Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-31 / 205. szám

Jogi tanácsadó: A pedagógusok elmúlt évi fizetésrendezéséről ff. Jánosné (Salgótarján) olvasónk és pedagógustársai Vitájuk eldöntéséhez várnak jogszabályi magyarázatot, mely szerint: „a legutóbbi pedagógusfizetés-rendezés a kezdő fő­iskolát, és egyetemet végzettekre vonatkozott-e úgy mint főiskolát végzett 1850 forint, egyetemet végzett 1900 forint és ha öt évet eléri 3000 forintra emelkedik...” Sajnos, a szó szerint idézett kérdésből nem olvasható ki világosan, hogy olvasóink között mi képezte valójában a vita tárgyát. Az alsó- és középfokú intézményekben foglal­koztatott pedagógusok munkabérének megállapításáról szóló 210/1971. (M. K. 13. szám. Mü.K. 14. szám.) MM.-Mü.M: sz: együttes utasítás ugyanis sem a kérdésben meghatáro­zott konkrét összegek, sem az öt év elteltével elérendő fi­zetésre nem tartalmaz rendelkezést. Az idézett jogszabály 2. §-a szerint a pedagógusok sze­mélyi alapbére törzsfizetésből és vezetői, illetve működési pótlékból tevődik össze. A pótlékokat valamely munkakör ellátása alapján konkrét összegekben határozza meg a jog­szabály. A törzsfizetést pedig a pedagógusok képesítése alapján meghatározott kulcsszám, valamint az érvényben levő jogszabályok alapján munkaviszonyban eltöltött idejük figyelembevételével meghatározott bércsoportok szerint al­só és felső határos bérrendszer szerinti bértételek között kellett és kell megállapítani. A munkaviszonyban töltött idő figyelembevételével kulcsszámonként három-három bércsoportba lehet besorolni a pedagógusokat, úgy mint 0—6. év, 7—15. év, valamint 15 év feletti idővel rendelkezők bércsoportjába. A bércsoporton­ként meghatározott alsó és felső bérhatárok között is eléggé nagy differenciálási lehetőség van a személyenkénti törzsfi­zetés megállapításához. Például az egyetemet végzett ta­nár (501-es kulcsszám) törzsfizetését a 0—6. évig terjedő bér­csoportban 1900—3200 forint között, a 15. éven felüli bér­csoportban 2400—4400 forint közötti összegben lehetett meg­állapítani. A nagy differenciálási lehetőség a többi kulcs­szám bércsoportjainál is megtalálható, kivéve az 506-os kulcsszámú képesítés nélküli pedagógusokat, ahol bércsoport nincs, csupán 1000—1400 forint közötti bértétel között lehet a bért megállapítani, függetlenül attól, hogy mennyi mun­kaviszonyban töltött idővel rendelkezett vagy rendelkezik. A jogszabály alapján megállapított törzsfizetés növelé­sére az utasítás két szabályt határoz meg. Az egyik a szol­gálati idő növekedésével a magasabb bércsoportba való át­sorolás. Például a hat szolgálati év után a 2-es bércsoport­ba, a 15. szolgálati év elérése után pedig 3-as bércsoportba. A másik szabály pedig, hogy 1972. január 1-től kezdődően minden teljes három naptári év után konkrétan meghatá­rozott összeggel automatikusan kell emelni a pedagógusok törzsfizetését. Ez az összeg általában 100 forint. Ezek a sza­bályok természetesen nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy esetenként személyi elbírálás alapján béremelésben ne lehessen valamelyik pedagógust részesíteni. Mindebből kitűnik, hogy az utasítás semmi olyan sza­bályt nem tartalmaz, amely az öt év után elérendő törzs­fizetés összegét kötelezően előírná. Külön kimondja az utasítás, hogy a pedagógusok fize­tésének rendezése során az egyetemet, főiskolát végzett ta­nárok, tanítók, óvónők, szakoktatók törzsfizetés-felemelésé- nek a mértéke 12 százaléknál, de legalább 200 forintnál ke­vesebb, képesítés nélküli pedagógusok