Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám
Befejezés helyett szélesedő agresszió T (Folytatás az 1. oldalról) és tevékenyen részt vesznek a hadműveletekben, több mint százezer pilóta, tengerész és tengerészgyalogos pedig a thaiföldi és a guami támaszpontokról, továbbá a 7. flotta hajósegységeiről folytat hadműveleteket. Xuan Thuy államminiszter, 8 VDK küldöttségének vezetője pontról pontra leleplezte a vietnami helyzettel kapcsolatos amerikai ferdítéseket. Az államminiszter nyomatékosan aláhúzta: az Egyesült Államoknak semmilyen joga nincs arra, hogy bármilyen célpontot bombázzon Észak-Vietnam területén. Az „amerikai szárazföldi erők harci szerepének megszüntetésével” kapcsolatban rámutatott arra, hogy a Nixon-adminisztráció a korábbi időszakhoz képest fokozott erőbedobással és kegyetlenséggel folytatja agressziós háborúját. Azt az amerikai állítást, mely szerint Nixon május 8-i javaslatai alkalmasait * rendezés legfőbb akadályainak elhárítására, Xuan Thuy alaptalannak minősítette, ugyanis az amerikai fél továbbra Is támogatná a Thieu-rezsimet. Ha az Egyesült Államok nem szünteti be a saigoni adminisztráció felszínen tartását — húzta alá Xuan Thuy — akkor az amerikai elkötelezettség továbbra is fennáll, a háború folytatódik, a dél-vietnami lakosság továbbra is meg van fosztva önrendelkezési jogától. Ez a vietnami probléma békés megoldásának legfőbb akadálya — emelte ki a VDK delegációjának vezetője. Pham Dang Lam követ, a saigoni rezsim küldöttségének vezetője valóságos „rágalomáriát” adott elő. Támadta a dél-vietnami hazafias erőket és élesen szembeszegült a nemzeti összefogás kormánya létrehozásának gondolatával. William Porter amerikai nagykövet, az Egyesült Államok delegációjának vezetője nem reagált érdemben sem a DIFK, sem a VDK delegációja vezetőjének nyilatkozatára. A nagykövet az észak-vietnami gátaknak és más objektumoknak bombázása beszüntetésére vonatkozó követelésre azzal válaszolt, hogy a bombázást a harci cselekmények „logikus folytatásának” próbálta beállítani. — a harcokért pedig sajátos érvelésként a hazafias erőket tette felelőssé. A párizsi négyes értekezlet csütörtöki ülésének befejeztével a Kiéber sugárúton várakozó újságírók előtt Binh asszony a DIFK külügyminisztere sajnálattal állapította meg: az ülésen nem tudta semmilyen jelét felfedezni annak, hogy az amerikai delegáció ki akarná mozdítani a holtpontról a megbeszéléseket és hozzá akarna látni a komoly tárgyalásokhoz. Xuan Thuy, a VDK államminisztere nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet: az ülés kezdetén az amerikai delegáció részéről szándék nyilvánult meg a párizsi négyes értekezlet tárgyalásainak megszakítására. A kialakult eszmecsere során azonban az amerikai fél letett erről a szándékáróL Tiltakozik a világ lelkiismerete a meteorológiai háború ellen Budapestre, az Országos Béketanácshoz is megküldte a Béke-világtanács azt a nyilatkozatát, amelyet az amerikaiaknak a meteorológiai háború eszközeivel is súlyosbított indokínai agressziója ellen tett közzé. Megdöbbenéssel vette hírül a világ közvéleménye — hangzik a most érkezett nyilatkozat —, hogy az Egyesült Államok újabb gyilkos fegyvereket, eszközöket vet be: a gátak bombázásával áradásokat okoz és meghosszabbítja a monszun időtartamát, ezzel is tetézi háborús cselekményeit, amelyekben a tömeges bombázásoktól a kikötők elaknásításán át a gazdasági pusztítástól sem riad vissza. Korunk durva ellentmondása, hogy azok a tudományos munkák, amelyeknek az emberiség jólétét kellett volna szolgálniuk, újabb háborúformákat teremtettek. Hozzájárultak nagy területek gazdasági elpusztításához Indokínában és komoly veszélyeket idéztek elő az egész, emberiség számára. A tudósoknak — húzzák alá a BVT nyilatkozatában — különleges felelősségük van abban, hogy részt vegyenek a meteorológiai háború megállítására irányuló mozgalomban, mivel ez a háború megbonthatja az országok gazdasági egyensúlyát, az emberiség létalapját veszélyeztetheti. A Béke-világtanács mindenekelőtt az amerikai néphez fordul, hogy döbbenjen rá, mennyire veszélyezteti a Nixon-kormányzat borzalmas bűncselekménye az Egyesült Államok tekintélyét az egész világok. Egy olyan ország, amelyet a múltban demokratikus hagyományai miatt tiszteltek, ma úgy áll a világ előtt, mint tömeg- pusztító, emberirtó hatalom, modern fegyverekkel barbár cselekmények elkövetője. A nyilatkozat azzal zárul, hogy a Béke-világtanács — amely ma már több száz ország békeszervezeteit tömöríti — felhívja a békeszerető népeket és a békéért munkálkodó szervezeteket: hallassák szavukat és tiltakozzanak az újabb háborús bűncselekmények, a gátak bombázása és a meteorológiai hadviselés ellen. Minden jóakaraté ember követelje: szüntessék be az indokínai háborút oly módon, hogy az Egyesült Államok fogadja el a Délvietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak a párizsi megbeszéléseken előterjesztett béke javaslatát. (MTI) Dr. Michael Kohl, az NDK minisztertanácsának államtitkára és Egon Bahr, a nyug atnémet kancellári hivatal államtitkára augusztus I6-án és 17-én tárgyalásokat folytattak az NDK és az NSZK alapvető kapcsolatait rendező szerződésről és más, a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A tárgyalásokat az NDK minisztertanácsának épületében tartották, a folytatásra augusztus 30-án, és 31-én Bonnban kerül sor. Képünk: búcsúzik a két államtitkár. 2 NÓGRAD — 1972. augusztus 18., péntek Újabb gyilkosság Belfastban A három éve tartó északírországi zavargások halálos áldozatainak száma elérte az 512-őt. A csütörtökre virradó éjszaka két fegyveres férfi betört Belfast protestáns negyedében levő mulatóba, néhány lövéssel leterítette a tulajdonost, majd nyomtalanul eltűnt. A hatóságok ezúttal nem az IRA-t vádolják a gyilkossággal. Legújabb feltételezések szerint a tartományban hónapok óta egy több tagú banda garázdálkodik, s most ennek tulajdonítják az utóbbi hetekben történt gyilkosságokat, amelyekről korábban azt állították, hogy a katolikus szélsőségesek bosszújáról van szó. A banda — jelentette ki a brit katonai parancsnokság szóvivője — minden bizonynyal nem épelméjű személyekből verődött össze. A tartomány brit hatóságai szerdán szabadon bocsátottak 25 internáltat, ami meglehetősen csekély szám ahhoz képest, hogy még mindig csaknem 300, IRA-tagsággal gyanúsított személyt tartanak fogva kivizsgálás és bírósági eljárás nélkül. (MTI) Látványos fordulatnak lehettek tanúi a legutóbbi két hétben azok, akik hosszabb ideje figyelik a kínai—japán kapcsolatok alakulását. Tokióban bejelentették, hogy Tanaka miniszterelnök, CsouEn- ’ laj meghívására még az év vége előtt — egyes megfigyelők szerint már szeptemberben — Pekingbe látogat. A szenzáció erejével ható közlés azért igazán érdekes, mert a két ázsiai hatalom között körülbelül kétszáz év távlatában nem mutatkozott olyan nyilvános jel, amely szerint dialógust akartak volna kezdeni. A megfigyelők hol hangosabb, hol csendesebb viaskodásnak minősítették azt, ami Peking és Tokió között zajlott. Különösen kiéleződött a viszony Szato miniszterelnök kormányzása alatt, akinek személyét és politikáját Peking- ben nem szívelhették. Csóu En-laj és más hivatalos személyiségek kitartóan hangoztatták: a Liberális Demokrata Párt Szato irányításával a japán militarizmus és katonai fenyegetés megvalósításának eszköze, s különösen azzal, hogy ez a párt, illetve annak legjelentősebb frakciója a második világháború után béke- szerződést fabrikált a kínai nacionalistákkal, végérvényesen lejáratta magát, s alkalmatlanná vált mindenféle közeledésre. A pekingi vezetés nem titkolta, hegy bármiféle párbeszédre csak azután kerülhet sor, ha Szato, Illetve a Tajvanon gazdaságilag érdekelt pártfrakció eltűnik a színről. A kínai diplomácia azonban sosem volt egyenes vonalú. Miközben kifogásolták a tokiói vezetés politikáját, keresték azt, Illetve azokat a személyeket, aki leginkább alEllentéteő A marokkói kormány csütörtökön délelőtt hivatalos nyilatkozatban közölte, hogy Mohammed Ufkir vezérőrnagy hadügyminiszter öngyilkos lett szerdáról csütörtökre virradóra. A Reuter és az AFP hírügynökség viszont párizsi diplomáciai forrásokra hivatkozva úgy értesült, hogy II. Hasszán király első számú bizalmasa nem lett öngyilkos, hanem megölték, mert részt vett az uralkodó ellen megkísérelt merényletben. Rabatból származó értesülések szerint a marokkói biztonsági erők letartóztattak 8 pilótát, valamint a kenitrai légitámaszpont parancsnokát az összeesküvésben való részvételük miatt. A légierő többi öt pilótájának helikopterrel sikerült elmenekülnie és az éjszakai órákban Gibraltárban szálltak le — jelentette a Reuter jól értesült forrásokra hivatkozva. Marokkói források szerint az öt pilóta ugyancsak a kenirai légitámaszponton teljesített szolgálatot. Ez volt a Hasszán király ellen elkövetett merénylet kiinduló bázisa. A marokkói kormány máris kiadatásukat kérte Nagy-Britanniától. hírek Ufkir vezérőrnagy öngyilkos lett? Meggyilkolták? A halál körülményei még rejtélyesek, annyi azonban tény, hogy Mohammed Ufkir marokkói tábornok és hadügyminiszter csütörtök reggel óta nincs az élők sorában A sikertelen merényletet követően nyomban riadókészültségbe helyezték Marokkó katonaságát, csendőirségét és rendőrségét. Az intézkedést rabat! hivatalos körökben azlialáláról zal Is indokolni Igyekeztek, hogy az országba „nagy meny- nyiségű fegyvert csempésztek be”. Arról viszont nem közöltek részleteket, honnan származnak ezek a fegyverek. A kenitrai légitámaszpontot, ahonnan szerdán felszálltak az uralkodó repülőgépét megtámadó F—5-ösÖk. biztonsági erőkkel vették körül, a támaszponton pedig teljes erővel folyik a vizsgálat a merénylet hátterének felderítésére. Szünetel a forgalom Rabat nemzetközi repülőterén, az érkező gépeket Casablanca repülőterére irányítják. A marokkói hírügynökség jelentése szerint a szerdai repülőtéri lövöldözésben négy miniszter sebesült meg. Tuniszból származó értesülés szerint a hivatalos líbiai rádióadó csütörtökön egész délelőtt forradalmi indulókat sugárzott és kommentárokban éltette a „marokkói forradalmat”. A rádió „despotának és az Imperializmus ügynökének” nevezte II. Hasszánt, s annak a reményének adott hangot,' hogy megdöntik reakciós rendszerét. (MTI) Folytatódik a „nem hivatalos sztrájk?” Nagygyűlések Anglia kikötőiben Anglia nagy kikötőinek dokkmunkásai csütörtök reggeltől kezdve gyűléseken szavaznak arról, alávetik.-e magukat a küldöttközgyűlés határozatának, amely 53:30 arányban elfogadta a Jones— Aldington--bizottság jelentését és úgy döntött, hogy hétfőtől be kell szüntetni az országos sztrájkot. A jelek arra vallanak, hogy a tüntetők által ostromlott szakszervezeti székházban hozott döntés nagyjá- ből-egészéből csak elvi jelentőségű volt, s a „nem hivatalos sztrájk” még sokáig elhúzódhat. A kikötői szakszervezeti bizalmiak országos bizottsága, az úgynevezett „harcos szárny” szerda délután négyórás ülésen úgy döntött, hogy „a Jones—Aldington jelentés módosított változata sem tartalmazza azokat a lényeges biztosítékokat, amelyek az iparág problémáinak tartós megoldásához feltétlenül szükségesek lennének.” A határozat a sztrájk folytatása mellett foglalt állást. Jack Jones, a szállítómunkás szakszervezet főtitkára, akinek sajtóértekezletét a tüntetők szerdán több ízben is félbeszakították, kijelentette, hogy véleménye szerint „a megkezdett út helyes, s erről a dokkmunkásokat meg kell győzni”. A főtitkár szavainak megbízhatósága a következő napokban dől el. Az a tény, hogy a küldöttközgyűlés döntésével éppen a legnagyobb kikötők — London, Liverpool, Hull és a skóciai kikötők — dokkmunkásai szállnak szembe a legharcosabban, bizonyos fokig meghatározó lehet, hiszen ezek a kikötők bonyolítják az ország kereskedelmi forgalmának több mint felét. Általános vélemény szerint olyan sok a megoldatlan probléma, hogy még ha a dokkmunkásak eleget tesznek is a munka felvételére vonat-" kozó felhívásnak, legalább két hónapba telik míg a normális munkamenet helyreáll. A három hete tartó sztrájk következményeinek felmérése még csak ezután kezdődhet meg. Az angol sajtó általában a munkáltatók fegyverletételeként értékeli a Jones—Aldington-bizottság jelentésének megállapításait. A Morning Star, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának lapja, azonban hangsúlyozza: „A Jones—Aldington- bizottság jelentése azt a közmondást. juttatja az ember eszébe, hogy a hegyek vajúdása egeret szült. A küldöttek üres szavakat szavaztak meg.” (MTI) Kínai—Japán viszony Felgyorsult kapcsolatkeresés kalmas lenne tárgyaló partnernek, s akikkel ki lehetne építeni a kapcsolatokat. Ez az ember a mostani miniszterelnök, Tanaka volt, s az a frakció mutatkozott Peking számára alkalmasnak, amelyiket ő, illetve külügyminisztere irányított és irányít. Tanaka már külkereskedelmi és iparügyi miniszter korában kifejezésre juttatta: rendezni akarja a két ázsiai hatalom viszonyát még azon az áron is, ha feladja a Tajvanhoz fűződő elkötelezettséget, s a Csang Kaj-sek-rendszert egyszerűen sztornírozza. Különösképpen látható volt ez azután, amikor Nixon Pekingbe látogatott. A vizitet követően Tanaka kerek- perec kijelentette: Japánnak olyan határozottan kell lépnie Peking felé, ahogy azt az amerikai elnök tette. Az eltökéltség mellett ez a fogalmazás azt is jelenti, hogy Japán — bár az Amerikához fűződő politikai kapcsolatok nem változnak — gazdasági vonatkozásban nem akar másodhegedűs lenni az USA mellett, s önállóan igyekszik megszerezni a kínai piacot. Peking viszont akkor kezdett legjobban odafigyelni Tokió szándékaira, amikor a japán kormány fokozott érdeklődést mutatott a szovjet—japán kapcsolatok rendezése iránt. S abból az okoskodásból kiindulva, hogy az ellenségem ellensége lehet az én barátom, egyre több biztató és néha hízelgő nyilatkozatot küldözgetett Tokióba. Közben pedig építgette a kereskedelmi kapcsolatokat. Ma az ázsiai országok között a japán import tekintetében Kína jelentős helyet foglal el. Egyebek között a kereskedelmi forgalomban megelőzte Hongkongot, s a Japánból érkező áruk értékének volumene egy év viszonylatában már meghaladja az egymilliárd dollárt. Nem sokkal azután, hogy a KNK elfoglalta az őt megillető helyet az Egyesült Nemzetek Szervezetében, Csou En- laj egy pohárköszöntő során kifejtette Peking Jápánnal kapcsolatos álláspontját. E- szerint, amennyiben Tokió akar valamit, akkor most már lépnie kell. Az akkor még második sorban levő Tanaka és mai külügyminisztere Ohira, valamint a köréje csoportosulók odafigyeltek erre a virágnyelven kimondott biztatásra. A két ország kapcsolatainak rendezésére alakúik társadalmi bizottságon keresztül kifejezésre juttatták a következőket: amennyiben hatalomra kerülnek, revideálják Tajvannal kapcsolatos korábbi álláspontjukat, semmisnek tekintik azt a békeszerződést, amit a nacionalista Kínával kötöttek, s új békeszerződés tető alá hozásáról tárgyalnak majd Pekinggel. 'A helyzet érettsége következtében a már kormányzó Tanaka még a Tajvanon erősen érdekelt japán köröket is rá tudta venni álláspontjuk megváltoztatására, fgy tehát megnyílt az út a két ország kapcsolatainak rendezésére, önmagában ez a tény nem rossz, hiszen Európa példáját követve a világ legtöbb országa a békés kontaktusok kialakítására és fejlesztésére törekszik. Ez a. világ új útja, s csak az államok közötti békés egymás mellett élés révén képzelhető el az emberiség jövőbeni haladása. Csak-t hogy Peking és Tokió lépései hátsó szándékot is takarnak. Ügy tűnik: külön-külön mindegyik ország valamilyen távol-keleti hegemóniára törekszik, s együttműködésük megteremtése és elmélyítése is ezt a célt szolgálja. Olyan kettősfogat körvonalai rajzolódnak fel, amely együttes gazdasági s politikai súlyánál fogva — társadalmi berendezkedésének különbözőségétől függetlenül — főként az ázsiai országok, illetve a harmadik világ nemzetei között akar vezető szerepet betölteni. Következtetésünk természetesen csak feltételezéseken alapszik. Olyan hipotézis azonban, amelynek felállítására éppen azok a fejlemények adtak okot, amelyek az utóbbi időben a két ország viszonyában bekövetkeztek. A továbbiakról az idő dönt. Sem a japán, sem pedig a kínai diplomácia nem vádolható gyors cselekvéssel. A közeledésben bekövetkezett látványos fordulat azonban azt mutatja, hogy mind Tokió, mind Peking a szokottnál gyorsabb ütemben próbálja megvalósítani céljait. Szolnoki István
