Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
Gyermekrablás Tlona még egyszer a gyerek fölé hajolt es megcsókolta a hidegtől pirosra csípett arcocskáját. — Most menj be szépen — nézett komolyan a fiúcska szemébe. — Itt maradsz öt óráig apádnál. Akkor érted jövök. Tudta, hogy oda kellett volna mondania az „édest” is, de hiába, nem akart ráigazodni a nyelve. Hideg szó ez így: apád. Mindegy. Megérdemli — keményítette meg magát. — Ha itt tudta hagyni a családját amiatt a... — Na menj! — mondta még egyszer a gyereknek. Azután megfordult, de még látta, hogy a fia lassan, kedvetlenül belép a kapun. Bent Vajda János, az apa már várta a gyereket. Épp akkor lépett ki a folyosó üvegajtaján, amikor Jánoska beóvatoskodott az udvarra. Megfogta a fia kezét és bevezette a szobájába. Nemvet- kőztette le. ö maga is felöltözött sietve. Jánoska jóformán körül sem nézhetett, már indultak is. Apja vállát ferdére húzta a nagy utazótáska. Látszott, alig bírja. _ Nem baj — közölte a f iával — mindjárt kiérünk a buszhoz. Megyünk Pestre! — csillogtatta meg az utazás lehetőségét a gyerek előtt. Jánoska nem felelt semmit, kényelmetlenül motoszkált benne a gondolat: anyu érte jön öt órakor, vajon akkorra itthon lesznek-e? Hatéves kis életéből hosszabb utazásokra emlékezett: reggel korán indultak és sötét volt mire hazaértek. Nem ért rá sokáig gondolkozni, hamarosan bent ültek az autóbuszban és ez még mindig új és érdekes volt számára. Hát még a vonat! Az elsuhanó villanypóznák, a vasúti kocsi, amelyben ha járkál az ember, minduntalan lehuppan az ülésre, meg valamelyik bácsi, vagy néni ölébe. Nem, nem volt hosszú az út, pedig apu azt mondja, Pest messze van, ő mégis sajnálkozva lépett le a vonatról, amikor odaértek. Valami ijedt szorongást is érzett a nagy, üvegtetejű csarnokban, _ mert látta, hogy már besötétedett. — Hány óra? — aggódva tette fel a kérdést apjának. — Hat — felelte az. — Jánoska tudta, hogy ez több ötnél és hirtelen legörbült a szája. — Anyuka. —■ kezdte volna, de apja haragosan villantotta rá a szemét. — Eleget voltál anyáddal — mondta — mo6t velem ma- radsz! — De.. 1 — vett bátorságot újra a gyerek. Vajda azonban mo6t is félbeszakította. — Nyolc hónap óta nem láttalak, anyád eltiltott tőlem. Most az enyém leszel egy darabig. Hát nem szereted apukát? — lágyította meg a hangját A gyerek felnézett rá. ide- genség volt a tekintetében. Szerencsére jött a villamos, Vajda feltuszkolta rá a fiát, s azt ismét elfoglalta a sok látnivaló. A szállodában egyágyas szobát vett Vajda, pótpam- iaggal, amelyre a fiút fektette. Az este nehezen telt, otthonról hozott kolbászt, szalonnát vacsoráztak. Jánoskát lefekvéskor' az apa kénytelen volt álomba mesélni, mert gyanúsan csillogó szemeiben előtörni készülő könnyeket látott. Az éjszakájuk sem volt nyugodt, a gyerek néhány órai alvás után leesett a pamlagról és véget érni nem akaró sírásba kezdett. Vajda alig tudta lecsendesíteni. Reggel mindketten rosszkedvűen ébredtek. Az apa vidámságot színlelt, elmondta fiának, hová mennek ma, beígérte az Állatkertet, Vidámparkot. Ez hatott. Jánoska emlékezett még a sok nagyszerű szórakozásra, amelyeket máskor ezeken a helyeken talált. Felélénkülve futott le a szálloda lépcsőjén, beszélt, nevetett, Vajdának sikerült erre a napra elfeledtetni vele az anyját. Hanem az estéjük megint rosszul sikerült. A fáradt gyerek nyűglődni kezdett, nem evett és amikor apja vigasztalni akarta, elfordult tőle. így is aludt el, haraggal apja iránt, aki elszakította anyjától. A következő napokban egyre rosszabbodott a helyzet, Jánoska unatkozott. Vajda kifogyott a szórakozási lehetőségekből és már csak sétálni vitte a fiút. A gyerek követelődző lett, különleges ételeket kívánt, amiket azután otthagyott. Észrevette, hogy apja szinte könyörög a sze- retetéért, és hogy mindent megtenne, csak azt hallja: jobban szereti őt, mint az anyját. Minden szeretetnyil- vánításnak árat szabott, játékokat akart, villanyvasutat, drága óriási építőkockát. Végül is Vajda kénytelen volt megmondani a fiúnak, hogy elfogyott a pénze, örül, ha arra a pár napra futja még, ameddig a szabadsága tart. Ettől kezdve a gyerek komor némaságba süllyedt, ha szólt, az csak panasz volt, szédült, a fejét és a gyomrát fájlalta. — Minek hoztál ide — nyafogta. — Anyukánál jó volt... Miért mentél el tőlünk, ha szeretsz? Vajda csak nézett rá és lassan valami haragot kezdett érezni ő is a gyerek iránt. Micsoda ostoba érzelgősség volt tőle, hogy megszöktette a fiút. Miért is tette, csakugyan? Csak bajt vett magára, a pénzét elköltötte, értelme meg semmi. Igaz, az anyja most legalább dühöng, tépi a haját, bizonyára kétségbe van esve. De még ez sem érte meg azt, hogy anyagilag így kifossza magát. Most már keményen bánt a fiúval, ha nem fogadott szót, meg is ütötte. A gyerek dacosan tűrt, nemigen értette az egészet. A napokat kérdezgette csak apjától: hányat kell aludni, míg hazaindulnak? Anyja után vágyódott, ő volt a szilárd pont, akinél biztonságban érezte magát. A vonaton hazafelé mégA Duna partján Szürke felhőt húr az égen Át egy szellő paripa Lábam alatt tág medrében Kavarog a vén Duna. Sokszor állok így a parton Hódolva a csendnek E hatalmas folyó mellett A felnőtt is gyermek S, oly jó néha újra lenni Bohónak és rossznak Követ vízbe hajigáló Csintalan gonosznak. Vagy a jövő selymét szőni Százszínű fonálból Filozofálni a víg Pesti éjszakákról. Annyi minden jut eszembe Hogy a bíbor alkony Nem is egyszer ott talál még A vén Duna-parton. S, ahogy léptem partja mentén Lassan haza ballag Látom amint tükröt tart A hiú csillagoknak. Csonka Dezső ££ NÖGRÄD - 1972. augusztus 27., vasárnap sem volt jókedvű. Tudta, hogy azonnal visszamehet anyjához, amint megérkeznek, mégsem örült, egész úton apját figyelte, furcsa, fürkészű szemekkel. Vajda úgy határozott az utolsó keservesen töltött napok alatt, hogy végérvényesen lemond a fiúról, de a figyelő tekintet gondolkodóba ejtette. Üjra magáénak érezte őt, eltéphetetlen szálak fűzték megint a gyerekhez. — Hiába — sóhajtott és kibámult az ablakon, hogy elkerülje a nagy, fekete szemek lélekbe néző pillantását. — Mintha üvegből volnék — gondolta. — Hogy nézhet így egy hatéves gyerek?... Kedvetlenül kászolódtak le a vonatról, az állomás népte- len volt ebben a kora délutáni órában. Vajda, mielőtt Jánoskát anyjához vitte, hazament a csomagját letenni. Ott már az asztalon várta a bíróság felszólítása a gyerek jogtalan „elrablása” ügyében. — Fölösleges volt — mormogta —, úgysem viszem el többet... A gyereknek odaadta új játékait, kézen fogta és tíznapos késéssel elvezette a kapu elé, ahol volt felesége lakott. A fiú megfontoltan lépte át a küszöböt, egyszer visszarié- zett még, de már csak a hátát látta az apjának, előre- hajló vállakkal. Ilona lelkendezve szorította magához annyira