törzsfizetés-felemelé­sének a mértéke pedig átlagosan 10 százaléknál kevesebb nem lehetett. Külön szabályokat tartalmaz az utasítás azon képesítés nélküli pedagógusok fizetésének a további rendezésére is, akik valamely pedagógusképző intézményben tanulnak. Ki­mondja ugyanis, hogy az első év eredményes elvégzése után az 1000—1400 forint kerethatár között bármilyen összegben meg lehet állapítani a törzsfizetést. Az a képesítés nélküli pedagógus viszont, aki egyete­men, főiskolán, vagy a zeneművészeti szakiskola tanárképző tagozatán tanul, a második tanulmányi év sikeres befeje­zése után az 503-as tanítói kulcsszámon belül a munkavi­szonyban töltött idejének megfelelő bércsoportba való be­soroláshoz szerez jogot, amely az 1-es bércsoport alsó hatá­raként meghatározott 1600 forinttól a 3. bércsoport felső • határaként meghatározott 4000 forint kerethatárig terjedhet. Ez a besorolás azonban csupán ideiglenes. Amennyiben a további tanulmányokhoz tartozó vizsgákat az előírt idő­ben nem teszi le a pedagógus, akkor az elmaradt vizsgát kö­vető hónap első napjától kezdődően vissza kell sorolni a képesítés nélküli pedagógusok 506-os kulcsszámába. Azért is ideiglenes, mert ha magasabb képesítést szerzett, és azt az oklevél megszerzésétől számított három hónapon belül a kinevező szervnek hejelenti, akkor az oklevél megszerzé­sét követő hónap első napjától, ha pedig később jelenti be, a bejelentést követő hónap első napjától kezdődően kell a megfelelő magasabb munkakör azonos bércsoportjába át­sorolni. Dr. J. S. Kedves „Sorstárs” Hét végi pihenés? — A Salgótarján—Debrécen között munkaszüneti napokon közlekedő vonaton nem egy­szer megtörténik, hogy vala­melyik kocsinak egy részét kinevezik „szolgálati sza­kaszának, és abban két-há- rom vasúti dolgozó tartózko­dik. Az egyébként 12 szemé­lyes fülkében jókat nevetnek az ajtón kívül állók szeren­csétlen helyzetén. Mint ismeretes, ez a járat munkanapokon Salgótarján— Budapest Keleti pályaudvar között közlekedik. Szombaton este befejezi a munkába járók szállítását, és vasárnap reggel — mondhatom nagyon sokak örömére — a pihenni, szóra­kozni vágyókat szállítja Sal­gótarján környékéről az or­szág délkeleti részébe. A MÁV intézkedése nagyon he­lyes és szép, de az utazók a" tapasztalt mulasztások, figyel­metlenségek miatt sokszor bosszankodnak. Miben is van része például egy pásztói utasnak, ha ez­zel a járattal utazik? Töb- bedmagammal augusztus 13- án a következőket tapasztal­tam: A „nem dohányzó” feliratú kocsi fülkéjébe nem tud tu bejutni, mert ki volt nevezve .-szolgálati szakasz”-nak. A folyosókon közlekedni nem tudunk a zsúfoltság miatt. Ilyen körülmények között tovább utazva azt kellett megállapítanunk, hogy jobb is, ha nem tudunk ülőhely­hez jutni. Így nem dőlhetünk a kocsi oldalának, s az azo­kon összegyülemlett piszok nem a mi ruhánkat szennye­zi. Hiszen miért ne tanulhat­na az ember más kárán. Nem igaz? Bosszankodni má­soknak is szabad, „pláne”, ha még előnyösebb helyzetüknél fogva ülőhelyhez is jutottak. Ahogy szorosan egymás mel­lett álltunk, az egyik szom­szédom hátát, másiknak a tiasát kellett néznem, de már nem is bosszankodtam, mert az ablakon úgysem lehetett kilátni, annyira piszkos volt. Jászberény közelében meg­érkezett a kalauz és tudtunk­ra adta, hogy rajta nem sok múlik. Amit tehetett, azt megtette — mondotta. Hat­vantól a szolgálati szakaszt is el lehet foglalni. Mindezek után csupán egyetlen kérdésem lenne a MÁV-hoz: miért nem lehet az eddiginél több kocsiból álló szerelvényt indítani, amelyen lenne hely a szolgá­lati szakasznak, no meg a pihenésre, felüdülésre vágv* utasoknak is, s a kocsikban tiszta, kényelmes körülmé­nyek között, lehetőleg ülve utazhatna kedve szerint mind a dohányzó, mind a nem do­hányzó. Molnár István Pásztó, Sport út 18. A szerkesztőség nem egy esetben értesült már hasonló gondokról, utazási nehézsé­gekről. Jól tudjuk, hogy a fo­lyosókon utazók „tömegnyo­morát” nem oldotta volna meg az a 12 ülőhely, amelyet jelen esetben szolgálati sza­kaszként foglaltak le. Mégis megkérdeztük a salgótarjáni vasútállomáson, mit mond er­ről a szolgálati szabályzat? A válasz alapján kétségtele­nül tisztázódott, hogy a szol­gálati szabályzat előírja a „szolgálati szakasz” kijelölé­sét. erre a szolgálat ellátására induló, vagy szolgálatból ha­zatérő vasúti dolgozók részé­re van szükség. Azt is meg­tudtuk, hogy körülbelül egy hónappal ezelőtt éppen a zsú­foltság enyhítésére a korábbi 5 helyett 7 kocsi közlekedik ezen a vonaton, amely például az elmúlt vasárnapon — a hűvösebb idő miatt — elég kevés utassal indult ki Sal­gótarjánból. Az ÁFOR válasza Lapunk július 13-1 számá­ban „Korai öröm” címmel megírtuk, hogy az ÁFOR át­tért az extra szuperbenzin árusítására az új rétsági töl­tőállomáson, holott a járás inkább szuperbenzint igényel­ne. Cikkünk nyomán az ÁFOR igazgatója, Ternyák Benő az alábbi tájékoztatást küldte szerkesztőségünknek: „A megnövekedett külföldi autós turistaforgalom, vala­mint a hazai személygépko­csi-park rohamos bővülése nagy feladat elé állítja az AFOR, Ásványolajforgalmi Vállalatot. Nem a nagy au­tósforgalom kiszolgálása okoz gondot — hiszen a nyá­ri főszezonban már 430 ben­zinkút várja az autósokat —, hanem a megfelelő igények maradéktalan kielégítése. Ha­zánkban még nem minden töltőállomásnál tudjuk meg­oldani a háromféle benzin, valamint a gázolaj árusítását. Országos felmérés alapján — átmeneti megoldásként — néhány töltőállomásnál meg­szüntettük a szuperbenzin kiszolgálását, és helyette extra szuperbenzin árusítá­sára tértünk át. Természetesen Hosszú várakozás A minap olvastam „Este van, este van...” címmel megjelent cikküket, amely arra ösztökélt, hogy én is megírjam régen bennem élő panaszo­mat. S egyben ezáltal szeret­ném megnyugtatni Pécskő utcai Sorstársamat. Nemcsak a Pécskő utcában zajlik az élet éjjelenként hangosan. Higyje el, kedves Sorstárs, a Május 1. utcában sem rózsásabb az éjszakai helyzet. Pár évvel ezelőtt még ez az utca és környéke volt az egyik legszebb és legcsende­sebb része Salgótarjánnak. Ma már?! Mióta az utcánkban varro­da és borkóstoló is van, vé­ge az éjszakai nyugalomnak. Huszonegy óra körül távoznak el a borkóstolóból az idő előtt elázottak. S azt hiszem nem kell ecsetelnem, milyen nótás kedvvel, dülöngélve, s hogy ' otthoniakat kiengesz­teljék: egy csokorra , valóig megtépázzák az utcai virág­ágyásokat. Huszonegy óra harminc perckor jönnek a vígkedélyű varrodai dolgo­zók. Ilyenkor az ő napi eseményeiktől harsog az ut­ca. Ekkortájt, ahol kisgyer­mek van, ajánlatos az abla­kot bezárni, nehogy felriad­jon a kacagástól vagy egy örömujjongástól. A rossz alvóknak már csak éjfélig kell türelmetlenkedni­ük, amíg az a pár illuminált személy is hazatávozik a bor­kóstolóból. Most már pihen­hetek B.30-ig, mert eddig csak egy-két autó zúg végig az utcán, de ez már altató­zenének is megfelel, a mai zajos világban, öt harminc­kor azonban kíméletlenül éb­resztő, mert újra jönnek a varrodai dolgozók. Ha lehet még hangosabban, mint ahogy mentek este. Bizonyára an­nak örvendezve, hogy új nap kezdődik. H. Munkatársunk, Szarvas Já­nos balassagyarmati lakos, még 1972. március 17-én szak­orvosi felülvizsgálat alapját) megrendelt a balassagyarmati OFOTÉRT szakboltban egy elég magas lioptriás gyógy- szemüveg-lencsét kerettel együtt, mint gyógyászati se­gédeszközt. A vételárat is kifizette (360 forint), s nem is gondolt ar­ra, hogy mennyit kell majd várnia rá. Pár hét elmúltával — türel­me fogytán — felkereste a boltot, hogy gyógyszemüvege felől kérjen tájékoztatást. Megnyugtatták.: várjon csak türelemmel. Néhány ’ hónap után, amikor már látásának romlása is sürgette, ismétel­ten érdeklődött, hisz’ admi­nisztratív jellegű feladatai­nak ellátásához elengedhetet­lenül fontos a szemüveg hasz­nálata. Érdeklődésére a bolt­ban tájékoztatták, hogy ’ a szemüveglencséket előállító MOM-nál ilyen dioptriás len­cse nincs raktáron. De várjon türelemmel. A türelme elfo­gyott, ezért kérjük a Szer­kesztőség közbenjárását. E. József Balassagyarmat * A levél vétele után érdek­lődtünk az OFOTÉRT balas­sagyarmati boltjának vezető­jénél, s az alábbi tájékozta­tást kaptuk: — Az említett megrendelés már valóban hosszú időre te­kint vissza. A rendelést azon­nal továbbítottuk a MOM- hoz, ahol a szemüveglencsék gyártását vállalták, természe­tesen határidő megjelölése nélkül. Ezért a megrendelé­seknél — amikor ilyen külön­leges összetételű szemüveg- lencsét kell elkészíteni — nem is tudunk határidőt meg­jelölni. A MOM költözködési gondokra, nehézségekre hivat­kozva elég lassan szállítja a szakboltok megrendeléseit. Például decemberi megrende­lésünket is csak a közelmúlt­ban tudta teljesíteni. B ne­hézségek ellenére is jó hírt közölhetünk Szarvas János­sal: megérkezett a kívánt gyógyszemüveg-lencse. színezé­se is elkészült. Hétfőn kaptuk meg a MOM-tól. s erről Szarvas Jánost értesítettük. ö s z ö n e t A rétsági járás negyvenkét véradója ezúton mond köszö­netét a Vöröskereszt aktívái­nak a felejthetetlenül szép magas-tátrai kirándulás szer­vezéséért. A rétsági járás vöröske­resztes titkára. Szabó István, elkísérte véradó csoportunkat a Cseh-, Lengyel-Tátrába. Fá­radságot nem ismerve az IBUSZ idegen.ezetőiávei ke’- lemessé, széppé tették négyna­pos utunkat. Jóleső érzéssel gondolunk ezekre a napokra és Szoó Béláné. a megye, vö­röskeresztes titkárára, aki haj­nalban útrakelt Salgótarján­ból, hogy a balassagyarmati határállomáson köszöntse csoportunkat, jó utat kíván­va Sok felejthetetlen élmény­ben volt részünk, amit szív­ből köszön negyvenkét vér­adó. G.-né Rétság csak ott, ahol a helyi Igé­nyek, vagy az átmenő tran­zitforgalom ezt megköveteli. Abból indultunk ki, hogy a 98 oktánszámú extrabenzin, és a 86 oktánszámú normál benzin megfelelő arányú ke­verésével bármely gépkocsi- típushoz elő lehet állítani a szükséges üzemanyag-minősé­get. Tekintve, hogy az új rétsá­gi töltőállomás egy nagy for­galmú nemzetközi főút mel­lett épült, elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a maga« sabb oktánszámú benzin for­galmazását is.” Mi az értékesebb? Nagyon elgondolkodtatott, amikor olvastam Békés István Balassagyarmat telepállomás vonatvezetőjének esemény­könyvi bejegyzését. Balassa­gyarmat—Ipolytarnóc vonalon történt az eset. amelyről min­denképpen szólni kell. Hugyag állomáson felszállt a vonatra egy utas, aki közöl­te a vonatvezetővel, hogy a kocsiban valami ég. A vonat­vezető meggyőződött hogy a mozdony szikrájától az átjáró védőgumizata. vászna kapott tüzet és az égett. A vonat- vezető a mozdonyvezetőtől vödröt és vizet kért a tűz ol­tásához, aki közölte, hogy a vödröt nem tudja odaadni, mivel olaj van benne. Így a vonatvezető a sorompóőrtől szerzett egy vödröt és a gép­ről vett vízzel oltotta el a tü­zet. A fenti eset alapján a vo­natvezető, mint a területi munkavédelmi bizottság tag­ja. javasolta, hogy minden mozdonyon, főleg a meleg, nyárj időkben, egy olyan edényt helyezzenek el, amely ilyen esetekben igénybe vehe­tő. De talán érdemes lenne azt is megkérdezni — elsősorban a mozdony vezetőjétől, hogy szerinte a kocsin utazók épsé­ge, vagy egy fél vödör olaj-e az értékesebb? — szűcs — Tankönyveket várunk! Elnézést kérek a zavarásért, de nem jó szájíz szerint te­szem. A NÓGRÁD és más lapok rendszeres olvasója va­gyok. Olvastam, hogy az idei tanévben zavartalan lesz a tankönyvellátás. Sajnos. mi ebben az évben is — csakúgy mint az utóbbi években min­dig — bosszúságokkal kezdjük a tanévet, ugyanis a minimá­lisan megrendelt tankönyve­ket hiányosan szállítják le, vagy felesben. Minden tanév kezdetén szinte közelharcot vívunk a szülőkkel; nyugtatni őket igen fárasztó dolog. Igaz, szeptember végére minden tanulónak jut könyv, mivel az első osztályokat végigkunye- ráljuk könyvekért, amit vi­szont sem a gyermek, sem a szülő nem szeret. így aztán érthető, ha lassan már nem szívesen akar foglalkozni sen­ki sem a tankönyv eladásá­val. Levelem csupán azért kül­döm, hogy megismerjék mi a helyzet falun a tankönyvellá­tás területén. Szép Istvánná, nevelő Varsány Nagybátony és Tar között rossz a pálya A Hatvan—salgótarjáni Pá­lyafenntartási Főnökség dolgo­zói megtartották termelési ta­nácskozáslkat, amelyen részt vettek a szakaszok bizalmijai és pályamesterei is. Kerepesi Pál. a pályafenn­tartás főnöke a beszámolóban foglalkozott a gazdasági fel­adatokkal, a pénzügyi tervvel, a baleseti, újítási, bérügyi, a létszám- és a fegyelmi hely­zet alakulásával. Külön ki­emelte a nagygépláncos mun­kákkal összefüggő ténykedést, melyet az elmúlt fél év során végeztek. Első ízben fordult elő a főnökség életében olyan tevékenység, amely több szol­gálati ág pontos összmunká­iéval volt csak megoldható. Ezt a feladatot a pályafenn­tartási főnökség műszaki és munkásgárdája dicséretesen hajtotta végre. A beszámoló külön-külön is foglalkozott a pályamesteri szakaszok tevékenységével, valamint a szocialista brigád­mozgalommal. A vitában részvevők bírálták a mun­kavédelmi őrök működését, akik többet segíthetnének a balesetek megelőzésében. Fel­vetődött a szakmunkásképzés, valamint a tanfolyamok szer­vezésének szükségessége. Sándor József szakaszkezelő pályamester a vágányok egyes szakaszainak elsárosodásával. valamint a magasépítési lé­tesítmények állapotával, a fenntartási munkák hiányos­ságaival foglalkozott, melyek­re a főnökség sürgős intézke­dését kérte. Gyányj Gyula kőműves cso­portvezető a XIII. pályames­teri szakasz gondjait, problé­máit vetette fel. A részük­re biztosított bányakavics, az építési homok a műszaki kö­vetelményeknek nem felel meg így nem tudnak seiet t- mentes munkát végezni. Kér­te a főnökséget az anvag szemszerkezetének felülvizs­gálatára, még akkor is. ha az anyag biztosítását, beszerzé­sét a MÁV Anyagellátási Igazgatósága végzi. A felszólaló pályamesterek többsége beszélt arról, hogy a rendkívüli esős időjárás mi­att a pályák állapota meg­romlott, különösen Nagybá­tony—Tar állomások között, és Salgótarján külső állomá­son. a fűtőház kihú^vágá- nyánál tapasztalható e2. Szűcs Ferenc NOGRAD - 1972. augusztus 31., csütörtök 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom