Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-31 / 205. szám

Több segítséget Érsekvadkerten Minden a feje tetején áll: a könyvek egymás hegyén-há- tán, a oolcok oldalukra for­dítva. az asztalon folvóiratok. hetilapok sokasága. Az egyéb­ként párthelyiségként szolgá­ló terem átmenetileg könyv­raktárrá változott. A könyvtárterem üres: je­lenleg ott dolgoznak. Jelen­leg: azt jelenti, hogy ápri­lis végén kezdték el a mun­kát és még most sem fejez­ték be. Meg azt is jelent!, hogy a könyvkölcsönzés egész nyáron szünetelt. Nem általá­nos renoválásról, szépítésről van szó. hanem arról, hogy a könyvtár egy évvel ezelőtt rendbe hozott padlózata fel- púpozódott és újból kell ra­gasztani. A könyvtár ifjú vezetőjét, Várkonyl Sándcnnét a „rak­tárban” találom, ahol férje segítségével, a könyveket ra­kosgatják. A Várkonyi házaspár az év elején került Érsek vadkertre. Mindketten népművelők. A férj a művelődési otthon, a feleség pedig a könyvtár ve­zetését vette át. — Debrecenben végeztünk mindketten. Aztán a Debrecen melletti Derecskén dolgoztunk. Én ismeretterjesztési előadó, a feleségem pedig művészeti előadó volt — mondja Várko­nyi Sándor. Érsekvadkertre hirdetés út­ján kerültek. Miért pályázták meg ezt az állást? Mint el­mondták, döntésükben több tényező is dominált, de első­sorban a lakásgond megoldó­dása vonzotta őket. — Hogyan kezdtek munká­hoz. milyenek voltak az első benyomások? — Nem valami kedvezőek. A művelődéshez, szórakozás­hoz szükséges tárgyi feltéte­lek nagyon rosszak Vadker­ten. A művelődési otthon nemcsak kívülről, de belülről is igen sötét képet mutat. Van benne egy nagyterem, itt folynak a filmvetítések és van egy iroda, amelyben a fotószakkör működik. Vagyis a ma oly népszerű és elterjedt formákra, a kis­csoportos foglalkozásokra egy­szerűen nincs lehetőség. Ez óriási gondot és kötöttséget lelent a program összeállítá­sánál. — A munkatervet az előd- létől vette át. vagy maga ké­szítette? — Tervet nem kaptam, mert az elmúlt év augusztu­sától ez év áprilisáig nem voit gazdája a művelődési háznak. így abból kellett ki­indulnom. ami eleve adva volt. A Röpülj páva-kör és a fotószakkör további zavarta­lan működése érdekében min­dent megteszek. Legnagyobb problémát a fiatalok szórako­zása. művelődése okoz. Rend­szeres közösségi élet nincs; sem KISZ-, sem klubéletről nem beszélhetünk. Vadkerten még azzal sem dicsekedhetnek az emberek, hogy hétvégeken bálba, tánc- rendezvényekre mehetnek. A nagyterem ugyanis nem al­kalmas erre, mivel a székek rögzítettek. — Az elmúlt évadban a Déryné Színház öt előadást tartott a községben. őszre csak hármat tervezünk. Hogy miért? Az előadások nagy része ráfizetéssel ment. sok­szor csak a fél ház telt meg. Lucas Cranach öröksége Gink Károly fényképaftramo Salgótarján Néprajzi gyűjtemény Legénden ban sok-sok gonddal is küs. dünk, s kisebb-nagyobb ké­nyelmetlenségek, kellemetlen­ségek is léteznek, amelyeket persze valamennyien szívesen vállalunk a holnap városáért. Ezeket a híradásokat most egy nagyszerű művész szemén keresztül, egy csokorban lát­hatjuk. Esetenként az itt élő ember számára is a meglepe­tés erejével . hatnak. Mert gyakran bizony hajlamosak vagyunk a napi kis bosszúsá­gért elmenni azok mellett a szépségek, létrejött szerkeze­tek, alkotások mellett, ame­lyek így albumba foglalva, oly megkapóak,, szemet, lelket gyönyörködtetőek. 136 fényképfelvétel vall rólunk és nekünk a városban, az országban élőknek Salgó­tarjánról. Milyen megkapó a füstben-párában lélegző vá­ros a Karancsról, vagy az új városnegyedek látképei, a teg­nap és a ma találkozásainak ezernyi mozzanata. A gyárak, a közintézmények képe, a bennük folyó tevékenység ugyancsak megannyi feleme­lő téma a művésznek, s az al­bumot forgató olvasó büsz­keségének forrása. A szobrok, köztéri alkotások, a pihenés és a sport, a város környéké­nek folklórja, az itt élő alko­tó művészek, az ifjúság élete szintén méltó helyet kapott az albumban. Jó szívvel ajánljuk minden­kinek ezt a fényképalbumot, amely a jubileumi kiadványok egyik legszebb darabja. Tóth Elemér Kaktuszk iállítás A balassagyarmati Horváth End­re Galériában szeptember 3-án nyitják meg Szőke Dezső kak­tuszgyűjtő kiállítását. A kaktusz­kiállítás szeptember 22-ig tart nyiva. Naponta délután hat és hét óra között színes diavetítést Is tartanak az érdeklődők számá­ra, melynek során e nemes szen­vedélynek hódolók megismerked­hetnek a kaktuszgyüjtés lehetősé­geivel, örömével. Egyébként a Horváth Endre Galéria kiállítási programjában még több tárlat megnyitása is szerepel ebben az évben. Szeptember 24-től október 13-ig Sáros András íestőművész gyűjteményes tárlatát rendezik meg. (Az NDK-ban ebben az év­ben ünnepük a nagy festő születésének 500. évfordulóját. Kiállítást rendeznek másutt, köztük hazánkban is. A szerk.) Kiváló tehetségét már kor­társai is elismerték. Sokan már akkor az első helyre tar­tották érdemesnek a német művészek sorában. A Cranach művészetével kapcsolatos jóindulatú vissz­hangnak a hátteréről is kell szólnunk; a- egyik legbefo­lyásosabb fejedelmi udvar fes­tője volt, szoros kapcsolat fűz­te a tudós humanistákhoz, akik minden másnál nagyobb nevelőhatást gyakoroltak a művészre, ezenkívül a politi­kai és kulturális események gyújtópontjában élt. Mint hírül adtuk, a Pe­dagógus Szakszervezet Nóg­rád megyei Bizottsága me­gyei pedagógus képzőművé­szeti kiállítást rendez Salgó­tarjánban. A tárlat megnyi­tására szeptember 2-án ke­rül sor a megyei József At­tila Művelődési Központ üvegcsarnokában. A megnyi­tó beszédet dr. Boros Sán­dor, a Nógrád megyei Ta­nács elnökhelyettese tartja. A kiállításon, amely szep­A Salgótarjáni Állami Ze­neiskolában is folyik a fel­készülés az új tanévre. Szeptember 1-én még csak a régi tanulók, részére rende­zik meg a pótbeíratkozást és a pótvizsgát- A júniusban tartott felvételi vizsgák a feltűnően nagy érdeklődés hatására igen eredményesek voltak. Ennek ellenére szep­tember 4-én az újonnan je­Figyelemreméltó, hogy Cranach dicsőítői, Christoph Scheurl és Andreas Karlstadt wittenbergi professzorok, va­lamint a humanista Beatus Rhenanus és Philipp Melanch- ton olyan festőkkel hasonlít­ják össze művészetét, akiket a modern művészettörténet az élvonalba állít. Ezek: Dürer, Grönewald, Baldung és Hol­bein. Cranachnak köszönhetjük a német reneszánsz festményei­nek és grafikáinak legszebb alkotásait. Jelentékenyen hoz­zájárult az újkori realizmus kialakításához. Különös elő­szeretettel és tehetséggel fes­tett élethű arcképeket. Ford.: Draskovits Emma tember 11-ig lesz megte­kinthető, Bódy Klára, Csi- kász István, Daróczi Fe­renc, Farkas András, Far­kas Péterné, Garamvölgyi Gyula, Holló Istvánná, Iványi Ödön, Leszenszky László, Lórántné Presits Lujza, Nógrádi Andor, Orosz István, Perényi Anna, Radics István, Réti Zoltán, Somoskői Ödön, Szabó Áron, Várszegi István és Zombori Béla munkáival találkozha­tunk. lentkezők részére még van lehetőség felvételre néhány tanszakra, elsősorban vonós és fúvós hangszerekre. Szep­tember 5-én délután öt órakor kerül sor a szolfézs, 6-án délután ötkor a hang­szeres órabeosztásokra, szeptember 7-én pedig a ze­neiskolában is megkezdődik az oktatás. Olyanról is hallottunk, hogy » tsz megvásárolta a jegye­ket. a dolgozók azonban nem mentek el az előadásra. Várkonyi Sándor, az érem másik oldalát is elemzi: — Nemcsak a közönségben, de a színház programjában is van hiba. Olyan a darabválasztás, hogy az emberek sokszor nem érzik a színpadon levő prob­lémákat a sajátjuknak, nem tudnak azonosulni az előadás­sal, így elmegy a kedvük ... Mi várható őszre? Az igaz­gató elmondja: szeretne lét­rehozni egy ifjúsági klubot. A zenekar már alakulófélben van. Ha sikerül a fiatalokat akár a zenekar révén is ösz- szefogni, akkor már lehet szó komolyabb programokról is, A tanáccsal közösen született meg az értelmiségi klub meg­alakításának gondolata, amely a faluban élő értelmiségiek­nek teremtene fórumot. Ezen­kívül a szocialista brigádok­kal való törődés és a szülők iskolájának megalakítása a legfőbb célkitűzés. — Szeretnénk a balassa­gyarmati művelődési ház ga­lériájának anyagából négy-öt kiállítást elhozni Érsekvad­kertre. Ha az embereknek csak egy kis része nézné meg. már akkor is megérné a fá­radságot — mondja az igaz­gató. Eddig csak a férj beszélt, most a feleséget, a könyvtá­rost faggatom: — A könyvtár nagyon szép, több mint kilencezer kötet könyvvel büszkélkedhetünk, a beiratkozással azonban prob­lémáink adódnak. Jelenleg 230 olvasót tartunk számon. — múlt évről 200-an nem iratkoztak át. Ok? A gyakori személycsere, meg a mostani kényszerpihenő. Remélem, szeptemberre megnyílik a könyvtár, s a rendszeres mun­kával az olvasók számát is növelhetjük. Az érsekvadkerti művelő­dési élet tartalmasabbá téte­le csak a tárgyi feltételek megváltozásával lehetséges. Görbe Imre tanácselnök el­mondta. hogy a közeljövőben nincs lehetőség új művelődé­si Intézmény építésére. A je­lenlegi helyzeten csak az vál­toztatna, ha a helyi üzemek, anyagi segítséget, több támo­gatást nyújtanának. Áldozatot vállalnának a kultúráért. V. Kiss Mária Az eddig „leghosszabb tá­vú” és legtöbb embert moz­gósító repülőgéprablás úgy kezdődött, hogy 1969. október 31-én kora reggel megjelent a baltimorei repülőtéren egy fe­hér pulóveres, cowboynadrá- gos fiatalember. A Los Ange­les—San . Franciscó-i járatra kért jegyet San Franciscóig. A jegyet kiállították, ráírták a fiatalember által bediktált ne­vet. Az utas kis halászszaty­rával a kezében gyors léptek­kel indult a kijárat felé. A fiatalember nem a saját nevét mondotta be — az ifjú ugyan­is Raffaele Minichiello tenge­részgyalogos őrmester volt, a kis szatyorban sem horog, csa­li, vagy más halászfelszerelés, hanem egy rövid csövő kara­bély és egy pisztoly volt. A gép hamarosan elindult 36 utasával San Francisco fe­lé, de hamarosan megszólalt az utastér hangszórója. A pi­lóta, Donald Cook jelentke­zett:. „Sajnos, nem szállha­tunk le San Franciscóban. New Yorkba megyünk. Itt van ugyanis egy türelmetlen fiatalember, akj New Yorkba akar repülni, mégpedig • in­gyen. Az a véleményünk, hogy eleget kell tenni a kí­vánságának. A fiatalember fegyverrel kényszeríti a piló­tákat a New York-i útra.” Cook ezután közölte Mi- niclvelloval: szívesen elrepül­ne New Yorkig, ám az üzem­anyag erre nem elegendő. Megállapodtak abban, hogy a gép leszáll a Colorado állam­beli Denverben, üzemanyagot vesz fel és úgy repül tovább. Salgótarján várossá nyilvá­nításának 50. évfordulója tisz­teletére a váróS tanácsának megbízásából fotóalbum lá­tott napvilágot Salgótarján címmel. Az alkalomhoz méltó, tartalmilag és a kivitelezés szempontjából is színvonalas albumnak ott a helye vala­mennyi, a városát szerető em­ber könyvespolcán. (Mint megtudtuk, a salgótarjáni könyvesboltban a napokban várják csak az album érke­zését. Reméljük, mielőbb itt is lesz.) Az album 2950 pél­dányban jelent meg, a gyo­mai Kner Nyomdában ké­szült, a Corvina Kiadó gon­dozásában. A fotóalbumot a város ta­nácsának megbízásából a nem­zetközileg ismert, kiváló fotó­művészünk, Gink Károly ké­szítette. Az előszót, amely a képjegyzékkel együtt három nyelven, magyarul, németül és oroszul látott napvilágot, Géczi János, a Nógrád megyei Tanács elnöke írta. E pár sorban a megyei tanács elnö­ke ünnepi szavakkal emléke­zik meg a félévszázados vá­rosi múltról, azokról a küz­delmekről, amelyeket az itt élő nép vívott a várossá vá­lásig, s vív jelenleg is a boldogabb holnapért. Géczi János — többi közt — ezeket írja : .. elmúlt ötven évünk más, mint a legtöbb városé. Itt szakadatlan küzdelem folyt; küzdelem kenyérért, a mindennapi betevő falatért. Az elnyomó méltóságok vad A helyi hagyományok ápo­lásáról, azokról a törekvések­ről, amelyek a múlt emlékei­nek, értékeinek megőrzését szolgálják, szívesen adunk hírt. Ilyen törekvéssel talál­kozunk Legénd községben is. A helyi tanács egy régi la­kóházat vásárolt meg, felújí­totta, rendezte a környékét, s az épületben néprajzi gyűj­Az utasok és a légikisasszo­nyok itt kiszálltak. Az őrmester útban New York fele, fegyverével nyoma- tékot adva követelésének, azt mondta a pilótáknak, hogy Európába akar utazni. A New York-i repülőtéren, ahol újabb üzemanyagért leszálltak, le akarták tartóztatni. Minichiel­lo a két óceánrepülő pilótát még felengedte a repülőgépre, majd rákiáltott Cookra: szün­tesse meg az üzemanyagfelvé­telt, mert nem tűri, hogy rendőrök mászkáljanak a gép körül. Nehogy tréfának ve­gyék felszólitását, belelőtt az egyik tartalék-oxigéntartály- ba. A repülőgép ezután elin­dult. Egész Európa repülőterei készenlétben álltak: riadó volt, mert senki sem tudta, hol is akar leszállni a Mi­nichiello által elrabolt gép. A Boeing Róma fölött szállva leszállási engedélyt kért a fiumicinoi repülőtértől. Mi­vel ekkor a fél világ már tu­dott a fantasztikus gépeltérí­tésről. a római repülőtéren rendőrök. detektívek — és persze egész hadseregnyi új­ságíró, filmes és fotós vára­kozott. Minichiello rádión közölte, hogy csak Róma rendőrfőnö­kének hajlandó megadni ma­gát, ha az vele együtt gépko­csin Nápolyba utazik. Ha nem. a benzintartályokba lő... A távollevő rendőrfőnök he­lyettese, Pietro Guli vállalko­zott a nápolyi útra. A gép ajtajában megielent fegyverrel p. kezében a fehé’- pulóveres Minichiello. Gull dühe úgy hordta szét a te­remtés, a megőrzés lehetősé­gét innen, mint a szél a ham­vadó parazsat. Nincsenek régi köveink, amelyeknek turisták betúzgetik feliratait. Múltunk tanúja itt csak az a munkás­ság, amely keményen dolgo­zott, állta a harcot, s amikor a történelmi vihar elsöpörte a régit, a múltat, s bezúdult házainkba, gyárainkba a friss fény, *fegyelmezetten, új erő­vel látott munkához. Eljött az ideje az építésnek.” Milyen ez az idő, amelyben élünk? Ez a fényképalbum erről kíván tudósítani ország-világ előtt. Éppen ezért kicsit eí is tér a megszokottól. Ünnep­re jelent meg, Salgótarján vá­rossá nyilvánításának ötven­éves jubileumára. Köntöse Is ünnepi. A Corvina Kiadót, a kivitelezőt ezért dicséret il­leti. Csak az elismerés hang­ján szólhatunk az albumról, amely úgy látjuk, valóban méltó az ünnepi alkalomhoz. Többről van szó azonban, nemcsak az ünnepről. Gink Károly fotóművész kétségkívül abból a kon­cepcióból indult ki, hogy a már eddig elért nagyszerű vá­rosépítő munkának ne csak a „puszta” eredményét tárja elénk, hanem mindenekelőtt azt a hősi küzdelmet, amelyet az itt élő és dolgozó emberek vívnak a hétköznapokon, a mindennapi munkában, a gyá­rakban, ipari üzemekben, a szellemi élet műhelyeiben. S hirt adnak arról is a felvé­telek, hogy az építőmunká­teményt helyezett el. A kis gyűjtemény a napokban nyílt meg, s annak ellenére, hogy szakmailag még lesz csiszol- nivaló a tárgyak, az anyagok válogatásában, elhelyezésé­ben, mindenképpen alkalmas arra, hogy a falu lakossága és az ifjúság-körében felhívja a figyelmet a helyi hagyomá­nyok ápolására. levetette zubbonyát, átadta revolverét a földi személyzet egyik emberének és egy kis Fiat autó felé mutatott. A volán mellé a rendőrtiszt ült, melléje az amerikai őrmester. Fél Rómán át száguldottak, rátértek a nápolyi országúira. Itt már három kocsi követte őket, Minichiello ekkor fegy­verrel fenyegette meg a rendőrtisztet és elvette tőle igazolványát is. Egészen kö­zel voltak már Nápolyhoz, amikor a fiatalember hirte­len kiugrott az autóból és futni kezdett. Guli fékezett, megállt az őket követő detek­tívek három autója is — s vad hajsza kezdődött a gya­log menekülő repülőgéprabló után. Minichiellot az országúttöl másfél kilométernyire levő Di- vino Ámoré (Isteni Szeretet) nevű kis temető halottasházá­ban fogták el. Az ifjú két fegyveréből egyet-egyet a le­vegőbe lőtt, feltartotta kezét és megadta magát. Néhány órával később a római Regina Coeli börtönben felolvasták előtte, mivel is vádolják az olasz törvények szerint. Személyes erőszak, zsarolás, személyes szabadság megsértése, az ország terüle­tére engedély nélkül való fegyverbehozatal és a fegyver birtoklásával való visszaélés volt a vád — éppen csak a repülőgéprablás hiányzott. Az olasz törvényekben ekkor ugyanis még nem volt erre vonatkozó paragrafus. .. Az amerikai hatósó «oknak más bűnüstáia volt. Először: szökés. Minichiello ugyanis 13 hónapi vietnami frontszol­gálat és 3 heti amerikai tar­tózkodás után a Camp Pend­leton katonai tábor fogdájá­ból szökött meg, hátrahagyva egyenruháját — fegyverét ma­gával'vitte. Másodszor: lopás. Az őrmester 200 dollárt lopott a tábor kantinjából. (Mi­nichiello Nápolyban kijelen­tette; a hadsereg bankja 200 dollárral megrövidítette őt és „csak ezt a pénzt vette el a kantin pénztárgépének fiókjá­ból”.) A harmadik vád; repü­lőgéprablás. A negyedik ügy: polgári per volt, — a balti- morei repülőtértől Rómáig ke- reKen 11 000 kilométert repült •az elrablott Boeing — na­gyon szerényen számítva 20 000 dollár különkiadást okozva ezzel a repülőtársaság­nak. a társaság perelte az összeget. Ennek a repülőgéprablási esetnek semmiféle politikai háttere nincs: az is fölöttébb problematikus, amit Raffaele Minichiello védői emlegettek, hogy a fiatalembert elmeza­varodottként kell kezelni. Mert hiszen Raffaele Mi­nichiello az amerikai hadse­regtől kapott a vietnami szennyes háborúban teljesí­tett „érdemeiért” őrmesteri rangot. Akkor nem volt őrült? A repülőgéprablás izgalmas órái alatt is körültekintő, sőt ravasz, nagyon js épeszű em­berként irányította a pilótá­kat. (Minichiello az olasz bí­róságtól előbb hét és fél év börtönbüntetést kapott, ezt az idén felére csökkentették és állítólag még az idén szaba­don is bocsátják. . .) Nem politika ez tehát, ha­nem egy ravasz tolvaj mene­külési kísérlete. (Következik: Átvilágítás a repülőtéren) 4 NÓGRÁD - 1972. augusztus 31., csütörtök [ Pedagógus képzőművészek kiállítása Tanévkezdés a salgótarjáni zeneiskolában Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (3) A tolvaj őrmester esete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom