Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

Thanh Hoa barbár bombázása fiimÍRffer Saigonba utazott Tüzérségi állás Kambodzsában, az ősi Phnom Bakheng templomnál —, az indokínai háború Kambodzsában is változatlan hevességgel folyik Hétfőn több mint száz ame­rikai repülőgép intézett bar­bár támadást Thanh Hoa tar­tományi székhely ellen. A tartományi központ több la­kónegyedét teljesen elpusztí­tották. Nem végleges adatok szerint a támadás halálos és sebesült áldozatainak száma száz körül van. A város elleni első támadás reggel hét órakor történt, Ez teljesen megsemmisítette a Quang Trung út mindkét ol­dalát, mintegy egykilométeres szakaszon. A barbár támadás­nak teljes berendezésével együtt áldozatul esett az itteni gyógy­szergyár, a hozzátartozó lakó­teleppel együtt. Dinh Thi Oanh gyógyszerésztechnikus, a tablettaüzem délelőtti mű­szakjának vezetője munka közben vesztette életét. Kiol­tották a golyósbombák Nguyen Thi Ly munkásnő életét is, akinek édesanyját és testvére­it a tavaszi támadás alkalmá­val a B—52-esek bombái öl­ték meg. A város központja elleni tá­madás a nap folyamán több­ször megismétlődött. Egyide­jűleg támadták a városkor­Bizonytalannak nyéki falvakat is. Dong Ve falura több bombát dobtak, s ugyanakkor golyósbombákkal sokat megöltek a mezőn dol­gozó parasztok közül. Phuc lakótelep minden lakóházát lerombolta a barbár támadás. A légi kalózok még a közeli temetőt is bombákkal árasz­tották el. A dél-vietnami népi felsza­badító erők újabb támadás- sorozatot indítottak a Quang Tri tartományi székhely visz- szafoglalásával már hat hét óta kísérletező saigoni tenge­részgyalogosok ellen. Az el­lenség állásaiba 680 tüzérsé­gi lövedékük csapódott be. A kedd reggeli hadijelenté­sek szerint az elmúlt 24 órá­ban a leghevesebb harcok Dél-Vietnamban Quang Tri, Hűé és Saigon térségében folytak. B—52-es amerikai re­pülőerődök Saigontól északra, északnyugatra és délnyugat­ra 19 egymást követő hullám­ban, Quang Tri és Hűé egy­kori császárváros környékén pedig 11 bevetésben támadták a felszabadított területeket. A nyolc hajtóműves, óriás­bombázók a demokratikus Vi­ó megbeszélés etnam területe ellen is foly­tatták támadásaikat. Egy sai­goni szóvivő szerint hétfőn déltől kedden reggel hat órá­ig hat bevetésben bombázták Dong Hói város környékét. A VNA hírügynökség jelentése szerint az újabb amerikai ter­rorbombázások nyomán sok polgári lakos életét vesztette, illetve megsebesült, számos gazdasági és kulturális léte­sítmény súlyosan megrongáló­dott. Az Egyesült Államok in­dokínai háborús bűntetteit kivizsgáló nemzetközi bizott­ság 1972. október 10-től 16-ig Koppenhágában tartja 3. ülésszakát —, közölték a dán fővárosban. Az ülésszakon tanúvallomást tesz majd Ram­sey Clark volt amerikai igaz­ságügy-miniszter. A stockholmi székhellyel működő nemzetközi bizottság előző két ülésszakát Stock­holmban, illetve Oslóban tar­totta. Kissinger kedden Saigonba utazott — jelentette be a washingtoni 'Fehér Ház. Az amerikai elnök nemzetbizton­sági főtanácsadója Nguyen Van Thieu saigoni elnökkel két napon keresztül fog tár­gyalni „a vietnami probléma minden vonatkozásáról, közöt­tük a béketárgyalásokról”. (AFP) Az internálás felszámolását követelik t Egyre bizonytalanabb kime­netelűnek látszik William Whitelawnak, az északír ügyek brit miniszterének az „érdekelt felek részvételével” tartandó kerekasztal-konfe- tenciára tett javaslata. Sem a katolikus, sem pedig a pro­testáns szervezetek nem érte­nek egyet Whitelaw formulá­jával, s elégedetlenségüknek azzal adnak hangot, hogy sor­ra megtagadják részvételüket a szeptember 25—27-re java­solt beszélgetésben, illetve feltételekhez kötik megjelené­süket. A katolikus irányzatú pár­tok elsősorban a bírósági el­járás nélkül internált szemé­lyek azonnali szabadon bo­csátását követelik. Ilyen szel­lemben nyilatkozott a nacio­nalista párt is. Vezetői leszö­gezték: ha a brit hatóságok nem engedik ki az internál­takat, a párt nem meneszt küldöttséget a konferenciára. A Long Kesh-i