Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

Azon a hétfon,., Arcok közelről Számot kapnak, panaszkodnak — Lerója az illetéket? — Le kérem. Mennyit? f — Tizenöt forint. — Máris hozom, kérem. A férfi elvált. A vagyonkö­zösség! per szerint a rádió a feleségnek jár. A férfi hogy, hogy nem. elmulasztotta át­adni. Megbírságolták 400 fo­rintra. Ezt nehezményezi, ez­ért megy át a szomszédba a 15 forintos illetékbélyegért, hogy megfellebbezze azt a 400 forintot. Panasznap van a Salgótar­jáni Járásbíróságon. Telt ház a földszinti folyosón. Számot húztak a várakozók, az a fi­atalember is, aki az ajtónak dőlve magyaráz: — Ne teregessük ki a szennyest — mondtam az asz- szonynak, váljunk el szépen, csendben, közös megegyezés­sel. Éltes asszony helyesel, köz­ben törli a homlokát, félkéz­zel lányát karolja. Talán ha­sonló ügyben járnak, mert a lány vagy asszony ottfelejtke­zik szemével a válni készü­lőn. A kánikula elől menedé­ket ad a folyosó, de ami be­lül nyomja az embert, azért számot kell húzni és kopog­tatni illik. — Az a sérelmem, tisztelet­tel, hogy a múlt évben két embernek takarmányt adtam el. Biztatott a fiam is. Elad­tam, de közben az történt, hogy a két pernahajder ello­pott tőlem egy jó vasvillát — negyvenöt forintért vettem — és tartoznak a takarmányért is — szóval a lóheréért — százhat forinttal. Kérem, én BO éves vagyok és amikor ké­rem a pén^í, mindig azzal hi­tegetnek, hogy majd eladják a lovat, abból törlesztik az adóságukat. Nem is a pénz kell nekem, de jó lenne őket megfigyelmeztetni. — mond­ja az öreg egy szuszra, talpig feketében, a kalapját mor- zsolgatva. A bírónő türelmes, hagyja az öreget beszélni, nem szól, hogy azt mondja már meg, mit akar tulajdonképpen, mert az öreg tisztelettudó és ahogy a szavaiból érződik, nagyon komoly ügyben tette meg az utat. Csak egy kis baj van... Nem tudja az adós címét. A kalap marad, az öreg megy a cím után, ígéri 10 percen be­lül itt lesz. A 13-as számot férfi húzta. Elmondja mit akar. — Megegyeztem egy illető­vel, eladom a telket. Adott 1000 forint előleget. Vártam, hogy adja a többit. Nem ad­ta, visszaküldtem az ezret. Erre visszaküldte és fenyege­tett, hogy nehogy másnak ad­jam. Visszaküldtem, vissza­küldte. .. A küldözgetésnek az a vé­ge, hogy a panasztevőnek is át kell menni a szomszéd szo­bába, ahol ebben az ügyben már elfekszik egy akta. így megy ez minden hétfőn a Salgótarjáni Járásbíróságon. Jönnek az ügyfelek és kérik a befizetési meghagyást, a végrehajtás elrendelését /és feljelentik a haragost, a szomszédot, a volt férjet vagy feleséget. A hétfői nap a jogi szolgáltatás naoja, ha úgy tet­szik útbaigazítás. Sok ügyre emlékezhet úgy valamelyik fél: azon a hétfőn kezdődött. Valóban, mert a havonta be­futó mintegy 180 polgári per­ből átlag 80—90 hétfőn kezdő­dik. A panaszosok közül leg­többen a gyermektartásdíj felemelését, vagy leszállításál kérik. Ezután a házassági bontóperek következnek, majd a magánvádas büntetőperek, és sorrendben negyedik kate­góriaként a végrehajtási ügyek. Vannak természetesen notó­rius panaszkodók. Nem so­kan. de legalább egy tucatra tehető a számuk. Itt vannak a kánikulában, és akkor is, ha foga van az időnek. Hiába volt már per per után, újra és újra próbálkoznak. — Van itt egy peres ügyünk, de halasztást kaptunk. — Miről van szó? — Egy kis közös földről. Közös a testvéremmel. — És ez a baj? — Ez. Meg kell indítani... — Mit? — A pert, kedves. A pert, mert bevetette a földet. Kattog az írógép. Forma- nyomtatványon terhelő soro­kat írnak a billentyűk. Ez a hétfő is egy a sok közül, ami­kor ingyen és bérmentve jo­gi tanácsot kapnak az ügyfe­lek. Egy évben 52 hétfő van, egy hétfőn 70—80 ember — télen nem ritka a százon fe­lüli panaszkodók száma. Egy évben megközelítően 5000 em­ber fordul meg a Salgótarjá­ni Járásbíróságon, csak hét­főnként. , — Két éve annak, hogy el­adtam a hízott sertést nekik. Tartoztak 2600 forinttal, s ebből a férfi megadott 1300- at. Majd a többit a feleség ad­ja, mert hogy különváltak. A feleség a mai napiig tartozik. Ki is jelentette, hogy akár a főnyereményt is megnyerhet­né a lottón^ akkor sem adná meg az 1300-at. A férj bá­nyász, rendes ember, házat is épített, ám az asszony... — De a disznót megették — vetem közbe. — Meg a cudarok, Pedig milyen nehezen neveltem, öz­vegyen. Most már kérném, hogy csináljanak valamit, mert újra összeálltak, nekem meg nagy pénz az az 1300 forint. Pedig hogy ígérték, hogy megadják, mert a fiú is evett belőle... És dől az asszonyból a sző, mert szeretünk panaszkodni, különösen akkor, ha pénzről van szó. (székács) A párttitkár nem megy Megalakulása óta tagja a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetnek. Kis- terenyén a bányában dolgo­zott, s mert abban az időben kevés volt a traktoros, úgy döntött, hogy hazamegy a termelőszövetkezetbe. A párt­vezetőség tagja lett, majd 1966-ban megválasztották a termelőszövetkezet alapszer­vezeti titkárává. Tomis István, ez a 35 éves fiatalember Szécsényben szü­letett, s együtt nőtt fel a töb­bi mezítlábas gyerekkel. Éle­te, sorsa ott alakult, formáló­dott a falu emberei előtt. Hogy párttitkárrá választot­ták? Nincs ebben semmi kü­lönös. Emberi magatartásá­val, szakmai tudásával, poli­tikai képzettségével méltán érdemelte ki az idősebbek bizalmát. Hogy ez a bizalom nem ko­pott meg, bizonyítja az a tény, hogy naponta többen keresik fel személyes prob­lémákkal. Van aki a fizetési jegyzékével elégedetlen, má­sok egyéb problémáikat mondják el. Nyugdíjasok, gyermekgondozásban Ifvő anyák, fiatalok bizalommal fordulnak hozzá. Mindenkit türelmesen meghallgat, a jo­gos kéréseket orvosolja, a jó javaslatokat továbbítja, a túl­fűtött, ingerült emberekkel megérteti a tévedést. Napon­ta hány órát dolgozik? Ne­héz lenne megmondani. Reg­gel már ötkor bent van a tez- irodán. — Jó, ha az ember ott van a munkába indulók első so­rában — mondja. — Ilyenkor mindig akad egy-két kérdés, esetleg vélemény. Aztán jön a napi munka, este meg a szakvezetéssel va­ló tárgyalás. Pedig gyerme­kei, a 12 éves Pista és 8 éves Klára szeretnek az apjukkal beszélgetni, játszani. Tomis István nemcsak a termelőszövetkezet ügyeinek intézéséből, de a község köz­ügyeinek mukájából is kiveszi részét. A községi pártbizottság vb-tagja, ta­nács- és vb-tag. Ezenkívül tagja az ÁFÉSZ intéző bi­zottságának és a járási nép- Erontbizottságnak is. Tudja, hogy ma egy párt­titkár csak akkor tud meg­felelni a követelményeknek, ha állandóan képezi magát, lépést tart a fejlődéssel. Ép­pen ezért végezte el levelező úton a mezőgazdasági techni­kumot, majd az esti egyete­met. — Nem szeretek visszanéz­ni — vélekedett. — De a jövő érdekében le kell vonni a múlt hibáit. Hogy Szécsényben a terme­lőszövetkezetet szanálták, nem a pártalapszervezeten múlott. — Mi felhívtuk a gazdasági vezetők figyelmét a hibákra. Az íróasztal fiókjából in­tézkedési terv kerül elő. Be­lelapoz, majd megjegyzi: — A gazdasági vezetéssel szorosabban együttműködünk. A pártszervezetnek minden­ről tudnia kell, ami a szövet­kezetben történik. Felhívtuk a vezetőség figyelmét, hogy hozzák létre a különböző bi­zottságokat és azok munka­terv szerint dolgozzanak. Aztán a nyár, a munkák, a szabadság kerül szóba. — Ezen a nyáron sok a feladat, nem megyek szabad­ságra, Majd később, — je­gyezte meg csendesen. Igen, feladat az van. Be­szélgetésünket még be sem fejeztük, már Török Erzsébet KISZ-titkár kereste. — Tavasszal szerveztük új­já a KISZ-alapszervezetet és a nőbizottságot — tájékozta­tott Tomis István. Azóta bizony gyakran ke­resik fel hol az egyik, hol a másik szervezettől. Sz. F. Telekkönyvi ügyintézés Nyugtató a türelmetlenkedőknek Nemigen találunk olyan tál hatáskörébe a salgótarjá- lelenlegi létszámmal és egy- embert, aki ügyesbajos dől- ni járás tartozik, mely az általán nem irigylésreméltó gainak elintézésére szívesen összes megyei ügyeknek a 44 körülményei között nem ké- vár 20—30 napot. Persze at- százalékát teszi ki. Erre a ha- pes rövid idő alatt teljesíteni tói is függ, miről van szó. Is- talmas mennyiségű munkára a kérések és igények özönét, merve például a lakásigénye- két gyakorlott szakember áll Adott esetben 20—30 napot is két, a várakozási időt már rendelkezésre. igénybe vehet az ügyintézés. Tenni kellene régre valamit! Idegölő út Becske és Bércéi között r_ Ha valakit nagyon meg akarnék büntetni, arra ítélném; szállítson Becskéről Bercelre kocsival ezer tojást úgy, hogy egy se törjön össze belőle. A büntetést pedig annak megfe­lelően szabnám ki hónapokban, ahány tojás az úton össze­törik. Biztos vagyok benne: az illető egész életét rács mö­gött töltené... Komolyra fordítva a szót: Becskéről Bercelre — repülő alkalmatosságokat leszámítva — bármilyen közlekedési eszközzel eljutni manapság nagyobb teljesítmény, mintha gyalog vág neki az ember annak a néhány kilométernek. Mert az út —■ amenyiben az még annak nevezhető — olyan, hogy már szinte nem is jellemezhető az állapota. Legpontosabban így nevezhetnénk: valami, ami néhol bo­káig, jiéhol pedig féllábszárig érő kátyúkból áll. Gépkocsi- vezető legyen a talpán, aki ezen a kriminális útvonalon va­lahogy is ki tudja kerülni a gödröket. Hiába próbálkozik vele. Amíg az egyiket közölgeti, addig a másikba úgy be­lezökken, hogy majdnem elharapja a nyelvét. Nem csekély iróniával dicsérjük, Bercelen a két falut összekötő utat, mire mindenki „veszi a lapot.” Lengyel Jó­zsef tanácstitkár, arcán kesernyés mosollyal tárja szét a karját, s amikor egy kissé csillapodik benne az indulat, per­cekig sorolja ki mindenki foglalkozott már ezzel az ominó­zus útüggyel, de szinte semmi eredmény. Illetve annyi mé­gis van hogy Balassagyarmattól Becskéig úgy-ahogy, rend­be tették, eltüntették a legnagyobb felfagyásokat; tengely­es rugótörés vészélye nélkül lehet közlekedni, ha eléggé óvatos az ember. Becskétől azonban kétszer is gondolja meg az utas: vál­lalja-e a továbbiakat. A következőkre számíthat: ha előbb nem is, de mire a nógrádkövesdi kőbánya bejáratáig ér, az idegei biztosan felmondják a szolgálatot. Eltűnik mindaz, amit jó nevelésnek szoktunk nevezni, s pokolba kíván min­denféle útfelelőst, akkor is ha vállalat, vagy akkor is, ha egyszerűen csak útőr. A berceli szülőotthon gépkocsivezetője mesélte, hogy ők bizony már neki se. vágnak a Becske felé vezető, rövidebb útnak. Inkább kerülnek Galgaguta vagy más felé, s meg­toldják a kilométereket, csakhogy mentsék a járművet és önmagukat. Ez idáig rendben is lenne. Mi van azonban olyankor, ha már egyáltalán nem tudnak kerülő útvonalat választani? Nos, ilyenkor a káromkodásokkal elegyített cammogás marad, és annak a veszélye, hogy a beteg, aki­hez éppen viszik az ügyeletes orvost, jócskán kínlódik amíg elérnek hozzá, vagy ne adj isten, még ki is szenved. Bérceinek egyébként, amióta a községbe települt az ik- ladi műszergyár egyik egysége, alaposan megnőtt a forgal­ma. Ha ehhez hozzászámítjuk a Balassagyarmatról érkező és az oda tartó autóbuszjáratokat, meg az egyéb gépkocsikat, fogalmat alkothatunk arról, mennyire fontos lenne már végre tenni valamit az áldatlan útállapotok megszüntetésé­ért. Ez alkalommal nem keresgetünk felelősöket, azt se vizsgáljuk, hogy az útügyekben illetékes vállalatnak van-e pillanatnyilag kerete a Becske—Bércéi közötti útszakasz ja­vítására, felújítására. Csak a figyelmet szeretnénk ismétel­ten ráirányítani arra a kritikus helyzetre, ami ezen a né­hány kilométeres szakaszon kialakult. És természetesen azt is reméljük, hogy a berceliekkel együtt a továbbiakban nem a semmit 'kergetjük, hanem majd látunk is valamilyen biztató eredményt. Sz. X, Szolgáltatóház Befejezéséhez közeledik Hollókőn a szolgáltatóházépí­tése a- község, lakqinak nagy örömére. Úgyanis Hollókőn a szolgáltatóház részére egy ré­gi palóc házat alakítottak át, és ebben kap helyet a fod­rász, a GELKA, és a Patyo­lat felvevőhelye. Az átadást szeptember 1-re tervezik, bár egyelőre még gondok vannak a vízszereléssel. A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szakemberei még hozzá sem kezdtek a munká­latokhoz. Éppen ezért a köz­ségi tanács helyesnek tarta­ná, hogy a vállalat mielőbb végezze el a munkát, így a régen várt szolgáltatóház megkezdheti működését. Jobbágyiban 18 éve Jancsó István hozza a postát. Forgal­masabb napokon 40 kilós teherrel kezdi munkáját. Hozza a levelet, újságot; kinek mi érkezett (Herbst Rudolf felvétele) Miért kell erről írni? A hivatalnak raktározási Salgótarjánban és környé- gondjai vannak, s az ott dói­kén az oszágos átlagnál jóval gozónak minden esetben át nagyobb méretű bontások és kell tanulmányoznia a telek építkezések folynak, telkek „történetét”, rendkívül bo- cserélnek nap mint nap gaz- nyolult és hosszadalmas dát adásvétel, kisajátítás arányszámításokat kell vé- vagy örökség során. Ennek geznie, hogy a valóságnak következtében a telekkönyvi megfelelő adatok birtokába hivatal munkája nőttön nő: jusson. Idáig hosszú és fá- naponta — átlagosan — 30— rasztó az út. Gótbetűs és 40 ügyféllel foglalkoznak, il- nagyrészt igen nehezen olvas- letve csak foglalkoznának ható kézírásos bejegyzések- mindnyájukkái, ha az adás- ben kell böngésznie, nevek- vételi szerződést az előírások- nek és adatoknak sokszor nak megfelelően fektették százait figyelemmel kísérve, volna le írásban, ha az ügy- egyeztetve, fél tudná saját telkének a te- Az igaz, hogy az irattár és lekkönyvi számát vagy leg- a névmutató jelentékeny ré- alább a helyrajzi számát, s sze nehezen áttekinthető, de tudná — nem egy esetben — a folyamatos rendezés napi­mit is akar tulajdonképpen, renden van. Ez a munka — Mindenki siet, mindenkinek mennyiségét tekintve — fé- sürgős, nem tud várni senki, lelmetes és visszariasztó a mert a mester már kivonult a kívülálló számára, munkásokkal és kezdené a Nincsenek tehát könnyű ház és garázs építését, mert helyzetben a telekkönyvi hi- az OTP nem adja ki a köl- vatal dolgozói, éppen ezért csönt stb. (Ehhez csak any- /okos és hasznos dolog lenne, nyit, hogy 1958-tól! napjaink- ha az ügyfelek számolnának ig egy csomó papírt őrizget- ezzel, g legalább egy hónap- nek, rakosgatnak a hivatal- pal a tervezett adásvétel ban, ugyanis az egykor „na- vagy építkezés előtt jelenné- gyon sürgős” ügy közben nek meg a hivatalban, szá- tárgytalanná vált.) mítva arra, hogy néhány nap Mit ajánlhatunk a sietős, alatt nem képesek elintézni türelmetlenkedő ég gyakran az ügyeket. A telekkönyvi érteden embereknek? számot pedig nemcsak illik, Tudomásul kell venniük, de célszerű is tudni, hogy a telekkönyvi hivatal a B. Z. Halló, itt Balaton! Nagy sikerrel pendliznek a hatták meg a Halló, itt Bala- Balaton-parti üdülőhelyeken a ton! műsorát, hogy augusztus Halló, itt Balaton! esztrádmű- 26-án ez a program a salgó- sor szereplői és sikerük kü- tarjáni Megyei Művelődési ionosén, ha jó az időjárás — Központ színháztermében is rendkívül nagy. Akik me- bemutatásra kerül, a műsor gyénkből a magyar tenger keretében fellép Koós János, partján üdültek, valószínűleg Kovács Kati, Szécsi Pál, Ősz találkoztak már velük. Most Ferenc és Dékány Sarolta, az bizonyára örömet jelent azok- Eszpressz együttes kíséreté- nak, akik nem jutottak el a vei. Az előadások 17 és 20 Balatonhoz és nem hallgat- órakor kezdődnek. NÓGRAD — 1972. augusztus 16., szerda 5 években számoljuk, mert tud­juk és többé kevésbé megért­jük, hogy kielégítése nem történhet máról holnapra. Ta­lán az is világos már min­denki számára, hogy erkölcsi bizonyítványt meg útlevelet sem kaphatunk kézhez né­hány nap alatt. Nem egysze­rűen azért, mert nagyon sok ilyen igény van, hanem mert bizonyos adatokat és ténye­ket ellenőriznie kell az ille­tékes szerveknek, ami nem megy egyik napról a másik­ra. A telekkönyvi hivatalban ebben az évben 2100 iktatott üggyel foglalkoztak. A hiva­S

Next

/
Oldalképek
Tartalom