Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Nyári talajmunka ORSZÁGOS ÜGY A jövő évi jó termésnek egyik alapvető feltétele a gondosan és időben elvég­zett nyári talajmunka. Ezt a mezőgazdasági szakem­berek mindenkinél jobban tudják. Egy legutóbbi fel­mérésből mégis kiderült, hogy mezőgazdasági üze­meink a learatott terüle­teknek még a felén sem végezték el a talajműve­lést. A türelmetlenség nem jó tanácsadó, de könnyel­műség lenne elfelejteni, hogy a mezőgazdaságot ér­zékenyen sújtó időjárás nemcsak a kalászosbk be­takarítását tette nehézzé, hanem termőföldjeinken a gazdálkodásra ritkán ta­pasztalt káros változást is előidézett. Az egyik me­gyei mezőgazdasági szak­emberünk a napokban le­zajlott tanácskozáson azt mondta; „ha nem készü­lünk fel ^ vegyszerezésre, a nyári talajművelésre, termőföldjeinket ellepi a gyom...” A laikus ember is fel­ismerheti a gyomosodás veszélyének igazságát. Ahol a sűrű elfoglaltság miatt, vagy más okokra hivatko­zással még nem végezték el a talajmunkát, szinte elvadultak az egyébként gondozott, szemet gyönyör­ködtető. szántóföldjeink. Egyszerű a magyarázata ennek. A mezőgazdák na­gyon is tisztában vannak vele. A bő csapadék a gyo­moknak kedvezett, magva- ik milliói kerültek a föld­be, és most buján zöldell­nek. Tulajdonképpen a nyári talajmunkának az idén ez a körülmény meg­hatványozza a jelentőségét, ugyanis a további gyomo- sodásnak ezzel vehetjük elejét. Természetesen a talajmunkának legfőbb indítéka a jövő évi jó ter­més megalapozása. Az időjárás továbbra is makacskodik. Ki tudja megjósolni, mire számítha­tunk, amikor eljön az őszi betakarítás kezdete. A meg­fontolt földművelő ember úgy szorgalmaskodik, hogy az esedékes talaj művelést akkorra maradéktalanul elvégezze az aratási tapasztalatok is azt bizo­nyítják, hogy akik gondo­san szervezték a feladato­kat, jól ki tudták hasz­nálni a munkára alkalmas időjárást, idejében végez­ni tudtak a gabona beta­karításával. Az őszi betakarítás ide­jére ilyen megfontoltságra még nagyobb szükség lesz mint volt a gabonabeta­karítás idején, hiszen a kapásokból jó termés mu­tatkozik. De azért is külö­nösen nagy jelentőséget kell tulajdonítani a nyári talajmunkáknak, mert mint említettük, e fontos tenni­valóval jelentősen elma­radtunk. Ezt a késedelmet pótolni kell, ha komolyan vesszük a jövő évi maga­sabb termésátlag elérésére való törekvést. Ezt viszont nagyon is komolyan kell venni az idén keletkezett terméskiesések miatt is, de egyébként is. Egyszóval: az eddig tapasztalt szorga­lommal, megfontoltsággal végezni kell az ezekre a hetekre esedékes talajmű­velő munkákkal. , A mezőgazdasági dolgo­zók az idén — mint már annyiszor — ismét bebizo­nyították, hogy munkáju­kat felelősséggel végzik. A soron levő feladatokkal is becsületesen meg fognak birkózni. Termelőüzeme­ink jelentős részében a munka nyomán fokozato­san megváltozott a határ képe. A tarló helyén szán­tás barnállik. Készítik a talajt az újabb termésre, így van ez rendjén, hiszen — mint ahogyan az élet más területén — a mező- gazdaságban sincs megál­lás. Ez az élet rendje, ezt a rendet nem szabad, de nem is lehet felborítani. Nem szabad, mert annak elsősorban maga a föld­művelő ember látná kárát — és a népgazdaság. És ez nem közömbös sem az egyik, sem a másik szem­pontból. — B — A tcrvciklus végére Elérik a 87 százalékos üzemidő-kihasználást Felmérések — Kapacitáskihasználás — Állóeszköz-gazdálkodás Selejtezés A Salgótarjáni Kohászati 93 százalékot. A nálunk vég- Ezeknek az intézkedéseknek üzemekben nagyon alapos, zett vizsgálatok egyértelműen hatására 1975-re tervezik 'el­szánté tudományigényű mun- utalnak a tennivalókra. A érni az üzemídő-kthaszríálés kával keresik az üzem- és gyárban az üzemidő-kihaszná- 87 százalékos szintjét. Ennek munkaszervezés javításában lás összesített eredménye a tervnek megvalósulása az rejlő tartalékok felhasználása- 197Q-ben 85,4, 1971-ben 82,1 üzem- és munkaszervezési nak lehetőségeit. Ennek kere- százalékot mutat, 1972-ben pe- inétzkedések hatására már tében felmérték és elemezték dig további csökkenések ta- olyan állapotot teremt, amely az egyik legfontosabb ténye- pasztalhatók. nemcsak megközelíti, hanem zőt: a kapacitáskihasználás- Igaz, hogy az üzemidő rom- el is éri a korszerű gazdálko- sal összefüggő feladatokat. lásának okai között létszám- dás színvonalát. Így a pártha- A fajlagos teljesítmények ellátási nehézségek is meghú- tározat végrehajtásával egy- aiakulásának vizsgálatáról zódnak, de ezen túlmenően időben nagy lépést tesznek Ürmössy László, a vállalat mintegy kilenc százalékra te- eigre a vállalati hatékonyság műszaki igazgatóhelyettese a hető az a veszteségidő, ame- k- ■ . ,aSP prd'eké­többi között elmondta, hogy lyek objektív üzemi körűimé- " eglUVam novelese eraeke az utóbbi három évben nem nyék hatására jelentkeznek. ^en. előrehaladás, hanem visszafej- Páldául igen jelentős a kar- lődés tapasztaható a quartó bantartásra fordított idő nö- hengerlőgépen. a hengerműi vekedése is. harangkemencéknél, a dróthú- Az időkihasználást vizsgál­Orosz Béla II. Soktényezős útkeresés SOROZATUNK első részében beszéltünk arról, hogy hazánkban a tehénlétszám csök­kent és emiatt veszélybe került a hazai el­látás, valamint a létfontosságú export. Lát­tuk azt is, hogy a gond szerteágazó, a szarvasmarha-tenyésztési kedv csökkenése komplex probléma. A július végén született kormányhatározat több irányú intézkedéssel segíteni igyekszik a gondon. Mi a cél? Nem kisebb, mint hogy 1985-ig 200 ezer darabbal növeljük az elmúlt hat esztendőben 40 ezerrel csökkent tehénlét­számot. 1980-ig biztosítanunk kell 750 ezer korszerű férőhelyet, ebből 610 ezret már 1975-ig. El kell érnünk, hogy a specializált tehenészetekben a tejhozam évi 4—5 ezer liter, a többiekben legalább 2600 liter le­gyen. A hazai tej- és tejtermékfogyasztást európai színvonalúra kívánjuk emelni, mi­közben megteremtjük a biztonságos és nö­vekvő tendenciájú húsexport feltételeit is. (A szarvasmarhát jelenleg szívesen és jó áron veszik tőlünk, a külpiac többet is fo­gadni tudna.) A szakemberek tudják igazán, hogy mi­lyen nagy célkitűzés ez, még akkor is, ha a most következő esztendőkben elsősorban a tartalékok feltárása, az üres férőhelyek ki­használása, a takarmánykezelési és takar­mányozási figyelmetlenségek, lazaságok meg­szüntetése csupán a cél. A nagyobb és drá­gább beruházások, fejlesztések inkább a kö­vetkező ötéves terv során történnek majd. Jó dolog, ha nem a mezőgazdasági foglal­kozású újságolvasók is tudják, milyen főbb lépésekből áll majd ez a „hadjárat”. ELŐSZÖR IS tudomásul kell venni, hogy derék tehénkénk, a magyartarka, amely év­századokon át szolgált bennünket, nagyobb méretű fejlesztéscélra már nem alkalmas. Mai vagy feljavított formájában csupán a kisüzemekben, kisembereknél marad meg, mint kettős hasznosítású, tehát tejet és húst is termelő fajta. A nagyüzemek pedig foko­zatosan szakosodnak, vagy hús, vagy tejter­melésre. Hústermelés céljára a magyartarkát erőteljesen szelektálni és keresztezni kell, vagy pedig külföldi fajtákat kell tenyésztés­be állítani. (Ez utóbbi egyébként rendkívül drága dolog.) Nagyüzemi tejtermelésre első­sorban külföldi fajtákat kell meghonosítani. A távlati elképzelések szerint 1985-ben te­hénállományunk fele a tejtermelést, har­minc százaléka a hústermelést szolgálja majd, 20 százaléka lesz a kettős hasznosítá­sú a kisgazdaságokban. Ebből az is kiderül, hogy a következő évtizedben a kisüzemi tar­tás szerepe lényegesen csökken, hiszen ma még az összes -állomány