Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

ilsmfil tárgyaltak B*äriaesE>an KepunHön Xuan Xhuy, a VDK küldöttségének vezetője megérkezik a — sorrendben százötvenedik — találkozói» Csütörtökön Párizsban hosz- szú ßzünet után ismét össze- ült a vietnami helyzettel fog­lalkozó négyes értekezlet, amelynek munkáját az ame­rikai küldöttség szabotáló ma­gatartása március óta akadá­lyozta. \ A 150. ülésen megjelent mind a négy küldöttségveze­tő. A tanácskozás színhelyén várakozó újságírók előtt Xhu­an Thuy, a VDK állammi­nisztere hangsúlyozta: az Egyesült Államoknak be kell szüntetnie a VDK elleni légi­háborút, és kijelentette, hogy az általa vezetett küldöttség kész a vietnami probléma korrekt rendezésének kidol­gozása érdekében folytatni a megbeszéléseket az amerikai küldöttséggel. Binh asszony, a DIFK' külügyminisztere kije­lentette, hogy készen áll az elfogadható politikai megol­dás felkutatására. Porter, az amerikai delegáció vezetője rövid nyilatkozatáoan azt ígérte, hogy az amerikai kül­döttség rugalmas magatartást fog tanúsítani, „ha a másik fél is úgy tesz”, és haljandó — ahogy Porter mondotta — az amerikain kívül más ja­vaslatot is megvalósítani. Csak a szándékról beszélnek Nincs program a japán—kínai tárgyalásokra ' A japán külügyminisztéri­um szóvivője csütörtöki saj­tóértekezletén kijelentette^ a Tanaka-kormány egyelőre semmiféle konkrét programot nem vitatott meg a Kínával való kapcsolat rendezésére. Ugyanakkor hozzátette, véle­ménye szerint mindkét ország kormánya, őszintén törekszik a kapcsolatok rendezésére. A japán külügyi szóvivő szerint ez év szeptemberében megbeszélés indulhat arról, hogy mikor, hol és milyen szinten kezdjék meg a japán —szovjet békeszerződés meg­kötésére vonatkozó előkészítő tárgyalásokat. A szóvivő ta­gadta annak a japán sajtóban közölt hírnek a hitelességét, hogy Gromiko szovjet külügy­miniszter januári tokiói láto­gatása idején a Szovjetunió békeszerződés-tervezetet adott át a japán kormány illetéke­seinek. (MTI) Szidhf Moszkvában Aziz Szidki egyiptomi mi­niszterelnök csütörtökön hi­vatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett. A szov­jet és egyiptomi zászlókkal feldíszített vnukovói repü­lőtéren Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és más hivatalos személyiségek fogadták az egyiptomi dele­gációt. (MTI) Ez a kérdés és a reá adott válasz a párizsi l’Humanité egyik legutóbbi vezércikkének summája. Az Arles városában megtartott községtanácsi pót­választáson az FKP listája jóval megnövelte szavazóinak számát- és a voksok 53 száza­lékával győzött a helyi jobb­oldali csoportok támogatta ún. centrista listával szemben. Természetesen nem lehet csal­hatatlan irányjelzőnek tekin­teni egy helyi pótválasztás eredményét, de az arlesi „széljárásra” nagyon sokan felfigyeltek Franciaország­ban, mert ez volt az első vá­lasztás a kommunista és a szocialista párt közös kor­mányprogramjának meghir­detése után. Az FKP lapja ezért mutathatott rá: a mun­káspártok közös programja, a baloldali egységakció lehető­sége új reményeket keltett a munkásosztály és a néptöme­gek szívében, olyan új fordu­lat reményét ébresztette fel, amelyet régóta várnak a franciák. A két munkáspárt történe­tében példa nélkül áll, hogy közös kormányprogrammal lépnek a közvélemény elé; s a Francia Szocialista Párt az első olyan nyugati szociálde­mokrata párt, amely kész együttesen elfogadott program alapján közös kormányzásra a kommunistákkal. Ez az össze­fogás alapja lehet az egész baloldal tömörülésének, ez pe­dig egy olyan széles körű né­pi egységnek, amely képes lenne parlamenti úton az alapvető társadalmi átalakítá­sokra. Történelmi horderejű egyez­ményt kötött tehát a kommu­nista és a szocialista párt ve­zetősége. Talán leghamarabb Londonderry egyik legforgalmasabb utcájában 100 kilós bomba robbant és tucatnyi üzletet, hivatalt döntött romba. Az időzített bomba politikailag is időzítve volt. Orániai Vilmos emléknapján, a protestánsok ünnepén repült a leve­gőbe 3 NÓGRÁD - 1972. július 14., péntek Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) egyezményben résztvevő KGST-tagországok számára számos előnyt biztosít. A kor­szerű konténeres árufuvaro­zás kiszélesítése segíti az áru­forgalom meggyorsítását. a közlekedési ágak közötti haté­kony munkamegosztás megva­lósítását, munka- és költség­megtakarítást eredményez, va­lamint csökkenti a fuvarozás­nál előforduló károkat. A Minisztertanács a megál­lapodást jóváhagyólag tudo­másul vette és felhívta a köz­lekedés- és postaügyi minisz­tert, hogy a minisztériumok és az országos hatáskörű szer­vek vezetőivel együttműködve gondoskodjék a megállapodás végrehajtásáról, A munkaügyi miniszter, va­lamint a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa elnökségének előterjesztése alapján a kor- tmány határozatot hozott az iparban foglalkoztatott terve­ző, beruházó, szervező, kuta­tó, dokumentációs, számítás- technikai vállalatok, valamint más ágazatoknál az előzőek­kel azonos tevékenységet foly­tató intézmények dolgozói munkaidejének csökkentésé­ről. A kormány megtárgyalta a pénzügyminiszter előterjeszté­sét a vállalati állóeszközök se­lejtezésének helyzetéről. A je­lentés alapján a kormány egyetértett azzal, hogy az ál­lóeszközök indokolt mértékű és ütemű selejtezését — a köz- gazdasági szabályozórendszer továbbfejlesztése keretében és azzal összhangban — olyan intézkedésekkel kell elősegí­teni, amelyek a vállalatokat az eddiginél jobban ösztönzik az elavult, elhasználódott ál­lóeszközök selejtezésére, pót­lására. A kormány felhívta ak érdekelt minisztereket, hogy saját hatáskörükben kezdemé­nyezzék az elavult állóeszkö­zök kiselejtezését. Az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnökének előterjeszté­se alapján a kormány felhív­ta a figyelmet a fogyasztói árszínvonallal. összefüggő kér­dések további vizsgálatára és az árak fokozottabb ellenőr­zésére. Ezzel kapcsolatban a kormány megfelelő intézkedé­sek megtételére utasította a minisztereket. A Minisztertanács jóvá­hagyta a Világgazdasági Tu­dományos Tanács beszámoló­ját eddigi tevékenységéről és meghatározta munkájának to­vábbi irányát. A kormány, tu­domásul vette a Magyar Tu­dományos Akadémia tudomá­nyos osztályai és bizottságai felügyelete alatt működő tár­saságok munkájáról adott tá­jékoztatást. Megállapította, hogy az Akadémia reformja óta javultak a testületi mun­ka módszerei és a tevékeny­ség az új szervezetben tartal­masabbá vált. A Minisztertanács titkár­sága vezetőjének előterjeszté­se alapján a kormány a kiala­kult gyakorlatnak mgefelelő- en felhívta a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek figyelmét az or­szággyűlés júniusi ülésén el­hangzott képviselői észrevéte­lekre és utasítást adott, hogy az intézkedésekről tájékoztas­sák az országgyűlés elnökét és az indítványozó képviselő­ket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Burmái vendégünk látogatásai Ellenzéki tűzben Andreotti kormánya A képviselőház után csü­törtökön a szenátus is bizal­mat szavazott — bár alig néhány szavazatos különb­séggel — az Andreotti-kor­mánynak, amely így most már alkotmányosan gyako­rolja hivatalát. A szavazás eredménye 163:155 volt. A szavazást megelőző bi­zalmi vitában a baloldali pártok képviselői keményen elítélték a jobboldali fordu­latot jelentő kabinetet. Az OKP nevében Edoardo Per- na, a kommunista szenátusi csoport helyettes vezetője beszéLt. Bírálta a kormány antidemokratikus program­ját. Hangoztatta, hogy a liberálisok jelenléte eleve lemondást jelent a társadal­mi reformokról, és rámuta­tott: nem igaz, hogy a DC számára ez a kormányössze­tétel volt az egyedüli lehe­tőség, ahogyan ezt a mi­niszterelnök állította. A ke­reszténydemokraták azon­ban el akarják szigetelni a baloldalt és ennek érdeké­ben nem riadnak vissza az újfasisztákkal való együtt­működéstől sem — ahogyan ezt az állandó parlamenti bizottságok vezetőinek meg­választása is tanúsította. Rendkívül élesen támadta a jobbközép kormányt Piet­ro Nemmd örökös szenátor, a szocialista párt volt elnöke is. Kijelentette: az OSZP határozott ellenzéki fellé­péssel a jobboldali kormány megdöntésére fog törekedni. A vita után, a csütörtöki szavazásban a keresztényde­mokrata, liberális, azooiélde- mokrata és republikánus szenátusi csoportok a kor­mány mellett, a kommunis­ták, proietáregység pártiak, szocialisták a kormány el­len szavaztak. (MTI) U Ne Win, a Burmái Unió Forradalmi Tanácsának elnö­ke, miniszterelnök, aki baráti látogatásra érkezett főváro­sunkba, csütörtökön felkeres­te Losonczi Pált, a .Népköz- társaság. Elnöki Tanácsának elnökét és Fock Jenőt, a Mi­nisztertanács elnökét. Az ál­lamférfiak, a kíséret jelenlé­tében szívélyes eszmecserét folytattak a feleket kölcsönö­sen érdeklő kérdésekről, s szóba került több fontos nem­zetközi probléma is. Az Elnöki Tanács és a Mi- niszteratnács este vacsorát adott a burmai elnök tisztele­tére, amelyen megjelent a politikai. és társadalmi élet, s a: diplomáciai képviseletek számos vezetője. A , vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. A burmai elnök ma folytatja programját, amelynek köz­pontjában a magyar állam­férfiakkal folytatott hivata­los tárgyalások állnak. Űj francia kormány — a baloldali egységáraidat ellen a tőkés hatalom vette észre, milyen fontos esemény tör­tént. Alighanem igazuk van azoknak, akik éppen ebben az eseményben látják a kormány átalakításának elsődleges okát is. Szerintük Pompidou elnök azért állított új embert a kormány élére, hogy kifogja a szelet a változást követelő áramlat vitorláiból, hogy a megújhodás látszatát keltve gyengítse a baloldali összefo­gás vonzerejét. Chaban-Delmas lemondása már régóta a levegőben ló­gott, mégis meglepetést kel­tett. A volt kormányfő ugyan­is a nemzetgyűlés gaulleista többségére, a kormánykoalí­cióra támaszkodva nemrégi­ben bizalmi szavazást erősza­kolt ki és alig néhány nappal e bizalom után nem látszott valószínűnek a miniszterelnök menesztése. Igaz, a kormány­fő „elkopott” az egész rend­szert megrázkódtató botrá­nyok sorozatában, de úgy tűnt, a parlament szavazása és utána a nyári parlamenti szünet megkezdése azt jelenti, hogy megszilárdította pozíció­ját. Ezt a véleményt támasz­totta alá az a televíziósnyi- latkozata is, hogy a franciák­nak „még kilenc hónapig el kell őt viselniük”, mert eb­ben az időszakban — tehát a választásokig — mindenkép­pen hivatalában kíván marad­ni. Nos, nem így történt. Éppen azért nem, mert a választások előkészítésére az elnök új emberrel akarja harcba vezet­ni az uralkodó pártot. Ügy érezte, hogy a sokat támadott, lejáratott Chaban-Delmas he­lyett „tiszta lappal” induló kormányfőre van szüksége, aki inkább képes ellensú­lyozni a baloldali tömörülés- hatását, a népi egységben ha­gyományosan megnyilvánuló „dinamikát”. Chaban-Delmas utódjául olyan politikust vá­lasztottak, aki erélyes, dina­mikus ember hírében áll és aki a gaulleista „régi gárda” hagyományát követve meg­újulást, „pur et dur” (vagyis „tiszta és kemény”) politikai magatartást hirdet. Ezt az embert találta meg az elnök Pierre Messmer volt hadügy­miniszter személyében, aki „törzsökös” gaulleista, s akit az UDR jobbszárnya elsősor­ban azért támogat, mert ke­ményebb, erélyesebb politikát ígér. A Le Monde című pol­gári lap szerint a kormány tehát nem eddigi tevékenysé­gének eléggé vitatott mérlegé­re hivatkozva, hanem terveire és megújulási szándékára hi­vatkozva akar a választók elé állni. Ugyanez a lap azonban a kormánylista ismeretében már arra utalt, hogy „az elnök megújulási elképzeléseit alig­hanem alárendelte a folyama­tosság igényének...” Ezek a finom szavak azt jelentik, hogy új ember ide, új embpr oda, azért elsősorban mégis arra ügyeltek, hogy a nagy­tőkét az eddigi kulcsemberek megtartásával megnyugtassák. A belső „ötösfogat”, vagyis a pénzügy-, a külügy-, a had- ügy-, az igazságügy- és á bel­ügyminiszter a helyén maradt, a kormányátalakítás tehát a legfontosabb hatalmi poszto­kat nem érintette. És, hogy a jobboldalnak nyújtott kedvez­ményt is ellensúlyozzák, a li­berálisnak tekintett Edgar Faure volt miniszterelnököt is bevonták a kormányba, s megbízták az ún. szociális kérdések felügyeletével. A pá­rizsi lapok" szerint várható, hogy Faure egész sor szociá­lis jellegű ígérettel áll majd elő — amint ez egyébként a választások előtt szokásos Franciaországban. Maga Mess­mer miniszterelnök (aki nem a nemzetgyűlés előtt, hanem tv-nyilatkozatban ■ mutatko­zott be és ezzel is jelezte, hogy a kormány nem sokra tartja a parlamentet) máris megígérte, hogy újabb mun­kaalkalmakat teremt, növeli az életszínvonalat és csökken­ti az adóterheket. A kommunista és a szocia­lista párt közös kormányprog­ramja nem holmi választási katalógus, nem üres ígéretek listája, hanem nagyon is reá­lis, megvalósítható program, amely lehetővé tenné a népi egységkormány sikerét, egy olyan demokratikus alternatí­va kibontakozását, amely lé­nyegében megnyithatná a szocialista Franciaországhoz való átmenet útját. Óriási te­hát a tét. Ezért rendkívül éles választási küzdelem ta­núi leszünk majd a jövő' ta­vasszal, de lehetséges, hogy már ezen az őszön. Rudnyánszky István

Next

/
Oldalképek
Tartalom