Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-12 / 162. szám
MOZIÉLET Újrafogalmazta a valóságot Edward Hartwig salgótarjáni fotókiállítása Meztelen vaqq A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN gyakran éri az a vád az alkotót, hogy nem törekszik eléggé az önkifejezésre, az élet bonyolultságának művészi újrafogalmazására, hanem egyszerűen, még csak nem is naturalista módján, „fényképez”. Hogyan juthat el így a művészi szintig, akinek szerszáma nem ecset és véső, hanem éppenséggel a fényképezőgép? Mert, hogy a fotózásnak is van be nem határolható művészeti foka, azt többek között kiválóan bizonyítja Edward Hartwig, lengyel fotóművész Salgótarjánban, vasárnap megnyílt kiállítása. A művelődési központ üvegcsarnokában látható kiállításon, 78 műve igazolja művészi elhivatottságát, s azt a vitathatatlan tényt, hogy lehetséges fényképezőgép segítségével is újrafogalmazni a valóságot. Édesapja fényképész volt, tehát a technikai fogásokat már gyermekkorában elsajátította az otthoni, lublini fotóműhelyben. Két éven át Bécsijén, a Grafikai Intézetben jeles szakemberek irányítása mellett tanult, itt tudta meg, hogy „a fényképezés több puszta dokumentációnál”. Fő szervezője a felszabadulás után alakult Lengyel Fotóművészek Szövetségének. SzinA TIT-lagság A megye valamennyi járásában és a két városban, Salgótarjánban és Balassagyarmaton is eredményesen zajlottak le a TIT küldöttválasztó közgyűlései. A megyei küldöttértekezletre való készülődés során a TIT megyei elnöksége ezek tapasztalatait is figyelembe veszi. A közgyűléseken a tagság 62 százaléka (311 fő te minden lengyel és nemzetközi kiállításon részt vesznek művei, világhírét azonban az 1959-es párizsi világkiállítás alapozta meg. Számos kitüntetése közül kiemelkedik a lengyel Kulturális és Művészeti Minisztérium díja, valamint Varsó művészéti nagydíja. Kitüntetésben részesítette a Nemzetközi Fotóművész Szövetség is. Magyarországon szerepelt már egyszer képeivel, mégpedig Győrött színházi fotóival, de a salgótarjáni az első olyan magyarországi kiállítás, mely teljesebb képet ad művészetéről. Hetvennyolc képe tematikai ég ha szabad így fogalmazni, „műfaji” változatosságával nyűgözi le a látogatót. Általánosságban pedig azt állapíthatjuk meg, hogy bátran alkalmazza a korszerű grafikai megoldásokat. A LEGSZEMBETŰNŐBBEK groteszk, különös optikával megalkotott művei, mint a tornász előreugró, óriás lábfejével, vagy a női akt, amely láthatóan szobor, de láthatóan élő és érző is, amint arról szemérmes mozdulata árulkodik. Ide sorolhatnánk a kulisszák mögül szögletesen előbukkanó pantomim alakot, az előtérbe ugró, egész testet elfedő kézfetájékoztatása vett részt), összesen hatvan TIT-tagot választottak be az elnökségekbe és 27 a megválasztott megyei küldöttek száma. A tartalmi munka megvitatása a tagok részéről tárgyilagos, sokoldalú volt. A közgyűléseken felvetődött problémákról készült intézkedési terv a tagsághoz is eljut. jet, a pantomim „csontvázak” táncát, a szellemképes triót. Merész, modern kompozíciói közül emlékezetünkben maradnak a szalagok pókhálói között mozgó táncosok, a párába vesző erdő, az éjszakai szántás és a különféle foltha-' tásokkal terhes, szürrealista behatású árnyképek. Nagyon érdekesek portréi is, amelyekből különösen az idős fejek, arcok kifejezőek. A szakállas öreg művész, a virág mellett álló micisapkás, idős férfi és a gondolkodó öregek mellett rendkívül