megsiratott fiát. Csak pár óra múlva vette észre, hogy a gyerek nem az, aki volt, nem játszik, nem eszik, csak ül a kis sámliján és nem tudni mire gondol. Dédelgette, babusgatta, kérdezősködött, de a gyerek szomorúsága lassan őrá is átragadt. Este Jánoska hamar befelé fordult, anyja azt hitte, aludni akar. Csak amikor eloltotta a lámpát, akkor hallotta meg a halk hüppögé6t: a fiú sírt. Ilona odament az ágyhoz, meg6imogatta a gyerek könnytől nedves arcát. — Mi bajod kisfiam? — kérdezte gyöngéden. sajgó szívvel. — Mit szeretnél? — Hívd vissza apukát! — zokogott fel a gyerek. — Hívd vissza! Nem kell semmi. csak hívd vissza. És sírt, sírt vigasztalhatat- lanul, rimánkodó kezeivel anyjába kapaszkodva. Kemény Erzsébet T alálkozásuk olyan véletlenül történt. amilyen a szerencsés lottójárás. Mégsem lehetett csodálkozni ezen. Kiszámíthatatlan az emberi élet útja, állomásait gyakorta rajtunk kívüli erők jelölik ki — legfeljebb a szabad akarat segítségével választhatunk olykor a lehetőségek között —, s ha lerajzolnánk, magunk is elcsodálkoznánk fura' kacskaringóin, pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy nyílegyenesnek higy- jük. Miszter George Sabo, azazhogy Szabó Gyurka se gondolta. nem is egy hónapja, hanem egy hete. hogy a bécsi Küldetése három nappal tovább tart, mint a dolga, az osztrák cég négyezer schil- íinggel hálálja üzletszerzői jóindulatát, s az útiszámlába még egy hazai kirándulás is belefér. Ha már így történt, elhatározta, megszellőzteti a Hamburgban bérelt friss típusú Fordot, meglátogatja Rákosligeten lakó öregjeit, meg- gyámolítja őket néhány tetszetős nyugati olcsósággal, és good by Hungary, várhatsz megint tizennégy esztendeig. Persze az nem volt benne az útitervben, hogy a mama meg a nagyszülők sírja után, esengeni fog a beteg húga. a fathemek eszébe jut a templomzugi kert. amit visz- szaadott a tanács, el lehetne adni, s ha már itthon a gyerek evvel a nagy kocsival, miért ne híreskednének véle otthon. Kőrösmarton is egy kicsikét. Nem árt azt finoman a falu értésere adni. most már lehet is. hogy: Elvettétek a földemet, házam, tanyám, most mégis saját villában lakom Rákosligeten, a nyugdíFAYAD JAMIS: HAJÓK Havanna öblébe a sziget harsány és kék kikötőibe hajók úsznak most megrakva áruval és barátsággal Leülök egy percre figyelem a víz tajtékait Távoli hajók nevét görgeti felém a hullám a délután ege alatt Leülök egy percre jó tudni hogy nem vagyok magam hogy árbocok és emberek vesznek körül ablakok és olaj és gépek hullámok kémények csillagok és járókelők ülök Havanna öblének kőfalán nézem a horgonyzó hajókat akárcsak testvéreimet nézném akik sokáig messze voltak ülök csak és hallgatom az olajszállító autókat benzint visznek és barátságot külvárostól külvárosig ülök a falon és ingemet amely fehér mint a szabadság s a béke beszórják a széttörő víz fényes szilánkjai. Ladányi Mihály fordítása Beníonís új filmszerepe . Benionis. a népszerű litván színész játssza a Moszf ilm Stúdió legújabb háborúellenes filmjének főszerepét. A film egy tengeralattjáró harci tevékenységéről szói Benionis a kis litván város, Panevezis színházában kezdte pályáját. Nemzetközi sikerét nyomban első filmszerepével a litvániai szovjethatalom megteremtéséről szóló „Senki se akar meghalni” című filmben aratta. Ezzel az alakításával elnyerte a Szovjetunió Állami díj4t és a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál díját. Benionis eddig 12 filmben játszott. A Lion Feucht- wanger regénye nyomán készült „Goya” című NDK— szovjet koprodukciós filmben ő alakította a címszerepet. A közelmúltban fejeződtek be Benionis részvételével a „Solaris” című tudományos-fantasztikus film felvételei, melyet Andrej Tarkovszkij, a kitűnő szovjet rendező készített Stanislaw Lem lengyel író elbeszélése nyomán. BOLONDŐRA (Szujó Zoltán rajza) jam ezerkettő, nem háromhat- szót fogadott. Hazament a Inkább azt. hogy hosszú lesz van öregségi az asszony száza- Gazda Szabóéktói vett portá- hétfőig, s hogy megvész egy sával együtt, mintha itthon ma- ra épített háromszobás új há- pohár kóláért. Beleült a Tra- radok, s a fiam, akit kiaján- zába, megfürdött és lefeküdt bantba: — Ha keresnek, a lottatok az egyetemről, akko- aludni. Tudta, hogy nem za- nagyvendéglőben vagyok, és ra kocsin jár, mint a tanács- varhatja senki. Felesége a gyerünk! Útközben — talán a háza. Több volt ebben a hon- postán dolgozik, a kisebb gye- kanászságról —, Gazda Szabó vágy, amit leplezett, mint a rek az óvodában, a nagyobb Gyurka jutott eszébe. Ugyan gyűlölet — az talán nem is az iskolában, a szülei pedig mi lehet vele? Azóta se volt volt benne —. parancsnak a lenti kisházban, ahová már olyan cimborája, pedig gazda sem hangzott, pedig valami- jövetben beszólt: — Délig fia volt. Röhögött is a kato- kor Szabó Gyuri bácsi ugyan nem vagyok itthon! — Nem naságnál, amikor evvel sámTímár Máté: Oké az egész... szeretett parancsolni inkább kérelemszámba ment: Hazaszaladhatnál velünk, fiam! De a bagórágta hangszálak olyan mélyen orgonálták. hogy a bérelt Ford útnak eredt tőle. Mr. Sabo azazhogy Szabó Gyurka hazaérkezésének másnapján az alföldi szülőfalu felé. Ha George Sabo nem gondolta ezt, az otthoni Szabó Gyurka, a Rákóczi M. T. Sz. gépkocsivezetője — ragadványnevén Béres Szabó —. se gondolta, hogy miután csütörtök-pénteken egész nap szállította a nedves répaszeletet Szolnokról, szombaton reggel majd ezt mondja néki az elnök: Állj be a garázsba, öcsém, és hétfőn reggelig ne is lássalak! Nem gondolta, de is háborgatták. A harangszóra is idegeinek láthatatlan vekkere ébresztette fel. Ebédelt. és hogy múlassa az időt. bejárta a portát. Letépdeste a hóiialjhajtásokat a lugasról, kiseperte a hízók betonos kifutóját, a starkingfákról lenyírt néhány szövőlepkefészket, és azon Vette magát észre, hogy unatkozik. Pedig a belsőség szép valósága ott tükröződött a szemén: Egy szót sem szólhatsz a sorsod ellen Béres Szabó Gurká! Házad, kerted, két családod. Trabantod van. Az asszonnyal keresed a négyet, a háztáji a ráadás. Gondoltad volna ezt. amikor Gazda Szabóékná] szolgáltatok? Az apád volt a béres, te meg a kondásgyerek. Ugye nem gondoltad? Nem bizony, nem. fázták a fejét, hogy: Így a ku- lák. meg úgy a kulák! Egy percig sem érezte annak őket. Meló az volt. istentelen sok meló. olyan vaskalapossá g. hogy a Bodri is megveszne tőle de a gazdáék is velük húztak. Voltak presze bitang kenyéradók is, de Gazda Szabóék? Tőlük vették a portát is. az apja most a templomzugi kertre alkuszik, levélben, és Gyurka is kihívatta a kaszárnyakapuba. amikor ötvenhat végén nyugatra indult: — Gyere velem! Nem ment, most se menne, de azért haverság volt. Ugyan mit csinálhat most Gyurka? Éppen befordult a falu túlsó végén honvágyas szüleivel, meg a Hamburgban bérelt Forddal, hogy pár órára a vé&
