Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-23 / 198. szám
Lóránt János műtermében MOZIÉLET Azerbajdzsán előtt Lóránt János, Salgótarjánban élő Munkácsy-díjas festőművész Azerba j dzsánba készül. A Szovjetunió és Magyarország képző- művészeti szövetségei közt fennálló megállapodás értelmében hazánkból három képzőművész — köztük Lóránt János — utazik a Szovjetunióba szeptember 1-én Az egyhónapos tanulmányút után pedig kiállításon számolnak be élményeikről, tapasztalataikról. Hogyan készül Lóránt János az útra? Természetesen olvasta, hogy Ba- Részlet a magyargéci klubkönyvtár számára ku szürke város, készülő pannóból. (Veres Mihály felvétele) olajszaga van a víznek. Egyébként tele van fúrótornyokkal a víz. Azerbajdzsán „színes” ország, a Kaukázus lejtőivel — nincs túlságosan messze az Ararat — folyókkal, völgyekkel, szubtrópusi éghajlattal. — Ha halásznak a tengeren, ki akarok hajózni, megnézni egy-két halászatot — mondja Lóránt János. — Meg az olajkutakra is kíváncsi vagyok, s nagyon várom, hogy lássam a déli ültetvényeket, a szubtrópusi növényeket. Érdekesnek ígérkezik előre is számomra gazdag formaviláguk, omamentális, rajzos megjelenésük. Főleg motívumgazdagodást vár ettől az úttól Lóránt János? „színesedést” is. Több motívum, több szín. Ezenkívül mostanában szobrokat faragtam. Van Azerbajdzsánban egy úgynevezett vasfa, amely nedvesen kitűnően faragható, tehát viszek egy-két vésőt is. A későbbiekben majd szeretném kiállítani a szobraimat. Lóránt János festményeinek formarendje és színvilága az utóbbi években megérett, a nemes szűkszavúság jegyeit hordozza. Kevés színnel, főleg szürkével dolgozott a művész, aki most úgy érzi: ez a formarend és színvilág újításra vár. Ha éppen nem fest, akkor grafikát, vagy szobrot és érmét csinál, s ez a tevékenység visszahat a festészetére is. A közelgő szeptember — Igen. Rajz és szín. Rajzoltam régebben leveleket, nagyon szép formarendjük van. Ha például ezt átteszem festménybe, a képnek lesz egy kristálytiszta, rajzos megjelenése. A motívumgazdagodás persze maga után von egy pedig a tengerpartot, a hegyeket, a völgyeket, a színes növényvilágot, s az embereket jelenti majd neki. Azokat, akik ott élnek és tevékenykednek a napsütéses vidéken, a színek között. Lóránt János számára más szempontból is jelentős ez az év. A magyargéci klubkönyvtár számára, a nagyterembe pannót készít (mérete: 2,20x 4,50). Ez élete első nagy méretű alkotása. Augusztus végére elkészül vele. A klubkönyvtár a régi iskola helyén épült. Az épület környéke még rendezetlen. Ha körüljárjuk, körbe, s nem messze a házaktól aprócska hegyek bóbiskolnak, például a Horkatető, a Kerekhegy, vagy a Méhlápa, s a többi. Ha pedig kitekintünk a nagyterem ablakain, szemközt gazdasági udvar terpeszkedik, majd ha parkosítják a klub- könyvtár környékét, talán a légy is kevesebb lesz, mint most. Mire használják ezt a szép nagytermet? Itt zajlanak a falugyűlések, a termelőszövetkezet gyűlései, az iskolai évzáró ünnepség. Itt rendezik az esküvőket, a névadó ünnepségeket. S persze: ez a mozi. Olyan képzőművészeti alkotás kellett tehát ide, amely hangulatilag, s tartalmában szervesen kapcsolódik az eseményekhez. Lóránt János műve a falu életét jelképezi, a születést, a munkát, a művelődést, az ünnepet és a hétköznapokat. Mit jelent számára ez az alkotás? — Csodálatos dolog életnagyságban festeni, ezt most csinálom először. Munkamódszerben is változást jelent számomra. * Bordeaux-ban októberben magyar hetet rendeznek. Ez alkalommal magyar képző- művészeti kiállítást is rendeznek, ezen Lóránt János három képpel szerepel. Októberben, novemberben Stockholmban a mai magyar képzőművészeket bemutató tárlaton ugyancsak öt újabb képpel és öt grafikával szerepel a Salgótarjánban élő fiatal festőművész. Tóth Elemér Túl az Északi-sarkkörön (I.) Farmernadrágos békeharcosok Még a taxiban is bennem élt a MALÉV TU— 134-esének sebessége, mert százötvenes tempónál is arra biztattam a Toyota pilótáját, hogy „dobjon még egy lapáttal oda” a gépnek. Ö azonban szerencsére a földi realitások között élt, s intett, hogy nem lehet — mivel az autópálya mentén felállított táblákra mutatott — a megengedett maximális sebesség 90 kilométer. Így érkeztem meg Helsinkibe. 1972. júliusában, azzal a titkos elhatározással. hogy egy újabb ezerkilométeres nekifutás lendületével átug- rom az Északi-sarkkört, s meglátogatom a minden turista egyik \}egtitkosabb vágyát: Lappföldet. Két órával a szállodába érkezésem után viszont már egy koreai szolidaritási nagygyűlés résztvevője voltam, Vilho Setälä barátom és kollégám információs gyorsszolgálata jóvoltából. S hadd mondjak mindjárt az írás elején köszönetét neki, s mindazoknak a finn eszperantistáknak, akik utamat, programomat egyengették, szervezték nyolc napon át. Mert nélkülük csak turista maradtam volna Finnországban. Olyan értelemben is. hogy a lappföldi látogatás megvalósulatlan álomként utazott vólna vissza velem. Egyszóval telefonüzenet várt, hogy július 6-án a Man- nerheimite 3 szám alatt, az öreg diákok kultúrházában. a Finn—Koreai Baráti Társaság szolidaritási nagygyűlést szervez abból az alkalomból, hogy napokkal előbb adták ki a két Korea közös nyilatkozatát a békés egyesítés szándékáról. A szállodától mintegy háromszáz méternyire áll a gyűlésnek otthont adó Kultuuri- keskus. Odáig azonban járdaszélen. lépcsősoron, korláton és a puszta aszfalton farmer- nadrágos. pepitainges. zászlókból és reklámzsákokból készített blúzt vagy zakót viselő lányok, fiúk tömegével találkoztam. Csókolóztak, vagy olvastak, vagy éppen semmit sem csináltak. csak nézték cipő nélküli lábuk bütykeit. Tizen- és huszonévesek. Hippik. Fiatalok, akikről a felületes szemlélő az első ránézésre hajlandó súlyos, elmarasztaló ítéleteket fogalmazni. Fiatalok, akikkel tíz-tizenöt perc múlva a nagygyűlésen találkoztam. Kezükben Kim ír Szén finn nyelven megjelentetett könyvével, amelyet a velük egykorúak. a hozzájuk hasonlóak árultak öt márkáért. s amiből e sorok fírója is hazahozott egy példányt. Nem kuriózumként. Inkább afféle képletes „zsebkendő- csomó”-nak. Hogy ha felületes ítéletalkotásra támad ingerem, ránézhessek, s elszámolhassak tízig. Mert ott. az öreg diákok kultúrházában. ennek a közel ezer embert befogadó színháztermében zengett a „Korea viva”! | iáltás. amikor Os- mo Kaioainen. ez a harmincöt év körüli. hirtelenszőke botjára támaszkodva mikrofon elé lépő „vén diák”, a két nép barátságát szervezetten ápoló szövetség titkára arról a harcról beszélt, amelyet a demokratikus Korea népe immár két * Helsinki utcarészlet. Háttérben: a központi pályaudvar tornyával ^ NÓGRAD - 1972. augusztus 23., szerda Az indiánok aranyáért Jelenet a Mackenna aranya Egyetlen filmet kínál műsorán a holnap kezdődő mozihéten a salgótarjáni November 7. Filmszínház, ez viszont nagy közönségsikerre számíthat Augusztus 24—30-án délután fél 4-es. este 6 és fél 9- es kezdettel a Mackenna aranya című színes USA westernfilmet mutatja be a mozi. A film története 1874-ben című filmből játszódik. Mackenna seriff békésen poroszkál a sivatagban. Préri Kutya, az öreg indián elárulja neki az Aranyvölgy felé vezető utat. A seriff azonban megsemmisíti a térképet, mert jól ismeri a véres arany történetét, tudja, mennyi vér folyt az indiánok aranyáért. Az események azonban mégis úgy alakulnak, hogy a seriff kénytelen az Aranyvölgy felé venni útját. Colorado és banditáinak társaságában. Népes csapat indul útnak, de az Aranyvölgy bejáratánál már csak öten vannak: egymást pusztítják, hogy minél kevesebbnek kelljen osztozni a kincsen. Mackenna jól .sejti. hogy az Aranyvölgy halált hoz a kincsre éhes csavargókra. Megmozdul a föld, a pompás vörös kősziklák leomlanak. hogy örökre betemessék a legendás, ám veszedelmes aranyat. A bonyodalmak azonban még csak aztán kezdődnek... A film a hollywoodi film- tömegipar jellegzetes terméke. olyan azonban. amely nem rendelkezik a szuperprodukciók néhány erényével, mint például a megfelelően adagolt izgalommal. Rendelkezik viszont két népszerű és kitűnő sztárral. Gregory Peck- kel és Omar Sharif-iel. A nagyszerűen elkészített Mvételek, az érdekes westemtá- jak. a szép színek, mind azt nyújtják, amit a csak szórakozni vágyó mozinéző igényel. Béren kívüli juttatások Egy év alatt béren kívüli juttatások címén 11 millió 829 ezer forintot kaptak a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozói. Ebből az ösz- szegből több mint hárommillió forintot költöttek munkásszállításra, másfél millióba került az üzemi ékezte- téshez való hozzájárulás, 204 ezer forintot áldoztak a munkásszálló fenntartására. Védőételre 432, védőruhára 221, munkaruhára pedig több mint egymillió forinot költöttek el. Oktatás címén 784 ezer forint került kifizetésre. Szakszervezeti ég szociális segélyekért félmillió forint került a dolgozókhoz. Igen jelentős összeget képvisel a családi pótlék. Ilyen címen hárommillió 537 ezer forintot kaptak kézhez az erre jogosult szülők. Hatvannégy kismamának pedig gyermekgondózási segély címén 828 ezer forintot fizetett ki a gyár. évtizede vív szabadságáért, a koreai nép függetlenségéért. Korea viva! — kiáltozták, amikor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság helsinki nagykövete népeik egyesítéséről. ennek demokratikus úton történő megvalósításáról, s e cél érdekében kifejtett tevékenységükről beszélt. Mezítlábas, farmemadrágos, vállig érő hajú békeharcosok. Barátom és tolmácsom nevet az észrevételemen. Azután lelkesen magyarázza, hogy a szivükben és a fejükben nagyobb rend van. mint amit az öltözékük elárul. Váltják egymást a szónokok a mikrofonnál, s a főként fiatalokból álló tömeg élteti Koreát, elítélő jelszavakkal bélyegzi meg az Egyesült Államok agressziós politikáját. És este tíz után ismét az utcán vannak. Ülnek a lépcsőn, a járdaszegélyen, korláton. vagy éppen csak a csupasz aszfalton. Ujjaik között pici koreai zászlót pörgetnek. * A találkozó után betértem a Hungária Étterembe. Felfrissülni. Meg csalódni. Az álromantikán, a „gulás. tsikos, fokos, ihajcsuhaj” hangulatot sugárzó ablakmázol- mányokon, a sublótszerű tálalóasztalokon. s a rossz magyar slágereket játszó zenekaron. Csalódni, hogy nevünkkel, valóságunkkal, erőfeszítéseink sikereivel még a vendéglátó- ipar „magyaros kirakatában” sem találkozhatunk. S amint ezen töprengve róttam a finn főváros utcáit, a főpályaudvarról fél szemmel rám kacsintott a Videoton fényreklámja. Másik szemét, azaz a „Rádió” feliratot sajnos csukva tartotta egy hét múlva is. Kátay Antal (Következik: Éjszaka — nyolc percre) Verseny a klubok között Az MHSZ 'salgótarjáni járási vezetősége az idén is meghirdette a járásban működő klubjai között azt a versenyt, amelyben a lövészklubok két cím elnyeréséért vetélkedhetnek. A „Kiváló” és az „Élenjáró” címért pillanatnyilag izgalmas a verseny, mert a részértékelés szerint csak pár pontos különbség van a klubok között. A Kiváló kategóriában a karancskeszi lövészek vezetnek, a mátraverebélyiek és a nagybátonyiak előtt. A másik kategóriában Etes- Amália, sóshartyán, Karancs- aiaja a sorrend. Gyerekszáj A következő két kis törté- cl gyerekét!. Meg kelleti vol- netet az autóbuszban hallót- na jól verni! tam: i*i ★ Jutka, a kislányom hatéves, s igen fejlett kritikai érzékkel rendelkezik. Bírálatait főként másokkal szemben alkalmazza. A minap bent volt a szobában, amikor a rádióban, Szabó Lőrinc: Lód óriás lesz című versét adták elő. Azt hittem, Jutka oda sem figyel. Amint azonban az előadó sorolgatja Lód bűneit, a virágok megnyirbálását, a baba szétszedését, a könyvespolcon való mászká- lást és odaér, hogy a költő apa leül a gyerek mellé játszani, Jutka méltatlankodva. megszólal: — No, ez is szépen neveli A kisfiam, Gyurika kétéves, lesz az ősszel és reggelenként mindig ^ odabújik hozzám egy kis ’utóalvásra. Mielőtt felkelek még játszunk egy kicsit, miközben ő jóízüket: nevet. Valamelyik reggel, amikor már az egész szokásos műsoron végigmentünk, jobb ötlet híján a szememet csu- kogattam le neki, hol az egyiket, hol a másikat. A hatást azonban hiába vártam, a gyerek nebi nevetett. Egy darabig csöndben volt, majd mélységes csodálkozással megkérdezte: — Jé, anyukám! Elcsomagoltad a szemedet? K. E, Űj vendég a kempingben — Ez már nekem magamat! való idő! Kezdem otthon érezni (Takács Imre karikatúrája)