internáló tábor 263 foglya a jelek sze­rint úgy döntött, nem várja ki, míg a politikai szerveze­tek és a brit hatóságok meg­egyezésre jutnak sorsukról, hanem saját erejükből pró­bálnak kiszabadulni. Láger­őreik 30 méter hosszú föld­alatti folyosót fedeztek fel, amely az egyik barakktól in­dult ki és már majdnem el­érte a tábort körülvevő szö­gesdrótkerítést. Mint egy brit katonai szóvivő közölte, a foglyoknak csupán néhány napra lett volna szükségük, hogy teljesen elkészülhessenek a folyosóvaL A DPA hírügynökség meg­jegyzi, hogy eddig csupán egy fogolynak sikerült megszöknie Long Keshéből, mégpedig úgy, hogy papnak öltözve egyszerű­en kisétált a láger főkapuján. ' (MTI) Szemben nyolcszáz rendőrrel Az angliai Scunthorpe kö­zelében, ahol hétfőn viharos jelenetek játszódtak le a sztrájkolók és a rendőrök kö­zött, kedden délután ismét 800 rendőr és több száz tün- tetető dokkmunkás nézett far­kasszemet egymással. A dokk­munkások „repülő osztagai” 2 NÓGRÁD r 1972. reggel ' indultak Londonból, hogy Colchesterben, Essexben, Richboroughban . lezárják mindazokat a kikötőket, ahon­nan sztrájktörésről érkezett hír. A hétfőihez hasonló inci­densekre estig nem került sor. (MTI) augusztus 16., szerda Váratlan meglepetésként hatott a nyugati tőkés világ­iján az a javaslatsorozat, amit az Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi szakér­tői, mint kormányálláspontot fűztek a Nemzetközi Valuta Alap szeptemberi közgyűlése elé készült jelentéshez. A ja­vaslatok majdnem felborítot­ták a találkozó előkészületeit és elsősorban a még mindig gyengélkedő dollár „egészségi állapotát” próbálták helyre-, állítani. A javaslattevők nyíl­tan kimondott szándéka a dollár központi szerepének megőrzése a nyugati valuta- rendszerben. Ezzel együtt el akarják érni az arany háttér­be szorulását, valamint azt, hogy az aktív fizetési mérle- gű országok nemzeti valutá­juk felértékelésére kénysze­rüljenek. Ezek a kényszerintézkedés­nek joggal nevezhető pénz­ügyi machinációk minden 6zónál ékesebben bizonyítják, hogy az eltelt egy esztendő alatt Nixon elnök 1971. au­gusztus 15-én meghirdetett „új gazdaságpolitikája” nem hozta meg a kívánt ered- .ményt. Vannak bizonyos sta­bilizálódási jelek, a bérbefa­gyasztás következtében pél­dául valamelyest enyhült az infláció, s a gazdasági élet is mutat némi fellendülést. El­sősorban külgazdasági tekin­tetekben azonban csak • nega­tív előjelű tendenciákról tesz­nek említést még az ameri­kai gazdasági szakírók is. A Washington Post azonban még borúlátóbb, s a gazdasá­gi gondok között elsősorban a lassan fékeződő inflációt és a gazdaság lassú fejlődését em­Magyesr felszólalás a genfi értekezleten Hívják össze a viligértekezletet A genfi leszerelési bizott­ság keddi, 577. ülésén felszó­lalt dr. Petrán János, a ma­gyar küldöttség helyettes vezetője. Méltatta a szovjet—ameri­kai SALT-tárgyalások ered­ményeként létrejött eddigi megállapodások jelentőségét a további leszerelési intézkedé­sek szempontjából. Foglalko­zott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet gyakorlati előkészítésének és megtartásának fontosságával, valamint az értekezlet kedve­ző hatásával a nemzetközi po­litikai légkör javulására, a katonai feszültség csökkenté­sére a földrészen, ami egyút­tal kedvezően hathat a kö­zép-európai haderő- és fegy­verzetcsökkentésről folytatan­dó tárgyalásokra is. Felszólalásának további részében arról az egyezmény- tervezetről szólt, amelyet a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről a szo­cialista országok ez év már­cius 28-án terjesztettek a bi­zottság elé. Részletesen ele­mezte a tervezet egyes ren­delkezéseit, köztük azokat, amelyek az államok által az egyezményben vállalt kötele­zettségek megtartását, gya­korlati megvalósítását céloz­zák. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: a nyugati ha­talmak nem mutatkoznak késznek a politikai döntésre, s ezért eltúlozzák az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos technikai problémákat, gya­korlatilag elodázzák a meg­állapodás mielőbbi létrejöt­tét ég annak nemzetközi egyezmény formájában törté­nő rögzítését. Befejezésül rámutatott arra, hogy a magyar kormány kez­dettől fogva üdvözölte és tá­mogatja a Szovjetunió javas­latát: a világ minden államá­nak részvételével hívjanak össze leszerelési világértekez­letet. Ez kifejezést kapott a magyar párt- és állami veze­tőknek az utóbbi hónapokban más államok képviselőivel folytatott kétoldalú tárgyalá­sairól kiadott közös közlemé­nyekben is — mondotta fel­szólalása végén dr. Petrán Já­nos. Ugyancsak a keddi ülésen Roscsin szovjet fődelegátus a fegyverkezési hajsza igen ve­szélyes vonatkozásának ne­vezte a magfegyverek felhal­mozását és tökéletesítését Hangsúlyozta, hogy a nukleá­ris leszerelés útján történő haladás kedvezően befolyá­solná az egész nemzetközi helyzetet. A szovjet nagykövet a stra­tégiai fegyverrendszerek kor­látozásával kapcsolatos szov­jet—amerikai megállapodást jelentős lépésnek nevezte az atomháború veszélyének csök­kentése szempontjából. Roscsin sajnálatosnak tart­ja, hogy több állam — köz­tük katonailag fontos hatal­mak — nem írta alá, illetve nem ratifikálta az atomso- rompó-szerződést és a fegy­verkezés korlátozásával, illet­ve a leszereléssel, kapcsolatos egyéb megállapodásokat. Szavai szerint sürgősen be kell tiltani az összes nukleáris kísérletet, köztük a föld alatti robbantásokat is. A Szovjetunió képviselője síkra szállt a külföldi kato­nai támaszpontok, kiváltkép­pen pedig az atomfegyverek­kel felszerelt bázisok felszá­molása mellett. (MTI) Elismerés a Venus-8-ért Az SZKP Központi Bizott­sága, a Legfelsőbb Tanács El­nöksége és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa táviratban szí­vélyesen köszöntötte azokat a tudósokat, tervezőket, mérnö­köket, technikusokat és mun­kásokat, akik részt vettek a Venus—8 automatikus bolygó­közi űrállorpás létrehozásá­ban, felbocsátásában, repülé­sének és leszállásának irányí­tásában. A Venus—8 négyhónapos űrrepülés után július 22-én érte el célját. Az űrállomás leszálló egysége síma leszál­lást hajtott végre a bolygó felszínén. A tudósok, a szekemberek és a munkások választávira­tukban biztosították az SZKP Központi Bizottságát, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségét és a szovjet kormányt, hogy a továbbiakban is állhatatosan újabb sikerekre törekednek majd az űrkutatásban a szov­jet tudomány és a technika, a szovjet nép és az egész embe­riség javára. (MTI) Ugandában véget ért a vita Amin nem tett engedményeket Geoffrey Rippon brit „Eu- rópa-miniszter” és Jidi Amin ugandai elnök megbeszélése az Ugandában élő brit állam­polgárságú „ázsiaiakról” vé­get ért. Mint ismeretes, Amin elnök úgy döntött, hogy a munká­sok és alkalmazottak kivételé­vel kiutasítja Ugandából az ott élő, brit útlevéllel rendel­kező indiaiakat, pakisztánia­kat és bengáliakat, mert sza­botálják Uganda gazdasági életét. Rippon azt remélte, hogy vagy arra bírhatja rá az ugandai elnököt, hogy vonja vissza döntését, vagy legalább a kitelepülésre megjelölt 90 napos határidőt hosszabbítsa meg. Amin elnök a megbeszélés folyamán semmiféle enged­ményt nem tett. Ennek elle­nére a két államférfi megbe­szélése után rendezett sajtó- értekezleten Rippon kijelen­tette, úgy érzi haladást értek el. Megállapodtak ugyanis ab­ban, hogy állandó munka- kapcsolatban maradnak a gyakorlati lebonyolítás kérdé­sében. Újságírók kérdésére, hogyan képzeli az ugandai kormány 90 nap alatt ennyi üzleti ér­dekeltség felszámolását és mintegy 60 000 ember elutazta- tását, Amin elnök azt mon­dotta, hogy ebben a Vöröske­reszt is segíthet, fölhasználha­tók Anglia második világhá­borús csatahajói is és az ugan­dai kormány a maga részé­ről lehetővé teszi ideiglenes tábor felállítását a távozók részére. Amin elnök továbbá határozottan leszögezte, hogy a kitelepülés kérdésében sem­miféle halogató taktikának helye nincs. Geoffrey Rippon szerdán reggel visszaérkezik London­ba, s megbeszéléseinek ered­ményéről tájékoztatja Edward Heath miniszterelnököt. Miu­tán újságírók feltették neki a kérdést, vajon a megbeszélé­sek következtében Nagy-Bri- tannia fölülviasgálja-e az Ugandának nyújtott segély- programját, Rippon kijelentet­te: „Sem fenyegetőzni, sem ígérgetni nem jöttem ide”. Most sem líti. Ügy véli: a múlt év gaz­dasági eredményeivel csak azok a nagyvállalatok lehet­nek elégedettek, amelyek — eppen Nixon felemás korláto­zó intézkedéseinek következ­tében — .lehetőséget nyertek az árak emelésére, a profit növelésére és adókedvez­ményt kaptak a kormánytól. Egy éve, amikor ugyané he­lyen cikket közöltünk az amerikai gazdaság állapotá­ról, rámutattunk: mivel nem szüntették meg a gazdasági nehézségek legfőbb okait, a hatalmas mértékű katonai ki­adásokat, az Egyesült Álla­mok indokínai agresszióját, a kormányprogram igen cse­kély hatékonysággal fog jár­ni. A megfigyelők ebben többnyire egyetértettek, s úgy tűnik: az 1971-es prog­nózis tényszerűen beigazoló­dott. Nixon elnök maga is kény­telen volt elismerni a mellet­te működő gazdasági tanács jelentéséhez fűzött előszavá­ban, hogy az országban vál­tozatlanul magasak az árak és változatlanul magas a munkanélküliség: 5,5 száza­lékos. Nem optimista a Fe­hér Ház feje a jövőt illető­en sem. Kritikusnak nevezte például a költsévetés helyze­tét. A kongresszushoz intézett üzenetében például felszólí­totta a honatyákat, korlátoz­zák a 250 milliárd dolláros szövetségi kiadásokat. Ha en­nek nem tesznek eleget, szá­egészséges mottevő mértékben fokozód­hat a drágulás és újabb adó­emelés következhet be. Ha tehát most megvonjuk egy év után a mérleget, a következőket láthatjuk: az amerikai gazdasági élet szá­mos betegsége változatlanul gyógyíthatatlannak tűnik. S mert ilyen a helyzet, újfent csak a tömegeket amúgy is szorító préseken próbálnak majd csavarni, hiszen az ár­emelkedések, valamint az ad Ő6róf olások legjobban a bérből ég fizetésből élő kö­zéprétegeket, valamint a munkásokat sújtják. Pedig Nixon egy éve elhangzott drámai színezetű üzenetében éppen az ő javukról szólt, ar­ról, hogy az ő érdekükben fa­gyasztják be a béreket. Más kérdés persze, hogy nem nagy volt azoknak a tábora, akik tényként fogadták azt, amit az elnök körvonalazott. A lényegében negyedsikerű esztendő következményei ki­hatnak az Egyesült Államok külgazdasági kapcsolatainak alakulására is. ' Magyarán szólva: a Nixon-kormány erőfeszítései most arra irá­nyulnak, hogy az amerikai gazdasági élet vérkeringésé­nek meggyorsításába, a bajok orvoslásába kapcsolódjanak bele a szövetségesek is. Ha­sonlóképpen járt el a kor­mány akkor is, amikor a kongresszus arra kényszerí­tette, hogy csökkentse a kül­földön állomásozó katonai egységek fenn tatásának költ­ségeit, s ezen a módon in-' vesztáljon be többet a hazai gazdaságba. Az amerikai pénzügy- és külügyminiszté­rium okosai akkor végigvizi- tálták összes partnereiket, s kereken megmondták nekik, mennyivel kell „beszállniok” a csapatok fenntartásába. Aztán ezt az egészet egy ul­timátumszerű kormánynyilat­kozat követte. Jelen esetben sem egyiket,' sem másikat egyelőre még nem tapasztaltuk. Ügy tűnik: Washington letett már arról, hogy szép szóval igyekezzen meggyőzni a táborába tartozó államokat. Most egyből a „kemény vonalhoz” nyúlt, s dollármentő akciójával pró­bálja megnyírni azt az önál- . lóságot, amit az amerikai va­luta megingásának következ­tében szereztek többen, így a Német Szövetségi Köztársa­ság és a távol-keleti szövet­séges, Japán, s bizonyos mértékben Franciaország Az utóbbi egyébként az USA vezető kereskedelmi partnerei között a leghango­sabb. A francia szakértők igen élesen bírálják a wa­shingtoni elgondolásokat és hangsúlyozzák: a dollár mentegetése helyett inkább a pozícióit kellene megszilárdí­tani úgy, hogy a külföldön felhalmozódott papírdollár- hegyek átválthatok legyenek: Igen ám, de az Egyesült Ál­lamok aranykészlete alig; vagy egyáltalán nem gyara­podott, s ebben a vitában ez a döntő érv, ami miatt a so­káig fetisizált valuta most sem egészséges. Szolnoki István

Next

/
Oldalképek
Tartalom