Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
Thanh Hoa barbár bombázása fiimÍRffer Saigonba utazott Tüzérségi állás Kambodzsában, az ősi Phnom Bakheng templomnál —, az indokínai háború Kambodzsában is változatlan hevességgel folyik Hétfőn több mint száz amerikai repülőgép intézett barbár támadást Thanh Hoa tartományi székhely ellen. A tartományi központ több lakónegyedét teljesen elpusztították. Nem végleges adatok szerint a támadás halálos és sebesült áldozatainak száma száz körül van. A város elleni első támadás reggel hét órakor történt, Ez teljesen megsemmisítette a Quang Trung út mindkét oldalát, mintegy egykilométeres szakaszon. A barbár támadásnak teljes berendezésével együtt áldozatul esett az itteni gyógyszergyár, a hozzátartozó lakóteleppel együtt. Dinh Thi Oanh gyógyszerésztechnikus, a tablettaüzem délelőtti műszakjának vezetője munka közben vesztette életét. Kioltották a golyósbombák Nguyen Thi Ly munkásnő életét is, akinek édesanyját és testvéreit a tavaszi támadás alkalmával a B—52-esek bombái ölték meg. A város központja elleni támadás a nap folyamán többször megismétlődött. Egyidejűleg támadták a városkorBizonytalannak nyéki falvakat is. Dong Ve falura több bombát dobtak, s ugyanakkor golyósbombákkal sokat megöltek a mezőn dolgozó parasztok közül. Phuc lakótelep minden lakóházát lerombolta a barbár támadás. A légi kalózok még a közeli temetőt is bombákkal árasztották el. A dél-vietnami népi felszabadító erők újabb támadás- sorozatot indítottak a Quang Tri tartományi székhely visz- szafoglalásával már hat hét óta kísérletező saigoni tengerészgyalogosok ellen. Az ellenség állásaiba 680 tüzérségi lövedékük csapódott be. A kedd reggeli hadijelentések szerint az elmúlt 24 órában a leghevesebb harcok Dél-Vietnamban Quang Tri, Hűé és Saigon térségében folytak. B—52-es amerikai repülőerődök Saigontól északra, északnyugatra és délnyugatra 19 egymást követő hullámban, Quang Tri és Hűé egykori császárváros környékén pedig 11 bevetésben támadták a felszabadított területeket. A nyolc hajtóműves, óriásbombázók a demokratikus Vió megbeszélés etnam területe ellen is folytatták támadásaikat. Egy saigoni szóvivő szerint hétfőn déltől kedden reggel hat óráig hat bevetésben bombázták Dong Hói város környékét. A VNA hírügynökség jelentése szerint az újabb amerikai terrorbombázások nyomán sok polgári lakos életét vesztette, illetve megsebesült, számos gazdasági és kulturális létesítmény súlyosan megrongálódott. Az Egyesült Államok indokínai háborús bűntetteit kivizsgáló nemzetközi bizottság 1972. október 10-től 16-ig Koppenhágában tartja 3. ülésszakát —, közölték a dán fővárosban. Az ülésszakon tanúvallomást tesz majd Ramsey Clark volt amerikai igazságügy-miniszter. A stockholmi székhellyel működő nemzetközi bizottság előző két ülésszakát Stockholmban, illetve Oslóban tartotta. Kissinger kedden Saigonba utazott — jelentette be a washingtoni 'Fehér Ház. Az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Nguyen Van Thieu saigoni elnökkel két napon keresztül fog tárgyalni „a vietnami probléma minden vonatkozásáról, közöttük a béketárgyalásokról”. (AFP) Az internálás felszámolását követelik t Egyre bizonytalanabb kimenetelűnek látszik William Whitelawnak, az északír ügyek brit miniszterének az „érdekelt felek részvételével” tartandó kerekasztal-konfe- tenciára tett javaslata. Sem a katolikus, sem pedig a protestáns szervezetek nem értenek egyet Whitelaw formulájával, s elégedetlenségüknek azzal adnak hangot, hogy sorra megtagadják részvételüket a szeptember 25—27-re javasolt beszélgetésben, illetve feltételekhez kötik megjelenésüket. A katolikus irányzatú pártok elsősorban a bírósági eljárás nélkül internált személyek azonnali szabadon bocsátását követelik. Ilyen szellemben nyilatkozott a nacionalista párt is. Vezetői leszögezték: ha a brit hatóságok nem engedik ki az internáltakat, a párt nem meneszt küldöttséget a konferenciára. A Long Kesh-i internáló tábor 263 foglya a jelek szerint úgy döntött, nem várja ki, míg a politikai szervezetek és a brit hatóságok megegyezésre jutnak sorsukról, hanem saját erejükből próbálnak kiszabadulni. Lágerőreik 30 méter hosszú földalatti folyosót fedeztek fel, amely az egyik barakktól indult ki és már majdnem elérte a tábort körülvevő szögesdrótkerítést. Mint egy brit katonai szóvivő közölte, a foglyoknak csupán néhány napra lett volna szükségük, hogy teljesen elkészülhessenek a folyosóvaL A DPA hírügynökség megjegyzi, hogy eddig csupán egy fogolynak sikerült megszöknie Long Keshéből, mégpedig úgy, hogy papnak öltözve egyszerűen kisétált a láger főkapuján. ' (MTI) Szemben nyolcszáz rendőrrel Az angliai Scunthorpe közelében, ahol hétfőn viharos jelenetek játszódtak le a sztrájkolók és a rendőrök között, kedden délután ismét 800 rendőr és több száz tün- tetető dokkmunkás nézett farkasszemet egymással. A dokkmunkások „repülő osztagai” 2 NÓGRÁD r 1972. reggel ' indultak Londonból, hogy Colchesterben, Essexben, Richboroughban . lezárják mindazokat a kikötőket, ahonnan sztrájktörésről érkezett hír. A hétfőihez hasonló incidensekre estig nem került sor. (MTI) augusztus 16., szerda Váratlan meglepetésként hatott a nyugati tőkés világiján az a javaslatsorozat, amit az Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi szakértői, mint kormányálláspontot fűztek a Nemzetközi Valuta Alap szeptemberi közgyűlése elé készült jelentéshez. A javaslatok majdnem felborították a találkozó előkészületeit és elsősorban a még mindig gyengélkedő dollár „egészségi állapotát” próbálták helyre-, állítani. A javaslattevők nyíltan kimondott szándéka a dollár központi szerepének megőrzése a nyugati valuta- rendszerben. Ezzel együtt el akarják érni az arany háttérbe szorulását, valamint azt, hogy az aktív fizetési mérle- gű országok nemzeti valutájuk felértékelésére kényszerüljenek. Ezek a kényszerintézkedésnek joggal nevezhető pénzügyi machinációk minden 6zónál ékesebben bizonyítják, hogy az eltelt egy esztendő alatt Nixon elnök 1971. augusztus 15-én meghirdetett „új gazdaságpolitikája” nem hozta meg a kívánt ered- .ményt. Vannak bizonyos stabilizálódási jelek, a bérbefagyasztás következtében például valamelyest enyhült az infláció, s a gazdasági élet is mutat némi fellendülést. Elsősorban külgazdasági tekintetekben azonban csak • negatív előjelű tendenciákról tesznek említést még az amerikai gazdasági szakírók is. A Washington Post azonban még borúlátóbb, s a gazdasági gondok között elsősorban a lassan fékeződő inflációt és a gazdaság lassú fejlődését emMagyesr felszólalás a genfi értekezleten Hívják össze a viligértekezletet A genfi leszerelési bizottság keddi, 577. ülésén felszólalt dr. Petrán János, a magyar küldöttség helyettes vezetője. Méltatta a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások eredményeként létrejött eddigi megállapodások jelentőségét a további leszerelési intézkedések szempontjából. Foglalkozott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet gyakorlati előkészítésének és megtartásának fontosságával, valamint az értekezlet kedvező hatásával a nemzetközi politikai légkör javulására, a katonai feszültség csökkentésére a földrészen, ami egyúttal kedvezően hathat a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentésről folytatandó tárgyalásokra is. Felszólalásának további részében arról az egyezmény- tervezetről szólt, amelyet a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről a szocialista országok ez év március 28-án terjesztettek a bizottság elé. Részletesen elemezte a tervezet egyes rendelkezéseit, köztük azokat, amelyek az államok által az egyezményben vállalt kötelezettségek megtartását, gyakorlati megvalósítását célozzák. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: a nyugati hatalmak nem mutatkoznak késznek a politikai döntésre, s ezért eltúlozzák az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos technikai problémákat, gyakorlatilag elodázzák a megállapodás mielőbbi létrejöttét ég annak nemzetközi egyezmény formájában történő rögzítését. Befejezésül rámutatott arra, hogy a magyar kormány kezdettől fogva üdvözölte és támogatja a Szovjetunió javaslatát: a világ minden államának részvételével hívjanak össze leszerelési világértekezletet. Ez kifejezést kapott a magyar párt- és állami vezetőknek az utóbbi hónapokban más államok képviselőivel folytatott kétoldalú tárgyalásairól kiadott közös közleményekben is — mondotta felszólalása végén dr. Petrán János. Ugyancsak a keddi ülésen Roscsin szovjet fődelegátus a fegyverkezési hajsza igen veszélyes vonatkozásának nevezte a magfegyverek felhalmozását és tökéletesítését Hangsúlyozta, hogy a nukleáris leszerelés útján történő haladás kedvezően befolyásolná az egész nemzetközi helyzetet. A szovjet nagykövet a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai megállapodást jelentős lépésnek nevezte az atomháború veszélyének csökkentése szempontjából. Roscsin sajnálatosnak tartja, hogy több állam — köztük katonailag fontos hatalmak — nem írta alá, illetve nem ratifikálta az atomso- rompó-szerződést és a fegyverkezés korlátozásával, illetve a leszereléssel, kapcsolatos egyéb megállapodásokat. Szavai szerint sürgősen be kell tiltani az összes nukleáris kísérletet, köztük a föld alatti robbantásokat is. A Szovjetunió képviselője síkra szállt a külföldi katonai támaszpontok, kiváltképpen pedig az atomfegyverekkel felszerelt bázisok felszámolása mellett. (MTI) Elismerés a Venus-8-ért Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa táviratban szívélyesen köszöntötte azokat a tudósokat, tervezőket, mérnököket, technikusokat és munkásokat, akik részt vettek a Venus—8 automatikus bolygóközi űrállorpás létrehozásában, felbocsátásában, repülésének és leszállásának irányításában. A Venus—8 négyhónapos űrrepülés után július 22-én érte el célját. Az űrállomás leszálló egysége síma leszállást hajtott végre a bolygó felszínén. A tudósok, a szekemberek és a munkások választáviratukban biztosították az SZKP Központi Bizottságát, a Legfelsőbb Tanács Elnökségét és a szovjet kormányt, hogy a továbbiakban is állhatatosan újabb sikerekre törekednek majd az űrkutatásban a szovjet tudomány és a technika, a szovjet nép és az egész emberiség javára. (MTI) Ugandában véget ért a vita Amin nem tett engedményeket Geoffrey Rippon brit „Eu- rópa-miniszter” és Jidi Amin ugandai elnök megbeszélése az Ugandában élő brit állampolgárságú „ázsiaiakról” véget ért. Mint ismeretes, Amin elnök úgy döntött, hogy a munkások és alkalmazottak kivételével kiutasítja Ugandából az ott élő, brit útlevéllel rendelkező indiaiakat, pakisztániakat és bengáliakat, mert szabotálják Uganda gazdasági életét. Rippon azt remélte, hogy vagy arra bírhatja rá az ugandai elnököt, hogy vonja vissza döntését, vagy legalább a kitelepülésre megjelölt 90 napos határidőt hosszabbítsa meg. Amin elnök a megbeszélés folyamán semmiféle engedményt nem tett. Ennek ellenére a két államférfi megbeszélése után rendezett sajtó- értekezleten Rippon kijelentette, úgy érzi haladást értek el. Megállapodtak ugyanis abban, hogy állandó munka- kapcsolatban maradnak a gyakorlati lebonyolítás kérdésében. Újságírók kérdésére, hogyan képzeli az ugandai kormány 90 nap alatt ennyi üzleti érdekeltség felszámolását és mintegy 60 000 ember elutazta- tását, Amin elnök azt mondotta, hogy ebben a Vöröskereszt is segíthet, fölhasználhatók Anglia második világháborús csatahajói is és az ugandai kormány a maga részéről lehetővé teszi ideiglenes tábor felállítását a távozók részére. Amin elnök továbbá határozottan leszögezte, hogy a kitelepülés kérdésében semmiféle halogató taktikának helye nincs. Geoffrey Rippon szerdán reggel visszaérkezik Londonba, s megbeszéléseinek eredményéről tájékoztatja Edward Heath miniszterelnököt. Miután újságírók feltették neki a kérdést, vajon a megbeszélések következtében Nagy-Bri- tannia fölülviasgálja-e az Ugandának nyújtott segély- programját, Rippon kijelentette: „Sem fenyegetőzni, sem ígérgetni nem jöttem ide”. Most sem líti. Ügy véli: a múlt év gazdasági eredményeivel csak azok a nagyvállalatok lehetnek elégedettek, amelyek — eppen Nixon felemás korlátozó intézkedéseinek következtében — .lehetőséget nyertek az árak emelésére, a profit növelésére és adókedvezményt kaptak a kormánytól. Egy éve, amikor ugyané helyen cikket közöltünk az amerikai gazdaság állapotáról, rámutattunk: mivel nem szüntették meg a gazdasági nehézségek legfőbb okait, a hatalmas mértékű katonai kiadásokat, az Egyesült Államok indokínai agresszióját, a kormányprogram igen csekély hatékonysággal fog járni. A megfigyelők ebben többnyire egyetértettek, s úgy tűnik: az 1971-es prognózis tényszerűen beigazolódott. Nixon elnök maga is kénytelen volt elismerni a mellette működő gazdasági tanács jelentéséhez fűzött előszavában, hogy az országban változatlanul magasak az árak és változatlanul magas a munkanélküliség: 5,5 százalékos. Nem optimista a Fehér Ház feje a jövőt illetően sem. Kritikusnak nevezte például a költsévetés helyzetét. A kongresszushoz intézett üzenetében például felszólította a honatyákat, korlátozzák a 250 milliárd dolláros szövetségi kiadásokat. Ha ennek nem tesznek eleget, száegészséges mottevő mértékben fokozódhat a drágulás és újabb adóemelés következhet be. Ha tehát most megvonjuk egy év után a mérleget, a következőket láthatjuk: az amerikai gazdasági élet számos betegsége változatlanul gyógyíthatatlannak tűnik. S mert ilyen a helyzet, újfent csak a tömegeket amúgy is szorító préseken próbálnak majd csavarni, hiszen az áremelkedések, valamint az ad Ő6róf olások legjobban a bérből ég fizetésből élő középrétegeket, valamint a munkásokat sújtják. Pedig Nixon egy éve elhangzott drámai színezetű üzenetében éppen az ő javukról szólt, arról, hogy az ő érdekükben fagyasztják be a béreket. Más kérdés persze, hogy nem nagy volt azoknak a tábora, akik tényként fogadták azt, amit az elnök körvonalazott. A lényegében negyedsikerű esztendő következményei kihatnak az Egyesült Államok külgazdasági kapcsolatainak alakulására is. ' Magyarán szólva: a Nixon-kormány erőfeszítései most arra irányulnak, hogy az amerikai gazdasági élet vérkeringésének meggyorsításába, a bajok orvoslásába kapcsolódjanak bele a szövetségesek is. Hasonlóképpen járt el a kormány akkor is, amikor a kongresszus arra kényszerítette, hogy csökkentse a külföldön állomásozó katonai egységek fenn tatásának költségeit, s ezen a módon in-' vesztáljon be többet a hazai gazdaságba. Az amerikai pénzügy- és külügyminisztérium okosai akkor végigvizi- tálták összes partnereiket, s kereken megmondták nekik, mennyivel kell „beszállniok” a csapatok fenntartásába. Aztán ezt az egészet egy ultimátumszerű kormánynyilatkozat követte. Jelen esetben sem egyiket,' sem másikat egyelőre még nem tapasztaltuk. Ügy tűnik: Washington letett már arról, hogy szép szóval igyekezzen meggyőzni a táborába tartozó államokat. Most egyből a „kemény vonalhoz” nyúlt, s dollármentő akciójával próbálja megnyírni azt az önál- . lóságot, amit az amerikai valuta megingásának következtében szereztek többen, így a Német Szövetségi Köztársaság és a távol-keleti szövetséges, Japán, s bizonyos mértékben Franciaország Az utóbbi egyébként az USA vezető kereskedelmi partnerei között a leghangosabb. A francia szakértők igen élesen bírálják a washingtoni elgondolásokat és hangsúlyozzák: a dollár mentegetése helyett inkább a pozícióit kellene megszilárdítani úgy, hogy a külföldön felhalmozódott papírdollár- hegyek átválthatok legyenek: Igen ám, de az Egyesült Államok aranykészlete alig; vagy egyáltalán nem gyarapodott, s ebben a vitában ez a döntő érv, ami miatt a sokáig fetisizált valuta most sem egészséges. Szolnoki István