közel 50 százaléka a háztájiban található. Meg kell teremtenünk a szilárd takar­mánybázist. A termőterületeket növelni nem lehet, tehát mai rétjeinket és legelőinket kell jobban, szakszerűbben kihasználnunk, valamint nem szabad eltűrnünk azt, hogy a szántóföldön megtermett, takarmányozásra al­kalmas tápanyag egy része tönkremenjen. Ezért új feldolgozási formára lesz szükség. Olyan ipari bázist fogunk teremteni, amely képes ezeket a takarmányokat helyben tar­tósítani és feldolgozni, úgy, hogy távolabbi üzemekbe vagy a háztáji gazdaságokba is elszállíthatok legyenek. Megbízható állategészségügy nélkül nincs szarvasmarha-tenyésztés. Ezért már 1978-ra be akarjuk fejezni az ország állományának gümőkór-mentesítését, a távlati cél pedig az, hogy az állatorvos feladata inkább a meg­előzés, mint a gyógyítás lenne. Közben pe­dig magát a szarvasmarha-tenyésztést is anyagilag és erkölcsileg elismert szakmává kell fejlesztenünk, igen sok, külön e célra képzett szakemberrel. A munka 1985-ben is nehéz lesz, ezért a dolgozók különös megbe­csülést érdemelnek, de azt is, hogy legyen egy héten legalább két szabadnapjuk. Egyébként a hústermelő gazdaságok vi­szonylag egyszerű épületeket alkalmaznak majd, de jó gépesítéssel, a tejtermelők vi­szont igazán belterjes körülmények között végzik munkájukat. A tejtermelő gazdaságok elsősorban a városok közelében lesznek. A feladat megoldása nem olcsó dolog, mert a korszerű 6zarvasmarhatelep legalább háromszor annyiba kerül, mint a modern baromfifarmok. A nagy befektetésnek pedig meg is kell térülni. Erre is gondolt a kor­mány. A LÉNYEG: a kormány célja az, hogy a szarvasmarha-ágazat legalább annyi hasznot hozzon, mint a sertéstenyésztés. Tehát a tiszta jövedelem kétféle számítási mód — az eszközarányos és az önköltségarányos — sze­rint átlagosan legalább nyolc, illetve tizen­öt százalék legyen. A marhahús átvételi árát kilónként 5.70 fo­rinttal emelik, persze fajták és minőségek szerint differenciáltan. Ez a jövedelmezőségi problémát meg is oldja. A tej átvételi ára litérenként 1,30 forinttal emelkedik, azonban még így is kevés lesz. Ezért a kormány a jövedelmezőséget különböző közvetett jutta­tásokkal biztosítja. Ilyen például, hogy a nagyüzemek minden megszületett borjú után kapnak 'háromezer forintot, vagy ha ezt nem igénylik, akkor kaphatnak az értékesített tejért literenként még további egy forint 10 fillért. Ha a tehénállományt a nagyüzemek­ben növelik, akkor támogatásként kapnak tehenenként 20 ezer forint forgóalap-kiegé­szítést. A háztáji és egyéb kisgazdaságokban az eddigi nyolcezer forintos üszővásárlási tá­mogatás megszűnik, viszont a kisember, aki tehenet tart; minden évben,. minden tehén után kap az államtól 1500 forintot (így ugyanis az az érdeke, hogy a tehenet minél tovább tenyésztésben tartsa.) Megszűnik a kivágási keretszám, vagyis a tehenek levágá­sának adminisztratív korlátozása. Az állam fokozza az üszőborjak intervenciós felvásár­lását. Az a kisember, aki tehenet akar ven­ni, 25 ezer forint OTP-kölcsönt kaphat. A nagyüzemek az istállóépítéshez továbbra is kapják az ötvenszázalékos vissza, nem - térí­tendő állami • támogatást, de 50 százalékos dotációt kapnak a korszerűsítésre (a régi is­tállók átalakítására), valamint a takarmány- termesztés és iparszerű feldolgozás fejleszté­sére is. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok, amennyiben adottságaik a szarvasmarha-te­nyésztésre alkalmasak, ennél magasabb ará­nyú támogatást is kaphatnak. A LEGSZÉLESEBB közvéleményt is ér­dekli azonban, hogy milyenek a kilátásaink a határozat végrehajtására és honnan te­remtjük meg a fokozott támogatás anyagi eszközeit. Erről lesz szó sorozatunk befeje­ző részében. Földeáki Béla zó hétfokozatú gépeinél; de va, megállapították, hogy nem kielégítő a teljesítmények évente 14—16 ezer munkanap alakulása a szántóvashenger- esjk kj betegség, szabadság, nél, a hengerműi pácolósoron jgazo]j és igazolatlan kimara- és az ötfokozatú húzógépek- (iások miatt. A különféle ki­nél sem. . kérések folytán kiesett mun­A gépek te.iesitmenyki- kanapok száma pedig évente használását gyakran kedvezőt- uoo—1300 között mozog. Két- lenül befolyásolják az ideig- ségtelen, hogy a személyi fel- lenes jelleggel végrehajtott, tételek között ezek a tényezők de később ottfelejteti, karban- js jelentősen befolyásolják a tartási megoldások. Kedvezőt- hatékonyabb termelést, lenül befolyásolja a gépi ka pacitás kihasználását a ren­deltetéstől eltérő szerszám­A gyár 1972-es szervezési programjában hat határidős használat. az előírttól eltérő ^a szerepel a kaoacitaski- energiaeliátás stb. Előfordult használás esalloeszkoz-gazdal- az is. hogy drágán kivitele- <odaff «»vitásának feladatai zett és jónak minősített újítá- ko.zott Az *}•?. >ntezkedest sok használatba vétele hatásta- m,ar me® ls tettek, lan maradt. Ilyen például a A konkrét intézkedések quartó-végleállító esete is. mellett felülvizsgálják a vál- Az elemzőmunka során ialat használaton kívüli géoe- megállapították. hogy a be- inek és berendezéseinek ár­rendezések naptári időkihasz- ootát, s ahol ez lehetővé vá- nálása általában nem maga- lik, ott gondoskodnak a kise- sabb 65 százaléknál. Egyes be- lejtezett állóeszközök elbontá- rendezéseknél azonban mind- sáról. illetve hulladékként össze 15—20 százalékot tesz való hasznosításáról, ki. De talán a legfájdalma- A gyár vezetőinek elképze- sabb, hogy a nagy teljesímé- lései között szerepe] a gépek nyű, korszerű berendezések naptári időkihasználásának üzemidejéből is igen gyak- javítása, a folyamatos üzemel- ran 20—25 százalék vész el. tetési rend lehetőség szerinti Azt talán hangsúlyozni sem bevezetésével. Gondoskodnak kell. hogy a korszerű gazdái- majd az új huzalpácoló, a sza- kodás nem nélkülözheti a lagedző -kemencék, a nagy gépidő legteljesebb mértékű hengerlögépek, a kovácsüzemi kihasználását. A gyár szak- hőkezelőegység, valamint az embereinek szovjetunióbeli ta- öntödék folyamatos üzemelte- nasztalatai is arra utalnak, tésének előkészítéséről. Intéz- hogy folyamatos üzemben kedésekkel segítik- a karban- rnind a rúdhúzó, mind a hi- tartási munkák és-szerűbb deghengerművek. mind az ön- szervezését, a sorozatnagysá- tödék és kovácsüzemek teljes gok növelését, a szerszámcse- ieterbe!csere törekszenek. A rék számának csökkentését, a hasonló típusú szovjet üzem- húzógépeknél pedig a termé­nél például a naDtári időki- lőfolyamatok megfelelő gépe- Uasználás meghaladja a 92— sí lését. J H A Z Ä F E 1L IE Ilii ■■■■■■ Fotó: Kulcsár Szocialista brigádok segítsége Hosszú időn keresztül bi­zonytalan volt. hogy elvé­gezhetik-e Salgótarjánban, a Csizmadia úti Általános Is­kola nyári tatarozását A munkára nem, találtak kivi­telezőt. A Zománcipari Művek sal­gótarjáni gyára és az isko­la között viszont már régi a barátság. Korábban a gyár Gagarin Szocialista Brigádja segített az iskolának, a bri­gád tagjai elvégezték a ki­sebb javítási munkálatokat. Az iskola gondjain most is a ZIM-esek segítettek. A Jó­zsef Attila és a Ságvári End­re Szocialista Brigád beje­lentette: elvégzik a belső ta­tarozást. A két brigád tag­jai egy hétig dolgoztak az iskolán, s nyolc tanterem, a nevelői szobák és a konyha teljes belső felújításával vé­geztek 1— az iskola vezetői­nek véleménye szerint kivá­ló minőségben. Most, hogy a tanítást szeptember elsején megkezdhessék, a gyár egyik női szocialista brigádja vál­lalta a takarítást. A gyár és az iskola együtt­működése mint eddig, most is eredménnyel járt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom