Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
SZEPESI JÓZSEF VERSEIBŐL Wűü Wegner: Beszámoló Olaszországról Barátom Brúnó nemrég tért vissza szabadságáról Olaszországból, autóval. Találkoztunk egy pohár italra. — Milyen volt? Mesélj! — kértem. —» 4531 kilométer — mondta Brúnó. Végül Szicília. — Láttad Palermóban a híres katedrálist? — Palermo... Ott volt a problémám a gyújtással. Azonkívül kilyukadt az olajteknő. — Bizonyára voltál Nápolyban? A Vezúv lábánál? — Ne is emlékeztess Ná- polyra. A Via Román leelőzött egy olasz teherautó. Füst- felhő, sár, ki se látszott a kocsi! Hát tudod ezek az olaszok! — S, hogy tetszett Róma, az örök város? A Via Veneto? — Épp Róma előtt vesztettem el a jobb hátsó dísztárcsámat. — Voltál Pisában is? Láttad a ferde tornyot? — Ne is mondd, még most is dühös vagyok, ha rágondolok. Ott hagytam a tartalék benzinkannámat — morogta Brúnó. — És milyen volt a Riviérán? Alassiában? Brúnó kiitta maradék borát, majd haragosan megszólalt: — Alassiában defektem volt, Milánóban pedig, el se fogod hinni... — Tényleg fehér márványból van a milánói dóm? — kérdeztem. — Halvány fogalmam sincs róla. Csak azt tudom, hogy Milánóban egy motoros lehorzsolta a bal első sárkányomat. Ügy mennek, mint a páviánok, ezek a déliek! Rendeltem még két pohárral. — Akkor bizonyára örültél, mikor átlépted a határt — mondtam. — A hazai utakon már igazán nem lehetett problémád! — Te optimista! — kiáltotta Brúnó. — Belefutottam a hét végi forgalomba. Lépésben kellett hajtanom. Száz kilométerre a lakásomtól karamboloztam. De nem volt különösebb baj. Az üvegek törtek csak össze. — És milyen volt különben? — kíváncsiskodtam. — Arra gondolok volt-e valami kalandod, flörtöd, valami nevezetesebb eseményed? — Hogyhogy? — csodálkozott Brúnó, és rendelt még két pohárral —, hát nem elmeséltem már mindent? Fordította: Steiner Katalin BESZE IMRE: A CIGÁNYLÁNY Lenézték öt olajfoltos, szakadt nadrágja, blúza, melle miatt, és ő lenézte őket ahogy ott fent darut kezeWe tonnákat játszott ujjain. Haját jóllétül! kontyba rakta,- száján a rúzs még nem pirult - csókot dobáltak fel a srácok, de ő csak kacarászott, két keze kapcsolón simult. Ebédidőben társalogni és kávét inni jött le, hozzánk,- közelről sem volt csúnya, „romnyi" mégis külön pohárba hozták a kávét s két ujjal merte fognia Mert Ijátha rászól a „kimérő" pádig kezét tisztára mosta, „Közelről kedves, szinte szép nő, bár darut kezel és bőre ronda, de mosolya, az kincset érő", Szürcsölve itta meg a zaeeból számára főzött kotyvalékot, de csak mosolygott - tiszta dacból szótlan maradt, s a magasból lépett át minden hordalékot. Hiába vártuk, egyszer, délben, nem jött le kávét inni hozzánk, úgy halt meg, mint a rém-mesében: áram-ütötte testét hozták hordágyon, kint a részlegében. Kíváncsian még néztük - végleg. Még mindig szép volt. Szája nyitva, lazuit-puhán, hisz mosolyának fegyelme többé nem szorítja: nem tartja féken már az élet, 8 NÓGRÁD — 1972. augusztus 13,, vasárnap KISS DÉNES: Hetedhét látomás Kék kék ekekék kasza vasa villan kék szilánkot vet az ég régi álmaimban kék a tócsa kék a béka kék szárnyú szél illan Aranydombon aranymáglyák gabonakeresztek kaszakőkék búzavirág mécslángja is reszket aranyember bronz a bőre kaszasújtás ütemére lelkek füstölögnek Kék kék kauakék szem csikorog hús elég aranytűzvész a vidék süt a föld süt az ég süti a test kenyerét a tarló parazsán az ember tövig ég Az anyám az apám szobrok a domb oldalán aranybúza aranyrezs halálosra aranyoz A sejtekbe mélyre ás kaszakék villanás hetedhét látomás Jön a gép megy a gép aranytűzben gázol fenn az ég kaszakék mi lett az anyámból otthon ül szeme kék csöndessége menedék visszanéz messzenéz hetedhét nyarából Anyám alszik Anyám valahol alszik Szomorúan és mélyen valahol lenn a mélyben, Valahol lenn a mélyben haloyány asszony Anyám talpig feketében Talpig feketében szomorúan és mélyen alszik hófehéren Anyám szíve ö volt q lelke már tudom fehér hólepte hajnalon sovány kezében a szívét kínálta nékem a szivét C volt a lelke jól tudom fehér hólepte hajnalon elhozta nékem a szivét beteg, halott nagy nagy szívét. Minden a régi Bennem minden a régi 0 rímek az álmok ma is a régi szemmel nézem a világot Mint régen most is élek tón vígan mint mások $ ma is gyakran látom szépnek a világot Minden, minden a régi a rímek az álmok csak Anyám sírján frissek újak a virágok. Sötét temetőben Sötét a temető nem világit csillag hosszú az éjszaka talán ki se virrad Talán ki se virrad én meg itt maradok sötét temetőben egy szomorú halott. (1971) — Azt mondják, a fürdőhelyek a világ legunalmasabb pontjai — kezdte elbeszélését Miss Marple. — Nekem azonban más a véleményem. Amikor például Keston Spaba érkeztem, első pillanatban feltámadt bennem a gyanú, hogy a termetes, joviális modorú Mr. Sanders el akarja tenni láb alól a feleségét. Ez a gyanúm csak megerősödött egyik délután, amikor együtt utaztam velük az emeletes trolibuszon. Tömött vcl± a kocsi, mindhárman kénytelenek voltunk a felső emeleten elhelyezkedni. Azután leszálláshoz készülődve, Mr. Sanders egyszeresek megtántorodott, váltóval nekidőlt a feleségének, aki fejjel lefelé zuhant, le a lépcsőkön. Még szerencse, hogy a kalauz elég erős ember volt. és elkapta. Az egész dolog balesetnek tűnt, de én tudom, hogy Mr, Sanders a kereskedelmi flottánál dolgozott, és ha valaki nem veszíti e] az egyensúlyát egy hánykolódó hajón, az a trollbuL szón sem tántorodik meg olyan könnyen .,. Holtbiztos voltam a dolgomban, mégsem tehettem semmit. Mrs, Sanders, egyébként Gladys volt a keresztneve, szívesen mesélt magukról. _ Elmondta, hogy nemrég kötöttek házasságot és pillanatnyilag az ő kis életjáradékából élnek. A tőkéhez nem nyúlhatnak hozzá, ezt valamely bölcs örökhagyó így rendelte, de ő végrendelkezhet róla. Ezzel a jogával élt is és házasságkötésükkor férjével kölcsönösen egymás javára végrendelkeztek. Szegény, kis hiszékeny asszony, úgy szerettem volna figyelmeztetni, hogy mi készül ellene de célozgatásokkal kellett beérnem. Megígértettem vele, hogy nem megy ki a szobájuk erkélyére, Hogy miért ne menjen? Azt mondtam, baljós álmot láttam róla. Ez használt, A babona néha minden egyébnél nagyobb hatást tesz. Azt hiszem, a férfi sejtette, hogy én belelátok a gondolataiba. Ezért nem is húzta sokáig az időt. cselekedett. Aznap délután valami furcsa, nyomasztó hangulat telepedett mindnyájunkra. Először is ott volt George, a porajtőnyflésban. Nem vette észre, hogy figyelem, s az arca mindent elárult. Bizonyos vagyok benne, hogy Mrs. Carpenter szavai ültették el az agyában az ötletet. .Odajött hozzánk és a maga szokott joviális módján megkérdezte. — Bemegyek Kestonba, elintézhetek valami kisebb-na- gyobb bevásárlást a kedves hölgyeknek? — Mivel egyitás. Már évek óta dolgozott a fürdőszállóban, mindenki jó] ismerte. Hörghurutot es tüdőgyulladást kapott, s a negyedik napon meghalt. Szomorú dolog, csapás volt ez mindnyájunk számára. S méghozzá épp korácsony előtt négy nappal! Aztán az egyik szobalány, egy aranyos kis teremtés megfertőzte valamivel az ujját, és huszonnégy óra leforgása alatt ő is elhunyt,.. ■A szalonban üldögéltem Miss Trollope-pal meg az öreg Mrs. Oarpenterrel, s ez utóbbi épp ezekről a dolgokról beszélt, amúgy csámcsogva, ismerik az effélét. — Jegyezzék meg a szavaimat: ez még nem az utolsó! Ahol kettő van, ott jön a harmadik is! Amint ezt kiejtette a száján, s közben csattogott a kötőtűivel, Mr. Sanders tűnt fel az künknek sem volt számára megbízatása, még ott maradt egy-két percig, tréfásan elcsevegett velünk, majd kiment a szálloda ajtaján. Én pedig — mint már említettem — eléggé nyugtalan voltam, s meg is kérdeztem: — Hol van Mrs. Sanders? Nem tudják véletlenül? Mrs. Trollope azt felelte, hogy az asszony elment Mor- timerékhez, a barátaikhoz bridzsezni. Ettől kissé megkönnyebbültem. Fél órával később felmentem a szobámba, s a lépcsőn találkoztam dr. Colesszal. Miután amúgy is tanácsot akartam kérni tőle a reumám ügyében, beinvitáltam a szobámba, s 6 sok más egyéb között megemlítette, hogy Mr. Sanders épp most kérte meg, vizsgálja meg a feleségét, akinek súlyos emésztési zavarai vannak. Ha csak a legkisebb kétségem lett volna saját gyanúm jogossága felől, most az is eloszlik, mert Gladys Sanders épp aznap mondta nekem, hogy hál' istennek pompás az emésztése, a fürdőkúra nagyon jót tett neki. Fél hat volt-a szálloda halijának: öreg falióráján, amikor Sanders elbúcsúzott tőlünk^ öregasszonyoktól azzal, hogy bemegy a városba, és mi háromnegyed hétkor még mindig ott ücsörögtünk, amikor ő visszajött. Két férfi volt vele, s mindhármukon látszott, hogy Ihattak egy-két pohárraL Mr. Sanders magára hagyta két barátját, s egyenesen odajött hozzám azzal, hogy kikérje tanácsunkat a feleségének vásárolt karácsonyi ajándék felől. Szép kis estélyitáskákat vett, Illetve a kereskedő elküldött neki hármat, hogy abból válasszon. Dehát ő csak egy egyszerű matróz, nem ért az ilyesmihez. Feljönnénk-e vele a szobába, hogy még gyorsan, a felesége hazaérkezése előtt kiválasszuk a legmegfelelőbbet ? Sohasem fogom elfelejteni, ami azután történt. Felmentünk Mr. Sandersszel, ő felgyújtotta a villanyt, s a padlón ott feküdt Mrs. Sanders, arccal a föld felé, holtan. Elsőnek én léptem oda hozzá. Letérdeltem, megfogtam a kezét a pulzusát kerestem, de hasztalanul, már az egész karja hideg volt. Mellette egy homokkal telitöltött harisnya — a fegyver, amellyel leütötték. Sanders sikoltva rohant oda, de én nem engedtem, hogy megérintse Biztos voltam abban, hogy ő a tettes, s könnyen lehet, hogy épp akkor akart valamit magához venni, vagy elrejteni. — Semmihez sem szabad nyúlni — szóltam —, szedje össze magát Mr. Sanders. Miss