hatásos és kifejező a fehér kalapos nő elölről és hátulról készült felvételének tónusváltása. S ide sorolható a leányprofil, a beszédes ajkakkal. Egyes képeit visszafojtott, tartózkodó, s olykor telj&sen nyílt erotika hatja át. Bujaságában is természetes és művészi a pantomimok ösz- szefcmódó ölelkezése, vagy a fátyol mögül előbukó női pan- tomimok duzzadt ajka és kidülledő, geometrikus keble, vagy a nyugalom képzetét keltő női akt az ártéri erdő tisztásán, vagy ugyanaz az alak a romok tövében. Naturális hatást kelt a barlang alatt fekvő, bozontos női test, a bejáratok hívogató képzetével. Művei legtöbbjén nagyszerűen meglátszik, hogy a művész egyidejűleg újságszerkesztő is, aki tudatosan alkalmazza az erős kontrasztot, a fehér és fekete rikoltó ellentétét. A házak, a falu, a sétányon álló autó, a tenger a sirályokkal, az óriás lombikok közt árnyképként bandukoló fiatalok, az öregek a kőfal mellett, a nő vízparton mind a sajtófotó tudatosságénak jelelt hordják magúkor!. MINDENT egybevetve: Edward Hartwig kiállítását a megyei művelődési központ legszínvonalasabb rendezvényei közé sorolhatjuk, amely a hónap végéig még bizonyára sok látogatót vonz. Lakos György Változatos a program, van miből választani a salgótarjáni November 7. Filmszínházban a holnap kezdődő műsorhéten. Július 13—14-én délután fél 4-től A koppányi aga testamentuma című, színes, magyar felújított kalandfilmet játssza a mozi. Ugyanezeken a napokon délután háromnegyed 6 és 8 órás kezdettel a Meztelen vagy című színes, magyar játékfilmet tekinthetik meg a mozinézők. A félszemű seriff című. színes. USA westernfilmet július 15 -16-án vetítik. A műsorhét zárása Az ördög fogadója című japán kalandfilm lesz, melyet július 17—19-én tűzött programjára a November 7. Filmszínház. A koppányi aga testamentuma című film története a XVI. századbem. a török elnyomás alatt játszódik. Hőse Babolcsai László ifjú, magyar vitéz, aki párviadalban legyőzi a koppányi török agát. Az aga végakaratában reáhagyja leányát és vagyonát. Az ifjú vitéznek meg kell védenie a kislányt, a kincseit fosztogató vallon zsoldosokkal szemben. Számtalan kalandot él át baj társaival együtt. S bár végül a kincs mégis elvész, megmarad számára szerelmese, a koppányi- aga szép leánya. Gyöngyössy Imre második játékfilmje — első a Virágvasárnap — cigánykörnyezetben játszódik. A rendező nagyszerűen ismeri e világ belső törvényszerűségeit, ismeri az embereket, s ismeri a cigányművészetet. A film alaptörténetének hitelét ez az elmélyült ismeretanyag adja. Számunkra külön érdekes, hogy a Meztelen vagy című filmben a Salgótarjánban élő naivfestő. Balázs János képei is szerepelnek. A cigányfestő képeinek felvillanása, a ci- gányaalok és -balladák jól segítik a sajátos hangulat megteremtését. Nagyszerű alakítást nyújtanak az amatőr főszereplők is. Jelenet a Meztelen vagy eimű filmből A Nyugat végtelenbe tűnő tájain játszódik A félszemü seriff című amerikai western • története. Egy fiatal, bájos és nagyon erős akaratú lány, Mattie elindul Arkansasból, a farmjukról, hogy felkutassa azt az embert, aki kirabolta és megölte az édesapját. Megfogadja: addig nem nyugszik, amíg bosszút nem áll apja haláláért. Bizonyára sokan emlékezünk még a Harakiri című japán filmre, s már akkor megjegyeztük alkotója nevét: Masakl Kobayashi. A rendező most újabb filmmel jelentkezett, Az ördög fogadójá-val. Japánban közel háromszáz évig tilos volt a kereskedelem. Csak a kormány ellenőrzése alatt került az országba némi külföldi áru. Egészen az 1868-as restaurációig a csempészést halállal büntették. A tilalom éveinek egyikében játszódik a film tragikus, mégis felemelő története. Az egzotikus jelenetek, az izgalmas epizódok mindvégig lekötik a néző figyelmét. Úttörők vakációja Válíótábor Hevesen A salgótarjáni járás úttörőcsapatai körében immár hagyomány, hogy a nyári vakációt Hevesen, a járási váltótáborban töltik. Ezen a nyáron június 19-én nyitotta meg kapuit a tábor. Ösz- szesen 14 úttörőcsapat — 80—80 fővel — keresi fel a szép környezetben fekvő úttörőparadicsomot. Július 8—15. között Báma és Etes, 15—22. között pedig Homok- terehye úttörői táboroznak Hevesen. De megtalálhatók a salgótarjáni járás úttörő- csapatai Szántódon, Debrecenben, Alsógödön és Szig- ligeten is. Ezek mind önálló csapattáborok. . SZUTS DÉNES: ' ' Öngyilkosság ? u4 Kaszinó ulcáhan 3. Alfréd Flessburger; akit legnagyobb meglepetésére Jugoszláviába érkezésük másnapján felesége nagyanyja, mint régi, kedves ismerősét mutatott be, egyre nyugtalanabb érzéseket kavart Szász Dánielben. Az újságíró úgy vélte — különösen az éjszakai találkozásuk óta — valami titok lappang a Dédi és a nyugatnémet gyógyszerész között. Sok képtelennek tűnő lehetőség is felbukkant gondolataiban. De aztán annyira belemélyedt a Kaszinó utcái ügy változataiba, hogy még azt sem vette észre, felesége mily sokat tartózkodik Flessburger társaságában. Szász Dániel a teraszon levő asztalon elrendezte az iratokat és a magnókészüléket és elhatározta, most már csak az anyagra koncentrál. Kényelembe helyezte magát, és dolgozni kezdett. A magnótekercseket időrendi sorrendbe rakta, elővette a legöregebb felvételt és bekapcsolta a készüléket. — Kedves Dákay professzor úr! Kérem, foglaljon helyet. Nagyon régi eseményről és egy feledésbe ment személyről szeretnék érdeklődni. Tudtommal Selmecbányán ön együtt végzett Balátai Jenővel. Itt van a fényképe. Felismeri?... Középmagas... Igen?... Barna hajú, barna szemű, székely fiú volt... Érdekes a szeme állása. Az orrnyergétől nem felfelé, hanem csapottan lefelé hajló szem- ív... A száj ugyancsak lefelé hajlik és ettől van a feszült érdeklődést, állandó koncentráltságot tükröző kifejezése ... A homlok túlságosan nagy, széles... Ez Balátai Jenő, az erdélyi favágó gyermeke. Vajon a külső benyomások rávezetnek a belső kép felismerésére ? Emlékszik ön erre a diákra? — Ezer ember közül is rögtön felismerném, emlékeimből soha nem tudom kitörölni. Az egyik szünidőről visz- szajőve, dolgozatot hozott magával, Az öreg Szádsízkynek mutatta meg. Én a laboratóriumban az öreg kőzet mintáit preparáltam. — Ml ez? — dugta az öreg professzor Balátai elé hegyes kecskeszakállát. — Gyergyóremete határát, szülőföldemet kutattam — kezdte Balátai. — A községgel párhuzamosan antiklináli- sok megfúrását szeretném javasolni és a Kereszthegy környékének ércre történő feltárását. Az érc jelenléte kétségtelen — mondta Jenő büszkén és kihúzta magát, — Aranyat, ezüstöt sejtek ott, professzor úr! — Eh, már maga is? — kiabálta Szádetzky. — Nem az arany tesz naggyá egy országot, hanem az ipar. Az iparhoz pedig tömegfém kell — és otthagyta mérgesen növendékét. — A professzornak azért kedvére lehetett, hogy növendéke nem szerelmi kalanddal, hanem aranylelőhellyel érkezik vissza nyári szabadságáról. — Oh, oh, persze. Az öreg jól tudta, nálunk csak értéktelen, kibányászásra alkalmatlan arany található. Boldog volt viszont, hogy talált egy „megszállottat” ... Valamikor tudniillik ő is kutatott. Azt hiszem, Erdélyben talált is gyenge minőségű bauxitot. Nos, ezt a tanulmányKátadta 5 Balátainak. Emlékszem, sokszor láttam őket a park öreg fái között karonfogva sétálni ... —- Kedves professzor úr, tudja ön hogyan halt meg Balátai? — Igen. Az újságokban olvastam, hogy öngyilkos lett. A háború előtt én külföld > emigráltam, mert szöknöm kellett a fasizmus elől... 1946-ban jöttem haza. Persze ismertem azért a harmincas évek eseményeit. Tudom, hogy Balátait, a tehetséges kutatót, anyagilag teljesen tönkretették ... Szász kikapcsolta a készüléket. Ez tehát a legrégibb emléke, s Dákay az egyik régi szemtanú. Van-e itt valami tisztázni való? Talán csak az, miért kezdett kutatni Balátai ? ... Meg akart gazdagodni? Dicsőséget akart szerezni?... | Szász fellapozta a Bányászati és Kohászati Lapok 1938-as évfolyamának 104. számát: „Balátai Jenő a kutató élő megtestesítője volt, állandóan űzte, hajtotta a vágy a hegyek közé. A bauxitelőfor- dulásokat nemcsak a véletlen, hanem az irodalom és a térképek tüzetes tanulmányozása alapján ismerte fel. Fáradságot nem kímélve, vízmosások és hegyoldalak, sűrű, bokros részek között tört utat magának, és olyan területeken kutatott, ahol bányamérnökök és geológusok már jártak, mégis övé lett a bauxit felfedezésének dicsősége ...” Szász bekapcsolta a mag- ,nót, a készülékből ismét a saját hangja szólalt meg: — Professzor úr, a negyvenes évek végén lett a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója? — Igen. 1948-ban neveztek ki. — Egy év múlva találkozott Balátai Jenő lányával? — Tél volt. A Körúton sétáltam, hazafelé igyekeztem. Undorító idő volt, havas eső esett. Az unokáimnak akartam karácsonyi ajándékot venni és az egyik kirakathoz léptem. A nő, aki ott állt mellettem, alig lehetett több tizennyolc évesnél, és mint később kiderült, csak tizenöt éves volt... Teljesen rossz, kopott, szürke felöltőt viselt, lábán széttaposott, barna, sportos cipő ... Kendő, kalap sem volt rajta. A hó rövid, barna hajára esett. Kérem, ön az előbb Balátai Jenő fiatalkori képét mutatta nekem... A lánya megdöbbentően hasonlított hozzá. A szeme, arcának vonalai... hangsúlyozom, teljesen véletlen eset volt... — Mit néz a kisasszony annyira elmerül ten? — kérdeztem, s azt válaszolta: — Hagyjon békén öregúr!... Egy ideig ilyen stílusban társalogtunk. Megkérdeztem, hogy hívják?... Egy „miért érdekli” után kibökte: Balátai Éva. Szerkesztő úr megért, izgatott lettem. Azt mondta, egy bölcsődébe jár takarítani, mosogatni, mert ott enni is adnak neki... A nagyanyja nylonterítőket varr, de filléreket keres és egy koszos albérletben laknak ... Balátai Jenő lánya ne takarítson 1948-ban! Ez fogalmazódott meg bennem. — Tudod te, mi volt az apád ? — kérdeztem hangosan. — Ennek az országnak ki volt a te apád? Gyere! — Magammal vittem, egy közeli vendéglőbe. Gyorsan és sokat evett. Felvettem az intézetbe. Elvégezte a technikumot, geológus lett. Később vidékre került, egy kutató-fúró vállalathoz. — Köszönöm a válaszait. Ha legközelebb... Szász kicsit előrefuttatta a szalagot, lassított, s a magnó egy idős asszony hangját adta vissza... — Ebben a házban lakott... a mérnök úr, én egészen kislány voltam ... Apánk a fronton volt, az első világháborúban. Féltünk az erdőben, a hegyek között... Még örült Is az anyám, azt mondta, jó, ha van egy férfi a háznál... ötven koronát adott, de aztán később semmit. Csak folyton ígérgetett... Hej, Bokorné, lelkem, egy bokor pénzt adok magának, ha megtalálom, amit keresek ... ez volt a szavajárása. Néha napokra eltűnt, máskor meg éjjeleken át égette a drága petróleumot. Gyanús is lett anyámnak. — Te Erzsiké — mondta egyszer —, ez a férfi katonaköpenyben érkezett, nagy hátizsákkal. Nem jó járatban van! Hátha katonaszökevény ... Szólni kellene az elöljáróságon ... De nem szólt. Sajnálta, mert olyan keshedt volt, alig evett... — Meddig tartózkodhatott maguknál a mérnök? — Ahogyan vissza tudok emlékezni, hat-nyolc hónapig élt a nyakunkon. Nem hittünk neki. De hát a fát megvágta, meg a kerekeskútról vizet is húzott. Bolondos ember volt. Mindig azt énekelte: Piros csizmám nyomát hóval lepi be a tél, hóval lepi be a tél... Dicsekedett, hogy ő is a hegyek közül jött, Erdélyor- szágból. — Tudja, hogy a mérnök mit talált maguknál? — Igen, most már tudom. De akkor azt hittük, a mérnök nem egészen „kerek” ... Szóval egy kicsit dilis. Sokszor elmeséltem már, mert később az urak faggattak ... Három napja beteg volt, lázas, de nem feküdt le. Reggel korán felkelt, a vályúnál a hideg vízben megmosdott, és hátizsákjával, kalapácsával indult az erdőbe. Este jött haza... Anyám szidta is, hogy hallja az úr, ha már annyi esze nincs, hogy ágyban maradjon, legalább ezt a teát igya meg ... Rázta a hideg, foga vacogott... Rossz volt ránézni. Nagy szakálla a mellére lógott, szeme égett... Féltem tőle ... Harmadnap este, amikor megjött, teljesen őrültnek látszott... a hátizsákból kiborított egy csomó, lila színű anyagot, követ... Bokorné — kiáltotta — tudja, hogy ez mit ér?.il Többet, mint az arany. Anyám nekem meg ;sopán- kodott a konyhában: elvette szegénynek az eszét az úristen. De a mérnök úr nem fért a bőrébe, ölelgetett, csókolgatott bennünket, sírva ordított: Nyolc éve keresem, nyolc éve!... A tüskék összekarmolták az arcát, kezét... vérzett. Nevetett, aztán meg kirohant a szabadba, egy fának dőlt és hányt... Azonnal útnak akart indulni a köveivel, de éjjel már annyira belázasodott, hogy félrebeszélt, öt napig ápoltuk... — Az ördög nyűgét vettük magunkra — sóhajtozott anyám —, de azért éppen úgy takargatta, meg cserélte alatta az ágyneműt, mintha apánk lett volna. Egészen csontra soványodott... Felkelt, tántorgott. Alig tudott menni, de vitte a zsákját. — Visszatért magukhoz? Ajjaj, de még mennyiret Üjabb köveket szedett, azt állította, a kénes szakadék tele van. És tudja, hogyan találta meg? Leesett a szakadékba. Ott verte össze magát..! Magyarázta, hogy ez kibújt a földből, de a föld alatt temérdek van. — Mi történt később? A Kommün alatt, bocsánat, már én csak így mondom, sokan jöttek ... Mértek, méricskéltek, vitatkoztak. Egy egész csapat bőrkabátos ember ... Azt mondták, gazdag lesz a környék, mink is ezt kapunk, meg azt... Nem adtak semmit. Elmaradoztak. A mérnök úr se jött. Sok-sok év múlva ellepték aztán megint a környéket, bennünket meg kitelepítettek... Szász megszakította a hangot. Volt még ugyan felvétel a szalagon az idős asszony elbeszéléséből, de nem akarta a felesleges részeket hallani. Annyit már tudott Balátairól, nemcsak a pénzzel törődött, nemcsak a gazdagodás vágya hajtotta. Ezt bizonyította Abzinger Gyulának, Balátai Jenő bará"ínak levele isj aki az Iparüg< Minisztériumban dolgozott (Folytatjuk) NÓGRÁD — 1972. július 12., szerda
