre kiábrándult a férfiakból, sokat kell tud­nia ahhoz, hogy egyedül, s férfiak támasza nélkül meg­álljon az élet viharában! És tanulnom kell azért is, hogy Apunak a kedvében járjak, különben nem enged el jövő szombaton Gerendayékhoz. házibulira. Pedig, úgy tudom. Csaba is ott lesz. .. Radványi Barna műemlékvédelmünkkel kap­csolatos. Október 1-én Szé- csényben tudományos tanács­kozást szervezünk a megye mű­emlékvédelmi tevékenységé­ről, ahol kiváló országos és megyei szakemberek tartanak előadásokat, cserélik ki ta­pasztalataikat a műemlékvé­delmi tevékenységről. Ez al­kalommal ugyancsak itt kiál­lítás is nyílik Nógrád megye műemlékei képekben címmel. Vándorló tárlatok A múzeumi és műemléki hónap nógrádi programjáról a napokban ízléses kis tájékoz­tató lát napvilágot. Ezúttal te­hát nem térünk ki részletesen valamennyi esemény ismerte­tésére. Néhányról azonban máris érdemes szólni. A fel­újított és kibővített Mikszáth Kálmán Emlékmúzeumot szep­tember végén adják át Hor- pácson. Ez a Mikszáth-évfor- duló eseményeinek is része. Ugyancsak ez idő tájt Balassa­gyarmaton, a Palóc Múzeum­ban kiállítások nyílnak. Az egyik Kalocsa népművészetét reprezentálja. A másik pedig október 8-án nyílik meg a Ba­lassagyarmaton élő dr. Szabó József Madách-kutató hazánk határain túl is ismert Ma- dách-gyűjteményéből. Az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatóságán Salgó­tarjánban „Képek Nógrád me­gye munkásmozgalmáról” cím­mel nyílik tárlat, amely a későbbiekben itt kap állandó helyet, szolgálva az oktatást. Három kiállítás vándoroltatá­sára is sor kerül a járási szék­helyeken, a középiskolákban és a nagyobb községekben. A tárlatok Salgótarján történe­tét, Mikszáth Kálmán, illetve Madách Imre életét, munkás­ságát, illetőleg színháztörténe­ti vonatkozását dokumentál­ják. A szlovákiai füleki múze­um-mai való együttműködés alapján tervezik Rimái János munkásságáról egy kiállítás megnyitását, amely a téli hó­napokban is vándorol Nógrád megyében. A salgótarjáni munkásmozgalmi múzeumban látható állandó várostörténeti kiállítást is bővítik. Hasznosnak ígérkeznek az egyéb rendezvények is. Az ok­tatási igazgatóságon Salgótar­jánban például ankétot ren­deznek a megyei munkásmoz­galommal foglalkozó múzeumi kiadványról, a TIT-tel együtt­működve előadások hangza­nak el Madáchról, s még so­rolhatnánk. A Palóc Múzeum termelőszövetkezeti tagoknak műemléki kirándulást szervez, a középiskolásoknak múzeumi sétákat. Ugyancsak a Balassa­gyarmaton működő középisko­lásokból álló múzeumi szakkör a népi építészetről és műem­lékvédelemről rendez nyilvá­nos ülést. A Nógrádi partizán- csoport karancsberényi emlék­múzeumába és másutt is szo­cialista brigádtagok látogat­nak, akiknek tárlatvezetést tartanak. Mikszáth- tanulmányok S ekkor jelennek meg majd azok a publikációk is, ame­lyeket a múzeumi szervezet tudományos munkatársai ké­szítenek kutatásaikról. Csak egy példát említünk: A Nóg­rád megyei Múzeumi Közle­mények tizennyolcadik száma­ként ekkor lát napvilágot a Mikszáth-tanulmányokat tar­talmazó kötet. A múzeumok és műemlékek ünnepe ismételten bizonyítani látszik Nógrádban is, hogy e fontos intézményeink az ok­tatás, a közművelődés, az em­berek szellemi felemelkedésé­nek szolgálatában állanak. Nemcsak ebben az ünnepi idő­szakban. ' Tóth Elemér Csanak, tányér, korsó... Divat lett Manapság divat lett a gyűj­tögetés, a régi tárgy a lakás­ban. A népművészeti dolgok gyűjtésére pedig Palócország különösen alkalmas. Havassy Jánosné óvónővel beszélgetek Balassagyarmaton. — A gyűjtést maga a vidék sugallja, így semmi csodálatos nincs benne — adja magya­rázatát hobbyjuknak Havassy- né. A Murár Lajos utca egyik csendes kis házában beszélge­tünk. Szóba kerül az idei nya­ralás, a gyűjtőutak, mert ez a kettő együtt jár a házaspár­nál. — Nagyon szeretünk kirán­dulni, mindig a férjemmel együtt megyünk — meséli Ha- vassyné. — Sokszor velünk tart legkisebbik fiunk is, aki tagja a honismereti szakkör­nek. így segít be nekünk a gyűjtésbe. A lakásban a falakat, de még a bútorokat is elborítja a szép és érdekes tárgyak so­kasága. Szinte egész Nógrád megye képviselve van ittegy- egy darabbal. Hogy csak né- .hány példát említsünk. Holló­kőről csanak, Rimócról lepe­dővég, Nógrádról szőttes, Hu- gyagról, Sipekről párna, Luc- falváról eredeti népviseletes baba, örhalomiból törölköző, Szécsényfelfaluból rokka. Van itt hímes tojás, amely szinte múzeumba való, annyira szép. — Nemcsak szűkebb ha­a gyűjtés tatja a szót Havassyné —, ha­nem hosszabb kirándulásról, külföldi útjainkról is mindig hozunk valami szépet. Havassyék az idén például Várnában voltak, ahonnan tá­nyérokat hoztak. Erdélyt is becses kis gyűjtemény képvi­seli. Rögtön mutatja is a Ko- rondon készült,' fekete festés­sel díszített sötét agyagból ké­szült gyertyatartókat, korsó­kat, tányérokat. Marosvásár­helyről származik a székely tulipánnal díszített tányér, Kalotaszegről pedig a szálhú­zással készült munkás kis te­rítő. A gyűjtemények harmóniá­jában szépen beleilleszkedik a százéves székely „bokáj” — Csitárról gyűjtötték — a Szé­csényfelfaluból készülő rok­ka. a szlovák galuskaszaggató, a bolgár kanalas, a világhíres Kántor-féle Miska-korsók és a szép népi kézimunkák. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Havassyné maga is rengeteget kézimunkázik, sőt a városi né­pi hímző szakkörnek is a ve­zetője. Hosszan elidőzöm a nagy­mamától örökölt százéves fa- máktörő előtt. A magasból pedig vidáman néz ránk az 1868-ban készült korsó, amely­ben valamikor, valamelyik fa­luban szilvalekvárt tartot­tak. .. E. É. zánkban gyűjtögetünk — foly­Klarinéthangversenv Szeptember 25-én hétfőn es­te hét órakor került sor a Ba­lassagyarmati Állami Zeneis­kolában Péceli István klari­néthangversenyére, amelyen gitárral Fogarasi Béla műkö­dött közre, a zongarakísére- tet pedig Péceli Istvánné lát­ta el. A hangverseny első ré­szében Händel, Ferguson, Mo­zart, Sor, Weber és Csajkovsz­kij művei szerepeltek. A szünet után Bartók, Terzi, Szelényi István, Weiner, Tar- rega és Farkas Ferenc művei­ben gyönyörködhettek a ven­dégek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom