Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

MOZIÉLET Hévízi anzix Vonaton és gépkocsin egy­aránt több mint háromszáz kilométer választja el Salgó­tarjánt, Hévíztől, a balatoni üdülőtájék e végbástyája még­is közvetlen szomszédnak mu­tatkozik: annyi itt a nógrádi vendég, s oly hamar szület­nek errefelé a barátságok. A balerina reumája 'Nem véletlen az oldott, ba­ráti hangulat, hiszen Hévíz olyan helység, ahol az üdülő­vendégek többszörösét teszik ki a helybeli lakosságnak. A község belső részéből is jóval nagyoob területet vesznek el az üdüiőpalotáktól, szanatóriu­moktól, gyógyházaktól övezett sugárutak. Hévízre általában gyógyulni, pihenni, szórakoz­ni utaznak az emberek. Valamikor — amikor még nem élvezte a civilizáció ál­dásait a község — csak gyógy­vize miatt keresték föl, s fel­fedezése után is nagyobbára a kiváltságosok paradicsoma lett, amíg a felszabadulás után birtokba nem vette a mun­kásság. Hévíznek már a múltban is számos neves vendége akadt Csokonainak Festetics György ajánlotta 1797-ben a Helikon ünnepségek alkalmából a köl­tő csúzos lábának fürdetését. Kisfaludy Sándor viszont a francia fogságban szerzett csúzt, azt jött volna orvosolni 1817-ben, de egyikük sem für- dött meg a vízben. Csokonai alighanem a kinti hideg mi­att, Kisfaludy meg fürdőház híján. Annál elszántabb für- dőző volt Berzsenyi Dániel és később a balassagyarmati „szármzású" Szabó Lőrinc, aki szonettekben is megörökítette a csodatavat. A prózaírók kö­zül Eötvös Károly, Gyulai Pál, Eötvös József, Kemény Zsig- mond, Móricz Zslgmond fém­jelzi a sort. De fürdött itt Já­szai Mari, Sebők Sári, Sándor Erzsi, Székelyhldy Ferenc, s a feljegyzések szerint itt gyó­gyult ki reumájából- Szalay Karola, az Operaház prima- balerinája is. De a Hévizet kedvelő nagyságok sorában még többen találhatók, afrj- kavgdásztól miniszterig.... Megújul a test Hévizet igazán naggyá még­sem a hírességek, hanem a sűrűn idetóduló szürke ember rek hada tette: bányászok, építőmunkások, tsz-tagok- űk jönnek most egész éven át gyógykezelni, kipihenni ma­gukat. A szénbányászati trösz­tök gyógyházából, amelynek hat épülete háromholdas park­ban áll, s amelynek nagysze­rű téli fürdője is van, meg manapság is elmaradhatatla- nok a nógrádi vendégek. A keszthelyi gyereküdülőből is szívesen áthozzák a szülők kisgyermekeiket a hévízi me­legvízi fürdőbe. Én is talál­koztam Keszthelyen üdülő sal­gótarjániakkal a hévízi tó mellett, a gyermekmedence közelében. Egyre több tzz- szövetség létesít üdülőt Héví­zen, kedvelt a salgótarjáni tsz- szövetség üdülője, amelyben ezúttal — a nagy nyári idény­re való tekintettel — csak egy Nógrád megyei tsz-tag, Ko­vács István érsekvadkerti ál­lattenyésztő tartózkodott. Csongrádi Mihály elnök és Bállá Mihály vezető munka­társ személyében a balassa­gyarmati tsz-szövetség is kép­viseltette magát Hévízen. A vendégek még néhány palack­kal haza Is vittek a „belül­ről” is hasznos gyógyvízből. (Az új, fedett termálfürdőn emléktábla őrzi Babotsay Fe­rencnek, Zala vármegye „tu­dós főorvosénak” nevét, aki 1795-ben az első ismertetőt ír­ta a gyógyvizű tóról. „A be­teg test és a testnek eilan- kadt részei, inai megerősített­nek... és megújul a test és deli ábrázatba öltözik.” — ír­ta többek között.) Nagy ovációval fogadták a hévíziek és a Hévízen nyara­lók Kajdj Tibort is újdonsült feleségével, aki társasagában levő Magyar Lajossal SBfC- trikóban jelent meg a főutcán. Sokan üdvözölték szeretettel őket, érdeklődtek az athéni AEK elleni UEFA-kupa mér­kőzés esélyeiről, s szinte el sem akarták hinni, hogy a harmadik , helyen végzett bá­nyászcsapát nem Hévízen ké­szül föl a nagy erőpróbára. Megszokták már hévízi ala­pozó vendégeskedésüket, s hiányzanak most, amikor oly nagyon megnőtt a tekintélyük. (A várakozás országosan nagy, bizony jó lesz komolyan ven­ni a felkészülést!) Pusztító gambusiák Sok mindenről lehetne még írni, ami bizonyára igényt tarthat a nógrádiak érdeklő­désére is. A tavi fürdő bejá­ratánál álló, címerpajzsot őr­ző kószörnyek, a vendégek szavajárása szerint „szárnyas ördögök” mögött új, szokatlan világ kezdődik. Beszélni lehet­ne a hőforrásokról, amelyek Lóczy Lajos számításai szerint „630 milliárd kalória meleget hoznak fel a föld mélyéből,” vagy az elevenszülő fogaspon- tyok közé tartozó gambusiák- ról, amelyeket 33 éve telepí­tettek a tóba, s azóta szépen elszaporodtak, olyannyira, hogy a maláriaszúnyogokat telje­sen kiirtották, Hévízen 15 éve nem észleltek maláriás tünete­ket. Beszélhetnénk á csodála­tosan díszlő, pompásan vi­rágzó indiai vöröslótuszról, amelyet a Keszthelyi Akadé­mia igazgatója, Lovassy Sán­dor 1898-ban telepített a tó­ra. Szóba hozhatnónk a tó mély vizéből kiálló pletyka­padot is, amelyen mindig nagy tömeg verődik össze, minthogy itt csak teljesen őszintén, szókimondóan szabad beszélni. Lám, az emberek vágynak az őszinteségre! Lakos György Helen a bétj ellen Jelenet A pap felesége című színes, olasz filmvigjátékbol Ügy mondják, hogy a nyár nem a mozik főidénye, hiszen Ilyenkor az emberek az árnyé­kos helyeket, a vízpartokat és természetesen a vizet, a stran­dot keresik. A salgótarjáni November 7. Filmszínház jövő műsorhetének programját nézve mégis biztosak lehe­tünk abban, hogy újabb néző­csúcs van kilátásban. Augusz­tus 10—14-ig ugyanis A pap­felesége című olasz filmvígjá­ték. ezt követően augusztus 15—16-án pedig A holnap Io­nosai című szélesvásznú gzink, ronizált szovjet—azerbajdzsán filmet vetítik. A pap felesége Dino Rjai rendező színes kivitelű alko­tása, amelynek főszerepeit Sophia Loren és Marcello Mastroianni alakíják, méltán számíthat rendkívül nagy si­kerre. Dino Risi egyébként is előkelő helyet foglal el az olasz íilmvígjátékok készítői között. Nálunk Is nagy siker­rel játszották a Sabella nagy­mamát, a Kenyér, szerelem és..., az ölj meg, csak csó­kolj, az Egy remete Rómában és sok más filmjét is. ötven­hat éves, 1916-ban született Milánóban, orvostudományi egyetemet végzett, s mint or­vos kezdett a filmmel foglal­kozni. Eleinte kritikákat és novellákat írt, majd néhány forgatókönyv társszerzője lett. Azután dokumentumfilmekkel próbálkozott, majd áttért a játékfilm műfajára. Általában vígjátékokat készít, alkotásait a könnyed hangvétel, a sza­tírába hajló csipkelődés jel­lemzi. Mindezek mellett a film legnagyobb erőssége a fősze­replők, Sophia Loren és Mar­cello Mastroianni nagyszerű játéka. Egy francia lap Á pap felesége szórakoztató voltáról a következőket írta: „4 Sophia Loren—Marcello Ma st- roianni pár, valamint a társa­dalmi komédiák veteránjának tekinthető Dino Risi inkább elringatni és szórakoztatni szándékoznak a tömegeket, semmint lelkületűket felka­varni.” Nos, a műsor hét másik filmje, A holnap lovasai vj. szent alaposan felcsigázza 9 nézők idegeit. A film izgalmas cselekménye és egzotikus vi­lága a kalandfilmek kedvelői­nek okoz örömet. A film al­kotói. Tofik Tagi-Zade rende­ző, Raszim Iszmailov operatőr és Hajam Mirea-Zade zene­szerző Szemed Vurgun Kom- szomol poémájának alapján, I oszif Szemedogulu forgató- könyvére Azerbajdzsán első komszomolistáinak állítanak emléket. A hét komszomolist» lovas harcbaszáll a béggel, megvédi a lakosságot a ban­ditáktól, hogy megszilárdul­jon a szovjet hatalom. A sze­relem, a harc, a hősi helytál­lás filmje méltán számíthat a közönség nagy érdeklődésére, mindenekelőtt az ifjúság kö­rében. JOGOS FELHÁBORODJ: — Már harmadszor vagyunk kir,C a' strandon és még egy férfi sem kezdett ki velünk! (Takács Imre karikatúrája) 27. 'A Tervhivatal elnökhelyet­tese nagy tisztelettel és sze­retettel fogadta Balátai Jenő lányát, és a kölcsönös udva­riasságok után azt mondta, nogy az a grandiózus terv, amiről édesapja álmodott, a megvalósítás útjára került. Egyezményt kötöttek a Szov­jetunióval, és nincs már aza- dálya a magyar alumínium­ipar gyors fejlesztésének. — Nemrég kötöttük meg és Ir­tuk alá az egyezményt — magyarázta az elnökhelyettes, es Oarátsagosan hunyorgott Évára. A bauxitból itthon timföldet csinálunk. Ezt ki­szállítjuk a Szovjetunióba, afiol olcsó vízi energiával a timföldből tömbalumínium készül, s ezt a tömbalumíniu­mot vízi úton visszahozzuk, ívlagyarországra. Mi ebben az üzlet? A Szovjetunió nekünk az áramot világpiaci áron számítja fel. Ugyanakkor ha­talmas vízi erőműveiben a vi­lágpiaci ár alatt tud elektro­mos áramot előállítani. ök tehát ebben megtalálták szá­mításukat. Mi pedig szintén jól járunk, mert elektromos aramot veszünk az alumí­niumgyártásunkhoz, s bauxit- tal fizetünk, tehát azt csinál­juk, amit a kedves édesapja akart! Évente mintegy 80—100 000 tonna tömbalumíniumot ka­punk vissza, s ebből fedez­zük az autóbuszgyártási prog­ramot, az építkezések alumí­niumszükségletét, műszer-, híradás- és elektrotechnikai iparunk óriási alumíniumigé- nyét. Ezért építettük fel Szé­kesfehérvárott és másutt a további feldolgozóep''séee- ket. Hazánk így Európa egyik legnagyobb alumínium­feldolgozó államává válik... Az elnökhelyettes végül megkérdezte, miben lehetne 4 NÓGRÁD - 1972. Évának segítségére? Éva sze­me felcsillant, és már majd­nem kimondta, amire gon­dolt, amikor az elnökhelyettes közbevágott: Balátai Jenő lá­nya, ha geológus, akkor biz­tosan kutatni akar, s ő bár­melyik intézetbe szívesen fel­véteti Évát, ha ilyen kérése lenne. Éva megjegyezte, a ku­tatás helyett a bányászati tervezőnél osztályvezető, és többet keres, mint két kutató együttvéve. Ezen jót nevet­tek, ég a fogadásnak vége Lett. Szász a szállodai szobában könnyű mozdulattal fellib­bentette Éva ágyán a takarót, mintha valaminek a helyét Keresné. Szíve hevesebben vert. Éva parfümje úgy ölel­te körül, mintha egy test me­legét az érzékiség más hul­lámhosszára hangolták volna at. Éva illata tikkasztó édes­seggel töltötte meg torkát és tüdejét, néma átkokat szórt a szeretett nőre, hogy nincs Itt és nem csókolhatja puha ajkát, nem ölelheti át kissé nőietlenül erős, de mégis kí­vánatos testét. A zajra később figyelt fel, s talán ha felkészül rá, ak­kor nem éri ilyen váratlanul, összerezzent. Az ajtón nem kopogtak, hanem valaki bele­rúgott, nekiesett. A zaj az előszobán át tompa puffaná­sokkal ért el hozzá. Kirohant. Kinyitotta az ajtót. Éva majdnem a karjaiba zuhant. — Drágám, mi történt’ ve­led? — kérdezte, mert azt hitte, felesége rosszul van, beteg, baleset érte. — Ne vágj Dániel ilyen bamba képet. — Az asszony megfordult sarkain, kilódult Dániel kezéből és az egyik heverőre zuhant. Szász fele­sége fölé hajolt. Arcába ko­nyakfelhő csapott. — Ogv. szóval ivott — állapította meg keserűen. augusztus 9., szerda SZUTS DENES: Öngyilkosság? iA Kaszinó utcában Éva imbolygóit, kezével tétova mozdulatokat tett. írányérzékét is elvesztette már, mert a cigarettájára sem tudott rágyújtani és ön­gyújtójának lángját kétszer is elfújta, de az agya kifogás­talanul működött. Tudta, mit beszél, csak legfeljebb tömö­rebben, élesebben fogalma­zott, mint máskor. — Dániel — szólt újra a férjére. — Főzz nekem egy kávét, mert sokat ittam. — Látom! — Szász jelen­tőségteljesen nézett rá, és te­kintetéből, ha az asszony ol­vasni tudott volna, meglát­hatja saját, mély karikákkal árnyékolt szemét, puffadtan lángoló arcát, vastag ajkát, amelyen elmaszatolódott a Eesték. Ha most úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, akkor Éva iránti sze­relmét hazugsággá változtat­ja. De vajon mit tett Éva é6 meddig ment el? Ahogyan ki­néz, abból egy cseppnyi jóra sem lehet következtetni. De nála éppen az ellenkezőjét is fel lehet mindennek tételez­ni. Szász haragja nem párol- gott el, amikor Éva megkísé­relte az esetet magyarázni, hogy milyen jó, hangulatos társaság verődött össze, mo­torcsónakáztak, s kirándulá­sukat az egyik spliti bárban fejezték be... egyszóval iste­ni volt, csak kicsivel több konyakot ivott a kelleténél. Szász hallgatott. Az asszony hangja, testtartása arra várt. hogy Dániel kiabálni, dühön- geni kezd. talán még meg is pofozza, de mert ez elmaradt, s helyette csak férje- szikár, csontos arcát, fürkésző hideg szemét látta, benne a megve­tés apró fintorával, ő kezdett méregbe jönni. A baljós hall­gatás idegeire ment. Nincs szemrehányás, nincs szenve­délyes jelenet, csak lehangoló csenü. Erre kitört belőle a düh. — Nos, ha igazán tudni akarod, jóképű, stramm fér­fiakkal voltam. Nem két lá­bon járó tranzisztor óikkal Nem az életnek csak kibice- lőivel... Flessburger pedig úgy vezeti a motorcsónakját, mint egy őrült, de nekem tet­szett, elragadott, repültem. .. Az asszony felkelt és az er­kélyajtóhoz ment. Sokáig for­gatta a kilincset, mire az ajtó zárját ki tudta nyitni. A sza­badból éles levegő hatolt be, meglibbentve a függöny alsó szárnyait. — Tudd meg! Amíg te a papírjaidat bújod, addig én... A kávéfőző csövén sistereg­ve folyni kezdett a kávé, de Szász nem vett róla tudomást. Éva utóbbi megjegyzésére fojtott hangon reagált: — Nos, addig te? Mit tettél ad­dig te? — Mit csinálnál, ha meg­mondanám? — Szász közelebb lépett, felesége karját szorítva, ma­ga felé fordította az asszonyt. — Éva! Ez már igazán nem tréfa. Mi történt veled? Be­szélj! — Szász előtt felvillant a kölni gyógyszerész ferde mosolyú képe. táskás, szem­öldök nélküli szürke szeme, békaarca, de ezzel együtt mindaz, ami ezt a férfit kö­rülveszi. A kocsi, a pénz, a Jacht, a fényűzés, és az elő­zőleg teljesen képtelennek tartott gondolat lassan vész­terhessé vált: Éva és Fless­burger. .. mint nő és férfi ? Nem, ez abszurdum! Szász arca komorrá vált és sokkal jobban tükrözte a belső feszültséget, semhogy Éva ne vette volna észre. Ezt akarta, tessék, Dániel Jó úton járt ahhoz, hogy olyan képet vágjon, mint egy torreádor a mérkőzés x alatt, amikor a bika már egyszer felöklelte. De a torreádorokkal nem szerencsés dolog tréfál­kozni, és amit akart, vég­eredményben már elérte. Sze­mével engedékenyen, békülé- kenyen kacsintott, és Dániel fejét esetlenül keblére vonta. — Dániel, ne légy... — ed­dig jutott el, aztán a már a padlóra folydogáló kávéra pillantott, s ez az aprócska szabálytalanság megszakítot­ta gondolatainak fonalát: — Jaj, a kávé — sikoltot- ta. Szász felugrott, kihúzta a főző zsinórját, kiöntötte a kávét, és amikor Évának át­adta a csészét, csendesen hangsúlyozott minden szót: — Éva! Megbocsáthatatlan hanyagság lenne a részemről, ha az időmet szórakozásaid ellenőrzésére kellene fordíta­nom, különösen most, már az üdülésünk végén. Ne rontsd el a... Az asszony félbeszakította: — Ugyan Dániel, csak egy kicsit szórakoztam és ittam. Az az olasz srác olyan da­gadt, mint egy diple... dlp- le... diplodocus. , Szász felkelt, kiment az er­kélyre, ahonnan egyfelől a tengerre, a keskenyebb szög­ből pedig a távoli, még a lámpák gyenge fényében is fehéren világító sziklára, há­zakra, teraszokra lehetett lát­ni. Várakozó némaságba bur­kolózott Évát feldühítette férje hall­gatása. Szeretett volna most már jól odamondogatni Dá­nielnek, de ereje csapongó gondolatai között szóródott szét. Viaskodott az alkohol­lal. Igyekezett embernek ma­radni, és egyben leplezfti a valóságban megtörtént dolgo­kat. De miért magyarázkod­jon? Nem csalta meg a fér­jét, csak flörtölt. Ha megkér­dezné Dánieltől, lúmenne-e vele Nyugatra, kint marad­na-e, vajon mit válaszolna? Flessburgert rá tudná venni, vigye ki mindhármójukat. Miért ne?... Áh, Dániel nem jönne. De nem j® a férje ér­dekes, hanem ő, a saját aka­rata. Érdemes lenne egy ilyen férfival élni? Mit tud már beváltani az ígéreteiből? Dániel képtelen lenne bár­milyen munkát másra áthárí­tani. Ez egy komplett őrült,. Mos, főz, varr. Megleckézte­ti, meg bizony. Kihozza még majd egyszer abból az átko­zott nyugalmából. Öh, Dániel, ítéletei a világról... plakát- sórok... Éva feltápászkodott és a fürdőszoba felé tartott. Ki­húzta magát. Kereste azt a szót, mondatot, amivel férjét lesújthatja, megalázza, ami felforralja a vérét, de mert túlságosan fáradt volt, kezé­vel legyintett: — Ne add a nagyot, Dá­niel ! Rám gondolsz... A régi magamra... A tengerre gon­dolj, Dániel... jobban te­szed... A tengerre! Szász hallotta, amint a für­dőszobában megereszti a zu­hany csapját, aztán a zaj megszűnt, nagy csend lett. Szász hirtelen elhatározással a szekrényhez ment, másiK inget húzott, nyakkendőt kö­tött és zakót vett. Az ajtót halkan tette be maga után. Azzal a gondolattal távozott, semmit sem rendezett eL semmire sem jött rá, semmit sem tisztázott. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom